Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
Tornateremmel is dicsekedhetnek a kétbodonyl gyerekek. A harmadikosok hulahoppver. ■enyét Papp Etelka osztályfőnök zsűrizi. Urbán Kálmán, az aranykezű kerékgyártó-bognár mester, Répanadrág: divatos módi aki még a hintőkészítésben is járatos. járja errefelé is. Hogy egyik-másik nógrádi település korhoz, lehetőségekhez alkalmazkodókészsége mennyire eltérő lehet, arra éppen a mostanában újra státust váltó Kétbodony a meggyőző példa. Romhány társközsége ugyanis nagy lépésre szánta el magát: rövidesen maga is Romhánnyá változik — de ezt aztán szükséges lesz alaposabban is körüljárni! Megérteni amúgy is mindent csak a távolabbi, meg a közeli múltból következően lehet. Mert még félreértené valaki azt is, hogy eshet meg manapság egy község formális megszűnése — minden zokszó nélkül? X . JC X X X X Kétbodony nem volt mindig Kétbodony. Magyarázat többféle létezik. Kiss Lajos etimológus szerint például azért kettő a Bodony, mert volt valamikor alsó és felső is. Helyben ezt máshogy ismerik. Hajzse* Ferenccel, a Romhányi közös Tanács vb-titkárával és Tuskó Mihály elnökkel közösen bogozgatva a témát kiderül a valószínű igazság, a hiteles változat: Bodony, miként Heves megyében is, csak egy volt. A régebbi település. De, mert közelében az évszázadok során felépült egy Kisbodony is — egyesülésük után kézenfekvő volt a Kétbodony elnevezés. De még ezt: megelőzően is kellett lenni valamilyen magyarázatnak a Bodonyra! Ötörök nyelven a Bodun nem jelent mást, mint lakosságot, alattvalót, népet. Na, meg az is ide sorolható, hogy a IX. századi bolgár állam fontos vámszedő helyeinek egyike éppenhogy itt székelt az akkor igen forgalmas kereskedelmi út mentén, vámszedési jogokkal! Hát azt kigondolná a mai Kétbodonyról, hogy már a XIX. században, annak is az elején, az evangélikus egyház itt cntrális iskolát algimnáziumot szervezett, s a másikat pedig éppenhogy Balassagyarmaton. Hogy mindennek nyoma sincs már? Hogy a nyitra szlovák nemzetiségiek idetelepedése is inkább már csak közszájon forgó tény, s a kétbodonyiak, egykori bodonyiak el is hagyták fokozatosan anyanyelvűket; hogy ma már csak inkább egy embert, Polka Jánost tartanak számon a nyelvismeretben? A többszöri váltás, a történelmi korok kohójának ötvöző ereje tette fogékonnyá talán a kétboöonyiakat mindenre, ami életük javára szolgálhat. Ez a természetesség jelenik meg napjainkban is az ilyen véleményekben: — Nem clz a fontos, minek híjuk ma- gunkat, csak legyen figyelem ránk! X X X X X X A döntő mégis Romhány jelentős lépésváltása, iparosodása, fejlődése. vonzó erejének sokoldalú növekedése és ez a folyamat még be sem fejeződött. Ha meggondoljuk, Két- bodonyt mindössze vagy nyolcszáz (!) méter választja el Romhánytól, és az sem titok, hogy fokozatosan össze Is épülhet az idők, a tervek során a két település. De nem csak romhányi munkahelyek (híradás, gránit, kerámia), hanem minden más is a nagyközségi státushoz közelkerült Romhányhoz köti a kétbodonyiakat, legyen az bevásárlás, tanulás, sportolás, orvosi ellátás, vagy az ügyes-bajos dolgok, hivatalos teendők intézése. X X X X X X A közelmúlt első településfejlesztési terveiben még egyenrangú alsófokú ellátási központszerep jutott az akkor (1970- ben) székhelyként működő Kétbodonynak és Romhánynak. A gyorsléptű romhányi fejlődés változtatott ezen, és' igy vált maga is társközséggé, várhatóan rövidesen így válik a dolgok rendje szerint Romhány részévé ez a nagy múltú, sokat változott község. I Sajátos konstrukciók is létrejöttek így: körzeti tagóvoda, s ugyanilyen szerepű, elnevezésű iskola működik ma Két- bodonyban nagyon jó körülmények között, ahova a kisecseti, szentéi kicsinyek járnak, míg a felső tagozatos diákok iskolája ennek a településcsokornak Romhányban működik. De arról még nincs szó, hogy Kétbodony valamiképpen elnéptelenedne! Éppen ellenkezőleg, a kétbodonyiak egészen pontosan tudják (!), hogy a község Romhány részeként még nagyobb, még biztosabb jövő elé kerül, elhagyni senki sem akarja ezután sem. Fekvése egyszerűen lenyűgöző, s ez akkor is igy van, ha mást jelent az idelátogató idegen szemében (egyre több a látogató errefelé) mondjuk a színpompás Sima-hegy és megint csak mást annak, aki mint például a még hagyományos portán élő, de már új házra készülődő Koczor Pálné, azokat a fákat is meg tudja különböztetni a hegyet borító erdőből, amelyeket elárvult fiatal lányként nagyon kemény munkával maga ültetett 101 forintos havi „fizetésért”..« . Feltűnően sok az új ház, elkezdett építkezés, s ezt külöii is erősíti a tény-: az érintésközeli Romhányban az építési telkek ára majd a háromszorosa a bodonyinak. De végül is a legnagyobb erő, megtartó közeg maga a bodonyi életforma. amely így kiegészül mincfazzal az előnnyel, amelyet viszont Romhány testesít meg, s kínál a hétköznapokban munkahelytől kezdve a szórakozásig mindenben. A felismert szükségszerűség igy válik a bodonyiak-romhányiak,' vagy hogy előre szóljunk valamiképpen — a „romhány-bo- donyiak” erényévé... Aztán itt a nagy kincs, a ' bodonyi tói Amiből tulajdonképpen már kettő is létezik, hiszen a jő horgászati körülmények megteremtése érdekében már kialakítottak egy ivadéknevelő tavacskát is, onnan telepítenek a kétségtelenül szép jövőjű bodonyi tóba halakat, fokozatosan felépítve egy második, vagy inkább harmadik bánki környezetet, hiszen a Jenei-tó okos felhasználása is már jó ideje maga a valóság. Itt még inkább csak „érzik a jövőt” a bodonyiak, bár, máris komoly szervezettséggel folyik a sporthorgászat... X X X X X X Hagyományról és változásról sok mindenkivel lehetne szót váltani a mai Bodonyban, ahol a már említett Polka János, Csorba János, Deli Andor, Szálkái József, vagy a kilencvenedik életévét közelítő, jó beszédű, sokat tudó bognármester, Urbán Kálmán bácsi éli napjait, hol gonddal telve, hol meg vidáman a munkát is megragadva. Urbán bácsi vagy hatvan esztendeje került ide. Erre így emlékezik szívesen: — örömmel fogadtak az akkori bodonyiak, hiszen a kovácsuk mellé kaptak egy bognárt is. Mit tagadjam, a tenyerükön hordtak, én meg olyan kocsikat készítettem nekik, hogy nem kellett eltagadniuk honnan szerezték. Bognár-, kerékgyártómesterséget tanult Vácott egy jő mesternél, Ambrus Ferencnél. aztán a Reiter ödöíi-féle császári és királyi udvari kocsiszállíté cégnél dolgozott. „Ott nem állhatott meg akármilyen pupák ember...” Műterem • hangulatú, gyönyörűen felszerelt műhelyében olyan gép zúg, amelyet Diesburgban építettek ffirészelésre, és amely 1900- ban a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Nos, ez a gép ma is működik, csak egy baj van vele, hogy az újonnan felszerelt árammérő óra kifizethetetlenül borsos számlákat ..gyárt” Urbán bácsinak. Mindennap a szerelőket várja Kövesdről... A bodonyiak meg a jövőt várják bizakodással, de soha-' sem ölhetett kézzel. T. P. L. Képek: Kulcsár József Ä girbe-gurba főutcán olykor magányosan, máskor lüktetőn zajlik az élet. „Diákdumcsi” hazafelé. Olyan, mint a Bódeni-tó, csak egy „kicsit” kisebb, így lett * bodonyi.
