Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-07 / 235. szám

Egyenlőség, nemzeti függetlenség, béke A nők világkongresszusa Prágában A történelemben a huszadik század kivételes korszak a nők életében. A technikai haladás, a társadalmi formák változá- s-' lehetővé és szükségessé tették bekapcsolódásukat a tár­sadalmi munkamegosztásba. Századunkban a világ egy ré­szén valósággá vált az egyen­jogúságon alapuló társadalom, de még mindig vannak a föld­nek olyan országai, ahol a nő élete nem mondható emberi­nek. A világ haladó nőszervezete­it és mozgalmait összefogó Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség megalakulása óta erősíti és támogatja azoknak a nőknek a küzdelmét, akik az egyenlőségért, a nemzeti függetlenségért, a világbéke megóvásáért szállnak síkra. A kongresszusain megfogalma­zott akcióprogramok a külön­böző országokban élő nők cselekvéseinek a vezérfona­lául szolgálnak. Ismeretes, hogy az ENSZ- közgyűlés XXVII. ülésszakán hozott határozat 1975-öt a nők évévé nyilvánította. Még eb­ben az évben két kiemelkedő nemzetközi eseményre került sor. Az egyik a mexikóvárosi ENSZ nők világkonferenciája, a másik a nők berlini világ­kongresszusa volt. Mexikóvá­rosban határozták el azt is, hogy meghirdetik a nők évti­zedét, hiszen egy év a föld különböző részén élő lányok és asszonyok problémáinak a feltárására sem elegendő. Az elmúlt év nyarán, Kop­penhágában került sor a de­kád félidejének az értékelésé­re. Sok eredményről, de sok. még meglevő problémáról szá­moltak be az e"yes országok delegátusai. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség javaslatára 1981, október 8—13. között, Prágá­ban rendezik a nők világ- kongresszusát. Közvetlenül utána, ugyancsak a csehszlo­vák fővárosban rendezik meg az NDN VIII. kongresszusát. A világkongresszus jelszava: egyenlőség, nemzeti független­ség, béke. E hármas jelszó kö­ré csoportosul a tartalmi munka, amelynek előkészíté­sét ez év elején kezdték meg. Márciusban Budapest adott otthont annak az előkészítő konzultatív tanácskozásnak, amelyen nemzetközi és regio­nális szervezetek, az ENSZ kü­lönféle szakosított szervezetei vettek részt, és megállapodtak a világkongresszuson megvi­tatásra kerülő témákban. Prá­Fé ezren vettek részt Kommunista műszak Tiribesen A Nógrádi Szénbányák po­litikai és gazdasági vezetésé­nek felhívásához a tiribesi ak­naüzem bányászai és szocialis­ta brigádjai is csatlakoztak. A több mint félezer dolgozót számláló bányaüzem munká­sainak 97 százaléka részt vett az eddig megtartott kommu­nista műszakon. Mindkét frontfejtésen a csapatok sze­net termeltek. Az első kommunista szom­baton 203, a másodikon 260, a harmadikon 240 csillét küld­tek felszínre a bányászok. Az így nyert többlettermelés idő­arányos része 118,1-ről 121,3 százalékra növelte a szeptem­beri tervteljesítést. A szomba­ton termelt szénmennyiség is jelentős növelő tényezővé vált. Az aknaüzem más munka­helyein is szorgalmas munka folyt. A front előtti átépítők, a fenntartók és a széneíővájók megfeszített ütemben tevé­kenykedtek, Az elővájók 13 folyóméter Vágatot hajtottak. A külszínen is találtak hasz­nos elfoglaltságot. A műhe­lyesek csillejavítást, terepren­dezést és hasznosanyag-gyűj- tést végeztek, a szállítók szo­kott munkájukat látták el. A nem fizikaiak a fatelepen szor­tírozták a faanyagokat, sze­net lapátoltak és vasat gyűj­töttek. Az utóbbi eredménye­képpen a három napon 250 mázsa vasat szállítottak és ad­tak át a VAFÉM-nek. „A kommunista műszakon — mondotta Mihalik Sándor meg­bízott aknaüzem-vezető, aki egyébként maga is fizikai mun­kát végzett —, dolgozóink is­mét tanúbizonyságát adták helytállásukról. Néhányan, akik objektív okok — beteg­ség, hosszabb szabadság — miatt nem tudtak eljönni, egy­napi munkabérüket ajánlot­ták fel. Az idősebbek és a fia­talok egyaránt nagyon célsze­rűnek tartották, hogy a mű­szak teljes bevételét a Nagy- bátonyban megépülésre ke­rülő százszemélyes óvoda építésére utaljuk át. Remél­jük, a tíribesdek közel száz­ezer forintja is elősegíti a gyer­mekintézmény mielőbbi meg­valósítását”. A kommunista szombat si­keres voltát — túl az előző­kön — a bányászok vélemé­nyét az aknán kiszáló szénpo­ros, fáradt, de mosolygó arca is kifejezte. Tóth István A Salgó Cipőipari Szövetkezet a Düsseldorfban megrende­zésre kerülő kiállításon 37-féle terméket mutat be. Első­sorban a bányászatban és húsiparban használatos speciális munkavédelmi kesztyűket állítanak ki. Emellett bemutatás­ra kerülnek az általános rakodókcsztyűk is. gában október 8—13-a között plenáris üléseken, és hét mun­kabizottságban tanácskoznak a küldöttek a nők béke és a le­szerelés érdekében végzett te­vékenységéről, a nők részvéte­léről a nemzeti felszabadí­tásért vívott harcokban, a női egyenjogúság problémáiról, a dolgozó nők, közöttük a falun élők és a mezőgazdaságban dolgozók körülményeiről. Szó lesz a nők szerepéről a társa­dalmi élet különböző területe­it érintve, valamint a nő és a család témaköréről is. Külön munkacsoport foglalkozik a nehéz körülmények között élő nők helyzetének elemzésével. Szól lesz majd a szocialista or­szágok asszonyainak sikerei­ről, problémáiról, a tőkés or­szágokban élő nők harcairól, eredményeiről, és megvitatják a gyarmati kiszákmányolás alól nemrég felszabadult fej­lődő országokban élő nők prob­lémáiról szóló tájékoztatókat. A jelenlegi nemzetközi hely­zet megköveteli, hogy minden fórumon, így a nők világ- kongresszusán is különös fi­gyelmet fordítsunk a világbé­ke megóvására. A nő egyen­jogúságáért vivott harc nem választható el a nemzeti füg­getlenségért, a faji megkü- ’önböztetésért, a világbékéért olytatott küzdelemtől. Bízunk benne, hogy a prágai világ- konferencia — melyen a ma­gyar nőket képviselő delegá­ció is ott lesz — sikeresen tel­jesíti feladatát, és részévé vá­lik majd a békéért, a lesze­relésért és az egyenjogúságért küzdő világmozgalomnak. Nógrádi Tóth Erzsébet A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyárában olasz gyártmányú dobozológépeken cso­magolják a FAVORIT harisnyákat. Naponta 1500 doboz termék hadja el a csomagológépet. — gy- — A litkei huszonhármak Igényes asszonyok klubja Még nincs fél hat, de gyüle- esetén. Mert meghirdetett prog­keznek az asszonyok a kultúr- ház klubjában. Míg a többi­ekre várnak, beszélgetnek. Jó hangulatú, kötetlen csevegés­sel ütik el a várakozás perceit. Egyikük, Szabó Jenőné azon­ban idegesen gyűrögetl a kezé­ben levő papírokat. Vajon jön-e az előadó? Még szeren­cse, hogy van egy kész előadá­sa, amit előkaphat végszükség Napi postánkból Készül a rendezési terv Lapunk augusztus 27-i szá­mában Tenyérnyi tér... címmel bíráló cikket írtunk a salgó­tarjáni Palócz Imre tér jelen­legi állapotáról. Cikkünket a lap egyidejű megküldésével eljuttattuk a Salgótarján váro­si Tanács VB műszaki osztá­lyához, s kértünk választ a tér további sorsát illetően. A vá­laszt kaptuk. — A Palócz Imre tér és kör­nyéke jelenleg rendezetlen ké­pet nyújt, pedig a szanálás után a területet rendbe tettük úgy adtuk át a forgalomnak. A szerkesztőséghez vezető jár­dalapos járda sem törött álla­potban lett beépítve, de mivel „sajnos” a gyalogosforgalom­ra épült járdán gépjárművek közlekednek, azóta már újra összetört állapotban vannak. A ZÖLDÉRT-bolt ellátását szolgáló gépjárművek gyak­ran az aluljáró felé vezető jár­dán át közelítik meg a boltot és a volt füves területen for­dulnak meg, felszántva azt. — Közterületőreink ellen­őrző tevékenysége nemsok eredménnyel jár. A jövőt il­letően a terület rendezésére az elképzeléseink megvannak, készül a rendezési terv, az épületek, a park és a térbur­kolás kiviteli terve. E terüle­ten majd kereskedelmi egysé­gek nyernek elhelyezést. — A NÁÉV felvonulási épü­letének bontására határozat született, melyet ez év végéig kell végrehajtani. A lapkiadó és nyomda épületének teljes külső felújítását is el kell vé­gezni, a tér végleges kialakí­tásához. Bízunk abban, hogy terve­ink megvalósításával a Palócz Imre tér a városközpontnak szerves részévé válik — írja Godó Dezső, a Salgótarján városi Tanács VB műszaki osz­tályának osztályvezető főmér­nöke ram nem maradhat el. Egy ilyen kialakulóban levő kö­zösségre bomlasztóan hatna. De háromnegyed hatkor meg­áll az előadó kocsija a kultúr- ház előtt — a klubvezető fel­szabadultan sóhajt, s körülnéz, ószrevettek-e valamit asz- szonytársai a szorongásából. Még havasak voltak a litkei utcák, amikor egyszer Erdődi Zoltánnak, a kultúrház igaz­gatójának — egy államvizsgá­ra készülő tanárnő szakdolgo­zatát olvasgatva — kipattant fejéből a szülők klubjának öt­lete. A fiatal népművelő min­dig is nagy híve, szervezője volt a különböző kiscsoportok­nak, s Szabó Jenőné szemé­lyében mindjárt lelkes klub­vezetőre akadt. A fiatalasz- szony akkor már hatodik éve volt gyesen, s bár két gyer­meket nevelt, sok energia hal­mozódott fel benne. Mint gya­korló anyuka és pedagógus, tisztában volt vele, mit jelen­tene a faluban élő édesanyák­nak ez a klub. — Rá kellett döbbennem, hogy a faluban eltöltött hét év ellenére sem ismerem az itt élő embereket. Babika, azaz Molnár Lászlóné annál in­kább. így közösen kezdtük el a szervezést. A kapcsolatok hi­ánya számomra eggyel több ok volt a klub megalakítására, mert feltételeztem, hogy a többi fiatalasszonynak is van­nak hasonló problémái. ' Kezdetben, hogy közvetle­nebb legyen a légkör, falube­Az úgynevezett zöldmezős kórházépítés korszaka lezá­rult — mondta dr. Juszt La­jos egészségügyi miniszterhe­lyettes az országgyűlés szoci­ális és egészségügyi bizottsá­gának legutóbbi ülésén, ahol a kórházrekonstrukció szere­pelt napirenden. Arról van szó tehát, hogy egyelőre nem lesz lehetőség új nagy kórház­komplexumok építésére. A meglevő értékekkel kell jól gazdálkodni, az évtizedek óta működő kórházakat korsze­rűsítve kell lépést tartani a kor követelményeivel. Ezáltal pedig az orvos, építést válla­ló egyaránt keserves átmeneti helyzetbe fcerül. Mert nincs nehezebb, mint olyan intézet­ben építkezni, ahol közben gyógyítanak. És nehéz elkép­zelni keményebb megpróbál­tatást, mint malterosládák tőszomszédságában gyógyíta­ni. A magyar egészségügy azonban már több évtizedes gyakorlatra tett szert ebben. A Kórház­korszerűsítés szerre többhelyütt, hanem koncentráltan, tervszerűen folytassa a munkát, garantál­va annak jó minőségét is. De mint általában, ennek az éremnek szintén két oldala van. Olykor az egészségügy gördít akadályokat a határ­idők betartása elé. A nienet- közbeni tervmódosítások, az újabb és újabb igények tá­masztása is sokszor okoz idő­húzást, és ami ettől elválaszt­hatatlan, költségnövekedést is. Nemegyszer meggyűlik az egészségügy baja a kórház- technikával is. A Medicor vál­lalat nyereség-export érde­keltsége és a költségvetésből gazdálkodó egyészségügy el­lentmondásos helyzetéből sok zavar adódik. A vállalat mo­nopolhelyzeta óhatatlanul a megyei kórházak fejlődé- partner kiszolgáltatottságát sének útja szintén a rekonst­rukció. Ám — amint a bi­zottság ülésén is kiderült — ez korántsem egyszerű dolog. A kórházaknak sok rajtuk kí­vül álló nehézségekkel kell megbirkózniuk. Kivitelezőt szerezni sem könnyű. Ne csak belefogjon, belekapjon egy­vonja maga után, ami ellen védekezni vajmi nehéz dolog. Amint kiderült, államigazgatá­si ilton ez a feszültség a leg­jobb akarattal sem enyhíthe­tő. Jellemző erre, hogy 1980- ban az egészségügy tizennégy gazdasági pert folytatott pél­dául építőipari vállalatok el­len, valamennyit meg is nyer­te, a vesztes felek fizette bír­sággal mégsem jut messzire. Mert nem pénzre, hanem gyógyításra alkalmas intézmé­nyekre van szüksége. Bátran hozzátehetjük, hogy nemcsak az egészségügynek. Hiszen az elhúzódó építkezéseknek a be­tegellátás. a gyógyítás látja kárát, ami drámai tényekben, számokban mérhető. Nyilván­való, hogy egy-egy diagnoszti­kai tömb, műtő, intenzív osz­tály késlekedő átadása meg­nehezíti a beteg ember kivizs­gálását, korszerű operálását, műtét utáni gyógyulását. De egy-egy hibásan felszerelt, működésképtelen lift is aka­dálya lehet az optimális ellá­tásnak. És mennyi baj forrá­sává válik a mutatós. legkor­szerűbbnek beharangozott képerősítős röntgenkészülék is, ha két nap után felmond­ja a szolgálatot. Mert ilyesmire is szolgáltak példával a képviselők, akik nem afelett sajnálkoztak, hogy a zöldmezős — tehát az új — kórházépítés korszaka lezá­rult. Hanem a rekonstrukciók tervszerinti befejezéséhez szükséges zöldvtat hiányolták Lukács Mária lieket kértek fel az előadások megtartására. A körzeti álta­lános iskola biológiatanára a férfi és a női test rejtelmeiről beszélt, a gyógyszerész a há­zipatikáról. Csakhamar bő­vült az előadók köre, s szó esett már lakáskultúráról, ge­netikáról, a daganatos beteg­ségekről, a palóc díszítőművé­szetről, kozmetikáról, a sze­mélyiség fejlődéséről, csak,’ hogy néhányat emeljünk ki a sorból. Ha nem is minden elő­adás kapcsolódott közvetle­nül a gyermekneveléshez, a szülők neveléséhez igen. A kettő pedig összefügg. — A asszonyok igényeit min­dig figyelembe vesszük a ter­vezésnél, hisz’ úgy szoktathat­juk őket ide, ha olyasmiről beszélgetünk, ami érdekli őket. Már huszonhármán va-> gyünk. De a számoknál sok-j kai többet jelent, hogy látjuk; jól érzik magukat, feloldód­nak, benne élnek az előadás­ban. Nem mindig maradunk a négy fal között. Augusztusban volt egy remek kirándulásunk, amit azóta is gyakran emlege­tünk. Tíz család apraja-nagyjd összeszedelőzködött és kimen­tünk Rárosra. Hat kiló húsból főztünk bográcsgulyást. De in­kább katlanban főtt az már; nem is bográcsban — s elne­veti magát a szimpatikus fia-, talasszony, aki most már a körzeti általános iskola napkö­zis nevelője. Idén még öt előadást ter­veznek, de mennyi mindent még ezen kívül! A klub kere­tein belül megvalósítják Fenes Pálnénak, a község új óvónő­jének terveit, a szülők iskolá­ját. A jövőben minden máso­dik előadás a gyermeknevelés egy-egy konkrét problémáját dolgozza fel. — A palóc szoba... ? — kér­dezem, de félreértésemet nyomban tisztázza. Hangjából úgy tűnik, sokadszor magya­rázza el: — Az a helyiség, amit a pártházban kaptunk, nem le­het palóc szoba. Ott asztalok, puffok vannak, csak palóc hímzésű térítőkkel akarjuk dí­szíteni, s berendezni egy sar­kot, ahol helyben gyűjtött, régi használati tárgyakat állí­tanánk ki. A KlSZ-alapszer- vezettel használjuk majd kö­zösen. Molnár Lászlóné nemcsak a klub aktív szervezője, ő a köz­ség vöröskeresztes titkára is, e kettős tisztség jó együttmű­ködést eredményez. A klub tagjai között akad húszéves is, meg negyvenen felüli, fizikai munkát, szellemi dolgozó, gyesen levő kismama. Havonta ellopnak a családtól négy órát. Csak maguknak. Amit ezalatt szórakozva meg­tanultak, a családban, a család javára kamatoztatják. Veszprémi Erzsébet NÓGRÁD — 1931. október 7., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom