Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-24 / 20. szám

Amit az amerikaiak elhallgatnak Szovjet könyv az erőviszonyokról r Á szovjet katonai költség- vetés összege az utóbbi évek­ben gyakorlatilag nem válto­zott, míg az amerikaié állan­dóan növekszik — mutatnak rá többek között annak a könyvnek a szerzői, amelyet „Honnan indul ki a béke el­leni fenyegetés?” címmel a •szovjet honvédelmi miniszté­rium jelentetett meg. Mint azt korábban már je­lentettük, a kötetet a Szovjet­unióban válaszként szánták arra a kiadványra, amelyet az Egyesült Államokban a szov­jet védelmi erőről adtak ki. A szerzők megállapítják, hogy a Pentagon brosúrájában a valóságnak meg nem felelő összehasonlító adatok találha­tók a szovjet és az amerikai hadiiparról. így például az amerikai kiadvány hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunióban 135 hadiüzem működik, de el­hallgatja azt a körülményt, hogy az Egyesült Államokban 146 hadiüzem és mintegy négyezer magáncég állít elő haditechnikát. Az amerikai katonai költ­ségvetés összege 1978 és 1980 között évi átlagban 13 száza­lékkal, 1981-ben pedig 19 szá­zalékkal emelkedett. A követ­kező évekre szóló előirányza­tok azonban még ennél is na­gyobb növekedési ütemmel számolnak: 1985-ben az Egye­sült Államok már 340 milli­árd dollárt fordít majd kato­nai célokra — írják a szovjet kiadvány szerzői, majd meg­állapítják, hogy a Pentagon brosúrája nem csupán az ob­jektív valósággal, hanem ön­magával is ellentmondásba keveredett. Mikor ugyanis ar­ról elmélkedik, hogy a Szov­jetuniói úgymond, fegyveres erejének globális kiterjeszté­sére törekszik, akkor kényte­len elismerni, hogy szovjet csapatok külföldön csupán néhány szövetséges kelet­európai ország területén, va­lamint Afganisztánban és Mongóliában állomásoznak. Ezzel szemben amerikai csa­patok több tucat ország te­rületén találhatók. A szovjet kiadvány em­lékeztet arra is, hogy az Egyesült Államok a világ leg­nagyobb fegyverexportőre, s egymaga a nemzetközi fegy­verkereskedelem 45 százalé­kát bonyolítja le. Kedden rendkívüli tanácskozás Eliasz Szárkisz libanoni el­nök országa teljes szolidari­tásáról és a szíriai álláspont feltétel nélküli támogatásáról biztosította Hafez Asszad szí­riai államfőt az arab külügy­miniszterek rendkívüli érte­kezlete előtt. A konferencia — amint az Arab Liga szóvivője szombaton az időközben tör­tént halasztást bejelentette — nem vasárnap, hanem kedden kezdi meg tanácskozását Tu­niszban a Golan-fennsík iz­raeli annektálása nyomán ki­alakult helyzetről. Szárkisz üzenetével szombaton érke­zett Damaszkuszba Fuad But- rosz libanoni külügyminiszter, aki egyébként az Arab Liga tanácsának soros elnöke. Abdel Halim Khaddam szí­riai külügyminiszter egyrészt az ismétlődő izraeli katonai fenyegetésekről, a Dél-Libanon védelmét szolgáló arab straté­gia részleteiről, másrészt a li­banoni belpolitikai válság ren­dezéséről, az Arab Liga né­gyes bizottságának tevékeny­ségéről folytatott eszmecserét libanoni vendégével. A két kormány között teljes az egyetértés atekintetben, hogy mielőbb el kell hárítani a li­banoni nemzeti megbékélés út­jában álló akadályokat. Új Bajkáf-térkép A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája szibériai ta­gozata több más kutatóinté­zettel együtt a Bajkál-tóról és vízgyűjtő területéről tudomá­nyos atlaszt készítenek. A térképen feltüntetik a legújabb kutatások alapján szerzett adatokat: például a normálistól eltérő mágneses és gravitációs területek elhelyez­kedését, a Bajkál-tóban fellel­hető víz alatti zátonyok helyét és magasságát, a tó környé­kének geometrikus forrásait. Első ízben készül úgynevezett szinoptikus térkép, amely a körzet időjárási változásai­nak titkaira ad választ. Fel­tüntetik a levegő mozgásá­nak irányát évszakonként és a szél sebességének maximá­lis értékeit. A Bajkál-tóról legutóbb 1969-ben jelent meg térkép, ami ma már könyvritkaság­nak számít. Ebben a kiad­ványban a Bajkálról készült különböző vonatkozású térké­pek kizárólag a tóval foglal­koztak. Az atlasz népszerűsé­géhez az is hozzájárult, hogy földünkön a Bajkál-tó egye­dülálló jelenség, mivel ez bolygónk legnagyobb édesvíz­tárolója. Guatemalai népi felkelők Guatemalában fokozódik a népi forradalmi gerillaháború — jelentették ki a Január 31. Népi Front, az FP—31 vezetői. Antonio Calele, Magdalena Ti- paz és Damian Lopez, a szer­vezet vezetői pénteken Mexi­kóvárosban tartottak sajtóér­tekezletet. A Január 31. Népi Front — mondotta Damian Lopez — a nép önvédelmi rendszerének fejlesztésén munkálkodik és tájékoztat a katonai junta ellen fegyveresen küzdő kato­nai-politikai szervezetek har­cáról. Haig—Gromiko találkozó Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője pénteken az újságírók kérdéseire vála­szolva hangsúlyozta: Washing­ton változatlanul számít a jö­vő keddi > Haig—Gromiko ta­lálkozó megtartására, de a SALT kilátásai helyett első­sorban a lengyelországi hely­zetet veti fel a kétnaposról egynaposra rövidített tárgya­lásokon. Dean Fischer külügyi szó­vivő azt állította, hogy a Rea- gan-kormányzat érdekeltsége a fegyverzetkorlátozásban válto­zatlan, ugyanakkor hozzátette: nem lehet elválasztani a stra­tégiai fegyverek korlátozásá­ról folytatott tárgyalásokat más világpolitikai fejlemé­nyektől, így a kelet—nyugati kapcsolatok alakulásától sem. Merénylet áldozata lett Char­les Ray alezredes, az Egye­sült Államok helyettes kato­nai attaséja Párizsban. A ké­pen letakarva a földön az ál­dozat, néhány perccel a me­rénylet után, nem messze a lakásától. A hét 3 kérdése 1. Hogyan alakult a lengyel- országi helyzet nemzetközi visszhangja? A lengyel ügyet azok akar­ják nemzetközivé tenni, akik másfél éven át egyebet sem hangoztattak, mint, hogy ma­radjon lengyel belügy. Wa­shingtonból indul ki az az el­képesztő politikai, diplomáciai, gazdasági és propagandakam­pány, amely szinte minden­nap szolgál valami vádasko­dással, fenyegetőzéssel. A nyo­más fő célpontja Lengyelor­szág, illetve a Szovjetunió, de az USA megpróbálja a saját szövetségeseit is a kíméletlen­kemény vonala mellé felsora­koztatni. A hét talán legfontosabb eseménye ezen a téren a COCOM párizsi ülése volt. Tudni kell, hogy a COCOM (a rövidítés két eleme: CO, azaz kommunista, COM, azaz kereskedelem) a hideghábo­rú idején alakult, már akkor is avégbői, hogy ellenőrzés címén tulajdonképpen aka­dályozza a kelet—nyugati ke­reskedelmet, a tőkésállamok által a szocialista országokba irányuló szállításokat. Már ar­ra is fel kell figyelni, hogy — Párizs volt a színhelye a COCOM rendkívüli titoktar­tással övezett ülésének. De az is figyelemre méltó, hogy az ülés végén kiadott szűksza­vú közlemény csak arról tett említést: a szervezet fe­lülvizsgálja a régebbi korlá­tozások „korszerűsítését” szol­gáló eszközöket. Arról el­lentmondó hírek szivárogtak ki, hogy a nyugat-európai or­szágok és Japán képivselői jóváhagyták-e a szigorúbb el­lenőrzést, amelyet az Egyesült Államok szorgalmazott. Japán külkereskedelmi és ipari minisztere New York­ban Lengyelország és a Szov­jetunió elleni intézkedésekről nyilatkozott de nyomban utá­na Tokióban kijelentették, hogy ez korántsem a japán kormány döntése, csak a mi­niszter — magánvéleménye. Az Associated Press ame­rikai hírügynökség szemle­írója, így sumázza a helyze­tet: Nvugat-Európa és az USA szavakban egyformán ítéli el a lengyel katonai rendszert, de a szankciók vagy bármi­lyen konkrét intézkedés kér­désében már mély szakadék van közöttük. Reagan amerikai elnök saj­tóértekezletén azt állította, hogy Lengyelországban a ..helyzet csak romlik”, de aho­gyan a moszkvai és varsói vá­laszokban erre nvomatékkal mutattak rá. ezt semmivel *em tudta bizonyítani. A len­gyel hivatalos visszhangban, az is állott, hogv az amerikai szankciók csak a lengyel né­pet sújtják, így aztán épp az ellenkező hatásuk lesz, mint amit Washingtonban azoktól vártak. Mindenesetre Reagan ja­nuár 30-ra — igazi amerikai elképzelések és ízlések sze­rint — a „szolidaritás napját” hirdette meg, amelynek so­rán az amerikai kormány ki­vételes méretű propaganda­műveletre készül elsősorban a nyugat-európai közvéle­mény meggyúrása céljából... Számos politikai megfigyelő szerint mindenekelőtt azért, hogy ellensúlyozni tudja az amerikai rakétafegyverkszés elleni nyugat-európai tilta­kozást, amelyhez itt és ott már az USA „túl kemény len­gyel vonala” elleni bírálat is csatlakozik. 2. Hogyan alakul a szovjet— japán viszony? Két éve nem volt olyan szintű szovjet—japán konzul­táció, mint amilyenre a héten került sor Moszkvában. Fir- jubin szovjet és JanagijaKen- szuke japán külügyminiszter­helyettes tárgyalt a két or­szág közötti kapcsalat ala­kulásáról és néhány 'nemzet­közi kérdésről. A japán vendé­get fogadta Gromiko külügy­miniszter is. Eszmecseréjük után azt közölték, hogy mind­két fél kifejezte azt a véle­ményét, amely szerint szük­séges a két ország közti poli­tikai párbeszéd fenntartása és a szovjet—japán kapcsolatok fejlesztése. A 70-es évek elején, az eny­hülés időszakában ígéretesen alakultak ezek a kapcsolatok, az utóbbi időben — Washing­ton és Peking közös nyomá­sára — Tokió visszakozott. Nem csoda, hogy a szovjet külkereskedelemben Japán a korábbi második helyről az ötödikre esett vissza. A tokiói reakció területi követelést tá­maszt a Szovjetunió ellen: a Kuril-szigetcsoportnál a má­sodik világháború után kiala­kult helyzetet próbálná meg­változtatni. Nemcsak ezt uta­sítják vissza Moszkvában, ha­nem azzal kapcsolatban is bí­ráló megjegyezések hangza­nak el, hogy Japán és az USA között szervezett for­mákat ölt a katonai együtt­működés. Eközben a szovjet—japán viszony új kulcskérdése, hogy Tokió csatlakozik-e Washing­ton ..kemény vonalához”, az amerikai magatartás, mögött persze az húzódik meg. hogy vissza akarja tartani Jaoánt a kölcsönösen hasznos együtt­működéstől a Szovjetunióval, am°’v nye-^anvaunkkal tudna fizetni a szigetországnak, ha annak inara részt venne Szi­béria hasznosításának törté­nelmi jelentőségű munkájá­ban. 3. Mi várható a közel-kele­ti események felgyorsuló üte­métől? Az Egyesült Államok — mint ez várható, volt, megvé­tózta a Biztonsági Tanácsban az el nem kötelezett orszá­goknak azt a határozati ja­vaslatát, amely elmarasztalta volna Izraelt a Golan-fennsík bekebelezése miatt. Hol van már a tavalyi — rosszallás? Washington ugyanis december közepén még — szavakban —■ elítélte Begin akcióját, sőt, ugyancsak nyilatkozat formá­jában az amerikai—izraeli stratégiai együttműködés jö­vőjét is megkérdőjelezte. Á Biztonsági Tanácsban a nem hivatalos diplomáciai al­kudozások tovább tarthatnak, de mert valószínű, hogy az USA ellenállásán megtörik minden új kísérlet, az izraeli eljárást megbélyegző határo­zat elfogadtatására akár még az ENSZ egy rendkívüli köz­gyűlését is összehívhatják. Izrael diplomáciája ugyan-' ekkor igyekszik az új egyipto­mi vezetést is megtartani, a Camo David-i vonalon. Sáron hadügyminiszter Kairóban járt, Fogadta őt Mubarak, egyiptomi elnök is. A Sínai- félsziget áprilisban esedé­kes izraeli kiürítése volt a fő téma. A palesztin autonómia ügyében viszont eltérő Kai­rónak is. Jeruzsálemnek is az álláspontja. Izrael — nyilván az USA támogatásával — en­gedményekre akarja bírni e téren Egyiptomot. Alighanem ez lesz a jövő héten Haig amerikai külügyminiszter újabb közel-keleti tárgyalása­inak a középpontjában. Szíria áll az arab világ ke­leti felében az imperialista támadások középpontjában, mint, ahogy Észak-Afrikában Líbia az az arab ország, amely ellen összpontosított politikai, gazdasági és katonai akciókat szerveztek az imperialista ha­talmak fővárosaiban. Damasz- kuszban megcáfolták azokat a híreszteléseket, amelyek sze­rint államcsínykísérletet lep­leztek volna le. Később annak jött híre, hóm’ a szír—jordán határon rejtélyes fegyveres összetűzés zajlott le. Líbia államfője, Kadhafi ezredes Algériában járt és a líbiai—algériai kapcsolatok szorosabbra fűzéséről tár- gvalt. Üjból felmerült a két állam egyesítésének koráb­ban már elfogadott terve, itt lehet megemlíteni, hogv 1980 szorjtemberéhen Szíriával kö­tött hasonló megállapodást Líbia, de ennek megvalósítása még várat magá-s. Pálfy József NÓGRAD - 1982. január 24., vasárnap Gandhi asszony ellenzéke Ügy tűnik, támadásba lendült az indiai el­lenzék. A hét elején úgynevezett sztrájkna­pot tartottak, a hírek szerint százezrek csat­lakoztak az akcióhoz. Igaz, Indira Gandhi miniszterelnök ellenfelei azt szerették volna, hogy a munkabeszüntetés országos mérete­ket öltsön, ezt azonban a szubkontinensnyi országban nem sikerült elérniük. Sajánlatos módon néhány összetűzés is lezajlott, 12 em­ber életét vesztette, hetvenen megsérültek, tízezer tüntetőt pedig őrizetbe vettek. Több­ségüket néhány óra elmúltával szabadon en­gedték. Ázsia második legnépesebb, leghatalmasabb államában többféle irányzat áll szembe Gandhi miniszterelnök-asszonnyal. Tevé­kenyen működnek a Kína-barát erők, főleg az ország keleti, északnyugati részében. A mizo törzs szakadár szervezete, a mizo nem­zeti front nem titkolja: a Banglades és Bur­ma közé ékelődő államokat mizoföldhöz csa­tolva el kíván szakadni Indiától. Assam, Ma- naipur és Tripura államok városaiban és fal­vaiban hemzsegnek az ügynökök, akik pe­kingi támogatással az elszakadásra bújtogat- nak. Más ellenzéki erők — tnost ocsúdva a vá­lasztásokon elszenvedett és számukra várat­lan vereségből — India alkotmányának ter­vezett módosítását nehezményezik. Főleg azért, mert Indira Gandhi korlátozni szeretné az úgynevezett államminiszterek hatáskörét, túlzott önállóságát. Az ország históriájában gyakran előfordult, hogy egy-egy központi intézkedés — bármily kívánatos is lett volna végrehajtása — a helyi vezetőkön megbukott vagy éppen a visszájára sült el. Azt is kifogásolta a Dzsanata Párt, amely­től 1980. januárjában Indira Gandhi vissza­hódította a többséget, hogy a parlament a kormány javaslatára szigorú törvényt hozott a felforgató elemek ellen. Ennek értelmében letartóztathatnak és bírói vizsgálat nélkül meghatározatlan időre, de legalább két évre börtönbe vethetnek bárkit, aki megsérti a sztrájktilalmat vagy a társadalmi rend ellen komoly vétséget elkövet. Gandhi asszony húszpontos gazdasági prog­ramja is felbőszítette az ellenzéket, amelyhez a kormányfő igyekszik parlamenti támogató­kat szerezni. Ha az ország fellendítését célzó nagyszabású program a törvényhozásban megkapja a szükséges többséget, nincs kétség afelől, hogy Indira Gandhi és a Kongresszus Párt ismét hosszú időre megalapozza hatal­mát. Az ellenzék részéről a kormány külpoliti­káját is gyakran éri támadás. Az el nem köte­lezettség mellett szilárdan kitartó indiai kor­mányra Washington szirénhangjai nem ha­tottak: az USA ázsiai terveihez Űj-Dolhi nem segédkezik. Gyapay Dénes Schmidt Lengyelországról Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár pénteken Ham­burgban a lengyelországi ese­mények visszafogott és mér­sékelt megítélésére szólított fel. A szociáldemokraták tarto­mányi ülésén mondott beszé­dében Schmidt hangsúlyozta, hogy ilyen hozzáállással az NSZK hozzájárulhat egy vi­lágméretű konfrontáció elke­rüléséhez. Az NSZK-nak nem érdeke az, hogy egy kelet— nyugati konfliktus veszélyez­tesse például azokat a kap­csolatokat, amelyek a két né­met állam között épültek ki a múltban — mutatott rá a kancellár. A nyugatnémet kormány Lengyelországgal kapcsolatos álláspontját bíráló támadások­ra válaszolva Schmidt kije­lentette, hogy a bonni maga­tartás „sem a német—ameri­kai, sem a német—francia barátságot nem veszélyezteti”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom