Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-21 / 273. szám

Sajátos megrendelést teljesí- séges szerelőállvány-rendszert tett a napokban a Balassa- gyártottak, mely vázszerkezet gyarmati Fémipari Vállalat, a repülés biztonsága érdeké- A Budapesti Légiforgalmi és ben látja el feladatait. A meg- Repülőtéri Igazgatóság száma- rendelők tőkésajánlatokat is ya-3r, ALUTERV dokumen- ^ ^ hazai mcgolaás tacioi alapjan —, a Tü—134-es ‘ és a TÜ—154-es repülőgépek T1*t® e* * pálmát. A négy- műszaki átvizsgálásához szűk- millió forint értékű berende­zés bizonyítja, bogy a piaci viszonyokhoz való gyors al­kalmazkodás révén a nem ru­belelszámolású piacok mellőz­hetők. Képünkön: Bagdal Já­nos és Molnár János a szere­lőállvány-rendszert részegy­ségenként ellenőrzi. Fejlődik a grúz gépgyárfás A Grúz SZSZK-ban az utób­bi években jelentős összege­ket fordítottak a gépgyártás fejlesztésére. Az eredmény nem maradt el: jelenleg ebben a köztársaságban állítják elő a Szovjetunió vasúti fővonalain közlekedő villanymozdonyok 30 százalékát, az emelőszer­kezetek (daruk) elektromotor­jainak 15,5, a nagy teljesítmé­nyű villanygépek 7,2 és a kis­feszültségű elektromos készü­lékek több mint 4 százalékát. A tbiliszi Kirov szerszámgép- gyár a csőmegmunkáló gépek fő gyártója a Szovjetunióban. Az Ordzsonikidze hajóépítő és -javító üzem a tengeri mo­toros hajók, a GRllzSZELMAS a teabetakarító gépek, a TBILPRIBOR pedig a mozdo­nyok sébességmérő-készü lé­keinek gyártásában tűnik ki. A most folyó, XI. ötéves terv során Grúziában tovább bővítik a gépgyártás lehető­ségeit. A szerszámgépgyártás­ban áttérnek az automatizált, programvezérlésű szerszám­gépek — csőmegmunkáló, kö­szörű- és esztergagépek — gyártására. Ennek érdekében megkezdik a tbiliszá szerszám­gépipari egyesülés üzemeinek rekonstrukcióját és a mameuli nehézszerszámgép-gyártó üzem építését. Tovább fokozódik az emelő- és szállítógépek előállítása. Növekszik a szállítószalagok, a villamos targoncák, az elekt­romos rakodógépek és a kü­lönböző típusú emelődarúk gyártása. A kutaiszi Ordzsonikidze autógyárban a vállalati re­konstrukció befejezése után megkezdik a nagy teljesítmé­nyű, több pótkocsit vontató teherautók gyártását a mező- gazdaság számára. Rekonst­rukciós munkálatok folynak az ugyancsak Kutaisziban mű­ködő kistraktorgyárban is, amely a tervek szerint a hegy­vidéki földműveléshez alkal­mas mezőgazdasági eszközö­ket gyárt majd. Grúziában a nyolcvanas évek végére a gépgyártás volume­ne eléri az ipari termelés 18 —20 százalékát. Ez idő alatt az elektrotechnikai ipar az öt­szörösére, az elektromos ipar pedig a háromszorosára nö­veli a teljesítményét Merre tart Salgótarján? Interjú Fekete Nándorral, a városi tanács elnökével Salgótarján ma is országszerte emlegetett gyors és lát­ványos fejlődéséről. Az elmúlt öt esztendőben Nógrád me­gye székhelye tovább gyarapodott. Űj közintézmények épül­tek. Jelentős mértékben javultak a lakosság életkörülmé­nyei. A városfejlesztés tapasztalatairól és újabb lehetősé­geiről beszélgettünk Fekete Nándorral, a Salgótarjáni váro­si Tanács elnökével. — A VI. ötéves terv célkitű­zéseinek tervezése során mi­lyen alapokról Indulhattak el? — A tanács testületéi, a városi pártbizottság értékelé­se szerint is, sikerült az V. ötéves terv időszakára meg­fogalmazott főbb társadalom­politikai feladatokat teljesí­teni. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket igyekez­tünk célszerűen felhasználni, hogy a város a megyeszék­helyből fakadó feladatainak még inkább megfeleljen. Többek között megépült 2141 lakás, folytattuk az elavult kolóniák felszámolását, és elkészült a rendelőintézet, a tervezett 41-el szemben 51 tanterem épült. / Az elmúlt tervidőszakban olyan új léte­sítményekkel gazdagodott Salgótarján, mint a számvite­li főiskola, az ipari szakmun­kásképző intézet és kollégi­um, a munkásmozgalmi mú­zeum, a vásárcsarnok, a sportcsarnok. A városfejlesz­tés nemcsak a központra irá­nyult, a Beszterce-lakótele- pen például önálló városrész született, a ®orkij-lakótelep­ről is hasonló mondható. Ide­jében gondoltunk a követke­ző évekre is, amikor előké­szítettük a nyugati városrész építési területét, elvégeztük a Pécskő úti közműrekonstruk­ciót, ezzel a szándékkal való­sult meg a Crossbar-telefon­központ, a távhőellátás bőví­tése. Bár a lakásépítési ter­vünket különböző okok mi­att nem tudtuk teljesíteni, de a lakásellátás minőségi muta­tói javultak. A célcsoportos lakások átlagos alapterülete 53 négyzetméterre emelke­dett. Nőtt a két, két és fél szobás lakások aránya. A la­kások korszerű fűtéssel ren­delkeznek, felszereltségük jobb a korábbinál. Jelentős siker­nek tartjuk a gyermekintéz­mények fejlesztését. Azt hi­szem, mindennél többet mond, ■hogy a demográfiai csúcs kü­szöbén a városban minden jogos óvodai kérelmet kielé­gítünk, s általános iskoláink­ban nincs váltott tanítás, összességében úgy érezzük, Salgótarján fejlesztéséhez jó alapokat sikerült teremteni az elmúlt öt évben. — A városfejlesztő« ered­ményei önmagukért beszél­nek, de maradtak még orvos­lásra váró gondok, s újabb feszültségek is felszínre ke­rültek a fejlődéssel. Melyek ezek? — Legégetőbb problémánk továbbra is a lakásellátás. Az igények megújításával a ké­relmek száma a felére csök­kent, de az azóta eltelt idő­szak alatt folyamatosan nö­vekszik, s már elérte a 2250- et. A szociális követelmé- ■ nyeltnek nem megfelelő tele­pek megszüntetése is gyor­sabb ütemet kíván. Másik ilyen gondunk, hogy a de­mográfiai hullám hatására ,1100 újabb tanuló iskolai el­helyezését kell megoldanunk. Zsúfoltak a gyermekintézmé­nyek. Területi elhelyezésük sem mondható optimálisnak, javításra szorul a gyermek- étkeztetés. A Beszterce-lakó- telepen régóta várják a ke­reskedelmi ellátás javítását. Jogos az igény a meglevő csa­ládi házas övezetek közmű­vesítésének fokozására, újabb területek közművesítésére. Ezek egy része megoldható a VI. ötéves tervben, de min­den bizonnyal egyik-másik kiküszöböléséhez hosszabb idő kell. — Melyek a VI. ötéves terv legfontosabb tanácsi feladatai? Miként ítéli meg ezek elő­készítését, egyszóval. merre tart Salgótarján? — A VI. ötéves terv elő­készítése során a széles körű társadalmi viták arról győz­tek meg bennünket, hogy_ a tanács az anyagi lehetősé­gek figyelembevételével he­lyesen rangsorolta a teendő­ket. fgy első helyen a lakás- fejlesztés szerepel, amely nem csupán új otthonok ki­vitelezését jelenti, hanem tervszerű lakásgazdálkodást, átgondolt városépítést is. Olyan fontos feladataink van­nak emellett, mint a gyer­mekintézmények, az egészség- ügyi ellátás fejlesztése, az időskorúakról való sokoldalú szociális gondoskodás, amelyek egyaránt az életkörülmé­nyek javítását szolgálják. In­tézményeinkben gondosko­dunk a korábbiakhoz hasonló színvonalú ellátásról, a meg­levő létesítmények jobb ki­használásáról. Hadd említ­sem példaként az általános iskolásokat. Az- elért pozíci­ónkat szeretnénk megőrizni. Ezért készek a tervek, hogy átmeneti megoldásként mi­lyen intézményeket, helyisé­geket veszünk igénybe okta­tási célra. A VI. ötéves terv gazdálkodására jellemzően Salgótarjánban 5s jelentős összegek állnak rendelkezés­re a fejlesztések mellett fel­újításra. Ennek szellemében kerül sor a fiúkollégium, a • gépipari szakközépiskola és több száz lakás felújítására, korszerűsítésére. Az intézmé­nyi ellátásban továbbra is számolunk az üzemek közre­működésével, olyan mozgal­mak lehetőségeinek kihasz­nálásával, mint például az .Egy üzem — egy iskola. A tervciklusban 1,1 milliárd fo­rint áll rendelkezésre város- fejlesztésre. Ez 16 százalék­kal kevesebb a korábbinál, a ■népgazdaság helyzete, az ál­lami költségvetés szerényebb lehetőségei miatt. Ebből az összegből kell egyebek között felépíteni 729 célcsoportos la­kást, 338 kolóniái lakást pó­tolni, 150 személyes óvodát építeni a Beszterce-lakótele- pen. Hozzáláttunk tizenkét tantermes gimnázium, tizen­két tantermes kereskedelmi szakmunkásképző és szakis­kola, ötvenmé teres fedett uszoda kivitelezéséhez. — Szóba kerültek az üze­mek, amelvek eddig Is sokat tettek a városért, s a lakos­ság társadalmi munkájának révén ugvancsak számtalan feladat valósult meg. Miként számol a városi tanács a tár­sadalmi összefogással? — Az ötödik ötéves terv­ben a gyárak, intézmények, a város lakói több mint százmil­lió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az üzemek — a Salgótarjáni Kohászati Üzemelj, öblösüveggyár, sík­üveggyár —, az iskolák, óvo­dák támogatásában jelesked­tek, s a gyermekintézmé­nyek fejlesztéséhez adtak tá­mogatást, mint a BRG gyár­egysége, a ruhagyár. A VI. öt­éves tervben is széles körű eyütfcműködésre törekszünk. Olyan közös feladataink van­nak, mint az üzemegészség­ügy színvonalának javítása, a környezeti kultúra, a környe­zetvédelem teendői. A város üzemei a VI. ötéves tervben fokozottabban vállalnak részt a lakásépítésből. A síküveg­gyár például dolgozóinak 55 sorházat épít, amely minősé­gi cserére is jó lehetőség, a Nógrádi Szénbányák nyolc­van lakás építését tervezi. A NÁÉV száz új otthont emel munkásainak, félkészakció­ban. Más gyárak, különösen az SKÜ, öblösüveggyár, a közművesítésből vállalnak magukra, lehetőséget teremt­ve ezzel újabb, elsősorban családi ház építésére alkalmas területek előkészítésére. Az elkövetkező években is nagy tartalékot jelent az „ötven­ezer munkanapot Salgótarjá­nért" társadalmi munkaak­ció. A lehetőség adott, hogy a lakóhelyért tenni akaró városlakók kivegyék részüket közös feladatainkból. A ta­nács ennek feltételeit bizto­sítja. A tanácstagi alapot a jelenlegi 12 ezer forintról pél­dául 25 ezer forintra emel­jük, s ha a szomszédos körze­tek ezeket közösen használ­ják fel, az ott lakók társa­dalmi munkájával jelentős, a tervben nem szereplő felada­tok valósulhatnak meg. — A VI. ötéves terv első évének utolsó hónapja köze­ledik. Miként értékeli az esz­tendőre kitűzött célok megva­lósítását? Gyümölcslé­koktél bébiknek A Kecskeméti Konzervgyár még az idén új gyümölcslé­koktélokat hoz forgalomba — csecsemőknek. Egyelőre négy­féle bábiital kerül az üzletek­be. Kapható lesz C-vitamin- ban gazdag ribizliital és há­romféle gyümölcskoktél, kö­zöttük az alma-banán-tök, illetvé az alma-banán-őszi- barack levéből készült ital. A bébiételekhez hasonlóan eze­ket is 200 grammos, fedéles üvegekben árusítják. Csomagolt csirkék A híres hernádi Március 15. Termélőszövetkezet és a kis- terenyei Egyesült Zagyvavöl­gye ÁFÉSZ közös ötlete nyo­mán a mezőgazdasági szövet­kezet bemutatkozik megyénk­ben. November 23-tól egy hé­ten keresztül fasyasztott és előhűtött baromfikból, vala­mint csirkeaprólékból széles választékot kínálnak a kiste- renyei és a nagybátonyi ABC- ben. Ugyancsak ezekkel az árukkal találkozhatnak a ve­vők a nádújfalui vegyesbolt­ban. Azt mondják, ördöngősen ügyes keze van Bányik István­nak. Hát, meg kell hagyni, elő­ször ebből csak azt tapasztal­tam: erős, csontot ropogtató a szorítása. Mert nem amúgy, kisasszomyos könnyedséggel fog kezet az emberrel, azzal a hagy lapáttenyerével. Említem neki a hallomást. Végighallgatja és elmosolyo­dik: — Biztos valamelyik rossz­akaróm dicsérgetett. Mert tud­ják, rólam, hogy utálom a szép, meg a nagy szavakat. Én azt tartom, hogy először az embernek az esze és a ke­ze járjon, s csak utána a szá­ja. — Pedig azt is mondják, hogy magának nagy szája is van. — Látom, „készült belő­lem...” Igaz, nem tagadom: né­ha nagy a pofám, eleresztem a hangom, de már nem annyi­szor, mint néhány évvel ez­előtt, amikor vezetője lettem a brigádnak. Tudja, kicsit ga­tyába kellett rázni az embere­ket, mert nem minden m»nt úgy, ahogy szerettem volna. Pedig rajtunk, karbantartó­kon, szerelőkön nagyon sok múlhat. Gondolom, nem kell különösképpen magyarázni magának, mi lenne akkor, ha mondjuk itt a hengerműben lerobbanna valamelyik fontos gép, minket meg vagy keres­gélnének gyárszerte, pedig marha nagy területen fekszik ez az acélgyár, vagy ott len­nénk ugyan, de csak állnánk, pusmognánk. A fegyelem és a- szakértelem: ezt a kettőt én nagyon fontosnak tartom. És éppen ezek miatt kellett ré­gebben „fegyelmezni.” — Most már nem? — Nemigen! összerázódott az idők folyamán a' csapat, megszokták a gyorsaságot, a precíz munkát. És értik is. Pedig tudja hányféle gép, be­rendezés, miegymás üzemel egy ekkora munkahelyen? Csak nálunk az az igen-igen jó, hogy ismeretlen fogalom a szakmai sovinizmus. Itt nincs olyan, hogy jó szakmai fogá­sokat eltitkolunk egymás elől, mint régen volt, amikor az öreg presztízsből, kivagyiság­ból izzasztotta a fiatalabbját. Nálunk a közösségi érdeknek kell dominálni. Hogy úgy mo­zogjon itt minden, mint a haj- derménkű! Bányik István, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek Kun Béla nevű szocialista brigád­jának a vezetőid, immáron ha­todik esztendeje. Negyvenöt éves, de ebből már a harminc- egyedik telét számolja le a gyárban. — Sosem volt másik mun­kahelyem. ötvenben kerültem ide tanoncnak, itt szabadul­tam, s innen megyek nyug­díjba is. — Kitartó ember. „1 — Én egyszerűbbet mondok: én csak a munkát, meg a mun­kahelyemet szeretem. De eze­ket aztán nagyon. És tudja, a jobbfajta melós úgy van ve­le, hogy ha valahol gyökeret eresztett, jól érzi magát, nem mozdul onnan. Meg nálunk a családban hagyományai van­nak az acélgyárban dolgozás­nak. Heten vagyunk testvé­rek Közülünk négy fiú... Fiú? De rég volt! Szávai, férfiak. S mit gondol, hányán vagyunk itt? — Ketten, hárman? — Mindenki! Mind a né­gyen! A két bátyám, az öcsém, meg jómagam. Csak apánk nem volt acélgyári: ő a bá­nyánál, a zagyvái rakodón szolgált, de szintén szakma­beli. Lakatos volt sok-sok éven át az öreg. — Ő ..oltotta be” magát is erre a dologra? — Holtbiztos! Apró ember­ke voltam, amikor az otthoni kis barkácsműhelyében már keze alá adogattam a szer­számokat, s bütykölgettern ezt- azt. Sok ragadt rám tőle. Valaki félbeszakítja beszé­dünket, s int Bányik István­nak: kéreti az olasz. — Olasz? — Igen. Tőlük vettünk egy kikészítő automatasort. Látja, azt szerelik éppen. És a válla­lat részéről én vagyok mellet­te főszerelőként. Előtte meg, amikor a Dexiont csináltuk, az angolokkal voltam hasonló „státusban.” — Nagy lehet a nyelvisme­rete is... — Rossz nyavalyát! Néme­tül beszélek egy kicsit. De tud­ja, a melós, az a világ min­den részén megérti egymást Elég egy-egy szemvillanás, né­hány kézmozdulat, egy kis mu­togatás és közöttünk már nem lehet félreértés. Egyedül hagy a hengermű dübörgésében, de követem út­ját. Látom, az olasz hevesen gesztikulál. Ö nyugodtan bó­logat, s kezével a műszaki raj­zon matat. Eddig négyszer volt kiváló dolgozó, brigádja pe- dik két alkalommal a Válla­lat kiváló brigádja címet ér­te el. Gondolom, elég bizony­ságok ördöngős kezének... — Örvendetes, hogy el­képzeléseink a tervezettnek megfelelő ütemben teljesül­nek, s ez biztató a középtávú terv megvalósításához. Meg­felelő a következő esztendők feladatainak előkészítése. A végrehajtó bizottság 700, ma­gánerőből épülő otthonoknak alkalmas telek kialakításá­ról döntött, amely iránt élénk az érdeklődés. Az idén ve­hették birtokba a városban élők a tanuszodát, kielégítő az egészségügyi, a kereske­delmi ellátás. nem okozott gondot a tanévkezdés. Felké­szülünk olyan új feladatra is, amely január elsejétől jelent­kezik: a városkörnyéki tele­pülésekkel összehangoljuk fejlesztési elképzeléseinket a távolabbi jövő érdekében. A tanácsok együttműködésével szeretnénk erősíteni a város­környéki községek népesség- megtartó képességét, közös feladatnak tekintjük a csalá­di házak építésének növelé­sét a községekben, s egyes kommunális feladatokat kö­zösen kell megoldanunk. Vé­leményünk szerint a VI. öt­éves terv feladatainak meg­valósításával biztosítható Sal­gótarján folyamatos fejlődése ehhez azonban az érdekelt szervek összehangolt munká­jára, a lakosság aktív támo­gatására van szükség —, fe­jezte be a beszélgetést a vá­rosi tanács elnöke. M. Szabó Gyula Karácsony György NÓGRÁD — 1981. november 21., szombat 3 Mikor a kéz beszélj

Next

/
Oldalképek
Tartalom