Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

Harmincöt éve történt (II.)

ti! és erőt

mi kímélő laktol

Ä Salgótarjáni Kohászati Üzemek három és fél évtizedes történetéről, az évtizedek (alatt bekövetkezett . fejlődésről, s a jelenlegi helyzetről beszélgetünk Sándor Lajos és (Sólya János nyugdíjassal, Ba- gyinsziki Ferenc szakszervezeti főbizalmival, Halász Árpád műszaki tanácsadóval és dr. Kecskeméti Sándor energiai őosztály-vezet övei. Közülük négyen még a Rimamu- rány—Salgótarjáni Vasmű Étinél felvételiztek, s jól emlékeznek azoknak az éveknek az eseményeire, s emlékeikből nem lehet kitörölni a tapasztalatokat.

— Az emlékezés, a megemlékezés hasznos dolog — mondja Sándor Lajos, aki 1924-ben kezdte az öntőmesterséget —, s erre nemcsak a történelmi évfordulók adnak jó okot. Nekünk a három és fél évtizeddel ezelőtti események a megélt valóságot jelentik, tehát jó emlékezni a fiatalságunkra; a mai fiataloknak pedig ez már történelem, nem kevés tapasztalattal.

Nos, Sándor Lajosnak annak idején bőven volt része a történelem menetének tapasztalásáról, s ő élt is ezzel a lehetőséggel, amely akkor vált joggá és kötelességgé, amikor a munkások kezébe került a hatalom.

Amíg Sándor Lajos a fel- szabadulást követően az államosítás idején tette a dolgát és az ügy iránti elkötelezettséggel hajtotta végre a feladatait, Sólya János és Bagyinszkí Ferenc, s a többi beszélgetőpartnereim később, s ma teljesítik a közösséggel szemben vállalt kötelezettségeiket

Amikor* a visszaemlékezésekről a mára fordítjuk a tekintetünket és a szót, Ba- gyinszki Ferenc így fogalmaz:

— A bekövetkezett mélyreható társadalmi változások alapjában változtatták meg az embereket. Igaz, a gondolkodás körül, különösen a közösségi szemlélet körül még nincs minden rendben, de a felszabadulás éta végbemenő folyamatot megfordítani nem lehet. A régi dolgokat ide már lehetetlen lenne visszahozni . . ;

Sólya János közbeszól: 7

— Akár csak a parasztembereknek a magántulajdont. Emlékeztek pedig rá, hogy az átszervezéskor milyen harcot folytattunk a termelőszövetkezetek megalakításáért. Most meg mit mond a parasztember?

— Lényegében a gondolkodásunkat kellett átprogramoznunk — veszi vissza a beszéd fonalát Bagyinszki Ferenc —, új leckét tanulni, s ezt a tudást mdndannyiunk érdekében kamatoztatni;

Az új lecke, az új tudás kamatoztatásának eredményei tulajdonképpen itt léteznek körülöttünk. Az állami kezelésbe, majd tulajdonba vett gyár nagy fejlődésen ment át a három és fél évtized alatt.

— Az idén töltöttem be a

negyedikéves törzsgárdatagságomat itt a vállalatnál — mondja Halász Árpád —, s jó néhányad magammal együtt nőttünk fel a köztulajdonba vett, a ránk bízott vállalattal. Ez mindannyiunk számára nagy felelősséget jelentett, s olVan gyakorlatnak a kialakítását és elsajátítását, amit lényegében mi teremtettünk. Kétségtelenül történtek kisebb-nagyobb tévedések ebben a gyakorlatban, azonban, amint ezt a helyzet is bizonyítja, élni tudtunk, élni tudunk a lehetőségeinkkel.

A helyzet pedig markánsan bizonyít. Noha az egykori Ri- mamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. a jól szervezett tőkésvállalatok közé tartozott, s a felszereltsége is megfelelt az adott időszak technikájának, a háború után csaknem a nulláról kellett kezdeni mindent az új tulajdonosnak, a dolgozók közösségének. S mivé lett, s hogyan állja meg helyét a volt acélárugyár, a mai kohászati üzemek?

— Felelősségteljes, de egyben szép dolog közvetlen részese lenni a fejlődésnek, amely magán viseli a kezünk munkáját, tükrözi alkotásaival az újat termő gondolatokat — fogalmazza meg véleményét dr. Kecskeméti Sándor. — Olyan örökséget vettünk át, ami a felszabadult ember szárnyaló lelkesedésében, időt és erőt nem kímélő munkájában, fogant Ezt az örökséget gondozzuk és fejlesztjük tovább gyerekeink és unokáink, a jövő számára.

Ez az örökség maga a nagy- vállalat, amely immár csaknem négymilliárd forint értékű terméket bocsát ki évente dolgozói eszének és keze munkájának nyomán. Az egykori gyárból korszerűen szervezett, a legújabb technikát alkalmazó vállalat lett az évtizedek során. Ez kézzetfog- halóan bizonyítja a tételt: tudtunk, tudunk éted a ránk bízott javakkal és lehetőségeinkkel.

Bagyinsdki Ferenc Is elismeréssel szól erről, ám szerinte sokkal nagyobb eredmény az emberekben bekövetkezett változás.

— Amikor a fogságból hazaérkezve jelentkeztem az üzemi bizottságon és, ahogy azt régen belém nevelték, meghajoltam, Kalas Laci bácsi csendesen ezt mondta: ,,Ne hajlong, Feri! Mi nem akarunk többet hajlongó embereket látni. Éljünk egyenes derékkal !** P. A.

Ä telekellátás a családiházépítés első feltétele

Inferjú Illés Miklóssal, a Nógrád megyei Tanács általános elnökhelyettesével

A lakásgazdálkodás az egyik legfontosabb társadalom- politikai kérdés. Az önálló otthonhoz jutás életkortól és szociális helyzettől függetlenül jogos, alapvető igény, s ennek kielégítéséből egyaránt vállal magára az állam, a munkaadó, s persze a lakásraváró. A lakásellátásban az elmúlt középtávú tervek idején az utóbbival összefüggő családi- ház-építés egyre nagyobb szerephez jutott. Ennek okairól, a magánerőből történő építkezések lehetőségeiről, feltételeiről beszélgettünk Illés Miklóssal, a Nógrád megyei Tanács általános elnökhelyettesével.

tek. A földtörvény kisebb, de nek végén úgy ítéli meg, hogy

ésszerűbb telkek parcellázásé- újabb ötmillióval növelni ra kényszeríti a helyi taná- szükséges ezt az összeget A csókát. Ezzel párhuzamosan Népszabadság e heti egyik szá- viszont örvendetes az igény a mában a családi házak telekháztáji gazdaságok fejleszté- ellátásának szükségességéről

— Mi jellemezte a családi- ház-építést a korábbiakban, milyen részt vállaltak a feltételek megteremtéséből a helyi tanácsok?

— A családi házak szerepét a lakásellátásban mi sem érzékelteti jobban, minthogy a korábbi tervciklusokban a felépült lakások fele családi ház volt. Gombamódra szaporodtak, nőttek az új falurészek, utcák. A tanácsok már ekkor nagy figyelmet fordítottak a falvak arculatának korszerűvé formálására, a családi ház építésére. Elsősorban a településfejlesztési célkitűzéseket figyelembe vevő, körültekintő engedélyezési eljárással, majd a közvilágítás, járda, szilárd burkolatú út létesítésével, ami tetemes anyagi ráfordítást igényelt Ez annak a visszás helyzetnek a következménye, hogy bár a tanácsok feladatai között szerepelt akkor is a földvédelem —, de mivel a telkek zöme családi örökség, közeli rokontól kapott ajándék volt vagy jutányos áron

— A telkek kialakítása akkor sem volt olcsó. Viszont aránylag mérsékelt áron juthattak hozzá az építeni szándékozók. Mi volt ennek az oka?

— Az otthonhoz jutást a helyi tanácsok mindig egyik legfontosabb feladatukként tartották számon. A tanácsok a telkek kialakítására ugyan jelentős anyagiakat költöttek, de amikor a tulajdonosok rendelkezésére bocsátották, s ez ma is szempont, igyekeztek elfogadható árat kialakítani. A kisebb településeken, részleges közművesítés esetén ez nem okozott különösebb feszültséget. A városokban viszont másként alakult. Ugyanis a közművesítés magasabb foka, a vízvezeték, szennyvíz

sere, az erre alkalmas telkekre. Ezt az ellentmondást a tanácsoknak kell feloldaniuk, a helyi sajátosságok figyelem- bevételével. Természetesen az építtetők igénye is megnövekedett, a falvakban legalább a villany, a kiépített út megteremtése indokolt. Városban, városiasodó településeken a víz-, szennyvízhálózat mellett a fűtőenergia helyhez szállítása is igény. A VI. ötéves terv lakásprogramja megvalósításához nélkülözhetetlen, hogy az új otthonok hatvan - százaléka családi házként

ért volt drágább a telek a tanácsnak? Mert, ha a település ,

_________ . -I m szélén szemeltek ki családi

« Mzaknak alkahnas terÖletetépüljcn a megyében, s ennek megközelítőleg húsz százaléka korszerű formában valósuljon meg. Az ehhez kellő telkek a korábbinál mérsékeltebben állnak rendelkezésre, amin sürgősen szeretnénk javítani.

— A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmiílt- ban tárgyalta e témát. Milyen tapasztalatokat összegzett?

— A testület többek között megállapította, hogy a megyében az építeni szándékozók

csatorna építése megdrágította rendelkezésére elegendő te- a telékkialakítást, s a költsé- lek áll. A gond, hogy nem gek teljes megfizetése az épí- ott, ahol kellene, s nem a teni szándékozóknak nagy ne- kívánt minőségben. Különö- hézséget jelentett volna. Mi- sen zavaró, hogy a munkása közművek odavitele került a *°kba- Ha * település közPontjában alakítottak M beute ák, ami a közművesítésre

tetők minimális közmű nélkül nem fogtak hozzá a kivitelezéshez. A tanácsok tehát kiépítették a közvilágíépfthető telkeket, a szanálás drágított Egyszóval a hely! tanácsok a telekkialakftás költségeit nem tudták egészétást, esetleg ideiglenes utat - b áthárítani az építeni szán__ ,___________.,_____dékozóra. Emiatt a tanácsok- Ebben az időszakban ve- näl wVegztes6g>* keletkezett,

zették be a közműfejlesztési amj nemes célt szolgált: a hozzájárulást amit az épStte- településpotittkát, a lakáspoö- f'iése alapján flöaíszfnwia tők nem fogadtak lelkesedé»- tlkát, s ezt az Idézőjelbeniér- telekkialakftős költségeit scL

tett veszteséget a tanácsok a korszerű település kialakítása fogták íet

lakás-építés kategóriába tartozó tizenöt településen nyugtalanító a telekellátottság.

— Talán elfogyott aa építésre alkalmas terület?

i

— Erről sző sínest Van elegendő, De kialakítása a helyi tanácsoktól annyi pénzt kíván, amelyre teljes fedezete egyiknek sincs. A helyzeten segít a központi rendelkezés, amely szerint az Országos Takarék- pénztár a tanácsok megrende•

A

megjelent írás nógrádi példája igaz: a korszerű településeken az építtető már a kezdet-kezdetén százezer forint körüli telekárral számol, s ez nem valami biztató. íl

— Ennek ellenére növekszik

a családi házak építése iránti kedv. Nincs ebben ellentmondás?

I

— Nincs. Mert elsősorban az átlagon felüli jövedelemmel rendelkezők vállalkoznak építésre. A kevesebb telek odaítélése körüli vitákban utóbb felmerült, hogy azokat részesítse a tanács előnyben, akik megfelelő lakással rendelkeznek. Első hallásra bírálható szemléletnek, nem egy jó szociálpolitikai megfontolásnak tűnik. De, ha alaposan elemezzük: az állami lakással rendelkezők, ha családi házat emelnek gyarapítják a nemzeti vagyont, korábbi otthonukba pedig lakásra régóta váró nagycsaládos, vagy fiatal házaspár kerülhet. Az utóbbit támogatandó, vagyis az ésszerű kompromisszumon keresztül a családi házak építését segítő. politikát kell folytatniuk a helyi tanácsoknak. Az sem baj, ha a családi házat építők között több vezető is példát mutat...

— A népgazdaság nehezebb körülményei között as élet minden területén nagyobb szerepet kapott a társadalmi összefogás. A esaládíház-épí- t ők ért mit tehetnek például a vállalatok?

— Az retekkel

szövegre-'

házaknál

— Pedig akkor, és ma Is a kivethető hozzájárulás csupán

töredéke a bekerülési költ- — A tanácsok tehát a esa- ségnek. Ez egyben arra Is bl- täaj házak építését közvetetten

zonyíték, hogy a tanácsok

már nem csak szervezési Intézkedésekkel, hatósági, jogi eszközökkel, hanem anyagilag is támogatták a csalácH

házak építését Kötelességükké vált az • építéshez szükséges telkek biztosítása, de ennek lehetősége az évek során a vásárlással, vagy kisajátítással hozzájutható területekre korlátozódott Azokat

tették alkalmassá parcellázásra, s értékesítették az építtetőknek.

anyagilag is mindig támogatták. így lesz ez a VL ötéves tervben is?

— Közismert, hogy a jelenlegi tervciklusban a családi

házak építése, a saját erő igénybevétele még inkább előtérbe kerül. Ennek első feltétele, a megfelelő telkek biztosításának lehetősége nem bővült Ellenkezőleg, hiszen a családok tulajdonában levő ingatlanok, a foghíjak beépüla családi

elsősorban a megvalósulás folyamatában számolunk. Az eddigi változatos formák tovább

tanácsoknak viszont megma- bővíthetők, jó lehetőséget kí- rad a gondjuk: három észtén-v.nál a szocialista brigádok ősz- dő alatt a telkeket értékesfte- ; szefiogása, a kedvezményes főniük kell, hogy az OTP-nek var, hulladék, bontott anyag az erre a célra biztosított hi- biztosítása, azaz valamennyi telt visszafizethessék. Ez bizonyos megfontolásokra készteti a tanácsokat Nagyobb szervezettséget követel telük, s nem nélkülözheti az építeni akarók biztatását saját erőforrásaik Igénybevételére. önmagában ez sem elegendő.

Mert a tanácsok, zömmel közvetett módon, továbbra is anyagi támogatást adnak a családi házat építőknek. Ezért irányzott elő például a megyei tanács tízmillió forintot A tervciklus első esztendejéaz e célra törvényesen rendelkezésre álló eszköz. A különböző, változatos formák keresése a helyi tanácsoknak is feladata. Azért, hogy minő olcsóbb, ésszerűbb lehetőséget teremtsenek a családi házat építeni szándékozóknak, s ezzel járuljanak hozzá a VT. ötéves tervre előirányzott lakásépítési program teljesítéséhez — fejezte be a beszélgetést a megyei tanács általános elnökhelyettese.

M. SZABÓ GYULA

Vedd fel az útról, az eldobott csavart, nem baj, ha menete tövig kopott is. őrizd

meg öreg biciklid kontráját és jusson eszedbe, hogy a ledobált oszlopkapcsoló jobb sorsra volna érdemes. Tedd be műhelyedbe a kiselejtezett kábelvéget és becsüld meg az ócska babakocsi kerekeit is.

És mindenekfölött gondolkozz, spekulálj! A szakmád szereted, eszed is van hozzá — használd!

Ha egy villanyszerelőnek volna ars poeticája (és vajon miért ne lehetne?), akkor Szőllős Gézának, az ÉMÁSZ karancskeszi kirendeltsége főszerelőjének alighanem a fenti lenne az. Szőllős Géza agyának kerekei igen sajátosan vannak beprogramozva: amint szakmai gonddal, bajjal találja szembe magát, a kerekek sebesen forogni kezdenek, egészen addig, míg le nem teszi a papírra vetett ötletet: ez a megoldás!

Az egész folyamat egy unalomig ismert, s mégsem megunt mondattal kezdődik:

' — Kigondolhatnál valamit, Géza! — a felszólítással vagy Czeglédi Ferenc igazgató keresi meg a kipróbált ötletembert, vagy ő maga ösztönzi vele magát elmélkedésre. S ha elhangzik, ő már sejti: néhány éjszakára alighanem vetetlen

Kulcsemberek

' ( : ' ; -^

marad az ágya, mert, ugye kényelmes elereszkedés közepeit bajos az ember eszét ki- módolásra beállítani. Ilyesmire a műhely az igazán alkalmatos hely —, s ezt legkevesebb hatvan újítása szavatolja. Megoldani a megoldatlant, jobbat adni az elfogadhatónál, számára ez most már életforma.

— Nem találja kissé fárasztónak?

— Nekem nem az, mert nem kényszerből, hanem kedv. telésből csinálom — mondja a 45 éves, eleven szemű, barna férfi. — Amúgy igazán semmi más nem érdekel, csak az áram. A szakkönyvek számomra a legizgalmasabb olvasmányok. Jobban lekötnek, mint mást a krimi. Az a nagy szerencsém, hogy a szakmám egyben a hobbim is, márpedig a hobbival inkább pihen, mint fárad az ember.

Meglásd, egyszer még agyon vág! — riogatta sráckorában az apja, akinek nem volt túl megnyugtató látvány, hogy a fiú mindent szétszerel, ami árammal működik. Szőllős Gézát ellenben nem tartotta vissza az apai intelem, hajtotta kíváncsisága. Annyit azonban a szülői ijesztgetésből mégis komolyan vett, hogy az áram goromba dolog, veszélyes lehet, a vele dolgozó embert minden módon védeni kell. Újításainak zöme éppen ezt a célt szolgálja.

Mint példának okáért a zuhanásgátló, mely az oszlopon magasban dolgozó szerelőnek nyújt biztonságot

— Kerékpárkontrából alakítottam ki első változatát — magyarázza. — Magam is mutattam be, nehogy azt gondolja valaki, nem merem. Mondták pedig, nem a te sérvednek való az ugrás, de akkor már otthon, a pajta gerendájáról kipróbáltam, biztos voltam a dolgomban. Jó magasról rugaszkodtam el az oszlopról, nem árt, ha látványos a bizonyítás.

Ilyesmit addig külföldről hoztak be, most 6 maga olcsón gyártja otthon azzal a

préssel, amit szintén saját maga szerkesztett hozzá. Csak úgy pattognak ki a gépből, egyik a másik után, öröm

nézni!

A mentőövek szakítószilárdság-vizsgálatához húzó- és ejtőpadot fabrikált. A zuhanásgátló továbbfejlesztett változata már a biztonsági öv kívánság szerinti beállítására is alkalmas.

A közutak alatti vezetékek

áthúzásához kitalálta az útát- saj tolót, ezzel a munkát az út átvágása nélkül is el lehet végezni. Először a gépkocsi hidraulikája működtette,

majd csinált egy asztalt hozzá, ötven köbcentis motorral, hogy a kocsit ne kelljen odavezényelni. Az útátsajtoló bevált, újabban a Magyar Villamos Művek Tröszt érdeklődik felőle.

Egyszerre három-négy ötleten spekulál. Jó módszer ez a gondolatok frissen tartásához. Az útátsajtoló mellett például fűnyíró kaszát szerelt össze.

— Az úgy volt, hogy felszórtuk otthon az udvart zúzalékkal, az asszony meg panaszkodott, hogy fogjuk a füvet lekaszálni, ha eközül kinő? Volt a műhelyemben babakocsikerék, akadt, ott kimustrált kismotor, meg penge is, összehoztam belőle a fűnyírót. Az asszony csak tologatja az udvaron, a többit elintézi a gép.

Nemigen tetszett neki, hogy

megyeszerte dobálják le a régi oszlopkapcsolókat, s teszik fel helyettük a kilencezer fo- Tintos újat, a pattanó rugósat Beszólt a központba, ne vigyék el a régieket a körzetéből, szemügyre venné egy kicsit. Kicserélte benne a rugót pattanósra, s mit ad isten, ugyanúgy működött, mint az új! Le is állították nyomban a cserét, azóta már kiszámolták, mennyi a megtakarítás.

Sugdosnak is a fülébe gyakran: te, Géza, ennyi újítással odakinn milliomos lehetnél! ö meg megrándítja a

vállát Ugyan minek? Flancra nem kell, a többi meg megvan.

— Kapok én így is pénzt az

ötleteimért, de higgye el, őszintén mondom, nem azért csinálom. Mindig azt vallottam, s ez marad a hitem halálomig: a pénz csak mellékterméke annak, amit az ember szívesen csinál. Különben sem panaszkodhatok, hogy nem becsülnének meg. Külföldi tapasztalatcserékre is eljutok, vezérigazgatók, igazgatók társaságában, ha hatan mennek az országból, nekem ott akkor is helyem van. Ér ez any- nyit, mint egy vaskos köteg bankó.

Puha fedelű diplomatatáskában őrzi kitüntetéseit Csak a legbecsesebbekből is 15-öt tart számon. Kapott a mozitól, merthogy ő a gépész a karancsaljai moziban (hogy milyen jókat lehet studírozni a mozigép mellett, miközben megy a film!), kapott társadalmi munkájáért is, hiszen húsz éve, hogy tanácstag, vb- tag.

Szőllős Géza többszörösen

kiváló szakmunkás. Kérdezni sohasem szégyellt, tanulni, ha akar az ember, bárkitől lehet.

Szendi Márta

NÓGRÁD — 1931. november 29., vasárnap