Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-12 / 291. szám
Tanácskozik a TOT kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) termelők és a feldolgozóipar kapcsolatának kooperációs vonásait és emelheti a kétoldalú szerződések rangját. A decentralizáció —• amint kifejtetne — segíti a monopolhelyzetből, és a gazdasági erőfölényből adódó visszásságok megszüntetését. Am a mező- gazdasági szövetkezetektől is együttműködési készséget kíván az új helyzet. Az ágazat teljes vertikumában kell gondolkodniuk és figyelembe kell venniük a feldolgozóipar által közvetített piaci igényeket ahhoz, hogy az új helyzet lehetőségeit előremutatóan hasznosíthassák. Foglalkozott a termelőszövetkezeti beruházások helyzetével, a gazdaságok közötti együttműködés fokozásának jelentőségével, majd szólt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek túlzottnak tűnő differenciálódásáról. Hangot adott annak: a jó termőhelyi adottságú, eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezetnek sem ígéretesebb eleve minden vállalkozása, mint esetleg egy-egy kedvezőtlenebb adottságú és eszközökben szegény gazdaságé. A támogatások, a hitelek odaítélésénél hiba lenne kizárólag a vállalkozó gazdaság tőkeerejét és fizetőképességét vizsgálni, alapul venni. Adott esetben indokolt lehet a saját forrásokban szegényebb gazdaság vállalkozását előnyben részesíteni, még azzal szemben is, aki esetleg több saját erőt tud felkínálni. Erre a hitelpolitikai elvek már adnak lehetőséget, de sajnos, ez a gyakorlatban kissé nehézkesen tör még utat. Arra is van lehetőség és ösztönzés, hogy a tőkeerős gazdaságok az eszközszegény üzemeknél is vállalkozzanak befektetésekre. Az alaptevékenységben sajnos ez a vállalkozói magatartás még ritka, alig vannak kézzelfogható eredményei. Szabó István a továbbiakban elmondotta: — A mezőgazdasági szövetkezeti tagok közérzete jó. Erről tanúskodnak az eredmények, a munkakedv, az egészséges munkaerőmozgás, a tartalmas önkormányzati élet, fiatalok érdeklődésének élénkülése és még számos más jelenség. A munkaintenzitásról, a munkafegyelemről, a gondosságról és a szervezettségről viszont mindez nem állítható ilyen egyértelműen. Bizony, eléggé változó a kép. Egyaránt akadnak ragyogó teljesítmények és elszomorító tapasztalatok is. Mindez mindenekelőtt a vezetést minősíti. A gondok orvoslásánál is sokat segített, hogy megszilárdult a szövetkezeti demokrácia intézményrendszere. A formális elemek háttérbe szorultak és kidomborodott a lényeg: a tagok érdemi részvétele a döntésekben, az ellenőrzésben, a vezetés testületi jellege és a tulajdonosi szemlélet. A tulajdonosi jogok gyakorlását jól segítette a szövetkezeti belső ellenőrzés fejlődése, átfogó és megelőző jellegének erősödése. Fejlődött az önkormányzat, és a tsz-gazdálkodás belső szabályozása. Befejezésül méltatta a kongresszus jelentőségét, majd a leköszönő országos tanács nevében megköszönte a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak bizalmát. Ezután megkezdődött a vita a beszámoló fölött. hogy a szegénység szegénységet szüljön, ha szükség van arra a húsra, gabonára, tejre, ami a nógrádi és más kedvezőtlen adottságú területeken megtermelhető, akkor egyetlen megoldásként kínálkozik a hátrányos helyzet mérséklésére tett intézkedések fenntartása és szüntelen igazítása az élethez. Mi, nógrádi gazdák úgy látjuk, hogy agrárpolitikánk megfelelő figyelmet szentel a kedvezőtlen termőhelyen gazdálkodók helyzetére, a kormány folyamatos és hathatós intézkedéseket tett és tesz a természeti adottságokból eredő hátrányok mérséklésére. Ez tükröződik a már meghirdetett és 1982. január 1-én hatályba lépő szabályozómódosításból is. A szabályozómódosítás visszaigazolásaként fogható fel az őszi kalászosok megnövekedett vetésterülete. A 17 aranykorona alatti szántókon gazdálkodó mezőgazdasági üzemek — az árkiegészítés és prémium előnyeivel számolva — jelentősen hozzá kívánnak járulni a gabonaexportáru-alap bővítéséhez. Ugyancsak több áruval fogunk válaszolni a marhahús és juhhústermelés gazdaságosságát segítő intézkedésekre. A mezőgazdaságban felnövekedett egy új nemzedék — említette a nógrádi küldött Mi jellemzi ezt a nemzedéket ? Többségük híján van az egyéni paraszti gazdálkodás élményeinek, a mezőgazdasághoz való kötődése új alapokon áll. Ebben a korosztályban a korábbinál nagyobb a képzett emberek aránya. Megnőtt a felsőfokú végzettségűek, középfokú képzettségűek, szakmunkások, betanított munkások száma. Nagy részük — szakképzettsége alapján — máról holnapra teljes értékű munkaerőként képes részt venni a népgazdaság több ágában is a termelésben. Az előbbiekkel összefüggésben e nemzedék igénye minden tekintetben megegyezik a népgazdaság más területein dolgozókéval. A termelőszövetkezeti mozgalom már eddig is gazdag példatárát adta az adottságokhoz igazodó érdekeltségi viszonyok sokféleségének. Eddigi eredményeinkben nagy szerepet játszottak az égyéni és közösségi érdekek közelítését szolgáló hasznos útkeresések. Most a teljes gépesítettség mellett, amikor az ember szerepe több százezer, vagy millió forint értékű eszközök gazdaságos működtetésében, megóvásában minden eddiginél nagyobbra nőtt, felgyorsult az igény az új fajta és az eddiginél sokkal diferenciáltabb javadalmazás iránt. Jövőnk nagymértékben attól függ, hogyan tudunk társadalmi méretekben élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek előttünk állnak. Több termelőszövetkezetben ígéretes kezdeményezés történik az anyagi érdekeltség fokozására. Kidolgozhatok, bevezethetők — a termelőszövetkezeti törvény, a termelő- szövetkezet alapszabálya, belső szabályzatai részbeni módosításával — olvan üzemi érdekeltségi formák, amelyek a szocialista tulajdon sérelme nélkül, annak magas színvonalú működtetését garantálják. HH«cioBiroüB*o!nfi ca feScscSoiolc esifönzésiB’® Losonczi Pál felszólalása Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke bevezetőben átadta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait a küldötteknek, s személyükben a téeszmozga- lom milliós táborának. Méltatta a termelőszövetkezetek sikereit, amelyekkel hozzájárultak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez és a jó élelmiszer-ellátás biztosításához, majd így folytatta: — népgazdaságunkban a korábban feltételezettnél kedvezőtlenebb körülmények között dolgozunk. Közös erőfeszítéseink nyomán a külgazdasági egyensúly romlását sikerült megállítani, nőtt a munka termelékenysége, gyarapodott a nemzeti vagyon és tovább szilárdultak szocialista ter- rhelési viszonyaink. A me- zőgazcfeságban a kedvezőtlen külső feltételek ellensúlyozására jól érvényesülnek a kedvező belső folyamatok. Kialakult mezőgazdaságunk sajátos arculata és határozottabb lett a jó elvek alkalmazása. A társadalom értékelése is egyértelműen pozitív. — A változás, a fejlődés lendülete azonban népgazdaságunk egészében így sem elégséges, mert például a termelés, illetve a nemzeti jövedelem elmarad a tervezettől, a hatékonyság és az export fokozásában szándékainknál és lehetőségeinknél lassúbb az előrehaladás. A következő években is azzal kell számolnunk, hogy a külső politikai és gazdasági hatások tovább és tartósan nehezítik terveink megvalósítását. Nincs más megoldás, mint a még tudatosabb, célratörőbb és keményebb munka. Ebben oroszlánrész juta mezőgazdaságnak, a termelő- szövetkezeteknek is. Ezután arról szólt, hogy a mezőgazdaság jól vizsgázott az elmúlt két évtizedben, az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelés gerincét adó termelőszövetkezetek bebizonyították életképességüket és méltóak arra a bizalomra, amely velük szemben megnyilvánul. Dr. Hiilfer Csaba: Napjainkban egy hektár területen kétszer annyit termelnek, mint húsz évvel ezelőtt, és egy-egy mezőgazdasági dolgozó munkája ma négyszerié termelékenyebb, mint amilyen volt egy generációval korábban. Az egy főre jutó gabona- és hústermelésben a világ élvonalába küzdöttük fel magunkat. Kifejtette: az eredmények kedvező hatással voltak parasztságunk életére. A mind ésszerűbb, szervezettebb és szorgalmasabb munka nyomán fokozatosan kiegyenlítődött az iparban és a mező- gazdaságban dolgozók jövedelme. Az Elnöki Tanács elnöke ezután megemlékezett a termelőszövetkezeti mozgalom úttörőiről, majd a mozgalom előtt álló feladatok kapcsán kifejtette, hogy a mezőgazdaságnak meg kell küzdenie saját gyengeségeivel is; a munkafegyelem és a szervezés egyenetlenségeivel és azzal is, hogy a felhasznált anyagok és eszközök ára emelkedik, néhol még a maradi nézetekkel is; a szocialista elvek indokolatlan, megalapozatlan féltésével, és a vállalkozási kedv clgáncsolá- sával. Hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy versenyben állunk, és pedig nemcsak önmagunk múltjával és lehetőségeivel, hanem a világpiac szigorú értékitátelé- vel is. Mindent meg kell mozgatni ahhoz, hogy a világpiac jelzéseire gondosan odafigyelve valódi és tartós piaci és üzleti kapcsolatokat létesíthessünk, és ezeket meg is őrizzük. Igen fontos számunkra a felelősséggel kezdeményező, az értelmes, a kockázatot is bátran vállaló, alkatói szellem kibontakoztatása. A jó példát a kiváló eredményeket elérő üzemek egész sora szolgáltatja. Az idei rossz időjárás ellenére is számos szövetkezetben termett hektáronként 6 tonna vagy ennél is több búza, kukoricából pedig 10 tonna vagy efölötti átlag. Ma már tudjuk, hogy nem ez a felső határ, és, hogy a gyorsabb növekedésnek csupán a gazdaságosság szab határt. Ugyanakkor azonban —amint arra figyelmeztetett — sok gazdaságban akadnak még jócskán hiányosságok, amelyek megszüntetése újabb tartalékká válhat. Losonczi Pál a következőkben arról szólt, hogy az eredmények forrása a további fejlődés alapja, a pártnak elveiben következetes és folyama^ tosan megújuló agrár- és szövetkezetpolitikája. Szólt arról, hogy a jogos társadalmi igényeknek engedve, ha kanyargóson is, de utat tört magának a melléküzemági tevékenység. Ennek is tulajdonítható, hogy az idén mintegy, 25 ezerrel nőit a téeszben . dolgozók száma. Munkájukkal valós társadalmi szükségletet elégítenek ki, s nem kell ettől félteni sem a szocializmust, sem a nagyüzemet. Foglalkozott a téesz- társulások jelentőségével, a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítésének igényével, majd arról szólt, hogy a szövetkezet nem csupán kollektív gazdasági vállalkozás, hanem egyben társadalmi közösség is. Az Elnöki Tánács elnöke méltatta a téeszek érdekképviseleti szerveinek korszerű munkastílusukból adódó eredményeit, egyebek között azt, hogy az utóbbi években a gondot okozó ellentmondások egész sorát vetették fel, és értékelték a megoldást, valamint a döntések meghozatalát. Ajánlásaikkal, és állásfoglalásaikkal, a jó tapasztalatok közreadásával, hathatósan segítették a szövetkezeteket a szigorúbbá váló gazdasági feltételekhez való alkalmazkodásban. Befejezésül kifejezte meggyőződését, hogy a mezőgazdaság, így a téeszek dolgozói továbbra is jeleskednek majd az elkövetkező és az eddigieknél semmivel sem kisebb feladatok megoldásánál. A tanácskozás első napján szólalt fel dr. Hütter Csaba, a szécsényi tsz elnöke. A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott, amelyen első napirendi pontként az idei népgazdasági terv végrehajtásának tapasztalatait, az 1982. évi terv főbb vonásait, s a tervhez kapcsolódó szakszervezeti feladatokat vitatta meg. A napirendi pont előadója, Faluvégi Lajos, miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke többek között elmondta: Rendkívül fontos, hogy jövőre erőteljesebben folytatódjék a népgazdasági egyensúly javítása. A vállalati jövedelmek további részét szükséges az állam javára átcsoportosítani, s mindenütt kikényszeríteni a magasabb teljesítményeket, a hatékonyabb munkát. Ezt kívánja szolgáin; a szabályozó rendszer széles körű módosítása, a mérce emelése, s egyben a kormányzatnak az az elhatározása is, hogy jobb feltételeket teremt azoknak a vállalatoknak, amelyek képesek a gazdaságosabb exportra, a hatékonyság lényeges növelésére. A miniszterelnök-helyettes utalt arra, hogy a kormányzat akcióprogramot dolgozott ki a legfontosabb feladatok ösztönzésére. Űjabb pályázatokat írtak ki az energiagazdálkodás javítására, ösztönzik a gazdaságos exportot, intézményesen foglalkozik a kormányzat olyan ágazatok helyzetének javításával, mint például a kohászat, amelynek különben igen jelentős mértékben kellene csökkentenie termelését ahhoz, hogy a jelenlegi piaci helyzetben és valóban gazdaságosan dolgozzék. Fel kell azonban már most készülni a dekonjunktúra utáni időszakra, ami a népgazdaságtól áldozatokat követel. Joggal igényelnek támogatást a kedvezőtlen adottságú és alacsony jövedelmű mezőgazdasági szövetkezetek, hiszen az ország ezeknek a termelését sem nélkülözheti: évente több százezer tonna gabona, több tízezer tonna hús termelése múlik rajtuk. Az akcióprogramhoz tartozik természetesen a széles körű takarékosság is, nem utolsósorban a költségvetési szerveknél, melyeknek jobban kell gazdálkodniuk a közpénzekkel. Az életszínvonal-előirányzatokról szólva rámutatott: a tervezéskor abból indultait ki, hogy az életszínvonal 1981—1982. évi együttes alakulása feleljen meg a hatodik ötéves terv időarányos részének. így jövőre a bérek az ideinél mérsékeltebben, 4—5 százalékkal növekedhetnek. Ez azonban az átlag. A bérszabályozást szigorítják, ami azt is jelenti, hogy a hatékonyan dolgozó vállalatok az eddiginél nagyobb bérfejlesztési lehetőséghez juthatnak. A fogyasztói árak emelését 5 százalék körüli mértékben tervezik, ennek túlnyomó részét a már az idén végrehajtott központi árintézkedések áthúzódó hatása és a jövő évi piaci áremelkedések teszik ki. A beruházások általános visszafogása ellenére a lakosság életkörülményei javulnak. A hatodik ötéves tervben a kiemelt fejlesztési irányok továbbra is fennmaradnak. A miniszterelnök-helyettes a kormány nevében a szak- szervezetek segítségét kérte a nehéz feladatok megoldásához. Kérte, hogy az üzemi demokratizmus fórumain, a tervek tárgyalásakor segítsenek olyan alternatív megoldásokat találni, amelyek a vállalat gazdaságos exportjának fokozását, a jobb energia- és anyaggazdálkodást teszik lehetővé. A gazdaságosabb, hatékonyabb megoldásokkal annak feltételeit is megteremthetik, hogy a vállalat termelése lendületesebben növekedjék az átlagosnál. Sokat segíthetnek a szak- szervezetek azzal is, ha a vállalatot ösztönzik a kooperációs kötelezettségeik teljesítésére, mert ennek hiánya a vállalatok egész sorát hozza nehéz helyzetbe. A dolgozók igen sokat tehetnek vállalatuk felemelkedéséért azzal, ha maguk is szorgalmazzák a teljesítményekhez igazodó bérezés elvének szigorú alkalmazását, mert ez a hatékony termelésnek és az igazságos bérezésnek egyaránt alapvető feltétele — mondotta á miniszterelnök-helyettes. Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese korreferátumában hangoztatta, hogy a gazdasági fejlődés ez évben is megfelel a XII. pártkongresszus és a hatodik ötéves terv irányvonalának. Sikerült megőrizni az életszínvonalat, javítani az életkörülményeket. A szakszervezetek különösen fontosnak tartják, hogy az áruellátás, a választék összességében megfelelő, a fogyasztói árak a tervezett kereteken belül maradnak, az ötnapos munkahétre történi} átállás folyamatos, s megfelel a terv előírásainak a lakások, óvodák, bölcsődék, általános iskolai osztálytermek építése. A mai körülmények között mindez csak dolgozó népünk erőfeszítései és áldozatvállalása árán lehetséges. Az egyensúlyi helyzet javítása, a gazdasági célok hatékonyabb megvalósítása olyan intézkedéseket is követel — mondotta — amelyek a bérek jövő évi növelését keményebb feltételekhez kötik. A tanácsülés a beszámolót és a korreferátumot egyhangúlag elfogadta. A második napirendi pontként Timmer József, a SZOT titkára a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről tájékoztatta a tanácsülést. A SZOT titkára emlékeztetett az év egyik nagy jelentőségű nemzetközi szakszervezeti eseményére, az európai szakszervezetek Genfben tartott IV. konferenciájára, amely ismét bebizonyította, hogy a különböző irányzatokat képviselő, más világszövetséghez tartozó európai szakszervezetek vezetői közösen igyekeznek megtalálni azokat a területeket, ahol lehetséges a tapasztalatcsere, a közös cselekvés. A továbbiakban a nemzetközi szakszervezti mozgalom közelgő, nagy jelentőségű eseménye, a Havannában február 10—15. között sorra kerülő X. szakszervezti világkongresszus előkészületeiről szólt. fiz ölnapos munkahét tapasztalatairól üessvezőfien acSottséfoh közölt eredményesen Felszólalásomban —, mint Nógrád megyei küldött — üzemi háttérből indíttatva három dologgal szeretnék foglalkozni. Nevezetesen: a kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezetek gondjaival: az emberi tényezők jelentőségével ; az anyagi érdekeltség fontosságával. Amikor a mezőgazdaság elismerésre méltó eredményeiről szólunk, nagy átlagokról, többnyire az egész ország agrártermelésének átlagairól, hozamairól, költséges m védelem viszonyairól beszélünk. Az utóbbi évtizedben — a gyenge termőhelyi adottságok között gazdálkodók örömére és egész társadalmunk hasznára — megkülönböztetett figyelem kíséri a kedvezőtlen adottságúak helyzetét, és számos intézkedés történt az emberi munkától független hátrányok ésszerű mérséklésére. Az intézkedések megszületését úgy gondolom — a felismerés mellett — elősegítette az is, hogy az érdekeltek magas fórumokon sem mu- ' osztják el hátrányos helyzetük bemutatását. Olykor talán már nyomasztónak is hat egy-egy nagyobb tanácskozáson, amikor az egymást követő felszólalók sora mondja el — szinte alig változó tartalommal — segítséget remélve, vagy az eddig kapottat visz- szaigazolva a kedvezőtlen adottságúak igaz panaszát. Ilyenkor néha úgy tűnik, mintha a mezőgazdaság egésze kedvezőtlen adottságú lenne. Majd a nógrádi adottságokról szólt: Ha el akarjuk kerülni, Ebben az évben 470 000 dolgozó tért át az ötnapos munkahétre, s ezzel mintegy 900 ezerre bővült a rövidebb munkahétben dolgozók köre — hangzott el pénteken az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban, ahol Rácz Albert, a hivatal elnöke tájékoztatta az újságírókat az 5 napos munkahét bevezetésének tapasztalatairól és az 1982-re tervezett intézkedésekről. A tervek szerint 1982. január 1-én 3 millió dolgozó az első fél év folyamán pedig további 120 ezren térnek át az 5 napos munkahétre. A központi államigazgatási szerveknél 1982 februárjában, az oktatási intézményeknél szeptemberben vezetik be az új munkarendet. A tanácsok — és a többi államigazgatásiszerv, s ezek intézményei — a felügyeleti szervek irányelvei alapján térnek át a rövidebb munkahétre. A mező- gazdaságban foglalkoztatottak körében is 1982-ben kezdődik meg, és előreláthatólag 1983—84-ben fejeződik be az új munkarend bevezetése. A hivatal elnöke külön szólt arról, hoay a legnagvobb gond a szolgáltatási szférában várható, ahol az új munkarend kettős feladatot ró a munkáltatókra: egyrészt továbbra is megfelelő színvonalon kell biztosítaniuk a szolgáltatásokat, másrészt saiát dolgozóik rövidebb munkahétben történő foglalkoztatását is meg kell oldaniuk. Az áruszállítás zavartalan és folyamatos lebonyolítására a MÁV és a Volán a hét végén is rendelkezésre bocsátja vagonjait és teherautóit, de a vállalatoknak kell, gondoskodniuk az áru ki- és berakásáról. Az egészségügyi intézmények nyitvatartási ideje kis mértékben csökken az 5 napos munkahét bevezetésével . A já’’6b?te'!-sl'áiá<.t v'~. ző körzeti szakorvosi rendelőintézetekben azonban szombatonként ügyeleti szolgálat lesz. A kórházakban délelőtt teljes körű, délután és vasárnap ügyeleti jellegű lesz a betegellátás. Az egyéb szolgáltatást ‘ vé«ző gazdálkodó szervek (például Patyolat, fodrászat! szombatonként ec’VrV-'-.Pk a boltok nyitvatar. tási idejét, _v