Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-18 / 296. szám

Legyen világ

r Nagy volt a riadalom. Nagybátony egyes körzeteiben a Mikulás utáni hét elején. Néhány lakásban — tizenegyen jelentettek be panaszt a helyi OTP-fiókban — az EMÄSZ szakemberei kikapcsolták az áramot. A lakók egy része — köztük kisgyermekesek — a kész tényekre mentek haza, gondolhatják, miiyen képet vágott férj, feleség, amikor az előszoba vilianyja sehogyan sem akaródzott kigyulladni.

Mit tudnak az esetről a nagy- bátonyi OTP-fiókban?

— Július elejével vezettük be az átutalási betétkönyvet — kezdi a válaszadást Gubá- nyi Ernőné fiókvezető —, s folyamatosan ajánljuk ezt a szolgáltatást ügyfeleinknek. Mindenekelőtt kényelmes, a lakosság érdekét szolgálja. Aki rendelkezik ezzel a betétkönyvvel, annak nincsen gondja az újságdíjak, lakbérek, a telefon- és villanyszámlák stb. befizetésére, minimális kezelési költségért magiunk intézzük- Most azonban néhány ügyfelünknek, ezen aligha lehet csodálkozni, a villanykikapcsolás miatt megrendült a bizalma...

— De hát végül is mi történt? Miért nem egyenlítette ki az OTP az átutalási betétkönyvvel rendelkező állampolgárok villanyszámláját?

— Mert az ÉMÁSZ salgótarjáni kirendeltsége több embernek nem adta le időben a villanyszámláját, így a követelést nem tudtuk érvényesíteni. Erre történt aztán meg a kikapcsolás. Anélkül, hogy bennünket előzőleg értesítették volna.

Az ÉMÁSZ salgótarjáni területi központjában Czeglédi Ferenc üzemigazgató és Tur- csányi Béláné üzemigazgatósági osztályvezető tájékoztat a történtekről. Turcsányiné hivatalos iratokkal bizonyít: november 9-én 69, egy hónappal később 18 nagybátonyi átutalási betétkönyvvel rendelkező lakos villanyszámláját küldték el a salgótarjáni központba. Szerintük hat OTP-s fogyasztó számláját nem sikerült a mintegy ötezer lap közül kézzel kiszedni, s közülük négynek kapcsolták ki az óráját.

— Amikor az esetről tudomást szereztünk, azonnal intézkedtünk a visszakapcsolásra — mondja az üzc;nigazgató.

— Persze, azokat, akik akár néhány órára is villany nélkül maradtak, ez aligha vigasztalja. ök, minthogy egy országosan is szorgalmazott, készpénzforgalmat kímélő szolgáltatás jóhiszemű igénybe vevői, joggal tartják méltatlannak a történteket. Véleményük szerint mi okozta a bonyodalmakat?

— A kifizetésekről a pénzbeszedő ad tájékoztatást, ő jelenti tehát azt is, kiknél kell kikapcsolnunk az áramot — feleli Czeglédi Ferenc- — Az történhetett, hogy a lakó nem közölte alkalmazottunkkal, hogy neki átutalási betétkönyve van. Ezt mi mindig méltányoljuk, s annak megfelelően jártunk volna el. A másik eshetőség, hogy a lakó nem volt otthon, a számlák közül nem tudtuk kiszedni az övét, ő maga pedig nem egyenlítette ki nyolc napon belül a számlát, a megadott értesítés alapján.

— Többen elmondták az érintettek közül, hogy ők említették a díjbeszedőnek az átutalási betétkönyvet, de az meglehetősen kemény hangon elzárkózott tudomásul vételétől. Magyarán: kikövetelte a pénzt. Megint más kereken elutasította, mondván, ugyanazért nem tud még egyszer hatszáz forintot fizetni. Nem fűződik esetleg érdeke a pénzbeszedőnek ahhoz, hogy minél több egyéntől „takarítsa be” a pénzt?

— Egyáltalán nem — bizonygatja mindkét vezető. — Mi az óralieolvasás után ßzeE nnyi a nagybátonyi riad atom háttere. Nem tudom megítélni, melyik félnek van lényegében igaza: annak-e, amelyik a gépi feldolgozásért pénzt követel, amelyik nem a legkörültekintőbben kapcsolja ki a villanyt —, vagy annak, amelyik a többszöri kérés ellenére sem fizet? Azt azonban bizton állíthatom, hogy a két intézmény, vállalat „magánháborújának” a levét nem az állampolgár ihat ja meg.

Végre legyen világosság ebben a húzódó témában is!

Sulyok László

tünk, ezt az OTP-s ügyleteknél is el kell végezni.

— Ügy tűnik az elmondottak összevetéséből: adminisztrációs hiba történt. Kézi kiválogatásnál ez nem csoda. Ügy tudom azonban, hogy önök a válogatást számítógéppel végzik, és Salgótarjánban, Balassagyarmaton nincs hasonló probléma. Miért nem táplálják be az újabb betétkönyvesek adatait?

— Miskolci központunkban van a számítógép, s a központunk az adatbetáplálásért egyszeri összegét kér. Nyilváhva- ló, hogy a gép működtetése pénzbe kerül, s lényegében a beszerzésével van összefüggésben, hogy a vállalat csökkentette a díjbeszedők számát- Nógrád megyében például a havi 45 ezer fogyasztóra 24 pénzbeszedő jut — mondja az üzemigazgató.

Az OTP megyei igazgatóságán Magyari József igazgató- helyettes szobájában beszélgetünk. Jelen vannak az ügyintézők: Olaj Ferenc osztály- vezető és Tóth Ernöné főelőadó is.

— 1969. május 30-án kötöttünk szerződést az ÉMÁSZ- szal itt helyben, Salgótarjánban — mutatja a dokumentumot Tóth Emőné. — Idén májusban kötöttük meg a szerződést, a két új településre, Pásztora és Nagybatonyna, szintén helyben. Abban nincsen szó semmiféle anyagi követelésről.

— Azóta húszezer forint kifizetését követeli budapesti központunktól a miskolci ÉMÁSZ-központ — mondja Olaj Ferenc. — Ennek fejében mintegy 3—400 számla gépi feldolgozását végeznék el, valamint a későbben kötendőkét is. A két központ szerint mádig nem jött létrfe az ügyben megRendelet a népművészeti vásárokról

r Rendelet jelent meg a népművészeti vásárokróL A folklór ugyanis divat, nem véletlen tehát, hogy az utóbbi időben több helyen és számos alkalommal rendeztek ilyen vásárokat. Ezek egy részében azonban keveredett a valódi érték a hamissal, az igazi népművészet a giccsel.

I A művelődési miniszter és » belkereskedelmi miniszter újabban kiadott, MM 16/1881. számú együttes rendelete egyebek között azt is meghatározza, hogy a népművészeti vásárokon milyen alkotások

hozhatók forgalomba. Ezek szerint az ilyen rendezvényeken a népművészet mesterei, a népi iparművészek, a népi iparművészeti tevékenységet folytató iparművészek, a népművészet ifjú mesterei, valamint a népi iparművészeti tárgyak előállításával és forgalomba hozatalával foglalkozó szervezetek vehetnek részt. A névjegyzéket a Népi Ipar- művészeti Tanács az engedélyező hatóság rendelkezésére bocsátja. Vásár ugyanis csak engedély alapján rendezhető és ennek kiadásánál előnyben kell részesíteni azokat a szervezeteket, intézményeket;

amelyeknek fő tevékenységük

a művelődési vagy a népi iparművészettel összefüggő feladatok ellátása. Ilyen vásárt áltálában művelődési intézményekben vagy — a helyi szervek engedélye alapján — az erre alkalmas közterületeken lehet rendezni. A vásárt kereskedelmi szempontból a nagyközségi, községi szakigazgatási, illetve a városi, fővárosi, kerületi tanács kereskedelmi — művészeti szempontból a fővárosi, megyei tanács végrehajtó bizottságának művelődési feladatokkal foglalkozó szervei ellenőrzik.

Képcsarnoki tárlatok, grafikák

Mind több szó esik az utóbbi időben hazánkban is a mindennapi környezet és a tárgyi világ színvonalasabb alakításával összefüggő dolgainkról. E kérdéskörhöz tartozik, többi között a szűkebb környezet, az otthon funkcionális és esztétikai szempon* tokát egyaránt szem előtt tartó megteremtése, illetve kialakítása, a lakáskultúra magasabb színvonalra emelése. E tevékenységbe, sajátos eszközeivel és kínálatával a Képcsarnok üzlethálózata is bekapcsolódik, például kiegészítő kisbútoraival, műtárgyaival, képzőművészeti alkotások bemutatásával és így to-' vábbA Képcsarnok salgótarjáni üzlete — új helyén megnövekedett lehetőségeivel élve — szintén több irányú erőfeszítéseiket tesz ennek érdekében, Figyelmet keltenek például kiállításai és bemutatói, amelyek szervesen épültek be a megyei képző- és iparművészeti kiállítási programba is, azt mintegy „kiegészítik”, változatosabbá teszikEbben az évben Salgótarjánban öt képzőművészeti kiállítást és bemutatót rendeztek. Igaz, nem egyforma sikerrel. Az érdeklődők találkozhattak Monos József, P. Fára Janka, Szűcs József, Csavlek András és legutóbb novemberben Sarkantyú Simon alkotásaival. Különösen sikeres volt P. Fára Janka festőművész kiállítása, mert a művész nógrádi ihletésű képeiből hozott ízelítőt. Reméljük a jövő évi kiállítási program szintén változatos lesz, ennek előkészítése most van folyamatban.

Ezekben a napokban a Képcsarnok igen gazdag és értékes grafikai anyaggal várja az érdeklődőket Ebben, többi között megtalálhatjuk Reich Károly, Szabó Vladimír, Cso- hány Kálmán, Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Borsos Miklós grafikáit, sőt Amerigo Tot két lapját, a Fésülködőt és a .Merengőt is, hogy csak néhány művészt említsünk- Az utóbbi Idő legváltozatosabb grafikai anyaga külön U megérdemli figyelmünket

HUMOR

— Soha, érti, soha! Maga az én lányomról soha nem fogja azt mondani: ő az enyém!

— Nos, • ahogy én tudóm, tisztelt uram, ezt ön sem mondhatja!

☆

— Az a lány, akivel tegnap a kocsmában láttalak, a lányod volt ugye? ,

— Igen, de kérlek, meg ne mondd a feleségemnek!

r GYORS ÜTEMŰ LAKÁSÉPÍTKEZÉS

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a nagyarányú lakásépítési programot nyomban az 1950—1953. közötti felszabadító harcok után kezdték meg. 1957. és 1960. között összesen több mint 11 millió négyzetméternyi lakóterületet létesítettek a városokban és falvakban. 1961 ás 1970. között 800 ezer család költözött új otthonba. A KNDK-ban a lakásépítési terveket minden évben túlteljesítik. Így van ez a jer lenlegi tervciklusban is. Az 1978 és 1984. közötti, második hétéves terv alatt évente 200—300 ezer család költözhet’ korszserű, új otthonba.

A modem építési technológiák alkalmazásának leginkább szembetűnő bizonyítékait a fővárosban, Phenjanban találjuk. A Taedong-gang fo- l?ró partján gyönyörű sugár- utat építenek, amelynek impozáns, sokemeletes épületei a város fölé magasodnak.

— Mit szól ehhez? Már megint kifolytak a gyerekek az iskolából.

— Na ne mondja! És hogy történt?

— Állítólag nem csukták be rendesen a kaput. Azt mondják, legalább egy osztály kifolyt az utcára

•

— Szép dolog. Tudja, az én fiaméknál hogy oldották meg, hogy elférjenek a gyerekek? Emeletes padokat csináltalc. Egy régivágású magas teremben három gyerek is elfér egymás fölött.

— Ez igen. De várjon csak! Hogyan tanítják őket?

— Emeletes tanárral. A főiskolák már rá is álltak a képzésükre. Jövőre az egyik szak a gúlaformálás lesz a tanárképzőkön.

— Az én fiam iskolájában másképp csinálják. Minden helyiséget osztályteremmé alakítanak.

— Ne vicceljen! A mi iskolánkban öt éve nincs laboratórium, és a szakköri szobában a nyolcadik H tanul— Szakköri szoba... jön nekem Ilyenekkel. A fiam*1:ISKOLABUSZ

nál átalakították az illemhelyeket is. Szorosan préselve száz gyerek is elfér a volt férfivécében.

— Na de, hogyan, szóval mi van, ha valakinek mégis. ..

— Nagyon egyszerű■ Minden pad háttámlájára egy zacskót szerelnek, úgy mint a repülőgépeken. Most ment ki egy delegáció Amerikába, hogy tanulmányozza a PA- NAM zacskóit. Állítólag azok újra felhasználhatók.

— Hát... ez még mindig jobb, mintha buszoztatnAk. A kollégám kislányát mindennap leviszik egy nógrádi faluba tanulni.

— Szegény gyerek.

— Bár ki tudja■.Most tervezik, hogy napközit rendeznek be a buszon. Napi öt órát utazik a gyerek, ezalatt tanári felügyelettel megtanulja az anyagot.

— Hm. Mi lenne, ha még meszebbre vinnék? Rögtön leadhatnák a nyolc órát is útközben.

— Idefigyeljen. Ez nem is rossz ötlet. Csak.. • minek menjek olyan messze? Addig köröztek Budapesten, amíg véget nem ér a tanítás. Fel kell szerelni a buszt tornateremmel mosdóval, szaktermekkel, szakköri szobával, magnóval, vetítővel, és mondja, kinek fog hiányozni az a vacak iskola?

— Senkinek. És még sokat köröznie sem kell annak a busznak. Elég ha kétszer átmegy a Lánchídon és az Ár- pád-hidon, máris letelt az idő.

— Tudja mit? Ha a busz egy helyben állna, meg lehetne spórolni a vezetőt— Fel kell tenni bakra, hogy el ne guruljon.

— Igen. És téglával szigetelni, hogy ne fázzanak télen a. gyerekek.

Rá lehetne tenni néhány emeletet.

— Na látja? Megtaláltuk a megoldást. Minél több ilyen Vuszt kell építeni, és rögtön nem lesznek olyan zsúfoltak az iskolák.

Tótisz András

NÓGRAD — 1981. december 18., péntek

INGRID BERGMAN: fi ETEM (28.)

Színpadon Párizsban

Anatole Litvak és én jól kijöttünk egymással, bár őt nyugtalanította, hogy lassan tanulom a szövegemet. Egy napon látta, hogy a szövegkönyvvel a kezemben ülök egy sarokban. Lelkes volt, megdicsérte a szorgalmamat. Nem volt erőm ahhoz, hogy bevall jam neki, a „Tea és szimpátia” című színdarab szövegét tanulom franciául. Egy párizsi színház felajánlotta, hogy játsszam el benne a főszerepet

Mikor az „Anasztáziát” leforgattuk, visszamentem Párizsba, és tudtam, hogy elkerülhetetlen Róbertéval a szakítás. A „Tea és szimpátia” egy fiatal, internátusbán nevelkedő fiúnak a története, aki azt hiszi, hogy homoszexuális.

Roberto olyan ember volt, akinek nagyon ellenszenves dolog volt a homoszexualitás! Amikor Robertinót svájci, vagy angol internátusba akartam küldeni, mindig nagyon megharagudott. Mi ? Ezekben az iníernátusokban kezdődik — tombolt. így azután Ro- bertino soha nem részesült intemátusi taníttatásban.

Rossellini a jelenlétemben olvasta el a forgatókönyvet egy párizsi szállodai szobában. Amikor a végére ért, felállt, a szövegkönyvet a falhoz vágta, és azt mondta, ez a legócskább darab, amit valaha is olvasott. Az nem is lehet kérdéses, hogy ilyesmiben játsszam-e. De nem sikerült lebeszélnie a darabról.

A premier estjén az öltözőmben ült, és olaszul jósolt. Megkértem, hogy legalább franciául mondja, mert francia színpadra fogok állni. HeJ vesen mondta tovább az anyanyelvén; Nem kell félnem, nem fogok sokáig a színpadon állni. Legfeljebb tíz percig.

Megkövültem. Lámpalázasan mentem ki a színpadra. De minden jól ment. Az utolsó jelenetnek is vége lett, láttam, hogy Roberto a kulisz- szák mögött áll. Partnereimmel álltam a színpadon, valóban ünnepeltek minket. Felálltak a nézők, tapsoltak, üvöltöttek, bravót kiabáltak, egyszerűen nem engedtek le bennünket a színpadról. Mikor egyszer egyedül álltam a színpadon, Róbertot láttam szemben velem. Találkozott a pillantásunk. Egymás szemébe néztünk, és ebben a pillanatban tudtam, hogy vége a házasságunknak, még akkor is, i ha továbbra is egymás mellett élünk.

A párizsi színházi játékkal új élet kezdődött számomra. A gyerekek . nálam voltak, Roberto több hónapra el 'akart utazni, hogy filmet forgasson Indiában. Egyedül magamra voltam utalva. Négy év óta először. Nekem kellett döntéseket hoznom. De boldog voltam. Jól éreztem magam. A darab siker volt. Kollégáim a szünetekben az öltözőmben gyűltek össze, és pikáns vicceket meséltek. Jól szórakoztak rajtam, mert még mindig elpirultam. De az elfogódottságom napról napra egyre jobban feloldódott, végül én is úgy nevettem, mint ők.

Következik: 29- Váljunk el!

Filmjegyzet

ÖT ESTE

Egy férfi kipillant az utcára, s a szemközti házban felismeri ifjú éveipek színhelyét. Pillanat műve csak az egész: izgatott kíváncsisággal átszalad és becsönget a régi lakásba! Ugyanaz a nő nyit ajtót, aki mintegy tizenöt éve becsukta! s a közben eltelt idő valós zínűUenül rövidnek és jelentéktelennek tűnik számukra. Pedig az évek mély nyomokat hagytak bennük, melyek váratlan találkozásuk első percétől görcsös izgatottságban, elfojtott gyanakvásban jutnak kifejezésre, míg aztán öt este múltán ez a feszültség bizalommá oldódik.- Szinte a film teljes történése alatt zárt térben vagyunk; de nem érezzük a falak szorítását, végig ugyanazokat az arcokat látjuk, de azok nem válnak unalmassá Nyikita Mi- halkov — miként az Etűdök gépzongorára, vagy az Oblomov néhány napja című filmjeiben — az öt estében is a lélek hánykódását és annak viselkedésekben való megtestesülését vizsgálja. Hősei érzékeny, gondolkodó emberek, akik jól ismerik, értik önmagukat, s szándékosan tesznek, illetve nem tesznek lépéseket sorsuk alakítására.

Adott volt Alekszandr Vologyinnak az ötvenes években írt darabja, kiválasztott a rendező néhány kitűnő színészt, előteremtett egy huszonöt évvel ezelőtti tipikus moszkvai lakást és eljátszotta jellegzetesen finom, költői játékát, melyet csak ő tud így eljátszani. Könnyedén megtalálta a módszereket ahhoz, hogy kiterjessze a színhely téri és időkoordinátáit, megsokszorozza a szereplőit.

A közös élőszobás, konyhás belvárosi lakásban több család él —, mint ezt egy beguruló labdából! bicikliző gyerekből, a telefoncsengetésre kikukkantó fejekből kikövetkeztetjük. Tamara Vasziljevnának televíziója van; a híradókból adódik a cselekmény pontos dátuma, s a híradók segítenek már a film elejétől az ötvenes évek végi hangulat megteremtésében. Az öt este szerkezete megfelel a szabályos színpadi mű felvonásokra tagolódó formájának. A cselekmény mindig este folytatódik, áthidalva a hősök kapcsolatában kevéssé jelentős nappalokat. Az adott, néhány este azonban felvázol előttünk egy másik Idősíkot is, a háború előtti éveket, amikor Hjin diákként itt lakott Tamaránál és szerették egymást. A múlt egy lépcsőházi ölelésben, egy daltöredékben, örökre megőrzött pillantásokban jelenik meg újra, no és a hősök mélyen átélt dialógusaiban. Tehát sohasem konkrétan. Mégis képszerűvé válik a múlt, leginkábba kétszer is elmesélt búcsú, amikor Tamara —, mint a Szállnak a darvak Veronikája — az állomás tömegében lesi a maga Boriszát: Iljint.

A találkozás konfliktusát az mélyíti el, hogy mind a ketten álarcot öltenek, s akkor válik a találkozás egymásra találássá, amikor sikerül ledobni az álarcokat. Azért menekülnek a másik és önmaguk elől is, mert az emlékezés kegyetlenül bizonyítja, ők már nem azok, akik voltak, s főként nem azok, akik szerettek volna lenni. Az ifjúkori szerelem azonban erős kapocsnak bizonyult, a két ember rájön, hogy nem volt életükben ennél mélyebb, tartósabb kötődés azóta sem Ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy még egyszer elhagyják egymást. Tamara arcának változásait, viselkedésének szeszélyeit a szereppel teljesen azonosuló Ljudmila ©urcsenko sok színnel ábrázolja. Iljin a hazugságával nehezebb helyzetet teremtett magának, s az őt játszó Sztanyiszlav Ljubsín számára ez nagyszerű lehetőségei nyújt

Tamara unokaöccse és annak barátnője harcolnak a kél magányos emberért.'A fiú a valóságba próbálja visszaránt gatni álmodozó nagynénjét, a lány pedig szabályosán iljin útjába áll, s nem hagyja elmenni. A két fiatal a fi Un kedves figurái, őket nem nyomasztja á múlt, számukra mint den egyszerűen megoldható — csak akarat kérdése. Ä történethez tartozik még Iljin volt egyetemi társa, akinek sikerült az élete. Ott lebeg hát a példa: ilyen lett volna ő is,’ ha . . . Van még egy ellenpont. Ilia alkalmi barátnője, Zó- ja, egy butácska lány, aki nem tud.ia megtartani a férfiakat'

Az Öt este kegyetlen, szomorú film — nézni; felemelő megnyugtató — emlékezni rá.

■— ko —