Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-03 / 258. szám

Ifjúsáa' Dóriamén* a szécsényi ELZFTT-ben Beilleszkedéstől a programokig BARÁTUNK AZ ÚJSÁG" A közelmúltban megtartott munkahelyi és gyáregységi ifjúsági parlamentek fontos eseményei voltak az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregységének. Az utóbbin Róka Miklós gyár­egységvezető kilencven kül­dött előtt adott számot az 1978. évi parlamenten elfogadott, az ifjúsági törvény végrehajtá­sát biztosító helyi intézkedé­sek eredményeiről, tapaszta­latairól. Sokoldalúan érzé­keltette, hogy a fiatalok mun­kája, cselékvőkészsége miként hatott a gyáregység fejlődé­sére A beszámolót és a követ­kező négy évre szóló intézke­dési tervet, valamint az ifjú­ságpolitikai célú pénz felhasz­nálásának tervét a küldöttek előzetesen megkapták. A KISZ- és a szakszervezet ille­tékes fórumain került sor a tervek előzetes egyeztetésére. A gondos előkészítő munka után előfordulhatott volna az is, hogy !*evés mondanivaló marad a gyáregységi parla­mentre, ám a szóbeli kiegészí­tő felelősségteljes együttgon­dolkodásra késztette a jelen­levőket. Közismert, hogy az ifjúságpolitikai tevékenység eredményes a gyáregységben, mégis érződött, hogy a KISZ jogosítványai alapján eredmé­nyesebb érdekképviseleti és érdekvédelmi munkát végez­hetett volna... Az ifjúsági parlamenten ti­zenöten kaptak szót, köztük Hak'kel Béla, a KlSZ-blzott- ság titkára. — A mai parla­mentünket a gyáregység ifjú­ságáért, érdekeiért, a jövő munkásaiért rendeztük meg — hangsúlyozta. Részletesen szólt a KISZ célkitűzéseiről. Utalt arra, hogy a gazdasági és a mozgalmi vezetők is fia­talok, érthető, hogy valameny- nyi alapvető, a gyáregység fia­taljait érintő kérdést ismerik és természetesen azok hatá­sait. Ebből következik az if­júsággal való eredményes fog­lalkozás. Nagy Mária, a sze­reldei fiatalok képviseletében vett részt a parlamenten. A munkahelyi beilleszkedés se­gítését, az érkező fiatalok se­gítését kérte, érzékeltetve, hogy e munkaterületen a ko­rábbi intézkedési terv végre­hajtását hiányosan valósítot­ták meg. A politikai tudatformáló munka színvonalát több fel­szólaló kifogásolta. A jövőben —, mint erről Laczkó Bertalan KISZ-alapszervezeti titkár szólt — fontosságának meg­felelően kell kezelni. A közös érdekvédelemről, a fiatalokat érintő szociálpolitikai intéz­kedésekről és azok eredmé­nyeiről részletesen Tóth Lász­ló szakszervezeti titkár szólt. Említette, hogy néhány eset­ben a biztosított üdülőjegye­ket nem tudták felhasználni. Javasolta, hogy bővítsék a KISZ-megbízatások körét a fiatalok munkavédelméhez kapcsolódó megbízatásokkal. Búzás Lajos fiatal technológus felszólalására élénkebbé vált a tanácskozás. A beszámoló statisztikai számadatait ele­mezte, felhívta a figyelmet né­hány kedvezőtlen folyamatra. A benyújtott újítások több mint fele a fiataloktól szár­mazik. Ez jól hangzik. Ha azonban a fiatalok számához viszonyítjuk, csak öt százalék. Ha még konkrétabban vizs­gáljuk, kitűnik, hogy csak né- hányan foglalkoznak újítás­sal. .. Javasolta, hogy a pá­lyaválasztás időszakában szervezzenek nyitott üzemi na­pokat. Zeiss-plcmetáriumok A Zeiss-gyártmányok nagy hír­névnek örvendenek és világszerte keresettek. A jénai Zeiss Müvek jelenleg 100 országgal áll keres- kerelmi kapcsolatban. A tudósok több mint 700 nagy, jénai* gyártmányú asztronómiai megfigyelő- és értékelő beren­dezéssel figyelik a világűr titka­it Földünk különböző országaiból. A jénai szakemberek eddig több mint 300 planetáriumot szereltek fel külföldi megrendelőiknek. Zeiss-planetárium működik töb­bek között a brazíliai Rio de Janeiróban, az ausztráliai Brisba- neban, az indiai Allahabadban és az ausztriai Klagenfurtban. A Szovjetunióban, az űrhajósok hires Csillagvárosában is talál­ható Zeiss-bcrendezés: az űrhajó­planetárium, az úgynevezett spa- cemaster, amely az űrhajósok fel­készítését szolgálja. Jelenleg a görögországi Tripo- liszban létesítenek űrhajó-plane­táriummal felszerelt épületkomp­lexumot-a Zeiss Művek szakembe­rei. Hruz Dénes az anyagi és az erkölcsi elismerés egységé­nek a fontosságára irányítot­ta a figyelmet. Kérte, hogy a továbbtanulni szándékozó fia­talokkal szorosabb legyen a kapcsolat. Huszkó Sándor, a pártvezetőség titkára arról be­szélt, hogy a felsőbb szervek­be választott fiatalok milyen eredményesen és elismerésre méltóan képviselik a választói­kat és a gyáregységet. Kérte a jelenlevőket, hogy a tulaj­donosi szemlélet erősítésében járjanak az élen. Bárány Gá­bor a fiatalokat érintő mun­kavédelmi kérdésekről szólt és a műszakiak gondjait ele­mezte. Érzékeltette, hogy a műszaki terület erősítése nél­kül a gyáregység hosszú távú feladatait nehéz lesz megol­dani. Ispán Zoltánná, a köz- művelődési bizottság titkára a közművelődés fontosságáról és arról a sokrétű tevékeny­ségről szólt, amely a munkás­művelődést segíti. Megjegyez­te, hogy a biztosított lehetősé­gekkel sokan nem élnek a gyáregységben. Dr. Gazdag Imre a budapesti zár- és la­katgyár ifjúsági felelőse az if­júsági pályázatok fontosságá­ról tett (többek között) emlí­tést. Kiemelte, hogy az alko­tás öröme elsősorban a mun­kahelyhez kötődjön. Több felszólaló foglalkozott a pályaválasztással, a szak­munkás-utánpótlás biztosítá­sával. Elismerően szóltak a tanulóképzés feltételeiről. Érthetetlen azonban, hogy a meghonosodott szakmákat ke­vés fiatal válaszitja élethiva­tásnak. A parlamenten elhangzott felszólalásokból érződött az is, hogy a vezetők a munka­helyi beilleszkedés időszaká­ban vannak és a vezetővé vá­lás éppen nem sima útján ha­ladnak. A gyáregységvezető is utalt erre, ennek ellenére teljes értékű irányító és vég­rehajtó munkát vár az intéz­kedési terv végrehajtásában. Róka Miklós kérte a jelen­levőket, hogy a jövőben fia­talosabb, tartalmasabb prog­ramot állítsanak össze, a fia­talok gyorsabban reagáljanak az üzempolitikai feladatokra és a végrehajtás valamennyi területén az eddigieknél aktí­vabban vegyenek részt. Indo­kolta mindezt azzal, hogy a szécsényi gyáregységnek az eddigieknél nagyobb részt kell vállalnia az ELZETT Művek és a budapesti zár- és lakat- gyár feladataiból. A gyáregység fiataljait har­mincán képviselik a budapes­ti gyári, és öten az ELZETT Művek parlamentjén. R. A. Az Űttörősarok tudósítói dicséretet érdemelnek, hiszen iskolájuk, csapatuk szinte valamennyi fontos eseményéről beszámolnak leveleikben. Előfordul, hogy ugyanarról a rendezvényről többen is tájékoztatnak bennünket. Ezúttal is a legérdekesebb levelekből idézünk, s várjuk újabb jelentkezésteket. Riporterszakkör, őrs „A salgótarjáni Mártírok úti Általános Iskola tanuló­ja vagyok, s riporterszakkö­rünkről adok hírt. Október elsejétől működik 15 taggal, s noha még csak három fog­lalkozást tartottunk, egészen belelendültünk a munkába. Foglalkozásokon megvitatjuk a „házi feladatainkat”, a gyűjtött tudósításokat. Egye­lőre az elmélettel foglalko­zunk, később szeretnénk ri­portokat is írni. Sokat ját­szunk, például szójátékokat, s a magnókat is gyakran elő­vesszük...” — írja Mosonyi Adrienn. Iskolatársa, Rubint Etelka az intézmény hírközlé­sének fejlődéséről számol be. Sárencky Enikő, a pásztói Dózsa György Általános Is­kolai 6. b. osztályos tanulója is örömmel újságolja, hogy őrsük neve „Riporter”, majd jól sikerült rajtúra részleteit eleveníti fel: ;,A pásztói járás úttörőcsapatai rajainak lehe­tősége van, hogy a nagyme­zői túristaházba látogassanak. A mi csapatunkból mi vol­tunk az elsők, akik éltünk ezzel. Birtokba vettük a tá­bort, elhelyezkedtünk, fociz­tunk a fiúk ellen, majd meg­érkezett a vacsora. A minket kísérő szülők ágyba paran­csoltak bennünket. Másnap reggel Hollókőre túráztunk, megnéztük a várat is...” örülünk a „Riporter” őr­sök és szakkörök alakulásá­nak, s minden bizonnyal al­kalmat találunk rá, hogy né­hány ilyen közösséggel sze­mélyesen is találkozzunk. A mátraverebélyi Verebélyi Be­áta tudósítónk viszont arra kiváncsi: hol van még „Hagy­mácska” őrs a megyében. Szí­vesen teremtenének velük testvérkapcsolatot. Névadó — parkolóvásár „Iskolánk, amely eddig a Budapesti úti volt, új nevet kapott, Petőíalvi Lajos nevét vette fel. Ez alkalomból ren­dezett ünnepségen jelen volt névadónk három gyermeke is...” — írja Csonka Piroska, s ugyancsak erről az ese­ményről számol be Sándor Júlia. Zeke Andrea Pásztóról első levelével jelentkezett, s a nagyközségben tartott par­kolóvásárról tudósította ro­vatunkat. „A vásár nem csak a felnőtteknek volt nagy öröm, mert olcsóbban vásá­rolhattak, hanem nekünk, gyerekeknek Is. A hanglemez­sátornál például vers- és pró­zamondóverseny volt, mi az aszfaltrajzversenyen vettünk részt. A legügyesebbek színes ceruzát és könyvet kaptak. A többiek sem mentek haza üres kézzel, rajzfüzettel ked­veskedett nekik az ÁFÉSZ vezetősége...” Jobbágyiból Jancsurák Nó­ra és Végh Noémi küldött be­számolót az őszi betakarítási munkáróL Októberben három napon át dolgoztak a szur­dokpüspöki termelőszövetke­zet helyi tartósítóüzemében és a paprikaföldön. Paprikát csumáztak, uborkát raktak vödörökbe — s a jól végzett munkáért nemcsak dicséretet kaptak, pénzt is. Kotrocző Róbert, a homokterenyei paj­tások izgalmas hétköznapjai­ról küldte tudósításait. Töb­bek között „hőstettükről”. „Feláldoztuk szabad szomba­tunkat, hogy Iskolánknak és csapatunknak pénzt keres­sünk. Egyszerűen vasat gyűj­töttünk. Becsavarogtuk az egész falut és minden rossz kályhát, régi vaságyat össze­szedtünk. Egy helyen mázsás vasat raktak kiskocsinkra, s társunkat — aki húzta — mindenestől a levegőbe emel­te..." — írta. Túrák változatlanul Ügy tűnik az őrsök, rajok, ményszámba menő kirándu- csapatok élnek a kellemes idő lásokról szóló híradást. Ba- adta lehetőségekkel, továbbra logh Magdolna Tarról írt az is sok levél tartalmaz él- Űttörősarok rovatnak. „Még mindig szívesen emlékezünk a fegyveres erők napi akadály­játékra. Őrsönként teljesítet­tük a feladatokat. Az egyik állomásról üdvözlőlapon kö­szöntöttük a helybeli Kubis Ferenc munkásőrszakasz tag­jait, egy-egy úttörő vitte el a címzettnek a borítékot. A ve­lünk együtt levő ifi vezetők, KISZ-vezetők megígérték, máskor is elkísérnek bennün­ket...” Nagy Ágnes, a pásztói Kun Béla körzeti Általános Isko­lából jelentkezett. Az októbe­ri muzslai kirándulásról ve­tett papírra sorokat. 'Egyebek között beszámolt róla, hogy útközben sokat daloltak, vic­celődtek, majd különböző ügyességi feladatokat kellett teljesíteniük, sőt még főztek is. A kisterenyei Tóth Ágnes, magas-tátrai kirándulásról számolt be levélben. „A Pop- rádi-tóhoz is ellátogattunk. A harmadik nap reggelén la- novkázni indultunk. A lanov­káról 1730 méter magasból csodálatos panoráma tárult szemünk elé, amíg a felhők fölé nem értünk. Amikor visz- sza indultunk, mindenki szo­morú volt...” Készülődés november 7-re A salgótarjáni Földi Monti- ka az úttörőtanács munkájá­ról küldött tudósítást, amely rendszeresen Ülésezik, s meg­beszélik az időszerű feladato­kat. Legutóbb a Nagy Októ-! béri Szocialista Forradalom évfordulójának előkészületei­ről esett szó. A Mártírok úti Általános Iskola pajtásai ve­télkedőt szerveznek, amelyre az Űttörősarok szerkesztőit la meghívták. Köszönjük! Far­kas Judit már több részletről is beszámolt. „Verseket tanu­lunk, történeteket olvasunk. A faliújság-felelősöknek sok a dologuk. A rajok, őrsök bújják a NOSZF-val kapcsola­tos könyveket, cikkeket. Az iskolánkban már az ünnepre emlékeztet a „Barátunk a Szovjetunió”, „Testvérme- gyénk Kemerovó” című kiál­lítás is. Továbbra is várjuk tudósí­tásaitokat, főként őszi akciói­tokról, a november hetedikéi ünnepségekről. A címünk: 3100. Salgótarján, Palóc tér 4. NÖGRÄD Szerkesztősége. A borítékra írjátok rá: Űttörősa­rok! Menekülés a városból Statisztikailag bizonyítható tény, hogy az utóbbi évek­ben megindult, s napjainkra felgyorsult a nagyipari mun­kavállalók vándorlása. S mert nemeseik a publicisták, ha­nem a gazdaságirányításért felelős szakemberek is módfe­lett kíváncsiak a vándorlás irányárét, érdemes idézni a KSH legutóbbi elemzését. Eszerint a mezőgazdaság — ami oly sokáig az ipari létszám utánpótlásának forrása volt, s a mezőgazdaságban dolgozók száma egyre fogyott — újab­ban vonzza magához az embereket. S mert a nagyipetr jó­részt a nagyvárosokban — s mindenekelőtt a fővárosban — koncentrálódik, s mert a mezőgazdaság működési szín­tere mégiscsak a vidék, kézenfekvő a következtetés, hogy megindult és felgyorsult a nagyvárosokból való elvándor­lás. Vajon miért? Gyakran járok a fővárostól alig hatvan kilométerre levő — a vadonatúj autópályán húsz perc alatt elérhető — kisvárosban, és el nem mulasztanám, hogy az ottani ABC-áruházba benézzek. Az üzletben ugyanis, egy fővároslakó számára, meglepően nagy az áruválaszték, s még meglepőbb a tisztaság, a rend, az udvariasság. Kény- szerűségből jártam e kisváros környékén levő még kisebb városka különböző hivatalait, ahol — ha úgy adódott — a munkaidő lejárta után fél órával is gyorsan és előzéke­nyen intézték ügyeimet. Jártam más vidéken, ahol a munkás — műszak után — a gyár thermáluszodájában és műanyagborítású tenisz­pályáján sportolhatott,- szórakozhatott; és jártam olyan vi­déki gyárban, ahol a nők, a műszak utáni zuhanyozást kö­vetően hajszárító búrák alá és kozmetikai szalon székeibe ülhettek. Majd betértek a gyári üzletbe, ahol összecsoma­golva vehették át azt, amit megrendeltek. Jártam olyan vidéken, ahol a munkahely melletti la­kótelep hollandi mintára épült. 90—100 négyzetméteres, két­szintes, kertes, összkomfortos családi házakból állt. Itt két éven belül minden fiatal házas lakáshoz jut, s a bölcső­dében nincs helyhiány. Megfordultam olyan nógrádi kisközségben, ahol a ve­gyesboltban hűtve kínálták az üveg sört, s három-négy napog is élvezhető kenyeret árultak. Jártam főváros környéki divatos helyeken, ahol egy építési telek — járható út, víz és villany nélkül — négyszö­gölenként ezer forintba került, az építési vállalkozó négy­zetméterenként — 9—10 ezer forintért vállja egy ház fel­építését. Ezzel szemben például a Bükk alján, mesebeli vi­déken, ahol a négyszögölenkénti telekár — aszfaltozott út­tal, villannyal, karsztforrásra kötött vízvezetékkel és tele­fonhálózattal (!) együtt — sem érte el a főváros környéki árakat, s ahol a helybeli kőműves négyzetméterenként öt­ezer forintért vállaja az építkezést. Hát a józanul gondolkodók — ha tehetik — ugyan miért ne mennének vidékre? Mi okból ragaszkodjanak a nagyvaros betonrengetegéhez, miért szenvedjék áruellátási bajait, zajjal, porral, füsttel és nyughatatlansággal nehezí­tett életfeltételeit? Valószínű, hogy előbb-utóbb egy újabb kényszerhelyzet következményeivel kell szembenézni: az emberek fokoza­tosan elhagyják azokat a városokat, amelyek fejlesztésére annyi energiát és pénzt áldoztunk. De akkor miért igyekszünk még mindig a nagyvároso­kat még nagyobbakká fejleszteni? Miért fordulhat elő, hogy a kisváros a fejlesztésre fordítható összegek egyetlen szá­zalékát kapja csak? Miképpen fordulhat elő, hogy az őr­ség csodaszép falvainak egyikében— egy-egy szaktanár hiá­nya miatt — elnéptelenedik a nemrégiben épített iskola? Milyen meggondolásból hagytuk sorsukra jó ideig egyes el­néptelenedő kistelepüléseket, ahelyett, hogy megengedtük volna e kistelepüléseken a nagyvárosokból menekülni vá­gyók számára az ingatlanvásárlásokat? Most újabb jelenségre kell figyelni. Ha nem is tö­megével, de egyre többen vannak, akik a nagyvárosi élet­forma és a nagyipar kínálta munkakörülmények elöl me­nekülve vidékre költöznek. Jelzik ezzel a településfejlesz­tés kérdőjeleit, de olyan kérdéseket is feltesznek, amelyek megválaszolásával nem szabad késlekedni. Vértes Csaba NÖGRÁD — 1931. november 3., kedd 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom