Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-03 / 283. szám

Korcsolya- és sípálya készül Változások a Nagybátonyi Bányásznál A Nagybátonyi Bányász nyolc szakosztálya közül a labdarúgók és az asztaliteni­szezők végzik a legmagasabb szintű, legeredményesebb munkát. A pingpongosok har­madik esztendeje küzdenek a nemzeti bajnokság harmadik osztályában, s a tabellán az el­sők között helyezkednek el. A legnagyobb figyelem a labdarúgó-szakosztály tevé­kenységét kíséri. A területi bajnokság Mátra-csoportjá- ban szereplő labdarúgók az őszi szezont ugyan már befe­jezték, de még nem tértek pi­henőre; december 12-ig játé­kos jellegű levezető, edzéseken vesznek részt, s ezután követ­kezik az aktiv pihenés. A baj­nokság tavaszi mérkőzéseire való felkészülés — terv sze­rint — január 10. körül kez­dődik. A játékosok napi két edzést tartanak, délelőtt a sza­badban, délután a helyi álta­lános iskola tornatermében. Az alapozást január végétől előkészületi mérkőzések szí­nesítik, s februárban már so­rozatban NB-s csapatokkal mérkőznek a nagybátonyiak. A szakosztály háza táján egyébként akad néhány új­donság. Toldi Miklós, az if­júsági csapat edzője visszatért az STC-hez. Utódját most ke­resik a helyi szakemberek kö­zött. Czékmány József labda­rúgó — sportorvosi javaslatra — abbahagyta az aktív játé­kot, míg Loch Károly, a gól­erős balszélső hamarosan a Sportkórház lakója lesz: de­cember 4-én porcműtéten esik át Antal István, a kitűnő kö­zéphátvéd lábáról lekerült a cinkcsizana, a tavasszal — Lochhoz hasonlóan — számí­tanak a játékára. A Nagybá­tonyi Bányász vezetői — amint Veres László sportköri elnök hangsúlyozta — szeretnének minél jobb kapcsolatot kiala­kítani az STC labdarúgó-szak­osztályának új vezetőivel, s ha kérik, játékosok átigazolá­sától sem zárkóznak el. Az egyesület létesítményeit jelenleg korszerűsítik: az Eg­ri Közútépítő Vállalat dolgo­zói a minap bibumenezték le a kézilabdapályát. Folytatódik a salakos edzőpálya bekerítése és egy korcsolyapálya kialakí­tása. Az utóbbi megnyitása az időjárástól függ, teljességgel tömegsportcélókat szolgál, egész napos nyitvatartással. Elkezdődött az akasztós-tetői sífelvonó és -pálya építésének előkészítése is. A létesítmé­nyek korszerűsítését és építé­sét a sportkör a Nógrádi Szén­bányák anyagi támogatásával végzi. Ten sz Nemzetközi teniszverseny a sportcsarnokban A Magyar Tenisz Szövetség a közeljövő feladatai felkészí­tésére a férfi és női teniszéi­gárda részére a szocialista or­szágok versenyzőivel együtt a salgótarjáni sportcsarnokban ötnapos versenyt rendez. Ä férfiak mezőnyében Taróczy Balázson és Machán Roberten kívül a teljes magyar élgárda részt vesz a kieséses rendsze­rű egyéni versenyen. Szőke, Benyik, Csépai, Sziráki, Kuti, Kiss, ifj. Gulyás és ifj. Zentai a Király Kupára készülő ma­gyar válogatott keret tagjai. A korábbi évektől eltérően fel­tételezhetően a válogatott ez­úttal a tehetséges fiatalokból kerül ki. A versenyek 8-án, kedden 9 órától kezdődnek, na­ponként 9—13 óráig, Illetve 14 órától a késő esti órákig tar­tanak. A termet a teniszszö­vetség boltex szőnyegével bo­rítják le. Pécsett és Miskolcon a korábbi években ugyanezen a két centiméter vastag sző­nyegen játszották a Király Kupa mérkőzéseit. A szocialis­ta országok közül Romániát négy férfi, Lengyelországot három férfi, egy nő, Bulgáriát két férfi, két nő, Csehszlová­kiát ugyancsak két férfi és két nő képviseli. Salgótarján eddigi legnagyobb teniszcse- megéje iránt igen élénk az ér­deklődés. — mátyus — Folynak az edzések Hég nem pihen a Stécé Az egyfordulós MNK-sze- replés nem kívánkozik az STC labdarúgóinak dicsőségtáblá­jára. Mégis tanulságos volt az irreális talajon eltelt százhúsz perc. A büntetőrúgásokkal együtt felidézte az őszi szezon szánalmasan gvenge szereplé­sének legfőbb okait. Az utolsó két mérkőzésen jelen volt az STC új szakosztályvezetősége is. A7 előbbreléoés érdekében az a 210 perc remélhetőleg szá­mukra is iránvt. mutat. A szakosztályelnökség legel­ső föladatának a tíentmair°dés e1 őfeltót«i«ak-5nt, az egvüftes megerő^ftio^t Tárttá. .Telenlog cmek é-dek^bori frdvik a 'á- z"s tevékenység. Szabó G“za vezető edző programja a kö­vetkező: december 12-ig napi egy foglalkozással a forma át­mentésén fáradozik. Január 4-ig teljes szabadságot élvez a húszas keret. A tavaszi felké­szülésre, január 4-től napközis rendszerben kerül sor. A hely­szín a tóstrandi pálva lesz. A végleges programról még nem döntött az elnökség, az csak december 20. körül alakul ki. A tehetséges fiatalok közül Lioták, Kozma és Tolnai tag- ia lesz a felkészülő keretnek. F'űkés’tllett mérkőzéseket feb. ruár e'ejétől látszanak a sté- e°s°k és március eleién kez­dődik a bajnoki idény. M. L. Uszodai hétköznapok F E L R 1# Szomjas város. Pár évvel ezelőtt egy ismerősöm így jel­lemezte Salgótarjánt. Ma már nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mit értett ez­alatt, de az bizonyos, hogy én a vízhiányt is belegondoltam. Az ivóvízzel is akadtak gon­dok, úszásról pedig még ál­modni sem mertek a roha­mosan fejlődő város lakói. Azaz mertek, mert az álmok­ból nőtt ki idén ősszel a való­ság: terven felül felépült az uszoda. A tanév kezdetével, nyitotta meg kapuit, s az ün­nepélyes megnyitót követően elkezdődtek az Uszoda hét­köznapjai. REGGEL Hat óra múlt pár perccel. A város egyik fele még most ébredezik, mások már munka­helyükön, vagy éppen munká­ba menet vannak. Az uszo­da teljes fénnyel jelzi je­lenlétét a város életében. Az előcsarnokban Susán f,ászió­né pénztáros fogad, elkísér Sturman Béla műszakvezető­höz. — Szokásos a forgalom — fogad a műszakvezető. — Ti­zenegyen dolgozunk, s eggyel több a vendég. A medencében néhányan beszélgetnek. A többség fal­tól falig karcsapásaival „mé­ri” a távot. A műszerszobá­ban — ahonnan nagyszerűen lehet figyelni a medence éle­tét — a vízhőfok felől érdek­lődöm. — Huszonkilenc fok — hangzik kísérőm válasza. — Fel kell fűtenünk, óvodáso­kat várunk. Közben az egyik vndégmór be is fejezte. Röviden elbe­szélgetünk. Megtudom; Kocsis- né Puskás Márta tanárnő. Bérletes, és általában az uszo­dában kezdi a napot. — Nagyon örülök az uszo­dának — mondja —, beteg á "lábam, segít az úszás. A für­dőről csak jót tudok monda­ni : udvarias a személyzet, tisztaság és rend van minde­nütt. A rendről többen is gondos­kodnak. így Csabai Zoltánná, acélgyári nyugdíjas takarító­nő. ö így beszél: — Minden­kinél jobban örülök az uszo­dának, hiszen a közelben la­kom, láttam a legelső kapa­vágást is. — Próbálta már? — kér­dem — Egyszer. Nem érek rá. Sietni kell. Otthon is van munka.' Aztán új úszni vágyó jön; Szekér Enikő, a Bolyai Gim­názium harmadik osztályos ta­nulója. Mint mondia,- hetan- te többször is úszik, s min­dennel elégedett. A LEGKISEBBEK Godó Tibor üzemvezető az „üzletmenetbe” avat be. Mint mondja reggel 6-tól 8-ig. il­letve este 6-tól 9-ig úszhat­nak a, fizető vendégek. A nap többi óráiában óvodások, is­kolások töltik meg a 25x15-ös medencét. A napi bevétel úgy 1100—1200 forint között mo­zog, s novemberben húsz bérletet adtak el. Az üzemvezető A versenysport alapjainak lerakása tulajdonképpen már folyik, hiszen délután öttől úszópalánták veszik birtokuk­ba a medencét. — Nehéz versenysportról beszélni; meleg a víz, sokan vannak, kevés az idő — so­rolja az edző —, de az úszást meg lehet szeretni. örülök, hogy az ötvenméteres ver­senyuszoda tervei már készül­nek. Mert a jelenlegire nem lehet hosszú távon verseny- sportot alapozni. — Egy valamit nem értek — folytatja. — Az iskolák mi­ért nem jönnek, illetve miért csak félig használják ki a le­hetőséget? Mintegy válaszul három srác áll meg mellettünk. Ha már ott vannak, kérdezem őket. Kiderül, a beszterce- telepi iskola tanulói: Földi József, Danók Szabolcs és Szabó István. Ötödik a-ba jár­nak, és mint mondják Feke­te Károly tanár úrtól lesik el a „szakma” fortélyait. Busz- szal érkeztek, egy óra jut A legmesszebbről talán drl Bene Tibor és felesége hordja hét és fél éves fiát. Cserhát- szentivánon laknak, s nem sajnálják a napi közel száz ; kilométeres utat. „Szeretnénk; ha megtanulna úszni a gye­rek” — mondják, és ez egye­zik a legtöbb szülő óhajá­val. Majd vége az oktatásnak és az edzésnek, este hatkor me­gint a fizető vendégeké az uszoda. Ilyenkor vannak a legtöbben, de a személyzet, valamint a- öltöző és a me­dence befogadóképessége áll­ja a rohamot. Kilenc óra van, mire az utolsó vendég is elhagyja a medencét. Következik a ta­karítás, a karbantartás és a talált tárgyak számbavétele. Bagyinszki Gyula kabinos gyors leltárt mond két hónap „terméséről”: — A fürdőfelszerelés min­dennapos. Űszósapkából van vagy félszáz. De akad kvarc­óra, arany fülbevaló, cipő is. Csak tudnám, miben ment haza a tulajdonos? — Milyenek a vendégek? —■' érdeklődöm. — A velem egykorúakkal van bajom — panaszolja a 19 éves fiatalember — nehezen tudok velük szót érteni. — Borravaló? — Akad. Nem jellemző. Lassan az öltözők is kiürül­nek, fél tíz van mire az utol­só vendég elhagyja az uszo­dát. A személyzet is készü­lődik. Számukra véget ért a munka illetve folyamatos az üzem a gépészek és elektro­mos szerelők éjszaka is dol­goznak. Leoltják a nagy vil­lanyt, csak néhány lámpa pis­log. A vízcserélő berendezés üzemel. Azért mégis befeje­ződött a nap. Az úszoda egv hétköznapja. Csatlós Csaba és a tanítványok — Eleinte mindenki bér­letet akart — magyaráz az üzemvezető —, de csak keve­sen váltottak. Hogy mibe ke­rül a fenntartás? Harminc­nyolc dolgozó munkabére, energiaköltsége... A medence egyszeri feltöltése közel tíz­ezer forint. — Ellenben van néhány szolgáltatásunk, kölcsönzés, hajszárító, vagy a legújabbra most készülünk. Várjuk a sza­una berendezését. Nemsoká­ra megnyitjuk, s két lepedő­vel harminc forint lesz egy szaunajegy. Aztán közösen számolgat­juk, hányán is fordulnak meg naponta a létesítményben. Mintegy négyszáz felnőttet és gyereket számolunk össze, de a többség — és ez igy jó — óvodás és iskolás. — Élvezik a gyerekek a vi­zet. Csak azt sajnálom, hogy a legkisebbeket nem tudják hozni — mondja 11 óra körül Bórák Katalin óvónő, aki munkatársával, Sereg István- néval tizenkét gyereket ho­zott úszásoktatásra. Kömyei Aliz, a Május 1. útiak óvónője hasonlóan vé­lekedik: „Segíti a testi neve­lést. Nagyszerűen érzik ma­gukat a gyerekek. Ez nagy­részt az edzőnek is köszön­hető.” úszásra, kettő utazásra. — Jó lenne az arányt megfordítani — fut át rajtam a gondolat, amikor a fiúk számukra na- nagyobb gonddal állnak elő: „Sajnos, januártól mások jönnek helyettünk. Csak fél- I évet tanulhattunk.” Mit tehetek? Vígasztalom őket, s javaslom, jelentkezze­nek a Stécénél edzésre. ZAKÓRA A délután az úszásoktatásé és az edzésé. Szülők hozzák- viszik a gyerekeket. A STC- tanfolyam több csoportban is folyik. Kétszázötven forintért Napjában többször Is feltörlik három hétig két edző — a a padlót, már említett Csatlós Csaba és Köröskényi Zoltán —fog­lalkozik a csemetékkel. Akik- “““ " nek ez sem elég az alapele­mek elsajátítására, azt to­vábbra is szívesen látják. Szöveg: Kiss László Kép: Gyurkó Péter A NÓűRáD szerkesztősége és a Nógrád megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthi­vatala pályázatot hirdet „Nóerrád megy- leg­eredményesebb sportolója” elnevezéssel. 1 ? nálvázst célja: a snortolók eszmei, politikai nevelésének segítése, a verseny- sport eredményességének fokozása, a legki- erkölcsi elismerése, a irildamutató sportszerű magatartás népszerűsítése. 2. A kitüntető críeet a Nótrád megvei Ta­nács VB Testnevelési és Sporthivatalának elnök» adománvozza az által'» fe'kér* birot*- s'-n’r rí—»ríetjSra; felnőtt férfi, felnőtt női, ifjúsági fiú, (fiúsé»' leány kat»vóriákhan. 3. A részvéte' feltételei: a ki'ii-te*« címet azok a sportolók nyerhetik el. okik i9Sl-ben r>»mzetközl. vagy országos szinten kiemelke­dő eredményt értek el; sportszerűén élnek, viselkednek; példamutatóan helytállnak a munkában, tanulásban: emberi, közösségi magatartásuk kiemelkedő. 4. A cím odaítélésére javaslatot tehetnek: járási, városi, megyei sportági szakszövetsé­gek, TSF-ek, snortegyesületek. társadalmi és tömegszervezetek, snortbarátok, mindazok, akik megyénk sportját ismerik, szeretik, fi­gyelemmel kísérik. 5. Értékelés: a javaslatokat a N0GRÄD- ban megielenő szavazócédo'án, illetve levél­ben I-hrt 1981. december 20-ig a Nógrád me- ev“' T»""cs VB Testnevelés' és Sporthiva­talához (S-Igótarián, Pf- 82. 3101.) beküldeni. 6. A címe* elnyert felnőtt férfi, felvett n"'. ifjúsági fiú, ifiűségi leánv spor­tolók vándordíját oklevelet és tisztelctdijat kannak. A dijak átadására decemberben kerül sor. A EDZŐ Napjait az uszodában tölti. Csatlós Csaba, az STC úszó­edzője, naponta nyolctól fél ötig csak az úszással foglal­kozik. Nem is olyan régen még — Egerből — válogatott úszó volt. Többszörös magyar bajnok és csúcstartó, a mexi­kói olimpiát is megjárta. Most minden energiáját arra fordítja, hogy a tárjá ni gye­rekek Is tanulják meg ezt az alapsportágat. Az óvodások­kal társadalmi munkában foglalkozik. Az ő ötlete volt a gyerekek úszásoktatása, s a városi tanács és az óvodák tá­mogatják az elképzelést. Az úszásoktatás után gondos kezek öltöztetik a kicsinyeket. NÓGRAD — 1981. december 3., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom