Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-03 / 283. szám
Összkomfort? Segítségüket kérem annak az esetnek az elbírálásában, mely szüleimmel történt. Mizserfán laknak, szolgálati lakásban. Egy éve a kazári tanács felújította otthonukat. Mindent nagyon szépen elvégeztek. A konyhába mosogató került, a fürdőszobába villanybojlert szereltek fel. A nagy öröm után jött a hidegzuhany: a lakást összkomfortosnak minősítette a tanács. Tudomásom szerint az a lakás összkomfortos, amelyikben hideg-meleg víz és központi fűtés is van. A szüléimé pedig szén- tüzelésű. Jogos volt-e a tanács határozata? Galgóczi Béláné Salgótarján Válaszként közöljük az 1/1971. II. 8. kormányszámú rendelet részletét: „...összkomfortos az a lakás, mely legalább 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával, főzőhelyiséggel, fürdőhelyiséggel és WC-vel rendelkezik. Közmű vesítettség: villany, vízvezeték, szennyvízelvezetés. melegvíz-ellátással (táv-, tömb-, egyedi, központi, vagy etage-fűtés meleg víz-ellátása, villanybojler, gáz- vízmelegítő, vagy fürdőkályha) illetve központos fűtésmóddal, (táv-, tömb-, egyedi központi, vagy etage-fűtéssel) rendelkezik. Emlékezés a hős bányászokra Fegyveres kitörés a bányából Harminchét évvel ezelőtt 1944. november 23-án Gusz- táv-aknán a karancslejtősi bánya bejáratánál cselekvésre kész buzdító szavak hangzottak el a bányászok szájából. Ezen a napon délután és éjjel a karancslejtősi bányászok zöme — mintegy háromszázan — azzal az elhatározással szállt le a bányába, hogy megtagadják a fasiszták és csatlósaik parancsát, a polgári és katonai hatóságok intézkedéseit. A hozzájuk csatlakozó, frontról szökött katonákkal fegyveres ellenállásra rendezkedtek be. A statáriális megtorlás nem sokat váratott magára. Német SS-katonák, magyar tábori csendőrök érkeztek az ellenállás leverésére. A hősi harc áldozatokat követelt! A bentmaradtak fegyveres kitöréssel — sértetlenül — a Karancs-hegység rejtekében választottak kedvezőbb tüzelőállást a harc továbbvitelére. !yiUNKAKÖNYV MEGSEMMISÍTÉSE P. Gáborné mátraverebélyi olvasónk 1977-ig gyesen volt, ezt követően pedig egy év fizetés nélküli szabadságot kért és kapott. Gyermekének továbbgondozása miatt azonban az egy év eltelte után sem ment vissza dolgozni, bár ezt a szándékát vállalatának nem jelentette. Nemrég a gyermek elhelyezése véglegesen megoldódott, de, amikor munkára jelentkezett, közölték vele, hogy az egy év fizetés nélküli szabadság eltelte után munkaviszonyát megszüntették, munkakönyvét pedig további egy év után megsemmisítették, mert azért sem jelentkezett. Olvasónk új munkakönyvét váltott. Ezért azonban fizetni kellett. Jogos volt-e a vállalat eljárása a munkakönyvvel kapcsolatban, illetve követelheti-e tőlük az új munkakönyvért kifizetett összeg megtérítését, kérdezi olvasónk. Nagy hiba volt olvasónk részéről, hogy az egy év fizetés nélküli szabadság eltelte után vállalatát bizonytalanságban hagyta, további szándékáról nem tájékoztatta, így a vállalat jogosan tételezhette fel, hogy a munkából való távolmaradása munkaviszonyának jogellenes megszüntetését jelenti. Ebből következik, hogy vállalatának eljárása szabályos volt. Olvasónkat terheli a felelősség azért, hogy az egy év fizetés nélküli szabadság eltelte után n«m jelentette be további távolmaradási szándékát, nem kérte munkakönyvének kiadását, sőt még azt sem, hogy azt postán küldjék meg számára. A fennálló rendelkezések szerint, ha a dolgozó nem veszi át a munkakönyvét és annak postán való megküldését sem kéri, akkor a munkáltató a munkaviszony megszűnésének napjától számított egy évig köteles azt megőrizni. Olvasónk munkaviszonyát az engedélyezett fizetés nélküli szabadság elteltétől, minthogy akkor munkára nem jelentkezett és távolmaradási szándékát még csak be sem jelentette, megszűntnek kellett tekinteni. He pedig a dolgozó munkakönyvét munkaviszonyának megszűnésétől számított egy évig nem veszi át, akkor a munkakönyvit meg kell semmisíteni. A vállalat a munkakönyv megsemmisítésével törvényesen járt el. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy az új munkakönyv kiváltása alkalmával kifizetett illetéket sem követelheti vállalatától. HETI PIHENŐNAP PORTASOKNAK, ÉJJELIŐRÖKNEK Sz. Tibor nagybátonyi olvasónk és két nyugdíjastársa 12—24 órás munkaidőben egymást váltva dolgozik portás és éjjeliőri munkakörben. Szerinte tehát mindennap, ünnepet és vasárnapot is beleértve. Tehát a heti pihenőnapot sohasem kapják meg. Ezt a kérdést vezetőiknek többször felvetették, de megnyugtató választ eddig még nem kaptak. Melyik nap tehát az ő heti pihenőnapjuk, kérdezi olvasónk. Nem vitatható, hogy a dolgozónak hetenként egy pihenőnap jár, amelynek —, ha a kollektív szerződés másként nem rendelkezik — vasárnapra kell esni. Ha a munkakör jellegére tekintettel a dolgozó rendszeresen vasárnap is dolgozik, havonta egy pihenőnapot akkor is vasárnapon kell kiadni. A kollektív szerződés azonban a vállalat sajátosságaira tekintettel ettől a szabálytól eltérhet. Idényjellegű vállalatoknál, illetve munkakökrökben még arra is van lehetőség, hogy két vagy több pihenőnapot összevontan adjanak ki. A fenti szabály olvasóink esetében úgy érvényesül, hogy tulajdonképpen egy héten csak három napot dolgoznak és nem úgy, mint állítják, hogy mindennap. Ugyanis a vasárnapra eső 24 óra számít a heti pihenőnapnak. Ha pedig a beosztás szerint ezen a napon munkát végeznek, akkor a következő 24 órai szabad időt kell heti pihenőnapnak számítani. Olvasónk és társai tehát rendszeresen megkapják a heti pihenőnapjaikat. Vállalatuk tehát nem rövidíti meg olvasóinkat. TELJES NÉV ALÁÍRÁSA Olvasóink közül többen szóvá tették, mi az oka, hogy a jogi kérdésekre adott válaszokat nem teljes névvel írom alá. Volt aki úgy vetette fel észrevételét, hogy ta'án a felelősség alól kívánok ezzel kibújni, vagy más különleges okom lehet erre. Megnyugtatom olvasóinkat: sem egyik, sem másik ok nem vezérelt az eddigi gyakorlatban. Megígérem, hogy a továbbiakban minden jogi tanácsot leljes névvel írok alá. Dr. Jónás Sándor A karancslejtősi bányászok ellenállása és elszántsága jelentős és örökké emlékezetes élmény marad a nógrádi bányászok történetében. Jelentős, mert megmutatta, hogy a bányászok fasizmus elleni izzó gyűlölete tettekre is képes. Az a tény, hogy katonákkal együtt több mint háromszáz bányász a front háta mögött fegyveres ellenállást szervezett, megmutatta azt is, hogy a bányászok között élt és ma is él az 1919-es Tanácsköztársaság dicső emléke. A bányászok és katonák közül hatan áldozták életüket ebben a harcban. A karancslejtősi hősök a magyar bányászok mártírjai, akik az emberiség szabadságáért harcolva, életük árán is bátor elszántsággal néztek szembe a halállal. Az évfordulón kegyelettel hajtottuk meg az emlékezések vörös zászlaját. A hősök emléke a harcra, a szabadság szeretete a jövőben is lelkesítse a nógrádi bányászokat a munkában és a békéért folyó harcban. Tóth Gyula, az akció egyik résztvevője Közlekedésről az iskolában A közelmúltban tartotta nevelési értekezletét a salgótarjáni Mártírok úti Általános Iskola. Szabadon választott témaként a nevelőtestület a közlekedésre nevelés iskolai helyzetét, feladatait elemezte. Az új nevelési terv kiemelten összegezi, s osztályokra, tantárgyakra szabottan foglalkozik napjaink egyik leg- aúktuálisabb tennivalójával. Jó érzés hatott át bennünr- két a több mint ötórás tanácskozás értékes mozzanatai közepette, éppúgy, mint a feladatok meghatározása után. Ugyanis kifejezésre juttatta nevelőmunkánk továbbfejlesztésének legfontosabb közös tennivalóit. A bevezető előadásban Gólián András, a Nógrád megyei Közlekedésbiztonsági Tanács képviseletében szólt a közlekedés megnövekedett szerepéről, a közlekedési morálról, az ártalmakról. Az érdeklődéskeltő előterjesztés sok-sok gyakorlati példával igazolta a biztonságosság előtérbe helyezését. Az iskolai helyzetképet Ber- czelly Ferencné igazgatóhelyettes vázolta vitaindítója alapján. A nevelők eddig is fontos feladatként kezelték e nevelési részterület tennivalóit, de ezek után összehangoltabb és tervszerűbb tevékenység legyen a meghatározó — emelte ki beszámolójában. A tájékoztatók után a testület két szekcióban folytatta munkáját. A szekcióviták előtt két bemuató foglalkozásra került sor. Mindkettő közlekedési témák gyakorlatát dolgozta fel, a gyalogos és kerékpáros közlekedési szabályok összesítését. A szekcióülések igazi színterei voltak a véleményfejlesztésnek, felmérések elemzésének, a feladat megjelölésének. A tanulók fegyelmezettségével összhangban fokozott társadalmi segítség- adással kell emelni a közlekedési műveltség színvonalát. Béres Istvánná, Lenner Pálné közlekedési szakreferensek Vigyázzunk egymás testi épségére! Kellemetlen utazásnak lehettem részese november 23- án reggel Salgótarjánban, a 6.40 órakor érkező autóbuszon, melynek rendszáma: GF 28—97 3/A jelzésű. Elég sokan vártuk a járatot a Volán előtt. Így lassabban történt a felszállás. A vezető alig nyitotta ki az ajtót, máris erősen csengetett, az indulást jelezve. Mivel én voltam az utolsó felszálló, a válltáskámat már nem tudtam berántani, és így a szíjnál fogva az ajtón kívül maradt. Ezt észrevettük — legalább húszán — és szóltunk a vezetőnek. A vezető ennek ellenére nem nyitotta ki az ajtót, csak mosolygott, és gázt adva elindult. Néhányan az úton járók közül meg is mosolyogták a széltől lebegő táskát. Ezen a napon nagyobb vásárlásra készültem a városba, így a napi pénzkiadásaimon túl nagyobb pénzösszeg volt a táskámban, a személyi okmányaimon kívül. Az út nem volt hosszú, de mikor a BRG- hez értünk a sírástól fojtott hangon kérdeztem a vezetőt: „Miért nem nyitott ajtót, amikor figyelmeztették a történtekre? És ha a kezem maradt volna ott, akkor mi lett volna?” A vezető válasza csak eny- nyi volt: „Hallhatta, hogy szól a csengő. A keze pedig nem érdekel!” Igaz, azért ő is figyelte — arcán cinikus mosollyal — útköben a táskát. Kérdésem a vezetőhöz: ugyanilyen modortalan magatartást tanúsított volna, ilyen lezseren vette volna a dolgot, ha valamelyik családtagjával történt volna ilyesmi ? Mindany- nyian közlekedünk. Amennyire lehet vigyázzunk egymásra! A személyi értékekre is! Balajti Imréné, BRG Salgótarján, Sárkányrepülők Találkozás a mizserfai szociális otthon lakóival November végén a Nógrádi Szénbányák igazgatósági KISZ, Vöröskereszt, valamint a Nógrádi Sándor brigád képviselői meglátogatták a mizserfai szociális otthon lakóit, ahol kellemes délutánt töltöttek a munkában megfáradt idős emberekkel. A teadélutánon a vendégek ajándékcsomagokkal kedveskedtek az otthon lakóinak és régi népdalok, magyarnóták lemezeivel tették hangulatossá az estét. Ezt követően a 'átogatók hosszasan elbeszélgettek a több évtizedes élet- tapasztalattal rendelkező emberekkel. Voltak akik élettörténetük egy részét, tapasztalataik néhány epizódját mesélték el. Sőt olyanok is akadtak, akik családjukról, gyermekeikről, unokáikról beszélgettek a legszívesebben, nem minden meghatottság nélkül. A férfiak szívesen csevegtek a munkásmozgalomban végzett tevékenységükről. A beszélgetések nyomán a látogatókban oly vélemény alakult ki, hogy akik a több évtizedes munkásmúlt során a közéletből, a közösségi munkákból is kivették a részüket, azok könnyebben viselik el a megváltozott körülményeket. A találkozás végén köszönő szavak után rögtönzötten páva hangulatot teremtettek az otthon lakói. Már későre járt, amikor sor került a búcsúzás meglehetősen nehéz Népszerű a pásztóiak körében a sárkányrepülés. Az MHSZ fiatal sportolói a tél közeledtével már hetenként csak egykét alkalommal próbálgathatják „szárnyaikat”. Hiába azonban a rossz idő, a hideg, ha valaki a képen látható helyzetben repül, elfelejti a zord időjárást. A pásztói termelőszövetkezet segítségével traktorhoz is hozzájutottak a fiatalok. A hegy alatti autós gyülekezőhelytől szinte a felszállási helyig el tudnak vele jutni. A felszállás előtti utolsó ellenőrzés: Zeke Pétert segíti Hor- nyánszky Imre. Ludányi Csaba MÉM-es pilóta, de szabad idejét is a repülésnek szenteli. Ezen kívül modellezéssel foglalkozik. Képünkön: várja az engedélyt az indulásra. perceire. Susán Istvánná A start pillanatai. Bogácsi Imre gépével a magasba emelkedik, bízik a jó légköri viszonyokban, hogy minél kosszabb repülési időt „könyvelhessen” el. (P. Tóth József felvételei) NÓGRÁD — 1961. december 3., csütörtök
