Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

Alapképzés — szakképzés Aki művelt: művelődik INGRID BERGMAN: ÉLETEM (26.) ÁZ IKREK Az Ikrek első születésnapján. Bergmannal Robertino és Ros­sellini első házasságából származó fia Fotók Kodályról Négyszáz, Kodályról készült fényképfelvételt adományo­zott Vámos László Balázs Bé- la-díjas fotóművész a kecske­méti Kodály Zoltán Zenepe­dagógiai Intézetnek. A felvé­telek a világhírű zenetudós gazdag életpályája 1960—1967. közötti szakaszának fontosabb történéseit örökítik meg. A gyűjteményből jövőre, a Ko- dály-centenárium évében ren­dez kiállítást az intézet. HUMOR ' Az orvost felkeresi egy pá­ciens, és arra panaszkodik, hogy fáj a lába. — Hm. önnek súlyos fica­ma van. Régóta jár vele? — Már két hete. — Két hete?! Hogyan tud­ta ilyen sokáig tűrni a fáj­dalmat? Miért nem jött el mindjárt? — Tudja doktor úr, mihelyt valamim fájni kezd, a fele­ségem mindig azt mondja, hogy hagyjam abba a do­hányzást! ☆ — Fogalmam sincs, mit csináljak — panaszkodik a szenvedélyes horgász a ba­rátjának. — Harmadszor for­dul elő, hogy amikor hazajö­vök a horgászásból, a felesé­gem ágya alatt találom a sze­retőjét. , — Akkor többé nem mész horgászni? — Még mit nem! Jobb öt­letem van; lefűrészem az ágy lábait! „Önkiszolgáló Akaratiamul is az okos lány meséje jut eszembe: hozott is ajándékot, meg nem is. Mert, ha megkérdezzük a pásztói Mikszáth Kálmán Középisko­lában: van-e ifjúsági klubjuk, jogosan felelnek ninccsel, hi­szen, az egykori klubteremben tanítás folyik. De éppúgy igaz válasz a van is.... Egyszerű a magyarázat: ez a klub a Lovász József Művelő­dési Központban működik, gi- misefcnek. Hogyan is alakult ki ez az együttműködés, ami több már a ház által nyújtott progra­mok „fogyasztásánál”, tevé­keny szerepet feltételez Her- czegné Varga Ilona osztályfő­nökkel beszélgetünk erről. — Tavaly, másodikos koruk, ban az osztályomból 15—16 diák a művelődési ház törzs­vendége lett. Rendszeresen be­jártak az Új Tükör-klub fog­lalkozásaira. Számítani lehe­tett rájuk a kiállítások rende­zésében, ifivezetőként. A gim­náziumiban is ők szervezték a kulturális programokat. Ügy érzem, egyfajta jutalom ez, hogy erre a spontánul kiala­kuló közösségre klubot szer­veztek. Nevezhetjük gimis klubnak, harmadikosok klub­jának —, de azt hozzá kell tenni, nem zárt mások elől sem. Nem elszigetelt. Például a községi Ifjúsági klubbal is együttműködnek. Ami még a háttérben van: Prezenszki Pi­roska, iskolánk volt tanítvá­nya a „gazdája”, segítője. — Vidékiek is el tudnak ide járni? — Erre is gondoltak, úgy választották meg az időpontot. Péntek délután fél öttől fél hétig jönnek össze, el tudják érni a buszokat, vonatot. Sze­rencsés dolog, hogy péntekre került: nálunk már ötnapos tanítási hét van. A szabad szombat előtt a legjobb az ösz- szejövetel. Sokan vannak, akik kisközségekből járnak be Pásztóra — otthon bizony ke­vés szórakozási, művelődési lehetőséget találnak. Itt ötlete­ket is kapnak. — Milyen programmal dol­gozik a klub? — Mindenki találhat kedvé­re valót az ajánlatából, s leg­különbözőbb területeken, hi­szen az „étlapot” közösen állí­tották össze, önkiszolgálóak le. hetnek. Tudom, nem minden­ki zenerajongó, de például a híres zenetudóssal. Raieczky Benjáminnal sokak számára jelentett élményt a találkozás. Életéről, a népzenekutatásról. Milyen műveltséggel ruház­za föl a középiskola a fiata­lokat? Általános vagy szak­mai ismeretek kerüljenek az oktató-nevelő munka előteré­be? Milyen legyen a kétféle műveltség aránya? Nemcsak az iskolák háza táján hangza­nak el ezek a kérdések, ha­nem a közvélemény is meg­lepően gyakran foglalkozik velük. Kiváltképpen az utób­bi egy-másfél évtizedben, ami­kor a tudományos-technikai forradalom szele az oktatási rendszert is elérte. Pedig valójában nem újke­letű közéleti-közoktatási prob­léma a műveltség elemeinek s azok egymáshoz való viszo­nyának vizsgálata. Bármeny­nyire meglepőnek látszik, le­galább másfél évszázada örök­zöld téma ez a pedagógiában és a közvéleményben egyaránt. Száz vagy százhúsz évvel ez­előtt éppúgy sokat foglalkoz­tatta a szülőket, mint manap­ság, hogy mit tanul a gyere­kük a középiskolában, első­sorban amiatt, hasznát veszi-e majd az életben az ott elsa­játított ismereteknek. Igaz, ak­koriban főként a latin és a görög nyelv hegemóniája el­len léptek föl sokan, ma pe­dig az a leggyakrabban el­hangzó kifogás, hogy az álta­lános műveltséget megalapo­zó humán tantárgyak mind­inkább háttérbe szorulnak a reál tárgyakkal szemben. Ez Idő tájt a szenvedélyes vita nemcsak a hazai berkek­diákok Pasztán Bartókról beszélt — közép­pontban mindig a zene szép­sége, öröme állt. Jó ötletnek tartom a kedvenc lemezek be­mutatását —, ez nemcsak a muzsika szeretetőt, de egymás megismerését is szolgálja, Volt, amikor kedvenc könyvé­ről beszélt valaki. Népszerű­ek a játékos vetélkedők, és ter­mészetesen sokakat vonz a diszkó is — ilyenkor közösen rendezik más fiatalokkal. — Ügy hallottam, ez a gár­da nem mindig marad a négy fal között... — Szerveztünk már kirán­dulásokat. Egy alkalommal a budapesti Planetáriumban jár­tak a diákok, a lézerofóniával ismerkedtek meg. Van olyan is. hogy egymásra épül a pén­teki ..műsor” és a kirándulás —, ami csak növeli mindkettő sikerét. Ez történt a galériá­ban tett múzeumi kirándulás­nál. Előtte Munkácsy Mihály és Paál László művészetéről volt szó — nem véletlenül ke­resték az ő képeiket, az ő mű­vészetük került legközelebb szinte mindenkihez. Legna­gyobb értéke ennek a klub­nak a kötetlensége — minden tanári irányítás, „kényszer” nélkül azt csinálhatják, amit legjobban szeretnek, ami leg­jobban érdekli őket. A mun­katervük is igazolja: tudnak mit csinálni, van bennük igé­nyesség. — A harmadikosok klubján túl is élénkebbé vált az isko­la és a művelődési ház kap­csolata. Mi ennek az oka? — Igen, amióta itt vagyok, azóta figyelem: nem minden évben egyforma intenzitású a művelődésben való részvé­tel, az együttműködés. Hogy az utóbbi időben megerősö­dött, abban nagy szerepe van annak, hogy aktívabb, érdek­lődőbb diákjaink vannak, szakmai zsargonnal „jobb a gyerekanyag”. Ezt a beisko­lázás is segíti Nem minden jelentkezőt veszünk fel, ma­gasabb a mérce. A pódiummű­sorok színvonala is javult. Olyan összeállításokat láthat­tak. hallhattak, ami gyakran kapcsolódik a tanult irodalmi anyagokhoz. Ezekre szinte kö­telezően mennek. .Sokan vál­tottak Filharmónia-bérletet. 150 diák jár a koncertekre. A Népszínház műsora is többet leérő, mint egyik-másik ko­rább5 évben. Reméliük ez ma­rad is — a hosszabb hét vége tartalmas eltöltéséhez sokat adhatnak a népművelők! G. Kiss Magdolna ben zajlik, hanem több más országokban is. „A természet- tudományok diadalittas győz­tesként viselkednek az iroda­lommal, a művészettel s rész­ben a filozófiával is, vagyis a humán tudományokkal szem­ben” — így kesergett nemré­giben egy szovjet középiskolai tanár a Komunyiszt című fo­lyóiratban. Érdemes ebből a nézőpont­ból egyetlen pillantást vetni az általánosan művelő közép­iskola, azaz a gimnázium tan­tárgyainak óraszámaira. A hu­mán tárgyak aránya a gim­názium óratervében száz év­vel ezelőtt még 72 százalék volt, aztán megkezdődött a fa­rigcsálás, szinte minden évti­zedben levettek belőle vala­mit, így most már az anya­nyelv, a történelem, az iroda­lom, az idegen nyelvek taní­tására az óráknak csak 35 százaléka fordítható. A kü­lönbségből a reál és az úgy­nevezett készségtárgyak része­sülnek. Vajon arra következtessünk ebből, hogy napjainkra az ál­talános és a szakmai művelt­ség nehezen fér meg egy gyé­kényen? Hogy az egyik sze­retné fölfalni a másikat? Semmi esetre sem, mint ahogy az sem jár el helyesen, aki kétféle műveltségről töp­rengve a bajok gyökerét ki­zárólag a középiskolai humán­reál tantárgyak aránytalan­ságában keresi. Mélyebbre kell ásni ennél, mert minden idevágó nehézségünk valójá­ban az alapképzés és a szak­képzés viszonyának megoldat­lan problémáiból ered. Némi leegyszerűsítéssel az itt a kérdés, hogy az intézmé­nyes oktatásnak melyik lép­csőfokán kezdődjék meg a szakképzés. A személyiség egyes vo­násai ugyanis a 15—16 éves kor táján még nem fejlődnek ki a fiatalokiban, más, megle­vő tulajdonságok pedig eset­leg elszürkülnek, vagyis az is­kolai képzésiben nagyon előre hozott szakosodás egyoldalú fejlődéshez vezethet. A szülők egy része minden bizonnyal ezt érzékeli, amikor gyereke pályaválasztását minél később­re igyekszik halasztani. Egyéb­ként az oktatás távlati fejlesz­tésén dolgozó szakemberek is hajlanak a szakképzés kitolá­sára, sőt annak az elképzelés­nek is mind több híve van, hogy a szakmai fölkészítés na­gyobbik része ne is iskolai keretek között történjék. Nyomós érv szól ez utóbbi elgondolás mellett: az iskola nem nyújthat befejezett mű­veltséget sem az általános, sem a szakképzés keretében. Ezért a tudományos-technikai fejlődés mai szakaszában az alapvető ismeretek megtaní­tásán kívül az iskolának min­denekelőtt arra kell töreked­nie, hogy kialakítsa az önálló gondolkodás, az önművelés, a továbbtanulás igényét, hogy megfelelő időpontban, a fia­tal alkalmas legyen a maga­sabb szintű szaktudás befo­gadására. Aligha van ennél nehezeb­ben teljesíthető nevelési kö­vetelmény. Ám a mostanában oly gyakran emlegetett általá­nos műveltség megalapozásá­nak végül is ez a célja, mert a szilárd műveltség olyan cso­mópont, ahonnan később több irányba vezetnek elágazások, és olyan „valuta”, amely az bármikor beváltható. Tisztázásra vár, hogy md legyen az általános műveltség tartalma, milyen mértékben lehet és szabad beépíteni a megelőző nemzedék tudás­anyagát a mai fiatalok isme­rethalmazába. Természetesen nemcsak a verbális tudáson van a hangsúly: az általános műveltséget az ismeretek, a világnézet, a képességek, a magatartás és az ízlés egysége­ként kell értelmeznünk. Vég­eredményben csak az az em­ber tekinthető általánosan műveltnek, aki képes és hajla­mos önmaga művelésére. Mexikóban rendezték meg a mi esetünkhöz hasonló ese­tekre specializálódott ügyvé­dek a távházasságkötést is. Így jött létre az az abszurd jelenet, hogy két férfi állt az állami hivatalnok elé, mint menyasszony és vőlegény. Az egyik azt mondta: „Téged, Ingrid Bergman a hites fele­ségemmé fogadlak.” Mire a másik azt válaszolta: „Téged, Roberto Rossellini hites fér­jemmé fogadlak.” Télen egy tízszobás lakás­ban laktunk Rómában a Viale Bruno Buozzin, nyáron a ten­gerparti házunkban, a „San­ta Marinellában”. Nem volt sok tennivalóm, sok alkalma­zottunk volt. Majdnem fölös­legesnek éreztem magam. Ro­berto mindenkivel nagyvona­lú volt. Ha azt mondtam ne­ki, szükségem van egy cipő­re, pénzt adott és azt vála­szolta: „Miért csak egy pá­rat? Vegyél hatot!” 1950 novemberében egy ka­liforniai bíróság úgy döntött, hogy Piának apja gyámsága mellett Kaliforniában kell maradnia. Én engedélyt kap­tam, hogy a szünidő felé.t a lányommal töltsem, de csak Amerikában. Ettől nem lettem boldog. Változtatni azonban nem tudtam rajta. 1951-ben ismét terhes let­tem. Nagyon szerettem volna egy lányt, mert Róberténak az első házasságából már volt két fia és egy közös fiunk. Ennek most lánynak kell len­nie, és már el is döntöttem, hogy Isabella lesz a neve. De egyszerre kettőt is kaptam, az ikreket. Isabellát és Ingri­det. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, a Magyar Nem­zeti Múzeum és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum 1933-ra és 1985-re országos pályázatot hirdetett A ki­emelt témák között szerepel az életmód története. Ebben a témakörben pályázni lehet városi, vagy egy városba köl­tözött család, illetve agrár- proletár család többgeneráci­ós életútjának leírásával, to­vábbá település, lakótelep, épület lakásviszonyainak, ki­alakult szokásainak, hagyo­mányainak föltárásával. Má­sik nagy témakör a kulturális egyesületek története, azaz dalkör, olvasóegylet, amatőr színjátszókor, önképzőköri egylet, munkásotthon, tele­pülésen működött kulturális egyletek történetének meg­írása, dokumentumainak, tár­gyainak összegyűjtése. Lehe­tőség van továbbá új- és leg­újabb kori történeti emlék­helyek, tájegység, település, városrész , emlékhelyeire vo­natkozó adatok összegyűj­tésére, • emlékhelyek, emlék­épületek. emlékművek, emlék­táblák, temetők, sírok törté­netének leírására Pályázni lehet egyéb témá­jú helytörténeti feldolgozá­sokkal is. de a kiemelt témák ez. elbírálásnál előnyt élvez­nek. A pályázatot egyéni és 1953 második felében egyre kevesebb lett a pénzünk, és Roberto kijelentette,-sok filmet és egy csomó pénzt akar csi­nálni. A gyerekekkel együtt Németországba utaztunk, hogy Münchenben leforgassuk a „Félelem” című filmet. Sze­rencsétlennek éreztem ma­gam, mert Roberto nem en­gedte, hogy más rendezőkkel is dolgozzam. Ott volt Olasz­országban az a sok jó ren­dező — Zeffirelli, Fellini, Visconti, De Sica —, aki mind velem akart filmet ké­szíteni. Én is szívesen dol­goztam volna velük... Ma­gukon kívül voltak, hogy Ro­berto nem engedte. Az 6 sze­mében a tulajdona voltam. De nem voltunk egymás jó szellemei. A nyilvánosság megvetette azokat a szerepe­ket, melyeket a filmjeiben játszani engedett nekem. Ter­mészetesen ez már régen vi­lágos volt előttünk. De nem beszéltünk róla. A hallgatás egyre nagyobb lett közöttünk azzal a csenddel, melyet nem mertem megszakítani, mert ’ félreértett volna. Bármit mon­dok, megbántottságában ve­szekedés lenne az eredmény. Mathias Wieman, aki a „Félelem”-ben volt a partne­rem, megérezte, milyen két­ségbeesett vagyok. Egyik nap azt mondta nekem: „össze fog roppanni. Megőrül, ha így folytatja tovább. Miért nem hagyja el Róbertét?” Rémül­ten meredtem rá: „Róbertot elhagyni? Hogy tehetném?” — kérdeztem. „Ez lehetetlen!” Következik: 27. Roberto pálfordulása. csoportos tagozatban hirdet­ték meg- Az egyéni tagozaton belül külön bírálják az ifjú­sági pályamunkákat. Foko­zottan számítanak az iskolai és helytörténeti szakkörök, a szocialista brigádok közös munkán alapuló pályaművei­re. Az országos pályázat a me­gyei pályázatokra épül, tehát kétlépcsős. A pályázatokat Nógrádban a megyei múzeu­mok igazgatóságához (Salgó­tarján, Nógrádi Sándor tér 8.) lehet beküldeni, A beküldés határideje 1982. és 1984. au­gusztus 31. A megyei ered­ményhirdetésre októberben kerül sor. Az országos ered­ményhirdetés 1983-ban és 1985-ben a munka ünnepéhez, május l-hez kapcsolódik­A nemzetiségi témában vagy nemzetiségi nyelven írt pályamunkákat külön kate­góriában díjazzák. Amennyi­ben valamelyik pályamunka múzeumi szempontból érté­kes, jelentősebb mennyiségi anyagot tár fel, úgy azt ki­állításon is bemutatják. Ké­rik a kiemelt témák iránt ér­deklődő egyéni és csoportos pályázókat, hogy már munká­juk megkezdésekor keressék meg a Magyar Munkásmoz. galmi Múzeum adattárát, ahol részletesebb tájékoz­ta tást kaphatnak. NÓGRÁD — 1981. december 16., szerda P. Kovács Imre 4 szkíta. kan. avar, s a többi pusztai ft ép emlékének Színes rajzjátékfilm, készült 1981-ben a Pannónia Film Rajz­és Animációs Stúdiójában. Magyar népmesék nyomán Irta: JANKOVICS MARCELL és GYÖRGY LÁSZLÓ Fényképezte: BACSÓ ZOLTÁN Rendezte: JANKOVICS MARCELL Bemutatók a megyei gyermek- és ifjúsági filmnapok keretében: SALGÓTARJÁN „November 7” JOBBÁGYI KARANCSLAPUJTÖ NAGYBÁTONY „Bányász” XII. 17—19. XII. 20. XII. 21. XII. 22. Harmadikosok klubja? A múzeumok új- és legújabb kori történeti országos pályázatáról *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom