Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-08 / 6. szám

Megmaradnak-e kiválónak ?

Serény fiatalok, tudnak és akarnak is jól dolgozni

A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára nagycsarnokában év eleji, de nem ráérős munkatempó fogadja az idelátogatót. Itt dolgozik a Nógrádi Sándor nevét viselő tíztagú, többszörösen kitüntetett szocialista kollektíva, akiknek a nevét a gyár történelemkönyvébe nem

akármilyen betűkkel örökítik majd meg. Tőlük szeretnék választ kapni arra, hogy az 1981-ben végzett munkájuk alapján megmaradtak-e a ki- válóaknak, rászolgáltak-e a a kiváló brigád cím elnyerésére?

Mivel a brigádvezető Balázs István műtéten esett át és betegállományban van, a csoport vezetője Oravecz János pedig a művezetői irodában tárgyal a tennivalókról, így a brigád közelben levő tagjaival kezdek jóízű beszélgetésbe.

— Most is a legjobban állunk, amit vállaltunk, azt önmagunkhoz, de másokhoz képest is magasan túlteljesítjük — indítja a beszélgetést Gyurcsik István lakatos, aki. a brigád legidősebb tagja. Négy hónap múlva megy nyugdíjba. Értékelésével

egyetért a vele együtt dolgozó Máté Lőrinc lakatostársa, aki majdnem alapító tagja a kollektívának. Arra a kérdésre, miben látják kiválóságuk, sikereik titkát, így válaszolnak:

— Ha szükséges, akkor reggeltől estig dolgozunk — így Gyurcsik István.

— Jó az összhang, az ösz- szeforottság nálunk, régóta együtt vagyunk, ismerjük egymást, mindenki, mindenfajta munkát végez. Könnyű munka nálunk nincs. Most is egy 2x26 méteres hűtőtornyot készítünk — mutat a szakember a néhány lépésre tőlünk levő 3 méter 10 centiméter átmérőjű/ hatalmas palástokra, majd így folytatja: — Nincs széthúzás köztünk, jól együtt van a társaság, nem úgy, mint más csoportokban . . .

— Ebben nagy része van a

brigádvezetőnknek, no meg a csoportvezetőnknek, Oravecz Jánosnak — veszi vissza a szót Gyurcsik István. —Az egyik legjobb, ha nem a legjobb brigádvezető a miénk. Nem húzza ki magát a melóból. Ha kell, ha szorít a kapca, akkor kettőnk helyett is dolgozik. Nem kivételezik senkivel sem. Aztán, ha valaki, akkor ő igazán elintézi jogos kérelmeinket, ügyesbajos dolgainkat. Ha ő nem volna, .valószínű nem tartanánk itt. Az eredmények is mellette szólnak — mondja Pista bácsi.

— Ha valaki nem úgy áll a munkához, ahogy kellene, ahogy a brigád tekintélye megkívánja, ahhoz a reggelinél mindenki előtt így szól:

— Akarod, vagy nem akarod csinálni? Mert, ha nem, akkor intézkedek — fűzi tovább a szót Máté Lőrinc.

— Én vagyok a kivétel — veti közbe Gyurcsik István.

— Oravecz Jancsi igyekszik a koromnak megfelelő munkát keresni. Ha ez nem sikerül, ugyanazt végzem, mint a többiek.

— Amit mond, az nem sértő, megvan az értelme, ok nélkül senkit sem marasztal el. Az előbbiekre is csak nagy ritkán kerül sor. Majdnem mindenben igaza van

— folytatja előbbi gondolatát Máté Lőrinc.

Hozzájuk hasonlóképpen vélekedik Talpai József lakatos, a brigád ifjú tagja, aki két évvel ezelőtt szerezte meg a segédlevelet, s ezután került a brigádba.

— Örülök, hogy ebbe a jó csapatba kerültem. Másutt lenézték, nem becsülték a kezdő szakembert. Itt viszont már az első pillanatban egyenrangúnak tekintettek és mindenki azon volt, hogy minél előbb megtanuljam a termelékenyebb szakmai fo-* gásokat, jól beilleszkedjék a kollektívába. Nekem mindegy, hogy kivel dolgozom. Brigádtársaim mindenhez értenek, ugyanakkor mindegyikük egy-egy területen specialista is. Tudja, ahol ilyen a munkatársi kapcsolat, ott jó a légkör, ott szívesen és örömmel dolgozik az ember.

— Egy éve, hogy a brigádhoz tartozom — kapcsolódik a beszélgetésbe Sándor Pál —, de annyit máris mondhatok: — A vállalat legjobb kollektívájába kerültem . . .

Tőle Mahács József lakatos veszi át a szót, aki a katonaidő letöltése után újra ide jött vissza. Azt állítja:

— Itt a legjobb a társaság, a legösszeszokottabb a gárda, innen ment el a legkevesebb ember. Ha jól emlékszem, akkor egy fő.

— Csoportvezetőnk Oravecz János nem csak követel, hanem ad is — kapcsolódik a

beszélgetésbe Hegedűs József. — Kölcsönösségi alapon oldjuk meg a problémáinkat, ez azonban nem jelent semmiféle engedékenységet. A munkában érvényesül a szigorúság. De azt is meg kell mondanom, hogy nem követel tőlünk lehetetlent. A pluszmunkánál mindig megkérdi tőlünk: — Tudjuk-e teljesíteni a főnökség kérését? Ha úgy érezzük, hogy igen, akkor elvállaljuk.

— És?

— Eddig még csak igent mondtunk — folytatja gondolatait Hegedűs József lakatos, majd a következőket fűzi hozzá: — Aki netán nem bírja a tempót, azt sem marasztaljuk el. Jó dolog, hogy csoportvezetőnk ért a mi nyelvünkön, tud bánni velünk. Szerencséje, hogy fiatalokkal dolgozik. Az öregekkel meg sem értené magát.

Szinte a végszóra érkezik hozzánk Oravecz János, a csoportvezető. Régi ismerősként üdvözöljük egymást. Mindig jólesett vele beszélgetni, véleményt cserélni, akinek ami a szívét nyomta, azt rögtön ki is mondta. Jól megtermett fiatalember. Szeméből, arcából szinte süt a kiegyensúlyozottság, szavait pedig átjárja a melegség, a derű, a felszabadult optimizmus, a tennivágyás.

’— Nem igaz, hogy rosszak a fiatalok! Csak egyesek szeretik elfelejteni azt, hogy annak idején milyenek voltak. Belevaló fiúk — mutat a brigád tagjaira — nem csak tudnak, hanem akarnak is jól dolgozni. Nekem mindegyik egyforma, jól érzem magam velük és köztük. Mi tagadás, az elmúlt évben nehéz időszakot zártunk. Ha továbbra is együtt marad a kollektíva, akkor a magasabb követelményeknek megfelelően az ötnapos munkahét ellenére megmaradunk az elsők között. Ennél alább nem adjuk! Ez benne van a brigádban. Aztán visszafelé sem lehet menni — mondja felém, majd a brigád felé fordulva.

Igaza van. Még akkor is, ha vannak, akik neheztelve mondják: — Ti nagyon el vagytok ismerve. Mit lehet erre válaszolni? Azt, hogy másoknak sincs tilalomfa állítva. Kövessék a jó példát. A színvonalból, a követelményekből viszont nem szabad engedni.

(venesz)

Nem jóslat, prognózis

Termésátlagok az ezredfordulón

E

gyik minisztériumunk tisztviselője azzal hárította el a mezőgazdasági termékek várható világpiaci árairól fag- gatózó kérdezőket, „ha tudnám, hogy hol, minek, mikor, mennyi lesz az ára, akkor gazdag és gondtalan ember lennék”. Folytatva a gondolatmenetet, ugyanez a megállapítás lehet érvényes a termés-előrejelzésekre is.

A mezőgazdaság ugyanis köztudomásúlag olyan üzem, amelynek az égbolt a teteje és ezért sok, időnként hihetetlennek tetsző tényező határozza meg még a leghétköznapibb növény terméshozamát is. Egyáltalán nem, vagy csak nehezen lehet felbecsülni, hogy egyik évről a másikra mennyi lesz például az őszi búza terméshozama. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ország természeti adottságai alapján évtizedekre előre megtervezzék: hol, miből és mennyit lehet majd termeszteni, termelni.

A Magyar Tudományos Akadémia, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és jó néhány kutatóintézet, illetve egyetem munkatársaiból alakult tárcaközi bizottságnak A mezőgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulóig című 1300 oldalas tanulmánya négy klimatikus évtípusra 20 éves prognózist készített.

Ezek szerint az ezredfordulón a természeti adottságokat legjobban hasznosító vetésszerkezettel gabonafélékből a jelenleginek mintegy másfélszerese, 20—22 millió tonna, lucernából, napraforgóból, takarmányborsóból és szójából az utóbbi években megtermett mennyiség többszöröse termelhető meg, miközben burgonyábój és cukorrépából is ki lehet elégíteni a hazai szükségletet.

Félreértés ne essék, ehhez jelentős mértékű talajjavításra, megfelelő tápanyagellátásra és gépesítésre van szükség, de pusztán az ag- rookológiai adottságokhoz igazodó vetésszerkezettel rövid távon is 15—20 százalékkal lehetne növelni a terméshozamokat.

Az ország körülbelül 1 290 000 hektáros gyepterületéből 600 000 hektáron vízrendezéssel, műtrágyázással, öntözéssel már az ezredforduló előtt is meg lehetne kétszerezni a szénatermést. Ennek eredményeként csökkenteni lehetne a szántóföldi takarmánynövénytermesztést, tehát nagyobb terület jutna a gazdaságosan expqrtálható növények (búza, kukorica) termesztésére.

Ami a zöldségtermesztést illeti: az ország éghajlati viszonyai általában megfelelőek: kedvező terület- és fajtakiválasztással a zöldségfélék terméshozamait az ezredfordulóig az utóbibi évek átlagának másfélszeresére lehetne növelni. Az időjárási szélsőségek (szárazság, tavaszi és kora őszi fagyok) miatt azonban sajnos továbbra is 25—30 százalékos termésingadozásra lehet számítani.

Magyarország minden mérsékelt égövi gyümölcsfaj termesztésére alkalmas, de a talajtípus, a csapadékmennyiség, a páratartalom, a

napfényes órák száma, illetve a környezethez

viszonyított magasság és a domborzat jelentősen befolyásolja a különböző gyümölcsfajok és -fajták termésmennyiségét.

Az ezredfordulón várhatóan hozzávetőleg 2,2 millió tonna gyümölcsre lesz szükségünk. A gyümölcsösökben például az alma termésátlagának 50—80; a többi gyümölcsfaj termésátlagának pedig 100—150 százalékkal kell emelkednie. Ehhez azonban az ezredfordulóig mintegy százezer hektáron kell gyümölcsöt telepíteni.

A történelmi borvidékeken az ökológiai viszonyok a zamatban gazdag, különleges és jó minőségű asztali borokat adó szőlő termesztésére kedvezőek, bár a termelési biztonságot a szélsőséges időjárás, főleg a téli, a tavaszi és a kora őszi fagy veszélyezteti. A jelenlegi, nemzetközi viszonylatban alacsony, 4,5 tonna körüli hektáronkénti országos termésátlag az ezredfordulóig megduplázódhatna, ha az 1—1,2 millió tonna szőlő megtermelésére alkalmas (130—140 ezer hektárnyi) szőlőültetvényt kedvező mikroklímájú lejtős vidékre és a kevésbé fagyveszélyes alföldi területekre telepítik. A feltételek sora ezzel még nem ért véget: évente legalább 5000 hektár — főleg nagy teljesítőképességű — minőségi szőlőt kell telepíteni.

Az ország éghajlati és talajviszonyai általá- ban kedveznek a nagyüzemi erdőgazdálkodásnak. Az egy hektár erdőterületre jutó évi fa- kitermelés tekintetében a KGST-országok között Magyarország az első helyen áll. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a lassan növő lombos erdők jelentős részét gyorsan növő akáccal, nemesnyárral újították fel és ma már ezek foglalják el az erdőterület több mint egyharmadát. A második világháború óta több mint félmillió hektárnyi új erdőt telepítettek. Az agroökológiai lehetőségek felmérése során derült ki, hogy az elmúlt két évtizedben a hazai fakitermelésnek jelentős növelése mellett az erdőkben tartalék is képződött. E tartalékok és a folyamatosan képződő évi fanö- vedék olyan jelentős, hogy megfelelő műszaki feltételek és fafeldolgozó-ipari kapacitás megteremtésével az évi fakitermelés az ezredfordulóra 20—30 százalékkal is növelhető.

A természeti adottságoknak a növénytermesztés színvonalát növelő hatásai nem érvényesülnek automatikusan. A becsült számszerű adatokkal körülhatárolt növekedési lehetőség kihasználása, a természeti erőforrások hosszú időn keresztül való magas szintű hasznosítása számos társadalmi, gazdasági tényező kedvező változását is feltételezi. A települések fejlesztését, az infrastruktúra-hálózat kialakítását, emellett a mezőgazdaság és az azt kiszolgáló ipari bázis, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipari háttér fejlesztési terveit az eddiginél jóval összehangoltabban kell kidolgozni.

B. P.

Hogy a „felszínen" maradjanak

— Nagyon nehéz évet tudhatunk magunk mögött. Többszöri munkaerő-átcsoportosíTerületi stat sztikai évkönyv

Az évkönyv gazdag tartalommal mutatja be az ország egész településhálózatának. — megyéinek, városainak, kiemelt nagyközségeinek — demográfiai helyzetét, gazdasági életét, valamint a népesség életkörülményeinek alakulását.

A hosszú távú területi tervezés szempontjából a tervezési-gazdasági körzetekről készített fejezet adatai nyújtanak tájékoztatást az egyes országrészek társadalmi-gazdasági fejlődéséről.

A megyék adatait tartalmazó fejezet komplex keresztmetszetet ad a főváros és a megyék népesedési kérdéseiről, a gazdaság egyes ágazatainak működéséről és a lakosság ellátásának minden területéről.

A településhálózatról szóló rész összefoglaló áttekintéssel szolgál az ország valamennyi településének életéről jellegzetes településcsoportok szerint és tételesen számol be a városok és a jelentősebb nagyközségek adatairól.

A közölt csoportosítások és mutatószámok lehetővé teszik az azonos szerepkörű települések összehasonlítását, a fejlettségi különbségek feltárását.

Az adatokat színes grafikonanyag és térképmelléklet teszi szemléletessé.

A Romhányi Építési Kerámiagyárban a termékek minőség szerinti osztályozását rendkívül figyelmesen végzik el, az első osztályú csempék közé aligha keveredhet hibás, mert szigorú meósok tüzetesen vizsgálnak meg minden darabot. A késáru-válogatóban Földvári Jánosné is a minőségellenörök között dolgozik. Művezetője Fábián László

— Ez a jelenlegi helyzet. S mi várható az idei évre?

— Profilmódosítást hajtunk végre. Termékeinket ismét a jelenlegi piacigényekhez igazítjuk. Megegyeztünk a vállalat vezetésével, hogy rátérünk a Panni gyermekbútorok gyártására. A technikai átállás, felkészülés után az év első negyedévében hozzáfogunk az említett termék sorozatgyártásához.

— Termékszerkezet-váltásnál lényeges, hogy a szakemberek mennyire tudják az újat magukévá tenni, milyen szinten és milyen gyorsan sajátítják el az új technológiai eljárásokat...

— Valóban így van. A szakembereinket képesnek tartom arra, hogy gyorsan beletanuljanak az újba. Biztos vagyok benne, hogy nem okoz nekik különösebb gondot az átállás. Annál is inkább, mert évekkel ezelőtt ez a kollektíva már gyártott gyermekbútorokat a TANÉRT részére. Nem dicsekvésként mondom, csupán a realitás kedvéért említem meg, hogy akkor egyetlen alkalommal sem merült fel reklamáció a munkájukkal szemben.

— Hogyan fogadták a dől- „ , . . „„„„

gőzök az átszervezést? . 2efc. S2,e1’'íní a" 193.?-es

ev nyugodtabbnak ígérkezik

— Többségük megértette, mint a tavalyi? hogy az üzem pillanatnyi érdeke ezt kívánja. Egy-k'étdol- — Pillanatnyilag úgy néz gozónk viszont hátatfordított, ^i. Mindkét termékünkre van

A ,. . ... igcny. Viszont sohasem leAz átcsoportosítás anya- fudni, hogy mit hoz a

giakban miként érintette az holnap, mikor kell profilt embereket? váltani. Erre nekünk gazda— A kábelüzemben 20—25 s®0i vezetőknek mindig ug- síázalékkal több volt a kere- rásra kész állapotban kell setük. Természetesen a mun- lenni.

tással, termékváltással tudtuk elérni, hogy üzemünk tavalyi termelési és nyeresége tervét teljesítette — kezdte a beszélgetést Galcsik Gyula, az Ipoly Bútorgyár szécsé- nyi telephelyének vezetője. Majd csendben hozzátette: — Ilyen s hasonló problémákkal ma valamennyi gazdasági vezetőnek számolnia kell. Lassan már természetessé válik.

— Mi okozta a legnagyobb fejfájást?

— Az első fél évben több kábeldob gyártását terveztük, mint amennyit értékesíteni tudtunk.

— Az előbbi azt jelenti, hogy a tervezett gyártás és a pillanatnyi piacigény nem volt szinkronban.

— Valahogy így. Megfelelő piackutatással sikerült elérni, hogy megnőtt a kereslet termékeink iránt. Hogy mégse ülhessünk a babéramkon, a svédek okoztak fejfájást azzal, hogy az IKE A-asztalok megrendelését csökkentették. Ekkor került sor a belső munkaerő-átcsoportosításra. Az asztalosműhelyből sokan a kábelüzembe kerültek.

ka is jóval nehezebb.

Sz. F.

NÓGRÁD — 1982. január 8., péntek- kj -