Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
A házak melletti kiskertekben gondozott málnások, szőlők A karácsonyi asztalra való 11- vannak, a távolabbi ültetvényeket azonban az eljárók és bák még kacéran sétálnak, az idősebbek már ritkán művelik. Amikor hó lepi be az utakat, a szánkó az egyik fő közlekedési és szállítóeszköz Rendezett utcasor bizonyítja a község szorgosságát, a társadalmi mankóban megépített járdák jövőre tovább hosszabbodnak. Sok idős korú él a településen, akik tettrekészségükkel hasznosan segítik a családokat A csendes derű talán mindig is hozzátartozott ehhez a tájhoz, s talán még sok minden más is, ami az emberéletet reménnyel, szeretettel tölti be, de ha földrajzilag is meg kel: lene határozni Szátok hollétét — szemben az idegenforgalmi kalauzzal — inkább nevezném Tereske testvér szomszédjának, mint az ugyancsak közeleső Romhány északi szomszédjának. Na, hiszen, miféle tartalom lehet ebben a meghatározásban? — kérdezheti az olvasó okkal-joggal, miért nem felel rrieg az útonjárónak a romhányi párosítás, miért keres újabbat, tetszetősebbet? Ennek a két, sok tekintetben igazán karakteres falunak a nevét akár egybe is írhatnánk, oly annyira ösz- szetartoztak a régi időkben, s éppen úgy ösz- szetartanak az újabbakban is, mint a jó testvérek. Mondják is a szátokiak: „Tereske a székhely, de nem érezzük magunkat soha semmiben hátrébbvalónak, sőt, szerencsés község a mienk, nekünk mindig is volt, most is van, meg lesz is tanítónk, s lesz azért gyerek is, akiket taníthatnak... ” ' — o — o — o — o — o — Tereske azért kerül szóba minduntalan, mert Szátok újabb szálakkal köthető a székhelyhez, ehhez a páratlan értékeket felmutatni tudó, túlzás nélkül európai hírű gyöngyfaluhoz, ahol székhelye volt egykor a megye legrégebbi bencés apátságának, ahol egyik legfőbb nevezetesség a közeli múltban renovált középkori eredetű templom, benne az I. László legendáját ábrázoló freskóciklussal, természetvédelem alá helyezett temetőjével, ősrégi kőkeresztjeivel, amelyekből szép tervek szerint, de bizony egy kicsit döcögősen, kevéske megyei figyelemmel, talán egykor megalakítható lesz az ország első és egyetlen szabadtéri kőkereszt-múzeuma. De már mai kötődés Tereskéhez az, hogy végre megmenekült az 1830-ban épített műemlék klasszicista (éppen a 24. órában!) Frideczky-kúria, megvette potom pénzért, hogy aztán rövidesen, vagy háromszázezret költsön rá a budapesti Minőségi Ruházati Szövetkezet. Akkor, ha elkészülnek a munkákkal, ott olyan munkahely létesül, ahol majd szátoki asszonyok is dolgozhatnak. De hol dolgoznak most? Kovács József tanácselnök sorolja, de később aztán ugyanezt erősíti Kalcsó József helyben élő szátoki nyugdíjas pedagógus is: sokan közülük a rétsági Glóbus Nyomdába járnak, a férfiak egy kisebb része a romhányi kerámiába, többen a váci, budapesti építőkhöz Szátokról, Tereskéről is. A másik híres-neves szép kúria Tereskén (a Huszár-féle) meg jó ideje az iskolai célokra szolgál, oda járnak a szátoki felsős gyerekek is, az alsó osztályok, tanulócsoportok meg a tekintélyt őrző szátoki kis iskolába, amelynek két tantermében ma is két férfi tanító (!) intézi a gyerekek tanulásának, nevelésének szerteágazó feladatát, őrizve nemcsak legendákba kívánkozó falusi tanítói hagyományokat, de őrizve valami erős tartalmat is Szátok fennmaradásához. — o — o — o — o — o — Itt a történelem meghagyott valami balzsamozott nyugalmat Nem mozdulatlanságot, mert akár Tereske — nagyrészt szátoki segítséggel is! — felmutathat két községet egyenként szolgáló, máig épülő, rövidesen kiteljesedő egészségügyi bázist, orvoslakással, rendelővel, miegyébbel pontosan azon a helyen, ahol valamikor a harmadik kastély állott, s amelynek lebontásakor a föld mélyében pinceszerű boltozatos szerzetesi temetkezési helyeket találtak. Tereske, Szátok az utóbbi esztendőkben megyei példákkal is szol. gált éppen az egészségügyi pont társadalmi felépítésében. Volt olyan szombat, vasárnap nem is egy, amikor a két községből ezen aa építkezésen tucatnyi kőművesmester dolgozott, s a szükséges culágerből is anriyi volt, hogy nem jutott mindenkinek tégla, na, azokat aztán szó szerint „ki kellett engesztelni valahogy... ” A folytonosság, az egymás munkájának megbecsülése megmutatkozik itt mindenben, legyen az tanácsi munka, vagy tanítói feladat, törést, rést nemtalál a szigorú vizsgáló a tereskei—szátoki emberfalban, s ahogy más táján a vidéknek a szomszédos községek legendái között első helyen állt régen az fegymás elleni karóhúzogatás — olyan legendás régtől fogva e két község békéje, összetartozása. — o — o — o — o — o — Már az igaz, hogy Szátok múltja egészen I. István királyunkig okmánnyal is bizonyítható, hiszen „írva vagyon”, hogy éppen I. István adományozott Szátokon ősi birtokot az esztergomi érsekségnek. A néveredet már nem ilyen egyszerűen világos, mindenesetre sok mutat arra, hogy a régi magyar nyelvben szereplő Zot személynévvel tart kapcsolatot, ami történetileg meg egy ótörök szóhoz közelíthető, a sat-hoz. azaz nem jelent mást, mint „elad, árusít”. Temploma Szátoknak is a XV. században épült, két szomszédos kúriájában kisegítő tanintézet működik. Volt itt kastélytulajdonos minden idők egyik leghíresebb magyar nóta énekes László Imre is egyidőben, meg emlegetnek bizonyos Kertész Miklós kereskedőt is. A szátoki tartásban meg, akárhogy vizsgáljuk, erősen benne van az, hogy soha nem volt, nem maradt tanító, sőt, tanítók nélkül ez a tanintézeti ittlakó gyerekeket is számítva megközelítőleg hészáz lelkes község. Kalcsó József erdőkürti születésű, egy évet Erdőtar- csán tanító pedagógus éppen negyvenkét esztendeje ment végig először a szátoki utcán, jó darabon gyalogosan közelítve új állomáshelyéhez, Szátokhoz, amiről akkor bizony vajmi keveset tudott. S ha minderről valakinek az lehetett a nézete, hogy „na, hiszen ez sem nagyon melegszik meg itt”, akkor az érthető is lenne, ha nem figyelnénk a szátoki ember ragaszkodó természetére és Kalcsó tanító úr képességeire. Vele beszélgetve csodaszámba megy a mai világban, ahogv itt a tanító a tanítónak átadta a falu lelkét. Akire legtávolabb nyújtózva még emlékeznek, s ugyancsak hosszú időt töltött Szátokon, Mihály Mátyás tanító, aztán volt Józsi bácsi előtt egy Jávor nevezetű, de talán csak hét évig, őt váltotta Kalcsó József, aki sokáig fenn tudta tartam a paraszti munkából alkonyatkor hazatérő lányokból, legényekből egy szóra verbuválódott színjátszókört és tánccsonortot, amit végül a televíziós világ örök időkre eltüntetett. Vigyinszki Vendellel már együtt tanított, elér. ték, hogy a nagyszámú cigány származású gyerek se legyen hátrányba a többivel szemben, megszűnt a cigánytelep, egykori lakói szépen beköltöztek, segítséggel házat építettek a faluban. Amikor Kalcsó tanító úr nyugdíjba ment kitüntetéssel, vagy két esztendeje, már helyébe lépett a Vendel (már csak így mondom, ahogy ő), mellé meg oda állt rögtön társnak a tokod! születésű Orosházi Vencel, így aztán most is ketten vannak a szátoki tanítók. Hát esért is szerencsés Szátok, ahogy a helybeliek mondják. — o — o — o — o — o — Tereskén meg újra élédt a néptánc, két hete alakult az ifjúsági klub, működik a klubkönyvtár, az irodalmi szakkör — lám csak, lehetnek lámpások a mai tanítók is! T. P. L. Képek: Kulcsár József Vidám hancúrozás iskola után.
