Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
Z MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANA C S »LA P J A $ŰLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXVII ÉVF., 301. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK TISZTELET A CSELEKVŐ EMBERNEK II felYlIágOSUll Ä ^karácsonyfát. Papa-mama vette, díszíti, néhol még a gyerek is közreműködhet e családi örömet előkészítő műveletben. Ahol még őrzik az ünnep misztériumát, ott Télapó hozta a csillagszórós fácskát, vallásos emberek otthonában a kis Jézus, vagy az angyal. Amúgy az angyalok feltűnően kimentek a divatból. Karácsonyi lapokon röpködnek még, de a mesékben már nemigen bukkannak fel. Árulják őket, mint dísztárgyat, de ebben a minőségükben, is alul maradtak a csúf manókkal, nyelvöltögető krampuszokkal, bre- kikkel, mulatságos, szakállas szörnyekkel szemben. Nem versenyképesek. Aminthogy — időnként úgy tűnik — azok a szárny nélküli, hús-vér emberek, akik eltanulták és gyakorolják a segítés, az adakozás, a békesség őrzésének tudományát, ritkábban kerülnek reflektorfénybe. Nem az „angyali léleknek” titulált — és ezzel máris kissé lenézett — jótékonykodókra gondolok. Nem azokra, akik zokszó nélkül tűrnek el igazságtalanságot, pofont, bántalmat és szenvedést. A cselekvő emberek előtt tisztelgek tiszta szívből. Nem mindig könnyű őket felismerni. Pontosabban: békeidőben, nyugalomban, kiegyensúlyozott társadalmi körülmények között — nehezebb. A második világháború, a főváros ostromának sötétjében olyan nyilvánvaló volt, hogy egyik-másik honfitársunkban angyal lakik, mintha glória világított volna a feje fölött. Már azon az első estén, amikor a karácsonyi gyertyagyújtáskor megszólaltak az ágyúk, megismerkedtem egy kalaposné-an- gyallal, aki idegen létére felcsapott oltalma- zómnak, ennivalót adott és fekhelyet egy szabászasztalon, a ház legbiztonságosabb zugában. Találkoztam egyenruhás angyallal is, akinek lőnie kellett volna rám, amikor észrevette, hogy megpróbálok átfutni az utcánkat átszelő frontvonalon, ehelyett berántott egy kapu alá, legorombított, majd zordan hazáig kísért, mintha foglya lettem volna; hiszen a németek nem isrpertek tréfát a kijárási tilalom megszegőivel szemben. Minden vész megtermi a maga felismerhető angyalait. 1978 karácsonyán Vietnamban jártam. Láttam a hanoi katedrálisban éjféli misére összesereglett, halottaira emlékező, a béke megőrzéséért fohászkodó tömeget, soksok asszonyt, idős férfit, az embersűrűben szendergő gyereket. Csak később találkoztam, szép utazásunk során a vietnami háborúk észrevétlenül glóriás jóembereivel. Azokkal, akik nem a harcokban tűntek ki. Csak mosollyal fogadták gyerekükké az árvákat, füvekből főztek gyógyszert, ruhájukból téptek kötést a sebesültnek ott, ahol nem volt frontkórház, vagy segélyhely. Velük, akik sosem ismert ételeket találtak ki az éhezőknek és felcsaptak tanítónak oklevél nélkül, mert megértették, milyen adomány a tudás. Némely angyal már csak legenda, meghalt, anélkül, hogy hősi halottá lett volna. A többség azonban közöttünk él, azokban a házakban található, ahol a lakók — egy új szokás szerint — időről időre megünneplik azt a családot, mely a legszebben él, a legkellemesebb szomszéd, legondosabb szülő, idős rokonainak legderekabb támasza. De hol lelhető fel a jó ember békében? Hol kereshetjük ma — Magyarországon? Az életmentőt kitüntetik, az intézet gyereket patronáló szocialista brigádról megható cikkek jelennek meg, s a televízió különmű- sort szentel azoknak, akik a legtöbbet tettek a rokkantak évében a testi fogyatékosságban szenvedőkért. De ha csak ennyi igaz, emberséges ember járkálna köztünk, akkor az ördögfiókák épp úgy elözönlötték volna életünket, mint a kerti törpék a vásárokat. Tévedés ne essék, ördögnek se csak azt a leleplezett, saját zsebére dolgozó üzletkötőt, tolvajt, korrupt tisztségviselőt, lakásüzért, markecolót, garázdát, autós cserbenhagyót látom, aki néha szinte saját gazságában tetszelegve néz rám a Kék fény adásakor a képernyőről, akiről szellemes címekkel felruházott cikkeket közölnek a lapok. A láthatatlan angyal ellentéte a nehezen felismerhető gonosz. Az olyan felettes is, alti abban leli örömét, hogy még akkor is találjon néhány megalázó szót, amikor beosztottját megjutalmazza. (Én intéztem el, nem volt könnyű, remélem utólag kiérdemli, nehogy a fejébe szálljon a dicsőség stb.). Azok, akik akárcsak a mesékben, előszeretettel vetik magukat a gyengékre, a kiszolgáltatottakra, a gyerekekre. Közvetlen környezetemben például egy csinos, fiatal krampusz lakik. Szemre: gyerekasszonyka. És éjszakánként, arríikor csecsemője felsír, pokoli szavak kíséretében püföli a háromhónapos emberkét, akit első pillanattól gyűlöl, amióta a világra hozta. Folytathatnám a sort, de^mivégre? Ki-ki jól tudja miként fest az ő ördöge. Angyalainkat nem ismerjük, nehezebben látjuk meg, pedig egyre többen vannak... Miközben a krampuszlány a csecsemőt veri, egy idős szomszédasszony becsönget hozzá, könyörög, fenyegetőzik is, mintha feljelentést tett volna, noha nem tett. Amikor a fiatalasszonyt csibészek kergetik, váratlanul elébük toppan egy tréningruhás, atlétatermetű angyal és néhány kemény szó után az ördög- fiák egyszerre megszelídülnek, elpárolognak. Nem nevezhetem néven azt a színésznőt, aki eljátszik egy főszerepet a főiskolások vizsga- filmjében, s nem veszi fel a honoráriumot. Legyen a pénz egy színész hallgatóé, akinek szüksége van rá. Bár a színésznő sem gazdag! Nem nevezhetem néven azt a fiatalasszonyt sem, akit olyan betegség sújtott szülés után, hogy tudja: néhány év múlva már mozgás- képtelen lesz. De mi mindent tehet addig! Két diplomájához egy harmadikat szerezve, népművészeti köröket szervez, sántikálva utazik ide-oda a megyében, ahol él és sugárzik az örömtől, hiszen amit megtanult, s most megtanít folytatja létezésének értelmét a földön. A karácsony különös alkalom arra, hogy az emberben lakó angyal, a jó megmutassa magát. Ö az, aki nem feltétlenül drága ajándékot vesz, csupán azt a valamit, aminek a megajándékozott biztosan szívből örül. Aminek csakis ő örülhet. így hát töri a fejét, üzletről üzletre jár, barkácsol, vagy hírhez, még a saját könyvespolcát sem tudja kikerülni, ha onnan egy kedves kötete integet rá, az a kötet, amely a megajándékozandónak még kedvesebb lehet. Akadnak angyalemberek, akik szerint kevésbé divatosak; A jóság fogalma gyakran a bugyutaság szinonimájaként hangzik fel az okosok beszélgetéseiben. Éh mpriin hittel hiszem, hogy szükEII glB&PfJ ségünk van rájuk, hogy nem a Szecsuánba leszállt istenek dolga meglelni a jó, a másokért cselekvő embert, s mi megtehetjük azt is, amire Brecht istenei képtelenek: megadhatjuk nekik az illő tiszteletet. M. J. A kormány tárgyalta Elitér&en az elektronika A Minisztertanács szerdai ülésén az ipari miniszter előterjesztése alapján új központi fejlesztési programot fogadott el az elektronikai alkatrészek és részegységek — ezen belül a miroelektronikai alkatrészek — gyártásának fejlesztésére. Megjelölte a program megvalósítását megalapozó kutatás és műszaki fejlesztés irányát és egyetértett a végrehajtáshoz szükséges szervezeti változtatásokkal. Tudomásul vette, hogy az ipari miniszter 1982. január'1-től mikroelektronikai vállalatot létesít, amelynek tevékenysége fokozatosan kiterjed a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés egészére. A kormány megtárgyalta és elfogadta az 1982. évi állami költségvetés végrehajtása érdekében szükséges intézkedéseket. Elfogadta a kormány a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését a vállalati munkaerő-gazdálkodás és a termelési szerkezetváltás kapcsolatának vizsgálatáról és felhívta a minisztériumok és országos főhatóságok vezetőinek figyelmét, hogy irányító munkájuk során vegyék figyelembe és hasznosítsák a jelentésben megfogalmazott javaslatokatA Minisztertanács módosította az újításokról, valamint a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló rendeletet. Az új rendelkezések 1982. január 1-től anyagilag közvetlen is érdekeltté teszik az újítások és találmányok hasznosításában kiemelkedő eredményes munkát végző közreműködőket Teljesítette tervét a szénbányászat A szerda délelőtti műszakban teljesítette idei 25,5 millió tonnás tervét a hazai szénbányászat. így a hátralevő munkanapokon — a vállalat kétszázezer tonnával szemben — várhatóan félmillió tonnát küldenek a bányászok terven felül felszínre. Az iparág évek óta túlteljesíti tervét, de mindig voltak elmaradó vállalatok is. Az idei esztendő eredménye azért is nagyon figyelemreméltó, ónért egyetlen bányavidéken sem zárják adósággal az éVet. aitHiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiimmitiniiiiimiiiiiiimi ..........................................................................................................................................niiiiiniiimmiiimiiliiiiiiiHiimiiiiiiiiiiimiiniiiiiiiiiiiiiii V örös szegfűs emlékezés Az emberek az óvóhelyen vacogtak, odakünn tél volt, háború, fegyverropogás■ Nyöszörgőit a város a menetelő bakancstalpak alatt, nyöször- gött az egy utca városa. Aztán csillaghomlokú katonák jöttek, kenyeret osztogattak, szíves szót a didergőknek, fényt hoztak és szabadságot, jövőépítő álmokat. Álmok. Ami 37 esztendővel ezelőtt csak annak tűnt, ma valóság. Felnőtt, megszépült, az egy utca városa, lakói nyugodalomban, békében és jólétben élnek. Lopakodik az ünnep utcákon, tereken, népesek az áruházak, üzletek. Ám az ember, a karácsonyi készülődés közepette is megáll egy pillanatra. Emlékezni! Emlékezni, azokra, akik e békés élet alapjait 37 esztendővel ezelőtt lerakták, kik idegen földön vesztették életüket, s nem ülhetnek karácsonyt a szeretteikkel. Koszorúzni indult tegnap délután Salgótarján sok-sok lakója. Az üzemek, a gyárak munkásai. Kegyelettel adóztak a szovjet hősi emlékműnél, a névtelen hősöknek az MSZMP megyei, járási és városi bizottságának dolgozói, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres testületek, a szovjet déli hadseregcsoport képviselői, a nagyüzemek, hivatalok dolgozói, a felszabadulás mámoros érzését csak könyvből ismerő diáksereg. Ünnepség volt a felszabadulási emlékműnél is, vörös szegfűs koszorúk, — a kegyelet virágai kerültek talapzatára, a központi temető Hősök falát virággal borították be a Malinovszkij úti általános iskola tanulói, a városi tanács dolgozói. Emlékeztek! Emlékeztek a csillaghomlokú katonákra, a névtelenekre, a 37 esztendővel ezelőtti fagyos decemberre, a felszabalulást hozó karácsonyra! Kulcsár József felvétele KELLEMES ÜNNEP ír* ü ET!
