Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-26 / 277. szám
VfL AO PROLETÁRT Al EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XXXVII. ÉVF., 277. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1981. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK Befeieződött a szovjeí-NSZK csúcs Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke háromnapos látogatása befejeztével szerdán délben hazautazott Bonnból. Brezsnyev szerdán délelőtt szálláshelyén találkozott Herbert Miesszel, a Német Kommunista Párt elnökével. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón megvitatták a két párt együttműködését, a kommunista pártok előtt álló feladatokat, a béke ügyének kérdéseit. A szovjet államfőt látogatásának befejeztével katonai tiszteletadással búcsúztatták a Gymnichi-kastély előtt. A két ország himnuszának elhangzása után Brezsnyev Helmut Schmidt kancellár kíséretében ellépett a Bundeswehr díszalakulata előtt. Szívélyes búcsút vett az NSZK kormányának, politikai pártjainak képviselőitől, majd a szövetségi kancellár kíséretében gépkocsival a kőin-bonni repülőtérre indult. A repülőtéren a két politikus, hatodik személyes találkozójuk befejeztével, melegen búcsúzott egymástól. A búcsúztatásnál jelent volt Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár, külügyminiszter is. Brezsnyevvel együtt utazott el Bonnból Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, valamint az SZKP KB főtitkárának kíséretében levő többi szovjet személyiség is. A különgép valamivel déli 12 óra után emelkedett fel a repülőtérről. Brezsnyev látogatásáról Moszkvában és Bonnban közös közleményt adtak ki. (Közlemény a 2. oldalon.) Honismeret-néprajz Véget ért a tanácskozás Balassagyarmaton Szerdán délelőtt ismét a Palóc Múzeumban találkoztak a szlovák nemzetiségi konferencia résztvevői, Balassagyarmaton. Az intézmény igazgatója, dr. Zólyomi József tájékoztatta az ország minden részéből érkezett szlovák anyanyelvű vendégeket a megyében folyó nemzetiségi gyű j tőmunkáról. Az ötvenes évek elején kapott lábra a tudományos igényű érdeklődés a nemzetiségek múltja, kultúrája iránt. Ebben jelentős szerepet vállalt a múzeum akkori munkatársa, a neves tudós, dr. Manga János. Ez idő tájt jobbára szokásaikat és főként népzenéjüket gyűjtötte össze. A múzeum mai munkatársai azóta hatalmas munkát végeztek, hiszen fölkutatták a népviseleteket, emlékeket rendszereztek a gazdálkodás, a lakáskultúra tárgyai közül, bejárván a megye szlováklakta településeit. Gazdag anyagukat számtalan kiállításon mutatták be a nagyobb közönségnek. Állandó kiállításuknak is reprezentatív darabjai a nemzetiségi népélet tárgyi emlékei. Szólt arról a múzeum igazgatója, hogy számtalan népviseleti emlék elvész, mert az általános iskolák diákjai sok emléket mentettek meg a teljes enyészettől, ezek legtöbbje magángyűjteményekbe vándorolt és elveszett a nagyközönség számára. Márpedig közgyűjteményekben nagyobb célt szolgálhatnának. Ezért, javaslata szerint, az lenne a legjobb megoldás, ha a gyűjtött anyagokat leltároznák és megőriznék. Nem egy jó példa akad erre megyénkben, hiszen számtalan nemzetiségek lakta településünknek van tájháza, vagy jelentős, szép gyűjteménye, etnikumuk régi viseletéből, tárgyaibóL A tanácskozás résztvevői az előadás után megtekintették a Palóc Múzeum kiállításait, majd Patvarcra utaztak. A községben szép kiállítás várta őket, s szlovák népélet — viselet, gazdálkodás — tárgyaiból. A délutáni órákban a tanácskozás résztvevői elutaztak Nógrádból. Rokkantak éve Konferenciasorozat kezdődött Számtalan ember él a világon, akik önhibájukon kívül kerültek az épeiméi hátrányosabb helyzetbe. Az ENSZ 31. ülésszaka az 1981-es esztendőt a rokkantak évének nyilvánította. Hazánkban nemzeti szervező bizoitság alakult, hogy a társadalom előtt feltárja a fogyatékos, rokkantak helyzetét, mozgósítson és szervezzen a hátrányos helyzettel járó gondok megoldására, enyhítésére. Ennek a felvilágosító, mozgósító munkának szerves részeként rendezik meg azt a konferenciasorozatot, amelynek nyitóelőadása tegnap hangzott el Balassagyarmaton. Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese az „Együtt — egymásért” nemes jelszó .megyei kibontakoztatásáról szólt. „Nem egy esztendő, hanem a mindennapok feladata a sérült embertársainkkal való törődés” — mondatta. Nógrád megyében 11 ezernél is többen élnek rokkantán vagy valamiféle testi- szellenai fogyatékossággal. Foglalkoztatásukra 2300 munkahely létesült. Azonban a rossz területi megoszlás miatt kihasználtságuk nem megfelelő. Diósjenőn, Bercelen és Ludányhalásziban ugyan léteznek olyan intézetek, ahol a fogyatékosok foglalkoztatása jobbára megoldott, de ennél jóval többet kell tenni. Szükséges a még szélesebb társadalmi összefogás, a humánusabb gondolkodás, a vállalatok, üzemek nagyobb törődése. A Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének főtitkára, dr. Göllesz Viktor szélesebb kört, a világot tekintette át hallgatóival. Ötszázmillió fogyatékos él a földön, közölük háromszázmillió olyan országokban, ahol segítségükre a legelemibb feltételek sem állnak rendelkezésre. Népességük évente hárommillióval növekszik. Nem nehéz tehát belátni: rendkívül sok tennivaló van érdekükben. Hazánk" ban az 1979—80-as lanévben 36 ezernél több diák tanult gyógypedagógiai iskolákban, számuk az öt évvel korábbinál kétezerrel nőtt. A növekedés üteme az értelmi fogyatékosok körében nőtt leginkább. „Remélhetőleg — mondotta az előadó — a fokozott tenniakarás az elkövetkező években sem lankad, és minden bizonnyal még többet tehetük a rokkantak és a fogyatékosok ügyében.” A Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezet Sámsonházán létesített üzemében hatvan leány és asszony foglalkoztatásával széntüzelésű háztartási tűzhelyeket szerelnek össze a Lam- part budafoki gyáregysége számára. A jól jövedelmező melléküzemági tevékenység a közös gazdaság pénzügyi eredményeit jelentősen növeli. A hazai piac számára készüld tetszetős kivitelű termékekből naponta 80-at gyártanak a sámsonházaiak. Képünkön Majercsik Gyuláné minőségellenőr és Maczák Anikó raktáros a készárut vizsgálja. — kulcsár —• SZMT-ülés Salgótarjánban Mi jellemzi a szakszervezeti oktató munkát? A szakszervezetek megyei tanácsa tegnapi salgótarjáni ülésén foglalkozott a szakszervezeti oktatás tapasztalataival, és a további feladatokkal. Az előzőleg írásban kiküldött anyaghoz Tóth Józsefné, az SZMT titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A testület megállapította, hogy az alapszervezetekben és az SZMT-iskolán az elmúlt időszakban tovább fejlődött az oktató munka. Eredményesen segítette a párt és szak- szervezetek kongresszusi határozatainak megismertetését, megértetését, és végrehajtását, hozzájárult a szak- szervezeti munka minőségének javításához, a tömegkapcsolatok erősítéséhez. Bővítette a korszerű, szervező, nevelő, érdekvédelmi és érdekképviseleti munkához szükséges ismereteket. A tagság oktatásának különböző tanfolyamain a hallgatók száma stabilizálódott, — évente 12—13 ezer fő. A tanfolyamok közül legnépesebb az időszerű kérdésekkel foglalkozó eszmecsere. Ennek vitafórumjellege tovább erősödött. A másik két tanfolyamot is élénk érdeklődés, és. figyelem jellemezte. A különböző témák iránti érdeklődés felkeltésében fontos szerepük volt a propagandistáknak. Jó munkájukhoz hozzájárultak a különböző idejű és tartalmú felkészíA mi, háborút meg nem élt nemzedékünk, az utánunk felnövekvő generáció a múltat, a viharokkal, harcokkal teli időket csak a történelemkönyvek lapjairól ismeri. Ismeri, de át nem érezheti, mert az elődök által megteremtett jólét, a szocialista társadalom biztonságot, nyugalmat, kiegyensúlyozott életet nyújt mindenki számára. A ma fiataljának a történelem talán kalandos regény csupán, és csak akkor válik valósággá, ha élő szemtanúk, a küzdelmek bátor részesei, közkatonái esy-egy emlékmor- zsolgató beszélgetés során megelevenítik az eseményeket személyes élményekkel, sikerekkel és kudarcokkal tarkítva. Mert élnek és még ma is dolgoznak köztünk olyan idős emberek, veteránok, akik átélték az illegális harcok nePartizánok találkoztak Akik a történelem kerekét forgatták hézségeit, akik eljutottak a spanyol frontra, együtt viselték a fegyvert a szovjet katonákkal, 1919-ben hatalomra segítették és védték a Tanács- köztársaságot. Ök, az egykori bajtársak, partizánok adtak találkozót egymásnak — a minden évi hagyományokhoz hűen — tegnap a megyei pártbizottság salgótarjáni székházában. Üldögéltek, beszélgettek, emlékekké szelídült történelmi sorsfordulókat idézgettek az idős emberek, a Magyar Partizán Szövetség megyénkben élő tagjai, s közben aggódva figyelték a nyíló ajtót: vajon eljön-e mindenki, megvan- nak-e még a többiek? Mert a múló idő senkit sem kímél. Rukovszky János Nógrád községből, Kiss László Somoskőújfaluból és a többiek, csaknem harmincán figyelmesen hallgatták dr. Kovács József, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének beszámolóját a partizánszövetség eddigi munkájáról, a jövőben várható változásokról és feladatokról. Aztán ők maguk vették át a szót. Megvitatták a belpolitika időszerű kérdéseit, számot adtak mindennapi életükről, munkálkodásuk eredményeiről. Többen is szóvá tették: úgy érzik, mintha a ma fiataljainak, az úttörőknek, a KISZ-eseknek nem lenne szükségük élő tanúkra a múlt megismeréséhez. Pedig mennének örömmel, szívesen, hiszen nem mindegy számukra, hogy az általuk lerakott erős alapokon hogyan épül a jelen, a jövő. Nem mindegy, hogy mivé fejlődik a mai fiatalság, megfogan-e bennük a szocialista hazafiság, internacionalizmus nemes érzése, ök, akik életük során csak adtak, még ma is adni szeretnének. Tanítani bátor elkötelezettséget, harcos kiállást, hazaszeretetet. Olyan tapasztalatokat, amelyeket ők szerezték viharos, veszélyekkel teli életútjuk során. Kiss Mária tők, továbbá az, hogy növekedett a magasabb iskolai végzettséggel és tapasztalatokkal rendelkezők száma. Az alapszervezetek kiemelten foglalkoztak a tisztség- viselők felkészültségének növelésével. E munkában különös hangsúlyt kapott a bizalmiak feladatainak, jog- és hatáskörüknek ismertetése, megértetése, felelősségérzetük emelése. Az előbbiek találkoztak a bizalmiak igényével is. Oktatásukat az 1980— 81-es évtől kezdve új formában tették eredményessé. Ez a folyamatosság mellett biztosítja azokat a friss információkat, amelyek a napi munkához szükségesek. A megvalósítás során eltérő módszerek és szervezeti- formák tapasztalhatók. Az oktatás hármas, de egységes követelményét — oktatás, tájékoztatás, információ — legjobban a zárt üzemekben valósították meg. Kis létszámú alapszervezetekben, összevonva, kettő, négy napba sűrítve oldották meg a bizalmiak oktatását. A „szórt” alapszer- yezetekben pedig a főbizalmiak látták el a bizalmiak továbbképzését. A bizalmiakkal partner gazdasági vezetők képzése viszont még csak kialakulóban van. A tapasztalatok változatos gyakorlatot jeleznek. A szakszervezeti vezetők jól fogadták ezt az oktatási formát, a gazdasági vezetők között megoszlanak a vélemények — nem mindenki érzi szükségességét. A szakszervezeti oktató • munkában fontos helye van a szocialista brigádvezetők képzésének. Ezt eredményesen oldották meg, az érdekeltek szívesen vesznek részt ezen a tanfolyamon. Szóba került az SZMT-isko- la tevékenysége. Megállapították, hogy az előadások színvonala javult. váltoTi+^c módszereket honosítottak meg. A viszonylag új formát, a tisztségviselők levelező oktatásának bevezetéséta résztvevők kedvezően fogadták, szívesen vállalják az önálló tanulással járó nehézségeket. Az eredmények mellett szóba kerültek a gondok és a konkrét tennivalók. A beszámolót követő vita központi gondolata három feladat köré csoportosult. Ezek a következők. A szakszervezetek erősítsék tömegkapcsolatukat, növeljék befolyásukat a tagságra. Tegyék nyitottabbá és elismertebbé a szakszervezeti munkát. Ne- csak végrehajtói, hanem aktív alakítói is legyenek a politikának. Vályi Károly, a szonospa- taki-.aknaüzem intézkedési tervének végrehajtásáról számolt be, majd kifogásolta, hogy a megrendelt igazolványokat nem kapták meg. Dá- gi Sándor azokról a gondokról, feszültségekről beszélt, melyeknek a feloldásához a szakszervezeti oktatásnak is hozzá kell járulnia a salgótarjáni síküveggyárban. Szerinte az eredményesebb munka több jó gyakorlati módszer kialakítását és elterjesztését követeli meg. Kli- mó Istvánná javasolta, hogy a szervező munkát közösen végezzék a párt- és KISZ- szervezetekkel, a tartalmi és nevelési célok elérése érdekében pedig a felkészítést több lépcsős rendszerben kell megvalósítani. De növelni kell a propagandistákkal szemben támasztott követelményeket is. Oó László, a salgótarjáni öblösüvegigyár-' ban bekövetkezett személyi és tárgyi feltételek javulásáról szólt. Romhányi Istvánná javasolta, hogy a beiskolázásra került dolgozókról a tanfolyam elvégzése után kapjanak információt. Gódor Lajosné, a SZOT kulturális osztályának helyettes vezetője jó módszereket ismertetett, tájékoztatta a jelen-] levőket a további elképzelésekről, tennivalókról, ' felhívta a figyelmet a várható konfliktusokra és a kedvező lehetőségekre. A vitában felmerült kérdés sekre Tóth Józsefné válaszolt, majd a testület elfogadta a javaslatokat, azokkal kiegészítve határozattá emelte az írásos és szóbeli előterjesztést. Ezután Sarló Béla, az SZMT titkára tartott szóbeli beszámolót „A szakszervezeti kereskedelmi, társadalmi ellenőrök tevékenységének tapasztalatai és a továbbfejlesztés feladatai Nógrád megyében” címmel. Ehhez a témához Berki Anna és dr. Forgács Ádám, a SZOT köz- gazdasági és életszínvonalpolitikai osztály helyettes vezetője szólt hozzá. Az előterjesztést elfogadta a testület.
