Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

Ú» „mecénás" Balasscraycrmcrfon Otthont — könnyebben — Én ugyan nem fogok ne­ki a házépítésnek! Nem a pénz miatt, az még összejön­ne, de honnan volna nekem annyi időm, hogy a számtalan hercehurcát végigcsináljam ? A munkahelyemen nem visel­nék el, hogy most ezért az en­gedélyért szaladok, aztán meg azért, most meg építőanyag a gondom, aztán kőműves után futok. Szóval inkább lakom addig az anyóséknál és csönd­ben kivárom, amíg készlakás­hoz jutok — morfondírozott harmincon alig túli ismerősöm Balassagyarmaton. — Aki épít, szinte mind belegárgyul ki­csit, jobbára az ember maga is megsínyli a tömérdek gon­I dot, de ennél is rosszabb, hogy rámehet az egész család. Kéne valami olyan szervezet, amelyik a magánlakás-építők gondjait átvállalná... Maga sem gondolta volna, hogy kívánsága mihamarabb teljesül. A város vezetői rég­óta érzik ezt az igényt. Szá­mot vetettek azzal is, hogy ebben az ötéves tervben meg­épülő lakásoknak kétharmada magánerőből készül majd. Eh­hez kívánnak a jövőben segít­séget adni. A tanács végrehaj­tó bizottsága ezért úgy döntött, hogy a saját pénzükből ott­hont teremtőknek az eddiginél több segítséget ad. MAGÁNÉPlTTETÖK irodája Az első lépcsőn már rövide­sen lépni lehet, ugyanis no­vember közepétől. pontosan 16-tól már fogadja is az ügy­feleket az ‘az ügyintéző, aki­nek ténykedése nyomán sok­féle szolgáltatáshoz juthatnak a magánépítők. A jövendő építőknek új „mecénása” ke­rült a városban, a városgaz­dálkodási vállalat személyé­ben, Az irodát, ahol járni taníthatják a még a kezdet lépcsőin bukdácsoló otthont teremtőket, ez a vállalat üze­melteti ettől a naptól. Bővebb információt Fülöp Istvánnétól, a főkönyvelőtől kaptam. — Mit nyújt a kezdet kez­detén irodánk? Akinek nincs telke, nálunk, a Rákóczi úti házkezelési osztályainkon, ahol egyelőre szolgáltatásunk az életét kezdi, megtekintheti az eladó telkek listáját. Akinek már van telke, annak segí­tünk kapcsolatot teremteni a tervezőkkel, s persze a típus­terveket is megmutatjuk. A telek és a t»rv összeházasítá­sában így lerövidül az út. Ezenkívül az engedélyeztetési ügyeket teljesen magunkra vállaljuk. Előzetes tárgyalása­ink jó mederben haladnak a TÜZÉP-pel, így az anyagok beszerzésében is lesz szere­pünk. Mindezek mellett pedig Pályázat katonai főiskolára A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel a dol­gozó nép szolgálatát hivatá­suknak választó férfiakat, akik a magyar néphadsereg vagy a Belügyminisztérium határőr­ség tisztjei kívánnak lenni. A jelentkezés feltételei: ma­gyar állampolgárság, feddhe­tetlen előélet és erkölcsi-poli­tikai megbízhatóság, hivatásos katonai szolgálatra való al­kalmasság, érettségi bizonyít­vány, vagy annak a folyó tan­évben történő megszerzése, nőtlen családi állapot, 23 évnél nem idősebb életkor. A jelentkezők felvételüket kérhetik: a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskolára, ahol gépesí­tett lövész, harckocsizó, raké­ta és tüzér, felderítő, műszaki és BM-határőr szakon; a Zal­ka Máté Katonai Műszaki Fő­iskolára, ahol légvédelmi ra­kéta és tüzér, híradó, vegy­védelmi, rádiótechnikai, harc- és gépjármű-technikai, fegy­verzeti, hadtáp és katonai pénzügyi szakon; a Kilián György Repülő Műszaki Főis­kolára, ahol repülőgép-veze­tői, helikoptervezetői és repü­lőműszaki képzés több szakán folyik képzés. Ezek a főiskolák a katonai képesítés mellett a szakterü­lethez kapcsolódó üzemmérnö­ki, üzemgazdász!, a vadász­irányító, -megfigyelő szakon ál­talános iskolai orosz nyelvta­nári képesítést nyújtanak. A katonai főiskolára pályá­zók Jelentkezési lapot a kö­zépiskola igazgatójától, a ko­rábban végzettek a megyei hadkiegészítési és területvé­delmi (Budapesten a fővárosi hadkiegészítő) parancsnokság­tól, sorkatonák a parancsno­kaiktól kaphatnak. A pályázók a katonai főis­kola mellett egyidejűleg más felsőfokú intézménybe is je­lentkezhetnek. Pátyázati határidő: 1982. ja­nuár 31., kivétel a repülőgép- és helikoptervezetői szak, ahol november 15-e. (MTI) vállalatunk kisgépeit bérleti díj fejében az iroda bárkinek rendelkezésére bocsátja. Szándékunkban áll fölmérni a város kihasználatlan építőipa­ri gépkapacitását is, amit szintén az építők szolgálatába állíthatunk. Kisgépparkunk fejlesztésére egyébként a ta­nács pénzt bocsát rendelkezé­sünkre, a vásárlások után bő­vül a kölcsönözhető gépek so­ra. Aki épített már. az tudja, az elhangzottak mögötti való­ság micsoda könnyebbséget je­lenthet. Vegyük csak az enge­délyeket. A Balassagyarmati városi Tanács ügyfélszolgálati szakigazgatási szervének ve­zetője, dr. Kökényesi József listát mutatott. A legszeré­nyebb számítások szerint is egy ház fölépültének legalább húsz fázisa van, amiből a fe­le az engedélyeztetések körül zajlik. Még valamit: manap­ság, ha együtt van a pénz és az építési szándék, úgy nagy­jából fél év kell ahhoz, hogy az első kapavágást megtehes­sék. — Az iroda ennek az idő­nek a lerövidítéséhez szüksé­ges összes tájékoztatást ter­mészetesén Ingyen adja — folytatta dr. Kökényes! József. — A kölcsönzés természetesen megfelelő díjazás ellenében történik. Mindenképpen indo­, költ volt már egy olyan köz­pont létrehozása, amely a szétszórtabban megszerezhető információkat egy helyütt ad­ja át csokorban, sőt ennél többet is tesz, hiszen az igé­nyek szerint tervezzük, hogy ott mérnök és technikus gyakor­lati tanácsokkal lássa majd el az ügyfeleket. Mi több, ők vá­rosépítési koncepciónkat is szem előtt tartják, ezt hangol­ják össze az építők igényei­vel. Segítenek a teleknek leg­megfelelőbb típusterv kivá­lasztásában, a legcélszerűbb épület ajánlásával még a szemléletet is formálhatják. — Amit a hónap közepétől nyújt majd az iroda, már az sem kevés. Tudhat-e többet? — Tudhat, ha szükség lesz rá! Amennyiben a lakosság kívánja, bizonyos idő után a városgazdálkodási vállalat, en­nek az új létesítménynek a gazdája, képes lesz arra is, hogy megrendelés alapján kulcsátadásig leveszi a gondot az otthont teremteni szándéko­zók válláról. Remélem balassagyarmati ismerősöm olvassa ezeket a sorokat. Javaslom, vegye föl a telefont és hívja a 351-es te­lefont. November 16-tól, hétfő­től ott adnak bővebb fölvilá- gosítást. (H. Z. Kisterenyén a nagyközség korszerű óvodája a természetvédelmi park ölén kapott helyet.' — kép: kulcsár —J Emelik a tömény szeszes italok és a dohányáruk fogyasztói árát Az Országos Anyag- és Arhivatal és a Belkereskedelmi Minisztérium közleménye 1981. november 9-től a tö­mény szeszes italok és a do­hányáruk fogyasztói ára átla­gosan 20 százalékkal emel­kedik. A tömény szeszes italoft közül nagyobb mértékben, 25 százalékkal emelkedik a ma­gasabb szesztartalmú gyü­mölcspálinkák fogyasztói ára, kisebb mértékben, 15—16 szá­zalékkal az alacsonyabb szesz­tartalmú likőröké. A palackozott tömény sze­szes italok közül a félliteres, 40 százalékos cseresznye- és barackpálinka, valamint a rum fogyasztói ára 68,30 Ft- ról 80,30 Ft-ra, a kimért tö­mény szeszes italok közül a IV. osztályú l vendéglátó üzle­tekben a 40 százalékos pálin­ka és rum literenkénti ára 130 Ft-ról 154 Ft-ra- emelke­dik. A forgalom döntő hányadát kitevő dohányáruk közül a belföldi gyártású és a szociá­list^ importból származó ci­garetták ára átlagosan 20 szá­zalékkal, egyéb cigaretták ára 5—34 százalékkal emelkedik. A 25 db-os Kossuth ciga­retta 5,60 Ft-ról 6,70 Ft-ra, a Symphonia 7,40 Ft-ról 8,90 Ft-ra, a Sopianae 10 Ft-ról 12 Ft-ra drágul. Az 50 gr-os ma­gyar pipadohány csomagon­kénti ára 2,40 Ft-ról 2,90 Ft- ra, a Csongor szivar (20 db- os csomag) ára 15 Ft-ról lü Ft-ra emelkedik. Az egyes termékek új fo­gyasztói árairól a vásárlókat részletes árjegyzék tájékoztat­ja MUNKAVÉDELEM ? A munkavédelmi előadó­val utazom a vonaton, aki munkavédelmi továbbképzésen volt. Előadásokat hallgatott, bemutatókat nézett meg, hogy jobban megismerje és eredmé­nyesebben betartassa a MUN­KÁSOKAT VÉDŐ szabályo­kat Otthon tudósításokat találok a lapokban: itt meg ott mun­kavédelmi vetélkedők zajla­nak. Nyilvánvaló, hogy ezek­kel is az ismeretterjesztés a cél, a versenyek — a megfo­galmazás szerint — a „dolgo­zókra vonatkozó munkavédel­mi jogszabályok alaposabb megismerésére” serkentenek. De szól a tudósítás — sze­rencsére — a verseny gya­korlati feladatáról is. Esze­rint: a kólásüvegbe töltött réz- gálicoldatot kellett felderíteni a munkahelyen. Lehetett vol­na ugyan valamilyen sav is sörösüvegben — hasonló köny- nyelműség nem egy esetben volt már végzete« tragédia for­rása----a lényegen azonban ez n em változtat. Nevezetesen: a példa jól szemlélteti, hogy a verseny olyan magatartásra ösztönöz, amely a MUNKÁST VÉDI. Bár ezáltal a munkát is. a sorrend azonban vitatha­tatlan Munkavédelem — munkás­védelem: csak egyetlen betű, meg egy ékezet a különbség. Mar ami a formát illeti. Ha a lényegre tekintünk, a tartal­mat nézzük, akkor a különbsé­get „zongorázni lehetne”. FÉLREÉRTÉS Soha még nagyobb felhajtás egy kávé és egy üdítő ital körül! A pincér leteszi a ven­dég elé aitasztalra, aztán meg­jelenik az üzletvezető. Üdvöz­li a vendéget, nyájasan tuda­kolja, hogy izlik-e a kávé. ked­ves egészségére kívánja a fogyasztást, aztán — mintegy mellékesként — megjegyzi: a kulturáltabb vendéglátás ér­dekében éppen felújították, csinosították az éttermet. Második felvonás, két fel­szolgáló megy az asztalhoz. El­nézést kérnek, kicserélik az abroszt, merthogy van rajta egy folt. Még mindig nincs azonban vége, megjelenik az üzletvezető-helyettes is: — Minden rendben? Kifo­gástalan a kiszolgálás? A szomszédos asztaloktól már lapos pillantásokkal mé­regetik a vendéget: ki az ör­dög lehet ez az ürge, akit így körüludvarolnak? Aztán az üzletvezetö-heL'PtfPs: — Esetleg odabenn, az irodában és a konyhában is szét lehetne nézni. A vendég feszeng: — Ugyan, mi keresnivalóm lenne ott, nem vagyok én el­lenőr, vagy a KÖJÁL. Az üzletvezető-helyettes: — Ugye, most is itt találko­zunk a placcon. Itt vagyok én állandóan az asztalok között, nézem, hogy rendben van-e minden. Így tud az ember in­tézkedni. Kínos. A vepdég a legszíve­sebben már állna is fel, mert — akármilyen hihetetlen — nehezen viselhető el ez a meg­különböztetett bánásmód. El­végre, csak egy a sók közül, aki szórakozni, vagy a közle­kedési járműre való várakozás kényszerű idejét eltölteni le­ül. Az „érdeme" pedig csak annyi, hogy a tolinak a mun­kása és szóvá tett a múltban néhány vendégbosszantó mu­lasztást. A kivételes bánásmód kivívása, nem pedig a köz — minden vendég érdekében tette volna? Hogy is mondjuk finoman.. . eléggé tisztesség­telen, kellően el nem ítélhető volna a szándék. Félreértés, kínos félreértés; két malomban őriünk. S a köriiludvarlástól nemcsak a kíváncsi asztalszomszédok vi- szolyognak, hanem maga a kivételezett is. Mert valóban a jóért, a kifogástalanért emelt szót — de a mindenkinek járó kifogástalanért. Nem értjük hát egymást. ELŐJEL Életkép, Budapest belvá­rosában. Csehszlovák rend­számú autóbusz kanyarodik a Duna-part felé, aztán hirtelen megáll. Szerencsére. A szűk utca két oldalán személygép­kocsik parkolnak, az autóbusz pedig a szó szoros értelmében beszorul közéjük. Ha csak egy pillanattal is később tapos a fékre a fiatal pilóta, akkor már ott a „nyom” egy Zsiguli, egy nyugati rendszámot viselő kék autócsoda, meg egy Polski ol­dalán Dugó, rendőr, karszalagos parkn'óőr, pillanatok alatt ha­talmas nézősereg, kéretlen kommentárok. Igaz is, min­denki vétlen. Az autók sza­bályosan- parkolnak; az ide­gen. helyismerettel nem ren­delkező autóbuszvezető is he­lyesen közlekedik, ha kissé enyhe ívben kanyarodott az egyirányú utcába. Fájdalom, annyi helye már nincs, hogy visszatolasson. * Fiatalok szállnak le a „zá­tonyra futott” autóbuszról. Hórukk, kurta vezényszavak, a rendőr irányításávál felrak­ják a járdára a személygépko­csikat. Minden rendben, kisza­badul a busz, csak most már a gyalogosoknak nem jut hely. — Honnan jöttetek? — Kassáról — felel egy fiú a parkolóőrnek. Megismerni Budapestet. Ami azt illeti, egyik nevezetességén már túl is vannak. Saját bőrü­kön érzik a nagyváros túlzsú­foltságát. az egyre gyakoribb szokatlan testedzést. Hogy azt ne mondjuk: a bel­városi közlekedés-parkolás ta­lán közeli csődjének előjelét. Mint Salgótarjánban isi A TARSAK . Ugyancsak Budapest. Be­tonrengeteg, aszfaltszőnyeg és egy tenyérnyi zöld a Duna- parton, öregember jön, kék köpenyben, fején sildes sapka. Galambok kísérik. Az öreg a zsebébe nyúl, kar­ját vízszintesre emeli. A ga­lambok a begörbített ujjakba kapaszkodnak, szárnyaikkal verdesve egyensúlyoznak. — Anyu, a madárkák a bá­csi kezéből esznek! — A csöpp­nyi gyereknek tátva marad a szája, csodálkozásra kereke­dett arcát öröm nézni. A bácsika boldog, élvezi a kíváncsi publikumot. — Az enyémek! Megismernek ezek a madarak már messzi­ről, három órakor jönnek elém; a Duna-partra... Csepelről meg a Lehel-piacról veszem d kukoricát — néha. Máskor csak kenyérmorzsa jut, mert drága a szem és kevés a nyug­díj. — Itt született? — Dehogy — legyint. — Me­zőkövesden! Milyen boldogan válaszol. Elvégre, akármilyen kedvesek is a gálámból:, azok semmiről sem érdeklődnek. Nem kér­dezik. Elfogyott a kukorica, az öreg sajnálkozva tárja szét karjait. Szinte bocsánatkérően hunyo­rog. aztán elindul a Duna-vart felé. Galambok kísérik. Kelemen Gábor N0GRÄD - 1931. november 10., kedd 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom