Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

fi Hé* mint müezz?n Dr égely palánk i bérmunka Vétó vagy fohász? Évi három-négy fellebbe- * ist emlegetett — levegő után kapkodva — a tanácsi osztályvezető. Közben a kép­ernyőn megjelent a gépelt szöveg: „A panaszos levelet 58-an írták alá.’’ Füllentett az osztályvezető? Vagy a pa­naszos levelet szignózták köl­tött nevekkel? Alkalmasint mindkét állí­tás megfelel a valóságnak. Azaz valóban csak hárman- négyen fellebbeztek, s A Hét című tévéműsor szer­kesztőinek több mint félszá- zan küldték el panaszukat. Az esetnek ez az egy mo­mentuma jellemző tanulsá­gokkal szolgál. Egyfelől adott öt tucat ház­táji kistermelő. Másfelől ad­va van egy renyhe testület. S harmadfelől egy rendsze­resen jelentkező tévéműsor, amelyben ország-világ azt látja, hogy honi életünk lé­nyeges kérdéseit, bátran, nyíltan és racionálisan fölte­szik, s ha tudják, ugyanígy meg is válaszolják. Az öt tucat kistermelő he­tenként találkozik ezzel a tévéműsorral, s megcsapja őket az igényes újságírói munkák észjárást fölfrissítő „szele”; rokonszenvet éb­reszt bennünk a sok ésszerű, a rossz lózungokat mellőző állásfoglalás. Ugyanakkor hébe-korba összehozza őket a sors egy testülettel, amely nehézke­sen, fogvicsorgatva intézi ügyeiket; érvek helyett pa­pírízű hivatkozásokkal in­dokolja nem éppen jogos, a kistermelők számára — ha nem is nagyon hátrányos, de — sokszor igazságtalannak látszó döntéseit. Ilyen alaphelyzetben adó­dik egy konfliktus: a testület bár nem „legatyásító”, de aránytalannak tetsző adót vet ki a kistermelőkre. Mi a válasz ? Mint láttuk: háromfélekép­pen reagáltak a testületi gyakorlatra. A két megkér­dezett gazda: megsértő­dött először is. Ennek ténybeli következménye: föl­hagytak a honunk számára rendkívül fontos háztáji ál­lattenyésztéssel, növényter­mesztéssel. Másodszor is: kezdeményezték és aláírták a tévének küldött panaszos levelet. S a harmadik fajta reagálás — elenyésztő arány­ban — az volt: föllebbeztek a tanácsnál a vitathatónak gondolt döntés ellen. A lényeges gond itt — e taglalat szempontjából — az, hogy miért olyan nagy a dif­ferencia a tanácsnál való föl- lebbezők és a tévénél pa- naszkodók száma között. Az eddig leírt körülmények — talán — szinte válasznak is beillenek a fölvetődő kérdés­re. A gazda az egyik oldal­ról értelmes, életszagú meg­nyilvánulásokat tapasztal. Ugyanakkor a másik oldalról tekintélyelvű, papírízű „ér-' vekkel” találja szemközt ma­gát valós nehézségeinek meg­szüntetése helyett. Magától értetődő, hogy az első, a ro­konszenves félhez fordul bújával-bajával. Más természetű kérdés, hogy ez rendjén való~e. Hi­szen a tévé — az ügymenet szempontjából — szerkezeten kívüli tényező: csali mint a lelassult szerkentyűt olajozó, „csipkedő” faktor tud be­avatkozni a dolgok előbbre- vitelébe. Ha a masinéria végképp „berozsdásodott”, semmit nem ér az olaj. Al­katrészcsere, esetleg konst­rukciómódosítás szükségel­tetik. Ez utóbbi esetben adódik esélye annak a gyakorlatnak, hogy a gazda nem egy: a magasból leszóló „műezzin- hez” rimánkodik kisebb-na- gyobb zűrjeivel, hanem a „szerkezeten” belül próbál­ja meg a berozsdásodott al­katrészeket hasznos műkö­désre kényszeríteni. Ez ma­gának a — képletesen em­legetett — masinának is jót tenne.. . Régi igazság: akinek soha nem mondanak ellent, az egy idő után azt hiszi, mindig igaza van. Érthető a testü­let „önbizalma”, ha évente több száz, esetleg több ezer döntésével szemben csupán három-négy föllebbezés ér­kezik be. Kölcsönös felelősségérzet kell tehát ahhoz: a „fica- mos” elhatározásokat vé­tózzuk meg, s a jogos vétók­nak biztosítsunk érvényre • jutást! Molnár Pál Huszonhatezer új otthon Az év első tíz hónapjában — az ÉVM gyorsjelentése sze­rint — az építőipari kivite­lező vállalatok és szövetkeze­tek 26 000 új lakást adtak át, idei tervüknek 60 százalékát, tehát ezúttal is az év végére torlódtak a munkák: novem­berben és decemberben 17 400 új otthon építését kell befe­jezni, hogy teljesíthessék idei tervüket. Az ÉVM-vállalatok közül a Komárom megyeiek már azt Külföldi tapasztalatokat a hazai környezetbe helyezve a Pest—Komárom—Nógrád me­gyei Élelmiszer- és Vegyiáru- nagykereskedelmi Vállalat kezdeményezte először a fehér áruk piaci megjelentetések Mind több gyártó fogadta el a forgalmazó vállalat jó öt­letét, s az első fél év végé­től folyamatosan kerülnek a bolti pultokra a fehér címkés élelmiszerek. A fehér címkés élelmiszerek m nősége, élvezhetősége ugyan­az. mint a korábban megszo­kottaké, mégis olcsóbbak azok­tól — legtöbbször a szeré­nyebb adjusztálás miatt. El­sősorban a kisebb jövedelmű családok, a nyugdíjasok szá­mára kínál takarékoskodás! lehetőséget, melyre a címkén látható, perselye« malacot áb­rázoló embléma hívja föl a figvelmet. Mi minden kapható jelen­leg a perselyes malac „véd­nöksége” alatt ? A Nagykőrösi Konzervgyár ribizli- és almadzsemet adott a nagykereskedelmi vállalat­nak fehér címkével ellátva. A Fővárosi Sütőioari Vállalat a Vali te^süteményt és a vegves rpézessüteménvt csomagolja kartondoboz helyett nylonta- sakt>a. ezáltal olcsóbb. Rend­kívül kedveit, s az összes fe­li áruk között a leBnéosze- rűhb a Békéscsabai Konzerv- pvár száraztésztpvége — egye­lőre cérnametéltben és spa­gettiján lehet ilyet kapni. A pinpo 7,tecta eavrészt csoma­golása miatt alacsonyabb áru, rpácr&szt azért, mert a tészta- s-’Vnk hossza nem éri el a s^-s.ránvos méretet. Ezeken k(-”'U czörp '«• van „perselyes” ^.■..■<„iVNon. F’üemes a perse- iso- rn-iacot k'vesm a címké­ző- a fehér áru­lót 1 -—af) százalékkal olcsób­ban -•'--preii-.aHa meg a vevő, mint a vele egyenértékű mi­jelenthették, hogy elsőként teljesítették idei tervüket az előirányzott 1104 új otthon át­adásával. Éves feladatának több mint 70 százalékát vál­totta valóra az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat, a Győr, a Hajdú és több más megyei ÉVM-vállalat is. A legtöbb helyen mégis nagyobb hajrára van ..szükség, mint múlt év végén, különösen sok átadás maradt hátra Buda­nőségűt. A továbbiakban bő­vül a fehér áruk választéka, hiszen a forgalmazó vállalat folytatja a tárgyalásokat a gyártókkal. Velük közös szer­vezésben, gyakorolva a köz­vetlen termeltetés lehetőségét újabb élelmiszereket hoznak forgalomba azok számára, akik komolyan gondolják a csalá­di takarékoskodást. A gyártók közreműködését kérve és elnyerve újabban monopolcikkekkel is bővíti az élelmiszerek választékát a nagykereskedelmi vállalat. A termelés anyagi konzekven­ciáiból is valamelyes részt át­vállalva, egyelőre hat gyárral szerződött a Pest—Komárom —Nógrád megyei Élelmiszer - és Vegyiáru-nagykereskedel- mi Vállalat, hogy az ismert „péknés” embléma alatt kizá­rólagos joggal hozhat forga­lomba egyes élelmiszereket. Elsőként a debreceni szár­nyaskrém jelent meg a bol­tokban a nagykereskedelmi vállalat monopolcikkeként, majd újak folytatták a sort: a sertéskaraj tokaji boros­mártásban, a marhahús vö­rös boros mártásban, a 14 de- kás vaedalthús. a debreceni csirkemájpörkölt. A kizárólagos joggal forga­lomba hozott élelmiszerek zömmel teljesen új termé­kek, gyártási élettartamuk mindenkor a piaci visszajel­zésektől füse: néhány, kevés­sé kedvelt cikk gyártását már megszüntették. Helyette újak­kal próbálkoztak. Gyártó­nak és forgalmazónak egy­aránt érdeke, hogy a „pékné” emblémája alatt csak kere­sett. népszerű cikkeket talál­janak a vásárlók. A monopol- cikkekhez kapcsolódó termel­tetési tevékenységet a nagy­kereskedelmi vállalat tovább folytatja, a kínálat bővítése végett. program teljesítését 13 me­gyei ÉVM-vállalat dolgozód segítik. Ezeken a munkahe­lyeken sem tavaly, hanem lé­nyegében az év elején kezdő­dött az építkezés, s ezért a befejezésre sem kerülhet sor korábban, mint az év utolsó heteiben. Az időjárás most enyhe, kedvez az építőknek, de a legtöbb épületben már üzembe helyezték a fűtőbe­rendezéseket is, s a festést, a mázolást, a tapétázást, és más befejező munkálatokat akkor is folytathatják, ha hidegebb­re fordul az idő. Nem kevés helyen túlórá­zással, szombat-vasárnapi munkával, az erők átszerve­zésével gyorsítják az építést. Nagy gondot fordítanak ar­ra, hogy a sietség ne men­jen a minőség rovására, amit anyagilag is ösztönöznek, s a munka átvételénél szigorúan megkövetelnek. A vállalatok és szövetkezetek jelenleg több mint 50 000 lakás építésén dol­goznak, és ennek nagy része már a jövő évi ütemesebb átadások előkészítését szol­gálja. Növelik a december végéig tető alá kerülő épüle­tek számát, hogy 1982 köze­péig egyenletesebb munkával, az éves átadási feladatnak legalább 40—45 százalékát tel­jesítsék, és így lényegesen csökkentsék az év végi torló­dást. Gyengélkedik az öreg asz­talosmester. Az időjárás okoz­ta-e, vagy a múló esztendők, avagy mindkettő, ki tudná azt. Valami az ágyba döntötte Gombár Jánost. Fekszik moz­dulatlan a plafonra meredve. Arca meg sem rebben. Elszá­molna az idővel? Pedig igazi kemény ember volt. A gyalu, a szekerce úgy állt a kezében, mintha azzal született volna. Végig a vásártéren, amikor még padlásos lakásokat is építettek Salgótarjánban, rak­ta a gerendákat, állította a szelemeneket. Biztatta a mun- kr társait: — Ügy állítsátok, hogy száz év múltán is tető legyen! De tudott ő finom asztalos- munkát is végezni. Nyers deszkából fényes bútort for­málni. Csak dolgozott, dolgo­zott derűre csillanó tekintet­tel, mint akinek mennybéli öröme telik a szép munká­ban. És most ott fekszik moz­dulatlan a hernádszentandrási ágyában, öccse, Sándor portá­ján. Oda ment vissza megpi­henni, ahol született. Valaha is ott vette hírét a tarjáni nagy építkezéseknek és sietett pesten, ahol a lakásépítési Figyelje a perselyes malacot! Fehér áruk — monopolcikkek Rádiótelefon-készülékek, URH adó-vevő berendezések Bevált tevékenység a Dré- gelypalánki Szondi Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezetnél a bérmunka. Noha e területen erősebb a szövetkezet függő­sége, de kifizetődő a bérsze­relés, s anyagbeszerzésről sem kell gondoskodni. A szövetkezet negyven dol­gozójának, zömmel asszo­nyoknak ad állandó elfoglalt­ságot a bérmunka. Az apró­lékos, precizitást követelő sze­reléssel évtizede foglalkoznak az asszonyok, jócskán szerez­tek hát gyakorlatot, tapasz­talatot. Idén összesen négy és fél millió értékben vállalt bér­munkát a szövetkezet. A Bu­dapesti Rádiótechnikai Gyár­nak rádiótelefon-készülékeket szerelnek a szövetkezet sze­relőüzemében: géokocsiba va­ló rádiótelefonból összesen ötszázat, URH adó-vevő beren­dezésből pedig 3500-at év vé­géig. Ez utóbbiból a korábbi esztendőkben már tízezer da­rabot szereltek össze Drégelv- palánkon, építkezéseken, híd­építésnél, tűzoltóságok, közü- letek használják a berende­zést, sőt, újabban magánosok is gyakran vásárolják. Ugyancsak a BRG megren­delésére számítógépekhez va­ló nyomtatott áramkörilap- készleteket készítenek a pa- lánki szövetkezet asszonyai. Idén ötszáz ilyen készletet szerelnek, összesen csaknem egymillió forint értékben. A biztos keresetet kínáló bérmunkával a jövőben is foglalkozni kíván a Szondi Lakatos- és Szerelőipari Szö­vetkezet. Erre alkalmas, jövő évi kapacitását máris teljes egészében lekötötte a Buda­pesti Rádiótechnikai Gyár, ahol jelenleg is fejlesztenek egy újfajta adó-vevő beren­dezést. Az új technikák ki­vitelezésében való részvétel nem csak a jövedelem olda­láról, hanem a műszaki isme­retek szempontjából is elő­nyös a szövetkezetnek: az így Képünkön: a Szondi Laka- rendezések szerelésével. Zöm-' megszerzett tájékozottságot tos- és Szerelőipari Szövet- mel leányoknak és asszonyok­éi zonyára a kísérlet alatt le- kezeiben esztendők óta fog- nak biztosítanak ezzel kényei­vé saját gyártmányok elkészí- lalkoznak bérmunkában kü- mes, jól fizető munkalehető- tésénél is hasznosítani tudják, lönféle híradástechnikai be- séget. Több a fiatal kisiparos A lakosság szolgáltatási igényeinek ma már mintegy 50 százalékát kisiparosok elé­gítik ki. Létszámuk — a ko­rábbi esztendőkben tapasztalt csökkenés után — ismét emelkedik, jelenleg meghalad­ja a 102 ezret. Az elmúlt öt esztendőben bekövetkezett 21 százalékos létszámnövekedést nagymértékben elősegítették a kisipari tevékenység jogi és gazdasági szabályozásának kedvező változásai, egyebek közt az ipa/jogosítvány ok ki­adásának egyszerűsítése, a mestérvizsgákhoz kötött szak­mák számának csökkentése, a bér- és jövedelem szabályozás új rendszere. A kisiparosok száma a fő­városban kisebb mértékben, vidéken viszont erőteljesen nőtt. Ennek köszönhetően csökkentek a megyékben a ki­sebb települések szolgáltatási fehér foltjai, de javult a vá­rosi új lakótelepek ellátása is. Az elmúlt öt évben 72 ezren váltottak ipar jogosítványt, s 54 ezren szüntették meg te­vékenységüket. Jelentős azok­nak a száma, akik főfoglal­kozású kisiparosságukat nyug­díj mellettire cserélték fel. Ezzel együtt is csökkent azon­ban a kisiparosok átlagélet- kora, különösen az elmúU két- három esztendőben váltotta ki egyre több fiatal az- ipart. Tíz esztendővel ezelőtt a 40 év alatti korosztály a kisiparo­sok táborának csupán 22 szá­zalékát tette ki, ma már ez több mint 40 százalék. Héhány meleg sző... ide a hegyek közé. Nem kér­dezték kicsoda. Ö meg magá­ról beszélt a legkevesebbet. Pedig régi harcos ám az öreg Gombár János! Éppen mostanában derült ki. Az ál­lami építők pártbizottságán rendezték a tagság dolgait. Juhász Nándor, a fiatal párt­munkás, akit a bizottság ve­zetésével bíztak meg a közel­múltban, szereti a rendet. Így derült ki, hogy az öreg Gombár Tarjánból hazament a szülőfalujába. A levélre, amelyben az ottani pártszer- vezten keresztül utánaku­tattak, gyorsan jött a válasz. Jól van az öreg, egyetlen gondja, hogy nem tudja mi­ként alakult a párttagsága. Aggodalom csengett ebből a néhány szóból. Nem is ok nélkül. Rendezetlennek tudta az öreg is a tagdíjfizetést. Pi­ronkodott emiatt a családja előtt, mert azok mindahányan az élő ötből párttagok és szép mozgalmi múlt mögöttük. Az öreg asztalos sem szégyenkez­het, mert direktóriumi tag­ságtól mindenféle pártvezető­ségi feladatot ellátott. Marta a lelkiismeret, írásra kénysze­rült. A levelet Juhász Nán­dor nyitotta ki. Faragó Lász­lón, a régi alapszervezete párt­titkárán keresztül kutattak hát az öreg minden dolga után. A pártbizalmija derített végül fényt a dolgokra. Bevallotta, hogy az utóbbi időben már nem ment Gombár Jánoshoz sem beszélgetésre, sem a tag­díját beszedni, inkább kifizet­te saját zsebéből. A baj csak az volt, hogy ezt senki, Gom­bár János sem tudta. Nyug­talankodott hát nem is ok nélkül. öreg harcosról lévén szó, felkerekedett a pártbizottság titkára, Juhász Nándor. Segí­tőtársa, az ősz hajú Kriger Elemér, meg Faragó Laci, az öreg alapszervezetének párt­titkára kísérte el útjára. El­indultak néhány meleg szóra a vén harcoshoz. Vitték neki a hírt, hogy minden rendben a tagságával. Ott az ágyában találták a híres asztalost. Né­zett a küldöttségre. Vibrált a szemhéja, aztán mintha a Ju­hászék vitte friss levegő az öreget is felfrissítette volna, felnyitotta szemét, megvillant a tekintete is, ahogy Faragó­ra nézett, mert megismerte. Halkan, ajka szögletébe lo- pódzott mosollyal megszólalt: — Eljöttetek? Ott álltak az öreg körül ők hárman az építőktől, a hely­beli párttitkár, meg Sándor öccse. Mondani akartak vala­mi szépet neki, de csak topo­rogtak. Gombár János nézte őket. Felderült az arca: — Hát, legalább üljetek le! Azt mondták, amikor elbú­csúztak, megszínesedett az öreg arca, élénkebb lett a hangja. Nem is búcsúztak tőle csak úgy, hogy viszontlátás­ra. Gombár Jánosnak pedig megnyugodtak vonásai. Dol­gos kezét felemelve intett a távozóknak. .. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1981. november 25., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom