Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

A csodálatos Osztankino A moszkvai Osztankino a szovjet főváros XVII—XVIII. századi építészeti együttesei­nek egyik legérdekesebb al­kotása. Osztankino valamikor a Seremetyev grófok kiter­jedt birtoka volt. 1919. után múzeumnak rendezték be. ' Azóta mintegy tízmillió em­ber ismerkedhetett meg a kastélyban összegyűjtött kü­lönleges művészeti alkotások­kal. A kollekciók állandóan gyarapodtak, így az utóbbi három esztendőben magán- gyűjteményekből, antikváriu­mokból mintegy kétezer tárgy került a múzeum birtokába. Itt gyűjtötték1 össze a XVI— XIX. századi orosz és nyugat-, európai festők kincset érő vásznait. Csodalatosak az itt látható szobrok és metszetek. A palota díszítése és belső ki­képzése gazdagságával és pompájával tűnik ki. Most a kastély fából készült szerkezeteit, valamint az épü­let belső tereit restaurálják. A munkálatok során felújít­ják a Szenth árom ság -1 emplo- mot, a kert- és parkegyüt­test. A különálló egyiptomi te­remben a látogatók a legki­válóbb együttesek hangver­senyeit hallgathatják meg a régi orosz és külföldi szerzők műveiből. Képünkön: Az egykori színház nézőtere és színpada az osztankinói kas­télyban. Az előadásokat egy­szerre 200—250 néző tekint­hette meg. Volt bányász, de lesz-e? Nézem a képet a Népsza­badságban. November utolsó vasárnapján jelent meg a várpalotai vájártanulókról szakoktatójuk társaságában. A látvány gyermekkori élmé­nyeket ébreszt, amikor még természetes volt, hogy a vég­zős általános iskolás fiúk egy része, főleg, ha az apa is bá­nyász volt, a vájárszakmát választotta. Körülbelül másfél évti­zede megszűnt a nappali vá­járképzés Nógrád megyében. A vájárszakmát tanulni aka­róknak azóta Tatabányára kell járniuk, vagy másféle szakmát választani, mert két- három jelentkező számára va­lóban képtelenség osztályt szervezni. Talán nincs elég végzős ál­talános iskolás? — vetődik fel a kérdés, hiszen annyiszor hallani különböző fórumokon a munkaerőhiányról. Erről azonban nincsen szó. Nagy Oszkámé, a Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó In­tézet munkatársa kapásból megcáfolja a teóriát: nem az a helyzet, hogy sok a munka­hely és kevés a gyerek, a je­lentkező. Nem, vannak ele­gen, csak —, sajnos — nem ott, ahol lenniük kellene. DÖNTÖTTÉL MAR? Ne feszegessük most, meny­nyire érett a választani kény­szerülő tizennégy-tizenöt éves gyerek a helyes, későbbi kor­rekcióra nem szoruló válasz­tásra. Csak arról faggatózunk némelyéktől: döntöttek-emár? A fiúk tanácstalanok, el­képzeléseik rendkívül képlé­kenyek. A karancskeszi vég­zős Laczkó Tamásnak Tiri- besen, hasonló korú társá­nak, a Ságújfaluban tanuló Antal Tamásnak; Kányáson vájár az édesapja, a karancs- lapujtői hetedikes Tóth Pé­ternek pedig asztalos. — géplakatos leszek — je­lenti ki Laczkó Tamás. — Láttam, hogyan javítják a tsz-ben a gépeket, megtetszett az ilyenfajta munka. Persze, hogy hol fogom ezt csinálni, azt még nem tudom. Lehet, hogy itt, valamelyik bánya­üzemnél. — Lakatos leszek, vagy esz­tergályos, ki tudja? — mond­ja Tóth Péter. — Helyben nem, az biztos. Antal Tamás kijelentése ha- sonlóarf bizonytalan, egy do­logban azonban semmi esetre sem: — Nem akarok vájár len­ni. Nagyon nehéz munka. Me­séli az apám is, meg látom rajta a fáradtságot. A fény­képek is ezt mondják ne­kem. — De anyagilag megbecsült szakma — vetem közbe. — A hűségjutalmat számos más foglalkozásbeli irigyli. — Eng^m nem izgat — fe­leli a fiúi — Hiába a gépesí­tés, a szénbányászat küzdel­mes munka. Kányáson, ahol az apám dolgozik, nem csak piszkos, hanem vizes és meleg is. EGY DÖNTÉS HÁTRÁNYAI A pályaválasztás , bonyolult fel dat. Számtalan tényezőt kell figyelembe venni, gyerek­nek, szülőnek egyaránt. El­vileg korlátlan a lehetőség, hiszen nálunk, ha képességei alkalmassá teszik, bármilyen családban született akár mi­niszterelnök is lehet. Gya­korlatilag nem így áll a hely­zet. A szülő, a rokonság is­merete, tájékozottsága alap­vetően befolyásolja a válasz­tást, mivel az ismert lehető­ségek önmagukban szabják meg a korlátokat. — Minden évben megkeres­sük, elbeszélgetünk a bá­nyász szülőkkel, második éve bányász szakmai napot ren­dezünk a megyei pályaválasz­tási intézettel közösen. Van­nak eredményeink, hiszen évente legalább két tucat gye­rek a mi üzemeinkben tanul­ja a szakmát. Vájártanulónak azonban senki sem jelentke­zik. Pontosabban olyan keve­sen, hogy annyival semmire sem megyünk. — Talán nem propagálják a szakmát eléggé . . . — Kizárt dolog. A művelő­dési bizottsággal közösen még kiállításokat is összeállítunk — válaszolja Csincsik Sán­dor, a Nógrádi Szénbányák oktatási csoportvezetője. — A föld alatti dolgozó katonasá­gi kedvezményt kap, a házas fiatal a nősülés után egy év múlva lakáshoz jut, nem akarom tovább sorolni . . . Mégsincs kellő hatása. Per­sze, némelyik kedvezmény értékét ezek a fiatal legény­kék még nem értékelik. — Gondolom azonban, hogy ennél mélyebb okok is van­nak. — Feltétlenül. A szülők sem támogaitnak a kívánt mértékben. Nemegyszer hal­lottam : „Ha bányásznak mész, kitekerem a nyakad!” Ez is, mint szierintem min­den gondunk, főképpen a szénbányászat visszafejlesz­tésével függ össze. Bizonyta­lanságot keltett, s ellene még ma is, noha a helyzet alapo­san megváltozott, nehéz' ered­ményesen küzdenünk. — Különösen a szülőket le­hetetlen megnyernünk — te­szi hozzá Nagy Oszkámé. — Mert könnyebb fizikai, pénzkereseti munkát szánnak a gyerekeiknek — fűzi to­vább Mengyi János, a Nagy- bátonyi Általános Iskola ta­nára, pályaválasztási felelős. — A gépesítés mértéke, elő­nyei sem ismertek kellően széles körben.' Sajnos, a gye­rekek érdeklődését nem tud­tuk a vájárszakma iránt fel­kelteni, így a szülőket sem tudjuk hatásosan a meggyő­zésbe bevonni. TAN MEGOLDÁS m A fennálló helyzeten vál­toztatni csak a meglevő gátló tényezők felszámolásával, új módszerek bevezetésével le­het. A gyermekekhez az ed­diginél jobban szóló, korsze­rű szemléli etőanyaggal keil megkedvelteim a végzősök­kel a bányásszakmát. Az egyéni alkalmasságot még in­kább előtérbe helyezni, har­monikusan egyeztetni a tár­sadalmi lehetőségekkel, szük­séglettel, figyelembe venni a gyermeki fantáziát, a meg­győzés érvrendszerét erre épí­teni. November közepén a Nóg­rádi Szénbányák szakmai na­pot sezrvezett 141 általános iskolás részvételéveL Közü­lük mennyien választják a vájárszakmát? Nem tudni. A siker érdekében mindeneset­re átprogramozásra lenne szükség — szellemi szinten, szülők, gyermekek körében. A vállalat, a megyei pályavá­lasztási intézet ezen fárado­zik, a nógrádi szénmedence általános iskoláinak pályavá­lasztási felelősei úgyszintén. Egyetlen kívánságom: ered­ményesség kövesse fáradozá­saikat ! Sulyok László A történelmi tudat gyökerei Megvallatnia krónikákat? Repkednek a műszavak: teti meg azokat a lépéseket, A nagy társadalmi váltások identitás, azonosulás, kontinui- amelyek az előttünk járók itt- persze nem kedvezhettek min­tás, folytonosság, nemzeti tu- hagyott nyomát rögzíthetnék, dig az apróbb dolgoknak, de dat, és hát valójában mi is amelyekbe a magunk járását most, amikor újra rangot kap maga a nemzet, s milyen nem- illeszthetnénk, mit ér maga a valamennyi lakott helye az zet vagyunk mi, magyarok, föld, ha nem tudom — ki járt országnak, talán eljött az ide- minek a „védőbástyája” az rajta, ki művelte, ki izzadt, je annak is, hogy a sokat eih- évszázados múltakban, minek ki vérzett rajta, vagy érte legetett —, s szinte kizárólag az „utolsó csatlósa” egy vesz- előttem. Hogyan illeszkedjék anyagiakra vonatkoztatott —, tett háborúban, azonosak le- aztán hozzánk az utánunk jö- megtartó erő kiegészüljön a hetünk-e csupán azáltal, hogy vő, ha ml sem tudjuk, milyen helyek történelmi ismeretével a magyar bakát kihajtották a ember volt az, aki előttünk is! Többet tudunk Mohácsról, keleti frontra azzal is, aki ki- járt, hogyan hagyjunk nyomot, többet tudunk negyvennyolc­hajtotta, vagy másról van itt milyen nyomot kellene hagy- ról, a muhi csatavesztésről? Aztán igaz ez így. ilyen kere­ken kimondva? Kerényi Grá­cia, a Magyar Nemzetben Tá­vol és közel című tárcájában arról ad lesújtó hírt, hogy a szó. Volt itt Márciusi nunk egyáltalán? Fkont, volt itt nemzetmentés is, nemcsak nemzetvesztés, XXXXXXXX volt itt ellenállás is nemcsak csatlóskodás, de végül is '—, A hajszálgyökér a legerő­miből mennyi és mivel kelle- sebb. Vagy a legkönnyebben rouhiak értetlenül ‘álltak, ami­ne azonosulni? És akkor to- sorvadó, leghamarabb felszí- kor ő és néhány társa a muhi- vább: ki azonosítson és kit vódó, leggyengébb és, hogy pusztai színhelyet kereste. A azonosítson a nemzeti tudat melyik végül is — kizárólag a „Muhipuszta csárdát” ajánlot- folyton osságának nem is csak gyakorlattól függ. A hajszál- ták az idegeneknek a helybeli- fenntartásában egyáltalán a gyökérbe kapaszkodom. A leg- ek... Van olyan Nógrád me- megalkotásában. gyengébb erecskéket nézem a gyei község — a nevét le nem Mert mindez kérdés és még megváltozott világban, a meg- írom, mert még ránkszabadul vagy ezernyi ide felsorakoztat- változott (megváltoztatott) em. az országos sajtó —, ahol sem­ható lenne! Hogy például rá ^>er hajszálereit, tudatos kötő- mit, de semmit nem tudnak a lehet-e végérvényesen bízni dúsét ott, ahol még lehet, ahol sok évszázados község ősere- magára az egyénre, akár a múg nem alakult át egészen detéről, későbbi múltjáról, magyar szakos diplomásra, az országnak mégiscsak na- nem is azonosíthatják őseiket a hogy a hiányzó történelmi is- gyóbbik részét jelentő vidék, muhipusztai, a mohácsi, a ná- mereteit bepótolja valamikor ^ történelmi tudat is a leve- kozdi, a kassai csatóvesztők- a maga szorgalmából, ha ép- QŐbe kerül, ha nem kötődik a kel-csatanyerőkkel, hiába tud- pen akarja? Aztán ha mégis legközvetlenebb szülőhely is- nak tehát többet egy-eev po- így történne, akkor hol ebben méretéhez, ha éppen arról tu- zitívnak értékelt részéről a a° kötelező ráció hol ebben a dunk a legkevesebbet, akinek nemzet történetéből —, csak nemzeti érzést mindig jól öt- az életet köszönhetjük. A haj- írott, vagy mondott, molaszt vöző és értő internacionalista szálerek-gyökerék sorvadása marad az a sarát történelmük értelmiség kötelező szerepváí- idegenné teszi az agyat, a szí- ismerete, a hajszálereket je- lalása hol ebben az öntörvé— vet mindazzal szemben, ami lento helyismeret, az igazi, itt egykor körülvette az elő- köthető, tartalommal mcgtöl- döket, és amely ma körülvesz tődö. Sőt, feltöltődő azonosu- mindannyiunkat, amelyért lás és folytonosság nélkül, felelősséget kell éreznünk, amelyért cselekedni kell, XXXXXXXX Aztán van itt más vitatható amelyben az egyéni élet kiegé- néset is. Ilyen az, ami a leg- szülhet mindazzal a tartó- a honismereti mozgalom va- pregressBÍvaibb történelmi- lommal, amelyet nyugodt szív- ]amennyi szép eredménye tudatépftő szájából is elhang- vel_ nevezünk egyszerre szó- nem lehet elég ahhoz, hogy rö­nyű tudástovábbadás sége? XXXXXXXX képes­videsen tisztában legyen leg­alább a saját • élettörténeté­vel. Mert talán mégis csak ezzel kellene kezdeni. És nem Szakaszolni nem lehet a tör- a rendkívül magas színvonalú vitákban megrekedni és egy zik, hogy ugyanis „többet tu- cialistának és nemzetinek, dunk Mohácsról, mint arról a húsz vagy harminc esztendő- XXXXXXXX ről amely múltunk legközeleb­bi, pontján áll sokak számára.” Igaz lehet, igaz is, de az ténelmi ismereteket. Blokko aránytartások ilyen meg- kát nem lehet készíteni a tör- sor nagyon fontos és tartalmas, különböztető hangsúlyaira ténelmi tudatból, külön hang- sőt, a nemzeti önismeretet szor- mégiscsak jól kellene vi- súlyt nem kaphat sem ez, sem galmazó tézist kimondani el- gyázni, mert ez újabb arány- az a korszak, hiába pozitív na- kerülve a nacionalizmus, a talanságokra biztathat. Sőt, gyobbik részében az egyik, s szupemacionalizmus vala- kampányokra is, amelyekből hiába tartalmaz több Werbő- mennyi buktatóját, de gya- aztán éppen ebben a kérdés- czyt a másik, mint ameny- korta elkerülve magát a cse- ben végérvényesen nincs és nyit még elviselhet az em- lekvést is! „Na, ha elmondtuk, nem is lehet szükség. Nagy bér, ha már egyszer utód- mi a baj. meg hogyan kellene, mégis? Lehetnek csupán, az ja lett saját történelmének, akkor már eleget tettünk az ér­időhiány miatt is elkerülhetet- De a dolgok mégis elsősorban telmiségi kötelezettségnek” — len kampányok, hiszen hova- ott kezdődnek — a történelmi vélekedhet sok értelmesen szó- tovább nem lesz, aki akárcsak tudat is ott gyökerezhet, vagy ló, és ha valamire illik, hát a legnagyobb jelentőségű törté- halhat el —, ahol az ember erre igazán a rosszemlékű „tü­netem dolgainkról — a gyárak meglátta a világot, ahol elő- ráni átok” kifejezés. Mert a és a föld birtokbavételéről a szőr vett levegőt, ahol sírt, búsuló magyarnál csak egy­örült, járni, beszélni tanult, valami magtalanabb — két, ahol az anyja él, vagy nyug- vagy három búsuló magyar, szik. Abban a földben, ame- A cselekvő tudás és a felisme- lyet akármilyen messzire hagy rés, a saját hely és feladat ki­vagy talán minderről már is el az ember, el nem hagyhat választása nem történhet min- beszélni sem kell? Már akár- igazán, mert „valahova min- den alkalommal „felsőbb utó- csak ezekről a sorsfordulókról denkinek tartoznia kell... ” sításra”, az iskolát sem ele- ininden benne van a könyvek- De hogy ez a kötődés megjön- gendő elmarasztalni addig,' ben? A könyvekben sok min- ne magától? Hogy ezt taníta- amíg miként sok megyei példa den lehet — úgy általában, ni, „beoltani” már nem is kell, sorolható erre —, az aki tehet nagy vonulataiban, szükséges mert ugyan mit számít egy a történelmi tudat folytonos­összefüggéseinek megmutató- kis falu, mit számít annak ságáért, önmaga nem tesz sem- sával a lényeges dolgoknak, de folytonos történelme ahhoz mit. mi van a szívekben? A tudat- képest, ami ebben az ország­ban küzdelmekben, eredmé- XXXXXXXX maiaknak beszéljen. XXXXXXXX ban? Mi legyen a hajszálgyö­kerekkel, a szülőföld, a kis nyékben történt mind ez idő­határ történelmével, ki ismer- ig? December 10-én: A Liszt Ferenc kamarazenekar Salgótarjánban A Liszt Foiene kamarazenekar 1962-ben alakult Sándor Frigyes művészeti vezető — vezetésével. Első nyilvános hangversenyüket 1963-ban adták nagy si­kerrel. Azóta a- együttes tevékenyen vesz részt a magyar zenei életben. Repertoárjukban elsősorban barokk és a XX. szá zad művei szerepelnek. Az együttes nevéhez számos bemutató fűződik, művészi tevékenységüket több hanglemez- és rádiófelvétel örökíti meg. Hanglemezre vették például Vivaldi, Bach, Corelli műveit, a Kunst der Fogé', a János Passiót, és igy tovább. A huszadik század magyar szerzői műveinek nép­szerűsítse érdekében is több hanglemezfelvételük van (Szöllősy, Farka? stb). Számos külföldi hangverseny- kőrútjuk során felléptek Ausztria, Jugoszlávia, C ieb- szlovákia, Amerika, Ausztrália, Franciaország, Olas'- ország városaiban. Esterházy Pál kantátáinak hane- ! lemezfelvételével megnyerték a párizsi Arany Orfeusz I díjat. I Az együttes állandó partnerei'a legkiválóbb ha- | zai és külföldi művészek. Sándor Frigyes művészeti i vezető halála után Rolla János vette át a hangver­senymester* rímet. A Liszt Ferenc kamarazenekar december 10-én lép fel Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központban. A Liszt Ferenc kamarazenekar „Érdemes lenne megvallatni a falvak életéről írt króni- rlzákat!” — irtó Kelemen Gá­bor kollégánk Községi író­deák című riportjára válasz­ként a minap irodalmi heti­lapunkban. egy feltehetően nyugdíjas pedagógus-króni­kás, Miksa Lajos. Érdemes bizony, ha lennének króni­kák. Ha krónikásokat is ke­resnénk néha nemcsak ri­portereket, ha a tanácsok és a gazdálkodó egységek, a tár­sadalmi, politikai szerveze­tek feladatot látnának abban, hogy megbízást adjanak és elsősorban félre nem érthető társadalmi-erkölcsi támoga­tást azoknak, akik ott hely­ben, vagy a környéken még vállalkoznának az akármi­lyen szerény falutörténetek megírására, kikutetására. És azokat azután ott hely­ben fel is lehetne használni, új tartalommal tölteni a nép­frontok . munkáját. Mert mu­tasson valaki olyan idős, i vagy fiatal embert, akit iga- I zából nem érdekel mindaz, amit nagyvonalú értekezése­inkben történelmi tudatnak, nemzeti önismeretnek, konti­nuitásnak, identitásnak szok­tunk nevezni, de amely, hs ! a hajszálerekből indul, szó 1 szerint „vérizgalmassá” 'válik "s mindenkiről egyénenként, | 'év szer int is szól! 1 T. Pataki LászM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom