Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

Munka és egészség Orvosok a gyárban Nemrégiben tucatnyi or­vos érkezett a Magyar Ká­bel Művek balassagyarmati gyárába. Nem csupán ben­nem vetődhetett föl a kér­dés: ugyan mit kereshettek a gyógyítás szakemberei egy ipari üzemben? Miért hall­gatták figyelemmel a gyár igazgatójának szavait a termelésről? Miért járták be az egész hatalmas — és egyre terebélyesedő —, mo­dern komplexumot? Mit adhatunk A magyarázatot dr. Hat­vani Lászlótól, a kórház igazgató-főorvosától és Géczy Imrétől, a gyár igazgatójá­tól kaptam meg. — Kapcsolatunk több mint tíz esztendőre nyúlik vissza, és ha úgy tetszik, • akkor a kölcsönös előnyökön alapul — így a főorvos. — Mit adhatunk mi az üzem­nek, pontosabban az ott dolgozó embereknek? Idő­közönként és rendsze­resen szűréseket vég­zünk különböző területeken. Ezeket a szűréseket gyakran az üzemorvos javasolja, de nemegyszer maguk a gyá­riak. Ha bizonyos beteg­ségek az átlagosnál gyako­ribbak és ugyanarról a munkahelyről többen je­lentkeznek azonos panasz- szal, annak oka lehet maga a munkahely is. Földerítjük és megszüntetjük közös erő­vel a veszélyforrásokat. Üzemorvos kollégánk gyak­ran járja a gyárat és ilyen­kor az orvos „szemüvegét” veszi föl. Nemegyszer pe­dig épp a munkahelyi ve­zetők hívják föl a figyel­münket olyan tényekre, amelyeket esetleg a „szak­vakság” miatt nem veszünk észre. Rendkívüli felülvizsgála­tokkal sikerült csökkente- nünk a háromnapos bete­gek számát. Bizonyos ott­honi teendők idején koráb­ban ez idő alatt akarták a szüretet, a búcsút és egye­beket letudni. Egyébként minden dolgozóról karto­nunk van az üzemorvosi rendelőben, a kolléga pon­tosan tudja hát a páciens korábbi betegségeit, az al­kalmazott terápiát, ez köny- nyíti a gyógyító munkát. A rendkívüli szűréseket, ame­lyeket lehet, itt kint, a gyárban végezzük el, így minimális a munkaidő-ki­esés. Alkalmasint a szűrés esetleg két napját is igény­be venné egy-egy dolgozó­nak, ez pedig jelentős vesz­teség lenne! — Azt szokták mondani, hogy a gyógyító munka nem mérhető forintban., — Mint ahogy kilométer­ben, vagy literben sem — mosolyodott el Hatvani fő­orvos. — Valójában azon­ban ezekkel a helyszínen végzett szűrésekkel, a föl­tárt és megszüntetett beteg­ségforrásokkal, a megelő­zéssel mégis teremtődik új érték, pontosabban nem vész el egy esetleges beteg­ség okán. Természetesen ez csak másodlagos, vagy so- kadlagos szempont, hiszen ebben a gyár-kórház kap­csolatban a legfontosabb, hogy így többet tudunk ten­ni az egészség védelméért, hiszen a helyszínen jobb a megelőző munkánk. Vagyis nem lesz páciensünk az, akit egyébként csak beteg­ként látnánk a rendelőin­tézetben vagy a kórházban. — Pénzt is kapnak a gyártól. — Nem azért, mert netán kuldus lenne az egészség­ügy! Szándékuk, hogy se­gítsék műszerbeszerzésün­ket. Tíz év alatt három­millió forintot kaptunk, s a hatodik ötéves tervben másfél milliót utalnak át számunkra. Közvetve segít Séczy Imre, a kábelgyár igazgatója rögtön leszögezi: \ — A gyógyítás közvetve ugyan, de segíti a termelést. Tetőtől talpig megvizsgál­ták a kórház orvosai min­den dolgozónkat, egészségi állapotukat figyelemmel kí­sérik. Jól fölszerelt üzem-«, orvosi rendelőkben a bel­gyógyász hetente háromszor, a fogász kétszer rendel. Amikor induló gyár vol­tunk, a fölvett dolgozókban még nem élt az ipari szem­lélet, sok volt a hamis be­tegünk. A rendszeres orvosi felügyelet és a rendkívüli fölülvizsgálatok eredménye­ként a korábbinak tizedére csökkent azok száma, akik az orvoson keresztül akar­nak szabad időhöz jutni. Volt idő, amikor többet vol­tak a gyár dolgozói beteg- szabadságon, mint szabad­ságon. Jelentősen csökkent a táppénzesnapok száma, ami — akárhonnan vizsgá­lom — jó dolog. Jelenti egyrészt azt, hogy dolgozó­ink egészségi állapota a rendszeres orvosi felügyelet mellett javult, másrészt azt is, hogy több a termelésben töltött napok száma, ami pedig érinti a pénztárcákat. Egy ipari üzem természete­sen termelési értékben gon­dolkozik. de egy percre sem feledkezik meg az értékte­remtőkről, a dolgozókról. Ezért hát a kapcsolat a kór­házzal. Jelentős biztosíték — A pénz? — ötévenként másfél milliót tudtunk adni és igy lesz ez ebben az ötéves terv­ben is. Ha valaki leülne és kiszámolgatná, bizonyára fo­rintban is megtérülne ez az összeg. Én azonban azt gon­dolom, hogy az üzemorvosi ellátás és a kórház nyújtot­ta egyéb orvosi segítség egyik biztosítéka a jó gyári közérzetnek és magának a termelésnek is. A jövő év júniusától egyébként a Ma­gyar Kábel Művek önálló ex­port-import jogot kap, ez módot adhat esetleg arra is, hogy a dolláros műszer- beszerzésekben segítséget adhassunk. Ez persze még csupán terv. A balassagyarmati kór­háznak nem csupán a kábel­gyáriakkal van ilyen mun­ka- és baráti kapcsolata. A fenti módszerekkel vigyáz­zák a* város más üzemedben dolgozók egészségét, de a járás számos üzemébe, ter­melőszövetkezetébe is ki­szállnak. Máskor meg a gazdasági egységek autó­busszal hozzák be az orvo­sokhoz a munkásokat, s kö­zös megegyezéssel néhány óra alatt „föltérképezik” egészségüket. A munka meg az egész­ség így szövi szorosra roko­ni szálait. Hortobágyi Zoltán Ilyenkor ősztájt, egy terem­tett lelket is alig látni a he- rencsényi utcákon. A háztáji kukorica betakarításának a dandárja van ezekben a na­pokban. Főleg az asszonyok, fiatalok, idősek törik az aranyló csöveket. Délutánra aztán benépesül a falu. Viszik haza lovas kocsival vagy ze- torral a termést. Estére kuko­ricafosztó lesz a faluban. So­kan inkább száron fosztják meg kint a határban, így ke­vesebb az otthoni baj, felfor­dulás, de azért akadnak még, akik ragaszkodnak ehhez a szokáshoz. Férfiemberek, egy kis ha­tárbeli munkáért nem szí­vesen nyúlnak a szabadsághoz. Tartogatják inkább a házépí­tésre, nyaralásra vagy éppen a lány esküvőjére. Reggel jön­nek a buszok, viszik őket dol­gozni a balassagyarmati ká­belgyárba, a kerámiába, az Ipoly Bútorgyárba. Szép szám­mal vannak, akik csak hét vé­geken térhetnek vissza a csa­ládjukhoz. Nem egyedüli pél­da ez a falu arra, hogy van­nak ingázó dolgozói. De az it­teni ember réges-régen ennek az életmódnak parancsai sze­rint igazgatja életét. A takaros porták azt mu­tatják nem is rosszul. Hosszú idő gyakorlata, kemény embe­ri akarat és szorgalom jel­lemző a vidék emberére. Úti­kalauzom Szandai Vince, negy­venöt szeptemberétől dolgozik tanácsi szolgáiéiban. Igaz, a herencsényi tanácsból azóta tanácsi kirendeltség, az érces hangú kisbíróból, kirendeltsé­gi hivatalsegéd lett. A titulus ha változott is, ő nem. Mai napig is nagy szorgalommal Herencsényi hétköznapok Rétegek és érdekek A I/IC7 Központi Bizottsága legutóbbi ” ülésén foglalkozott a réteg­tanácsok megalakításával. Apropónak ennyi is elegendő ahhoz, hogy az ifjúsági szövet­ség rétegpolitikai tevékenységéről szóljunk. Valójában a téma mindenkor aktuális, hi­szen a mozgalmi élet állandó jellemzője a rétegek szerinti- differenciálás. Egyszerűen azért, mert az ifjúság, a KISZ-tagság ko­rántsem homogén, más az érdeklődése, fel- készültsége példának okáért a szakmunkás­tanulónak és a mérnöknek. Ami az egyik­nek túlságosan bonyolult, a másiknak unta­tó közhely. Másként él, más kérdések fog­lalkoztatják a még eltartott diákot és a ke­reső, önálló családot alapító dolgozó fia­talt. Jól tükrözte a különbözőséget a KISZ X. kongresszusa is, amelyen a több mint há­romszáz hozzászóló többnyire egy-egy ré­teg céljairól, gondjairól adott számot. Egy­séges ifjúsági szervezet és differenciálás: nincs a kettő között ellentmondás? Az ifjú­sági mozgalom újjászervezéséig érdemes visz- szatekintenünk a válaszért. Az ellenforrada­lom után, 1957-ben szükségszerűen az egy­ség kapott nagyobb hangsúlyt. A politikai egység. Akkor sem gondolta persze senki sem. hogy valamennyi alapszervezet „unifor- mizáltan” működhet. Más feladatokat ol­dottak meg a diákok, mást a dolgozó fiata­lok. Az üzemekben ákkor is főként a gaz­dasági tennivalókhoz kötődtek a KISZ akciói, a tanintézetekben a megítélés mér­céje akkor is az volt, hogy ki miként tesz eleget tanulmányi kötelezettségeinek. Csak a differenciálás szervezeti keretei hiányoztak. Nem jutott rájuk elegendő energia, kimun­kálásra vártak a módszerek, ott is a sablon érvényesült, ahol sajátos, csak egy bizonyos rétegre érvényes megoldást kellett volna ke­resni. Persze sok múlt az alapszervezeteken, a választott tisztségviselőkön, a kezdeményező­készségen. Bizonyos azonban, hogy az évek múlásával felhalmozódtak a jogos igények. Az ifjúsági szövetségnek különféle kívánsá­gokra kellett reagálni. A feladatok megha­tározásakor is figyelembe kellett vennie a rétegsajátosságokat. Csak utalásként: a köz­ponti akcióprogramok jó néhány éve már külön fejezetet szentelnek az alapvető if­júsági rétegeknek. És megfelelő fórummá váltak a rétegtanácsok. Javaslatok, elemzé­sek jelzik munkájuk eredményességét. Mint ismeretes, a rétegtanácsok tagjainak egy ré­szét a KISZ-szervezetek közvetlen javaslatai alapján bízták meg. Azaz: a KISZ Központi Bizottsága áttételek nélkül is kap jelzéseket a tagságtól. A központi bizottság ülésein pe­dig rendre napirendre kerül egy-egy ifjúság gi réteg helyzete. A cél világos: valamennyi KlSZ-alapszer- vezet olyan programot alakítson ki, amelyet a tagság magáénak vall. Mellőzzék a for­mális vállalásokat, vegyék tekintetbe a KISZ-tagok felkészültségét, teherbírását, ér­deklődését. Mindenütt elérték már e célt? Ha unalomba fulladó taggyűlésekre gondo­lunk, ha felidézünk papírosízű előadásokat,' ha a passzív KISZ-tagokat próbáljuk össze­számolni — melyik alapszervezetnek hány százalékát alkotják vajon? ,—, akkor a vá­lasz nyilvánvaló. Elérhető-e egyáltalán az optimális állapot? Több okból sem. Részben azért nem, mert a KISZ-tagság folytonosan cserélődik, újabb és újabb korosztály tanul­ja a szervezeti életet, ismerkedik politikai fogalmakkal, a politizálás gyakorlatával.' Másrészt a fejlődés velejárója, hogy a meg­oldott feladatok helyébe újakat teremt a valóság. Tíz évvel ezelőtt leggyakrabban a közösségi helyiségek hiányát panaszolták a fiatalok. Okkal. Aztán — nem kevés anyagi ráfordítással — a legtöbb helyen berendez­tek klubokat, összejövetelekre alkalmas szo­bákat. Minden megoldódott? A helyiségek­be vonzó program kell, a program összeál­lításához hozzáértő fiatalok. A KISZ X. kongresszusán elhangzott vé­lemények, javaslatok is bizonyítják, hogy minden ifjúsági rétegnek van kielégítésre váró igénye. Számon tartott igénye. Ahogy az október hatodiki központi bizottsági ülésről kiadott közleményben olvashatjuk: „A köz­ponti bizottság külön dokumentumban fog­lalta össze a KISZ X. kongresszusán elfoga­dott azon feladatokat, amelyek megvalósí­tása az illetékes állami szervek segítségét, intézkedését is igényli, valamint azokat a ja­vaslatokat, amelyek a fiatalok élet- és munka- körülményeinek, tanulási lehetőségeinek, pá­lyakezdésének, családalapításának, művelődé­si és sportlehetőségeinek javításával kapcso­latosak. A központi bizottság úgy döntött, hogy ezt a dokumentumot eljuttatja a Minisz­tertanácshoz.” DÍvahiia* hogy a reális helyzetfelmé­DlZOnyOSj r£shez az is hozzájárult, hogy a rétegek sajátosságaira a korábbinál nagyobb figyelmet fordít az ifjúsági szövet­ség. következésképpen az érdekeiket is hat­hatósabban képviselheti. M. D. Hagyományos termék .végzi az „összekötői” felada­tot a Cserhátsurányi közös községi Tanács és a falu kö­zött. Arról beszélgetünk, ho­gyan is szaporodhatott meg ennyire a személygépkocsik száma, rádió, televízió majd minden házban megtalálható már. — Nagy divatja van a nyúl- tenyésztésnek. Van olyan fel­vásárlói nap, hogy ezerötszáz tapsifülessel mennek el a fa­luból és számolják le a tekin­télyes summát az kisállattar­tóknak. A teheneket is meg­találni a portákon. A pásztói tejüzem komolyan számít az itteni tejre. No és a méhész­kedőknek is népes tábora van a községben. A Gris-hegy és a Szunyog-hegy lankáin bő­ven van akácvirág — mondja Szandai Vince. A művelődési házat 1949- ben kezdték el építeni, szem­ben az akkori tanácsházával. Itt volt a hatvanas években a tisztasági fürdő. Hetente két alkalommal lehetett tisztál­kodni. Ahogy szaporodtak a fürdőszobák, úgy feledkezett meg mindenki róla. Most a sportolók használják öltöző­nek. Az épület másik részé­ben kapott helyet az orvosi rendelő és a könyvtár. Filmve­títés nincs a faluban. mert olyan kevés az érdeklődés. Nem érdemes üzemeltetni a mozit, mint olyan sok más kis­községünkben. A herencsényi pávősokat egy évvel ezelőtt a megszűnés réme fenyegette. Pedig ne­vükkel, szép hangjukkal gyak­ran lehetett találkozni a me­gyében, de az országps nyil­vánosság előtt is, a televízió­ban. Az országosan jól minő­sített pávakör megbízott veze­tője Szalai József, a közös ta­nács igazgatási előadója. — A kör szakmai vezetését a mai napig nem tudtuk meg­oldani. A negyventagú cso­portban nagy az összetartás, tenniakarás és a dalnak sze- retete. „Csak” ez tart össze bennünket... A Galgamenti ÁFÉSZ tízes számú vegyesboltjában Maj- dán Istvánná boltvezető, he- helyettese Kiss Mihályné kí­nálják az eladnivalót. A választékról érdeklődöm Majdánnétól. — Szeretnénk, ha a FÜ- SZÉRT-től több árut kapnánk. Hiába ir föl a megrendelő töb­bet. .. A kenyér minősége nem a legjobb. Nincsenek ve­le megelégedve a vásárlók. Meg aztán, mert sokan eljár­nak dolgozni, inkább a pász­tói, püspökvarsányi kenyeret hozzák haza. ' ami.t munka után vesznek. Ha netalán nem sikerül megvásárolni ott. ak­kor jönnek ide. S mert pon­tosan ezért kevesebbet rende­lünk, s ha az Ilyeneknek vé­Több mint tízéves a Nóg- rád megyei Sütőipari Vál­lalat pásztói üzeme, s távol­ról sem tartozik a moder­nebbek közé. Ez egyúttal azt is elárulja, hogy az ott dol­gozó 52 ember munkája sem, letlenül nincset kell monda­nunk, akkor megvan a baj. Kívül-belül ráférne egy ki­adós tatarozás az üzletre. Hogy megteszik, eddig csak ígéret maradt... ☆ Szandai József postással ta­lálkozunk az utcán. Kicsit ké­sett a küldeményeket szállító busz, ezért jó két óra is lesz mire leteheti a nagy táskát. Siet, de a kedvünkért gyors statisztikát készit: 205 televí­zió, rádió minden házban, Népszabadság 40, Szabad Földet 95-en, NÓGRÁD-ot 75-en és Rádió-, Televízióújságot 55-en járatnak a faluban. * ☆ A falu főútján, a Kossuth úton baktatunk. Az útszéli ju­harost benőtte a gaz és dud- va. Szandai Vince látja,félre­kalandozó tekintetemet, rög­tön meg is jegyzi: — Azt tervezik a fiatalok, hogy megcsinálják parknak. Lekaszálják a gazt, padokat készítenek. Kár lenne ezért a kis zöld területért itt a falu közepén. ■ A téesz telepe közelében épült Herencsény új része. — Épülnek mostanában is lakások? — Nem mondhatom, hogy nagy az építkezési kedv, de három-négy lakást összehoztak eddig minden évben. S ha épí­tenek, akkor már csak két­szinteset, fürdőszobásat csi­nálnak. Ha elkezdik, ott van szinte az egész rokonság, amíg el nem készül egészen. . . Én ebben látom az itt élő embe­rek régi szép tulajdonságát. Az egymásnak és egymáson való segíteni akarás az, amely eddig összetartotta őket és meghozta gyarapodásukat. Szabó Gy. Sándor könnyű. Ennek ellenére 35— 40 ezer környékbeli minden­napos igényeit elégítik ki ke­nyérből, péksüteményből, egyaránt. A minőségre egy­re kevesebb a panasz, s ez a szakértelem mellett a lel­kiismeretes, fegyelmezett munkára is utal. Naponta hat és fél tonna kenyeret és nyolcféle süteményből 15 ezret sütnek. Mivel la­pátos kiszolgálású kemence van az üzemben, ez jelen­tős fizikai munkát igényel, hiszen csaknem minden munkafolyamat, a dagasztás kivételével, kézzel történik. A korszerűsítés eredménye­ként — 1983-ban cserélik ki a jelenlegi kemencéket alagútkemencékre — csak két év múlva lesz könnyebb az itt dolgozók munkája. Mintegy két évvel ezelőtt az üzemben átálltak a szá­raztészta gyártásáról a gyors­fagyasztott levelestésztára. E megyében is közkedvelt terméküket olyan jó minő­ségben készítik — a Magyar Hűtőiparral kooperálva — hogy a hasonló terméket gyártó hat vállalat közül a pásztóiakét tartják a leg­jobbnak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy exportra is kerül ebből. Tizenöten fog­lalkoznak a termék gyártá­sával és naponta 1300 kilo­grammot szállítanak Mis­kolcra. A tésztát ugyanis olyan speciális hűtőalagúton kell mínusz 40—45 fokra le­hűteni, amilyennel csak az ottani hűtőház rendelkezik. Az elmúlt két év bebizo­nyította, hogy a Nógrád me­gyei Sütőipari Vállalat ve­zetői jól döntöttek, amikor elkezdték a korábbi gazda­ságtalan száraztészta helyett az új, korszerű termék gyár­tását. Képünkön: Mérlegen a méltán közkedvelt leveles­tészta. NÓGRÁD — 1931. november 11., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom