Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-17 / 14. szám

y. Közöny evszlcij Tanácsfagíeloít Szeretni keil ' Kolja, a szerelő szerelmes »■olt Verába, ezért aztán a te­levíziós készülék szerelvény­falára — ahová a tranzisz­torokat kellett beillesz­tenie — odakarcolta, hogy „K-|-V=SZ”. Vagyis: Kolja meg Vera egyenlő a szere­lemmel. Ez a tevékenység többnyire odavezetett, hogy megrongálta a nyomtatott áramkört. Vera ezen a sze­relősoron dolgozott, a meo- ban. Valahányszor szemébe tűnt a felírat, mindig elpi­rult örömében, s zavarában azonnal odaütötte a pecsétet, hogy „Kiváló minőség”. Grigorjev mester a raktá­roslányba, Másába volt sze­relmes. Így aztán, amikor ép­pen nem volt megfelelő lám­pa a raktárban, örömmel el­fogadott helyette más típust is. No és általában, az egész szerelőszalag forró érzéseket táplált Másenyka iránt, en­nek következtében a készü­lékbe sokszor került nem oda való lámpa. A meo vezetőjének, Zina­ida Petrovnának igen tet­szett Krusxlnyickij, az üzem­vezető. És, jóllehet Zinaida Petrovna férjnél volt, s há­rom gyermeket is szült már, mindezek ellenére még a gondolatától is irtózott, hogy akár csak egy darabot is ki­selejtezzenek azon tévéké­szülékek közül,. amelyeket Krusilnyickij vezetése alatt gyártanak. Zuzukin igazgatóba remény­telenül volt szerelmes Nelli- ke, a titkárnője. Titokban mindig megsemmisítette azo­kat a reklamációs leveleket, amelyekben jól beolvastak az igazgatónak. S még sokan, sokan voltak szerelmesek ebbe is, abba is a televíziókat gyártó üzemben. Popljussev polgártárs vi­szont senkibe nem volt szerel­mes. Egyszerűen csak szeret­te volna, ha van egy jó ké­szüléke. Vásárolt hát egyet. A készülék mintegy két órán át derakasan működött. Akkor aztán valami sercegés kez­dett hallatszani belőle. A képernyő kialudt, újra felvillant, és megjelent rajta egy nyílvesszővel átlőtt szív, ezt követően pedig a készü­lék elhallgatott, de most már örökre, s megszűnt a kép is. Popljussev nagy szomorúan elballagott a műszaki áru­házba, hogy kicseréltesse a hibás készüléket. Amilyen egyszerű ember Volt, még csak elképzelni sem tudta, hogy miről van szó. Végül is az emberek nem él­hetnek szerelem nélkül. Fordította: Konczek József Klub Palotáson f MIRŐL IR A • LÁNYOK, ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok januári számában közli J. Prokoíjev tá­bornok visszaemlékezéseit a má­sodik világháború egyik döntő fontosságú ütközetéről, a moszk­vai csatáról, amely 40 éve zaj­lott le. Közli a lap Bányász Bé­lának a Dajkál—Amur vasútvo­nal építkezésén , Készült cikke második részét, címe: Vonattal a Jakut szénmezőkig. Jaroszlavtól 15 kilométernyire, físrabihában van Nyikolaj Nyéki «ívnak. a híres múlt századi ffru*sz költő­nek az udvarháza? amc'y ma emlékmúzeum Ezt mutatja be ez alkalommal az Országjárás cí­mű rovat cikke. Moszkvában működik a világ egyelőre egyetlen zenés gyermek- színháza, amely a legkisebbek­től a serdülőkig minden gyerek- korosztály számára tart előadá­sokat, gyönyörű épületben me­seszoba és élő madarak várják az ifjú közönséget. A színházat bemutató, sok fényképpel il­lusztrált írás címe: Vendégségben a kék madárnál. A Te meg én rovatban közérdekű témát vizs­gál Sz. Líbin professzor, az or­vostudományok doktora: Hibás-e az anyós? A Szovjetunió egyes táj egységeinek népművészetét bemutató sorozat ezúttal a po- íeszjel szalmafonással ismerteti m.g az olvasókat. A palotást Május 1. Termelő­szövetkezetben megalakult a Lá­nyok, asszonyok klub. Ennek munkájával, a palotást lányok, asszonyok életével Ismerteti meg az olvasókat V. Mlnajeva cikke. Mese- és divatrovat, orosz nyelvlecke és egy talpraesett kisfiúról szóló elbeszélés teszi színesebbé a lapot, amely ebben a számában színes, falra akaszt­ható 1982. évi naotárral Is ked­veskedik olvasóinak. T Kislányostul fiatalon, felnőtles komolysággal A tanácstagi pótvélasztás jelölő gyűlésének néhány résztvevője — idősebb embe­rek valamennyien — tárgyal­ták az esetet, s hívták fel a figyelmemet arra, hogy ilyen is van! Mármint a mai fiata­lok között. Képzeljem csak el — mond­ták, kezdődik a gyűlés, a vá­rosi tanács eliöke rövid tájé­koztatót tart Salgótarján fej­lődéséről, aztán bemutatja a jelöltet. Kezdi sorolhi az ed­digi érdemeit, munkahelyét és közli korát is, 23 esztendős. Ekkor estünk az első ámulat­ba, de mindez semmi volt ah­hoz képest, amikor személye­sen is megismertük a leendő tanácstagot. A tömegből fele­melkedett egy vékonyka, 16 évesnek is alig tűnő kislány és komoly, kicsit megilletődött hangon megköszönte a bizal­mat, segítséget kért a munká­jához, támogatást a lakóktól, a tanácsi vezetőktől... — Nehéz pillanatok voltak? — kérdezem Karácsony Ág­nestől, a NÓGRÁDTERV mű­szaki rajzolójától, aki valóban meglepi az embert kislányos külsejével és korát meghazud­toló komolyságával. — Hát, így utólag vissza­gondolva nehéz. Egész idő alatt az forgott a fejemben, hogy mit szólnak a tapasztalt, felnőtt emberek, ha megis­mernek engem. Egyedül csak az nyugtatott meg, hogy a lakóterületen, amely a Nap­sugár bolttól a Tarján vendég­lőig terjed, igen sokan ismer­nek személyesen, hiszen eb­ben a körzetben születtem, itt nőttem fel. Az ember, főként, ha fiatal, nem egyik napról á másikra csöppen bele a közéletbe, mint ahogy Ágnes is jó indíttatást kapott a szülői házban. Volt kitől ellesnie az emberekkel való törődés, foglalkozás for­télyait... — Édesanyám aktív nép­frontos. bárhová ment én mindig a nyakán lógtam, fi­gyeltem, hallgatóztam, oróbál- tam megérteni a problémákat. Aztán a nővérem Éva, aki je­lenleg a városi KISZ bizott­ság titkára, szintén jó példá­nak bizonyult. Volt úttörő ve­zető, ifivezető, aztán a KISZ- munkába kapcsolódott be. És saját szórakozását, ügyeit min­denkor a köz ügyeinek ren­delte alá. Egyszóval nagyon komolyan vette, amit csinált... Ágnes elhallgat egy pilla­natra, mintha meditálna az eddig mondottakon, aztán fel­szegi a fejét: — Ügy érzem ez a lényeg. Az ember bármit vállal, azt komolyan, felelős­séggel csinálja végig. Azt hi­szem, ha ennek szellemében cselekszem leendő tanácstagsá­gom során, akkor remélem nem csalódnak bennem az emberek. Már most összegyűj­töttem egy sor megoldásra vá­ró kérést. Például, hogy a Béke telepi iskola tanulóinak szükségük lenne egy fedett buszváróra, vagy, hogy az utak állapotát kellene javítani a körzetben... A komoly témákról egy vi­dámabbra váltunk amikor Ág­nest kedvenc időtöltéséről, hobbijáról faggatom. — Nincs sok szabad időm, mert az Ybl Miklós Építőipa­ri Műszaki Főiskolára járok, ahol nem könnyű venni az akadályokat a szigorú követel­mények miatt. A sok tanulás után jólesik a sportolás. Több éve síelek, minden télen Do- novalyban „gyakorolunk” a munkatársaimmal együtt, a másik kedvencem pedig a te­niszezés. Napjaim nagy részét a munkám köti le, a rajzolás, a településtervezési csoportban. Nagyon érdekes, változatos foglalkozás. Ilyen is van, a mai fiatalok között! — mondták idősebb beszélgetőpartnereim a jelölő ■ gyűlés után. s ez egyben elő­legezett bizalmat is jelent Ág­nes számára, akit a január 24-i tanácstagi pót-’álasztáson vár­hatólag tanácstagjának választ a körzet lakossága. (— ria —) Petrikovói mesterek- Az ukrajnai Petrikovo fa­faragásokra festett népi min­táiról nevezetes. E népmű­vészeti tevékenységnek régi hagyományai vannak. Az őszi munkák befejezése után a parasztok művészi tárgyak készítésével foglal­koztak. A fafaragásokra fes­tett petrikovói mintákat mesz- sze a falu határain túl is sze­rették és a népművésZeti hasz* nálati tárgyak a falusi vásá­rokon nagy keresletnek ör­vendtek. Ma már senki sem ismeri azoknak a régi mestereknek a nevét, akik megteremtették a petrikovói díszítőművészet egyes elemeit, amelyek azu­tán nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak. A faluban amely 15 országba szállít nép- Képünkön: Vaszilij Ivanovics SSSnmÄ aáUgaytre°-S művészeti tárgyakat. A petri- Szokolenko, az Ukrán SZSZK kék a népi díszítőművészet kov°'ak állandó sikeres részt- népművészé, a Dmzsba gyár elemeit. Tudásukat később a vevői a különböző népművé- művészeti vezetője műhelyé- Druzsba gyárban folytatják, szeti kiállításoknak. ben K ovács Laci nem sok időt hagy a gondolkodásra, amint a söröző ember­tömegen, vágnivaló füstjén keresztül hozzánk verekedve, magát meghallja, hogy a la­kásokról beszélünk. — Nagyon jó téma — mondja. — Akinek van, az azért sír, mert kicsi, akinek nincs, az meg azért, hogy le­gyen­— Neked van — mondom. — Sajátom, pajtás, sajá­tom. Mert az mégis csak más. Te ugye fizetsz háromszázfo­rintot az ötvennégy négy­zetméteres tanácsi bérlakáso­dért, de az huss, kiszáll az ablakon, sose látod viszont. Én viszont a magamét tudom közelebb minden hónapban. MI több, hümmögünk a korsók mögül, egy OTP-lakás tőke, mert a befektetésnél jó­val többet kap vissza az em­ber. hiszen a takarékpénztár napi áron veszi meg az ott­honokat, s mint tudjuk, a la­kásárak lassan az égig nő­nek. — Én azt a pénzt bármikor fölmarkolhatom, ha elegem lesz az egészből — néz bele a füstbe. Kezd elege lenni. Mostaná­ban családi ház után kutat, szabadulni akar az emeletek szorításából, feleségének, ki­csi gyerekeinek, s neki is hi­ányzik a kert. — Lenyomom a nyolc órát az irodában, aztán jövök föl az ABC fölötti dobozba* me­gint négy fal közé. Néha ha­lálra idegesít, hogy idegenek szuszognak a falon tül. zár­órakor kiömlik n sok részeg a Börz^önv 'elé, -itt van velünk szemben, ordítanak, üveget Csendes, kis lakótelep. — Egy frászt ülök én le ezekkel a ... — harapta el a mondat végét ismerősöm. — Mit kezdjek velük? Ha ... , többet ittak a kelleténél, hall­tornek, énekelnek. A fizete- csak híjával vagyunk. Az ivó- zőgazdásza. — De a lépcső- amaz hajnalonta ellensége gassam a hülye vicceiket? sem is kévés, pótolhatnám a víz büdös, a lakótelepiek ezre- ház? Csak nem fogom más éktelen hajnali kopogására Inkább három lépés távolság. két fizetnek azért, mert a cső- mocskát takarítani! ébred. Bosszantásul kikap- Íme, az urbanizációs árta­Erről nekem is vannak ta- csolják az áramot, beragaszt- lom. Nincs tér a kötetlen ta­pasztalataim. A lépcsőházi ják a csengőt és így tovább, lálkozásra, leszámítva a sö­közösségek maguk takarítják Az emberi lelemény kimerít- rözőt, meg a vendéglőt, ahol a „közterületet”, de, ha vala- heteden. N. J. a nagyobb baj ha az ember fél órát eltölt, ház körüli jószággal, zöld séggel. Nem félek a munká­tól. megeszi MAGAD URAM, HA SZOLGÁD NINCS Rétság lélekszáma tíz év alatt másfélszeresére nőtt, Igaz, még így sem éri el egy veket, fürdőkádakat az áldott nedű. — Ha nadrágot akarok var­ratni, mehetek Gyarmatra — dohog Gyuri, aki, ha lehet, a ki ’’kihúzza magát, ’ kénytelen megelőzése végett reményke- szellőztetheti ruháit. Mara­divat. Plnt.t. iár p»í*v 11 ,, - ,u _jh.____v _ d ivat előtt jár egy lépéssel. Szóval a gyors fejlődés gyermekbetegségei elérték a helyette más többet vállalni. dik> hogy száz méterrel ar- dunk, maradnak hát saját fa- Az ilyen rejtett harag meg rébb másik lakáshoz jut és Iáik között, Nehéz a múlttól csak gyűlik és egyszer kirob- feloldódhat benne a feszült- elszakadni, nehéz a közös közepes alföldi falu népessé-- járási székhelyet is. Az igé- ség gét. Csakhogy ez a gyarapo- —— •*- - -—*-•- ■* Dan' s' dés nem a született gyermekek­nek tulajdonítható, hanem a ,.nar „„lrrlar, Q ....... nagymérvű betelepülésnek- E vezetőktől, hogy aszongya „vá- lakás apraja-nagyja tűn- ^aba^sSi üg^einfk tudó- tíz év alatt három és fél száz rosiasodó településünk” — tette el a szlnte eletveszelyes szaoaiysertesi ügyeinek tudó gondolkodást megtanulni, lakás épült —, vagyis a tem­pó enyhén szólva is hatalmas volt. A statisztika szerint vi­szont bírták az iramot, már. ami az új honfoglalók ott­sa^g viszont mást mutat Menczel Boldizsáréknál épp . “ Ifarom éve volt utoljára hisz néhány hónapba* meg sag viszor^t mast mutat. példát találok. A húszon- lakote’eP1 ^gyern - így Za- sajat udvarában uralkodott ® u egv lakás anraia-nagvia tűn- char Kálmán, a rétsági tanács nemely lakótelepi „kakas”. Van hát villanybojler, au­tomata gázsütő és színestele­ja. honteremtését illeti. Kellett hogy az újság is szóvá tette' közben óvoda, élelmiszerbolt, megcsinálták szólal meg egy bajszos férfi. éPítéai, maradványokat. Ta- A zöldségesnél hol ez nincs, vasztol késő őszig pázsit zöl- hol az, no és az árak? A jár- . V1 rágokkal a középén, dát évekig nem hozták rend- ,lgazi gyerekparadicsom. Vi- c , t . tegyenek ha be a faluközpontban, most. Syazzók, magam is láttám, — Ez persze, nem jelent teljes nyugalmat, hisz be-be- kukkantanak hozzám taná­Út, járda. orvosi rendelő, gyógyszertár, és mi minden. Az óvoda, bár épp a kétsze­resére építették a tervezett­nek. szűk lett, a régiből ezért nem lehet bölcsőde, mert kell a nagyobbaknak, pedig két­száznál is több apróságot tar­Apropó, zöldség. A beköltö­zők közül sokan fogtak ásót es araszonként törték föl a házak közötti területeket,-ahol tenyérnyi konyhnkertek virág­zanak tavaszonként. Az „át­állást” könnyítik meg a ma­guk módján a kis lakótelepi amint ’a férfiak négykézláb sz°mszéd bömbölteti a rádiót, gyűjtögetik a fűben megbúvó ^^n^°.SÍÍ°í.a 1 „5Í i?.?. sörösüvegcserepeket. Sziszi­fuszi feladat: mindig akad gyűjtenivaló- A lakótelepen kevés a fa — sajnos, —, többnyire ren­dezettek a kisebb-nagyobb te­rek. A lépcsőházak már tar- ­kábbak. Van, ahol virágok rás vízió lakótelepünkön. S van művirág a vázában, bakelit őzfej a falon és rózsaszínű makramédísz a libazöld plüssgarnitúra fölött. Őriz­nénk a barátságosabb falusi ka. Ezek az ügyek azonban szokásokat, de a szándékot egymás között elintéződnek- elsöpri a mindennapos lök­Csendes kis lakótelep ez. AHANY HÄZ, ANNYI SZOKÁS Tudod — mondja And- babakocsit igazítva az tanak nyilván a papírok az háztájik, többért ott újulnak díszlenek cserépben, másutt ellenálló hóhoz —, nem dösődés a régenszűk boltban, az ijedtség, hogy megint el­törik a vízvezeték és ugyan miből fizetjük a mestert, a gond, hogy mikor fázik meg a gyerek a buszon, útban a bölcsőde felé­Igencsak megfiatalodott né­pességű településen. Ebben az ötéves tervben sincs mód en­nek a gondnak a megoldásá­ra. ezért aztán reggelen+e bu­szon, gépkocsin hordják a környék bölcsődéibe a kicsi­ket, A fiatal csalédokpak szüksége van a pénzre. Az ABC-t már akkor ki­nőtte Rétság. amikor átadták. A szolgáltatásoknak is Igen­meg az uniformis ból kilépve. — Ami a szórakozást ille­ti ■’ Mozi elég ritkán vnn, a művelődési ház programjai nem a legjobhnk — véli pe- dagőa"S ismerősöm. ,TO S’ZOMGTÉDSAG tíinNir átok (?) — A In1--*»*? a? eovóm — mutat körbe L„ a közeli ter­melőszövetkezet fiatal me­zokogatjuk az újdonatúj életformát és próbáljuk szoktatni mással-egy­szí­otthlonok- megfakult reklámplakátok vesen nyitnak ajtót az em- cslnoskái bámulnak szakadt- berek a kopogtatónak, mert, kopottan. ahol már gyerek is van, a Amint Menczeléktől bállá- vendéggel még szűkebb lesz mással Is. Sokan vagyunk és gok lefelé, eszembe jut N. J., az amúgy is szűk lakás. Va- sokfélék, próbálunk közeledni aki reménykedve vár a ked- lamit ki kéne találni, valami önmagunktól a többiek fo’é- vező döntésre, hisz minőségi olyan helyet, ahol gond nél- Odafent a dombon tovább cserekérelmet adott be a ta- kül összejöhetnének az embe- terebélyesedik a lakótélén, nácsra. Érthetetlen dühvei rek. Hortobágyi Zo'':o evűlölik pgvmást a fölötte la­kó szomszédjával. Egyikük "1 ~~ ' : „ " utálja a másik hegedű játékát, I NÓGRÁD — 1982. januái 17„ vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom