Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-24 / 275. szám

Teret az alkotó energiának Interjú Gressai Sándorral, a HTESZ megyei titkárával A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövet­sége Nógrád megyében 23 tagszervezet által összesen 2700 tagot mozgat. Az utóbbi néhány esztendő többek között arra is .ió volt, hogy a tudományos igényű munkára szá­mot tartó műszakiak nemcsak a megyeszékhelyen, hanem csaknem valamennyi járásban is teret találnak kezdemé­nyezőkedvüknek: sorra alakultak a vidéki tagszervezetek. A MTESZ által összefogott tagszervezetek hivatásáról, munkájáról, gondjairól beszélgetünk Gressai Sándorral, a MTESZ megyei titkárával. — A tudományos tag­csoportokban dolgozók tár­sadalmi munkában teszik le az asztalra szellemi erő­feszítésük termékeit. Ma, amikor a közösségi célo­kért kifejtett erő tekinté­lye mintha ' megkopóban volna, hogyan képes vonz­erejét hosszú idő alatt megtartani a MTESZ? — Az eszközeink valóban Ugyanazok, mint a társadalmi munkáé. Én mégsem nevez­ném társadalmi munkának azt, amit csinálunk. Szorosan vett szakmai ambíciók kitel­jesedéséhez kínálnak alkalmat a tagszervezetek. ösztönzik az úgynevezett innovációs készséget, amiről most any- nyit beszélünk — nem is ok nélkül. Az emberfőkben fel­halmozott szellemi energia valóban többet ér, mint akár legértékesebb beruházásunk is, s ennek az energiának jó ügy érdekében való felsza­badítására szövetkeztek az egyesületek. A szakmai köz­véleményt érdeklik a tagegye­sületek által meghirdetett előadások, rendezvények, ez az, ami frissen tartja vonz­erőnket. Gondunk inkább az összejövetelek propagálásá­val akad — egy szokványos meghívó nem mindig alkal­mas arra, hogy a különösen izgalmas témára irányítsa a figyelmet. — A tagcsoportokban végzett munka utat nyit a műszaki értelmiség szá­mára a társadalmi-gazda­sági élet sűreje felé. Fi­gyelemmel arra, hogy 1 munkaköri kötelességük is egyre bonyolultabb fel­adatok elé állítja őket, kapnak-e ezen a lehetősé- ! gén? — Is-is. Aki erre indítta­tást érez, attól a lehetőséget elvonni — bűn. A hatéko­nyabb gazdálkodás, a korsze­rűbb, minőségileg értékesebb gyártmány előállítása, a piaci esélyek növelése viszont ki- nek-kinek munkaköri köte­lessége. Mindennek megfelel­ni csakis a szellemi tartalé­kok hámba fogásával lehetsé­ges. A termékszerkezet so­kat emlegetett váltásához is valami hasonló hiányzik: úgy vélem, ha a mostani műszaki értelmiségi gárdával gyorsíta­ni tudnánk a folyamatot, már megtettük volna. Szellemi ka­pacitásban itt sincs hiány, hiszen szép számmal dolgoz­nak erre alkalmas emberek a kutatóintézetekben — csak ép­pen távol kissé a gyakorlati gondoktól. — Mit tehetnek mind­ezekért a MTESZ tagcso- pontjai? — Felhívják a figyelmet az égető gondokra, melegen tart­ják a velük szembeni érdek­lődést, s már ez sem kevés. Ez a szervezet élezte ki azt is: hatalmas fék lehet az el­következő időkben a műszaki pályák társadalmi alábecsülé- se. A műszaki egyetemekre évről évre kevesebben jelent­keznek. Egyes szakokra pót- felvételit kell hirdetni (!), s elképesztően szerény pont­számokkal jutnak be az ifjú mérnök jelöltek. Ma, amikor óriási figyelmet élveznek a gépi beruházások, a technika fejlesztése, megengedhetetlen, hogy éppen a legfőbb beru­házást, a technikát mozgató ember felkészítését kezeljük ilyen nagyvonalúan. — Tartok tőle, afféle kényszernagyvonalúság ez, a műszaki értelmiség tár­sadalmi presztízsének ha­nyatlásával összefüggő. Ügy véli, alkalmas a MTESZ arra, hogy az ez el­len ható folyamatot er­jessze? — Feltétlenül, feladata is. Annyit máris sikerült elér­nünk, hogy reflektorfénybe került a műszaki értelmiség, ebben felmérések elvégzésé­vel, tanulmányok készítésé­vel vállaltunk komoly részt. Már ennyi is biztató, noha ettől még semmi nem válto­zik. Az volna az igazi, ha a tehetséges mérnökök nem a gyárkapu belső oldalán áll­nának sorba kifelé igyekezve, hanem kívülről — engedvén a gyári munka csáberejének. A törekvés iránya, sajnos, ma éppen ellenkező, s ez már most is komoly veszélyt jelez. Nem is szólván arról, hogy az árát igazán csak a — nem is olyan távoli — jövőben adjuk meg. — A MTESZ sokat törő­dik az azonos szakmákban dolgozó műszakiak közti kapcsolatok kialakításá­val. Mit nyernek ezzel az érintettek? — Számtalan jó ötletet, ami saját munkahelyük falai kö­zött maradva talán eszükbe sem jutott volna. Értékes ta­pasztalatot a gyárlátogatások, közös rendezvények révén, amit munkájukban kamatoz­tathatnak. Mindezzel együtt végül azt nyerik, hogy nyitot­tabb szemmel, a beszorított- ság koloncaitól, nyűgeitől megszabadulva, kedvvel, fan­táziával dolgoznak. Ilyen tí­pusú emberek fogadják szí­vesen az újat, ők azok, akik könnyen hajlanak az ígéretes változtatásokra, még, ha azok a korábbinál fárasztóbbnak tűnnek is. — Soron levő legfőbb tennivalóik? — Továbbra is kiemelt té­mánk marad az energiagaz­dálkodás. A jövő évi műsza­ki aktívánk gondolatait az anyag- és készletgazdálkodás köré csoportosítjuk. A műsza­ki hónap vezérfonalául pe­dig a minőséget, versenyké­pességet választjuk. Tervez­zük, hogy jövőre tagszerveze­tet hozunk létre a rétsági já­rásban, ami egyelőre a MTESZ fehér foltja. Célunk a taglét­szám gyarapítása is. De nem mindenáron és főleg nem kampányszerűen, jóllehet szívesen látunk minden szak­embert, aki maradék szellemi energiáit szakmája, hivatása előmozdítására szánja. Sz. M. a párt... Évek teltek, lázasan cselek­vő évek és Reiner Sándor mint az alapszervezet párttitkára dolgozott. Ott a párttagok keze nyoma az utcában, a szép há­zak vonalaiban. Az újonnan Neki: az élete A forradalmi tömegmegmozdulások eredményeként ala- tenni akart a sebektől szenve- kult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. no- dő országért. És jöttek bányá- vember 24-én, Kun Béla vezetésével. A salgótarjáni fém- szók, vasasok, kőművesek, üve- munkások, bányászok és vasasok korán kapcsolatot keres- gesek, tanítók, mérnökök. Jött tek és találtak a KMP vezetőségével. S 1918 decemberében minden békét akaró, az or- megalakult a KMP salgótarjáni szervezete. Az előkészítő szágért tenni vágyó ember: munkálatokban, s a szervezet megalakításában Kun Béla — fgy lett mindenkié akkor is részt vett. Tegnap Salgótarjánban, a vasöntöde és tűzhelygyár Ady Endre Művelődési Házánál megemlékezést tartottak a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 63. évfor­dulója alkalmából. A pártalakulás körülményeire, a salgó­tarjáni szervezet megalakulására, a párt harcaira, a párt­alapítókra Bandúr Gyula, a vasöntöde és tűzhelygyár párt­végrehajtóbizottságának tagja emlékezett. Majd a gyár mun- épült szép iskolában, ott van a kásainak, kommunistáinak képviseletében koszorút helyez- művelődési házban, ott van tek el a művelődési ház falán, a pártalakulást jelölő emlék- mindenütt az országban, mert táblára. azok akik Zagyváról indulva országos vezetők lettek, aho­. .. , , . , . . . _ gyón megtanulták, hirdették: Megkérdeztem az öreg kova- Elborult a tekintete. Tálán _ igaz-e hogy az életet je­c sot, mondja meg mit jelent eszébe jutott, amikor az éj- ienti a párt’? neki a párt. Rám nézett, mint szakába rátörtek a házára a Mintha kérdezte volna nedi« aki nem érti a kérdést. Aztán csendőrök, mindent felforgat- több volt ez Sé^éL b££ villant fel a szeme: tak. Újból latta a gyerekek rí- nyftás volt. Emlékszem, ami­— Akkor te azt mondd meg, a<R arcai, felesege megkeme- ^or harmadszor lett tanúja a neked mit jelent az élet... P^dott, _ tekintetet. Az em- pártalakulásnak. Akkor már Neki az élete nagy útján va- könnybe lábadt a sze- az ötvözetgyárban dolgozott, lóban a párt jelentett mindent. °e. Ott érte az ellenforradalom. Ez a nagyon egyszerű ember- — Ez volt a sorsunk, mert Szembenézett azokkal. Egv ként élő zagyvái kovácsmes- a pártot nem tagadtuk meg so- percig nem hiányzott a gyár- ter, minden porcikájával, min- ha — mondta maga elé mered- ból. Hirdette a párt tiszta igá­dén időiben magáénak vallotta ve. zát, amikor mások eltörölni a pártot, a párt meg őt. Hogyan Vitték őket vasra fűzve, hogy indultak. Egy télközepi napon sodródott a párthoz Reiner megalázzák, hitükben megtör- újból megalakult a párt és Sándor, a zagyvái kovácsmes- jék őket. Nem tört meg! A há- párttitkárrá választották is- ter? Emberi életet kívánt és borúban is hirdették a párt iga- mét. ilyent álmodott másoknak is, zát, aztán amikor felszabadult Már a kiskonyha csendjében aki kétkezi munkás. az ország, vége lett a háború- éli nyugállományú életét Rei­Azt mondta, hogy az egész is újra kiderült ner Sándor, de amikor a párt­famíliája dolgozó ember volt. “ ^ ,akkor . ,mar Relner felvillan a tek.n­És amikor először ebben az Sandor a kova« mint tete es újból a harcos kommu­országban a Tanácsköztársaság köztársaság idején, elindult új- ről, ami itt történik az ország­sággal énekeltek az emberek, a Pf^ot. ban. . „ht-er látta először ieazán ió- Ahogyan emlékezik, az iskola- Mert neki valóban az elete ban találkoztak. Azt mondja, a part. aki Bobál Gyula Sikerek a szénbányászok versenyében Az Ipari Minisztériumban a na­pokban értékelték a magyar szén­bányászat vállalatainak brigádjai között folyó szocialista munka- verseny háromnegyed éves telje­sítéseit. A szigorú, tizeniiét mu­tatóból álló követelményrend­szer alapján, mely szerint az el­bírálás történik, a Nóp^ádi Szén­bányák brigádjai a kilenc szén- bunyaváilalai iojbi csapata kózóít sikeresen helytálltak. A legjobb eredmény a kézi vá- gathajtók körében született. A versengésben részt vevő százhu­szonöt brigád első helyezettje, a szeptember végéig nyújtott ki­magasló teljesítményeik révén a ménkesi aknaüzem Bakos József barna vezette kollektívája lett. S amit a szakemberek különösen örvendetesnek tartanak, hogy eb­ben a kategóriában a második helyre is nógrádiak kerültek; a tiribesi aknaüzem Adorján Ottó vezette csapat tagjai. Dicséretre méltó iparkodással rukkolt az elő­zőeknél előbbi helyre a Czene g. Gábor irányítása alatt dolgozó, tiribes-aknaüzembéli brigád: je­lenleg az országos verseny tizen­negyedik helyezettjei. Nagy sikernek számít az is, hogy harmincöt akna közül a Szénbányák ménkesi üze­me, nagynevű vetélytársait meg­élt''we, az ötödik. A komplex gépesítési frontbri­gádok között egyre élesebb a ver­seny, s megnövekedtek a köve­telmények és — a teljesítmé­nyek. Ezt híven illusztrálja, hogy a nagy hírű, Nagy Pál Máté vezet­te, ménkes-aknaüzemi, Leninről elnevezett frontbrigád —, amely már október közepén teljesítette éves, 123 ezer tonnás tervét — a sorban csak a tizennegyedik. A gépesítés nélküli huszonnégy frontbrigád között a kányási, Molnár Sándor vezette csapat a negyedik, Világosi József tiribesi brigádja pedig a tizedik. A gépi jövesztésű, a versenyben részt vevő tizenegy, gépi jövesztésű front csapatai között a ménkes- aknaüzemi, Gajdár Vencel vezet­te kollektíva is sikerrel helytállt: negyedikek. Víztorony épül Balassagyarmaton Hatalmas víztorony összeszerelését végzik Balassagyarmaton az Április 4.-lakótelep közelé­ben, ahol a budapesti Gábor Áron Gépgyár szakemberei egy 43 méter magas és 1338 köbmé­ter víz tárolására alkalmas szerkezet elkészültén fáradoznak. A következő esztendő tavaszán már áll a sajátos technológiával összeállított víztorony, melynek megvalósulása után javul a város biztonságos ivóvízellátása. — kép: kulcsár — idején felszabadult boldog­sággal énekeltek az emberek, akkor látta először igazán jó­kedvűnek az apját, az öreg ko- , , ... , . , , .. vácsot. Az apja azt mondta ho& hivtak mindenkit, neki: „Egyszer majd te is meg­érted ezt!” És azóta mindig kereste, hogy megértse mitől vált az akkori búskomor mun­kássereg, ha napokra is, de boldoggá. Mitől lett vidám a mindég komor apja? Az em­lékek felvillantak gondolatá­ban, felélénkült a tekintete, mint aki most ismer a való­ságra: — Akkor nekik az életet, mindent jelentett a párt.. Aztán elcsendesedett az öröm, nehéz, keserű évek vál­tották fel. De történhetett bár­mi is, Reiner Sándor, azt az időt soha sem felejtette el. Ott maradt a vérében. Amikor fel­nőttkorba fordult az élete, kommenciós kovácsként ke­reste kenyerét, az illegalitásba szorult párt egyszerű katonája lett. Családja élete forgott örökös veszélyben, de a párt­hoz hű maradt. Azt mondta az emlékeiben kutatva: — Nehéz volt Nagyon ne­héz. .. Üvegházakra is Változások a mezőgazdasági biztosításban A mezőgazdasági nagyüze­mek 1975. és 1980. között több mint 20 milliárd forint kárté­ségek részben vagy teljesen elmaradnak. A gyakori káro­sodás miatt a 100 százalékos rítésben részesültek. Nógrád térítés fenntartása esetén megyében e szám 219 millió. A befizetett díj országosan 18 milliárd volt. Az adatok azt díjat mintegy 70 százalékkal emelni kellett volna, hogy a biztosításnak ez az ágazata az bizonyítják, hogy a biztosítás alapkövetelményeknek meg- mezőgazdasági ágazata „nem felelően öneltartó legyen; tartotta el önmagát”, A megismétlődő vízkárok­ra az elmúlt három év átlagá­ban egymilliárd forintot fi­zettek ki. Figyelmet érdemel, hogy a vízkárok jelentős há­nyada ugyanazon — a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozó hét me­Ezért vezették be a 20 száza­lékos önrész alkalmazását. Jövőre azokon a területe*? ken, illetve üzemek esetében,' ahol a károsodás mértéke magas — 90 százalék fölötti, —, ott a szőlők, gyümölcsö­gye — területen következett f^k biztosítási dijat 10 száza- be. Az, hogy a veszélyközös- Iékkal emelik, ség valamennyi tagja — a ke- Az igazságos dfjelosztás el- vésbé, veszélyeztetettek is _ ve azt követeli, hogy a kár­e gyformán fizette a biztositá- mentes, illetve kevésbé káro­sl díjakat, bizonyos mérvű feszültséget váltott ki. Ez is arra indított, hogy az üzeme­ket fokozottan érdekeltté te­gyék a kármegelőzésben. A biztosító úgy segíti e törek­vést a következő évtől, hogy a víztől veszélyeztetett terü­leteken — ilyenek például a vésztározók területe, és az ár­terek — limitálja a biztosító­értéket, illetőleg korlátozza a fedezetbe vehető növények kö­rét. Amióta a szőlőkre, gyümöl­csösökre, tavaszi fagybiztosí­tást lehet kötni, nem volt olyan év, hogy ne lett volna súlyos veszteség. (184 száza­lék a kifizetett kártérítés a biztosítási díjhoz képest.) Ere­detileg 100 százalékos térítést vállalt a biztosító. Ilyen mér­tékű kártalanítás nem indo­kolt, hiszen a betakarítási költ­sodó gazdaságok díjkedvez­ményt kapjanak. A jövőben a biztosító jobban differenciál az egyes díjosztályok között. (Például a 15 százalékos kár­hányad alatt gazdálkodó üze­mek 40 százalékos díjcsökke­nésben részesülnek.) Előfel­tétele ennek az eddigi gya­korlat megszüntetése. Indoko­latlan, hogy a biztosított ér­ték alapján kapjanak kedvez­ményt az üzemek. A kedvez­ményt a kártérítés mértéké­hez kell igazítani. Még egy újdonság: biztosít­hatók a mezőgazdasági nagy­üzemek üvegházai. Ez a konstrukció az üvegház álla­gára, berendezési és felszere­lési tárgyaira vállal kockáza­tot, emellett érvényes az üveg­felületek törésére és biztosítást nyújt a fűthető üvegházban termelt növényekre. Energiatárolás — tenger alatt Számos országban működik olyan berendezés, amely az éjszaka termelt villamos ener­giát átalakítja és elraktároz­za, majd a nappali energiafo­gyasztás idején visszaalakít­ja és átadja az elektromos há­lózatnak. Hasonló energiatáro­ló terveit és prototípusát ké­szítették el leningrádi szak­emberek — csakhogy ez a tá­roló a tengerben, víz alatt működik. Hatalmas, vasbetonból ké­szült tartályokat engednek le a tengerbe, mintegy 100 mé­ter mélységbe. Ezekbe a tar­tályokba éjszakánként a fe­lesleges villamos energiával vizet szivattyúznak, és sokkal nagyobb nyomásúra töltik fel őket, mint amekkora nyomás a tartályok környezetében uralkodik. Nappal pedig —, amikor a tárolt energiára szükség van — egy szelep meg­nyitásával kiengedik a vizet a tartályokból és a kiáramló vízzel turbógenerátorokat mű­ködtetnek. Az egész szerkezet egy mini vízi erőműre emlé­keztet. A megoldás e'ő"’Te, hogy a tartályok nem foglal­nak el helyet a parton és a számítások szerint a rendszer üzemeltetése is olcsóbb lesz, mint a hasonló elven működő felszíni energiatárolóké. Az el­ső tenger alatti víztároló be­rendezés Leningrad közeié­ben hamarosan megkezdi mű­ködését. NÓGRÁD — 1001 rvv<y’'"t’er 24., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom