Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
Tömöikeny istvan: Az ünnep hetén Karácsonyi meditáció H a nem volna ünnep, akkor sem volna ugyan munka, de azért sincsen dolog, mivelhogy eljött az ünnep hete. Mit csl.^l ilyenkor a tanyák nagy világában élő ember? A pusztákon élő úriember az ünnepre leginkább városba, vagy ta- luba megy, rokonokho^ hacsak mások nem mennek őhozzá. Ez is van, különösen a téli Istvánoknál, ha szokasd, hogy névnapjára vendégeket vár. Ez a szokás meg megmaradt régi pusztai unhazaknal abban a formában, hogy nem hívnak vendégül külön-kulon senkit, hanem nyitva a kapu minden barát es »»»*“* mára minden baratnak es is merősnek azon vendégei sza- mfra ?s akiket jónak lát ma- pávai hozni. Márpedig ha ven- van, azt magaval vinnie, otthon nem hagyhatja Ilyenformán nemely helyen sokan gyűlnek egybe ko«^ kai, hintókkal, szánkóval te csillagok bolyonganak szerte a sötét és sík Pnsztasag uUa^ . ■Régi szokás ez, a karácsonyi «„Eaégi»tis Svát r.P»ntónt elm,”£ép dolog. 1»«*“ d?!0S'S hiányzik belőle valami, ami » gazdaasszonynak gondot sása# hanem ki-ki, ahogy meggpn riolia magát, megindul. Soha utak. Az nagyon lenyeges^^^ s°zlÄ6Ä nem törött a lrho^ThenjenekaAzZút peI r&kö?®H 3 holdvilág kérdései s Ha A legjobb kocsis is eltevedh a rengeteg sötétben, ha nem lát valami tárgyát ami után táiékozódhatna. Téli éjszaka a pusztai sötétben e- tévedve kódorogni nem nagyon kellemes mulatság, Ma azonban a dolog, ha ho van a táion Mert téli éjszakákon a pusztán kétféle világító van: vagy a holdvilág, vagy a hó V1A° városi ember legtöbbje talán nem is tudja, hogy odakint a nagy térségeken y,lá gítóeszköz gyanánt tisztelik a havat. Városon, ha dyenlj.°r hó esik, legfeljebb a'*an “ ' vendetes, hogy kedytelve mondogatják az emberek. — Fehér karácsony lesz. Odakint pedig ajándék oz, amely különféle egyeb hasznai mellett még megszűnte^ az éjszakai sötétségét. Ha ho lepi el a nagy mezőt, nincs többé szükség a holdra. Ha van, jó. Ha hóvilág is van, s holdvilág is van, szinte nap- palian fehérek és világosak az éjszakák, azonban maga a ho is ad annyi világosságot, hogy éjjel is lehet járni a pusztát. Ennélfogva, ha teher tel van, könnyebb a jaras-keles. Amúgy szinte lehetetlen. Hiszen ha valakinek ketórai útja’van és sötét beállta előtt haza akar érni, már fel három órakor délután útnak eredhet. Ilyen kurta mulatságért csakugyan nem erdemes töretni sem embert, sem állatot. Olykor meg más bajok vannak. Valamely petef?d8 miatt nem merik latogatoba vinni a gyereket. Vagy maguk nem mernek látögatoba menni olyan helyre, ahol gyerek van, nehogy valami környékbeli járványt odavigyenek. Hej, a gyerekiárvány nagy ur. Volt eset rá, hogy itthon gyerek- iárvány uralkodott, s ugyan- akkor oly falun mentem keresztül, ahol öt helyen is fe- lém intettek az ablakból: Megállj! El ne haladj! Gyere be! — s csak úgy a kocsiülés- bőí kellett visszaintegetni kézzel, hogy: — Olyan nincs! — s az ablakok mögött bizonyara mondták: — Ejnye, de ratar- tós, goromba... De egyéb baj is van. Ha valamiféle állatbetegség van, már akkor is korlátozódik a vendégj'árás. Vannak letiltott helyek, faluk, majorok, amiken nem szabad keresztülhajtani. És azután az utak, én jó uram! Vannak idelent puszták, amelyek csak húsz-huszonöt éve puszták a szó mai értelmében, mivelhogy azelőtt még pusztábbak voltak, nádasok, semlyékek. vízjárta helyek, amiket évente tengerfenékké tett a tavaszi áradás. E helyek televény, zsíros és vastag földjéhez vendégmarasztalás tekintetében nincsen fogható. Olyan esőzések, amelyek máshol még nem jönnek számba, itt mint csapás jelentkeznek. A gazda esőmérőt tart az . udvarban, amit minden reggel megfigyel. Ha látja, hogy a csapadék a mérőben bizonyos átlagon fölül van, az igákat ki sem küldi szántani a földekre, any- nyira bizonyos, hogy nem bírja el a négy ökör az ekét. Itt aztán az esős teleken, mint ' a mostani is, be van a házba zárva a kintlakó. Semerre sem mehet, a legjobb út egy hét alatt oly példátlan csirizesre válik, hogy csak a négyökrös szekér birkózik meg vele, az is üresen. Kocsival, különösen hintóval járni ez időkben lehetetlenséggel határos nappal is,/éjjel meg éppen nem lehet. Hiába a modern fur- fang, amely meg akarja csalni a puszta koromsötétjét; a rúdvégi acetilénlámpás legfeljebb annyit ér, hogy acetilénvilágítás mellett fordul Jel az ember. Z árt és rabélet ez ilyenkor; más időben, az ünnep hetében azonban éppen kétségbeejtő. A kintlakó család letehet arról végképp, hogy ő bárhova mehessen, vagy akárki hozzájuk jöhetne. Az egyetlen jó még a világon, hogy lovat és lovas embert teremtett az Isten. Ez az egyetlen lény, amely még mehet valamerre: hova menne máshová, mint a faluba a postáért. Nincsen más mulatság, csak az, amit a posta hoz. Városi ember a karácsonyi duzzadt lapszámokat leginkább ünnep után olvassa el szegről végre, míg az ilyen börtönébe zárt pusztalakóknak ilyenkor egyedüli öröme az újság, amit tarisznyájában hosszas küszködések után meghoz a postáról, a lovasember. Közben sétálás egyik szobából a másikba, sorraszedése az ablakoknak, s kibámulás valamennyin a vigasztalan, saras világba, szemlélése, hogy miként hajkurássza a nagycsizmás béresasszony az elszabadult malacot, azután ebéd, azután rövid időre lámpagyújtás, azt is, mint mondani szokás, csak azért gyújtják meg, hogy eloltsák, mert a legkitartóbb szándék sem tud esti nyolc órán túl megbirkózni a fentlétellel... Hát a kintlakó nép? A nagy tanyavilág, amelynek apró, sárból-vert falú fészkeiben külön-külön lakik a szántóvető magyar? Ott is csöndnek az uralma van ezen a héten, bár ugyan a másikon, meg a harmadikon is. Élik a téli világ egyhangú, zajtalan életét. Itt valóban észrevétlenül tru- ditur dies die. Az asszony főz meg mos, az ember olykor megitatja az állatokat, ételt vet elibük, „kever” a malacnak, egyéb foglalkozása nincsen. Ha ért a betűkhöz, fölír ezt, vagy azt a kalendáriumba, olykor verset is szerkeszt, s eldugja, hogy a fia ne lássa. A fiú is igen emberségesen harcol a kalamussal, különféle írásokat vetvén az irkaba, már amilyeneket a tanító rendeletbe adott. A kislány a babáját öltözteti, vagy dobálja, de nem kell félni, hogy eltörik, mert kukorica- csutkából való. Jó az azonban annak, aki ezzel is beéri. Be meg csakugyan be is érheti, mert úgysem látott még különbet. Lakodalom még nincsen, az majd csak farsangon következik. Legföljebb ha disznótor van imitt-amott, s a jó ismerősökhöz vendégségre járnak ily alkalmakkor. Ez azonban kölcsönbe megy, mert a szívesség annak idején vissza- adatik. Közel tanyákban átjárnak egymáshoz kártyázni az emberek. Aki szeret olvasni, könyvet is hozhat a gazdasági körből, ha a kör nincsen messze, s ha van könyv a körben. Más tennivaló mi lehetne? Ha valaki valaha ült, s a börtönben megtanulta a var- gaságot, bajlódhat a csizmákkal, amiket összevarrás végett hozzáküldenek. Ez a hivatal azonban nem mindenkinek jut ki, a börtön sem jutott. Hát igen, még van, hogy imitt- amott kisüstben pálinkát főz valamely szomszéd, s ilyenkor ahhoz is el szokás nézni meg- deputálás szempontjából — aztán már csakugyan nincsen semmi tennivaló. Így jön az ünnep böjtje és az este. Az apró ablakok ez estén tovább világosak, mint máskor szokott lenni. Jézus, a gyermek, repül át a térés mezőkön, a tanyák fölött, s ím belop a szobába a Miska gyereknek egy pár új kis csizmát. A hangtalan téli éjben így libeg a Jézus, jővén a csillagok közül, s valóban a Valér lánynak meg papucsot hozott, sarka is van neki, a jó reggelét, no nézd el, nézd csak... Ezen formájú szelíd örömök uralkodnak, s az elárvult hideg mezők között a lelkekben nyiladozik némely apró színes virág. D e azért úgy esti nyolc óra tájon csak pihenésre készülődnek. Lepihennek, de nem vetkőznek, mert tíz-tizenegy óra tájon fölkel a nép, mert útja van. Hogy kinek mekkora útja van, az attól függ, milyen távolságra van az iskolától. Üjból fölcsillan az apró ablakokban a világ. És a tanyákból mindenfelől megindulnak az iskola felé, lábalván sarat, vagy havat. Csurakokban az asszonyok, nagy sipkákban és subákban az emberféle, a gyerek pedig ködmönben, mert suba nincsen, ami a gyerekre volna tartozandó. Környös-körülről, különféle tanyákból haladnak állati bőrökben a népek. Az öreg tanító húzza az iskola mellett a falában álló csengettyűt, tiszta szava messze elszolgál az éji csendben és el- szótlahodva. mély elmerülé- sek között lépnek be az iskola házába az emberek. A padokban elülnek valahogy (bár a suba nem túlságosan alkalmas erre), de elhelyezkednek asz- szonyok, gyerekek, férfiak, vén emberek. Jön nemsokára a tanító is, és kisvártatva a régi ház alacsony Szobájában fölzúg az ének, amivel késő éjfélen ott messze a világtól a Gyermeket köszöntik. ANNAK, HOGY AZ ÜNNEPEK a történelem szükségleteinek megfelelően alakulnak, talán éppen a karácsony a leglátványosabb példája. A téli forduló pogány ünnepét csak a negyedik századbán választották az egyházatyák Jézus Krisztus születésnapjává. A niceai zsinat után alakították át a sol invictus (legyőzhetetlen nap) ünnepét sol salutiisnak az (üdvösség napjának) ünnepévé. Az évszázadok a keresztény Európa legnagyobb ünnepévé érlelték, mely még a mai napig is legyőzhetetlen. Éppen mert a téli napfordulóra esik, a mezőgazdaságban szinte egyedül biztos pihenőidőre, a legtermészetesebb módon vált a szent család ünnepéből minden család ünnepévé. A mi hagyományaink szerint is ez az a nap — vagy a szükségletek miatt több napos ünneppé válva —, ezek azok a napok, melyekre a családtagok messze földről is összejönnek, meglátogatják a sokszor egész esztendőben elhagyott és elhagyatott nagyszülőket, s közösen fogyasztják el a hagyományos ünnepi ételeket. A hitet ebben az évszázadban már sokan elhagyták, sokakban csak megingott, elhalványult, de a karácsonyt mégis megünneplik. Megünneplik, mert az embereknek továbbra is szükségük van a szeretet, a család, az emberi kapcsolatok akol-meleg ünnepére. így, akik évtizedek óta nem hisznek a szeplőtelen fogantatásban, nem hisznek Jézus Krisztus isten voltában, de hisznek az ember ember voltában — ma is karácsonyfát állítanak, gyertyát, csillagszórót gyújtanak, megajándékozzák egymást a szeretet jeleként, vagy néha már csak elhagyatatlan szokásból ünnepük a karácsonyt. A béke, a család, a szeretet ünnepét. Weöres Sándor Greco példázata a géniuszról Egyedül ballagok éjben, sötétben. Mécset gyújt valaki a messzeségben. Falusi házában kanócot éget, mely alig fényU be a szoba-mélyet. Félhomályban tesz-vesz a mécs gazdája, épp csak semminél több pislogó lángja. De a vándoroknak vezérlő fény-jel, mérföldekre látszik, ha vak az éjjel. Csillogása jelzi falum irányát, mint hatalmas wAglya, az éjszakán át. (1903) Pedig nemcsak a felvilágosodás növekedett, nemcsak a nézetek változtak meg, hanem az élet módja is átalakult. Ügy látszik, az ünnep tovább tart, mint maga a család. Mert hol van már az elmúlt évszázadok népes keresztény családja, melyben a hatodik, vagy a tizedik gyermek is istenáldás volt? Ma már a három gyermek is csak az ország felelős vezetőinek, vagy a nemzeti lét felelősségét lelkiismeretük szerint hordozóknak a vágyálmaiban létezik. Hiszen évtizedek óta csökken a munkába lépő fiatalok száma a munkát abbahagyó, nyugdíjba vonuló öregekhez képest. Persze, ahol egy gyerékvan, ott is felállítják a karácsonyfát. meggyúitják a gyertyákat. Sőt ott az ajándék sokkal több is, mert szülők, nagyszülők — sokszor rokonok, barátok — azt az egyetlenegyet ajándékozzák meg. A karácsony hosszú évszázadok alatt kialakult, öröklődött szelleme még ott lebeg az emberek lelke körül. De a közösségben élő, közösséghez tartozó ember mindinkább átadja a helyét a magányos, a mindenünnen kiszakadt embernek. Soha ennyi magányosság. Soha ennyi válás; a hol- tomiglan-holtodiglan helyett új, meg új sikertelen párkereső próbálkozások, alkoholmámorba, öngyilkosságba menekülők, akik kimaradtak a szeretet ünnepéből. Néha már azt gondolnánk, jobb volna nekik a régi naiv nyáihit. mint a mai felvilágosult magányosság. Átmeneti korban élünk. A kőtáblákat összetörtük; már nem tudunk és nem akarunk a régi módon élni. De az élet új módját, új rendjét még nem tudtuk kialakítani. Ebben az ‘átmeneti állapotban fokozott erővel kell megkapaszkodnunk mindabba, amit már sejtünk a nekünk való új világból. De abba is, amit még érdemes továbbvinnünk magunkkal a régiből. Amit a karácsony emberiként őriz: a családot, a gyermeket, a közösséget, a szere- tetet semmiképpen ne dobjuk el, ápoljuk. A mi jövendő új, emberibb világunknak is szüksége lesz a család melegére, a szeretetre. Az ilyen korácsonyi alkalmaknál jobbat nem is találhatunk egy kis meditálásra, gondolkodásra, töprengésre. Hogyan is alakíthatjuk jobban, okosabban a mi jövendő életünket, életformánkat, életünk módját, mely nemcsak termelés, nemcsak termelési szervezet, hanem az együttélés szokásai, rendje, az élet újratermelésének hogyanja-mi- kéntje is. A társadalom sűrűjében magányosan didergőket is új melegbe, közösségbe, családba kell elvezetnünk. Ügy kell elrendeznünk az életünket, hogy mindenki hazataláljon benne. De még aki jobban, elviselhetőbben él, az is élhet még jobban, még hasznosabban, még elégedettebben. Lehet, hogy a jövendő karácsonyainkra még többen elfelejtik a krisztusi üdvösség napját, mint ahogy elfelejtették elődeink a legyőzhetetlen Nap ünnepét is. De az ember legyőzhetetlenségének egymás által emberré üdvözülésének, a családnak, a szeretetnek az ünnepét nem felejthetjük el, hanem új módon, új formában fel kell támasztanunk. AJÁNDÉKOZZUK MEG EGYMÁST, szaporodó gyerekeinket, unokáinkat — önmagunkkal, a család és általa a nagyobb közösség erejével, szeretetével, mind emberibb életével, különösen ilyenkor, a munka elcsendesedésének idején, a téli napfordulón. Molnár Zoltán Káldi János: Karácsonyi noteszlap Áldott a porszem, az útszéli kő, a szél hosszú ostora, amint a tűzfalon csattan, a hazafelé menők lábnyoma, s a hallgatag farakás az alkonyaiban. Áldott á fű, a patak, a végtelenbe úszó, szakadozó madárhad. Áldott a bíztatása az ablakon beintő, testvéri nyírfaágnak. Áldott az otthon, a család, a szívmeleg beszélgetés, ahogy kivárágzik szelíden, vidáman; Áldott a harangszó, amint végigfolyik a városon, s el-elakad a tengernyi kéményben, ágban. Áldott, aki jót akar, aki utat épít, akire úgy mosolyog a jövő, akár egy napcsókos, üde erdőrészlet. Áldott, aki írgalmaz, ' s minden szépszí vű ácsoló ja a békességnek Simái Mihá^ Készül a tél Készül a tél halotti ingnek Beletörődő fák között árnyékok foghatatlan csöndek Megborzongok Beöltözök Emlékeid mögöttem mennek Hófúvás karján fölkering zörögve megveri a mennyet egy agyonmosott gyereking Anyácska változtat-e rajtad, hogy már nem vagy és én még vagyok Ki állíthat meg, hogy ne varrjad a meggyvirág-patyolatot a váltás-inget a tavaszt hadd higgyem — visszaváltozhatok Káldi Judit: Háromkirályok NÓGRÁD — 1981. december 24., csütörtök |]
