Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-20 / 272. szám

Hangszóró mellett Csillagórák ? Lehet-e nyugodt, erős szív­vel kívánni egy riportmentes nyugalomra vágyó, sőt ezt a vi­szonylagos nyugalmat már meglelő, vissza vonul tságában csupán „passziózva rádiózó”, mellékesen műsort vezető egy­kori nagybeteg, hál’ istennek már biztonságban levő kollé­gától, hogy „vibrálóbb” mű­sort szerkesszen, vezessen ? Aligha. Aztán meg miért kel­lene ezeken a hétfő esti pes­ti, budai barangolásokon is úgy törtetni a zajos dolgok irányába, mint bármelyik nap, vagy este még a rádióban is?! Jó ez a langyos nyugalom. Elandalít. A televíziótlanított, sterili­zált hétfő este legyen az una­lomé. A sörös bóbiskolásé. A kultúrsznobos, csendes, világ- raszólóan nagyszerű, vanilia- ízű szenzációk, a mazsolázó máj szolga tások, az enervált iz­galom, (hát mégis van ilyen?) felkeltéséé, a csendes örömök, a csillagos órák, a felhőtlen égboltok, a kedves-szellemes, néha bizony kicsit előre „meg­csinált” vallomások néhány félórányi ideje. Rohanunk iz­gulunk, kopunk, veszekszünk éppen eleget, öljük egymást amúgy is ezerféle trükkel, gáz­zal, gőzzel, porral, zajjal, bu­tasággal, balítélettel, sanda- sággal és néha agyonérzéssel, agyonértéssel minden sarkon. Jó ez a kéthavonta mindig hétfőn este megidézett zajta­lan nyugalom. Figyeljünk egy­más szívhangjaira. Az sem baj, ha közben a lábára lé­pünk annak, akit megérteni, meghallani akarunk... Jó ez. Kedves-kellemes kultúres- te. Hétfőn, Pesten és Budán. Emlékszem az elsőre, akkor is „beszagolt” a riporter a szín­házakba: mit adnak? miért ezt adják? meddig adják? — csupa izgalommentes kérdés, hozzá még ilyenek — ki ját­szik, mit játszik, miért ját­szik... Miért, hát nem ez a fontos? Dehogynem. Azoknak, akik egyébként nem olvasnak semmilyen újságot, mert ilyen­Például azt, hogy a Korona Pódium nézőterén iaz előadás előtt százhúsz embert mind­össze húsz perc alatt (?!) kell kiszolgálni, mert aztán ácsi! Ajtó-ablak hermetice lezárva, egy egér sem repülhet ki on­nan. Nagy hajtás lehet abban a húsz percben! Miért nem harminc? Vagy harminckettő? ,Ja, persze, maga vicsinai, so­ha nem járt a Koronába, hon­nan tudhatná, hogy mi miért van ott!” — mondhatja erre a fővárosi bennfentes. Aztán meg ott a másik kérdés; miért kell a pódium elől az előadás végeztével sebbel-lobbal' elta­karodni mindenkinek, miért nem lehet még üldögélni, ren­delni újabb adag specialitást, valami csodaízű fagylaltot? Mindez érdekelne talán. Mindez érdekelhetné a gyors beszédű, felületen szaladgáló, zsinórt, mikrofont rángató, előadást megzavaró (Ruttkay Éva estje volt éppen) riporter­nőt, Petrányi Juditot is, ha valaki megmondaná neki, esetleg a körültekintéséről, magára erőltetett nyugalmá­ról, fegyelmezett talpraesett­ségéről máig közismert mű­sorvezető, Horvát János, hogy a hallgatót érdekelheti ez a sok misztikum. Nem jön a vá­lasz. Hát, ha nincs kérdés, ha ez a kollégának „olyan” ter­mészetes, akkor mire válaszol­jon az a szegény illetékes a mikrofonvégen? Pedig már- már álomba andalodott az em­ber ezen a kedves-kellemes, finomságoktól illatos műsoron, és akkor mégis felbosszant­ják. Felcsigázzák, aztán hagy­ják vívódni a hangszóró mel­lett És szégyenkezni is. Hogy ennyit nem tud! Váltsunk témát, ha már itt nem jött össze semmi az ég­világon (a műsorba behall- gatásból némi tapsfoszüány hozzánk is eljutott), ha csak azt a feltehetően csendes bot­rányt nem számítjuk, amit a rádiós csetlés-botlás válthatott ki a helyszínen. Esetleg erről, a hétfői nyugalomhoz nem il- kor mindent megtudhatnak, lő egyenest lehetett volna ad­ni zavartalanul kicsit később... Nem úgy a Vígszínház esti előadásáról. Arról ugyanis le­maradtunk. Már a díszleteket bontották, amikor szóhoz ju­tott a riporter, az illetékes színházi szakember, s később maga Kútvölgyi Erzsébet is, a Sanda bohóc egyik főszereplő­je. Na, nem nagy dolog, hi­szen érdekes lehet az is, ami­kor vége egy jó tempójú elő­adásnak, ami ráadásul nagy siker, de a kényelmes hallga­tózásból mégsem lett sem­mi. Erről esetleg megint eszünkbe juthatott néhány ha­sonló eset az élet más terü­leteiről, meg'egy-két alapdo­log a szakmából is. Ilyenek: mit sem ér az olyan ötlet, ami nem valósul meg. Ha hátrány­ba kerülsz — csinálj előnyt belőle! Mit tagadnánk — ezt meg is valósította a helyszí­nen levő munkatárs, amikor Kútvölgyi Erzsébettől rövid szakértekezést kért arra vo­natkozóan, hogy mitől lehet hosszabb, vagy rövidebb egy előadás... Hm. Hallhattunk még meglehe­tősen kimerítő történeteket ar­ról, hogy ki kivel, hogyan is­merkedett meg a MALÉV já­ratain, és hogy milyen kedves aranyos légikisasszonyaink vannak nekünk, magyarok­nak; aztán igazi izgalmat okozhattunk Polgár László la­kásán magának Polgár László­nak azzal, hogy egy 1976-ban készült operafelvételét újra meghallgathatta velünk együtt, Márkus László öltözője ezút­tal is érdekes volt, a műsor bérletével újra beléphettünk néhány közismert kultúrin­tézménybe, oda már úgy já­runk, mintha hazamennénk, voltunk Sebestyén János és Bródi János otthonában is, megtudtuk, hogy Janika már nem szeret utazni; felkiáltot­tunk fiolái HoldS’ ezen a csillagos estén, mint aki a ten­gernyi zajból felfedezi a nyu­galmat — mindenáron. Akár az unalomig is! T. Patak! Miről ír? Ipari formák — vándorkiállításon A Magyar Kereskedelmi Szolnokon került egy-egy té- egyiküket: A gyermek kürnye- Kamara ipari formatervezési ma bemutatásra, november- zete címűt Mit tudhatunk meg tájékoztató központja, a bu- ben Császártöltés fogad ugyan- belőle? A gyermeknek élete dapesti Design Center néhány csak egy vándorkiállítást. első percétől kezdve szüksége éve alakult és kiállítótermé- A sor folytatható! Várják van arra, hogy jól érezze ma­ben egymás után rendezte városok, községek művelődé- gát saját környezetében; az meg azokat a kiállításokat, sí intézményeinek jelentke- őt körülvevő térnek, a búto- amelyek hazai sorozatgyár- zését, vándorkiállítás igényét, roknak és a tárgyaknak nem tásban levő tárgyakat mutat- Ám, ami az egyszeri kiállí- gátolniok, hanem elősegíteni- tak be az ember környezeté- tásnál érdekesebb, maradan- ök kell kiegyensúlyozott testi bői. A terített asztal, a vilá- dóbb, a négy kiállításhoz csat- és lelki fejlődését. Ez az alap- gítás, a fürdőszoba, a gyermek lakozó katalógus. (Ezeken ki- elv nemcsak különszobában környezetének bemutatása vül még helyben kitöltendő valósítható meg. A gyermek ipari formatervezett tárgyak képes plakátot is kapnak az kora szerint veszi szemügyre segítségével történt, Ezt a ki- igénylők.) A katalógusok a katalógus a gyermek búto- állított anyagot a Művelődési ugyanis nem szokványos kiál- rait, a kezdeti kosarat, a gyer- Minisztérium anyagi támoga- lításitárgy-leírások, hanem az mekágyat, a fekhelyet. Közli tásával a Műcsarnok megvá- adott témában okos, ábrákkal azokat a bútorméreteket, ame- sárolta és szállításra alkalmas ellátott vezetők, „Terített asz- lyekre a gyermeknek testma- csomagolásban felajánlotta tál”, „A fürdőszoba berende- gassága szerint szüksége van. kölcsönzésre az ország kiál- zése”, „Világítás a lakásban”, Ír a katalógus a játéktartó lítási és művelődési intézmé- „A gyermek környezete” cím- nyeinek. Októberben Salgó- mel. tarjánban, Dombóváron és Vegyük szemügyre például Endrcfalván, a tűzoltószertár előtt régi típusú, kocsin moz­gatható kéziszivattyú állja az időjárás viszontagságait. Lát­szólag megkímélt állapotban ékeskedik a gyomok között. Vasból készült alkatrészei festettek, fakerekei jó mester munkáját dicsérik. Talán egy helyi múzeum számára ér­demes lenne a viszontagságos időjárás elől „eldugni” vala­hová? és könyvespolcokról, a külön- szoba berendezési tárgyairól, sorra veszi az iskolás korú gyermek asztalának és széké­nek legfontosabb jellemzőit. Mindezeken kívül sokféle ötlet, tudnivaló olvasható eb­ben és a másik három kata­lógusban egyaránt. A vándorkiállítással együtt az ipari formatervezési tájé­koztató központ azt is felajánl­ja (címe: Budapest V., Ger- lóczy utca 1.), hogy segítséget nyújt a kiállítással^gyütt,kü­lönböző rendezvényekhez. Megszervez előadásokat, vi­tákat, vetítéseket. A kiállítás, a katalógus, a plakát, vagy az előadás nem­csak kiállítót és kiállításláto­gatót tud közelebb hozni egy­máshoz. Kimondatlan célja a tervezők és a gyártók szembe­sítése a közönséggel, okulásul mindkét fél javára. Torday Aliz Szovjet Irodalom A Szovjet Irodalom novemberi számában közli Vlagyimir Jere- menko Zápor napfényben című kisregényét. Jeremenko regényé­nek hőse mérnökből lett író, aki boltpontra jutván az életben és az alkotásban, visszatér ifjúsága színhelyére, abba a városba, ahol mérnöki pályáját kezdte, s ahol később íróvá lett. A régi bará­taival és volt szerelmével való találkozásai nyomán fény derül a múltban elkövetett hibáira. Ar­ra, hogy önmagában jelentéktelen dolgok hogyan lehettek mégis végzetes hatással a maga és a mások életére. Szembe kell néz­nie azzal is, hogy vajon az írói pálya-e az ő hivatása? A szeren­csés hősválasztás eredményeképp Jeremenko egyszerre szólhat a mai szovjet humán és műszaki értelmiség gongjairól, a fővárosi és vidéki életformáról, a karrier­ről és alkotó munkáról, a hábo­rús nemzedék és az új generá­ció viszonyáról. A Próza rovatban olvasható Szawa Dangulov örvény című elbeszélése is. Ennek főszereplő­je Pjotr Loboda építész, építés- vezető és volt felesége, Loljuska. Kettejük -újratalálkozásáról és egymásra találásáról szól a bal- ladisztikus tömörséggel megírt történet, amelyből mégis egész sorsokat, a Kubán sajátos vilá­gát ismerhetjük meg. Az elbe­szélést E. Gábor Éva fordította. Viktor Gyelpugovtól három rö­videbb elbeszélést közöl a lap. Mindhárom témája a máig élő múlt, volt katonák visszaemléke­zése a honvédő háborúra, a ka­tonaéletre. Tyelpugov kisprózájá­nak erőssége az események élet­szerű megelevenítése, a köznapi ember eléven, tömör nyelvének megszólaltatása. A lap Líra rovatában Eduardas Miezelaitis, Robert Rozsgyeszt- venszkij, Alekszej Szukov és Makszim Tank egy-egy verse ol­vasható. Két nyelven közli a fo­lyóirat a Magyarországon kevéssé ismert, finom hangú költő, Vszevo- lod Rozsgyesztven§zkij egy ver­sét is. A Fórum rovat a VII. szovjet írókongresszusról számol be, közzétéve néhány felszólalás szö­vegét, valamint magyar és más résztvevők nyilatkozatát. A Közös dolgaink rovatban Ga- rai Gáborral olvasható interjú, a Tanulmány rovatban JUrij Bara­bás ad áttekintést korunk irodal­mi fejlődéséről. Ingrid Bergman: Élelem (4.) Ezt akarom csinálni... Apám festő volt, de anyám kedvéért „polgári” foglalko­zásba kezdett: Fotóüzlete volt Stockholmban. Biztos volt benne, hogy a lányából nagy operaénekesnő lenne. Való­színűleg csalódik, ha teljesí­tem a kívánságát, mert az énekművészetem minden volt, csak nem jelentős. Ezen kí­vül túlságosan fiaital voltam ahhoz, hogy akceptáljam az ő bohém életét. Megmondtam neki, hogy nem lenne helyes, ha abbahagynám az iskolát, hogy tovább kellene tanul­nom, és ezért mindig nézet- eltérések voltak közöttünk. Apa minden évben magával vitt Németországba, ahol anyám szüleit és két néniké­met látogattuk meg. Apa egy darabig velünk maradt, majd elutazott Angliába, vagy Eu­rópa más helyeire. Nagyszü- leim gondozásában maradtam, és ezek a hetek borzalmasak voltak számomra. Ahogy apám elutazott, be­mentem a WC-be és sírtam. Ha a nagyanyám észrevette, hogy sokáig elmaradok, kiál­tott: „Mit csinálsz olyan so­káig? Mi történt?” Megpró­báltam a csuklásomat elfoj­tani, mert tudtam, hogy meg­hallhatja. Haragudott volna rám, amiért sírok, hogy ná­la kell maradnom. Az az igaz­ság. hogy féltem tőle és a nagyapámtól, aki nagyon szi­gorú volt és soha nem voltam boldog náluk. Az a gyanúm, hogy abban a nevelésben részesültem ná­luk, ami abban az időben a német gyerekeknél szokásos volt: valószínűleg ezért va­gyok ma is olyan rendszere­tő. Nagyanyám egyszer az éj­szaka közepén ébresztett fel. mert a ruhámat ledobtam a székre, ahelyett, hogy rende­sen összehajtottam volna. Fel kellett kelnem — körülbelül tízéves voltam akkor —, hogy a ruhámat és a fehérnemű­met rendesen a székre te­gyem. Azután nagyanyám szem-' rehányóan a cipőmre muta­tott. Azt mondtam: „De a szék alá tettem, nagymama, és tisz­ta!” „Igen, gyermekem, de nem áll rendesen. Pontosan egymás mellett kell állniok, a cipők orrának egymás mel­lett, és egy irányba kell mu- tatmiok”. Tizenegy éves lehettem,’ mikor apám először vitt el színházba. Korábban már láttam különböző operaelő­adásokat, de nemigen marad­tak meg az emlékezetemben. Az első színházlátogatás al­kalmával azonban felnyílt a szemem. Vannak felnőtt emberek,' akik ugyanazt teszik, mint amit én otthon egyedül, csu­pán játékból. És ezért még fizetik is őket! Ebből élhet­nek! Egyáltalán nem értet­tem, miért tehetik a színé­szek ugyanazt, amit én: az álomvilág valósággá válhat, és ezt munkának nevezik! Apámhoz fordultam — való­színűleg az egész színház hal­lott engem —, és hangosan azt mondtam: „Papa, én is ezt akarom majd csinálni!” Ez az érzés, ami akkor fo­gott el, soha nem hagyott el. Hat órakor kelek, elmegyek a stúdióba, és ez olyan mun­ka, ami örömet szerez nekem és, amit szeretek. Boldog va­gyok. Elmegyek a színházba,' ülök az öltözőmben, felte­szem a sminket, felveszem a kosztümömet és azt mondom: „És ezért még fizetnek is ne­ked!” Következik: 5. A fehér bo­ríték. Kalózhajó üvegben Nehéz elképzelni egy négy- korában kezdett modellezni, árbócos kalózhajót, amely Ma Kucsuk lakásában minden bebújik az üveg keskeny szá- lehetséges hajóból álló minia- ján és azután vitorlát bont. tűr flottilla található. A XVIII. Ilyen csodákat produkál a századból való vitorlások, Dnyepropetrovszkban élő korszerű hajók modelljei. Alexandr Kucsuk gépészka- amelyeken masa Kucsuk is pit£ny hajózott. Jelenleg a „Santa­„ y' . maria”, a ..Ninin” és a „Pin­Oreg tengeri hajós, 38 or- ta” Kolumbusz-hajók modell- »zágban járt Már iskolás jén dolgozik. Részükről a fáklyásmenet? Szövetkezés közművelődésre TTii.lfnralis szövetkezetek — Nem mindig a készség pülj páva-körből Palócföld nincsenek. De fejlett szocia- hiánya. A takarékszövetkeze- vegyes karrá avanzsált raézsai lizmust építő társadalmunk- tek például aligha tudnának énekkar támogatói között is ban a közművelődés célkitű- jelentősebb eredményeket fel- ott vannak az ÁFÉSZ-ek, és zéseinek megvalósításáért mutatni, hiszen viszonyuk a vagy tíz Röpülj páva-kör él- igenis szövetségesre találhatnak tagsággal meglehetősen „pasz- vezi ÁFÉSZ-ek támogatását a (kell, hogy találjanak) a köz- szív”, pénzügyi kapcsolatokra megyében. Külön is érdemes művelődési intézmények, a szorítkozik. Valamivel kedve- megemlíteni a salgótarjáni, a gazdasági szféra valamennyi zőbb helyzetben vannak a la- szécsényi és a rétsági ÁFÉSZ-t, szektorában. kásszövetkezetek, melyek el- mely az utóbbi időben jelen­Ebben az „össz-szövetségben” sősorban lakóklubok létre- tősen kivette részét a hagyo- — jellegüknél fogva —, sajá- hozásával segíthetnék a kö- mányőrző mozgalom támoga­tós szerep hárul a fogyasztá- zösségek kialakulását, a szocia- tásából. si szövetkezetekre. Miben rej- lista életmód meghonosítását. Igaz, hogy ugyanakkor — lik a sajátosság és Nógrád me- a leghatékonyabb és „leg- taglétszámához és anyagi le­gyében hogyan felelnek meg látványosabb” művelődési te- hcta'cgeihez kepest a pász­ennek a szerepnek a szövet- vékenységet az ÁFÉSZ-ek vég- tói ÁFÉSZ közel sem tesz ele­kezetek? Erről beszélgettünk zik és ez érthető. Egyrészt gaz- kulturális téren vállalt Csizmadia Gézánéval, a ME- daságilag is a legstabilabbak, kotelezettsegenek, jóllehet SZÖV szövetkezetpolitikai fő- másrészt tagságukat és dolgo- megyei szövetségünk ezt már előadójával. zói létszámukat tekintve is többször szóvá tette. _ Ahol az anyagi érdekek nagyobbak. Nógrád megyében — Anélkül, hogy a müvelő­a meghatározók, ott parado- a 91 ezer szövetkezeti tag dési intézmények, vagy az xon volna a művelődési tévé- közül 53 ezret ÁFÉSZ-ek tö- amatőrmozgalom anyagi tá- kenység .,főszerepét” feltété- mörítenek. A tekintélyes lét- mogatásának jelentőségét és lezni Mégsem mellékes, hogy szám ellenére az ÁFÉSZ-ek szükségességét vitatnám, tar- a gazdálkodó egységek minek kapcsolata a legközvetlenebb tok tőle, hogy egyes szövetke- tekinti részvételüket a közmű- és legaktívabb tagjaikkal, zeti vezetők úgy vélik, ezzel a velődésben Nem mellékes az sem. hogy az „gesztussal” eleget is tettek az A közművelődésben való ÁFÉSZ-eknek jelentős kultu- igényeknek. Átutaltak ennyi rí- iU°TÄT*- *5 '*"» »«wominy.«, vannak. “ - rMkr» szövetkezet sem érezheti — Miként az a gyakorlat- a Taktyasmenet nyüßnck, vagy jótéteménynek, ban sem mindig fedi egymást. Sajnos, sokan va.oban A szövetkezeti törvény ugyan- válasszuk most külön az így gondolkodnak. Hogy a is eleve követelményeket tá- ÁFÉSZ-dolgozók és az ÁFÉSZ- MÉSZÖV ez íranyu _ törekve- ma.szt a. szövetkezetekkel szem- tagok művelődési alkalmait! seiról is szóljak, mi eppen azt ben e téren. Egyértelműen elő- A. járásokban szerteszét elő szorgalmazzuk, hogy a sző- írja, hogv: ,,A. szövetkezetek és dolgozo tagság, hogyan von- vetkezetek az eddigieknél tu~ társadalmi célja a tagok szó- ható be a szövetkezet közmű- dalosabban, célirányosabban cialista életformájának és velődési tevékenységébe? támogassák az arra érdemes gondolkodásmódjának fejlesz- — Többnyire áttételesen, intézményeket, ^csoportokat, tése...” Nógrád megyében 8 ÁFÉSZ Hogy a közös művelődés egy­- A gyakorlatban viszont működik. A tagsági érdekelt- yetkezmi tagság Sbb* tol nagy eltérések tapasztalna- ségi alapból mindegyik jelen- vá„olódásáiSkg ° tók a kötelezettségek teljesíté- tős összeggel —, összesen seben. Mi ennek az oka a fo- évente körülbelül egymillió gyasztási szövetkezetek eseté- forinttal — támogatja a ben?__________________________szövetkezeti tagság lakóhe­lyi__„Ivein levő művelődési intéz­m ényeket. Ez a támogatás le­het folyamatos, de egyszeri — A hagyományos sport- rendezvények és az úgyneve­zett kulturális kirándulások mellett olyan egyedi progra­mok szervezését is szükséges­nek látjuk, melyek elsősorban meghatározott7élm kiutalt a szövetkezeti tagokhoz szól­nak. Jo példa erre a magyar- nándori művelődési ház és az ÁFÉSZ kapcsolata. Az intéz­- összeg. A legtöbb ÁFÉSZ közös fenntartással _ segít ön tévé- m£ny munkatársai nem titkol- keny művészeti együtteseket, ják. sSt tudatosítják a község főként hagyomanyorzo cső- szövetkezeti tagjaival a kap- portoeat. Jelenleg két népi- csojat mibenlétét. Ugvanak- tanc-csoport — a rétsági Bor- kor akadnak olyan ÁFÉSZ-ek zsonv és a mlhálygergei Ipoly álta] támogatott öntevékeny Néptáncegyuttes - fenntar- csoportok, melyekben egyet- . Járulnák hozza len szövetkezeti tag sincs... ÁFÉSZ-ek. A szécsényi Erkel Ferenc vegyes kar és a Rö- p. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom