Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

Hármas szövetség Történelmi agy torna A csapatok a mú­zeumkertben gyü­lekeztek. Az éjsza­kai havazás elsősor­ban a Nógrád me­gyei csapatok „fel­vonulását” nehezí­tette, de utoljára mégis egy fővárosi csoport érkezett a küzdelmek színhe­lyére. Az összecsa­pás elől azonban egyikük sem hátrált meg. A korai szürkület­ben senkinek sem tűnt fel, hogy a hét­főn zárva tartó in­tézmény oldalbejá­ratának kapuja meg­nyílik a „harci” vágytól égő fiatalok előtt. Odabent eköz­ben a torna rende­zői előkészítették a fegyvereket; kar­dot, buzogányt, tőr- kést, pisztolyt, pa­pírt, ceruzát... Pontban négy árakor a patak elfoglalták helyüket a római teremben. Takács Ka­talin, a Nemzeti Múzeum közművelődési csoportjának népművelője ismertette a sza­bályokat, majd dr. Kemen- czey Tibor, a régészeti osztály vezetője jelt adott a történel­mi torna megkezdésére. Ha a Magyar Nemzeti Mú­zeum római termében decem­ber 7-én lezajlott történelmi vetélkedő nem is kerül rá a történelem lapjaira, min­denképp érdemes arra, hogy e helyütt megemlékezzünk ró­la. Példázataként annak, hogy a „kiemelt rendezvé­nyek”, „nagy akciók” mellett, az efféle kezdeményezések is megférnek a KISZ-mozgalom célkitűzései között —, ha ugyan nem ezek a szűkebb körű, „hétköznapi” ötletek mozgatják legeredményeseb­ben a KISZ -szervezet ek ak­tivistáit. Miről is van sző? Termé­szetesen egy vetélkedőről, melynek előzménye azonban legalább olyan fontos, mint maga a rendezvény. A KISZ salgótarjáni bizott­sága és a budapesti 43. szá­mú Állami Építőipari Válla­lat KISZ-bizottsága között már évekkel ezelőtt jó kap­csolat alakult ki. Ebben nem kis része volt Krenner Zol­tánnak, a fővárosi KISZ-esek szervező titkárának, aki sal­gótarjáni származású lévén, mozgalmi múltjához sem lett hűtlen. Néhány fejezet az együtt­működés íratlan naplójából: A fegyveres erők napja tisz­teletére a salgótarjáni KISZ- bizottság járőrversenyt szer­vezett az építős KISZ-es fia­Kekonstrukciós munkában a NÁÉV csapata. tál oknak — természetesen Salgótarjánban. Az építőipari vállalat lupái üdülőjében — a vállalat KISZ-bizottságának közbenjárásával — a salgótar­jániak vendégeként hazánk­ban tartózkodó finn ifjúsági delegáció töltött néhány na­pot. Ugyancsak a 43. számú Állami Építőipari Vállalat siófoki üdülője adott helyet a két KISZ-bizottság munkatár­sainak tapasztalatcseréjére. A Nemzeti Múzeum KISZ- alapszervezetével való kap­csolatfelvétel ötletét is az „építősök” vetették fél, és ez év januárjában hivatalosan is létrejött a „hármas szövet­ség”. Az együttműködési szer­ződés a gazdasági építőmunka a közművelődés és a tömeg­sport terén fogalmazta meg a célkitűzéseket. Ennek je­gyében az első — ma már el­mondhatjuk — sikeres közös vállalkozás, e cikkünk elején említett múzeumi vetélkedő volt. Budapesten, a 43. számú Állami Építőipari Vállalat KISZ-alapszervezetei össze­sen 53, egyenként Ötfős csa­patot neveztek a vetélkedőre, míg Salgótarjánban, a kimon­dottan „dolgozófiatalok” szá­mára meghirdetett vetélkedő­re mindössze öt csapat ne­vezett be. így az elő- és kö­zépdöntő írásos — levélben kiküldött — feladatainak he­lyes megoldásáért járó együt­tes pontszám alapján dőlt el, hogy Salgótarjánból melyik három csapat jut tovább. Az elődöntők kérdései a megye, illetve az ország történelmére vonatkoztak. Az előbbieket a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum, az utóbbiakat a Nemzeti Múzeum KISZ-esei állították össze. A döntő előtt a Nemzeti Múzeum ajánlott irodalmat küldött a készülődő csapatok­nak, és meghívta őket egy kis múzeumi tanulmányútra is. A három salgótarjáni és a három fővárosi csapat vetél­kedő jói szántén a magyar tör­ténelem volt a téma, mégpe­dig a honfoglalástól a XIX. századig. Igaz, hogy Mátyás király kardjával, Kossuth La­jos pisztolyával nem vívni és lőni kellett, csupán felismerni azokat, de így is izgalmas, mi több, szellemes feladatokat öt- löttek ki a házigazdák. S mi­előtt túlságosan restellnénk, (kicsit azért nem árt), hogy mig az építőipari vállalattól ötvenhárom, addig Salgótar­jánból csak öt csapat indulta múzeumi vetélkedőn, mentsé­günkre szolgáljon, hogy a döntőt a NÖfflRÁDTERV kol­lektívája nyerte. Tagjai — Kávásiné Homoki Bea, Kefe Ryuia, Fries ©yula, Páger La- josné és Tordai Péter — a három KIS2-bizottság közös ajándékaként négynapos prágai jutalomutat nyertek, mig a második helyezett csapat —a 43. számú Állami Építőipari Vállalat építő- és szerelőfő- mémökségének csapata — a salgóbányai KlSZ-vezető- képző iskolán tölthet él há­rom napot Harmadik helyen végeztek a NÁÉV fiataljai (ők a szegedi KISZ-iskolán üdülhetnek), és a teljesség kedvéért eláruljuk, hogy az öblösüveggyári KISZ-esek sem lettek utolsók. 1 . .„Nem nagy ügy” — mondhatná valaki. Kár, hogy ilyen „kis ügyekről” is csak ritkán van alkalmunk beszá­molni. Pedig „papíron” jó né­hány hármas, sőt négyes szö­vetség létezik . . . P. k. Összerakó játékokból Katalógus karácsonyra Az összerakó játék — a •puzzle — régóta ismert és közkedvelt szórakozása gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Fejleszti a logikai készséget, bővíti a látás- kultúrát, egyedül és társa­ságban is kellemes és hasz­nos időtöltés. Ezekről a já­tékokról adott ki katalógust a Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata. Ebben a már kapható, illetve hamarosan forgalomba kerülő összera­kó játékokat mutatják be. Egyébként ezeknek a játé­koknak a teljes választékát kínálják mintaboltjaikban, a KÉPESBOLT-okban Bu­dapesten és Kőszegen, vala­mint az 1982-ben nyíló POSZTERHAZ-ban Buda­pesten. Még két esztendő sem telt el azóta, hogy a kiadó gon­dozásában megjelentek az első összerakó játékok. A kiadó kultúrpolitikai meg­gondolásból tízféle, 240 da­rabos művészeti összerakó játékot hoz forgalomba rek­lámáron: Than Mór: Tá- bióbicskei csata, Wagner Sándor: Dugonics Titusz, idős Pieter Brueghel: Gyer­mekjátékok, valamint Harc a farsang és a böjt között, Pekáry István: Éden, Fe- renczy Noémi: Teremtés, Limbourg fivérek: Vadkan vadászat, Szüret, Aratás, Tavaszi lovaglás (a Horák könyve négy lapja) című játékokat. A közelmúltban s tovább bővült az összerakó játé­kok választéka. Már kapha­tók a 480 darabból panorá­ma összerakó játékok, s a 960 darabos művészeti ősz_ szerakó játékok közül Konsztantinosz BoRnachi: A lissai tengeri ütközet cí­mű. A kiadó másik kará­csonyi ajánlata a művészeti kvartettjáték, amellyel négyféle játékszabály sze­rint lehet játszani. A Szép- művészeti Múzeum kincsei című kvartett több világ­hírű művész négy-négy al­kotásával ismertet meg, a XIX. század magyar festé­szete című kvartett pedig a kor legkiemelkedőbb mű­vészeinek munkáit mutatja be. Kinek a papné.~ — Mi történt? — kérdi McDonaldtól a barátja, ami­kor észreveszi, hogy a man­kóra támaszkodik. — Autószerencsétlenség ért. — Szörnyű! És mankó nél­kül nem tudsz járni? — Isten tudja! Az orvos azt mondja, hogy tudok, de az ügyvédem az ellenkezőt ál­lít. ' i mi • •■tttiiiiiiitniif ||i|||it||iil|tr«»IlllUtltlHtllMHllIlllllllIIIIIIItltttUtIlll«I»«II lllltlIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllIHltlIHIIIillMIIIIIIMIIIIIIII II A hónap műtárgya Neve összefonódott Salgótarján nevével Nagy Béla hagyatékáról A salgótarjáni Nógrádi Sán­dor Múzeumba lépőt — akár­csak az ország más múzeumai­ban — A hónap műtárgya fo­gadja, mintegy külön figyelmet keltve az intézmény egy-egy értékes műtárgya vagy gyűj­teménye iránt. A tavaly át­adott "múzeumban idén január­ban indult a sorozat, akkor egy Etes-Amália bányatelepi, 1946-ból származó MKP-zász- lót állítottak ki. A hónap műtárgya decem­berben Nagy Béla hagyatékára hívja föl a figyelmet, akinek neve összefonódott Salgótarján nevével. Igen sokan emlékez­nek még rá, 1898. január 4-én született Kisteleken, s 1981. január 24-én hunyt el Salgó­tarjánban. A vitrinben látható a losonci Magyar Királyi Álla­mi Elemi Népiskolai . Tanító­képző Intézetben 1916-ban szerzett tanítói oklevele, a 4 NÓGRÁD-1981. Magyar Tanácsköztársaság ide­jéből származó fényképe, ak­kori századparancsnoki alá­írásával egy igazolás (1919. jú­nius 14-én kelt) s a tanácsköz­társasági emlékérem. Ott ra­gyog egy csiszolt váza is, amit 1959-ben az iparitanuló-képzés- ben végzett eredményes peda­gógiai munkásságáért kapott, továbbá arany- és ■ gyémánt­diplomája és az 1979-ben ado­mányozott Szocialista Ma­gyarországért Érdemrend. Salgótarján 1982. január 27- én ünnepli városi voltának hat­vanadik évfordulóját s Nagy Béla azok közé tartozik, akik tevékenységükkel beírták ne­vüket a várostörténetbe. Ha­gyatéka az év elején került a múzeum gyűjteményei közé. A gyémántdiplomás pedagó­gusnak, a Tanácsköztársaság önkéntes munkásszázad-pa- rancsnokának 250 darabból álló 13., vasárnap hagyatékegyüttese már feldol­gozva várja az esetleges kuta­tókat. Miből áll a hagyaték? Az erre vonatkozó tudni­valókat, valamint Nagy Béla életét és munkásságát Vonsik Ilona foglalta össze tömören. Először a hagyatékról néhány szót. Ez 32 tárgyból, 52 fény­képből, 34 igazolványból, 106 iratból, négy bizonyítványból és két képes levelezőlapból áll. Mint írja: „A gyűjtemény- együttes jellegénél és tartal­mánál fogva szemléletesen vá­zolja fel egy, az Osztrák—Ma­gyar Monarchia hadseregéből indult katonatiszt életútját a Tanácsköztársaság fegyveres védelmétől a szocializmus tel­jes vállalásáig.” Nagy Béla az ellenforradalmi korszakban a salgótarjáni acélgyár társulati iskolájá­ban tanított s az iparostanonc- iskolában. A második világ­háború végén a városban a Katonai Közigazgatási Pa­rancsnokságon teljesített szol­gálatot. E minőségében több­ször tanújelét adta háború- és németellenességének, igazolá­sok és iratok bizonyítják, hogy szabadságos katonáknak hamis okmányokat adott s nem haj­totta végre a Salgótarján ki­ürítésére vonatkozó német ka­tonai parancsot. Vonsik Ilona tájékoztatása szerint életének, tevékenysé­gének alapvető összefoglalá­sát egy, az elkövetkezendő időben publikálandó kiadvány számára elkészítette, forrás­ként a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum dokumen­tumtárára támaszkodva. Mindazonáltal a további kuta­tás is indokoltnak látszik, ugyanis Nagy Béla tevékenysé­gének akadnak felderítetlen részei. Nagy Béla 1947. június 25- én tért haza a hadifogságból és július 1-én már belépett a Magyar Kommunista Párt acélgyári szervezetébe. Halá­láig tagja volt a forradalmi munkáspártnak. 1957-től 1972- ig a Hazafias Népfront megyei elnökének tisztét töltötte be. 1972-ben örökös tiszteletbeli elnökké választották. Salgó­tarján város Tanácsa 1965-ben a város díszpolgárává válasz­totta. Életének tanulságai a má­nak is szólnak. Erre hívja fel a figyelmet decemberben A hónap műtárgya. T. E. INGRID BERGMAN. ÉLETEM (24.) Válás Pét fertői Egy valamire nagyon jól em­lékszem. Pét tér egy kétágyas szobát foglalt, és végül is azért tette meg a hosszú utat Amerikából, hogy velem be­széljen. Tehát felmentünk a szobájába, Petter bezárta az ajtót — és Roberto megőrült. Biztos volt abban, hogy Pet­ter mindent meg fog tenni azért, hogy engem áthangol­jon, vagy elraboljon. A szál­lodának három bejárata volt. I Minden bejárathoz odaállított • egy barátját, ő pedig a kocsi­jával szüntelenül körbehajtott a szálloda körül — készen ar­ra, hogy beavatkozzon, ha szükséges. Petter és én a szállodai szobában ültünk, Ro­berto körbejárt a szálloda kö­rül, és én minden harminc másodpercben azt mondtam: „ez ő megint!” A motor zúgá­sa áthatolhatatlan volt Órá­kon keresztül így ment. Az ablaknál ültem, kifelé me­redtem, és Petter tanácsait hallgattam, egészen hajnalig. Lidércálom volt. Petter elhagyta Messinát, anélkül, hogy döntött volna. A következő hetekben sok le­vél jött tőle: Gondolkodási időt kért. Egyik nap én ír­tam neki: „Kedves Petter, újra és újra azt írom néked szabad és végérvényes elha­tározásomból, hogy a válá­sunkat le kell folytatni, ezt a szituációt meg kell magya­rázni, melyet az egész világ Szécsényi Nem unatkozhatnak a szécsé- nyiek a hónap, az esztendő hátralevő napjaiban. A köz- művelődési intézmények — a II. Rákóczi Ferenc Művelődé­si Központ, a Krúdy Gyula nagyközségi Könyvtár, a Ku- binyi Ferenc Múzeum — minden korosztály és társa­dalmi réteg számára kínál csalogató programokat. A művelődési központban nagy érdeklődés mellett zaj­lott le szerdán a szocialista brigádok számára szervezett jutalomműsor, melyben olyan neves művészek léptek fel, mint Latabár Kálmán és Fel­földi Anikó. A vidám, zenés programot a közművelődési intézmény ajándékozta az üze­mek dolgozóinak, annak az együttműködési szerződésnek a szellemében, melyet a gaz­dasági egységekkel kötött. Elsősorban a fiatalok ér­deklődésére számíthatnak a diszkósprogramok, december 12-én és 30-án, az utóbbi már az év vége, a szilveszter je­gyében. A gyerekeknek sze­rez felejthetetlen perceket a Bohóc a puttonyban című műsor, melyben négy hivatá­sos nevettető „bolondítja” a közönséget. A gyerekek de­cember 15-én délelőtt tíz óra­kor ellenszolgáltatás nélkül, vagyis ajándékként nevethe­tik végig a produkciót Kará­csonykor, december 25-én úgynevezett nosztalgiabált szervez az intézmény. A hely­beli Titanus együttes mind­azokat a régi, kedvelt sláge­reket eljátssza, amelyek a legnépszerűbbek voltak egy­két évtizeddel ezelőtt. A könyvtár rendkívül moz­galmas napokat hagyott ma­ga mögött december elején. A gyermekkönyvhét alkalmá­ból mindennap valamilyen rendezvény fogadta a gyer­f így elemmel kísér. Mit mond­jak, vagy tegyek, hogy meg­értessem veled, nincs értel­me az időnyerésnek? A tiszta válás az egyetlen lehetőség arra, hogy megmentsen min­ket. Akkor a sajtó abbahagy­ja, hogy téged otthon és az irodádban zavarjon, Piának is meglesz a nyugalma, ha is­kolába megy, és ránk sem fognak úgy vadászni, mint a vadállatokra . . .” „Tudom, hogy tragikus do­log egy házasság befejezése, de ez még senkit nem ölt meg.” 1949. augusztus 5-én a saj­tóképviselőm Rómában a kö­vetkező nyilatkozatot adta: „A hosszú ideje tartó rosszindula­tú híresztelések elérték azt a pontot, melyben fogolyként ér­zem magam, ha nem szakítom félbe hallgatásomat. Megbíz­tam az ügyvédemet, hogy foly­tassa le a válásomat. Ezenkívül az a kívánságom, hogv vissza­vonuljak a magánéletbe, ha befejeztem a filmemet.” Egy nappal később egy olasz újság arról tudósított, hogy gyereket várok Rossellinitől. A nemzetközi sajtóban azon­nal szárnyra kapott ez a hír. Minden más hír azonnal má- sodrangúnak tűnt. A Stromboli forgatás befejezése után úgy éltem Rómában, mintha ost­romállapot lenne, bezárt ajtók és ablakok mögött. Következik: 25: Üj család, új élet. csalogató m ekeket és az általános is­kolásokat. Különösen azért il­leti elismerés az intézmény dolgozóit, mert nem feledkez­tek meg a kisegítő iskola di­ákjairól sem, akiket Télapó­ünnepség keretében láttak vendégül. Az alsó tagozatos kisiskolások: dallal. verssel kedveskedtek a Mikulásnak, aki a szomszédos Palóc Áru­házból látogatott át néhány kellemes percre. Kubában jártam a tűrne n december 17-i élménybeszá­molónak, melyet Valkár Bé­la, a balassagyarmati járási pártbizottság munkatársa tart, diákkal szemléltetve monda­nivalóját. A téli szünetben egyébként ugyanolyan szere­tettel várja a könyvtár a gye­rekeket, mint eddig. Akkor is hetente három alkalommal — szerdán, csütörtökön és pén­teken — változatos irodalmi játékok, könyvhasználati ve­télkedők várják az érdeklő­dőket. Az intézménynek ki­váltképpen a napközis cso­portokkal alakult ki értékes, gyümölcsöző kapcsolata. Ma már nem újsági hogy a Kubinyi Ferenc Mú­zeum a gazdag anyagú kiállí­tások mellett színvonalas közművelődési programokkal is kedveskedik közönségének. Karácsonyi ének címmel de­cember 21-én este hat óra­kor hangversenyt rendeznek Kubinyi Attila hegedű- és Comenscli Mária zongoramű­vésznő fellépésével. A prog­ramban szerepel a múzeum ALBA kórusa is. A koncert előtti napon, december 20-án a Kossuth rádió egyenes adásban ad közvetítést a mú­zeumból, délután 4 és 5 óra között. A Téli könyvvásár című irodalmi rejtvényműsort Rapcsányi László vezeti. A tehetség iskolái y A kiemelkedő tehetségű, vala­melv tantárgy iránt különösen ér­deklődő 12—18 éves fiatalok szá­mára komoly tanulási lehetősé­get nyújtanak az NDK-ban a di­áktársaságok különféle szakkö­rei. Az ország neves felsőoktatási in­tézményei szívesen pártfogolják ezeket a társaságokat. A berlini T-Tumbr>!dt Esvet^m Déldául ké+, összesen 400 tagú, matematikai és természettuToniányi diákiár” \- ságnak ad segítséget. A két fő­városi társaság tagjai az caye+~m Á 4 «5 -H ó ’ f ~ry gyakran megesik, hogy a felnőtt­‘Vgatók mellett tizenéves gyer­mekek is helyet foglalnak egyete­mi padsorokban. Más nagyvárosok főiskolái és egyetemei is követik ezt a gya­korlatot. Lioősében a Karl-Marx Egyetem védnöksége alatt mate­matikai diáktársaság működik, amelynek szakköri foglalkozásait a végzős hallgatók és a fiatal ta­nársegédek vezetik. Emellett két­hetenként előadássorozatot tarta­nak a 6—12. osztályos tanulók részére. Ezeket mintegy 200 diák látogatja rendszeresen. A kezdeményezések célja, hogy a diákok érdeklődésének felkelté­sével jelentkezőket szerezzenek a természettudományi karok üres ■***•-. Joachim Auth profesz- ~ n ^umb^vát Egyetem rek­torhelyettese így nyilatkozik er­ről a kérdésről: • ..A természettudományokkal foglalkozó diáktársaságok támo­gatása számunkra örömmel vál­lalt feladat, hiszen szükségünk van olyan fiatalokra, akik szen­vedélyesen érdeklődnek a tudo­mányok iránt, akiknek az alkotó szellemű kutatómunka idővel lét­elemükké válhat.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom