Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

ZiarminoSl éré történi (in.) jé maga hasznára, társadalom farára A történelmi örökséggel, a ránktoízott javaikkal való ész­szerű gazdálkodás — ezek meg­tartása, de még inkább szük­ségszerű gyarapítása — min­denkinek a maga területén látható be jelenleg — szá- tatja a jövőbeni elképzelése- mumkra nagyon fontos a meg- két úgy lelkesedik, ahogyan levő technológiáink korszerű- csak egy, a munkáját szerető, sítése. Azért, hogy tovább nö- hivatását tisztelő és felelősség- velhessük a nyereségünket a gél vállaló ember tud. S ami­termékek minőségének javítá­kötelessége. A Salgótarjáni sával, az önköltség csökkenté­Kohászati Üzemek sokmilliár­dos eszközeinek, épületeinek, s a pénzzel talán ki sem fe­jezhető szellemi kapacitásának folyamatos fejlesztése és gyü- mölcsöztetése mindannyiunk feladata. A harmincöt esztendővel ez­előtt állami kezelésbe vett, majd államosított vállalat be­látható jövőjéről, a fejlődés tendenciáiról Hopka László­val, a négyezer dolgozót fog sével. A cél érdekében a válla­lat saját anyagi lehetőségei mellett a hitelekre és külön­böző támogatásokra, (racionali­zálási intézményi stb.) is épí­tünk. Ebből következik a fel­adatunk, hogy olyan javasla­tokat nyújtsunk be, amelyek nemcsak a hitelkérelmeiknek felelnek meg, hanem kapcso­lódnak a kiemelt országos cél­kitűzésekhez is. A műszaki igazgató példa­kor befejezi a gáradolatmene- tet arról, hogy a meglevő be­rendezéseknél alkalmazott korszerűsítő felújításokkal milyen eredményeket kíván­nak elérni, rátér a termék- gyártásra vonatkozó tervekre: — Céljainknak megfelelően a felszabaduló létszámmal, s a megújuló technikával növelni és szélesíteni kívánjuk a kere­sett termékek skáláját. A rak­tári állványok választékát kí­vánjuk bővíteni a nagy teher­bírású állványok gyártásá­lalkoztató gyár műszaki igaz- ként említi meg a félmeleg-ala- nak bevezetésével. A hegesz­gatójával beszélgetünk. _ A műszaki igazgató is visz- szanyúl egy kissé a múltba, a jövő érthetőségének érdeké­ben: — Vállalatunknál 1960 óta alapkoncepció, hogy a gazda­ságosságot korszerű termékek gyártásával, illetve az alkal­mazott technológiák folytonos korszerűsítésével növeljük. Az a célunk, hogy mind a haizai, mind pedig az exportpiacokon a legkeresettebb termékekkel jelentkezzünk. Csakis ,így le­hetséges a termelési érték és a nyereség folyamatos növelése, s az utóbbi révén pedig a bér- és szociálpolitikai elképzelé­seink megvalósítása. Vagyis a kollektív és az egyéni boldo­gulás útján való előrehaladás. A kohászati üzemeknek ez a húsz éve fogant koncepciója állja a próbát, s alapjaiban a jövőben sem kívánnak ezen v -tatni. A vállalati straté­gián belül azonban a taktikai lépéseket mindig igyekeztek — s a jövőben erre még jobban vigyáznak — az adott körül­ményekhez, az országos és nemzetközi követelményekhez igazítani. — Egy évtizednyi időre vo­natkoztatva — ugyanis ennyi kításos technológia és gyártás megvalósítását, a mikrohenger- lés bevezetését, a vállalati fű­tés korszerűsítését, vagy a ko­vácsológyári kemencék kor­szerűsítését. Ez utóbbiakhoz energiaracionalizálási támo­gatást kért a vállalat. — Nem véletlen, s az előb­biekből következik, hogy ki­tűztük a legelavultabb techno­lógiáink korszerűsítését —, magyarázza tovább a jövendőt. — Nemcsak azért, hogy gazda­ságosabban termeljünk, ha­nem azért is, hogy az innen felszabaduló dolgozókat az új, korszerű termékek gyártású­ié ttcső-gyártást továbbfej lesztve a megkívánt színvona­lon akarunk vezeték csöveket gyártani. A hengermű-kapa­citás bővítése mellett foglalko­zunk új hengerállvány és más korszerűbb termelőegységek beállításával, az értékesebb ter­mékek gyártásának növelése érdekében. S az igényekhez mérten foglalkozunk a nemesí- tettacélszalag-gyártás bőví­tésével. A termelőmunka feltételei­nek folyamatos javításával és megújításával évről évre nő a kohászati üzemek eredmé­nyessége. S ez még akkor is nál alkalmazhassuk. így példa- igaz, ha a folyamatosan rosz­ul a szeggyártás korszerűsíté­sével nemcsak az embert ká­rosító zajártalmat kívánjuk ki­küszöbölni, hanem a korsze­rűbb tisztítás, csomagolás ré­vén termelékenyebben kívá­nunk dolgozni, kevesebb em­berrel ebben az üzemiben. Ha­sonló elképzeléseink vannak a rúdvashúzó üzem korszerűsíté­sével is. Hopka László előtt kis pa­pírlap fekszik az asztalon, bi­zonyára a beszélgetéshez szük­séges feljegyzésekkel. Ámde a fiatal műszaki igazgató bele sem tekint. Amint felsonakoz­szabbodó világpiaci körülmé­nyek ellenünk dolgoznak. A három és fél évtized alatt megtett út —, amelynek doku­mentálására ma kiállítás is nyílik —, számszerű eredmé­nyei szívet melengetőek, ám keveset mondanak. Sokkal többet értünk el, mint ami meg­fogalmazható a számok nyel­vén: elértük azt, hogy ma az ember önmaga, a társadalom hasznára és boldogulására munkálkodhat és gvümölcsöz- heti szellemi és kétkezi mun­káját. P. A. Munkából — munkába Munkahelyi felmérések ta­núsítják, hogy nem használ­juk ki eléggé munkaidőnket. Még mindig nem, bár _ az utóbbi években jelentősen nőtt. a termelékenység, javult a szervezés, nem bocsátjuk meg oly könnyedén a lógást. Bosszankodunk az imitt- amott ácsorgók láttán, hábor- gunk, ha ‘ azt tapasztaljuk, hogy a munkaidőből jut bevá­sárlásra, ügyintézésre és egyébre, bár tudjuk: ez csak a felszín. Attól még nincs ki­használva a munkaidő, hogy mindenki a munkahelyén töl­ti el. A kérdés összetettebb, és nem csupán az egyén szorgal­mán múlik. Különben is: más statisztikákból kiolvashatjuk, hogy kontinensünkön a legse­rényebbek közé tartozunk. Kevés- országban dolgoznak annyit munkaidőn túl, mint éppen nálunk. Hol is? Példának okáért a háztáji­ban — az egész család. Azok is, akiket nagyüzemi munkás­ként tartanak, nyilván. Műve­lünk kertet, s akinek a szak­mája engedi, vállal maszek­munkát engedéllyel vagy anél­kül. Megtanulunk tapétázni, szőnyeget ragasztani, zárat cserélni, polcot eszkábálni. Már akinek van hozzá kéz­ügyessége. Ismerősöm egyma­ga ásta ki leendő háza alap­ját, kollégái segítettek beto­nozni. Nem tudná megfizetni a mestert és segédeit. Így ol­csóbb, A többletmunkának kettős haszna van. Az egyik — ezt azonnal érzékeljük — kiadá­saink csökkenése. A kertben termő gyümölcs-zöldség, a ka­lákában épülő ház, a „házila­gos” lakásfelújítás és a töb­bi, pénztárcánkat kíméli. Ugyanakkor enyhíti, mondjuk a szolgáltatás gondjait, vagy az építőiparét. És nem mellé­kesen, ami a pluszórák ered­ményé, terméke, az gyarapít­ja a népgazdaságot is, például ebből a többletből jut piacra a hús jelentős hányada. Ha máról holnapra csak a nyolc órát dolgoznánk végig, mind­annyian megsínylenénk. Nincs róla számszerű ki­mutatásom, hogy a munkaidő után dolgozók kor szerint ho­gyan oszlanak meg. Azt azon­ban tapasztalatból tudom, hogy a többletjövedelem, a pluszgyarapodás jórészt a fiatalok előbbre jutását szol­gálja. A családalapításnak, az önálló otthon megteremtésé­nek költségei emésztik föl a fáradozás nagy hányadát. Többnyire segítenek a szülők az építkezésben pénzzel is, s ha bírják erővel, munkával is. Hajszoljuk magunkat. A fentiekben e hajszának a po­zitívumait soroltam. Hadd te­gyem mindjárt hozzá, hogy az ötnapos munkahét általánossá válásával felszabaduló időből is munkával töltünk majd jó néhány órát. Holott pihené­sünket, művelődésünket, szó­rakozásunkat növelhetnénk általa. Elvileg. De ameddig primér szükségleteink meg­szerzése sarkall, addig aligha választjuk a kellemest, a csak kellemest. A baj csak az, hogy eköz­ben pontosan tudjuk — vagy legalábbis tudnunk illene —, azokra a szabad órákra is szükségünk lenne. Egyebek között azért, mert pihenés, re­generálódás nélkül gyorsabban kopik szervezetünk. Szeren-, esés esetben persze a munka, a másfajta munka „kikap­csol”. Szellemi tevékenység után felüdít a kertészkedés, a gépek közül kiszabaduló szak­munkás is jól érzi magát a hétvégi telken, szinte észre sem veszi, hogy megint csak dolgozik. Dehát nem mindig ez történik. Másrészt szükségünk van — lenne — a folytonos önműve­lésre. Nincs foglalkozás, ami abszoliít változatlan. Követ­eink kell a szakma fejlődé­sét. És a nem szakmai isme­retekről sem állíthatia senki, hogv feleslegesek. Bevalljuk vagy sem, a tényen nem vál­toztat, kevesebb időnk jut könvvekre. színházra, kiállí­tásra. hangversenyre. A hiánv hátránvát nem érzékeljük azonnal. Nem olvastunk, nem láttunk valami fontosat? Ki- híriuk. Megalku szunk. fé­kezzük belső igényünket, el­halasztjuk kielégítését arra az időre, amikorra már megte­remtettük a megfelelő körül­ményeket. Bárcsak ilyen egy­szerű volna! Nem könnyű megszabni a józan határt, az anyagi javak­nak azt a mennyiségét és mi­nőségét, ami bizonyosan ele­gendő, s aminek megszerzésé­vel beérjük, mondván: mos­tantól a művelődés, a szórako­zás következhet. S még vala­mi nyugtalaníthat: egyáltalán mire is van meg a belső igé­nyünk? Mitől függ? Iskolai végzettségtől, alapműveltség­től, a családi szokásoktól és így tovább. Kinek mi van meg ezekből és a fel nem so­rolt tényezőkből? A munka utáni munka hasznosságát fölösleges to­vább bizonygatnom. Könnyen belátható.1 De: míg tesszük dolgunkat a család érdekében, otthonunk érdekében, olykor arra az ugyancsak egyéni és közérdekre is gondolunk, hogy nem mindegy mennyivel gya­rapítjuk szellemi készletün­ket. Más — divatos kifejezés­sel élve — nem mindegy, hogy milyen minőségben él­jük életünket. m. d. Évtizedek óta végeznek a Drégelypalánki Szondi Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezetben bérmunkát a Budapesti Rádió- technika Gyár számára. Az idén négy és fél millió forint értékben állítanak össze különféle híradástechnikai beren­dezésekhez alkatrészeket, többek között rádiótelefonokat. Egyes típusok gépkocsiba is szerelhetők. A BRG számító­gépekhez szükséges nyomtatott áramköri lapokat is rendelt a szövetkezettől. Képünkön: Nerper Józsefné bérmunka­megrendelésre állítja össze az alkatrészeket. „Könnyített” családi házak Családi házak építésére al­kalmas kisméretű és könnyí­tett elemek gyártására készül a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat; ehhez megvásolta a, belga Bevisol cég technológiáját és a gyár­táshoz szükséges főbb beren­dezéseket. Az új termék súlya 60 százaléka lesz a hagyomá­nyos házgyári elemekének s mérete is kisebb, így közúti szállításához nincs szükség speciális járművekre. A kis- elemekből a veszprémi válla­lat tervei alapján 70—100 négyzetméteres lakások épül­hetnek. Egy-egy családi ház elemeit panelcsomagban ad-; ják át a megrendelőnek. A‘ tervek, szerint jövőre 600 la­káshoz készítenek panelcso­magot. firaffák a nádat Megkezdődött a nádaratás a Velencei-tónál: a dinnyési partok mentén két „Seiga” ■ gyártmányú kombájnnal lát­tak munkához a Sárszentmi- hányi Állami Gazdaság, dol­gozói. Ök vágják majd le a nádat, a Kis-Balaton, a Duna mentén, valamint a Duna—■ Tisza közi folyópartok, tavak szegélyéről is. Ügy tervezik: tavaszig kétezernégyszáz hek­tárról — tizenhat nagy telje­sítményű géppel — két-, két és fél millió kéve’nádat takarí­tanak be. Tupatnyi termék készül ebből a vízinövényből, a pallón, szőnyegen kívül náászövet, lámpaernyő, új­ságtartó, s madáretető is. Bentragadt gondolatok Újítások útjai Az eredmények ellenére is elégedetlen Szabó László, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyárának főmérnöke. „Eskü­szöm, sok okos gondolat van itt az emberek fejében, de baj. hogy java részük ott is reked, Lustaságból, félszegségből, bátortalanságból-e, nem tu­dom. Pedig még igencsak el­kelnének ezek a „kipattanó szikrák”. Ceruzájával kopog az asztalon, s elgondolkodva néz a beszélgetés másik két résztvevőjére: Tóth László újítási előadóra és Baráth Ist­ván üzemmérnökre. gondolni, hogy a munkát könnyítsék, gyorsítsák, ol­csóbbá tegyék. Megszülettek az első újítások. ☆ László főmérnök Tóth László mondja: ■újítási előadó Szabó mondja: — Ha már a kezdet kezde­tétől nem törtük volna a fe­jünket olyan dolgokon, ame­lyek egy-egy munkafogás el­végzését a százas nehézségi fokból mondjuk a negyedére csökkentik? ma nem állnak úgy a termelésben, ahogy... Hiszen nem örökérvényű aranyszabály, hogy a munkát most is úgy, ugyanolyan fo­gásokkal, begyakorlott moz­dulatokkal kell végezni, mint ami az emberekbe a hosszú — Az idén gyáregységünk, évek során belerögződött, dolgozói hatvan újítási javas- Lehet azon változtatni, hogy latot adtak be, melyek közül eredményesebb legyen. Sőt: csupán nyolcat nem fogad- kell is! Éppen ezért tartómén tunk el. Mert olyanok vol- személy szerint is roppant tak, hogy megvalósításuk sem­mi eredménnyel nem kecseg­tetett. Vagy nem érték el art a műszaki színvonalat, ame­lyet mi szeretnénk. S csak azért, hogy mennél nagyobb legyen az újítók és újítások száma, vállalva az esetlegesi sértődöttséget is, nem teszünk engedményeket. A nováki Ganzban az első évek tényleg úgy teltek: örül­tek, ha valamit nagy-nagy ne­hézséggel a rajzok és a doku­lett kissé rontani. Hézagokat, kellett faragni a sodronyok­nak, . amiket aztán vissza kel­lett hegeszteni, s gyakorta előfordult: s mozgatásokon egyes elemek olyannyira eldeformáldótak, hogy hely­reállításuk sok pluszmunkát vett igénybe. Ennek kiküszö­bölésére szántam beadott újí­tásomat. A fiatal üzemmérnök olyan szerkezetet konstruált, amely- lyel szimmetrikus és asszi- metrikusi terhet, mindenféle külsérelem nélkül lehet emel­ni, szállítani. Kidolgozott öt­lete, amellyel a Kiváló újító mérnök pályázatra is „bene­vezett”, Mátranovákan kívül is osztatlan elismerést szer­zett. Az év legjelentősebb újí­tásaként tartják számon. Anyagi vonzata, amellyel munkaerőt, pluszmunkát, anyagot takarít meg, s kikü­szöböli a baleseteknek még csak a lehetőségét is, felbe­csülhetetlen. S törölt még egy pontot is az újítási fel­adattervből. .. ☆ — Mondom — folytatja be­szédét Szabó László főmérnök — ész, ötlet van itt az em­berek fejében. S bár még egy­általán nem vagyunk , elége­dettek az újítások számával — bár évről évre nőnek, s mind eredményesebbek —, raíta vagyunk azon az úton, amely a kibontakozás felé tart. Ez a fiatal munkás- és műszaki csökkent...?! Márpedig ez mentációk alapján hibátlanul nemcsak bér-, vagy túlórám eg­szerint is fontosnak az újításokat. ☆ — Milyen ésszerű ötletek láttak idén napvilágot? — kérdem az újítási előadót. — Főként munkát könnyítő- ek, ami érthető, hiszen ná­lunk jelentős emberi energi­ák forgácsolódnak el a ha­talmas szerkezetek forgatá­sára, mozgatására, megmun­kálására. S ez jó. Elhiszi, van olyan újítás, melynek beveze­tése után a ráfordított mun­kaidő a felére harmadára, gárda, én vallom, igenis, ké­el tudtak készíteni. Akkor még csak a munka volt a fontos. S csak később mertek arra RÜVILL—Merkúr—VKSÉRT balt Budapesten, a Martineil té- egyéb mellett automata biz- ri Merkur-szalonban de- tonságj öveket, autóba helyez- cember 1-től 31-ig közös aján- hető gyermekülést és autós- dékboltot rendez be a RA- porszívót, valamint autófel- VILL, a Merkur és a szerelési és -ápolási cikkeket VASÉRT Vállalat. A RAVILL ajánl a vásárlóknak. A ünnepi ajándékkínálatában a VASÉRT különféle szerelő- többi között háztartási gének barkácsoló kulcskészletekkel és híradástechnikai készülékek' és barkácsfelszerelésekkel bő- szérepelnek. A Merkur sok víti a bolt választékát. ÓI szerszám Az Ezermester- és Úttörő- zíthető a munkadarab. Az új bolt Vállalat üzleteiben új tí­pusú asztali befogószerszám kapható. Darabolásnál, -gya- lulásnál, különböző alakítási és összeállítási munkáknál az új szerszám segítségével rög­befogószerszám könnyű, kis helyen elfér, könnyen fel­szerelhető, különösebb kar­bantartást nem igényel. Ara: 595 forint. takarítást eredményez, ha­nem biztosítja a határidők szigorúan pontos betartását is. Igen, anyagmozgatás. Több tíztonnás alkatrészek. Eseten­ként heroikus emberi és — gépi erőfeszítések. Balesetve­szély. A gyártócsarnokban a kész szerkezetek nehézkes szállítása miatt munkaterület­hiány. De néhány jó gondolat nem ragad benn az agyakban. Ilyen Baráth István üzem­mérnöké is. Ö mondja: — Nálunk eleddig, s még néhány hónapig, nagy gondot okozott a tíz-tizenöt-húsz ton­na súlyú darufőtartók csar­nokból történő kiszállítása és vasúti kocsira, rakása. Körül­ményes, komplikált művelet, hiszen, hogy a daru kötelé­re tudjuk venni a szerkezete­ket, a készterméket, hogy emelni tudjuk, szinte el kel­pes szellemi értékeit kama­toztatni. Csak igaz, ma még piszkálgatni kell „odújukban” a jó gondolatokat, hogy kikí­vánkozzanak a papírra és az életbe. Mi teljes erővel báto­rítjuk újításra, kezdeménye­zésre a fiatalokat. Nincs olyan fórum, ahol szóba ne hoznám én vagy valaki más az effajta munka nélkülözhetetlen szük­ségességét. Éppen emiatt hoz­tunk létre egy újítást segítő bizottságot, melynek tagjai mindenben támogatják a vál­lalkozókedvűeket, s tanácsok­kal látják el őket, igyekeznek problémáik tisztázásában. Igaz, ma még a tizenkét gyár­egység újítási versenyében csak kilencedikek vagyunk. De vegye szentírásnak: hamaro­san ott leszünk az elsők kö­zött. Minden támogatást rag­adunk a jó ötletek kivitelezé­sére és serkentjük az embere­ket. Mondjam, hogy \ lassacs­kán nálunk senki sem'szereti a szunnyadó gondolatokat...? Karácsonyi György NŐGRÁD — 1981. december 1., kedd f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom