Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-28 / 253. szám
Mi van a szomszédban? Tábori filmszemle Október elején a cseh műemlékvároskában, Táborban jártam, mivel a csehszlovák fílmgyártók a husziták egykori fellegvárában rendezték m_g szokásos vetítéssorozatukat. A szocialista országok filmátvevő delegációi számára bemutatták az elmúlt fél év során készült huszonöt játékfilmet. Nem tévedés: Csehszlovákiában évente csaknem ötven filmet gyártanak a stúdiók. Legszembetűnőbb a műfaji változatosság. A történelmi drámától a jellegzetes cseh vígjátékig terjed a gazdag kínálat. S ha a műfaj és téma kiválasztását együttesen nézzük, megállapítható, hogy a legtöbb rendezőt a mai fiatalok problémái, munkahelyi és magánéletbeli gondjai foglalkoztatják, s ehhez olyan népszerű műfajokat választanak, mint a sci-fi, a vígjáték, a szatíra vagy akár a krimi. Jiri Menzel a Filmvilágban nemrégiben közölt interjújában elmondta, hogy szerinte egyes műfajok távol állnak a cseh alkotóktól, ezekben igazi művészi teljesítmények nem születhetnek. Nyugati szuperprodukciók másolása helyett sokkal eredményesebbek a cseh gondolkodásvilághoz közelálló és hagyományokkal rendelkező vígjátékok és szatírák. Menzelnek tökéletesen igaza van. A lánc című krimiből például (rendez^ te: J. Svoboda) az izgalomkeltés egyetlen kelléke sem hiányzik. Van benne véres gyilkosság, autósüldözés, elvetemült gengszterek, ballon- kabátos detektív stb. — még- sincs tétje a sablonos sztorinak. Ezzel szemben hazai humorral fűszerezte a Bulldogok és cseresznyék című krimi-paródiáját Juraj Herz rendező. Váratlan fordulatokkal lepi meg a nézőt, humora sokszintű, nagyszerűek a színészei, különösen a Keresztapa-karakterű olasz bandafőnök, Rudolf Hrusinsky alakításában. A rendező saját ötleteiben tobzódva néha elveszti az események fő szálát, ettől függetlenül a film kellemes élmény lesz majd a magyar mozikban is. Egy másik — közönségsikerre számottartó mű a nálunk is ismert Lipsky (Limonádé Joe, Nick Carter, a szu- perdetektív) Verne-adaptációja, a Rejtélyes vár a Kárpátokban. A film annyira bővelkedik képi ötletekben, szellemes fekete humorban, hogy egy lapon nem lehet említeni a televízióban nemrégen sugárzott, ugyanebből a VerneJelenet a filmszemle legjobbnak tartott alkotásából, a Matyi, miért nem szeretnek a lányok?-ból. regényből készült francia adaptációval. A huszonöt film ismertetésére nincs lehetőségem, de értelme sem lenne ilyen leltárnak. Kiválasztom inkább a két szélső pólust, az általam leggyengébbnek és legjobbnak tartott filmet. A Nagy kívánságot én „rossz filmmel” azonosítanám. Az idős Vojtech Trapl műve sajnos annyira megfelel a rossz'film kritériumainak, hogy szinte iskolapélda is lehet belőle. A vidékre került öntudatos ifjú tanár kálváriája az ötvenes évek sematizmusának egyenesági örököse. A pontosan időzített természeti képekkel, az andalító zene ütemére go- molygó felhőkkel, a begyepesedett gondolkodású hősökkel jó paródia is születhetett volna, csakhogy a rendező mindezt komolyan gondolta. Nagy öröm és nagy felfedezés volt viszont a Matyi, miért nem szeretnek a lányok? című film, már csak azért is, mert az ismert és most is színvonalas műveket felsorakoztató rendezők (Kachyna, Holly, ' Sequens, Vlacil, Lipsky, Herz) mellett nem vártunk hiába egy új névre. Milan Muchnáról van szó, aki 1975-ös rendezői debütálása óta most negyedik játékfilmjét forgatta. A Matyi őszinte egyszerűsége, kedves humora miatt volt megkapó és mindenekelőtt azért, mert a hatvanas évek nagy cseh hullámát idézi, Forman, Kachyna, Chytylova nagy pillanataira emlékeztet, sőt több akkori jellegzetes epizódszereplőt most újra foglalkoztat. Az egyszerű, s mégis intim, kedves történet hőse egy nagy kamasz, afféle mai falusi Fekete Péter. Az ő botladozásai, kalandjai nagyszerű lehetőséget adnak a rendezőnek arra, hogy elidőzzön a vidéki miliő hétköznapjaiban, hangulatos képet fessen egy idős pár esküvőjéről, egy rosszul sikerült tűzoltó-bemutatóról és az azt követő bálról, vadászatról, pajtatűzről — miközben állandóan nyakigláb Matyi nyomában vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy még hallani fogunk erről a filmről. Végül néhány szót még azokról a filmekről, amelyeket szintén megvásároltunk hazai forgalmazásra, vagyis a mezőnyből kiemelkedőnek tartottunk. Karel Kachyna most jobb teljesítményt nyújtott, mint az előző — nálunk is bemutatott művében — a Júliusi találkozásban. A Jön a vizit hőse — megint csak Hrusinsky remek alakításában — egy idős férfi, aki kénytelen elviselni a kórházi zártságot. A film az ő kitörési kísérleteit mutatja be, háttérben az ellentmondásos és szomorú kórházi világgal. Vladimir Kavciak ígéretes fiatal rendező, a Karla házasságai a második filmje, mely Csehszlovákiában is tért hódító dokumentarista irányzat képviselője. Egy harmincöt év körüli magányos nő sorsában a rendező a becsületes, érzelmeken alapuló kapcsolatok mellett áll ki, s a nézőt is hasonló állásfoglalásra készteti. A történelmi témájú filmek közül kiemelkedik kettő. Az egyik, az Éjjeli lovasok. Martin Holly alkotása az első világháború utáni és a trianoni békeszerződés előtti időszakban játszódik egy szlovák— lengyel határfalucskában, l A második, Jiri Sequens műve, mely a moszkvai filmfesztiválon díjat nyert, egy orvos helytállását mutatja be a második világháborúban. (Az a perc, az a pillanat.) Kozma Ilona Népművészet vagy üzlet? N íncs vasárnap népművészeti vásár nélkül, nincs olyan számottevő esemény — filmfesztivál, könyvhét, ifjúsági találkozó —, zást jelez, nem csak a bartóki tiszta forrás kereséséből . fakad, hanem közrejátszik benne itt-ott a divat is. A divat pedig múlandó. Valami kamamelynek „járulékos eleme- pányszerűség, valamiféle időmiféle rossz minősítés vagy megszégyenítő hátrább sorolás lenni, pusztán ténymegállapítás. Megbecsülést érdemlő tisztes népi iparművészek mellett ügyeskedők is beállnak a ként” ne szerepelne a népmű- szakos lelkesedés tapasztalható sorba, és a népművészeti kivészeti kirakodóvásár. Jártomban-keltemben látom, hetenként több meghívón olvasom, messzi megyék városainak művelődési intézményei is küldik tájékoztatóikat meg plakátjaikat, tudatva, hogy náluk ekkor és ekkor népművészeti kirakodóvásár lészen. Nem ellenzem a népművészeti vásárokat, bemutatókat, a magyar népi művészet kincseinek ilyen módon való széles körű bemutatását és terjesztését, de szeretném hangsúlyozni a népművészeti jelzőt. Még akkor is, ha a népa népművészet tiszta forrásá- rakodóvásárokon hovatovább ból való merítéseinkben. nem népművészeti alkotás, haMár közhellyé silányult a nem inkább népi iparművésze- vidéki házak kifosztása, azaz ti munka kínálja magát, nem a régi népi kerámiák, haszná- ritkán olyan tömeggyártási ízlati eszközök felvásárlása és a városi házak velük történő díszítése. Ebben is több a divat, mint a szülői, nagyszülői környezet iránti nosztalgia, és az őszinte tisztelet az ősi népi művészet iránt. Legalábbis, ami társadalmi méretű lakáskulturális cikké történő „átminősítését” illeti. Hovatovább az eredeti népművészeti remekek eltűntek, újraszületésük — nem illik azt írnom: újrazel és jelleggel, hogy az effajta vásárokon járkáló ember el kell, hogy gondolkodjék. A népművészethez Igen közel álló népi iparművészeti értékek mellett ott vannak a sátrakban a már teljesen iparszerűen termelt tömegcikkek is — például a bőrműveseknél a szíjból font korbács, s feltűnnek olcsó bazáráruk, helyenként giccsek,' _rr t i r / < • iiviili I 1 Xl'XV Ctou IX í l\jLxl * UJ JL CX " w * m űvészet es a népi iparmű- "termelésük1 — szinte teliesen értéktelenségek is. Nem egy v/Jcvet minőin ká Kh vermeiesuK szirue teljesen __- ,_f. v észét mindinkább összemosódik, s ebben a közeledésben mind kisebb teret kap az első fogalom és mind nagyobbat az ipari jellegű tevékenység, örömmel látom, hogy egyre jobban érdeklődnek a népművészet iránt, ugyanakkor aggódva figyelem bizonyos vadhajtások növekedését, olykor burjánzását. A népművészeti alkotások iránti érdeklődés nem csak valamiféle társadalmi ízlésváltomegszűnt, hiszen a parasztember már nem maga készítette fadobozban tartja borotváját, a villanypásztor nem farag botot stb., szükségleti cikkeit nem magának gyártja a nép fia. és vágyait, álmait nem vé- si-faragja fába-szaruba. Igen kevesen ápolják már a népművészetet, ám annál többen lettek népi iparművészek, azaz a népművészetre épülő tisztes kisipar művelői. Ez a megkülönböztetés nem kíván valanépművészeti kirakodóvásárnak hirdetett eseményen lehettünk — és félő, hogy a jövőben még inkább lehetünk — tanúi ilyesminek. Vigyázzunk hát! Kár lenne a népművészetből táplálkozó népi iparművészei egyszerű vásári portékává devalválódását, a népművészeti kirakodóvásároknak pusztán kereskedelmi eseménnyé züllését szótlanul néznünk. Benedek Miklós A Gewandhaus úi székhaza A világszerte ismert lipcsei Gewandhaus zenekar a II- világháborúban megrongált székhaza helyett új otthont kapott. Az új székház 2000 személyes hangversenytermét az NDK megalapításának évfordulóján avatták fel. A termet a klasszikus amfiteátrumokhoz hasonlóan alakították ki. A hangpróbák szerint akusztikája kiváló, az előadás a terem bármely helyéről kifogástalanul élvezhető. A szép hangversenyteremben elhelyeztek egy 6700 sípos, 89 regiszteres potsdami Schuke-or- gonát is. A Gewandhaus zenekar neves karmestere, Kurt Masur így nyilatkozott a hangversenyteremről: „Ez a ház, amely a világ egyik legszebb hangverseny- termét foglalja magában, kezdettől fogva az építőknek, a művészeknek és a nép képviselőinek értő együttműködése nyomán valósult meg, sok szeretettel és alkotótevékenységgel. Olyan ajándék ez, amit a nép adott saját magának.” .............................................inni..................................................................... K özismert tény, hogy a c^u- alizmuskori Balassagyarmaton számottevő nagyüzem nem működött. Ebből következően nyilvánvaló, hogy nem alakulhatott ki szervezett nagyipari munkásság sem. Ugyanakkor az is tény, hogy a korabeli megyeszékhelyen voltak olyan progresszív erők, amelyek a félfeudális-félkapitalis- ta berendezkedéssel szem- benálltak, „fölforgatására” törekedtek. A kiegyezés tatán a város társadalmi-gazdasági Mozaik Balassagyarmat múltjából lésreméltóan magas volt. Fi- sok számának rohamos nóve- gyelemre méltó továbbá a há- kedése. Valamint az általá- tevődő progresszív erők 75 zicselédek rendkívül nagy szá- ........... ....................... veket valló értelmiségiek voltak a legfőbb szószólói a társadalmi változás szükségességének. Ezen szervezett csoportok nagy vonzerőt gyakoroltak a helyi agrárproletárokra is. E három fő eredőből összestruktüräja által determináltan, a progresszív erők elsősorban a kézműipari kisüzemek munkásságából — mindenekelőtt a nagyszámú iparossegédek rétegéből —, a nincstelen agrárproletárokból, valamint az állámgépezet hierarchiájának legalján polgári radikális elveket ma is). A századfordulós helyi lapok — és a hatóságok is — mindenekelőtt e kisiparossegédek között keresték a „fölforgatókat”, a „téveszmék” hirdetőit. Nem véletlen az sem, hogy először szintén iparosok és segédek — a kőművesek és ácsok — alakították meg érdekeiket vé- portja is. Ebben az újabb szer- delmező szervezett szakcso- vezett — ellentmondásaival portjukat. 1905 tavaszán úgy együtt is — haladó csoporthatároztak a helyi építőmim- ban azonban már a kisipari levő kások, hogy csatlakoznak a munkásság mellett színre lévai- Magyarországi Építő Munká- pett a polgári radikális elnos és titkos választójogért folytatott küzdelem — közvetetten pedig az 1905-ös orosz- országi forradalmi események hatása — voltak a legfontosabb meghatározó elemek. A MÉMOSZ helyi csoportjának megalakulásával közel egy- időben megalakult a Szociáldemokrata Párt helyi csoló szellemi foglalkozásúakból sok Országos Szövetségéhez, veket valló, alacsony sorsú amely nem sokkal korábban, szellemi foglalkozásúak réte- 1903-ban alakult meg Buda- ge is. A Szociáldemokrata Párt pesten. Ezzel a balassagyar- helyi szervezetének első vi- mati építőmunkások egyben lágháború előtti egyik legfőbb egy nemzetközi munkászövet- személyisége, „hangadója” ség tagjaivá is váltak, uigy an- például éppen egy radikális is a MÉMOSZ-tagsagi köny- értelmiségi, dr. Somló József vet érvényesnek ismerte el ügyvéd volt. Dr. Somló máT az osztrákba némát, az olasz, ekkor nyíltan vallotta és hir- a svájci, a holland, a norvég, dette az uralkodó osztály prikerültek ki. (Kisebb súllyal, de idesorolandók az ugyancsak nagy számban levő kereskedősegédek, házicselédek egyes elemei is). A progresszív erők között legnagyobb számban a kisipari munkásság képviseltette magát. Balassagyarmat századfordulós iparfejlődésére a kisipar reneszánsza — a lakosság legnagyobb hányada, pontosan egynegyede élt kisiparból — volt a jellerhző. (A lakosság többi rétegének egyike sem érte el a 20 százalékot, annak ellenére, hogy a parasztság, a kereskedők és a a svéd, a horvát és a boszniai építőmunkások szövetsége is. Az épílőmunkások helyi szervezetének megalakulásában — számos összetevője közül a helyi kisipar általános vivilégiumai eltörlésének, egy új, másfajta, társadalomtudománynak a szükségességét. Olyan társadalomtudományét, amely „a parasztság, az iparosok és kereskedők érdeknirágzása, a századfordulós nagy nek figyelembevételéből inépítkezések, ebből szervesen hivatalnokok aránya kieme- következően az építőmunkáNÓGRÁD — 1981. október 28.,. szerda dúl ki”. Balassagyarmaton tehát a századfordulótól az első világháborúig a kisipari munkásság legalacsonyabb rétege és a polgári radikális elévvel ezelőtt szövetségre léptek az általános és titkos választójog megadásának kiharcolásáért és ez ügyben 1906. október 21-én megtartották első közös népgyűlésüket. Egy év múlva a Szociáldemokrata Párt országos felhívására Balassagyarmaton is sztrájkot és újabb népgyűlést tartottak, amelyen mintegy 200-an voltak jelen, zömében — ez előbbiek után érthetően — kisipari munkások, radikális értelmiségiek és agrárproletárok. Bár az általános és titkos választójog kiharcolása — országosan is — sikertelen maradt, mégis a helyi ''progresszív erők együttes föllépése gyakorlati tapasztalatokkal és tanulságokkal szolgált az elnyomott rétegek egymásra utaltsága, szövetsége területén. Egyben e közös demonstráció azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Balassagyarmaton a század első éveiben volt már olyan — bár heterogén, de — szervezett erő, amely a „dualista-megveszékhely” és a „dzsentrifészek” jelleget ellensúlyozta, amely kész volt nyíltan kiállni és bátran cselekedni a demokratikus jogok megvalósításáért, a dualista társadalmi berendezkedések „fölforgatásáért.” Majdan Béla .Még vissza!ér a vén diák..." Hid a nemzedékek között Az ember akkor jár vissza meg fiatal és öreg diák lei- évek múltán is hajdani isko- kében, hisz ki-ki másként és Iáiába, ha ott diákkorában va- , .. lóban jól érezte magát. Ha a masra emlékeak' tartja nyíl- falakból is szép emlékek árad- ván a diákéletet elevenítő, nak, ha tanáraihoz emberi színesítő momentumokat, kapcsolatok fűzik, ha van miért kötődnie az alma materhez, mert az a kötelező ismereteken túl valami mást is adott. A vén diák lelke — amikor meglátogatja régi iskoláját — megtisztul munkálkodó életének szorongató problémáitól, bánatától. Az édes Az 1951-ben érettségizettekben azt a nemzedéket is ünnepeljük egyúttal, akikkel megkezdődött a munkás-paraszt fiatalok beáramlása a gimnáziumokba, e korábban szinte teljesen elzárt iskolatípusba. Velük, e nemzedékkel kezdődött a szocialista értelemlékek feloldódást adnak, . megkönnyebbül, megfiatalodik m's®§ képzése. Ok alapozták meg a szocialista iskola tartalmát, fogalmazták meg tanár-diák és nemzet közös cél-’ ját, érdekét és tennivalóit.’ Közben mérnökök, orvosok a szív. Különösképpen így van ez, ha a vén diákot ünnepre hívják a jó öreg iskolába. A Madách Imre Gimnázium és tanárok lettek. S azóta már Szakközépiskola régi és mos- szülők. A fiatalok, akikkel egy tani diákjai nem mindennapi sorban álltak az ünnepélyes eseményre gyűltek össze a percekben a kohász kulturott- közelmúltban a Kohász Mű- hon színpadán, egyformán di- velődési Központban. Apák és ékként, akár a fiaik, lányaik fiák nemzedéke, a legfiatalab- is lehetnének. Hisz harminc bak és a harminc évvel ez- év telt el azóta, hogy kilép- előtt érettségizettek találkoz- tek a Madách kapuján. Még- tak a hagyományos, de ebben is, ők az iskola ötvennyolc a formájában új, jelvényátadó éves történelmének, jelenének ünnepségen. Éppen ezért, ez a mai ünnepség, szokásunktól eltérően nem csak program, hanem számadás is. Ügy érzem, e mai ünnepségen számot kell adnunk arról, hogyan sáfárkodtunk azokkal a hagyományokkal, eszmékkel és eszményekkel, amelyeket a harminc év előtti Madách-osok alapoztak meg és adtak örökül nekünk, utánuk jövőknek, és a további nemzedékeknek.” Csík Pálnak, az intézmény igazgatójának szavai más-más húrt ütöttek és jövőjének fontos alkotói. Nemcsak ők emlékeznek diákéveik színhelyére, az iskola is számon tartja őket. Ezért a baráti szó, mellyel fogadták őket. A bensőséges, családias légkör most is, mint mindig, szinte tapintható a Madách- osok között. A virág, a bejegyzett kézjegy az emlékkönyvbe, az iskola jelvénye a szív fölött, a zászlóra kötött szalag, ß pedagógus, a vén- és kisdiák szava adalék mindehhez. — veszprémi — Az iskola jelvénye felkerül az egykori diák ruhájára, Csík Pál igazgató réven.
