Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-20 / 246. szám

A Hazafias Népfront kezdeményezte Fiafal pedagógusok élet- és munkakörülményei Nagybátonyi beszélgetés kezdő értelmiségiekkel BMH-mezben A sportos főcím arra utal, hpgy az alábbiakban két olyan alkotásról lesz szó, mely a Budapesti Művészeti Hetek égisze alatt, tehát mezében ke­rült a képernyőre. A rövidí­tést nem holmi betű-, papír-, vagy egyéb takarékosság in­dokolja, csupán az az egyszerű szakmai követelmény, hogy — írván nem tudományos érte­kezést — a címek lehetőleg mindig rövidek legyenek. Az egyik BMH-program az ötrészes Zokogó Majom. Vár- konyi Gábor tévéfilmje ne­mes alapanyagból, az erdélyi magyar író, Bálint Tibor nagy­lélegzetű, két évtizedet átfogó regényéből készült. Az író Kolozsvár nyomorúságos kül­városának életét meséli el, pontosabban az itt élőkét, ma­gyarokét, cigányokét, zsidó­két, felsülő ügyeskedőkét, ügyeskedő vendéglősökét, kis­kereskedőkét. Vállalkozása grandiózus. Egy család törté­netén keresztül kívánja a tár­sadalom és a kor történetét be­mutatni, mindkettőt változó folyamatában. Az élhetetlen család” —, ahogyan Bálint Vinczééket nevezi — története a harmincas évek elejétől az új világ megszületésének meg­szilárdulásáig, az ötvenes évek nyitányáig tart Természetes hát, hogy a főszereplők mellé rengeteg ember, sajátos, egy­ben tipikus jegyekkel, sodró­dik, s az egymáshoz való vi­szonyukban valósul meg az írói szándék. A filmszerű epizódokból építkező regény amennyire kí­nálja magát a megfilmesítésre, épp annyira nehezen adja meg magát. A szó, mivel az olvasók egyéni „szűrőjén” megy ke­resztül árnyaltabb, s élmény­telibb lehet, mint a kép, mely konkrét, egyértelműen képvi­seli a rendező akaratát, el­képzelését. Persze ez nem len­ne baj, ha önálló, öntörvényű világot sikerül a film eszközei­vel megteremteni, olyan za­matot, hangulatot, amelyet az író a maga műfajában meg­valósított. Várkonyi Gábor javarészt nem boldogult a regénnyel. Különösen az első, de még a második rész is az alapműhöz hasonlatos élményt ígért, de a további részek már a regény „elvesztését” jelentették. A rövid, gyors dinamikájú jele­netek. a képsorok kidolgozott­sága, atmoszférája, a megbú­vó irónia, a helyzetek, alakok bemutatása és értékelése ha­tározott azonosulásra, látás­módra és stílusra vall. Ezek az erények azonban a későbbiek­ben elsivárulnak, gyakran a visszájukra fordulnak. A gyors sndttelés, a tömörség, a jele­netek kidolgozatlanságát, ha­tástalanságát okozza: nem tu­dunk senkikkel és semmivel azonosulni, értelmileg, érzel­mileg sem; s az irónia pedig oly annyi ra szürke képét mu­tatja felénk, hogy szinte ész­re sem vesszük. A filmet a különböző korbeli tömegjele­netek foglalják el, mindenféle érdekesség nélkül, unalmasan. Persze azt nem foghatom a rendezőre, hogy egyik-másik­nak nincs határozott és ért­hető jelentése, de állíthatom, hogy azt a néző alig veszi ész­re, mert pillanatokon belül máris újabb epizódra kell fi­gyelnie. Sajnálhatjuk azt is, hogy amiként a mellékalakok, a tömegek — gondoljunk a Kövespad lakóira — jutnak túlsúlyra, úgy kísérti meg a rendezőt mindinkább a natu­ralizmus, melybe az anyag­csere valamennyi változata belefér. Megint csak nem mondhatom: jelentés nélkül, bár meggyőződésem, hogy el­kerülhető lett volna, azaz a szóban forgó jelentés máskép­pen is kifejezhető. Színészi alakítások teszik „naggyá” ezt a filmet. Nem is Madaras Józsefé Vincze Béla szerepében, hanem a felesé­gét játszó, általam ennyire ki­fejezőnek még soha nem látott Hámori Ildikó, a ribanc szüzet alakító Bánsági Ildikó, a hő- böirgő, „cipószájú” Szombathy Gyula, a sok-sok kisebb sze­repben: Dégi István, Nagy An­na, Végvári Tamás, Máté Gá­bor, Tordy Géza, Szirtes Adám. Elsősorban értük vártam — bizonyára még nagyon sokan — a Zokogó Majom valameny- nyi folytatását. A francia klasszicizmus egyetemes értékű klassziku­saként tartjuk számon Cor- neille-t, akit kor- és honfi­társa, Racine nálunk erőtelje­sen háttérbe szorít. A Cid azonban eléggé közismert ha­zánkban is. Ezt a művét vá­lasztotta rendezése tárgyául Kazimir Károly, aki — kör­színházi munkái igazolják — otthonosan mozog a kosz­tümös, klasszikus világban. A Budapesti Művészeti Hetek­nek a recenzens által kiszúrt másik darabja ez. A spanyol udvari környe­zetben játszódó Cid, ha nem is a legtipikusabb darabja a francia klasszicista drámá­nak, azért nagyon megfelelő arra, hogy a műnem legsa­játosabb jegyeit — a hármas egységet, a felső szint a (köz­pontosított hatalom) és az al­sóbb szint (a nemesség) vi­szonyát, konfliktusait, a ra­cionálisan gondolkodó ember- ideált, az érdek, érzés, becsü­let kapcsolódásait — érzékel­hessük. Kazimir Károly vala­miféle tanulmányelőadást ké­szített, a színházitól annyiban eltérőt, hogy egyes csomópon­toknál vetített képeket úszta­tott egymáson, s a történet elejét és végét udvari színjá­tékszerű keretbe fogta. Kazi­mir tehát nem tett különöseb­bet, mint annak rendje és módja szerint eljátszatta a a végén „megszelídülő” tragé­diát. Remekül tagolt térben, káprázatos színezetű ruhák­ban járnak-kelnek a színészek, akik a fenséges levegőt csak nagyon ritka pillanatokban tudják kissé megforrósítani. Hús-vér alakokat igyekeznek formálni, de a klasszicizmus merevsége ellenük hat, visz- szafogottságuk a hőfok rová­sára megy, s az ember alig érzi át a helyzet, a hősesz­mény lehetetlen voltát: hogy a bosszún alapuló kötelesség és becsület teszi lehetetlenné — Coreille-nél elodázottá, ezért megszelídített tragédia — a szerelmesek egymásra találását. Á sablonos figurákba legsi­keresebben Szabó Sándornak, Kozák Andrásnak, Sunyovsz- ky Szilviának és Inke László­nak sikerült életet vinnie. összegezve: K.izimir Cidjé- vel úgy vagyok, mint az emi­nens diákkal... A „nehéz” fi­úk jobban érdekelnek! (ok) Nagybátonyban, a Bartók Béla Általános Iskolában né­hány nappal ezelőtt izgalmas téma szerepelt azon a baráti megbeszélésen. amelyet a Hazafias Népfront nagyközsé­gi bizottsága kezdeményezé­sére hívtak össze. A fiatal pedagógusok munkahelyi be­illeszkedéséről, élet- és mun­kakörülményeik alakulásá­ról, a továbblépés lehetősé­geiről érdeklődtek. Ez a tájé­kozódó megbeszélés szinkron­ban volt az MSZMP Politikai Bizottságának 1980. augusz­tusi és a pedagógus-szak­szervezet 1981. márciusi ha­tározatával. Orosz Syörgyné, a Hazafi­as Népfront-bizottságának képviselője — a bevezető elő­adásban — kérte a fiatal ta­nárokat, tanítókat, hogy adja­nak tájékoztatást arról, mi­ként fogadták őket, hogyan alakult a beosztásuk, fizeté­sük, lakás- és életkörülmé­nyük? Beilleszkedés a tanintézetben E rövid tudósítás kereté­ben természetesen nem tér­hetünk ki az elhangzott gaz­dag anyag minden részletére. Így a sokból mindössze a két legérdekesebbet adjuk közre. Szomszéd Teréz tanítónő — Kisterenyéről jár Nagybá­tonyba — elmondta, hogy kel­lemesen csalódott az első munkahelyen. A főiskolán gyakran esett szó az elhe­lyezkedésről, a munkahelyi légkörről. Ott elég gyakran elhangzott, hogy egyes tan­testületek nem szívesen fo­gadják a fiatalokat, nem kap­nak munkájukhoz megfelelő támogatást. Itt mind az isko­lavezetés, mind a kollégák szeretettel fogadták. Még a kinevezése sem volt meg, már tudta, melyik osztályban ta­nít. Az iskola vezetői bemu­tatták az iskölát, tájékozta­tást kapott a tanintézet belső életéről, pontosan körvona­lazták jogait és kötelezettsé­geit Az elmúlt két tanévben megszerette Szomszéd Teréz Nagybátonyt, az iskolát, az itt élő embereket, gyermekeket, felnőtteket egyaránt. Volt le­hetősége arra, hogy Kistere- nyére kerüljön. Könnyebb lett volna helyben tanítani, de maradt, mert számítanak munkájára, élvezi a fiatal és idős kollégái bizalmát. Erre bizonyíték — erről szerény­Szeptember második felé­ben csaknem kiürült a salgó­tarjáni Stromfeld Aurél Gé­pészeti és Gépgyártástechno­lógiai Szakközépiskola. Csu­pán az első évfolyam diákjai jártak be; felzárkóztató fog­lalkozásokra iskola körüli ki­sebb munkára. És a többiek? Hat osztály a Baranya megyei Bolyban, másik hat Balatonbogláron töltött két hetet, kukoricatö­réssel, illetve szüreteléssel. Az erőket azóta újra „a ta­nulás frontján” kell bedobni, de az őszi munka napjainak emléke még sokakban élén­ken él. És nem rossz szájíz­zel. Pataki Ferenc igazgatóhe­lyettes volt a fő szervező. — A bolyi ÁG-gal a nyári címerezésnél tíz-, az őszi Uu- koricatörésnél ötéves a kap­csolatunk. Balatonbogláron most voltunk először — „kí­sérleti nyulak” lettünk, mivel a gazdaság bentlakásos diák­foglalkoztatást őszre először szervezett. A két munka jöve­delmezősége körülbelül egy­forma lenne, de nálunk a ku­korica hozott többet a kony­hára, bár egyforma intenzi­tással dolgoztak a srácok. (A gépiparisok munkájára korábban sem volt panasz — bár olyan lelkiismeretességgel tanulna némelyik gyerek, ahogy a kukoricát töri!...) Serdülő fiúknál különösen fontos téma a táplálék — a Őszi munka a mérlegen négyszeri étkezéssel, a minő­séggel elégedettek voltak — néha a mennyiség lehetett volna több... És ami ennél fontosabb kér­dés: diákok, tanárok szavából egyaránt úgy vettem ki, nem sima őszi betakarítási hajrá, rohammunka volt ez a két hét, hanem igazi tábor. Ez nem kis dolog. — Kaptak a diákok disz­kót, mikrobuszt a környék megismerésére, egy-egy teljes napi kirándulást. Emellett pe­dagógiai szempontból renge­teget jelentett ez az időszak: idő és alkalom jutott az egyé­ni megismerésre. Az osztály- főnökök szinte reggeltől estig együtt voltak a diákokkal, munkában és szabad időben. A nevelési terv elkészítéséhez nagy segítséget ad ez. Magam is éreztem a hasznát — a két hét után már nem volt isme­retlen arc az iskolában, pe­dig kevés órám van, egyes osztályokkal alig-alig találko­zom. — Leginkább a munkára nevelésben betöltött' szerepét szokták kiemelni az őszi mun­kának. — Ez sem elhanyagolható, de nálunk más, mint egy gimnáziumban, hiszen a mi gyerekeink év közben is részt vesznek a termelésben, a tarf­NÓGRAD - 1981. október 20., kedd műhelyben és a bérmunkán. De a napi nyolc óra, igazi felnőttmunka, nem Ugyanaz. Itt az ipar mellett a mezőgaz­dasággal is megismerkedtek. Komoly felelősséget vállaltak a Bolyban dolgozó diákok: USA-exportra szánt vetőmag lett a leszedett kukoricából. Hogyan látták maguk a gyerekek a tábori életet? Merlák Ervin a bogiári, Dági Ákos a bolyi csapat egyik diákvezetője volt. — Legtöbbet azzal mondha­tunk: igazi tábor volt! A munka és a szabadidős prog­ram egyaránt jól szervezett, egy-két kisebb zökkenőt le­számítva. Délutánonként KISZ-rendezvényeket tartot­tunk — megismertük a bog­iári ÁG fiataljainak életét, feldolgoztuk a KlSZ-kong- resszus anyagát és volt kikap­csolódásra is idő. — Mi kétszer is eljutottunk Harkányba, jártunk Pécsen a gazdaság autóbuszával. Dél­utánonként gyakran bemen­tünk a faluba moziba. A tá­borban a foci és az asztali- tenisz nagy csatákat hozott. Sokszor csak úgy leültünk va­lamilyen szobában és beszél­gettünk — észre sem vettük, hogy közben mennyi mindent megtudtunk egymásról. Csak most utólag érezzük. Már el­sőben nagyon jó volt az őszi tábor — az segített összerá­zódni. A vidékieknek jobban ment a munka, de nem húz­tak el, inkább besegítettek a többieknek. Ügy döntöttünk, hogy a pénzt osztályonként, egyenlően osztjuk el. Azt hi­szem, sokunknak jól jön, ér­demes volt ráhajtani. Várnagy Imre a szüretelők, Plenczner György a kukorica­törők tanárvezetője volt. Mindketten úgy tapasztalták, a közösségek formálódásában sokat adott ez az időszak, de a két hét azért hoisszú. A má­sodik héten érezhetően visz- szaesett a termelés. Az ösz- szezártság, a hosszabb együtt- lét komoly haszna volt né­hány diáknál, hogy bátrabban mer megszólalni a közösség előtt, jobban képviselte a tár­sai érdekét mint bent az is­kolában. A bérezésről közösen döntöttek — érdekes módon azok jártak az élen a mun­kában, akik a differenciálás nélküli elosztás hívei voltak... Ügy látszik nem akarta sen­ki blamálni magát azzal, a sor végén kullog, mások dol­goznak helyette. Ha mérlegre tesszük a gép­iparisok őszi munkáját, anya­gilag 350 ezer forintot hozott. Hogy emberileg mit ért, arról bróbáltam a fentiekben né­hány gondolatot összegyűjte­ni. Amit többen is megfogal­maztak : csak a jól szervezett munka értékes pedagógiailag. Ezt a felismerést a tanítás, a szakmai oktatás hétköznap­jaiban sem szabad szem elől téveszteni, hiszen végül is a munkára nem ez a két hé' készít lel... G. Kiss Magdolna ségből nem szólt —, hogy a pedagógus KISZ-alapszerve­zet titkárának választották ebben a tanévben. Hasonló módon szólt Nagy- né Koszta Zsuzsa, Zsákai Lászlóné és Bugnóné . Nagy Piroska tanárnő is. Elismerő­en beszéltek árról a gondos­kodásról, amiben részük volt a kezdés időszakában. Igény az értelmiségi klub megteremtésére Szomszéd Teréz tanárnő —, de mások is csatlakoztak vé­leményéhez — kérte a párt, a tanács, és a Hazafias Nép­front-bizottság megjelent ve­zetőit, hógy szorgalmazzák az értelmiségi klub megteremté­sét. Ezen a fórumon lehető­ség nyílna, hogy a település problémáit is megvitassák, s arra, miként kapcsolódhatná­nak be jobban a nagyközség közéletébe. Véleményük sze­rint a különböző munkahe­lyeken dolgozó fiatal értelmi­ségiek a klub tevékenysége kapcsán még jobban kötődné­nek Nagybátonyhoz. Kenyeres Pál tanácselnök, Valah László a népfrontbi­zottság vezetője örömmel fo­gadta az előterjesztett igényt, ök is úgy látják, hogy szük­ség van ilyen szervezetre a nagyközségben. Intézkednek abban, hogy az intézmények vezetői a vállalatok igazgatói teremtsék meg a feltételeket az értelmiségi klub működé­séhez. Elet- és munkakörülmények Külön foglalkoztak a fiatal pedagógusok életkörülmé­nyeinek alakulásával a meg­beszélésen. Az itt élő peda­gógusok lakáshelyzetével nincs súlyos gond! A nagyközségi tanács — a lehetőség határa­in belül — az iskola párt, szakszervezeti és állami ve­zetésének javaslata alapján folyamatosan kielégíti eze­ket az igényeket. A várako­zási idő sem túl nagy, általá­ban egy-két tanév a várako­zási idő. Ez a körülmények­hez képest nem sok. Szép vo­nása volt a megbeszélésnek, hogy a fiatal pedagógusok nem fogalmaztak meg irreális igényt. A bérek alakulásával elé­gedettek. A kezdő pedagógu­sok — a szakszervezet és az állami vezetés egyetértésével — nem a bérminimummal kezdenek. Itt élnek a jó bér- gazdálkodás alapvető eszkö­zeivel: a differenciálással és a munkaerő-gazdálkodás so­rán felszabaduló bér*lapkü- lönbséggel, az ésszerűen hasz­nosítható tartalékkal. A nagy­községi tanács szakigazgatási szerve minden évben lehető­séget biztosít az ilyen forrá­sok felhasználására, s ebből — a munka minősége alapján — emelik a fiatal nevelők fize­tését. További tennivalók A megbeszélésen elhang­zott javaslatok alapján meg­fogalmazódtak a legfontosabb tennivalók. A fiata) pedagó­gusokat — az érdekelt szer­vezeteknek — jobban be kell vonni a közéletbe. Továbbra is javítani kell az életkörül­ményeket, segíteni kell ab­ban, hogy a lakáskörülmé­nyeik javuljanak. Meg 'kell tenni mindent annak érde­kében, hogy lássák: munká­juk és közérzetük milyensége nem közömbös az egész tár­sadalom számára gy. I. Szabó István világsikere Mephisto Szabó István szerencsés filmren­dező: kezdettől fogva széles körű figyelem kíséri tevékenységét, te­hetségét díjak sokasága igazolja. Diplomafilmje, az 1961-es Koncert elnyerte a magyar kritikusok dí­ját, Amsterdamban az akadémiá­ét, az oberhauseni nemzetközi fesztiválon szintén jutalmazták. Számos elismerést kapott szerte a világban a Variációk egy témára és a Te című rövid Játékfilmje is. Ezeknek a sikereknek tudha­tó be, hogy nálunk szokatlanul fiatalon — 26 éves korában — el­készíthette első egész estés játék­filmjét, az Álmodozások korát, mely a locarnói fesztiválról az Ezüst Vitorla díjat hozta haza. Későbbi munkái közül különböző fesztiváldíjban részesült az Apa, Alom a házról, a Tűzoltó utca 25, a Bizalom. Az utóbbit az Egye­sült Államokban Oscar-díjra Je­lölték. Szabó István legújabb műve, a kétrészes Mephisto az idei can­nes-i filmfesztiválon aratott óriá­si sikert, s elnyerte a legjobb forgatókönyv díját. A film Klaus Mann német Író és publicista azonos című regényéből készült, egy karrier történetét meséli el. Hőse Hendrik Höfgep színész, aki lepaktál a fasizmussal, s a torz és hazug rendszer jelképévé válik, holott tökéletesen tisztában van annak barbár voltával. A történet a főszereplő szükségszerűen be­következő lelki-erkölcsi összeom­lásával végződik, egyértelmű vád­irat a fasizmus kiszolgálói ellen. Hendrik Höfgent a 37 éves osztrák színész, Klaus Maria Brandauer alakítja, aki pár év­vel korábban már játszott ma­gyar filmben, Kovács András Ok­tóberi vasárnap című munkájá­ban. Mellette fontos szerepet for­mál meg Bánsági Ildikó, Andorai Péter, Kishont! Ildikó, Major Ta­más, a lengyel Krystyna Janda, a német Rolf Hoppe, Karin Bayd, Christine Harbort. Megyénkben a Mephistót múlt csütörtökön mutat­ták be a pásztói Mátra Filmszín­házban, Hétfőtől szerdáig a sal­gótarjáni November 7. Filmszín­ház közönsége láthatja Szabó Ist­ván világsikerű filmjét. Filmir úzeumi A nagy érdeklődésre való tekintettel a salgótarjáni NOVEMBER 1. FILMSZÍNHÁZ újabb bérletet bocsát ki a már meghirdetett filmmúzeumi sorozat hátralevő 4 előadására. Program: X. 31 Butsch CASSIDY ÉS A SUDENCE KÖLYKÖK Színes amerikai western XI. 14. A RAKPARTON Amerikai film XI. 28. A RÖTSZAKÁLLO Japán film XII. 12. DEKAMERON Színes olasz film A vetítések a jelzett szombati napokon 22 órákor kezdődnek. Bérletek — 38,— Ft-os áron — már kaphatók a filmszínház pénztáránál.-J-j.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom