Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-30 / 255. szám
Kevesebben—alaposabban tanulnak Tizenkét (ős a zagyvapálfalvai általános Iskolában a korrek- nós első osztály, ahol Batta Jánosné pedagógus alapos munkával tanítja a kicsinyeket olvasásra, számolásra, írásra, iskolaotthonos rendszerben egész nap az intézményben tartózkodnak a gyerekek. Tantervűk megegyezik a többi első •sztályéval. Mivel kevesebben vaunak, lehetőség nyílik egy- ;gy csemetére több időt szentelni, a játékos (ejlesztő- tevelő foglalkozások során hatásosabb a velük való pedagógiai munka. — kép: kulcsár — Tanulmányok Szécsény A Tanulmányok Szécsény múltjából gímű kiadványsorozat — első szárna 1978-ban jelent meg, azóta évenként egy számot adnak ki — rangos helyet vívott ki magának a megyei publikációk sorában. Köteteit a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum gondozza, felelős szerkesztője és kiadója dr. Praznovszky Mihály, a múzeum igazgatója. A negyedik 3zám a napokban látott napvilágot, kiadásához ezúttal dicséretes módon a helyi szakmaközi bizottság is segítséget nyújtott A kiadvány az idei múzeumi és műemléki hónap idején került az olvasók kezébe, ezért a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat II. számú balassagyarmati telepe érdemel elismerést. A tanulmánygyűjtemény ezúttal is tematikai sokrétűségével tűnik ki. Kiemelkedő jelentőségű Belitzky János Szécsény és földesurai című tanulmánya, amely kiegészítéseket és kiigazításokat tartalmaz Szécsény középkorig történetéhez. Amint a szerző bevezetőjében hangoztatja, Nógrád megye történetének kutatása során összegyűjtött adatait ismételten átnézve, egyre inkább felismerte, hogy a Szécsény középkori múltjával foglalkozó különféle kiadványokban téves adatok és következtetések láttak napvilágot. Mint írja: *,Ezek az egyes szerzők által hiányosan vagy tévesen átvett adatok sem a nógrádi mezőváros múltjával, sem a birtokos családok történetével nem hozhatók összhangba és ezért hol kiigazításra, hol kiegészítésre szorulnak.” Belitzky János — részben — erre vállalkozott. Azért csak részben, mert a Szécsény középkori történetére vonatkozó eddig kiadatlan levéltári források feltárása még továbbra is várat magára. A szerző múltjából csupán” az általa legfontosabbnak vélt kiadott forrásokat összefüggéseikben tekintette át, a rendelkezésére álló adatok birtokában megye- és településtörténeti vonatkozású kérdéseket igazította ki, illetve tette ezáltal alkalmassá a további kutatások számára. A tanulmány jelentőségét adatgazdagságán túl éppep ez a gondolati nyitottság adja. Három témakört dolgoz föl: I. Adatok és kiegészítések Szécsény XIII. szúzád végéig terjedő történetéhez. — II. Szécsény elfelejtett földesurai 1333-tól 1489-ig. — 111. Szár csény és a Szécsényi család vagyonának örökösei. A tanulmány az 1521-es esztendővel záródik, körülbelül azzal az időhatárral, amelytől kezdve a mezőváros és földesural XVI. századi problematikája fcerül előtérbe., A tanulmány értékét tovább növeli, hogy ez a korszak a legadatszegényebb korok közé tartozik. Antal Károly a negyedik számban is folytatja szemelvények közreadását Szécsény történetének forrásaiból. Ezúttal négy szemelvényt ad közre. Az első Radványi Ferenc Gyűjtemények Nógrád megye történetéhez XVII. rész. Rad- ványi Ferenc 1710-től 1716-ig Nógrád megye főjegyzője volt. Ö írta meg Collectanea ad históriám comitatus de Nógrád (Gyűjtemények Nógrád megye történetéhez) címmel a megye első monográfiáját, -amely kéri Tatban maradt fenn. A másik közlemény Vályi András: Magyarországnak leírása. Vályi 1764-ben Miskolcon született, s 1801-ben halt meg Pesten. Földrajztudós és egyetemi tanár volt. Műve első kötetében ír Dolányról, a harmadik kötetben Pöstényről és Szétsényről. A harmadik közlemény Magda Pál: Magyarországnak és a határőrző katonaság vidékének legújabb statosztikai és geographiai leírása Végül az utolsó Paeséri Károly: Nógrádmegye népoktatásának története Balassa- Gyarmat 1900. Nógrádmegye Törvényhatósági Bizottsága a Nógrádvármegyei Tanítótestület Választmányának javaslatára Balassagyarmaton egy Tanszermúzeum létrehozását ■határozta el. Mivel ez nem jött létre, úgy döntöttek, hogy a megye népoktatása történetének megírására vállalkoznak. 1899-ben kezdték meg az előkészítő munkát, öttagú szerkesztő bizottságot választottak, melynek elnöke dr. Paeséri Károly királyi tanfelügyelő lett.’ Mivel a megszabott határidőre nem tudták feldolgozni az anyagot, még hat munkatársat kértek fel közreműkö- •désre. köztük Szabó Lipót szécsényi izraelita elemi iskola igazgatót. A mű három fejezetből áll, a tanulmánygyűjteményben most az első és a második fejezetből közölnek Szé- csényre vonatkozó adatokat. Végül Múlt századi sajtócikkek Szécsényről címmel a Vasárnapi Újság (1857), a Magyar Néplap (1857), a Hazánk s a Külföld (1866), a Vasárnapi Újság (1894) vonatkozó közleményeit publikálták e számban. Mint- látjuk, az első cikk 1857-ben jelent meg, az abszolutizmus korszakának közepén. Ekkor az uradalom és a kastély tulajdonosa Pulsz- ky Ferenc még a Habsburgok ádáz ellenfele, emigrációban él. Az utolsó cikk 1894-ben látott napvilágot, az idős Pulsz- ky ekkor már elismert tudós és politikus. így a történeti váltást is érzékelheti az olvasó. A Tanulmányok Szécsény múltjából negyedik kötete tudományos értékén túl olvasmányosságával is kitűnik. T. E. Nyelvészek együttműködése Ma már nem csak a szakemberek; hanem a Kómi ASZSZK fővárosa, Sziktivkar bármely lakosának módja van megismerkedni a magyar költők és írók alkotásaival. A város könyvtáraiban a magyar művek fordításainak gazdag állományát találhatják meg. A Magyarországon kiadott nyelvtudományi irodalmat a nyelvtudományi intézet könyvtára őrzi, az irodalomtudományi és történettudományi anyagot pedig a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Kómi kirendeltsége. Eme intézmény előadói és munkatársai szoros kapcsolatban állnak magyar kollégáikkal. Az intézet már három éve tagja a Szovjet— Magyar Baráti Társaságnak. A IV. nemzetközi finnugor kongresszus alkalmával a magyar fordítók és filológusok segítettek az intézet munkatársainak a finnugor népek irodalmi antológiájának összeállításában és magyarra fordításában. E gyűjteményben jelentős helyet kaptak a kómi írók művei. A.magyar szakemberek érdeklődést tanúsítottak az intézet munkatársai által megjelentetett tudományos munkák iránt. Különösen érdekesek számukra a „Kómi ASZSZK története”, a Sziktivkar története” és a „Kómi köl- % ’ tészet” című művek. Sok munkatárs végez különböző munkálatokat abban a nemzetközi programban, amely Európa lingvisztikái atlaszának összeállítására irányul, anyagot gyűjtenek és rendszereznek a kómi dialektusok szókészletének összeállításához, kutatják a nyelvjárások hangtanát, nyelvtanát, szintaxisát. Dimitar Dublev: Súlyos egyéniség G ondoljanak, amit akarnak, beszéljenek, amit akarnak, de a súlyos egyéniségeknek megvan a maguk jelentősége. Ezt magamról tudom. Amikor megszülettem, már türelmetlenül vártam, hogy rátegyenek a mérlegre, és amikor a szülésznő közölte, hogy három kiló és hatszázötven gramm vagyok, azaz ötven grammal több mint a szomszédságomban fekvő bébi, örömömben összeszorítottam az öklömet, és kiabálni kezdtem. A továbbiakban ez az ötven gramm döntő szerepet játszott az életemben - több „emberséget” és mindenből jobbat akartam a környezetemnél. Ha késett a kiszolgálás, üvöl- tení kezdtem. Mint gyerek, szívósan és kitartóan növekedtem. Ha valami csínyt tettem, és a. kor- társaim el akartak páholni. és u karizmaikat kezdték mutogatni — nem ijedtem meg. Némán elvittem őket a zöldségesbolt mérlegéhez. Megmé- redzkedtünk. Csodálatunkra mindig nehezebbnek bizonyultam és így kitűnt, hogy én más súlycsoportban vagyok. Megdöbbenve vonták meg a vál- lukat, és békén hagytak. Én meg befordultam az első utcába és észrevétlenül, ügyesen a zsebembe rejtett kövekkel kezdtem dobálni a házakat. Már gyermekkoromban nyilvánvaló lett az éleslátásom. Hamar rájöttem, hogy így alapozom meg az életemet. Mindent végigküzdöttem. Ámbár az iskolai érdemjegyeim nem voltak túl fényesek, de mindig rendbejöttök. amikor kipótlódtak azokkal a teli demi- zsonokkal, amelyeket apám utasítására este a tanáraim lakására vittem. Nehezebb volt a helyzet, amikor munkába álltam. Jelölt az sok volt, de szakképzettségem szerinti, jól fizető állá. — kevés. Ekkor egy távoli rokonom lépett közbe, aki súlyosságomat a szavával növelte meg a megfelelő tudományos területen. Másnap volt megfelelő állásom. Az évek számával n tapasztalataim is növekedtek. A mérleg nyelve mindig felém billent. A súlyomhoz most már egy kocsi is járul, valamint egy csodálatos kapcsolat — egy sógor, akit a feleségem révén szereztem. Igaz. Vannak emberek, akik szállnak, kiemelkednek közülünk a sokemeletes házak fölé, és eltűnnek az égen. Ki nem tiszteli az idealistákat, a .valaha megvalósuló rögeszmék megszállottjait? Tapsot nekik. De mondják meg nekem, lehet-e mérlegelni az ideákat, a rögeszméket, a puszta vakmerőséget? Nem lehet. A kozmikus kutatások által szállított adatok megállapítják, hogy az ember nem bírja el a súlytalanságot. Ezért kell gyarapodni. Már aki gyarapodhat. Minél jobban. A súlyért. Ezért vagyunk a földön. Amikor'az embéT elég siílyos. ott marad, ahová helyezik. Nincs szél, ami megingassa, nincs vihar, ami elsöpörje. H át ilyen a súlyos egyéniség. Igaz, hogy keveset foglalkoznak vele az újságok, és ritkán mutatja be a televízió, de egy nap fölmérhetik, és helyesen értékelik saját helyzetüket. Az életben minden megméri saját magát. IVÍigray^ Ernőd fordítása Negyedszázad „építkezés" „Ipolyvecéről akkoriban nagyon sokan mentek pedagóguspályára. Járta is a mondás: Héhalom papi község, Ipolyvece tanítói. .. Ha jól számolom, ötvenen is vagyunk, akik ebből a községből kerültek később katedrára. Egy dijégely palán ki fiúval együtt indultunk 1946-ban Esztergomba. Szobig jutottunk el simán — a kompnál kiderült, csak egyikünknek elég a pénz, hogy átjusson a túloldalra. Akkor a srác azt mondta: itt van az én pakkom is. Te menj át, én majd átúszom.. . Vakmerőség volt, de sikerült. Kissé jelképesnek érzem ezt az esetet; nem szabad meghátrálni. bátran kell nekivágni a dolgoknak.” Azóta eltelt egy pár esztendő: a szobi komptól, az 1950- ben megszerzett tanítói diplomától a balassagyarmati Dózsa György Általános iskola igazgatói megbízatásáig Pólyák Ferenc életében sok minden történt. — A líceum után az egyéves kötelező gyakorlatot Ilinyben végeztem; ide mentem vissza a képes [fővizsgával a hátam mögött. Szeptemberben órát látogatott nálam Mátyás Józsi bácsi alsós felügyelő — Melnyikov-mód- szerrel matematikát tartottam. Meglepett, de nagyon hízelgő is volt a javaslata: érdemes lenne elvégeznem a matematika szakot... Még azon az őszön jelehtkeztem a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolára, matematika-fizika szikra, fel is vettek. Nem volt könnyű dolgom — a gimnáziumban végzettek erősebbek voltak mindkét szaktárgyból — nekem a képzőben megszerzett pedagógiai ismeretek jelentettek csak előnyt. De nagy volt az összetartás, segítettük egymást. Két Kossuth-díjas is tanított: Péter Rózsa és öveges professzor; mindketten szerették, támogatták a faluról jött fiatalokat. Azt ültették el bennünk: úgy tanítsunk, hogy a falusi kisbiró is megértse. .. A főiskola után Ilinybe nem mentem vissza; ott közben már csak I—IV. összevonásban működött az iskola, Bercelbe kerültem. Bedobtak a mélyvízbe: egy 53,fős ötödik osztályt kaptam meg! Hát, egy kissé más volt osztályfőnöknek lenni, mint manapság — az egyik kiemelt feladat például: „Egy nyulat a hazának!” — azaz a nyúltenyész- tést kellett propagálni. A kollégáknak sokat köszönhetek. Arra buzdítottak: legfontosabb minél jobban megismerni a falut, a gyerekek családi hátterét. Az 50-es években szinte mindennel a pedagógusokat bízták meg, az ebösszeírástól o békekölcsön-je- gyeztetésen át a téeszszervezé- sig — én mindig más és más körzetet választottam. Egész fiatalon, 1956 márciusában kértek fel, hogy vállaljam el az iskola vezetését. Ha nem állnak mellettem a kollégák, beletört volna a bicskám... — Akkor már negyedszázada iskolaigazgató? — Azt is mondhatom: azóta egyfolytában csak építkezem. Bercelen először a ' kastélyiskolát kellett átalakítani, maid az alsó iskolát, a gimnázium épületét (ma gyógyszertár). Azután jött Balassagyarmat, a Dózsa-iskoia építése, most az új szárny... — Hogyan került be a városba? — Kezdettől dolgoztam a pedngógps-szakszervezetben, járási-városi titkárként. Csütörtökönként jöttem be Balassagyarmatra. Amikor valóság lett, hogy épül egy új iskola, felkértek, vállaljam el az igazgatását. Az ifjúságom, az energiám ott maradt Bérceién, abban a 17 évben — mindig volt feladat! Igaz, Gyarmaton sem mérték szűkén — meg kellett szervezni a tantestületet, meg kellett győzni a szülőket, a várost arról, hogy ez az új iskola 'fel tud zárkózni a régiekhez, a nagyobb hffgyományúakhoz. Az, hogy sok helyről jöttünk, többen vidékről, azt hozta magával, mindenki bizonyítani akart, a maximálisát nyújtotta. Sok kísérletező, búvárkodó kollégám volt és van. Nem tűnünk ki különösebben semmivel, de nem is lógunk ki a sorból: úgy érzem, sikerült felzárkóznunk az eltelt 12 év alatt. — A szakszervezeti munkának ma sem fordított hátat Nem nehéz együtt a kettő? — De, Egyre inkább. Az iskolában 46 nevelő, 615 gyerek van. Most már csak városi titkár vagyok, de az évekkel nem lett egyszerűbb az érdekképviseleti munka sem. Bercelen félév tájára minden elsős gyereket név; szerint ismertem, családi körülményeikről tudtam. Ma ez hiányzik. Lehetetlen lenne — inkább csak a szélső pólusp-' kát, a kritikus eseteket és á kiugró gyerekeket tudom megismerni. Jó, hogy egyre több segítőtársa van az igazgatódnak — munkamegosztást kell kialakítani ahhoz, hogy átfogjuk az intézmény pedagógiai munkáját. De vajúdók azon, le kellene adni valamelyik megbízatást. .. Az iskolában az motivál, hogy sok jjj feladat áll előttünk: az új szervezeti keretben (külön alsósépület, a felsőben szak- tantermek) kell a célkitűzéseinket megvalósítani. Idén négy első osztályunk indult! A szakszervezeti munka is nagyon a szívemhez nőtt... Azt mondja: jól érzi magát Balassagyarmaton. Ami gondot okoz: vajon teljesíti-e, amit elvárnak tőle. A tavasszal átvett kitüntetés, a Munka Érdemrend bronz fokozata aiTÓl vall, hogy igenl G. Kiss Magdolna Balassagyarmat város Tanácsa és a Nógrád megyei Mozi üzemi Vállalat ma délután fél 6-tól a Madách Filmszínházban rendezi a SZABADGYALOG című új magyar film előbemutatóját. Vetítés után az alkotók résztvételével filmankét az ifjúsági és úttörőházban. SZABADGYALOG Balassagyarmaton forgatott színes, magyar film, készült 1980-ban a MAFILM Objektív Stúdiójában. Irta és rendezte: TARR BÉLA ‘ \ FénykéDezte: PAP FERENC és MIHÓK BARNA Főszereplők: Dankó Imre. Szabó András. Fodor Jolán. Vass Imre, Völgyi Péter.---------------------------------------------- ~i
