Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-09 / 288. szám
Barátságvonattal a Szovjetunióban Az IBUSZ Nögrád megyei Igazgatósága — hosszú évek hagyományaként — idén is indított barátságvonatot a Szovjetunióba. Háromszázhatvanöt megyebeli munkás, termelőszövetkezeti dolgozó, alkalmazott és tisztviselő, értelmiségi utazott november 2—13. között a Lvov—Leningrád—Moszkva útvonalon. Az utasok között voltak a balassagyarmatiak képviselői is, közel negyvenen. ^ Hárman beszélnek élményeikről. Leningrad! randevú 1 Tóth Lajos, a Szántó Kovács János Szakközépiskola igazgatója, (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából tüntették ki, a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával), Vastag Ferenc, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója először járt a szomszédos baráti országban, Borbás Attila, a városi pártbizottság gazdaságpolitika munkatársa másodízben utazott. Amikor az ember élményeiről faggatja őket, szinte párttalanul áradnak a gondolatok; útitörténetek, családi események, találkozások elevenednek fei egymást eltologatva az újabb emlékek előtt. Mi az, ami a legnagyobb élményt jelentette; milyen eseményekre emlékeznek a legszívesebben? — A Ljubimov elvtárssal való találkozásunk felejthetetlen — feleli Borbás Attila. — Rendkívül rokonszenves, barátságos ember. És bámulatos az emlékezőtehetsége. A 37 évvel ezelőtti harcokra — közismert, hogy ő volt a Balassagyarmatot felszabadító egységek parancsnoka — úgy emlékezik, mintha nemrégiben történtek volna. Még a magyar nevekre is pontosan emlékezik. — Balassagyarmat felszabadulásának 25. évfordulóján nálunk járt Ljubimov elvtárs, s akkor tíz napon át én voltam a kísérője — emlékezik Tóth Lajos. — Tavaly is találkoztunk, mégis nagy élmény volt a leningrádi találkozás, hiszen nála még nem jártam. .. — És nyugtalanító híreket kaptunk róla. Valóban beteg, de már jobban érzi magát. Hetvenhat éves kora ellenére fürge, friss. Akkoriban készült utókezelésre, a szanatóriumba. Azért mondom ezt, mert Vastag Ferivel, akivel együtt erős dohányosok vagyunk, megegyeztünk, hogy nem gyújtunk nála rá, nem zavarjuk, a belépés előtt szívunk el egy cigarettát. Persze a dologból nem lett semmi, mert Ljubimov elvtárs már lakása ablakából figyelt bennünket, s azonnal beinvitált. Az egykori harcos levélben, majd telefonon értesült á barátok érkezéséről, számított a randevúra. Olyannyira, hogy még egy fiatalabb családdal is megismertette a vendégeket. Kalinyinék ugyanazon a 400 ezer (!) lélekszámú lakótelepen élnek, helyi méretekben számolva „egy ugrásnyíra”, körülbelül 20—25 percre. Felvonulók között — Én nem vagyok süteményevő — mondja Tóth Lajos —, de a háziasszonynak egyszerűen képtelen voltam nemet mondani. Nagyon ízletesen süt. — A magyar emberek vendégszeretete legendás — magyarázza Vastag Ferenc —, de az lehet a szovjet is. Megérkezésünkkor Kalinyinné nyomban eltűnt, csak egy óra múlva jött elő a konyhából, mindenféle finom falattal. Aztán az este egyik megható jelenete volt, amikor az októberi forradalom alkalmából, az előestéjén köszöntöttük őket... — Átadtuk Balassagyarmat lakosságának, vezetőinek üdvözletét, amivel megbíztak itthon bennünket — s látom, hogy Borbás Attilát újra végigjárja az öröm. — Kisebb, de emlékezetes ajándékokat cseréltünk. Kaptam egy művészi kivitelű 82-es naptárt... a. fiam itthon mindjárt lecsapott rá. Másnap, november 7-én a magyar barátság vonat utasai együtt vonultak fel a le- ningrádiakkal. Annyira megtisztelték őket, hogy a díszelnökségben is helyet kaptak. Balassagyarmatról például Dudás Sándor kábelgyári művezető. A balassagyarmati csoport egy magnéziumkutató intézet és gyárának dolgozóival együtt vonult. — Az intézettől indultunk — meséli Vastag Ferenc —, s kilométereket haladva emberek százezreivel gyarapodtunk. Az elnökségi tribün előtt elvonulva mindenki éljenezett. Mi is együtt kiáltottuk a szovjet emberekkel: Hurrá! — A tömegben egyébként — említi Tóth Lajos — nem lehetett tudni, ki a szovjet, ki a magyar. Összekeveredtünk, egységbe forrtunk. — Vendéglátóinktól kokárdákat, léggömböket kaptunk, egyszóval teljesen úgy vonultunk fel, mint ők — mondja Vastag Ferenc. — A tömegben jelvényeket adtunk-kap- tunk, rágógumikkal kedveskedtünk a gyerekeknek. Csodálatos élmény volt. Moszkvai este A szállás, az étkezés — mesélik mindannyian — Moszkvában is ugyanolyan emlékezetes marad, mint Leningrád- ban. A Finn-öböl partján fekvő Pribaltyinszkaja és a Kozmosz Szálló is két év óta üzemel, a legkényelmesebb, modern szállodák közé tartozik. Szobáikban a telefon, rádió mellett, ott a tévé is, Moszkvában például színes. A főváros pályaudvarán fúvószenekar fogadta a magyar utazókat. Este pedig a Dzserzsinsz- kij kerület egyik kultúrházá- ban, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vendégei voltak. Itt, a kulturális műsorral színesített ünnepi esten újabb barátságok szövődtek a magyar és a szovjet emberek között. — Külön meglepett — mondja Vastag Ferenc —, hogy mennyire nyilvántartják a népeink közötti, történelmi eredetű kapcsolatokat. A nagygyűlés beszédében például megemlékeztek a polgárháborúban a vörösök oldalán harcolt százezer magyar internacionalistáról, a 19-es Magyar Tanácsköztársaságról. A szovjet emberek, ez megerősödött bennem, tényleg őszintén tisztelik és szeretik a magyarokat. — Nekünk, pedagógusoknak, akik meggyőződéssel hirdetjük a barátság, a béke a marxizmus eszméjét — fejtegeti Tóth Lajos — valóban nagyon nagy élmény volt ez az utazás. Népeink barátsága jó úton halad. Meggyőződtem: a szovjet nép békét akar, ezért is emlékszik olyan kegyelettel háborús halottaira. — A békéért folyó harcban szintén szövetségesek vagyunk — foglalja össze tömören Borbás Attila. S e tiszta gondolat erősítése végett idézzük befejezésül a Szovjet—Magyar Baráti Társaság egyik vezetőjének mondatát: A Kreml csillagainak fénye világosítsa hosszú időn keresztül ezt a barátságot! (ki) Téli séta az ovisokuak. A levegőzés mellett ilyenkor nyílik lehetőségük a kicsinyeknek, hogy megismerjék környezetüket, Balassagyarmaton Gratulálunk! Ismét aranyjelvényt kapott a leánykollégium Az eredmény nem lepett meg, hiszen évek óta ismerem, hely. iyel-közzel részletesebben, a Geisler Eta leánykollégium életét. Az épület kulturált, jól felszerelt, könyvek sokasága, magnetofonok, tévékészülékek, rádiók állnak a diáklányok rendelkezésére. Nevelésüket képzett, hozzáértő pedagóguskollektíva szervezi, irányítja. Szóval tényleg nem lepett meg, amikor arról értesültem, hogy a balassagyarmati leánykollégium ismételten — immáron másodszor — elnyerte az aranyjelvényes kollégium címet. A versenyben a megye több más neves kollégiumát és diákotthonát körözte le. Eredményeik „titkáról”, a mindennapi kollégiumi élet jellemzőiről, problémáiról váltottunk szót az intézmény igazgatójával, Szűcs Ferenc- nével. , , — Tanulmányi átlagunk az 1980—31-es tanévben valamivel 3,6 fölött volt — mondja a mindenkor segítőkész, rokonszenves igazgaitóasszpny. — Legjobbnak bizonyult a megyében. Persze voltak olyan csoportjaink, amelyek ennél is jobb eredményt értek el, például 3,8, vagy 4,0 átlagot, ami a gyerekek és a velük foglalkozó pedagógusok dicséretére válik. — A kollégiumban ginmazis- fák és szakközépiskolások élnek. Van-e érzékelhető különbség tanulmányi eredményeik között? — Azt tapasztaljuk, hogy a gimnazisták eredményei jobbak a többiekénél — 3,8. A szakközépiskolások között az Óvónők tanulmányi átlaga magasabb, mint az egészségügvi- seké — 3,7, illetve 3,5. Érdemes azonban megemlítenünk, hogy az egészségügyi szakközépiskolások az utóbbi idő-ben kezdenek felzárkózni, s közöttük is akad néhány kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanuló. — Ebben a kollégiumban néhány rendezvénynek már jelentősnek értékelhető hagyományai vannak. Igen színvonalasak szoktak lenni például a kulturális rendezvények... — Valóban igyekszünk minél többet törődni kollégista lányaink szellemi, világnézeti, érzelmi, kulturális nevelésével. Az események, a rendezvények hagyományossága ebben nagy szolgálatot tesz nekünk. Kedves hagyomány például az elsős diákok ünnepélyes fogadása és fogadalomtétele, a családias jellegű ünnepek — a Télapó, a karácsony — megünneplése, a házi versmondó verseny, a Ki mit tud? Ezekkel is élménysaerűbbé szeretnénk tenni a kollégiumi életet, a gyerekek kötődését erősíteni. — Hallottam, hogy harmadik éve minden december 9-én, tehát Balassagyarmat felszabadulásának napján szellemi vetélkedőt rendeznek Ki tud többet Balassagyarmatról? címmel. Tudom azt is, hogy az itt lakók rendkívül sok ötletet, tanácsot kapnak nevelőiktől a lakás- és öl-tözéskultúrá- ra vonatkozóan, tudom, hogy a lányok felelősséget éreznek az intézmény és felszereltsége iránt, megbecsülik berendezéseit. tárgyait. Nyilván ezen ismérvek nélkül nem nyerhették volna el másodszor az arany jelvényt. A jó munkahelyi légkör feltétlen alkotóerő. Nem kívánom, hogy teljességgel válaszoljon, de megkérdezem: milyen a munkamódszerük? — Például minden hozzánk kerülő fiatalról képességvizsgálatot készítünk. Felmérjük a tanulók általános jellemzőit, gondolkodási képességük, megértési színvonaluk tulajdonságait, igyekszünk megismerni tanulási stílusukat, szokásaikat. Ezeknek a tapasztalatait megbeszéljük az iskolai pedagógusokkal, osztály- főnökökkel, ezek alapján dolgozzuk ki a felzárkóztatási foglalkozásokat. Azért fontos mindez, mert kollégiumunkba főleg kis falvakból jönnek a gyerekek, eltérő előképzettség, gél, s a szükséges színvonalra való felzárkóztatás komoly, felelős munka. Nemcsak a helyes időbeosztást kell megtanítanunk, hanem még a tanulást is, mondjuk azt, milyen sorrendben célszerű tanulni az egyes tárgyakat. — A lányok lényegében itt, a kollégiumi évek alatt válnak felnőtté. Világnézetük alakulása, formálódása sem lehet közömbös. — Évek óta nagy figyelmet fordítunk a világnézeti nevelésre. Többen jönnek ugyanis vallásos környezetből, továbbá látjuk, hogy ismerik ugyan a gyerekek — újságból, tévéből, rádióból — a napi politikai eseményeket, de a nagyobb összefüggéseket nem mindig érzékelik, vagy nem éppen pontosan. Ezekre a miértekre a foglalkozásokon kell rávilágítanunk. A kötetlen, közvetlen hangú beszélgetések rendkívül sokat jelentenek az ideológiai - történelmi szemlélet alakulásában. Nem lehet más célunk, mint becsületes, tisztességes, dolgos, szocialista gondolkodású embereket nevelni a lányainkból, s ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Így érezzük mi is és a megyei elismeréshez őszinte szívvel gratulálunk! (su) a m Ünnepélyes fogadalomtétel az Keresettek az alumíniumból készült termékek a piacon. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat árui iránt is fokozott az érdeklődés. A bányatérnek már évek óta fémjelzik a gyárat, a radiátorgyártás előkészítése most folyik. Emellett konténerek összeállításával is foglalkoznak. Harminchét évvel ezelőtt, 1944. december 9-én szabadult fel Balassagyarmat a német fasiszták és magyar csatlósaik uralma alól. Ebből az alkalomból a városban ünnepélyes fogadalomtételt szervez a KISZ-bizottság a leendő KISZ-tagok számára az elesett hősök emlékművénél. Említésre méltó jellemzője az eseménynek, hogy évente — forgó rendszerben — más-más középfokú oktatási intézmény diákjai és nevelői vállalnak védnökséget a rendezvény szervezése és lebonyolítása fölött. Idén a Balassi Bálint Gimnázium kötelékébe tartozó fiatalok és felnőttek igyekeznek kitenni magukért. Az ünnepélyes fogadalomtételen Balassagyarmat négy középfokú intézetének, a Szántó Kovács János Szakközépiskolának, a Balassi Bálint Gimnáziumnak, a 217. Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézetnek. valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari szakiskolának első osztályosai vesznek részt, Mogyoróssi Péter, a városi KISZ-bizottság munkatársának elmondása szerint mintegy ötszázan. A fogadalomtételre ma a déli órákban kerül sor. Az ünnepség lebonyolítási rendje a következő: a Himnusz elhangzása után Versényi György, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója mond ünnepi beszédet. Mozgalmi dalokból mutat be válogatást a gimnázium énekkara, Mátyás Levente vezényletével. Verset Vajda Ágnes IV. c. osztályos tanuló mond. A KISZ-fogadalomtétel szövegét a második a: osztályos Varga János olvassa fel. Az ünnepélyes külsőségek között fogadalmat tett immáron KISZ-es fiatalokat P.ampasek Péter, a balassagyarmati városi KISZ-bizottság titkára kösSZnti. A diákok képviselői hálavirágokat helyeznek el a szabadságért életüket áldozott katonák emlékművén. Az ünnepség a DlVSZ-induló közös eléneklésével ér véget.
