Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-09 / 288. szám

Barátságvonattal a Szovjetunióban Az IBUSZ Nögrád megyei Igazgatósága — hosszú évek hagyományaként — idén is indított barátságvonatot a Szov­jetunióba. Háromszázhatvanöt megyebeli munkás, termelő­szövetkezeti dolgozó, alkalmazott és tisztviselő, értelmiségi utazott november 2—13. között a Lvov—Leningrád—Moszk­va útvonalon. Az utasok között voltak a balassagyarmatiak képviselői is, közel negyvenen. ^ Hárman beszélnek élményeikről. Leningrad! randevú 1 Tóth Lajos, a Szántó Ko­vács János Szakközépiskola igazgatója, (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulója alkalmából tüntették ki, a Haza Szolgálatáért Ér­demérem bronz fokozatával), Vastag Ferenc, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igaz­gatója először járt a szomszé­dos baráti országban, Borbás Attila, a városi pártbizottság gazdaságpolitika munkatársa másodízben utazott. Amikor az ember élményeiről faggatja őket, szinte párttalanul árad­nak a gondolatok; útitörténe­tek, családi események, talál­kozások elevenednek fei egy­mást eltologatva az újabb em­lékek előtt. Mi az, ami a legnagyobb él­ményt jelentette; milyen ese­ményekre emlékeznek a leg­szívesebben? — A Ljubimov elvtárssal való találkozásunk felejthetet­len — feleli Borbás Attila. — Rendkívül rokonszenves, ba­rátságos ember. És bámulatos az emlékezőtehetsége. A 37 évvel ezelőtti harcokra — közismert, hogy ő volt a Ba­lassagyarmatot felszabadító egységek parancsnoka — úgy emlékezik, mintha nemrégi­ben történtek volna. Még a magyar nevekre is pontosan emlékezik. — Balassagyarmat felsza­badulásának 25. évfordulóján nálunk járt Ljubimov elvtárs, s akkor tíz napon át én vol­tam a kísérője — emlékezik Tóth Lajos. — Tavaly is ta­lálkoztunk, mégis nagy él­mény volt a leningrádi talál­kozás, hiszen nála még nem jártam. .. — És nyugtalanító híreket kaptunk róla. Valóban beteg, de már jobban érzi magát. Hetvenhat éves kora ellené­re fürge, friss. Akkoriban ké­szült utókezelésre, a szanató­riumba. Azért mondom ezt, mert Vastag Ferivel, akivel együtt erős dohányosok va­gyunk, megegyeztünk, hogy nem gyújtunk nála rá, nem zavarjuk, a belépés előtt szí­vunk el egy cigarettát. Persze a dologból nem lett semmi, mert Ljubimov elvtárs már lakása ablakából figyelt ben­nünket, s azonnal beinvitált. Az egykori harcos levélben, majd telefonon értesült á ba­rátok érkezéséről, számított a randevúra. Olyannyira, hogy még egy fiatalabb családdal is megismertette a vendégeket. Kalinyinék ugyanazon a 400 ezer (!) lélekszámú lakótele­pen élnek, helyi méretekben számolva „egy ugrásnyíra”, körülbelül 20—25 percre. Felvonulók között — Én nem vagyok süte­ményevő — mondja Tóth La­jos —, de a háziasszonynak egyszerűen képtelen voltam nemet mondani. Nagyon íz­letesen süt. — A magyar emberek ven­dégszeretete legendás — ma­gyarázza Vastag Ferenc —, de az lehet a szovjet is. Megér­kezésünkkor Kalinyinné nyomban eltűnt, csak egy óra múlva jött elő a konyhából, mindenféle finom falattal. Az­tán az este egyik megható je­lenete volt, amikor az októbe­ri forradalom alkalmából, az előestéjén köszöntöttük őket... — Átadtuk Balassagyarmat lakosságának, vezetőinek üd­vözletét, amivel megbíztak itthon bennünket — s látom, hogy Borbás Attilát újra vé­gigjárja az öröm. — Kisebb, de emlékezetes ajándékokat cseréltünk. Kaptam egy mű­vészi kivitelű 82-es naptárt... a. fiam itthon mindjárt lecsa­pott rá. Másnap, november 7-én a magyar barátság vonat utasai együtt vonultak fel a le- ningrádiakkal. Annyira meg­tisztelték őket, hogy a dísz­elnökségben is helyet kaptak. Balassagyarmatról például Dudás Sándor kábelgyári mű­vezető. A balassagyarmati csoport egy magnéziumkutató intézet és gyárának dolgozói­val együtt vonult. — Az intézettől indultunk — meséli Vastag Ferenc —, s kilométereket haladva embe­rek százezreivel gyarapodtunk. Az elnökségi tribün előtt el­vonulva mindenki éljenezett. Mi is együtt kiáltottuk a szov­jet emberekkel: Hurrá! — A tömegben egyébként — említi Tóth Lajos — nem lehetett tudni, ki a szovjet, ki a magyar. Összekeveredtünk, egységbe forrtunk. — Vendéglátóinktól kokár­dákat, léggömböket kaptunk, egyszóval teljesen úgy vonul­tunk fel, mint ők — mondja Vastag Ferenc. — A tömeg­ben jelvényeket adtunk-kap- tunk, rágógumikkal kedves­kedtünk a gyerekeknek. Cso­dálatos élmény volt. Moszkvai este A szállás, az étkezés — me­sélik mindannyian — Moszk­vában is ugyanolyan emléke­zetes marad, mint Leningrád- ban. A Finn-öböl partján fek­vő Pribaltyinszkaja és a Koz­mosz Szálló is két év óta üze­mel, a legkényelmesebb, mo­dern szállodák közé tartozik. Szobáikban a telefon, rádió mellett, ott a tévé is, Moszk­vában például színes. A fővá­ros pályaudvarán fúvószene­kar fogadta a magyar utazó­kat. Este pedig a Dzserzsinsz- kij kerület egyik kultúrházá- ban, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vendégei voltak. Itt, a kulturális műsorral színesí­tett ünnepi esten újabb ba­rátságok szövődtek a magyar és a szovjet emberek között. — Külön meglepett — mondja Vastag Ferenc —, hogy mennyire nyilvántartják a népeink közötti, történelmi eredetű kapcsolatokat. A nagygyűlés beszédében példá­ul megemlékeztek a polgárhá­borúban a vörösök oldalán harcolt százezer magyar in­ternacionalistáról, a 19-es Ma­gyar Tanácsköztársaságról. A szovjet emberek, ez megerő­södött bennem, tényleg őszin­tén tisztelik és szeretik a ma­gyarokat. — Nekünk, pedagógusok­nak, akik meggyőződéssel hir­detjük a barátság, a béke a marxizmus eszméjét — fejte­geti Tóth Lajos — valóban nagyon nagy élmény volt ez az utazás. Népeink barátsága jó úton halad. Meggyőződtem: a szovjet nép békét akar, ezért is emlékszik olyan ke­gyelettel háborús halottaira. — A békéért folyó harcban szintén szövetségesek vagyunk — foglalja össze tömören Bor­bás Attila. S e tiszta gondolat erősítése végett idézzük befejezésül a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság egyik vezetőjének mon­datát: A Kreml csillagainak fénye világosítsa hosszú időn keresztül ezt a barátságot! (ki) Téli séta az ovisokuak. A levegőzés mellett ilyenkor nyílik lehetőségük a kicsinyeknek, hogy megismerjék környezetüket, Balassagyarmaton Gratulálunk! Ismét aranyjelvényt kapott a leánykollégium Az eredmény nem lepett meg, hiszen évek óta ismerem, hely. iyel-közzel részletesebben, a Geisler Eta leánykollégium életét. Az épület kulturált, jól felszerelt, könyvek sokasága, magnetofonok, tévékészülé­kek, rádiók állnak a diáklá­nyok rendelkezésére. Nevelé­süket képzett, hozzáértő peda­góguskollektíva szervezi, irá­nyítja. Szóval tényleg nem le­pett meg, amikor arról érte­sültem, hogy a balassagyarma­ti leánykollégium ismételten — immáron másodszor — el­nyerte az aranyjelvényes kol­légium címet. A versenyben a megye több más neves kollé­giumát és diákotthonát köröz­te le. Eredményeik „titkáról”, a mindennapi kollégiumi élet jellemzőiről, problémáiról vál­tottunk szót az intézmény igazgatójával, Szűcs Ferenc- nével. , , — Tanulmányi átlagunk az 1980—31-es tanévben valami­vel 3,6 fölött volt — mondja a mindenkor segítőkész, rokon­szenves igazgaitóasszpny. — Legjobbnak bizonyult a me­gyében. Persze voltak olyan csoportjaink, amelyek ennél is jobb eredményt értek el, pél­dául 3,8, vagy 4,0 átlagot, ami a gyerekek és a velük foglal­kozó pedagógusok dicséretére válik. — A kollégiumban ginmazis- fák és szakközépiskolások él­nek. Van-e érzékelhető kü­lönbség tanulmányi eredmé­nyeik között? — Azt tapasztaljuk, hogy a gimnazisták eredményei job­bak a többiekénél — 3,8. A szakközépiskolások között az Óvónők tanulmányi átlaga ma­gasabb, mint az egészségügvi- seké — 3,7, illetve 3,5. Érde­mes azonban megemlítenünk, hogy az egészségügyi szakkö­zépiskolások az utóbbi idő-ben kezdenek felzárkózni, s kö­zöttük is akad néhány kiemel­kedő teljesítményt nyújtó ta­nuló. — Ebben a kollégiumban né­hány rendezvénynek már je­lentősnek értékelhető hagyo­mányai vannak. Igen színvo­nalasak szoktak lenni például a kulturális rendezvények... — Valóban igyekszünk mi­nél többet törődni kollégista lányaink szellemi, világnézeti, érzelmi, kulturális nevelésé­vel. Az események, a rendez­vények hagyományossága eb­ben nagy szolgálatot tesz ne­künk. Kedves hagyomány pél­dául az elsős diákok ünnepé­lyes fogadása és fogadalomté­tele, a családias jellegű ünne­pek — a Télapó, a karácsony — megünneplése, a házi vers­mondó verseny, a Ki mit tud? Ezekkel is élménysaerűbbé sze­retnénk tenni a kollégiumi életet, a gyerekek kötődését erősíteni. — Hallottam, hogy harma­dik éve minden december 9-én, tehát Balassagyarmat felsza­badulásának napján szellemi vetélkedőt rendeznek Ki tud többet Balassagyarmatról? címmel. Tudom azt is, hogy az itt lakók rendkívül sok ötle­tet, tanácsot kapnak nevelőik­től a lakás- és öl-tözéskultúrá- ra vonatkozóan, tudom, hogy a lányok felelősséget éreznek az intézmény és felszereltsé­ge iránt, megbecsülik beren­dezéseit. tárgyait. Nyilván ezen ismérvek nélkül nem nyerhet­ték volna el másodszor az arany jelvényt. A jó munkahe­lyi légkör feltétlen alkotóerő. Nem kívánom, hogy teljesség­gel válaszoljon, de megkérde­zem: milyen a munkamód­szerük? — Például minden hozzánk kerülő fiatalról képességvizs­gálatot készítünk. Felmérjük a tanulók általános jellemzőit, gondolkodási képességük, megértési színvonaluk tulaj­donságait, igyekszünk megis­merni tanulási stílusukat, szo­kásaikat. Ezeknek a tapaszta­latait megbeszéljük az isko­lai pedagógusokkal, osztály- főnökökkel, ezek alapján dol­gozzuk ki a felzárkóztatási foglalkozásokat. Azért fontos mindez, mert kollégiumunkba főleg kis falvakból jönnek a gyerekek, eltérő előképzettség, gél, s a szükséges színvonalra való felzárkóztatás komoly, felelős munka. Nemcsak a he­lyes időbeosztást kell megta­nítanunk, hanem még a tanu­lást is, mondjuk azt, milyen sorrendben célszerű tanulni az egyes tárgyakat. — A lányok lényegében itt, a kollégiumi évek alatt válnak felnőtté. Világnézetük alaku­lása, formálódása sem lehet közömbös. — Évek óta nagy figyelmet fordítunk a világnézeti neve­lésre. Többen jönnek ugyanis vallásos környezetből, továb­bá látjuk, hogy ismerik ugyan a gyerekek — újságból, tévé­ből, rádióból — a napi politi­kai eseményeket, de a na­gyobb összefüggéseket nem mindig érzékelik, vagy nem éppen pontosan. Ezekre a mi­értekre a foglalkozásokon kell rávilágítanunk. A kötetlen, közvetlen hangú beszélgetések rendkívül sokat jelentenek az ideológiai - történelmi szemlé­let alakulásában. Nem lehet más célunk, mint becsületes, tisztességes, dolgos, szocialis­ta gondolkodású embereket nevelni a lányainkból, s ezért minden tőlünk telhetőt meg­teszünk. Így érezzük mi is és a me­gyei elismeréshez őszinte szív­vel gratulálunk! (su) a m Ünnepélyes fogadalomtétel az Keresettek az alumíniumból készült termékek a piacon. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat árui iránt is fokozott az érdeklődés. A bányatérnek már évek óta fémjelzik a gyárat, a radiátorgyártás előkészítése most folyik. Emellett konté­nerek összeállításával is foglalkoznak. Harminchét évvel ezelőtt, 1944. december 9-én szabadult fel Balassagyarmat a német fasiszták és magyar csatlósaik uralma alól. Ebből az alkalomból a városban ünnepélyes fo­gadalomtételt szervez a KISZ-bizottság a leendő KISZ-tagok számára az elesett hősök emlékművénél. Említésre méltó jel­lemzője az eseménynek, hogy évente — forgó rendszerben — más-más középfokú oktatási intézmény diákjai és nevelői vállalnak védnökséget a rendezvény szervezése és lebonyo­lítása fölött. Idén a Balassi Bálint Gimnázium kötelékébe tartozó fiatalok és felnőttek igyekeznek kitenni magukért. Az ünnepélyes fogadalomtételen Balassagyarmat négy középfokú intézetének, a Szántó Kovács János Szakközépis­kolának, a Balassi Bálint Gimnáziumnak, a 217. Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézetnek. valamint a keres­kedelmi és vendéglátóipari szakiskolának első osztályosai vesznek részt, Mogyoróssi Péter, a városi KISZ-bizottság munkatársának elmondása szerint mintegy ötszázan. A fogadalomtételre ma a déli órákban kerül sor. Az ün­nepség lebonyolítási rendje a következő: a Himnusz elhang­zása után Versényi György, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója mond ünnepi beszédet. Mozgalmi dalokból mutat be válogatást a gimnázium énekkara, Mátyás Levente vezény­letével. Verset Vajda Ágnes IV. c. osztályos tanuló mond. A KISZ-fogadalomtétel szövegét a második a: osztályos Varga János olvassa fel. Az ünnepélyes külsőségek között fogadal­mat tett immáron KISZ-es fiatalokat P.ampasek Péter, a ba­lassagyarmati városi KISZ-bizottság titkára kösSZnti. A diá­kok képviselői hálavirágokat helyeznek el a szabadságért életüket áldozott katonák emlékművén. Az ünnepség a DlVSZ-induló közös eléneklésével ér véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom