Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-20 / 272. szám
Otthon tanulmányozták a gépkönyvet Szerszámuk: szakértelem „Az ország nem bővelkedik ásványi kincsekben, felhalmozott tőkéje sem kiemelkedően magas, technikai színvonala közepesnek mondható a világ rangsorában. Legnagyobb erőforrása a lakosság szorgalma és szakértelme, amelyben rejlő tartalékok távolról sincsenek feltárva és kihasználva” — írja legutóbbi könyvében Kozma Ferenc. Általános megállapítása után alkalmasint érdemes taglalni, hogy a „szakértelem” néven nevezett nagy erőforrásnak milyen becsülete van egy konkrét helyen: a salgótarjáni bányagépgyárban. Bonyolult föladvány — Embereinket az élet kényszeríti önmaguk iskolázására — közli Karádi László gépész- mérnök, tmk-vezető. — Bár a gépállomány 42 százaléka nullára leírt, érkeznek ide új és új gépek, ezek kezelését és javítását meg kell tanulni. 1975-ben egy a mostanitól kisebb, elavultabb gépparkot 28 munkás javított. Most a nagyobb és újabb gépparkot 18 ember tartja karban. Sokat emlegetik a tmk-sok a csehszlovák gyártmányú hatorsós esztergát. A bányagépgyáriak számára bonyolult műszaki föladványt jelentett a masina, amíg minden hiba- lehetőség nyitjára rájöttek. Mérnök, technikus, munkás haza-hazavitte a gépkönyvet, s otthon — szabad idejükben — tanulmányozták a szövegeket, a rajzokat. Nem hiába. A fontos gépet ma már hamar rendbe tudják hozni; megismerték. — De ilyen erőfeszítésekben csak a fiatalabbakra számíthatunk — így Karádi. — A gép javításakor érteni kell hét bízni. A hatorsós eszterga mechanikához, ezenkívül pneu- telepítését is ők oldották meg. matikához, villamossághoz és — A „száraz ismereteken” így tovább. Egy nyugdíj felé kívül megtanulnak-e gondol közelgő embertől nemigen várható el, hogy ezek megtanulásába belefogjon... Ez persze nem is baj, mert neki a mechanikus hibák javításában van olyan rutinja, ami nélkülözhetetlen. kozni is a szakmában? — Pontosan ezt tapasztalom, és erre szükség is van. Ma már egy gépjavítást nem lehet úgy kezdeni, hogy neki esünk és szétkapjuk. Hanem előbb tanulmányozni kell a leírást, meg kell érteni a kapcsolási vázlatot, s ezekből kell kiokoskodni a javítás módját. _ . Nehogy rendbehozatal helyett — Egy tmk-snak jól kell er- még nagyobb kárt okozzunk... tem a rajzolvasáshoz, meg sok munkafogásnak, reszelésnek, illesztésnek, hántolásnak a kisujjában kell lennie — véli Huszár Béla tmk-lakatos, alapszervezeti párttitkár. — Nekiesni, szélkapni... ,Üzemanyag" híján A szakértelemről szóló, imént leírt Kozma-citátum A hibakeresés megszokottgya- folytatása: „E termelési ténye- korlat szerint történik. Ebben ző »üzemanyaga-« viszont az csak a hidraulika okoz gon- életkörülmények javulása: ez dot: nem lehet látni, mi belül teszi a dolgozó ember számáa rendellenes... Másfajta, de szintén magas fokú szakértelem kell a régi, már-már kimustrálandó gépek „toldozásához, foldozásához”. — Nincsenek már hozzá alra perspektivikussá erőfeszítéseit és ebből meríti erőit a holnap erőpróbáihoz”. — Nem mondhatnám, hogy túlságosan jól vagyunk fizetve — fogalmaz Huszár Béla. — Ha valaki új felvételis- katrészek — mondja Bozó ként betanított munkásnak András lakatos. — Ezeket ne- jelentkezik, egy célgép mel- künk kell bütykölni házilag, lett többet megkeres, mint én, Ilyenkor jól jön a technikusi technikusi oklevéllel, 22 éves törzsgárdatagsággal. A fiatalok kacsingatnak elfele, de a jó kollektíva itt tartja őket. Persze nem mindenkit; most van elmenőben egy jó esztergályosunk. .. — Ha ezt a „középnemzedéket” nem sikerül megtartanunk — mondja Karádi László —, akkor nem lesz kire alapoznunk a jövőben. De gonvégzettség... Csoportjuk nyolc tagja közül hatan érettségizettek. Többen technikusok, illetve most fáradoznak a technikusi bizonyítvány megszerzéséért. — Látja valami értelmét a papír megszerzésének? — Kimondottan hasznos — bólint Karádi László. — Általános gépészeti ismereteket dőlnünk kell az idősebbekre tanulnak, de a szakdolgozat is. őket most nem nélkülöz- témáját már a saját munka- hetjük. Fizetésemeléskor pró- területükön dolgozzák fel. ök bálunk mindkét kategóriának azok, akik jól húznak és a ké- a kedvében járni, de erre kor - nyesebb feladatokat rájuk le- látozottak a lehetőségek. — Annak az erőforrásnak a 'mobilizálását, amely egyedül képes kimozdítani népgazdaságunkat az extenzív és intenzív fejlődés küszöbén létrejött holtpontról — írja Kozma Ferenc —, mindenképpen nehezítik az olyan körülmények, amelyek útjában állnak az életkörülményeknek a reáljövedelmek mennyiségi növelésével való javításának. Molnár Pál A poligon előregyártóit szabványelemek a házgyári lakások építésének modem eszközei. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat augusztusban indult üzeme havonta nyolc- százezer forint értékű épületanyagot állít elő. Megyénkén kívül több nagyvárosba is szállítanak. Ménkesi mérföldkő Sikeres váltás Órája hallgatom már, s miközben szaporán telnek a jegyzetfüzet lapjai, arra gondolok: de kevésszer is találkozik olyasvalakivel az ember, aki ennyi szeretettel tud a munkáról beszélni. Pedig az övé, az övék, nagyon kemény. Veszélyes. Fárasztó. Sok verejtéket kicsordító. Elmondom neki ugyanezt, de csak legyint. Ha valaki valamire feltette az életét, azt csak szívvel lehet végezni. Szeretettel! Mert, ha nem így van, megette a fene az egészet. A muszájdolgoknak mindig rossz szaguk van! Kérdem a szuhai buszsofőrt, járatos-e a menetvonalához közel fekvő Doroghá- zán? Mondja, nemigen, mert máshol lakik, de egy-két odavalósi azért szokta őt köszönteni a felszálláskor. Akkor — zavarom megint, bár tudom, ki is van írva, tilos ez menet közben — hallott már Nagy Pál Mátéról? Maga elé nevet a volán mögött, s szemét le nem véve az útról, böki úgy ki féloldalra a szavakat: — Kevés olyan ember van, aki nem ismeri őt errefelé. Valamelyik nap az apósom, három, vagy négy éve ment nyugdíjba, mutatta a megyei újságot, hogy: No, nézd, milyen csapatban szolgáltam én sok-sok éven át . . .! Aztán kezembe vettem a sajtót, s az öregnek tényleg igaza volt. A Nagy Pál Máté vezette ménkesi frontbrigád, ahol dolgozott, a vállalatnál legelsőként teljesítette éves tervét... De az ország bányászai között is másodikként. Törőcsik István, az aknaiizein főmérnöke — jobboldalt — köszönti Nagy Pál Mátét a munkasiker alkalmából. (Krekács Miklós felvétele) TÁRSADALMI MUNKA BALASSAGYARMATON Az Ipoly-parti városban az idén közel 9 millió forintértékű társadalmi munkát könyvelhettek el a település javára. A szűkebb pátriáját gyarapító lakosság mellett igen jelentős és értékes munkát végeztek a helyi üzemek is. Különösen sokat jelentett a nyírjesi üdülőterület vízrendezése, ahol többek között tókotrást is végeztek. Szorgoskodó asszonyok dolgoztak a BFK és a Salgótarjáni Ruhagyár balassagyarmati üzemei előtt, ahol a korábbi gondozatlan területen, a felszámolt illegális szemétlerakó helyén szép és gondozott parkot alakítanak ki. Éjszakás Nagy Pál Máté, úgyhogy van időnk bőven eldiskurálni. Ki is használjuk a ritkán adódó alkalmat, mert bár egymásnak régóta ismerősei vagyunk, eleddig csak a fronton tudtunk szót váltani. Ott pedig szűkek az erre szánható percek. — Szóval — mondom — nagyot hajtottak az idén! — Igen. De ezt ne úgy képzelje, hogy minden sichta végén lógó nyelvvel hagytuk ott a munkahelyet. Szépen, szervezetten, folyamatosan dolgoztunk. — És október közepére, a Lenin brigád tagjai, a felszínre küldtek 123 ezer tonna szenet. — Igen, így van. És az a tervünk, hogy az esztendő utolsó napjáig még huszonötezer tonnát adtunk ki, plusz még beszerelünk magunknak egy új frontot. Hogy meglegyen a folyamat, egyetlen nap se kelljen tétlenkedni. Bár ez nem a mi szokásunk! Nagy ritkán hallom csak egyes szám első személyben beszélni. Mindig csak: mi. — Ez természetes! Mi egy- magunkban nem mennénk semmire, hiszen a front olyan csapatmunkát követel, amely egységes cselekvés nélkül egyenlő lenne a nagy nullával. — A 123 ezer tonna tehát csak így sikeredhetett? — No, persze, sok összetevője van ennek. Mert a bányászmunka nem olyan, hogy előttünk a szénfal, aztán nyomás emberek . . .! Különösen nekem nem, aki „csak” ötvenkilencben tette le a vájárvizsgát. Igaz, hatvanban már brigádot vezettem, de én viszonylag később kezdtem ezt a mesterséget; bocsánat, nekem az életem legszebb értelmét adó munkát, mint a többiek. — Pedig, ahogy említette, apja, sőt nagyapja is bányász volt. Ön a kezdetben más vizekre evezett? — Igen. Voltam a Kistere- nyei Állami Gazdaságban állatgondozó, aztán két éven át traktoros, utána meg három évig katona. Itt is ott is marasztaltak volna, mert jó kiképzőként tartottak nyilván. De szerencsére — áldom azóta is az elhatározásomat — „elszegődtem” Ménkesre, a bányába. Huszonötödik esztendeje vagyok már ott. S bár még csak a negyven- nyolcat töltöttem be, de nyugdíjba is innen kívánkozom el. De faggasson inkább másról, mint magamról! — Akkor hát, a brigád. . . — Ha jól számolom, a huszonegyedik éve szocialista címmel bír. Nagyjából akkor alakultunk, amikor kezdtük kialakítani a régi kamrafejtések helyett a nagy munkahelyeket. A frontokat. Pedig a legrosszabb idő volt ez. Addig is sok halálos baleset történt, most meg, amikor az újat akartuk bevezetni, hát igencsak mondogatták: ha már eddig is szép számmal A vállalkozás úi formái: A mezőgazdasági szakcsoport A szakcsoportokat mindeddig, elsősorban mint a legkezdetlegesebb szövetkezeti vállalkozást ismerték. A kisvállalatokról közelmúltban napvilágot látott kormány- rendelet azonban bővítette a szakcsoportok profilját és a szakcsoportot szervező vállalkozások számát. A mezőgazdasági szakcsoport nagyobb részt szövetkezet keretében működő, önkormányzattal és meghatározott gazdasági önállósággal rendelkező önálló elszámoló szervezet. Nem jogi személy, így az őt működtető gazdálkodó szervezet útján vesz részt a gazdasági folyamatokban. Tagjai általában másutt vannak alkalmazásban vagy nyugdíjasok, akik a szakcsoportban jövedelemkiegészítés miatt dolgoznak. Munkájukat nem közös munkaszervezetben, hanem saját gazdaságukban folytatják. ^ szakcsoportok legfőbb vezető szervei a tagértekezlet, az intéző bizottság és az ellenőrző bizottság. A Minisztertanács első ízben 1972-ben rendelkezett a mezőgazdasági szakcsoportokról és szabályozta ezek működését. A most megjelent 27/1981. (IX. 5.) Mt. sz. rendelet tulajdonképpen a már korábban egyszer módosított rendeletet módosítja úgy, hogy a jól bevált rendelkezéseket változatlanul hagyja, s azokat kiegészíti új, a korábbinál szélesebb távlatokat nyitó szabályokkal. A több mint 2700 szakcsoport kb. 250 ezer tag, és ezek családtagjainak termelőtevékenységét fogja össze. Legtöbben nyúltenyésztéssel, kertészettel és méhészettel foglalkoznak. A szakcsoportok termeléséből származó közös értékesítés meghaladja az évi 4,5 milliárd forintot. Termelésük — több mező- gazdasági termékből — meghatározza a kínálati viszonyokat, hiszen tőlük származik például a forgalomba kerülő méz csaknem száz százaléka, kb. 10 ezer tonna hízott liba, a házigalamb és a házinyúl többsége, több mint 250 ezer hízott sertés és nagy meny- nyiségű zöldség és gyümölcs is. Az új szabályozó bevezetésének két oka van: Az egyik, hogy a szakcsoportforma erősen kötődik a mezőgazdasághoz, holott előnyei az ipari termelésben és a fogyasztási szférában is kihasználhatók. Indokolt volt, hogy ezt a formát kiterjesszék az iparra, főleg a lakossági szolgáltató ipar körére is. Ezt teremtette meg az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportokról szóló új, minisztertanácsi rendelet, amely csak szövetkezetek körében ad lehetőséget e szervezet működésére. A mezőgazdasági szakcsoportokra vonatkozó új szabályozást az indokolja, hogy a korábbi rendelet alaokon- cepcióía és e^yes szabályai akadMy'r?" 'k a körű kibontakozást. Az új rendelet lehetővé teszi, hogy mezőgazdasági szakcsoportot az ÁFÉSZ-eken és a mezőgazda- sági szövetkezeteken kívül állami gazdaságok, állami erdőgazdaságok és a mezőgazdasági jövedelemszabályozás rendszerébe tartozó gazdasági társulások is működtethetnek. Ennek a rendelkezésnek nemcsak az a célja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek (szövetkezetek és vállalatok) rendszerét közelítse egymáshoz, hanem az is, hogy a feldolgozással foglalkozó társulás és a szőlőtermelő-szakcsoport közé ne ékelődjön be az ÁFÉSZ vagy a termelőszövetkezet. Az új rendelkezések korszerűsítették a szakcsoport tevékenységi körére vonatkozó rendelkezéseket is; ennek alapján a szakcsoport folytathat mezőgazdasági termelést, erdőgazdálkodást, elsődleges fafeldolgozást; továbbá mező- gazdasági üzemek és kistermelők mezőgazdasági szükségleteit szolgáló anyagok, eszközök, berendezések beszerzését, előállítását, felújítását. karbantartását végezheti Ezen kívül a mezőaazda- termő*1”*''-'? feldolgozásához kapcsolódó tevékenységként építőipari anyagok előállítását, felszíni kitermelését, a gazdaság és a tagok részére építőipari tevékenységet, parképítő és egyéb szolgáltató tevékenységet végezhet. Ez a tevékenységi kör — főleg a lakossági és mező- gazdasági szolgáltatásokban — a szakcsoportoknak a korábbiaknál jóval nagyobb lehetőséget teremt. Kevésbé látványos, de igen jelentős a tulajdonviszonyokat rendező új megoldás. Míg a korábbi rendelkezés megszabta, hogy hogyan alakuljon a szakcsoport tevékenységéből származó anyagi javak tulajdonjogi helyzete, addig az új jogszabály a vagyonelszámolás módját is az üzem és a szakcsoport megállapodására bízza. Nem kell attól tartani, hogy a szabad megállapodás kárt okoz a közös nagyüzemi vagy az állami tulajdonnak; ezt ugyanis a társadalmi tulajdonvédelmet szolgáló szabályok megnyugtató módon kizárják. B. P. mondtunk búcsút társainknak, ezután még több gyászbeszédet kell mondani . . . Akkor még féltünk az újtól, azóta meg? Ne vegye szerénytelenségnek, dicsekvésnek, de élen jártunk és járunk az új bevezetésében. Elsőként alakítottunk frontmunkahelyet. Elsőként alkalmaztunk SHZ-acéltámokat és 1976-ban nálunk kezdtük el üzemeltetni a szovjet gyártmányú KM—87 típusú, önjáró frontbiztosító berendezést, meg a munkát nagyban segítő szénmaróhengert. Élüzem is lett Ménkes 1976-ban. Aztán négy éven át csak a kudarc, az erőlködés. Sehogy sem tudtunk kibontakozni. És tudja, az eredmény nélküli igyekezet fásulttá teszi az embereket. De most év elején, azt mondtam: az idei eredményeknek „be kell jönnie”. Olyan szép fronton kezdtünk dolgozni, hogy attól szebbet rajzolni sem lehet. — Akkor most minden ösz- szejött? — No, nem volt az azért ilyen egyszerű. Huszonnyolc méteres homlokkal indultunk, s azt építettük ki százötven méteresre. Ügy szereltük be, munka közben, folyamatosan az egységeket. És a brigád . fiataljai is . . . Sokat vitatkoztam azokkal az idősebbekkel, akik váltig hajtogatták: nem tudnak azok dolgozni! Most a brigád egyhar- mada harminc év körüli. És higgye el, új lendületet adtak nekünk, idősebbeknek, s öröm velük együtt lenni. Egy másik híres vájár, a tiribesi Világosi Józsi bácsi voll a példaképem abban, hogy nálunk is kialakuljon ez az egészséges szemlélet. Mindig azt mondogattam magamban: ha náluk sikerül a fiatalítás, minálunk miért ne lehetne ezt követni . . .?! De — lehet, ismétlem —, nálunk a jó szervezettség, az összetartás és a munka szeretető segített abban, hogy éves vállalásunkat idő előtt teljesítsük. — Akkor ez egy szupercsapat? — Szó sincs róla! Mi csak mindig egyetlen dolgot tartunk szem előtt: hogyan lehet rettenetesen jól dolgozni. Mi nem szoktunk vetőkre, hehéz geológiai viszonyokra, egyéb objektív okokra hivatkozni. Bár egyébként, ha nincs teljesítmény, ezt a legkönnyebb megtenni ... De azt is hadd mondjam már el, nehogy az én személyem kerüljön előtérbe, hogy, ha nem lenne velünk Fekete László, a front- mester, meg Szabó Endre, a másik szakvezető, s nem lenne ilyen jó a hangulat, talán még a százezer tonnánál sem tartanánk. Látom, feszeng már a fotelben, nemigen szokott ő ennyi ideig egyfolytában ülni. Ez egészségtelen dolog — mondja. Egyetértünk, s fel- állunk. Előttem megy el a busz, úgyhogy most ő kíván nekem jó szerencsét . . . Karácsony György NÓGRÁD - 1981. november 20., péntek
