Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-29 / 303. szám

Tis éve eciyütl A salgótarjáni Beszterce-lakótelep új óvodával gazdagodik, melyet hamarosan birtokokba vehetnek a kicsinyek. A hagyományos építkezési eljárásokkal szemben felére csökkentet­ték az építési időt az itt bevezetett eljárással, az igények mielőbbi kielégítése érdekében. \ — Kép: Gyurkó — Nagy tragédiák mozgósítanak Beszélgetés dr. Márton Jánossal, a Balassagyarmati Járásbíróság elnökével A közlekedés biztonsága és a biztonságos közlekedés — ki tagadhatná? — fontos politikai, társadalmi és nem utolsósorban fontos gazdasági érdekünk. Mindannyiunké, hiszen vagy gyalogosan, vagy valamiféle járművel mind­annyian részt veszünk a közlekedésben. Az egyre szaporo­dó közlekedési bűncselekményekről beszélgetünk dr. Már­ton Jánossal, aki az elmúlt nyolc esztendőben temérdek ilyen üggyel foglalkozni1. i Két tévtézis él a köztudat­ban. Az egyik szerint azért szaporodtak el a közlekedési bűncselekmények, mert óriá­sira duzzadt a járművek szá­ma és a nagy számok törvé­nye szerint ezzel arányos a nem kívánatos növekedés. A másik tézis szerint a rossz utak minden baj okozói. Az elsőről csak annyit, hogy tet­szetős ugyan, de nem feltét­lenül igaz. A légdközlekedés hatalmas fejlődése nem hoz­ta magával ugyanolyan arány­ban a katasztrófákat. A má­sik tézishez: legfertőzötteb­bek a közlekedési bűncselek­mények szemszögéből épp me­gyénk legjobb útjai, a huszon­egyes és a kettes út. v— Mi tehát az ok? — A közlekedési morálunk­kal van baj. Felelőtlenül, egy­mással nem törődve sokan randalíroznak közútjainkon. Kögtön idekapcsolódik egy Ijesztő adat. Tavaly a közle­kedési bűncselekmények el­követőinek nyolcvan százaléka volt valamilyen fokban ittas. Nagyjából minden harmadik baleset okozója szintén a po­hár fenekére nézett, legtöbb­jük alaposan. Nem egyszer előfordult, hogy az orvos ha­lálos dózist állapított meg, vagyis annyit ivott az illető, hogy élete a szerencsén mú­lott. Ilyen állapotban ült a volán mögé. Megítélésünk sze­rint egyébként a járműveze­tők közül sokan nincsenek tisztába azzal, hogy speciális körülmények között mit tud a gépkocsi vagy a teherautó, hogy adott esetben milyen se­bességhez mekkora tékát tar­tozik, hogy az észleléstől mennyi időre van szükség és az elég lesz-e az eredményes cselekvésig. Máskor meg épp abban bíznak, hogy egyedül őket nem érheti • baj, emiatt elbizakodottabbak lesznek. Veszélyes állapot! Mint pél­dául a megszokás. Hosszú évek alatt ugyanazon útvona­lon vezető sofőrnek már a vé­rében van minden kanyar, bucka, ezért lanyhul a figyel­me, a szokásokra bízza ma­gát. összességében azt mond­hatom, hogy csak elvétve for­dul elő a balesetek okai kö­zött a jármű műszaki hibája, a bajt döntő többségében helytelen emberi magatartás okozza. — Számtalan riasztó példát mondhatnánk az ittas vezetés okán. Nem túl lojális a tör­vény? — Nyugodtan mondhatom, hogy nem. Megkerestük'a jog- alkalmazásban is a hatásos föllépés módjait. Néhány esz­tendővel ezelőtt csupán min­den harmadik ittas vezetőnek vonták be a jogosítványát. Tavaly az ilyen bűncselekmé­nyek elkövetőinél csak kivé­teles esetben maradhatott a vezetőd engedély. Ilyen kivéte­les esetnek minősül, ha az itasság foka minimális és a vezető közlekedési előélete ki­fogástalan. Épp egy éve mó­dosította a belügyminiszter az idevonatkozó törvényt, mely­nek értelmében attól a jár­műtől tiltjuk el a vezetőt, amelyiket Ittasan vezette. Mó­dot kap tehát, ha úgy tetszik, a jóvátételre. Természetesen a visszaesőket végül egy élet­re kizárhatjuk, meg is tesz- szük, a jogosítvány visszaszer­zéséből. Aki nem tud uralkod­ni magán, előbb-utóbb leszo­rul a közutakról. — Hiába a nagyösszegű pénzbírság, a jogosítvány be­vonása, az ittas vezetők szá­ma szaporodik. . Keményeb­ben kellene büntetni, mondo­gatják az emberek, t — Megítélés kérdése. A jog­alkotás az életet követi, ha szükséges lesz, nyilván szigo­rítani fogják a törvényt is. — Időnként mintha a veze­tő beosztású ember ik is meg­feledkeznének magukról. — Előfordul. Nekik példát kell mutatniuk Legtöbbjük meg is teszi Elvétve azonban köztük is akadnak a közleke­dés szabályait megszegők. Ter­mészetesen megkapják a meg­felelő büntetést. — Fontos dolog a megelő­zés­— Én azt gondolom, hogy jó dolog volna, ha a jármű­vezetők ismernék a megye baleseti térképét, azt áttanul­mányozva közlekednének. A megelőzést szolgálja az okok fölkutatása, amibe szorosan együttműködik a bírósággal a bűnüldözés, a társadalmi szer­vek és szervezetek. Figyelmez­tető céllal publikáljuk egy-egy kirívó eset tanulságait. Jóka kapcsolataink a nagyobb jár­műparkot fönntartó vállala­tokkal, ők már az oktatásban is felhasználják a szerzett ta­pasztalatokat A KPM megyei igazgatósága nem egyszer a baleseti okok föltárása során jut fontos információkhoz és asszerint intézkedik közúti táblák kihelyezése, sebesség- korlátozás és egyebek felől. — Eddig csak járműveze­tőkről esett szó. — Sajnos sokszor a gyalo­gosok Is okai a baleseteknek. Lakott területen figyelmetle­nül lépnek az úttestre, olyan útszakaszon közlekednek, ahonnan szabályok tiltják ki őket és így tovább. Nemrég ítéltünk el egy. gyalogost, mert bizonyítható volt, hogy az őt elütő motoros halálának oka volt. Gondatlan emberölésért kapott büntetést — Végezetül még egy kér­dés: mit tehetünk mi, az utca emberei a közlekedés bizton­ságáért, a biztonságos közle­kedésért? , — A munkahelyeken a ve­zetők ellenőrizzék jobban a sofőrök alkalmasságát. Szám­talan tragédia elkerülhető lett volna, ha a problémáival küsz­ködő gépkocsivezetőt nem en­gedik volán mögé. Tehát na­gyobb figyelmet egymás iránt! A vállalati telephelyeken kí­vül állomásozó teherautók, személygépkocsik ellenőrzése nem megoldott, sok baleset okozói voltak már. Kerüljön sokkal gyakrabban elő a szon­da! És még valami. Ne tart­.suk bocsánatos bűnnek, ha va­laki félrészegen beül az autó­jába! Vegyük el a slusszkul­csát Ezzel bajt előzhetünk meg! Bennünket csak a nagy tragédiák mozgósítanak, amin már segíteni nem tudunk- Azt a felfokozott készenlétet ami ilyenkor kialakul, jó lenne az új esztendő mindennapjára állandósítani. Talán akkor ke­vesebb keserűséget és több örömet jelenthet a közleke­dés. Hortobágyi Zoltán Tatárföld » A Tatár ASZSZK-ban tö­megesen telepítik át a mormo- tákat. A sungurovszki állami telepről mintegy kétszáz mor- motát költöztettek úi „lakás­ba”. a köztársaság különböző körzeteiben. Jelenleg tatár­földön mintegy 13 ezer mór­Cserháfsurány és Herencsény „házassága“ Több mint tíz esztendeje, hogy a két település Cserhát- surány és Herencsény életét egyetlen tanács igazgatja. Azt a tényt, hogy a közös tanács Cserhátsurányban marad — mi tagadás — bizony nem fo­gadták kitörő örömmel a he- rencsényiek. Bizonytalansá­gukat táplálta, hogy akkori­ban körzetesítették az isko­lát, a tanulók egyrésze Cser- hátsurányba utazott. S az ad­dig különálló termelőszövet­kezetek tagai is összefogtak, hogy együtt dolgozzanak. i KEZEDETTŐL FOGVA — Mi, a közös tanács veze­tői, a kezdettől fogva arra tö­rekedtünk, hogy Cserhátsu- rány társközsége, Herencsény ne vallja kárát a közös irá­nyításnak. Az is egyértelmű, volt számukra, hogy a telepü­lésen élő mintegy ezer ember ellátásának javítása, nem csu­pán fejlesztési kérdés. Sokat jelent az is, hogy milyen a község közéleti klímája. A la­kók mennyire érzik maguké­nak a falu gondjait, s megol­dásukban mennyire számít­hatnak rájuk... Természetesen azt is elmondtuk az emberek­nek, közülük melyek azok, amelyek megoldására most még nincs módunk. Ügy lát­tuk, lehetőségeink ismerete, erőnk reális felmérése oldhat­ja fel a kilátástalanság nyug­talanító érzését. Azt az érzést, amelynek nálunk is az elván­dorlás, végső soron a telepü­lés elnéptelenedése lehet a kö­vetkezménye... Mindezeket Majdán András, a közös tanács elnöke mon­dotta a végrehajtó bizottság­ülésén, amelyen Herencsény, a társközség helyzetéről, fejlesz­téséről határoztak. A testület úgy összegezte az elmúlt tíz esztendő tapaszta­latait, hogy a tervek jó ré­szét megvalósították. A szapo­rodó új lakások — nyolc csa­ládi ház építését kezdték el Herencsényben — azt mutat­ják, lassan-lassan megnyug­szanak az emberek. Mondják, hogy az 1970-es években jó­formán egyetlen lakás sem épült a faluban. Az otthont teremtő fiatalok Balassagyar­matra, vagy a környező köz­ségekbe igyekeztek. Az elmúlt években a lakosság száma, majd kétszázzal csökkent. Észrevehető változásról úgy öt esztendeje beszélnek a fa­lubeliek. Űt, gyalogjáró épült, a faluban orvos rendel, s a két óvodai csoportban helye van minden apróságnak. Van művelődési háza a település­nek, jól működő pávakörrel, ifjúsági klubbal, könyvtárral. Azt nem lehet mondani, hogy a klubot, a könyvtárat ostro­molják a látogatók, a lehető­ség a kulturált szórakozásra mindenesetre adott. így hát többen is hozzáláttak a régeb­ben épült lakások felújításá­hoz, korszerűsítéséhez. S a ta­nácson szaporodnak azok a kérelmek, amelyben herencsé-' nyi emberek házhelyet kér­nek. NINCSENEK GOND NÉLKÜL Majdán András nem hall­gatta el azt sem, az elmúlt tíz esztendő bizony nem volt ele­gendő ahhoz, hogy valameny- nyi gondjukon túljussanak. — Legfontosabb a jó ivó­víz lenne... Vezetékünk nincs, az ásott, a fúrt kutak pedig egyre rosszabb minőségű vizet adnak... Aztán a lakosság, el­látása sem mindig kifogásta­lan. Herencsényben egy vegyes­bolt és egy italbolt van. Igaz, forgalmuk az elmúlt tíz év alatt megkétszereződött és mostanra már meghaladta a 8 millió forintot. Ám a bevá­sárló háziasszonyok joggal panaszolták, hogy nincs min­dig elegendő kenyér, tej. Töb­ben is tanácsolták már, hogy a vegyesboltot szervezzék át legalább részben önkiszolgáló rendszerűvé. Gyorsabb és kul­turáltabb lenne ily módon a vásárlás. Az ötlet azonban mindmáig maradt. Megvalósí­tásához az ÁFÉSZ-nek nincs elegendő pénze. A szolgáltatásra nem csu­pán Herencsényben, Cserhát­surányban is panaszkodnak. Néhány kisiparos szorgosko­dik ugyan a településen, ám az igényeket még nem tudják kielégíteni jó ideig. MINDENKI A MAGA DOLGÁT A társközségekben, ahol nincs tanács, különösen fon­tos, hogy a közösségért szí­vesen fáradozó férfiakat, asz- szonyokat küljenek a testület­be. Hiszen ők azok, akik segí­tenek „meglátni” a település gyarapodását, s türelmesebben elviselni az olykor-olykor nyomasztó gondokat is. — A tizenhárom herencsé- nyi tanácstag nehezebb körül­mények között dolgozik, mint a cserhátsurányiak. Márcsak azért is, mert nem érzik köz­vetlenül maguk mögött a ta­nácsapparátus segítő támoga­tását. Az emberek őket kere­sik meg, panaszukra tőlük várnak enyhülést... Mindezek ellenére a tanácstagok többsé­ge becsülettel eleget tett meg­bízatásának, — értékelte mun­kájukat a tanácselnök. Szólt arról is a tanács tiszt­ségviselői sokféle móÖon pró­bálják segíteni munkájukat.' A tanácsülések egyrészét ed­dig is Herencsényben tartot­ták. S azokat* a tanácstagokat pedig, akiket most választot­tak, sűrűbben is megkeresik, informálják őket, tanácsokat adnak nekik munkájukhoz. A pártalapszervezet, tömegé szervezetek és mozgalmak ugyancsak sokat tettek azért, hogy a herencsényiek semmi­képpen sem vallják kárát az együttlétnek. Mindenki végzi a maga dolgát. A helyi nép­frontbizottság a falugyűlések, a tanácstagi beszámolók elő­készítésében. a községet gya­rapító társadé’mi munkaszer­vezésében segít. A Vöröske­reszt az időskorúak helyzetét mérte fel, s aktívái közben­jártak abban, hogy a legjob­ban rászorulók rendkívüli se­gélyt, tűzifát, az óvodából me­leg ételt kardanak. A közéleti fórumokon kW alakuló élénk beszélgetések; megvalósuló javaslatok, a te­lepülések gyrapítása, az em­berek gondjainak oldása mind azt jelzi, a cserhátsurá- nyi és a herencsényi lakók­ban egyformán erősödik az az érzés, amelyet úgy neveznek, hogy együvé tartozás. , V. G. Cé!rész|e|yb6l — feifesztési oB&p A Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ tagsága még az év ele­jén megtartott küldöttgyűlésen úgy döntött, hogy fejlesztési* céljaik megvalósítása érdeké­ben növelik a célrészjegyek felső határát. Az iskolainál kétszázra, a tagságinál pedig háromszáz forintra. Amikor így döntöttek és kialakították fejlesztési elképzeléseiket, ak­kor azzal is számoltak, hogy az év végéig legalább kétezer tagot győznek meg a befize­tés fontosságáról, szükségessé­géről. Ám a számítások nem vál­tak be. Ugyanis szeptember | 30-ig csupán 660 tag egészítet- | te ki tagsági részjegyét, ami­nek eredményeként a részjegy­alap 86 ezer forinttal emel­kedett. Ez az eredmény sem lebe­csülendő. bár meg kell mon­dani. hogy a jövőben a helyi intéző bizottságoknak e tekin­tetben nagyobb körültekintés­sel. célratörőbb és főleg ha­tékonyabb munkát kell végez­niük. Egyébként a célrészjegyek­ből 1 millió 700 ezer forint növekedést terveztek. Szep­tember végéig 1 millió 283 ezer forinttal nőtt a fejlesz­mormoták mota él. Számuk valamikor sókkal több volt. de annyian vadásztak értékes prémjükre, hogy védelembe kellett őket venni. A mormoták széttelepí- tésének célja szaporodásuk olyan mérvű elősegítése, hogy ismét megkezdhessék a prémes állat vadászatát tési célokra szánt összeg. No­vember végén pedig már 1 millió 448 ezer forintnál1 tar­tottak. Amennyiben az év vé­géig nem sikerül teljesíteni az elképzeléseket, akkor a fej­lesztési program megvalósítá­sában elmaradnak. Ha már a célrészjegyről volt szó. folytassuk a tagsági részjegyek alakulásával. Az ÁFÉSZ taglétszáma szeptem­ber végén 7530 volt. ami háromfős csökkenést jelez. A tagsági részjegyet több család­nál úgy redezik. hogy egyes családtagok részjegeit meg­szüntetik, míg másokét kiegé­szítik. A legutóbbi küldöttköz­gyűlésen ez a helyzet is szó­ba került oly módon, hogy jő lenne a jövőben megállítani a folyamatot — állandósítani a meglévő taglétszámot. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom