Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
Kétesztendősek a Meczel Ikrek, András és Andrea, akiknek édesanyja különös szakértelemmel neveli őket, hiszen gyermekápolónő. Simon Beatrix, Marosvölgyi Andrea, Szőilősl Hajnalka és Tóth-Szőllős Magdolna ötödik bések, az iskola gyakorlati műhelyében. • A boltosok: Havran István, Fodor Józsefné és Sándorné, Bar- ják Sándorné. A társadalmi mnnkában Is élenjáró tanácstag: Bogár Sándor. Nyugat felől élő pántként fogja körül félkaréjban a Narancsot elsőként Karancsalja, aztán a dinamikus palócközség Karancslapuj- tő és a sort éppen a hegy alatt Karancsberény zárja. Egy fonálra felfűzve ez a három, amelynek ha némileg eltérők is a hagyományai, legújabb életében úgy tartozik össze, mint fent a hegyet borító erdő egyik meg másik fája. Minek azt szétválogatni mindenáron? És ha egyszer közelről nem is látszik az egész erdő — ez a három fa azért jól látható, élete, jövője olyannyira közös erekből táplálkozik, hogy hovatovább több lesz az, ami összefűzi, mint ami szétválasztani tudná. A közös sors persze régtől fogva létezik, a közös eredet nemkülönben, hiszen ez a vidék, s errefelé valamennyi közeli község a törzsökös palócság egyik mindmáig kitapintható ősi fészke, régi hagyományokra is figyelő . újakat is alakító faluközössége. Most meg rövidesen osztozik a „város környéki” község címében, státusában, megmaradva lapujtöi központtal, s talán nagyobb önállósággal, jóval több figyelemmel egészülve ki a város részéről. X X X X X Nos, nem csak a népviseletéből „fordult” ki ez a vidék, s vele Karancsalja népe, de megváltozott gyökeresen a község képe is. Egyre kevesebb a népi építészetet legalább nyomaiban megőrző ház — Karancsalja manzárd- tetős házai, ha belül szépek és kényelmesek is, egy elszalasztott lehetőség, egy stílusában jobban ide illő falukép (faluképek) végleges elmaradásának jelképeivé váltak. Messzire vezetne. ha azt is kutatnánk, .hogy milyen oka lehetett emnek? A tény ma már ttiegváltoztát- hataüaii* A mái” falukép — bármilyen is — erőt mutat. A „Narancs alatti” ember, ahogy errefelé Karancsalját nevezik, nem törekszik a megyeszékhely sokemeletes lakótelepi házaiba. A lélekszám állandó, az ötvenszemélyes óvodában körülbelül hetven gyereket nevelnek és a közeli város egyéb dolgokban nyújtotta lehetőségein túl itt van még a székhely- községi szerepet egyre jobban kiteljesítő Ka- rancslapujtő is! A jövőt az iskolákban lehet szemtől szembe megvizsgálni, s akárhogy is van — nincs más út, mint a kiváló szakos el- látottságú lapujtöi iskola valamennyi felszerelésével, kiegészítő termeivel a felsősök számára. Az iskola eredményeit meg érdemes megragadni a tankötelezettségi törvény oldaláról: a lapujtöi iskolában ez 99,6 (!) százalékot mutat. X X K X X Három bolt két zöldséges (az újabb szeptember elején nyílt Nagy Károlyné kiskereskedő nevén), húsbolt, jó ivóvíz, két játszótér, a már említett és nemrégiben konyhával bővített, szépen rendbehozott óvoda, a körzetesítéssel igazán jó körülményeket nyújtó iskola a kicsinyeknek, városias autóbuszközlekedés, gázcseretelep... Persze, gondok is vannak. Gyakran törik például a Szabadság utcában a vízvezeték, gyakran kell javítani. Aztán itt a egokat emlegetett „Jarján-centri- kusság”, ami elsősorban azért mégis a munkában, a városhoz, iparához kötődésben nyilvánul meg, de bizonyos az is, hogy mivel a város objektív, tehát akár „lakótelepinek” is nevezhető bővítése sem határtalan — Salgó-j tarján „Salgótarján-centrikussága” is oldódhat a közeli, vagy még inkább a távolabbi jövőben és néhány — eddig kizárólag városinak ismert — feladatát kissé bizony „falucentrikusabban” a legközvetlenebb vonzáskörzeteiben oldja meg. így van értelme a város környéki község (községek) címnek, amely így már nem is puszta cím, sokkal inkább egy arányaiban, tartalmában a jövő realitásait figyelő, azokat időben előkészítő helyes koncepció. De erről éppen eleget szóltak a közeli múltban a helyi társadalmi, politikai és köz- igazgatási szervezetekben a három községben. „A január elején életbe lépő változást körülbelül ezer lapujtöi, herényi, karancsaljai emberrel beszéltük meg” — mondja Osgyáni Pál, a lapujtöi közös tanács elnöke*. X X X X X Karancsalján hiába kérdezte a krónikás, attól, aki elé került: mi az eredete a Salgótarjánban ismert mondásnak — „van itt. minden, mint a karanesalji boltban..A mondás persze így teljes: „de ha négy fillérért borsot kérünk, az nincs!” A mondóka alighanem a „maszekvilágba” nyúlik vissza eredetében. Talán élt itt egy olyan boltos, aki sokat adott a választékra. A mai boltosok közül Havran Istvánnal beszéltünk, aki munkatársaival együtt (kettő közülük herényi!) nagy biztonsággal állította, hogy a vevőkör így vélekedik? érdemes idejárni, mert itt olyan dolgokat is kapni, ami máshol hiánycikk... Éppen egy hete körzeti kulturális napot rendeztek Karancslapujtőn. Ott azután olyan telt házat „hozott össze” a három falu lakossága, hogy még talán a rendezők is meglepődtek. Hogy az Ízes, eredeti palóc nóták, játékok to- vábbvivői éppen a lapujtőiek — abban nagy része lehet a régi „gyöngyösbokréta” hagyományoknak is, hiszen éppen Karancslapujtőn működött az egyik a régi nógrádi csoportok közül. Velük Kodály Zoltán is találkozott. De már abban még több az igazság, hogy a vasárnap megnyitott (!) lapujtöi palócszoba tárgyi emléked az egész faluközösséget, mindhárom falut gazdagítja, hagyományaiban mindhárom községet megmutatják, hiszen nem lehetett semmilyen eltérés az ősi paraszti, palócgazdálkodás, háztartásbeli munka eszközeiben Lapujtón, Berényben vagy a Karancs alatt. X X X X X A Karancs alatt élőt pedig érdekli a saját történelme, s így nem csoda, ha számon tartja a Boravár tövében, a Tizedes-patak partján mindazt, amit tudhat erről a nagy múltú községről. Nem más kérdés persze —. hogy mi az, amit tud, mi az, amit elmondanak neki, megőriznek számára, nem nélküle, nem tőle függetlenül, vele egyetértésben. A forma is sokféle lehet, őrizhetik a kultúra egy részét az éneklő asszonyok, a palócszoba ide is érvényes tárgyai. Csak a szándék legyen meg a történelmi tudat folytonosságának „hétköznapi-mindennapi” megvalósítására, és legyen olyan ember akár a Karancs alatt, akár Lapujtőn, vagy Karancsberényben, mint például Gyurcsik Sándorné, Margit néni, akinek oroszlánrésze van az új nevezetesség, a palócszoba tárgyainak összegyűjtésében. Legyen, ahogy eddig is volt, faluközösséget összefogó, egészet tekintő, értéket felmutatni tudó, ismeretet és jó lokálpatriotizmust terjesztő, továbbadó értelmisége, aki három községben, tájban, értékben és emberben egyaránt cselekvőén ,képes gondolkodni és érezni nem kevésbé. Legyen város környéki úgy, hogy még a városnak is adjon értékes önmagából valamit. T. P. L. Képek: Kulcsár József A lányok már városiaknak tekintik magukat.
