Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-11 / 290. szám
A nagybátonyi gépüzemben a bányásznap tiszteletére rendezett újítási versenyen ez évben ötvenhat újítást adtak be a dolgozók, melyből huszonhét megvalósult. A Nyiko- lajev brigád tizenöt beadott javaslatából kilenc már realizálódott a termelésben. A brigád tagja, Koczka János esztergályos négy újításával harmadik helyezést ért el. ■ ■ Ösztönző és kényszerítő tényezők a mezőgazdaságban Megyénk mezőgazdasági Akár ösztönző, akár kény- Hasonló a helyzet a húster nagyüzemeinek közel fele az szeritő erő hat az üzemek melés fejlesztésében. Néhány idén valamelyest több nyele- gazdálkodására, a tartaléko- termelőszövetkezetben a séget vár, mint amit az el- kát mindig belülről kiindul- szarvasmarha-tenyésztés múlt évben ténylegesen elér- va kell keresni. A termelési hasznosítási irányának tejről tek. Túl azon, hogy a javuló szerkezet korszerűsítésében, húsra történő átállítását úgy helyzet igazán ráfér a gazda- a költséghozamarányok sziki- kívánták elérni, hogy eltus- ságokra legszükségesebb fej- télén javításában, az éssze- solták, elfedték a tejtermelés lesztési céljaik megvalósítá- rűbb anyag- és energiagazdái- hiányosságait. Ez helytelen sához, indokolt a kiváltó té- kodásban, okos vállalkozások gyakorlat. Valószínűleg ahol nyezők közül egy-kettőnek kezdeményezésében, a veze- éveken át mélyponton van a alaposabb körbejárása. tők újra való érzékenységé- tejtermelés, a hústermelés, ben, s változtatni tudó képes- semmivel sem egyszerűbb fel- EGYIDEJŰLEG HATNAK ségének fejlesztésében. Más adatát nem tudják máról hol. szavakkal: a gazdaság érték- napra megoldani. Mert a körülmények tovább teremtő, értéknövelő lehe- Az üzemek döntő többsége nehezedtek. Mind bonyolul- tőségeinek fokozásában. helyesen ismerte fel, ha arra tabbá váltak. A szabályozók Ez megóv attól a szemlé_ vállalkozik, amit az ország szeles körben vé tóztak. A leti tQrzulástól ho(?y a szük. érdeke kíván, s ennek érde- piac egyre több kihívást je- séeec£nél lobban kifelé akül- keben megteremtik belső erőlent a termékek minőségére. világ felé forduljanak a veze- forrásaik összhangját, akkor Még olyan évben is, amikor a tők> s ha baj iesZj akkor a szélsőséges időjárás valóság- környezetet kárhoztassák, gal „megtizedelte a növénytermelés eredményeit és száz- A SZABÁLYOZÓ millió forintnál nagyobb be- NEM PÉNZSZERZÉSI vetelkiesest okozott. LEHETŐSÉG Az állattenyésztés kis lépésekkel halad előre. Az erdő- Mezőgazdaságunk két gazdálkodás is mindössze né- programja, a gabona- és a hány százalékkal gyarapítja hústermelés növelése, hagyo- az üzemi eredményt. A gaz- mányos módszereink felül- daság szekerének haladásáért vizsgalatét is szükségessé te- mindent el kell követni a he- szi. A súlyponti feladatok lyi erőforrások kiaknázásé- nem jelentik azt, hogy a töb- ban. Az előbbiek arra is utal- bi közül bármelyik elhanyaki tudják használni az ősz tönzőkben rejlő nagyobb lehetőségeket is. De az is igaz, hogy a szabályozó rendszer szüntelen fejlesztése sem képes „csodára”, ott, ahol bizonytalanság mutatkozik i fS választásban, fáziskésés tör- a ténik a feltételek összehozó sában, ezáltal lépéshátrányba kerülnek az indulásnál Veszélyt rejt magában az is, ha a szabályozóban pusztán „pénzszerzési” lehetőséget látnak, és a ma talán _________ ___ tetszeA hhoz, hogy több tősebb” eredményekért, fel- " -----a holnapot. á ldozzák nak, hogy egyidejűleg hatnak golhatő. az ösztönző és kényszerítő té- árunövényt termesszenek nyezők. Hogy melyiknek lesz gazdaságokban, a kisebb terű- nagyobb az aránya, arra min- létén több, s jobb minőségű * den üzem maga ad választ. takarmányt kell termeszteni. Apropó, kényszerítő erő! A Ez kihat a földhasznosításra, gazdálkodást számtalan kö- a gépesítésfejlesztésre, a rülmény alakítja. S a jobbító fejlesztési eszközök szűkösA termelés parancsnokai? Ma kezdődik a művezetők I. országos tanácskozása Ha azt mondjuk: vezető, elsősorban a nagy- főnökre gondolunk, aki a hivatalban, gyárban Irányítja a munkát. Ha arra kérnének, rajzoljuk meg a vezető figuráját, lehet, hogy sovány, lehet, hogy kövér, de mindenképpen öltönyös, nyakkendőé alakot vetnénk a papírra, ki esetleg épp nyugtatóért nyúl a zsebébe. A művezetők általában nem öltönyben, nyakkendőiben dolgoznak, alakjuk szinte észrevétlen az üzemben, műhelyben a kívülről érkezett vendég számára. Az országban csaknem 130 ezer művezető dolgozik, akikről azt szokták mondani: ők a termelés közvetlen parancsnokai, ök állnak személyes kapcsolatban a műhely dolgozóival, a gépkezelőkkel, anyagmozgatókkal, szakmunkásokkal, ők az utolsó láncszem a végrehajtók és a vállalati irányítás sorában. Ök ismerik legjobban a vezetők közül a műhelyek világát, nyelvezetét, az 6 intésükre, szavukra indul meg jól, vagy rosszul a termelés gépezete. Ez így természetes, így van rendjén. — Vagy visszabeszélnek—mond ja erre egy művezető ismerősöm, aki borzasztó méregbe gurul, ha a termelés parancsnoka kifejezést meghallja. Meg azt, hogy a művezető a tűz- vonalban dolgozik, s hogy ilyen értelemben élet-halál ura. Az egész katonasági példálózást, úgy ahogy van, nevetségesnek tartja, Érve egyszerű: a parancsnoknak nemcsak szava, de tekintélye, jogköre is van, a parancsnok dicsérheti, jutalmazhatja, de fegyelmezheti is a katonáit, posztját felruházták döntési joggal. De a művezetőét? A művezető felelőssége óriási, tőle kéri számon a nagyfőnök és a kisfő- nökök serege, ha selejt fut le a szalagról, vagy ha csúszik a határidő, s ha kevés is a dolgozó létszám, a termelést akkor is úgy kell megszervezni, mintha kétszer annyian lennének a műhelyben. De például megvan-e a lehetősége a művezetőnek arra, hogy érdemei szerint jutalmazza, vagy marasztalja el az embereit? Nincs, mert ha efféle döntésekről van szó, már más vezetők veszik kézbe az ügyet. Igaz, a művezetőnek van némi beleszólása emberei sorsába, nevezetesen: javaslatot tehet. De a felelősségéhez mérve igazi önállósága nincs. Ebiből fakad aztán, hogy nincs e vezetői posztnak tekintélye se. Panaszkodnak is a művezetők, s az idősebbek régi idők példáit említik. A régi világ művezetőjét, akinél nagyohb úr nem létezett a műhelyben. Elég volt, ha csak összeráncolta a homlokát, már ész nélkül szaladt mindenki a gép mellé, vagy a seprűért. Színes emlékek, kár is folytatni őket, elég annyit megjegyezni: a művezetői poszt tekintélye már a múlté. S nemcsak a döntési, jogkörbeli hiányosságok miatt. Az anyagiakat tekintve sincsenek munkájuk értőkén mérve a művezetők. Persze e sirámokkal nem lehet háborút nyerni a termelés frontján. De még csak egyszerű intézkedésekkel sem. Könnyű volna azt Hinni, hogy adjunk több fizetést, meg jogkört a művezetőnek, s akkor minden rendben lesz. Vegyünk csak egy példát: a művezetők — akárcsak a többi vezető — túlterheltek. A jogkör bővítése még nagyobb terhet rakna a vállukra. esetleg több adminisztrációt, új teendőket. Annál is inkább, mert művezető és művezető között óriási a különbség. Van aki tíz embert irányít, s van aki százat. Az egyik főiskolai diplomával vállalta el ezt a munkát, másnak „csupán” szakiskolája és több évtizedes tapasztalata van. De vajon az új hatásköröket, vagy csak az új technológiát, szervezési módszereket képesek-e a művezetők kivétel nélkül elsajátítani, mégpedig rövid időn belül, amikor eltérő a képzettségük, helyzetük? S ez már képzési, továbbképzési kérdés. Ami ugyancsak megoldatlan, ha az összképet nézzük. Számos rendelet írja elő, hogy a művezetők képzésére fordítsanak a vállalatok az eddigieknél nagyobb gondot, legyen a művezetőképzés a vezetésképzés fontos eleme, de ennek az előírásnak — ellenőrzés hiányában — alig van foganatja. A vállalatok többségénél ímmel-ámmal esetlegesen folyik a művezetők képzése, nem több formalitásnál, mindenesetre arra jó, hogy a felsőszintű vezetés elküldhesse jelentését a felettes szervnek, igazolva, hogy foglalkoztak a művezetők képzésével. Akad azért jó példa is: Csepelen a vasműben, a Taurusban, vagy az Egri Dohánygyárban már felismerték a művezetőkkel való szervezett és folyamatos foglalkozás fontosságát. S nem azért, mert ma ez a módi, hanem azért, mert ezt diktálja a gazdasági szükségszerűség. Hogy a művezető valóban a termelés parancsnoka legyen, lehessen. Megyesi Gusztáv A további eredmények el- érése megkívánja, hogy kel_______ _____ lő időben és szakszerűen Ms. f eltételek mellett ott találha- sége pedig az együttműkö- f™k . hozzá vállalkozásainktók a nehezítők. Az idő szőri- dések szélesítésére, tartalma- b°z’ javítsuk a gazdasagossatásában élünk Termelőszö-f sabbá tételére. Ösztönöznek f j' a lovedelmezőseget, odavetkezeteink kétharmadában, a gabonatermesztésre, mi- . a mmoseSre — te„szűkmarkú” volt a termé- közben arra kényszerítjük ^'"k 's ,erte ~- valamint az szét a mezőgazdaság erő- magunkat, hogy rendbe te- ....!?:llesztesen. kfforrásaival, így a kevesebb gyük a takarmánytermelést, tesztül becsuliuk meg a jobb, választási lehetőség eleve na- javítsuk a gépkihasználást, a a hatekonvabb munkát, gyobb kényszerítő erőként kooperációs készséget. Dr. Gyöngyösi István működik. Persze ez önmagában kevésnek bizonyulna, ha a szabályozók olyan feltételt teremtenének, hogy különösebb erőfeszítés nélkül nyereséghez lehetne hozzájutni. Csakhogy a támogatások ösz- szességükben apadnak. A termelőeszközárak a költségeket növelik. így aztán a szabályozók kikényszerítik a hatékonyság javítását Lemaradni a versenyben most nagyobb veszéllyel jár, mint eddig bármikor. Több idő és erő kell az elrontott lépés kijavítására. Jól tudják ezt a korábban veszteséges termelőszövetkezetek. S az a néhány is, amelyik önmagát az utóbbi időszakban hozta nehéz helyzetbe. Hiányzott valami, mindenekelőtt a megváltozott körülmények időbeni felismerése, s a belső lehetőségek következetes hozzáigazítása. Forintok a szakszervezettől Jóléti-kulturális alapból, ségen kívül — egybeszámol- Nem feledkeznek meg a és a tagdíjak vállalatnál ma- ván hatvanhatezer forinttal gyár nyugdíjasairól sem. Épp radó részéből összesen több „szállt be” a szakszervezet, a napokban szerveznek talál- mint egymillió forinttal támo- Sportra több mint százezer kozót nem kevesebb mint gathatta dolgozóit idén a Sál- forintot szántak. száztíz idős embernek: ajángótarjáni ötvözetgyár szak- Tíz tucat ezrest tartottak dékkal kedveskednek nekik, szervezeti bizottsága. A tá- fönn a dolgozók segélyezésé- Meghívtak olyan nyugdíjast mogatásnak különböző for- re a vállalatnál. Ennek föl- is, aki két évtizede fejezte máival éltek az egységben. használására kiváltképp ka- be tevékenységét az üzemben, rácsony előtt kínálkozik bő- s most öregek otthonában segesen lehetőség. Nagy figyel- morzsoleat1a naniait mp+ fnrrIit.qiM.lr ohh»n Q tmár. morzsoigarja napjait. A dolgozók étkeztetéséhez három és fél százezer forinttal járultak hozzá az illetőmet fordítanak ebben a gyárkesek Hasonló naavsáerendű ban is a nagycsaládosokra, Az idei a második alkalom, összeggel ^yhítették af üdü- valamint a gyermeküket amikor a gyárból bevonult T egyedül nevelő szülőkre. Idén „vitézekre” is gondolván: üd- a szeretet ünnepe előtt mint- vözlő sorok kíséretében váegy harmincezer forint össze- sárlási utalványt küldenek a gű támogatással sietnek az kiskatonáknak. Ez esetben tielőbbiek segítségére. A sum- zennégy honvédő fiatalember mából több mint húsz család kap lehetőséget a gyártól részesedik. száz forint értékű vásárlásra. lés terheit: negyedmillió forintot szántak erre a célra. Különfajta társadalmi és kulturális rendezvények megszervezéséhez és lebonyolításához — gyakorlati tevékenyKemény napok előtt Ménkesen Lezúdul a szél a ménkesi Imre szakvezetőt — úsznak a hajtására. Persze,' az ered-' aknát övező hegyekről, s be- dicsőségben? mény sok tényező függvénye, lekap a dühöngő hókavargás- — Menjen már! Az nem de majd úgy iparkodunk, ba. Szúrósan vágódnak ar- a mi reszortunk! Dolgozunk hogy ne legyen hiba. cunkba a pelyhek; jut belő- ugyanúgy, mint eddig. Se töb- — Tudja — néz rám Tábo-' lük a pufajka kigombolt bet, se kevesebbet! Bár igaz, rita Imre —, mi szeretünk nyakrészébe is. Vastag még egy kicsit azért jobban kell dolgozni. Hajtós fajta is a a sötét, vélné az ember, éj- nyomni a gombot, ha azt miénk. Régóta űzzük ezt az fél körül jár az idő, pedig hat akarjuk, hogy eleget tegyünk ipart, úgyhogy van tapaszta- óra múlt néhány perccel. Ka- a vállalásunknak. latunk bőven. Szakmai tanányarodó buszok reflektorai- — De hisz azt már rég tel- csőkért nem kell a szomszédnak fényei pásztázzák végig jesítették. ba menni, az aknaudvart, ahol sietős — Igen ám, de szeretnénk — Maga mióta bányász? léptekkel gyülekeznek a nap- esztendő végéig még vagy — Mióta a jobbik eszemet pálos műszakba igyekvők. kétszáz méter vágatot kihaj- tudom . . . Nem voltam még — Cudar egy idő van — tani. tizenhat éves, amikor lekemondom Bakos József barná- — Nem akarnak túl sokat rültem a föld alá. Persze, en- nak. markolni? gedély kellett hozzá. Azóta — Az. De odalent majd — Hát — töpreng Bakos ennek, ha jól számolom, épmelegünk lesz. Ott bőven elég barna —, megvallom, kemény pen huszonöt éve. Egyetlen az egy szál ing. Sőt, néha napok előtt vagyunk. Külö- műszakot sem töltöttem az ismég sok is. nősen, hogy a csapat fele ten napja alatt, itt kint. Ott — Dolgoznak keményen? még a déli bányamezőben lent ... az az én világom. — Ahogy tőlünk telik. Illet- dolgozik. Igaz, alig tizenöt __ jyjeg a fiadé is __ mondv e, ahogy tőlünk már meg- méter, amit ki kell ott haj- ja a körletvezető. szokták. tani, mi meg az álfái rész- _ ‘ A ménkesi, nem régtől Pót- ben. No meg, harmadik hó- T 1°az , Taborita. hornik József nevét viselő napja gép nélkül megyünk So. velunk a gyerek vágathajtó brigád sosem tar- előre, s ezt bizony, meg- tozott a gyengék közé. Né- érezzük eléggé. Szerénánk is hány napja meg — bizonyság nagyon visszakapni, mert na- erre — olyan tettet vittek gyón megszoktuk már ezeket gyülekeznek a nappalosok, végbe amely, mióta az akna a masinákat. Mondjam, hogy Elmegy mellettünk valaki, üzemel, ez pedig 1949-ben mi voltunk az elsők, akik ránkpillanfy s ki tudja mikezdődött, sosem volt: sike- vállalkoztak itt a gépes dől- lyen hangsúllyal ejt ki jól rült ezer méter vágatot ki- gozásra . . .?! hallhatóan egy mondatot: hajtaniok! A sötétben itt-ott cigaret- ».No, már megint ezekről fir— Akkor most — kérdem ták parazsa fénylik; az utol- kálnak . . .” a mellettem álló Táborita só szippantások leszállás — Vannak irigyeik? előtt. Fázósan toporgunk a _ Láthatja . . . Egyébként gumicsizmában, s most már nem sokat adunk az ilyen nem esik: szakad a hó. beszédekre. Azt mondom — — Mivel kezdik a mű- keményedik meg Bakos Jószakot? „ „ zsef barna —hogy csinálják Hat mivel . , . Fürünk, utánunk! Akkor nekik is lesz robbantunk, aztan ácsolunk, több pénz. Meg bekerül’het- Nincs gép, lapátolunk. Ne nek az újságba. A Krisztus feljen, nem fogunk didereg- koporsóját se őrizték in- nL gyen; mindenért nagyon meg Dízelmozdony dübörög el kell dolgozni. S, hogy nem mellettünk. Kesernyés füstje csupán amolyan „kedvenc bri- kékesen libben a lámpafény- gád” vagyunk, arra a kihaj- ben. tott méterek adnak bizonyít— Szóval — kérdem a mél- ványt. A teljesítmény, lénk állt Bakos Zoltán kör- Csattogva áll meg mel- letvezetőtől, aki egyébiránt lettünk a népes. Beszállunk, a komplexbrigád vezetője is Nagy döccenéssel rántja meg —, év végéig még kétszáz a kocsisort a mozdony. Perc- méter? nyi idő kell csupán, s möÉn nagyon bízom abban, göttünk marad a hókavargás, hogy meglesz. A csapat, még Fejünk fölé lassan a hegyek így, kézi erővel is képes na- borulnak . . . pi négy-öt méter vágat ki- Karácsony György is: lakatos. Hallgatunk egy sort. Szemlélődünk. Nagy csapatban NÓGRÁD - 1981. december 11., péntek
