Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
r iífo; tegjs wieg; WiémM tfr! «- kiált rá társára, szájából messze köpve ld a csikket egy olajos munkamhás, svájcisapkás. — Fogja, mert különben magába fojtom az egyenleteit !** Amaz rábólint, neki- faészüTCdnék és egyetlen lendülettel dobják váüukra a hosszú szálvasat, majd Imbolygó lábakkal el botorkálnak a nem messze levő műhely irányába. Néhány perc múlva, csapzott haját homlokából ki- tenyerelve megjelenik .a szépen titulált”. Harminc-harmincöt év körüli, csupaizom ember, aki menés közben kezéről lehúzott védőkesztyűjével csapkodja combját. „Maga tényleg mérnök?“ — kérdem tőle, a hallottakból ne adj’ isten, feltételezve egy félresikerült életet. „Az a rossznyavalya! Csák cukkolnak ezek a hülyék! Tudja — csillapodik némiképp — most kezdtem el járni az általános iskola negyedik osztályába, De ennek a mocsoknak se lehetne ekkora a pofája, mert neki is csak hétről van meg a bizonyítványa. Az meg — számolja tényleg iskolásként a kezén — csupán egy ........kettő..,, három...., m ondjuk négy évvel több iskolába járás, mint az enyém...! De egyébként, mióta beiratkoztam, mindennap az a szórakozásuk, hogy egyszer mérnöknek, másszor vezérigazgatónak, aztán meg főorvos úrnak titulálnak. Egyszer-két- szer egyébként, már a művezető is doktor úrnak szólított Pedig tőle aztán tényleg nem vártam volna el!” Kiköp egyet, s tudom, katonaviselt, mert bosszús mosollyal az arcán, kér engedélyt távozni. Mint — vélem, rangidős,- „engedélyezem”, de nem állom, hogy ne kérdezzem: — Ezek után sutba vágja a tankönyveket ? Megköpködi markát és felém fordítja: — Először Inkább ezeket! Nem kérdem, kikre gondolt. •fr Óvatosan fogalmazva Informálódom a nagy hírű szocialista brigád vezetőjétől: — Lenézik azokat, akiknek nincs meg a nyolc osztályos végzettségűk? Rongy csomóba törli előbb kezét, aztán cigarettára gyújt Hosszan fújja a füstöt — Ezt komolyan kérdezi? Mert ha Igen, viccnek tekintem. Legalábbis magától, aki régóta ismer minket... Tudhatja, hogy nálunk csak a munka számit Én, amikor Gondolatok elfelejtett egyenletekről számba veszem a feladatokat koncentrálunk, and feladaé* kiadom végzésre a dolgot, tünk teljesítéséhez nélkülözeddig még sosem mérlegeltem, hogy no: erre ezt nem bízhatom rá, mert csak hét elemije van. S higgye el, jogosan teszem, mert itt az értésen, az érzéken, a hozzáálláson van'a lényeg. Nem akarok bántani senkit, de én, mint középszintű vezető, többre becsülöm azt a dolgos melód, aki szuper-végzettség nélkül is alkalmas excentrikus tengely esztergálására, mint azt az érettségizett tutyi-mu- tyit, aki csavarmenetet sem tud normálisan vágni. — És a műveltség? — Én, a szakmai műveltséget díjazom. És elgondolkodtam már azon, miért nem kaphatnak valamiféle ,szakmai bizonyítványt azok az emberek, akik csodálatosan bonyolult dolgok esztergálására is képesek, de csak hat, vagy hét.. mittudomén, hány osztályuk van. Gondolkozzon rajta maga is! ☆ Eszembe jutott a fentebb már említett, kétszer is leíródott kifejezés: elfelejtett egyenletek. Volt módom egyébként ezt már lekicsinylőén, vonatkoztatva hallani, három évtizede egy bizonyos szakmában ügyködő, elég, magas beosztással bíró mérnökre, alclr ről az a beszéd járta, hogy egyszer csak a nagylexikonból tudott választ adni arra a kérdésre: hogyan is szói az Einsteiniéin relativitáselmélet képlete. „De — mesélték tovább — az E=m.cs-ből már csak a tudta megmagyarázni”. — Tényleg így felejt az ember? — tettem fel a kérdést nagyvállalatunk meglehetősen fiatal mérnökének, aki másutt volt már főmérnök is. — Ha az elméletre gondol, igen. Minket a napi munka kézzel fogható dolgai kötnek le; tehát a termelés folyamatosságának biztosítása, s közben azokról, amiket valaha megtanultunk; talán abból értünk el jelest, de most nincs szükségünk rá, a hétköznapi elfoglaltság lassacskán kitör- 11 emlékezetűnkből. Csak arra hetetlen. Csak azokat —, hogy maradjak a szóhasználatodnál — egyenleteket tanuljuk meg és — alkalmazzuk, amelyekre per pillanat szükség van. Mert annyi ma már a fölösleges in- fofmáció, még tudományos berkekben is, hogy mindent fejben tartani képtelenség és értelmetlenség. — De ez — vélem — nem jelenti a tanulás szükségtelenségét? — Isten Őrizz! — csapja öszsze a kezét. — Tanulni mindig kell! Csupán az még ma is a bökkenő, hogyan szűrjük ki a nagy halmazból az éppen a profilba vágót.. • , * Megyeszékhelyi nagyvállalatunk személyzeti és oktatási osztályának vezetőjével találkoztam a minap, s vetettem fel neki egynémely dolgot a fentebbiek közül, ö hosszan ecsetelgette, mily’ fontos dolog tanult emberekkel dolgozni, merthogy a munkamorál, a munkaintenzitás, meg a kulturáltabb munka... „S nálatok — kérdem —, hogyan fest a kép?” Hát! — komolyodott el, s gyújtott rá soron következő cigarettájára — igen rosszuk Nálunk van tíz analfabéta es majdnem hat és fél százan nem végezték él az általános iskolát. „Mennyien?" — kérdeztem vissza. Sajnos, m kétezerből ennyien. De hogy mutatósabb legyen a kép elmondom, hogy közülük „csak” százharmincöt a harminc év alatti. Szóval a fiatal, akire még hatni lehet, hogy megszerezhesse azt a bizonyos bizoftyítványt. „És a termelés, a gyári eredmények?” Azokkal, hál’ istennek semmi bajunk. Ügy érzem, feljövő ágban vagyunk. De tudod, a statisztika... Amikor erről kell összeállítást, kimutatást csinálni valamelyik felsőbb szervnek.. 1 Hát bizony, olyankor összeszorul a szívem. „De a nyereséget hozni tudjátok?” Talán, igen. És ez jó dolog. ■fr CSORBA GYŐZŐ: VAN ÉS MARAD Hagyja magát a föld * a t>íz: napóleonok hada hódít, lezúdul és pacifikál, kitűzdeli izgága lobogóit. Még a hernyó is mosolyog: ősemlék leng a levegőben: a napóleonok hada rendre pusztul a forgandó időben. S a föld s a víz van és marad ásít a csöpp diktátorokra: hordja millió éveit nyugalmasan, csöppet se tántorodva. Odaszól a hidraulikus bányatám mellől, le a sötétbe a harmadvezető: — No, J. bácsi, gyese csak fel egy pillanatra! Itt van egy újságíró, épp veled akar beszélgetni. Hogy milyen okos vagy, mennyi az iskolád! Kellemetlen nekem az ilyetén szó. Mondom, hát csendben az öreg frontharcosnak: — Kár volt így valakit kiln vi iá ini a frontról. Érzékenyek az emberek. Sémim! 5aP — legyint — J. nem sértődik meg. A legjobb, legjobban fizetett embereim egyike. Lenézünk a kaparószalag mellől, « látjuk már a közelünkben J. ide-oda tekergő fejlámpájának fényét Aztán odakúszik mellénk, lihegve, széntől feketére festett arccal. Kiderül: huszonkét éves mindössze, bár a duplájának nézem. — Maga — a főnöke mondta —, nem szeret tanulni? —, Hát — törli meg verej- tékes arcát — ami igaz, az igaz. Nálam csak a pénz számít Van is már ezerhatos Ladám, gyönyörű, kétszintes házat építettem fel a falu legszebb helyén,, és hazaviszem a havi nyolc-kilenc ezret. Bizonyítvány nélkül is. Mert a mester is megmondhatja, hogy dolgozni, azt tudok. Nincs az a munka, amit rám ne lehetne bízni, s nincs az az időpont, amikor kérnek, hogy: „Te* J.! Ekkor meg ekkor bent kéne tovább maradni, vagy ekkor meg ekkor be kellene jönni soron kívül” hogy én erre ne vállalkoznék. Pénzből él az ember. Nem bizonyítványból. ' Nevetve^ csapkodja combját, s azt mondja: ha most nem a munkahelyen lennénk, szívesen meginvitálna két nagyfröccsre. ) X ( Egy vidéki gyáregység statisztikájából másoltam le az alábbi adatokat: a 30 év alatti dolgozók létszáma 350. Közülük az általános iskola nyolc osztályát el nem végzettek száma: 7. (Megjegyzés e mondat után, szintén zárójelben: közülük négyen egy hónappal ezelőtt kerültek hozzánk. Mind a heten hét osztállyal rendelkezni} I X i 1 Néha — mondta sokadik beszélgetőpartnerein — nem baj, ha egyenleteket, szakkifejezéseket elfelejtünk. Csak egyről nem szabad megfeledkezni: hogy a lépéstartáshoz ' mindhalálig tanulni kell. Igaz, nem felesleges dolgokat A fölösleges sárkoloncot, hogy mozgásán könnyítsen, a birka is lerázza magáról. A mi fejünk is teletömöttség nélkül tisztább. Viszont mindenképpen és hangsúlyozottan kell országgá kürtőiül azt, hogy ha még tovább akarunk fejlődni, akkor nekünk, nem csak munkájukat értő, hanem minden tekintetben művelt, érett politikusan-jó- zanul gondolkodó, a még fejlett jövőt Is megalapozni tudó emberekre van szükségünk. Minden szinten! — : 1. Mondta ezt egyik kedves falum elszármazott szülötte, a híres atomfizikus a nyugdíjas suszterapa ' fia, több európai egyetem díszdoktora, a Dubnái Atomfizikai Kutatóintézet nemrégen még felelős beosztású vezetője. De erről később... Karácsony György Az etnikum, a nemzet és az érdekek A nemzeti, az etnikai tudat problematikája j- igaz rendkívül sokféle módon és ürügygyei — világszerte előtérbe került. Itt Középkelet-Európá- ban is átrendeződőben találjuk a társadalmi tudatnak ezt a tartományát. Az idevonatkozó értékek mélyen történeti meghatározottsága a térség.or- szágaiban a szocialista társadalmi berendezkedés feltétel- rendszerén keresztül jut érvényre. Ebből a szempontból tehát a szocialista keretek és tartalmak mint a nemzeti értékek, tudat és érdekek megjelenésének, alakulásának és érvényesülésének a feltételrendszere funkcionálnak. Kérdés, hogy miképpen. Ilyen és ehhez kapcsolódó kérdések merültek fel például a Társadalmi Szemle 10. számában közzétett kerek- asztal-beszélgetések során. (Az ifjúság történelmi tudatáról, ismereteiről, szemléletéről). A résztvevők egybehangzóan rámutattak a szemlélet fehér foltjaira, az ismereteknek néha döbbenetes hiányára. Az eszmecsere folyamán azonban a téma nem maradhatott meg — az ifjúságra érvényes megállapításokat, a „hiánylistát” konstatáló — afféle „egycsatornás” közelítésben. Kiderült, hogy a mi általunk nevelt és tanított ifjúságról van szó, melynek tudatállapota valahogyan visszfénye a felnőtt társadaloménak. A felnőttek szemérmes, és gyakran álszemérmes hallgatásai, elhallgatásai, tabuként kezelt témái a fiataloknál először meghökkentő rákérdezéseket provokálnák. Felmerültek okok, amelyek kiemelést érdemelnek: az értelmiség társadalomtudományos műveltségének és szemléletének korszerűtlen vonásai, az iskolai tör- ténelerrioktatásban háttérbe szorult tényanyag; az irodalom- és történelemoktatás egyeztetésé'’ok hiánya, a történelmi félmúlt „rázós” vagy annak vélt kérdéseinek a kerülgetése stb. A zárszóban a vitapartnerek hangsúlyozták a kutatóműhelyekre,, a kommunikációs szakemberekre, a művészekre, s a propagandistákra háruló feladatokat. E feladatok megoldásához nyújt támpontot Gombár Csabának az Űj forrás 5. számában megjelent elméleti igényű írása (Mi fán terem a nemzeti érdek? Kísérlet egy fogalom megvilágítására). A szerző a nemzeti, az országos, az államérdek fogalomkör szövevényébe oly módon igyekszik eligazítani bennünket, hogy közben e kategóriák politikatörténeti kialakulásának folyamatát, világ-, illetve regionális politikai folyamatokba való beágyazottságát magától értetődőnek tarja, s elemzését eképpen végzi. Nem feledkezik meg természetesen a nemzetközi érdekközösségekről, mint a nemzeti érdek érvényesülésének, illetve érvényesítésének közegéről sem. Álláspontja világos: amíg léteznek -nemzetállamok, s egyáltalán nemzetek, addig a nemzeti érdek is létezni fog, s a mindenkori politikusok tiszte és kötelesség» ezen érdek megfogalmazása és képviselete a nemzetközi porondon a külpolitikában és a világgazdaságiban egyaránt. S hogy mennyire szükségünk van a fentihez hasonló megvilágosító, tisztázó fogalom- elemzésekre, azok kimunkálására, mi sem bizonyítja jobban, mint a Mozgó Világ 9. számának vitája a magyar olvasok előtt sem ismeretlen Vladimir Minac-csal. Ez utóbbinak — a szlovák irodalom jeles képviselőjének t— a közelmúltban magyar nyelven megjelentetett történelmi és irodalmi esszékötetét kommentálja fiatal hazai irodalmáraink, történészeink (Kiss Gy. Csaba: Egy párbeszéd kezdetén; Szegedy-Maszák Mihály: A megértés reményében; Gergely A.; Nemzeteink és térténelmeink). Számos ponton vitázva Minac-csal a három fiatal tudós — rácáfolva a megszokott képzeteinkre — nagy és példamutató hig- „ gadtsággal érvelnek, vitáznak, ' s ha kell bizonyítanák Minac | itt-ott realitásokat elhanya-, goló, előítéletes nézeteivel, s szinte a sebész gondosságával kísérlik meg lefejteni, elválasztani a közös, s olykor sokszor megszenvedett magyar— szlovák múlt eseményeire rárakódott, kölcsönösen kialakult vádakát, előíte’-'4"'’’":, rossz beidegződéseket. P. L. M. Husain indiai festőművész alkotásai TÓTSZEGI TIBOR; LEVÉL HAZA most újra jót tesz a reggeli séta úgy hiszem önnek is Kedves Bátyám ennél fontosabb már csak az lehet hogy higgyünk gyógyító erejükben megtartó szokásainknak mert nem lehet semmi csodálatosabb az erdőben fogyasztott szamócánál hasogatott akác táplálta tűznél bográcsban fortyogó birkagulyásnál és a forrás szabadon fecsegő hangjainál mikor fölé hajiunk, hogy még egyszer jót húzzunk belőle NöGRÁD — 1931. november 22., vasárnap 3
