Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-10 / 8. szám
Salgótarján egyik leendő büszkeségének a nyugati városrésznek az építkezési munkálatai kellő ütemben haladnak. A NAÉV dolgozói február végére befejezik a II/A, B, C épületek cölöpözési munkálatait. — fotó: Gyurkó — Szellemi termékek agráriigynöksége A szellemi termékek agrár- ügynöksége, a Pannónia Társaság, létrehozta országos hálózatát: január elsejével innovációs irodát nyitott' Budapesten, Debrecenben és Keszthelyen. A fővárosban az AGROIMPEX-nél, a másik két városban pedig az ottani agrártudományi egyetemeken működnek a fiókügynökségek. Munkájukat január—február folyamán kezdik meg. A Pannónia Társaság részeként, de önállóan dolgoznak, ezért szerződéskötési joggal is felruházták őket a szellemi termékek értékesítésére. A Pannónia Társaságot 1979- ben alapította a baksai Ezüst- kalász Tsz és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem termelésfejlesztési intézete. Célja az, hogy felkutassa és ösz- szegyűjtse, s a partnerok rendelkezésére bocsássa a tudományos intézetek új eredményeit, a nagyüzemi gazdaságok hasznos tapasztalatait és a külkereskedelmi vállalatok piaci információit. Egyúttal kooperációkat hoz létre az agrárjellegű szellemi termékek megvalósítására, bevezetésére. Eddig mintegy másfél száz innovációt gyűjtött össze az ügynökség, és már „mozgásba is hozta” ezek egyharma- dát. Január elsején újabb tíz gazdaság lépett be a Pannónia Társaságba. Ezekkel együtt negyvenöt gazdaság, valamint hét állami, illetve szövetkezeti vállalat és hat egyetem, illetve kutatási-fejlesztési intézet tagja már az agrárügynökségnek. Együttműködik továbbá nyolc országos hatáskörű szervvel, intézménnyel, vállalattal. Az Országos Találmányi Hivatallal kötött szerződés alapján például elsődleges felhasználóként megkapja mindazokat az információkat, amelyekre a tagoknak szükségük van. Az ügynökség valamennyi gazdaságban, vállalatnál számba vette a felkínált és az igényelt szellemi termékeket, s ezéket adatbankjában tartja számon. Szolgáltatásként minden negyedévben kiadja az úgynevezett Pannónia^ dossziét; ebben valamennyi partnernak van egy-egy lapja, rajta feltüntetik: mit ajánl és mit igényel, s milyen együttműködésre vállalkozik. Minden űt Rómába vezet S zoktuk mondani, amikor különböző utakon, de egy cél felé haladva jutunk el a kívánt eredményhez. Így vagyunk _mi a most megkezdett új esztendő elején is, "amikor az egy tőről fakadó, változatlan kettős feladat — népgazdasági egyensúly helyzetének javítása, az életszínvonal megtartása — sikeres elvégzése érdekében, az azonosságok, a jó módszerek mellett magunkkal visz- szük azt a sokszínűséget is, amivel az ez évi közös feladataink jó elvégzéséhez, közös gondjaink mérsékléséhez, illetve megszüntetéséhez jól hozzájárulunk, a nehezebbé váló külpiaci körülmények magunk javára való fordítása mellett. Minket senki sem vádolhat azzal, hogy kívántuk a nehezebb körülményeket. Ha rajtunk múlt volna . . . No, de hagyjunk fel az ilyesfajta illúziókkal, mert ez sem a múltban nem vezetett el a kitűzött célhoz, a kívánt fejlődéshez, hát akkor még most, amikor tartós, ki tudja meddig húzódó világgazdasági válság közepette kell, mai valóságunkhoz igazodva, és lehetőségeinkhez képest továbbfejleszteni megyénk gazdaságát. Az országos fejlődési ütem a korábbiakhoz képest szerényebb, de mi ezt az állapotot csupán átmenetinek tekintjük. Éppen ezért mostani adottságainkkal jól sáfárkodva, úgy kívánjuk megoldani jelenlegi feladatainkat, hogy közben akár csak az elmúlt évben, idézve a minden út Rómába vezet szólásmondást, közelebb kerüljünk a VI. ötéves tervben kitűzött céljainkhoz, a XII. pártkongresszus határozatának a párt programnyilatkozatának időarányos, vagy esetleg annál jobb végrehajtásához. Bizonyára nem veszik zokon az olvasók azt a néhány tényt, amit most helyzetünk reális megítélése és a világgazdasági helyzetben való elfoglaltságunk céljából közlünk. Az Egyesült Államokban december elején a kereskedelmi minisztérium úgy becsülte, hogy 1981 utolsó negyedében a gazdasági tevékenység 4—5 százalékkal esik vissza, s a fellendülés csak a jövő év közepére várható. Kubában a tervelőírásokat az esztendő első fél évében 2,4 százalékkal túlteljesítették, jóllehet a cukor világpiaci árának esése nehézségeket ókoz. Argentínában az ipar nehezen állja a külső versenyt. A munkanélküliség rohamosan nő, a pénzromlás üteme 150 százalék. A Német Demokratikus Köztársaságban az utóbbi időszakban sikerült a gazdaság teljesítőképességét dinamikusan fokozni. Az NDK a világ tíz legfejlettebb országa között van. Dániában a magas életszínvonal megőrzése mind súlyosabb gondokkal jár. Franciaországban az 1981. évi gazdasági növekedés 0,5 százalékos lesz. Hollandiában, a legfejlettebbek közé tartozó országban is érezhető a recesszió: idén 1,5 százalékkal csökkent a holland nemzeti termék. A Szovjetunióban a gazdaságfejlesztés teremti meg az alapját a szociális feladatok megoldásának, az ország védelmi képessége fokozásának és az aktív békeszerető külpolitikának. Hazánkban az előirányzatot megközelítve javult a külgazdasági egyensúly. Ezek után térjünk vissza az idei mérsékelt fejlődést jelző számadatok mögöttes értelmezésére. s A már ismert tervszámok annak a folyamatnak a gyorsítását, tartalmának javítását jelentik, amelynek során megyénkben is differenciáltan következik be a fejlődés. A legjobbak dinamikusan, a jók gyorsan, vagy gyorsabban érik el a kitűzött célt, vagy alapozzák meg további fejlődésüket, mozgékonyságukat, rugalmasságukat. Ott következik ez be, ahol a fejlődés dinamikáját, a külső követelményekhez igazítják, rugalmasan válaszolnak a magas szintű kihívásokra, vagyis hatékonysággal megalapozva növelik a gazdaságos tőkésexportot és vállalkoznak a tőkésimport pótlására. Amelyik megyei kollektíva a jók és a legjobbak kategóriájában kíván szerepelni, annak vállalnia kell termékei versenyképességének növelését, a kifogástalan minőséget. A két nagy tőkésexportra termelő gazdálkodó egységünk mellett — kábelgyár, SKÜ — jó lenne, ha az eddig nem, vagy csak kismértékben exportáló szervezetek bátrabban törekednének a külpiaci értékesítésre. Ezzel a gondolattal azért is érdemes kacérkodni, mert a belső felhasználás csökkenése megszünteti azt a korábbi védettséget, amelyet a belső piac igénytelenségével biztosított. Így hát a tervbe vett termékeknek új, megbízható, jó piacokat kell keresni. Mint már annyiszor, azok a kollektívák járnak jól, amelyek gyorsan váltanak, gondolkodásban és gyakorlatban egyaránt. Szerencse, hogy ezeknek a köre megyénkben is egyre bővül. Az ő példájuk (nem jogosít fel semmiféle elbizakodottságra) arra ösztönzi az ország gazdasági életét irányító, messzetekintő első számú vezetőket, hogy még nagyobb teret adjanak azoknak, akik a nagy világversenyben eddig is helytálltak, illetve tovább javították pozíciójukat. Az előbbi gondolat szinte kínálja az újabb következtetést. Ezek szerint a jövőben bizonyára erőteljesebben csökken a türelmi idő azokkal szemben, akik nehezen mozdulnak, nehezen szabadulnak meg korszerűtlen vezetési, irányítási módszerüktől, s ennek megfelelő korszerűtlen termékszerkezetüktől. A fejlődést két irányban segítő szabályozók egyik előnye, hogy azoknak teremt kedvezőbb lehetőségeket, akik a tőkéspiacok megtartására, bővítésére fordítanak megkülönböztetett figyelmet, s a kihívásokra korszerűbb termékekkel válaszolnak. A korszerű termékek fogalmába a minőség éppúgy beletartozik, mintha kevés anyagot és energiát igénylő termékek sokasága. Akár to- vábbfeldolgozásra, akár közvetlen fogyasztásra kerül. Az előbbiek egyúttal jól érzékeltetik azt is, hogy a fejlődés útján nem lehet megállni. A korszerűség követelményeinek kell érvényesülnie a munka- és üzemszervezésben, a belső irányítás korszerűsítésében, a munkateljesítményekhez még jobban kötődő differenciált bérezésben, és a bürokratikus megkötöttségek elhárításában. A népgazdaság alapvető, de kettős feladatát továbbra is a nagyvállalatoknak kell megoldani. Az új kisvállalatok, szövetkezetek, gazdasági munkaközösségek csupán kiegészítik, még színesebbé teszik a gazdasági folyamatot, jól kiegészítve nagyiparunk tel-j jesítőképességének növelését. A z elmondottakból is látszik, hogy » minden út Rómába vezető szólásmondás mennyire élő, eleven valóság. Da csak azok jutnak el időben és eredményesen a kitűzött célokhoz, akik mindig a legrövidebb utat választják. — venesz — !------L. .... ■"■BggggB*------- AJ — Most készültek el a halásztanyával — mondja; sokat sejtető kacsintást mellékelve a művezető. — Jól fog az még jönni nekünk.-.. Ha hiányzik egy-két kurrens áru valamilyen géphez, vagy beruházáshoz, oda meghívnak a fejesek egy külkereskedőt, és mindjárt gyorsabban elintéződik a dolog... Rám néz, várja a reagálásomat. Darabig töröm a fejem, de csak egy közhelyre futja: — Az élet már csak ilyen... oOo Nexus, kontaktus, összeköttetés, kapcsolat, ismeretség és még néhány néven nevező- dik az a tényező, amely nagyban megkönnyíti egyes dolgok elintézését; vállalkozások, kezdeményezések megvalósulását; sőt egyének érvényesülését is. E tényezőt emberek alakítják ki, gondozzák, működtetik, illetve —, ha a sors úgy hozza — szüntetik meg. Gazdaságunkban — mint jól tudjuk — legfőbb termelőerő az ember. Így alkalmasint nem nagy merészség föltételezni: az említett, sok néven nevezhető faktor az életnek e fontos területén is nyomokban föllelhető, sőt — hellyel-köz- zel — bizonyos hatásokat is kifejt. — Nem! — rázza fejét határozottan az ipari szövetkezeti elnök. — Egy napot gon- dolgoztam rajta, de ma is csak azt mondhatom, amit tegnap. Semmi gazdasági szerepet nem tulajdonítok emberi szimpátiáknak. Nekünk legalábbis ilyenből se előnyünk, se hátrányunk nem származott. Nagy meggyőződéssel beszél, de eszembe ötlik a pár héttel korábban előadott panasza: „Eljöttek hozzám a kereskedelmi vállalattól ketten. Mips megtárgyaltuk amit kellett, éppen dél tett. Mit mondhattam nekik? Meghívtam őket egy ebédre a Sajgóba. Utána természetesen pezsgőt is botn- tattunk. Háromszáz forint —, saját zsebből!... Másképp nem megy.” — Tehát a rokonszenv egyáltalán nem számít!? — ismétlem meg a kategorikus választ. — Nem jellemző. Csak az múlik rajta, hogy a tárgyalás milyen hangulatban zajlik le. A döntést nem befolyásolja, hogy ki, mennyire szimpatikus a másiknak. — Hanem mi befolyásolja? — Te is tudod! Ma a gazdasági életben egyre „farka- sabb” törvények uralkodnak. Csak kemény munkával, jó minőséggel lehet labdába rúgni. Éppen a megbízhatóság, pontosság az, ami ma a gazdaságban valakit szimpatikussá tesz. oOo Ormótlan rézcső áll a mérnök íróasztalának sarkán. A fél méter magas, nyolc-kilenc centi átmérőjű fémdarab közepén hegesztés nyoma, ez még bumfordibbá teszi az asztali „díszt”. Mit keres ott? — Egy újításom maradványa, amit nem fogadtak el —, közli szenvtelen képpel a fiatalember. Persze — villan eszembe —, hiszen erről én is írtam. Akkor még az volt a helyzet, hogy nem kapott indoklást a visz- szautasítás mellé. A cikk után megkapta az indoklást is. Öt gépelt sor egy szalagnyi papírcetlin. A gyári körülmények között nincs lehetőség a a módszer eredményes alkalmazására — írta az elbíráló. — Hát ez sajnálatos, de nincs mit tenni... — nyújtom vissza a cetlit, s vágok egy szenvedő képet vigasztalólag. Körbe — körbe kapcsolatok... — Dehogy nincs! — veti ellen, s az ormótlan csőre bök. — Én ezt „a gyárt körülmények között” hegesztettem így össze. Mindenki láthatja, hogy ez „eredményes alkalmazás” — és tollával meg is kocogtatja a hegesztési varratot. — Ahá! Tehát ez a tárgyi bizonyíték. — Igen. Ök is tudják, hogy itt van. Idegesíti is őket. Visz- szahallottam. Ismervén az ügyet, tudom, hogy e jó módszer parlagon hevertetésével a gyár kénytelen máshová szállítani a rézcsöveket, s borsos árat fizetni az ott elvégzett hegesztésekért. — Gondolsz valamit, hogy miért nem fogadták el?... — Egy újítás sorsa sokszor múlik azon, hogy.az újító mennyire szimpatikus az elbírálónak. .. — mondja, s nem fűz hozzá kommentárt. Én sem. Sőt, azt se próbálom meg kiszámolni, hogy mindez mennyibe kerül a gyárnak. oOo — Nem a szimpátia számít, hanem csak önmagában a kapcsolat — így a gyáregységigazgató. — Erről én csak pozitívumokat tudok mondani. A fiatalember fontos üzemet irányít, igen jó eredményekkel. Gazdasági beosztásán kívül jelentékeny funkciót is betölt. Egy korábbi, kisebb rangú társadalmi megbízatásának köszönheti jó tapasztalatait. — Az én munkámban annak idején sokat számított, hogy MTESZ elnökségi tag voltam. Onnan ismertem az igazgatókat, és tőlük mindenben tudtam segítséget kérni. Probléma volt egyszer, hogy nem kaptunk hengerelt acélt. Csak három hét alatt tudtuk volna beszerezni a kereskedelmen keresztül. Az későn lett volna. Szóltam az acélgyár vezérigazgatójának és három hét helyett egy nap alatt megkaptuk az árut. Elkerültük a fennakadást. Ugyanő segített később, amikor tűzálló masz- szára volt szükségünk. Közreműködésével hamar megkaptuk az ózdi kohászattól. — A mostani funkciódat is kamatoztatod ilyen szempontból? — Ez más. Itt jobban kell vigyázni, mert egy kisebb dologba is belemagyaráznak valamit és visszaüt. Ti ott, a szerkesztőségben biztosan jól ismeritek a V.-ék ügyét, akik visszaéltek a lehetőségekkel. Addig nem szabad elfajulni a „szimpátiának”... oOo Kreatív mérnök hírében áll a kopaszodó fiatalember. Pályázati sikerek képezik a tehetségét bizonygató makacs tényeket. Érdeklődése azonban nem mindig esik egybe az „elvárásokkal”, s ezt igen nyersen adja tudtul időnként. — Van szerepük kapcsolatoknak is, szimpátiáknak is — bólint. — Ez nálunk egy-egy zsűrizésekor mutatkozik meg a legláthatóbban. Az eseteknek a nagyobbik részében előre tudhatjuk, kinek a tervétől fognak hanyatt esni a bírálók, s kiével szemben fognak „módosítási javaslatokkal” előállni. Néha összenevetünk rajta, hogy az ókonzervatív mtinmegoldásokat értékelik a legmagasabbra..----Egy vérbeli tervező nem a nnyira a hivatalos elismerésért dolgozik, hanem inkább a valós eredményekért. Ellenvetésemre már hallani vélem a közhellyé nyűtt választ: „Igen, de a vérbeli tervező is a piacról él!” Ám ez a felelet elmarad. — Én is ezt mondtam bosz- szú hónapokig. Sajnos, be kell látnom, hogy az ember belefásul, ha az erőfeszítésekért soha semmilyen elismerést nem kap. Ezért próbálkozom pályázatokkal. Az még kellemetlenebb, mikor felismerhető, hogy az iroda prémiumkereté- ből azok kapják a nagyobb részt, akik munka helyett a kapcsolatok ápolására fordítják az energiájukat. így az ember idővel visszafogja az ösztönös segítőkészségét és munkaerejét a pályázatokra igyekszik tartalékolni... oOo — A miénk vállalkozási tevékenység. A kapcsolat, a rokonszenv, ha van ilyen, abban nyilvánul meg, hogy a cégek között differenciáljuk a szabadáras kategória díjkulcsait — adja a szakszerű választ a szövetkezeti osztályvezető. — A régi, nagy megrendelőinknek engedünk a bruttó haszonkulcsból: az új hirtelen jött igénylőknek pedig a maximumot számoljuk fel. — Szerepe van ebben annak, hogy a régieket személyesen is jól ismeritek? NÓGRÁD - 1982. ion A fiatalember megrázza 4 fejét. — A régi, közelebbi kapcsolat csak abból vehető észre, bogy gyakrabban és hangosabban veszekszünk, elmondjuk egymást minden .......... s zó szerint! De másnap elnézést kérünk és a munka rendben folyik tovább. Az acélgyárban például több mint tíz éve építünk. Ez annak is köszönhető, hogy ott olyan személyekkel vagyunk kapcsolatban, akikkel lehet együttműködni. — Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz? — Elsősorban az, hogy a kivitelezésben legyen gyakorlata. Ilyennel könnyebb megbeszélni a teendőket, igaz: „megetetni” nem lehet, de az nem is baj. Ha ért a kivitelezéshez, akkor kész a kompromisszumokra. Ilyenre szükség van, mert az építőiparban any- nyi a szabály, az előírás, hogy ha azokat mind betartanánk, nem lehetne építeni. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a kapcsolat ne akadékoskodásból álljon, ami közben a szemellenzőt felteszik mindkét oldalra, hanem azt keressék, hogy miképp lehet a dolgot előrevinni! oQo — Miért baj az, ha a kollégáktól megkívánjuk, hogy használják fel kapcsolataikat a munkájukhoz? —kérdi meglepetten a gyáregységvezető. — Mi igenis arra biztatjuk óikét, hogy minél szélesebb körben építsenek ki hasznos kapcsolatokat; és azt a munkatársat, aki nagy ismeretséggel rendelkezik, értékesebbnek tartjuk. Molnár Pál 10., vasárnap 3
