Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
Csak a szépre emlékezem Ha már az örökzöld sláger kizárta az emlékek közül a kellemetlen dolgokat, mi is úgy gondoltuk, megkérdezzük a nógrádi sportembereket; mi történt velük 1981-ben? Vezetőket, sportolókat faggattunk; mire emlékeznek szívesen? A kérdezettek között olyan is akadt — egy STC-labdarúgó —, aki kijelentette, már két év óta szinte semmi jót nem tudna mondani. Ezért az ő nyilatkozatát természetesen nem közöljük, mert csak a szépre . . . Több országban versenyzett Mi kell ahhoz, hogy valaki hosszútávfutó legyen? Egyszerűen azt mondanánk; jól kell tudni futni. Csakhogy ez a válasz újabb kérdéseket vonna maga után, s az azokra adott feleletekkel közelíthetnénk meg alapkérdésünket. Kadlót Zoltán, a 19 éves STC-futó véleménye szerint, hihetetlen szorgalom, kitartás, akaraterő, önbizalom, önfegyelem, megfelelő alkat kell a hosszú távhoz, de még ekkor sem biztos, hogy valamennyi nélkülözhetetlenül szükséges tulajdonságot felsoroltunk. — Én például edzőim mellett rengeteget köszönhetek annak, hogy házon belül volt riválisom. Benével szinte egymást késztettük az egyre jobb teljesítmény elérésére. Nemrégiben Bene elment a Dózsához, nélküle számomra nehezebb lesz. Kétségtelen, hogy könnyebb jó partnerekkel edzeni, de a 81-es eredményekben Kadlót sok mindent lelkesedésének köszönhet. — Bekerültem az ifjúsági válogatottba a lengyel—román—magyar hármas viadalon, majd a bajorok ellen az utánpótlásban is bemutatkoztam, második lettem ötezer méteren. Külföldön is többször szerepelt, megnyerte például az évzáró utcai futóversenyt Rimaszombatban. — Felnőttek között Is versenyeztem,* Ausztriában harmadik lettem, s eljutottam a svájci meghívásos mezei futásra. Itt értem el idei legnagyobb sikeremet — megnyertem a versenyt. Mégis az év utolsó napjaiban kaptam a legboldogítóbb hírt: továbbra is számítanak rám az utánpótláskeretben. „Kiváló utánpótlást neveltünk" i Kövendi József nagyba tonyi asztaliteniszező eredményes évet zárt. Csapata harmadik helyen végzett az NB Ill-ban, ő pedig alapjaiban véve minden jelentősebb megyei viadalt megnyert. A lassan negyvenedik életévét taposó sportember így vallott: — A bajnokságban szinte végig dobogón voltunk. Végül is tíz győzelemmel és hat döntetlennel kivívtuk a bronzérmet Mindössze a bajnok Budapesti Postástól é6 a negyedik helyezett Finommechanikától szenvedtünk vereséget A saját teljes-ítmé- nyem: 72 mérkőzésből 64 győzelem. A megyei felnőtt, egyéni versenyt megnyertem, a Nagybátonyban rendezett felnőtt Tízek versenyén egyéniben és párosban — a bátyámmal — első lettem. A November 7. Kupán Salgótarjánban csapatban győztünk. — A versenyzés mellett edzői munkát is végzek. Az utánpótlással foglakozom. S a húsz lelkes kisgyerek között 8—10 már bontogatja szárnyait. Oravecz Ferenc, Salamon István és Süveges Annamária például megnyerte az úttörő-olimpiát, és ezáltal jogot nyerték a Pécsett megrendezendő országos versenyeken való részvételre. — Az új esztendőtől valamennyien a bajnokság megnyerését, az NB 11-be való felkerülést várjuk. A csapat — az Ózdról Igazolt Tóth Lászlóval megerősödve — erre képes is- Ami engem illet: sajnos, a jobb térdemet rövidesen műteni kell. De folytatom a versenyzést...'. A gólerős középpályás Äz év egyik felfedezettje volt Czene József, a Síküveg- gyári SE 25 esztendős labdarúgója. — Tavaly szereltem le ska- tonaságtól, s visszatértem korábbi egyesületemhez — mond* ja. — Akkor alig-alig játszottam, jobbára a kispadról figyeltem a játékot. Tulajdonképpen kialakult csapathoz érkeztem, s nem akarták megbontani az együttest. Aztán 1981 fordulatot hozott. A középpályás állandó csapattag lett, s tavasztól boldog gazdája az 5-ös számú meznek. — Ez az év tényleg jól sikerült. Eleinte több poszton is szerepeltem, de végül a középpályán játszottam a legtöbbet. Talán beállóst játszanék a legszívesebben, de számomra tulajdonképpen mindegy, csak ott lehessek a pályán. Czene József nem csak ott volt a pályán, hanem nyolc góljával megelőzte társait, kivívta az őszi gólkirályi címet a Síküvegyár csapatában. No meg a szurkolók és a munkatársak megbecsülését: — A gyárban normatechnológus vagyok, s nagyszerűen érzem magam a munkahelyemen. Sok segítséget kapok munkatársaimtól, s ezt igyekszem is meghálálni. Egyetlen problémám, hogy rendezetlen a lakáskérdésem. Családommal T- két gyerekem van — öten lakunk szoba konyhás lakásban. De bizakodom, hogy nyolcvankettőben már ez a gondom is megoldódik... 8 NÓGRÁD — 1981. december csütörtök Szerémi Andor receptie A mester Szerémi Andor régóta tart közelebbi jó kapcsolatot a sikerrel. A szerencsével való ismeretsége sem mai keletű, de azzal inkább csak köszönőviszonyban van. Mindeddig kétszer köszöntek egymásnak harsány jó napot. Először amikor magyar ökölvívóbajnoknak hirdették ki. Az STC ökö1 vívó-szak osztályának 44 éves vezető edzője az 1981-es évben látta első r’kalommal úgy igazán ötvöződni a munkát, szerencsét és eredményt. Neveltjei közül Botos Tibort választották az év ökölvívójának, Hranek Sándor és Farkas Sándor juniorban is, felnőttben is bajnok, lett, Szabó Sándor ifjúsági, Révai György junior bajnoki címet ért el. Keze alatt lett továbbá „A” kategóriás az STC ökölvívó-szakosztálya, arról már nem Is szólva, hogy a decemberi magyar—amerikai bokszmeccsen Kajdl mellett ő volt a hazai bunyósok edzője. — Nagyszerű évet zárt, akárhogy is nézzük. Mi a siker kulcsa? — Kulcsai! Az egyik az, hogy mostanra tudtam valóban egy hangot megütni a fiúkkal. Rájöttek, hogy az eredményt nem a vakszerencse, hanem kizárólag a kemény munka hozza. Segítséget több oldalról kaptunk, a lehetőségekre nem panaszkodhatott egyőnk sem. Az időt pedig sem én, sem ők nem sajnálták. — Most mindenki azt várja, hogyan tudják megújrázni... — Azt elhiszem! De a sikert nehezebb megismételni, mint egyszer elérni, ez már természetéhez tartozik. Most mindenütt a nagy nevekre utaznak, rájuk készülnek, őket akarják megverni. Én optimista vagyok: több van versenyzőinkben, mint amit eddig megcsillogtattak. — Kockáztasson meg egy jóslatot! Ki lesz a jövő év Botos Tiborja? — Mindenekelőtt Botos Tibor. De leltet Farkas is, Hranek is, esélye van Botos Ferinek is. Sok a tehetség, csak melózni kell. ... és a tanítvány Szerémi Andor egyik legkedvesebb tanítványa, Botos Tibor nagyszerű sorozatot mondhat magáénak. Már az egri évnyitón, a Dobó-emlék- versenyen legyőzte összes ellenfelét. Februárban az Egyesült Államokban hagyta el — nemzetek közötti válogatott viadalon — győztesen a szo- rítót, aztán Angliában megnyerte mérkőzését. — Nagy boldogság volt számomra, hogy a lengyel válogatott ellen mindkét összecsapáson sikerült győznöm. Debrecenben az Európa-baj- noki bronzérmes Maczugánál, Tarjánban pedig az őt legyőző Raubónál bizonyultam jobbnak. Talán ez utóbbinak örültem a legjobban, hiszen hazai szorítót hagyhattam el győztesen. A magyar bajnokságon az olimpiai bronzérmes Váradi- val találkozott és 3:2 arányú pontozással alulmaradt. Pedig okosan, látványosan bokszolt, csak hát a pontozók... — Nyertem a Honvéd Kupán, és megkaptam a legtechnikásabb ökölvívónak járó különdíjat. A Bányász-válogatott csébégyőzelmében részem volt, csupán egy mérkőzést veszítettem. A „szakma” igazán az idén fedezte fel. Annak ellenére, hogy nem Botos nyerte a magyar bajnokságot, mégis neki ítélték az „Év ökölvívója” címet. Egyöntetű volt a vélemény: megérdemelten. A szakemberek szerint mindent tud ahhoz, hogy még sokra vigye. Ezt igazolta az év utolsó mérkőzésén, az Egyesült Államok ellen. Olyannyira szellemesen „vívott", s verte meg a jó nevű Benavidest, hogy ekkor is elnyerte a legtechnikásabb ökölvívó díját. — Tulajdonképpen az idén sokmindent elért. Elégedett? — Boldog vagyok, de nem önelégült. Van még tanulni- valóm, no és jövőre világbajnokságot rendeznek. Ott majd eldől, mennyit ér a nyolcvanegyes siker... Á ranglistavezető Megyénk egyik sikers portága a sízés. Különösen az északi számok — a sífutás és a sílövészet — képviselői kényeztetnek bennünket eredményeikkel. Biatlonban Papp Zoltán, az STC versenyzője vezeti az idei hazai ranglistát. — Jó évet hagyok magam mögött — emlékezik. — hiszen több jelentős nemzetközi versenyen is sikerült helyt- állnom. az idény elején pedig szinte valamennyi hazai küzdelemben én bizonyultam a légi óbbnak. Már az év kezdetekor érezni lehetett, hogy a Stécé sílövésze ió formában van. hiszen többször is maga mögé utasította a teljes magyar mezőnyt. — Hogy mire emlékszem legszívesebben? Talán a Ruh- poldingban rendezett biatlon Világ Kupára, amikor a százas mezőnyben a huszonhete- dik helyen tudtam végezni. A magyar csapatból én értem el a legjobb eredményt. Aztán a váltó is nagyszerűen sikerült. itt a nyolcadikok lettünk. Igaz, az ötödik helyen váltottam. ám összeségében mégis nagyszerűen versenyeztünk. Másik emlékezetes esemény számomra a murmanszki észak ünnepe volt. Itt a szintén Világ Kupa-versenyen harminc váltó közül a kilencedikek lettünk. Megelőztük pl. a bolgárokat, lengyeleket és angolokat is. Összességében azt mondhatom; bár nyolcvankettő se lenne rosszabb esztendő. .. Egyedül nem megy A Ripacsok című nagy sikerű magyar film óta szinte már szálló ige: egyedül nem megy. Sőt, már szinte közhely, de a Balás testvérek esetében mégis teljesen igaz. Mert Ba- Lás Benedek és Gyula autó- versenyző. No nem főfoglalkozásban, hiszen Benedek, az idősebb taxisofőr, Gyula pedig ipari formatervezőnek készül. Viszont az idei Salgó Kupa autós ralin felhívták magukra a figyelmet, kategóriájukban ők nyerték a versenyt, s fontos pontot szerzetek egyesületüknek, a Salgótarjáni Volánnak. — Jó évünk volt — emlékezik a fiatalabb fivér —, mert az országos bajnokság rali kettes mezőnyében végezetül a harmadik helyet szereztük meg. Ez azt jelenti, hogy jövőre már az első osztályban indulhatunk. — Mióta versenyeznek együtt? — Két éve — veszi át a szót Benedek —, bár már előbb is indultunk túraversenyeken. Ritkán tudunk közösen edzeni, hiszen öcsém Budapesten tanul. Ezért őrülünk annak is, ha versenyek előtt egy hetet együtt készülhetünk. Én készítem elő az autót, most például darabokra szedtem szét. — Mit jelent a feljutás? — Saját kocsinkkal versenyzőnk — folytatja —, több lesz a kiadásunk. Előreláthatólag öt nagy verseny lesz a következő bajnokságban, s mi mindegyikben szeretnénk indulni. Most már nemzetközi jogosítvánnyal is rendelkezünk, ezért külföldi hegyiversenyre is elküldjük majd nevezésünket. — Mit kaptak már sportáguktól? Gyula: — A sebesség élmé-, nyét, s a győzelem örömét. Benedek: — Vezetéstechni- kailag sokat jelentenek a versenyek, az itt szerzett rutin, tapasztalat segíti munkánkat. Az utolsó kérdésre — mit szeretnének elérni? — az idősebb testvér adta meg a választ: — Jó lenne egyszer odáig jutni, hogy egyesületi autóval versenyezzünk. „Harmadszor lettem első osztályú versenyző" Bitka tussolja ellenfelét Bátka József birkózó számára az 1981-es esztendő ismét jelentős sikereket hozott. 1979-től számítva fiar- madízben szerezte meg az első osztályú minősítést, és második alkalommal lett tagja a magyar birkózóválogatott keretnek. A 24 éves, tehetséges sportoló mondotta: — A célkitűzést — az élvonalban maradást — teljesítettem. Nehéz volt, hiszen a 62 kg-os súlycsoportban nem kevesebb, mint 16 birkózó pályázta egyforma esély- lyel az első osztályt. Tulajdonképpen az országos rangsor első hat helyezettje kapta meg ezt a minősítést- A kiírás szerint nyolc versenyen elvileg 25 minősítési pontot kellett volna elérni. Én tíz versenyen 33-at szereztem. Ezzel a tabella harmadik helyén tanyázom. Két esetben második, három alkalommal harmadik helyen végeztem, s az ötödik helynél rosszabb helyezésem nem volt. A legemlékezetesebb küzdelmet a szegedi Gellény ellen vívtam, Budapesten, / a Ganz- MAVAG sportcsarnokában. Négyszer én győztem egyszer ellenfelem — Nagy sikernek könyvelem el, hogy — immár második alkalommal — meghívást kaptam a válogatott keretbe. Szeptemberben három héten keresztül edzőtáborban voltam, Mátraházán. Velem Kiinga László olimpiai bajnok foglalkozott. A tanultakat igyekeztem hasznosítani és átadni a fiúknak is. Tudniillik közel negyven úttörőkorú versenyző edzője is vagyok Pasztán, — 1982. számomra az újabb nagy lehetőségek éve lesz. Ismét megpályázom az első • osztályú minősítést. Még valamit : februárban várjuk második gyermekünket. Remélem, hogy — a két és fél éves Nikoletta után — fiúnk születik— tóth — A sportvezető monológja — Mire emlékszik szívesen a sportvezető? — kérdezi tűk Pilinyi Lászlótól, a salgótarjáni sportfelügyelőség munkatársától. — örültem a nógrádi sportolók jó eredményeinek és számomra több sikeres tömegsportrendezvény jelentett maradandó élményt. Első helyen említhetem a május ki- lencediki, a győzelem napján rendezett erdei futóversenyt, amikor gyönyörű időben, több mint száz ember futotta végig a tizenöt kilométeres utat. Szívesen gondolok vissza a városi lábteniszbajnokságra, amely olyan jól sike. rült, hogy jövő februárban teremben is megrendezzük. A legnagyobb tömeget a szeptember huszadiki rádiós futó-kocogó nap vonzotta, s e2 emiatt emlékezetes. Legnépszerűbb tömegsportakciónk a városi kispályás labdarúgó- bajnokság volt, amelynek végküzdelmei a napokban is folynak a sportcsarnokban. A bajnokság azért is kiemel. kedd jelentőségű, mert hétről hétre sokaknak nyújtott le. hetőséget a rendszeres sportolásra. Végezetül egyszemélyes, kedves emlék. A salgótarjáni városi sportcsarokban rendezték az idén a vajdasági juniorválogatott—magyar juniorok nemzetközi ökölvívó-mérkőzést. A meccs előtt rövid élménybeszámolót tartott Papp László és Botos András. Nagy megtiszteltetés volt rám nézve, hogy én vezethettem a beszélgetést.
