Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
/ Szovjetunió Libanon Fagyapó és Hópelyhecske Béke helyett tűzszünet Libanonban évről évre újjászületnek a remények: talán majd a karácsony, az új esztendő elhozza a várva várt békét!? Hogy miben különbözik a hetedik polgárháborús karácsony az előzőtől? Tavaly arról tudósítottam, hogy dél-libanoni településeket ágyúzott az izraeli tüzérség, hogy Bejrútban heves tűzpárbajt vívtak egymással a „zöld vonal” keresztény oldalán elhelyezkedő falangista milicisták és a mohamedán városrészt ellenőrző baloldali fegyveresek. Szilveszterkor az izraeli repülőgépek Tyr és Nabatije térségét bombázták... Kezdődik a szovjet fiatalok újévi bálja a moszkvai Kreml kongresszusi palotájában. A képen a Fagyapó és a Hópelyhecske megnyitja a mulatságot. Békés karácsonyról az idén sem beszélhetünk, de ebben a Japánban festik a hagyományos újévi sárkányokat. A leggyakrabban japán történelmi hősök, hadvezérek stilizált arcképével díszített, fából, bambuszból és papírból készült sárkányokat a gyerekek az ünnepek alatt szokták eregetni. Talán meglepő, de a buddhizmus és a sintoizmus távolkeleti földjén is van karácsony. A japán gyerekek éppúgy várják Télapót a behavazott északi Hokkaidón, vagy Honsu-főszigeten, mint a messzi, havat soha nem látott Rjukju-szigetsoron, amelynek legismertebb tagja a félig már trópusi Okinawa. A felkelő nap 117 milliós országában, melynek lakossága túlnyomó részt valamelyik buddhista, vagy sinto szektához, esetleg egyszerre mindkettőhöz tartozik, nem az alig 760 ezer keresztény miatt fontos a karácsony. Sokkal inkább azért, mert az elmúlt évtizedekben itt is a szeretet és $z ajándékozás ünnepe lett. Ám az igazi ünnepet változatlanul az új esztendő köszöntése, illetőleg a régitől való búcsúzás jelenti. Munkatársak, barátok, családtagok, ismerősök december közepétől rendezik meg a bonenkait, a felejts-el-találkozót. A részvevők fehérasztal mellett fátylat borítanak a múltra, megbocsátják egymásnak az okozott kisebb-nagyobb bosz- szúságokat és egyesült erővel utalják a feledés homályába mindazt, ami számunkra kele- metlen volt az óesztendőben. A cél az, hogy tiszta lappal, nyugodt lelkiismerettel várják az új esztendőt,. Szilveszter előtt néhány nappal kadomacuval Japán A szeretet és megújulás jegyében _ ra, az édességek megszámlálhatatlan változata, valamint az elmaradhatatlan toszo, az édes rizsbor. És akinek ez sem elég, töltekezhet még ízletes kombuval, szárított tengeri növénnyel, amely biztos záloga a boldogságnak, nemkülönben lótuszgyökérrel, a szent növénnyel, amely Japánban — az ógörög mitológiával szöges ellentétben — nem tétlenségre kárhoztató gyümölcs. A japán szilveszter a friss energia, a megújulás ünnepe... Flesch István sokat szenvedett országban már a puszta fegyvernyugvás is a béke illúzióját kelti. És egyelőre — a kisebb-nagyobb csetepatéktól eltekintve —, mind az izraeli hadsereg, mind a palesztin gerillák, mind a libanoni polgárháborús ellenfelek között tart a nyáron létrejött tűzszünet. De van egy újfajta, eddig ismeretlen „tűzszünet” is. Nyugat-Bej rútban, a baloldali milíciák, a palesztin szervezetek fellegvárában november elejétől megtiltották a nyilvános fegyverviselést, a lőfegyverek bármilyen célú használatát. Az idén tehát csendben, a vallási, politikai, családi ünnepek hangulatát nem bántó általános fegyverropogás és a vele járó tragikus balesetek nélkül telhet el a karácsony és a szilveszter. Csak a színes rakéták a fülsiketítő petárdák csatazaját nem nélkülözi az ünneplő libanoni főváros. A bejrúti-kira-katokbanr - már november' vége felé feltűntek a zöld-, arany- és ezüstszínű műkarácsonyfák, a tetszetős ajándékcsomagok, a csábító gyerekjátékok. A tévéműsorok kezdési ideje teljesen kiszámíthatatlanná vált a képernyőt elárasztó karácsony-újévi hirdetésektől. Igaz, a szállodák, éttermek, éjjeli mulatók nagy része kiégett, romokban hever, de a meglevők méregdrága műsorokra, pezsgős vacsorákra invitálták a szórakozásra, mulatságra kiéhezett közönséget. Böcz Sándor (fenyő-, szilvagallyak és bambusznád összefűzött együttesével) díszítik fel a házak bejáratát: ez a hosszú élet, az állhatatosság, a gyarapodás és a tisztaság jelképe. Nem hiányozhat ilyenkor a szemöldökfán elhelyezett simenava, a fehér papírdarabokkal ékesített szalmafonat sem, amely a sinto hit szerint elriasztja a rossz szellemeket, hírül adva a gonosznak: hiába mesterkedik, a házban példás tisztaság honol. Szilveszter éjjel országszerte hatalmas tömegek zarándokolnak el a lakóhelyükhöz legközelebb eső szentélyekbe és templomokba, hogy ott hallgassák meg at évváltást jelző gongütéseket. Ez a hacumode, az új esztendőben való első templomlátogatás ideje. Az újév a legszínpompásabb, lóg- vígabb japán ünnep: többnapos pihenő következik, csak január negyedikén kell újra munkába állni, addig vége- hossza nincs a látogatásoknak, az ajándékozásnak. A gyerekek otosidamát, sokszor nem is kisösszegű zsebpénzt kapnak. A japán konyhaművészet hívei az ünneoek alatt dúskálhatnak a jobbnál jobb falatokban. Feltálalják a zonit, az újévi levest, amelyben hal, ínycsiklandó rizstészta és egzotikus zöldségek úszkálnak. Aztán jöhet a híres heringikMinden üvegkristály: a karácsonyfa, a hölgyön a fürdőruha, a különböző' díszek is. Osztrák tervezők kínálták ezt a fát Los Angelesben azoknak, akik már unják a hagyományos zöld fenyőt. Csupán a fa ö'i ezer dollárba került. A Szovjetunióban szilveszterkor kezdődik az ünneplés, ami a szovjet emberek Számára kétszeresen kedves: ekkor tartják a karácsonyt és ekkor búcsúztatják az óévet is. Az ünnepnek természetesen elengedhetetlen kelléke a karácsonyfa, amelynek színes lámpái szilveszterkor már a kora esti órákban kigyulladnak mindenütt. Bár az orosz szilveszternek, már ami az ételeket illeti, nincs a nálunk szokásos újévi sült malachoz hasonló, „elengedhetetlen” kelléke. Asztalra kerül mindaz, ami az orosz konyhában a legjobb, a legízletesebb. Vörös és fekete kaviár, rózsaszínű füstölt lazac, savanyított gomba, hal- és sertéskocsonya, asz- pikos saláták vezetik be az ünnepi lakomát, helyet hagyva azért a borcsnak, szoljan- kának, vagy más ízletes orosz levesnek, a sült húsoknak, a finom süteményeknek. Mindazt vodkával, vagy borokkal öblítik le. Éjfél előtt öt perccel szólásra emelkedik a társaság legidősebb, vagy legtekintélyesebb tagja, s rövid tószttal búcsúztatja az óesztendőt. Alig ürültek ki a poharak, már pukkan is a jó- előre behűtött pezsgőspalack, s az ünnep1ők „hurrá” kiáltással üdvösük az új évet. A Szovjetunióban, az ünneplés nem ér véget január elsejének reggelén. Bármilyen fáradtak legyenek is az emberek a vígsággal töltött éjszaka után, az új év első napjának délelőttjén csoportokban özönlenek a kultúrparkokba. A szabadtéri színpadokon néptáncegyüttesek bemutatójával veszi kezdetét az „orosz tél”, a régi ünnepek hangulatát idéző rendezvénysorozat. Népi játékok, a havas erdőkben háromlovas szánon — a híres orosz trojkán — tett vidám kirándulások teszik még emlékezetesebbé az ünnepet. Ezeknek állandó szereplője a Télapó, vagy ahogy itt hívják a „Fagyapó”, s a mi krampuszainknál sze- lídebb segítőtársa, a hópely- hekkel, csillámló jégszilánkokkal díszített ruhába öltözött „Hópelyhecske”. Ha pedig az éjjel-nappal tartó vigasságba végképp belefáradtak az ünneplők, akkor kipihenhetik magukat január 2-án. Fazekas László \ NSZK A bolondok ünnepéről... A Bonnban eltöltött két év tapasztalatai alapját állíhatom, hogy a nyugatnémetek előszeretettel ünnepelnek. Jó példa erre a tél elején kezdődő Narrenfest, azaz „a bolondok ünnepe”, amely középkori tra- i díció, s alighanem az udvari bolondoktól származik. Régen az udvari bolondok gazdáik kegyéből egy-egy órára, vagy egy egész estére is átvehették a hatalmat. Persze csak a fogadótermekben —, s ott is csupán jelképesen, a játék kedvéért. A Narrenfest minden évben változatos programot kínál, amelynek fénypontja a bolondok királyának megválasztása. Természetesen, a polgári demokrácia parlamenti játék- szabályai még ilyenkor is érvényesülnek. Arra ugyanis még nemigen volt példa, hogy egy szociáldemokraták uralta városban kereszténydemokrata „Namenköniget” — bo- landkirályt — választottak volna — és fordítva. A Narrenfest eseményei szinte észrevétlenül torkollnak a tavaszi karnevál ünnepségsorozatába, amelyre még a mai .pénzszűke mellett, is milliókat költenek az NSZK-ban. (Például a kölni kameválherceg és udvarának kosztümje, s maga a színpadi rendezvény — szólószámokkal és zenekarokkal, szellemes politikai kabaréval — több mint másfél millió márkába került ebbeaf az évben.) A Narrenfest és a tavaszi karnevál közé esik a karácsony és az újév. Különöseit az előbbit — vallási ünnep lévén — nagy előkészületet előzi meg. Ebben az évben november utolsó vasárnapjára esett az első advent, amit itt komolyan vesznek. Még a kevésbé vallásos családok lakásának ablakában is megjelennek ilyenkor a szalmából,' vagy örökzöldből font koszorúk. A tehetősek kocsikerék! nagyságú örökzöld koszorút vásárolnak, melyre négy gyertyát raknak, az elsőt advent első vasárnapján gyújtják meg. A gyertyák karácsony estig égnek. Ebben az évben azonban mintha kissé csökkent volna a korábban megszokott fény és pompa, mintha szerényebb lett volna az áruházak és üzletek választéka- Persze alaposan megcsappant a gondnélküli vásárlók száma is. Az utcai fabódék eladói tétlenül,’ fázósan toporogtak, s..rpá^. a gyerekeket csalogató:* *v£dán1- parkok lovacskái és dodzsemjei is többnyire üresen keringtek a vurslizenére. Kanyó András Ünnep Lcttin-Amerikában A fehér karácsony ismeretlen fogalom Latin-Ameri- kában. A trópusi Közép-Ame- rikában maga a hó is ismeretlen, a déli féltekén pedig erre az időszakra esik a nyár. Nekünk, európaiaknak furcsa húszfokos melegben köszönteni Télapót, avagy az új évet. Itt a legtöbb országban az utcákon és az üzletekben már december elején felállítják a fenyőfákat és megjelennek a reklám „Télapók” is. A magyarországi szokástól eltérően a magánházaknál is már jó- .val karácsony előtt ezüstlánc- füzérek, villanyégők, lampionok kerülnek az ajtókra, a tehetősebbek pedig feldíszített fenyőfát állítanak a kertbe. Limában, Rio de Janeiróban, Bogotában, avagy Caracasban árusok milliós serege reméli, hogy jó üzletet csinál, megszaporodik a koldusok, ké- regető gyerekek hada is, bízván, hogy ezekben a napokban jobban megnyílik a turisták és a helyi gazdagabbak pénztárcája az adakozásra. Nemcsak a hatalmas szociális különbségek miatt van eltérő tartalma az ünnepeknek az egyes emberek számára. Latin-Amerikában sok helyen, ahol a spanyol hódítók nem tudták rákényszeríteni a katolicizmust az Afrikából behurcolt rabszolgákra, az utódok ma sem tartják ünnepszámba a karácsonyt. Az etnikai, vallási okok mellett néhány közép-amerikai ország esetében közrejátszott például az a körülmény is, hogy korábban a karácsony igazán csak a kiváltságos rétegnek jelenthetett ünnepet. December vége egybeesik a cukornádvágó szezon csúcsidőszakával, amikor a néger rabszolgákra a pihenés helyett éppen a legnehezebb munka várt. Kubában például a karácsonyt a forradalom győzelme óta nem is ünnepük meg. Január elseje viszont kettős ünnep: az újév üdvözlésével együtt az új társadalmi rendszert is köszöntik, a forradalom győzelmének évfordulójáról is megemlékeznek.. A kivételektől eltekintve^ Latin-Amerikában is az az európai hagyomány honosodott meg, hogy a karácsony inkább családi, a közeli rokonok, avagy ismerősök ünnepe, az új év köszöntése pedig közösségi esemény. Ez utóbbi lehetőség szerint zenével és tánccal egybekötve. Szilveszter éjszakáját nem kevesen töltik szabad ég alatt, az utcákon, köszöntve ismerőst és ismeretleneket. Szerencsére, Európában nem terjedt még igazán el egy általános latin-amerikai ünnepi szokás: a petárdák, patronok röbbantása. A legtöbb nagyvárosban már napokkal az ünnepek előtt megkezdődik a „fegyverropogás”, amely csúcspontját szilveszterkor éri el. Az autók kerekei alatt patronok tucatjai robbannak, 3 kísérteties sebességgel sik Iának a hosszú szárú petárdák: „Életveszélyes” ilyenkor a séta, hol innen, hol onnan lőnek keresztbe egy petárdát.' Nem kevés kirakatüveg, gépkocsi sínylette már meg ezt a szilveszteri szórakozást, amely — legalábbis nekem úgy tűnik — itt Latin-Amerikában a hócsátát hivatott pótolni. Ortutay-L. Gyula * ’ ———— NÓGRÁD - 1981. december 24-, csütörtök 15
