Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

Műemlék könyvtárak Á budapesti egyetemi könyvtár „A magyar tudomány és Irodalmi élet éltető anyja” — Mária Terézia nevezte így a nagyszombati egyetemet, amelyet Pázmány Péter ala­pított 1635-ben. Pázmány ez­zel a kezdeményezéssel — a korábbi tiszavirág-életű egyetemek után — végre megszerette volna alapozni a magyar tudományosság jövő­jét Célját elérte. Még nap­Mátyás király 1488-ban ki­adott törvénygyűjteményét kérte. Miért éppen Nagyszomba­ton alapította Pázmány Pé­ter az egyetemet? Bizonyára azért, mert 1635-ben Budán a török szultán uralkodott. S amennyire kézenfekvő ez a magyarázat, annyira egyértel­mű volt az is, hogy az egye­temnek, ha nem akar elszi­Bcjárat jainkban Is működik a nagy- szombati egyetem utódja, a budapesti tudományegyetem. Sőt, az egyetemi könyvtárat is Pázmány egyetemalapítá­sának köszönhetjük. Hazánk e legrégibb fennmaradt gyűj­teményének alapját képező 300—400 kötet az akitori felvi­déken működő jezsuita kollé­giumokból került Nagyszom­batra. Az ezekből fennmaradt 216 kötetet ma a könyvtár igaz­gatói szobájában, külön sze­rényben őrzik. Az egyetemi könyvtár uni­kumai között becses helyet foglal el az a kódex, amely a középkor legkedveltebb el- beszélésgyűjten\ényérvel, a Románummal (Római törté­netek) kezdődik. Ezt a kó­dexet Sztáral Mátyás másolta 1474-ben. A szegény scriptort, aki valószínűleg nagy kedve­lője volt a borítóinak, írás közben annyira gyötörte a szomjúság, hogy a 82. levél egyik bekezdésének a végére ezt irta: Hogh yh&tnara. Néhány ritkaságát csere út­ján szerezte az egyetemi könyvtár. Egy ízben II. Ab­dul Kamin szultán volt a partner. Az orosz-török hábo­rú idején ugyanis az egyete­mi ifjúság díszkarddal lepte meg a szultánt, aki az aján­dékért a törökdúlás óta Isz­tambulban őrzött 35 kódexet, köztük 11 korvinát adott visz- sza az országnak. A Károlyi Mihály utcai épület alapozá­sakor pedig egy római kori befalazott kőre, egy Hunyadi­címerrel díszített kapucsúcsra és egy Mátyás király palotá­jából származó oszlopfőre bukkantak. E leleteket az ak­kori könyvtárigazgató, Toldy Ferenc átadta a Nemzeti Mú­zeumnak. s cserében Borne­missza Péter XVI. századi prédikációsgyűjteményét, a hazánkban nyomtatott első könyvet, a Budai krónikát és getelődni, Budára kell kerül­nie. De az egyetemnek az 1770-es években csupán a könyvtára több mint 15 ezer kötetet számlált. Költözteté­se bonyolult feladatnak bizo­nyult. Ezért Mária Terézia Kempelen Farkast, a sakkau­tomata feltalálóját bízta meg e nehéz technikai feladvány megoldásával.. A költözködés két és fél hónapig tartott. Nagyszombatról Várszeredig szekérkaravánok vittek a2 egyetemet, s vele együtt a becsomagolt könyveket; innét pedig sószállító hajókon és tutajokon „csurgóit’ lefelé a Vágón, majd a Dunán az ér­tékes rakomány. A budai vár nem sokáig adott otthont az egyetemnek. 1784-ben újabb költözködés következett. A cél most a Duna pesti- oldala volt. A könyvtárat először a feren­ces kolostorban helyezték eL Szűk, sötét épületet kapott az intézmény, s ráadásul még II. József által feloszlatott szem­lélődő szerzetesrendek száz­ezer kötetnyi könyvanvaga is a nyakába zúdult. Tréfásan azt is mondhatnánk, hogy ek­kor kezdődött az egyetemi könyvtárnak a mai napig is tartó „nyomora”. A szűkös állapoton az is csak átmenetileg segített, hogy 1876-ban felépült a mai épület, amely — sajnos — az utolsó olyan épület, amelyet tudományos könyvtár számá­ra terveztek. Ez az eklektikus, neorene­szánsz stílusú palota már a maga korában sem volt mo­dern. Építésze. Skalnitzky Antal nyolc méter magas könyvtártermeket tervezett, így a felső polcokat csak ha­talmas támasztólétrák segít­ségével lehetett megközelí­teni. Nosszú ideig se a gáz­világítást, se a villanyt nem engedték bevezetni a könyv­tárba. Tűzveszélyesnek vél­ték. így az olvasóterem csak napvilágban volt nyitva. Ma ellenkezőjére fordult a hely­zet: az olvasóknak állandóan természetes fénynél kell ta­nulmányozniuk a könyveket. A fényt adó tetőszerkezet üvegének se járdája, se galé­riája nincs. Nem lehet meg­tisztítani. Századunk elején á könyv­tár épületét modernizálták, minden lalpalattnyi helyet igyekeztek kihasználni. A könyvtár azonban betelt. Most az egyetem épületeiben keresnek száraz, raktározásra alkalmas pincéket és a 105 éves könyvtárépület tetőteré­nek beépítését tervezik. Ehhez előbb a házat kell stabilizálni. Néhány évvel ez­előtt ugyanis a metróépítés következtében a könyvtár alatti Duna-homok megeső* szott, az épület kupolaszár­nyán és tetőpárkányain szem­mel látható repedések kelet­keztek. Az utolsó emelet tar­tószerkezetei is megsérültek, potyogtak a gipszből készült sgraíitók és lizénák'. A felújí­tás elodázhatatlan. — Mikor kerül sor a tata­rozásra? — kérdeztem a könyvtár Igazgatóhelyettesét, Marót Miklóst. — A Művelődési Miniszté­rium illetékesei a tatarozás pontos dátumára nem tettek Ígéretet. A kisebb károk hely­reállításához, a könyvtár mű­ködéséhez szükséges felújítás­hoz viszont folyamatosan biz­tosítják a pénzt — Éspedig... T anyaga cserebomlásra lép a pergamennel, s ennek követ­keztében kiesnek az írott so­rok. Sőt, már az iniciálék is lazulnak. Nem lehetett volna meg­előzni a bajt? Ügy tudom, a kódexek karbantartásának hatékony módszere a rend­szeres átlapozás. — Ha így lenne, akkor kó­dexeinknek semmi bajuk sem volna. Kézirattáros kollégá­ink ugyanis minden eszten­dőben egyszer szellőztetik és végiglapozzák a kódexeket. Ügy látszik, gyakrabban kel­lett volna levegőztetni a la­pokat. De arról se feledkez­zünk meg, hogy ezek az 500— 600 éves könyvek nem csak nálunk, hanem még a Vati­kánban is rongálódnak. Kó­dexeink megmentéséért per­sze mindent megteszünk, de az elindult bomlási folyama­tot nehéz megállítani. Az egyetemi könyvtárnak feladata, hogy az egyetemi oktatást segitse. De nem vál­lalkozhat például arra, hogy az összes elsőéves magyar szakosnak a kezébe adja a kötelező irddalmat. Nem is várja senki, hogy ez a gyűj­temény a „tankönyvtár” fel­adatát töltse be, hiszen mun­káját kari olvasótermek, kol­légiumi tanulószobák segítik. Az egyetemi könyvtár a vallástörténet, a művelődés­Az egyetemi könyvtár olvasóterme — Mésfél millió könyvünk­re száll a minden résen be­hatoló, finom, zsíros, pakurás, benzingőzös por. Beveszi ma­gát a lapok közé, rátelepszik a kötésekre. Raktáraink por­talanítása működésünk elen­gedhetetlen feltétele. A mi­nisztérium biztosítja a meg­felelő összeget, hogy ezt a feladatot külső munkaerővel elvégeztethessük. — Sokat hallunk mostaná­ban az egyetemi könyvtár „omlásnak indult” kódexei­ről. Hírlik, hogy a nedvesség­re érzékeny pergamenek gom­básodnak; hogy a kódexek cserből, bodzából készült író­történet, a középkori történe­lem és a pszichológia terüle­tén országos szakkönyvtár ként működő nyilvános gyűj­temény. Bárki beiratkozhat ide, aki e tudományágak iránt érdeklődik. A „civil” olvasók azonban jól teszik, ha a vizsgaidőszak napjaiban elkerülik a könyvtár olvasó­termét. Ekkor ugyanis a nyolcezer beiratkozotthoz kissé szűknek bizonyuló olva­sóterem 120 helyéért csak az ÉLTÉ hallgatói versenghet­nek. Minden évben két hó­napig valóban egyetemi az egyetemi könyvtár. Mátraházi Zsuzsa Régészeti bejelentések — Az idei múzeumi és műem­léki hónap legizgalmasabb ki­állításai közé tartozik az a tárlat, amelynek anyaga a régészeti bejelentések és ado­mányok révén gyűlt össze, s amely már a múzeumok tu­lajdonában van. A kiállítás rendkívül gazdag, a salgótar­jáni Nógrádi Sándor Múze­umban látható. Amint az a múzeumi hó­nap ünnepi megnyitóján is megfogalmazódott, az idei múzeumi és műemléki ese­ménysorozat sajátos jellegét az adja, hogy a figyelemét mindenekelőtt az adományok­ra, a leletbejelentések alap­ján gyűjtött emlékekre, az ezek által való gazdagodás le­hetőségeire fordítja, tárlatai­val, egyéb rendezvényeivel a közönség, a múzeumbarátok további gyűjtő tevékenységét ösztönözve. Ez a kiállítás is bizonyitja, hogy a múzeumok és a kö­zönség Nógrádban is eredmé­nyesen működik együtt. A tárlat régészeti anyagot mu­tat be, nem véletlenül. Mint már régóta ismeretes, a me­gye régészeti lelőhelyekben gazdag. A lakosság segítése, leletbejelentései már eddig is nagyon sok értékes tárggyal gazdagították a múzeumi gyűjteményeket, esetenként a föltáró folyamatod is. E se­gítségre , s ezt Is jelzi a tárlat — megyénk múzeumai a jövőben bizton számíthat­nak. A kiállítás két fő részből áll. Az egyik az 1975 óta a múzeumbarátok és pártolók által a szécsényi Kubitiyi Fe­renc Múzeum régészeti gyűj­teményének ajándékozott le­letekből tevődik össze, a má­sik rész pedig a leletbeje­lentések nyomán megindult ásatásokból került ki. Ez utóbbiak közé tartozik a Nógrádsáp—Tatárkán föl­tárt honfoglaló magyar loyas sírja, amely az egyik legiz­galmasabb leletnenk számít az utóbbi években. A lovas­sírt ugyan már korábban ki­fosztották, de a kevés meg­mentett aranyozott ezü3t öv­veretből és lószerszámdíszek­ből is kimutatható, hogy igen előkelő személyiségről van szó, esetleg nemzetségfőről, vagy fejedelemről. Ez a sze­mélyiség nem sokkal a hon­foglalást követő években hunyt el, így tehát a legko­rábbi magyar emlékekről van szó. Körülötte egyébként kö­zéprétegsírok voltak. Ezek­ből is értékes tárgyak kerül­tek elő. adományok A másik feltárás, amelynek emlékei a kiállítás jelentős részét alkotják, a szécsény- ültetési ásatás. Ez a neoli- tikum idejéből való. Igen iz­galmasak közülük, többi kö­zött az újkőkori edényma­radványok, például az ar­cosedények és idoldarabok. Fontos lelet egy földközi­tengeri eredetű csiga is, ame­lyet a papnők kürtként hasz­nálhattak. Ezt krétai, müké­néi ábrázolásokon gyakorta láthatjuk. A lelet bizonyítja, hogy ebben az időben az égéi kultuszok a Kárpát-me­dencében is hathattak. Ugyancsak Szécsény-Ültetés- tetőről bukkantak felszínre nagy mennyiségben a' külön­böző őrlőkövek, amelyek a korabeli gazdálkodásról val­lanak. A régészeti gyűjteménynek ajándékozott leletek is sok­8 NÓGRÁD — 1981. október 18., -Ttisárnap Országos bemutató Pásztón Kakuk szerencséje Bohózat, vagy komikus sors­tragédia? Petrik József ren­dező az utóbbi mellett voksolt, s az előadás megtekintése után igazat kell adjak neki. Való­ban Kakuk Marci történeté­ben van valami sorsszerűség, tehát elkerülhetetlenség, van valami tragikus, azaz megin­dító, nem is beszélve arról, hogy az egész mennyire haho­tára fakasztó. A Népszínház utazó társu­lata hétfőn országos bemuta­tót tartott Pásztón, a Lovász József Művelődési Központ­ban. Nem első eset ez már, gyökerei még a boldogult sor­sú Déryné Színház idejébe nyúlnak. Legutóbb egy éve lát­hattunk országos bemutatót a nagyközségben, Csongrádi Mária Svejk-rendezését. Most magyar szerzőnek' tapsolhatott a nagyszámú érdeklődő. Ter- sánszky Józsi Jenő huszonegy évvel ezelőtt írta a Kakuk Marci szerencséje című zenés vígjátékot az egri színház fel­kérésére, s az különös úton eljutott a Tháliába, ahol Ör­kény István igazított . rajta. A darab ma látható formáját nemrégiben, akkor kapta, ami­kor Petrik József, a Népszín­ház rendezője kezdett el fog­lalkozni vele, s a meglevő szö­veg mellé Tersánszky-ve-seket válogatott és megzenésittette Behár Györggyel. Kicsoda Kakuk Marci? Ter- sánszky húszas évek eleji ta­lálmánya, melyre később egy egész regényciklust építhetett fel. Marci kisvárosi mákvirág, akinek sohasem fűlik a foga a munkához, annál inkább a nőkhöz, s egy kis füllentésért, komiszságért nem megy köl­csön a szomszédba. Nincsen nyugta, nincsen rrr ■'állása, s ha bajt kever, igyekszik rö­vid úton, angolosan távozni. Tersánszky Marcija fogalom­má lett, egyféle férfitípus ki­fejezőjévé. Mi vonzhatta a rendezőt alakjának felébresztésére? Az előadásból félreérthetetlenül kiderül: mindenekelőtt a szó­rakoztatás nemes és Közel sem könnyű szándéka. Petrik ugyanis azok közé a rendezők közé tartozik, akik számára fontos a közönség közérzete, véleménye, reakciója, akik igyekeznek kielégíteni a nézők szórakozási igényeit, de nem minden áron, az olcsóságnak tett engedményekkel. Koráb­bi munkáira tekintve az is megállapítható, hogy konok művészi következetességgel igyekszik az utóbbi >záz év magyar drámatermésének al­kotásait feltámasztani és köz­kinccsé tenni. Ennek a törek­vésnek egyik lépcsőfoka a Kakuk Marci szerencséje. A cím megkérdőjelezhető. Noha valóban szinte mindvé­gig a vagabund ifjú szeren­cséjének tanúi lehetünk, Mar­ci mégsem szerencsés ember. Amikor ügyeskedése révén a vártnál több pénzhez jut, s üti szíven a komoly szelíd ér­zelem, a szerelem, akkor vélik saját meggondolatlansága, túl­buzgósága folytán újra kifosz- tottá. Rá kell jönnie, hogy a Kakuk Marcik szerencséje rétűek és változatosak, ezek alkotják a kiállítás másik ré­szét. Például ipolytarnóci, vagy éppen középkori emlé­kekről van szó, részletezésük­re ezúttal nem térünk ki. Néhány szót a kiállítás ren­dezéséről, amely dicséretet ér­demel. A rendezők: Soós Vi­rág, Tárnoki Judit és Tax György áttekinthető és ele­gáns kiállítást rendezett a rendelkezésre, álló gazdag anyagból. A bemutatott anya­got a falakon körbefutó fény­képfelvételek hasznosan és szervesen egészítik ki. Az is dicsérendő, hogy a tárlat rö­viden érzékelteti: a múzeum­pártolás milyen nagy utat fu­tott be az 1930-as évektől napjainkig. Közük a bejelen­tők és ajándékozók nevét is. örvendetes, hogy a felsorolás hosszúra nyúlna. Rájuk és az e tevékenységbe jövőben be­kapcsolódók munkájára számí­tanak megyénk múzeumai. T. E. olyan, mint a pünkösdi ki­rályság: hamar semmivé fosz­lik. Ebből kerekedik ki vé­gül is a tanulság —, mely nem éppen eredeti, újszerű felis­merés, bár kétségtelenül igaz, és erre nem árt mindenkor emlékeznünk —, hogy az élet­ben sorsát senki sem kerül- . heti el, s az élet, a „szörnyű kíntorna” egyre csak darálja az embert, mígnem fasírtot csinál belőle. A darabbal Pet­rik József az élet könyörtelen­ségére irányítja a figyelmet, de nem szomorú, nesszimista, ha­nem realista éleslátó. Az em­bernek, ha erre a világra szü­letett. nincsen más választása, minthogy a fennálló társadal­mi játékszabályok szerint sze­repét végigjátssza. Ezen a ponton találkozik egymással a színjáték komikus és tragikus fonala, s alkot egységes szá­lat, olyat, mint maga az élet. Petrik rendezése tele van szellemmel, ötlettel, s talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy egyike az utóbbi évek legstílusosabb, legszórakozta- tóbb munkáinak. Persze ennek ellenére akad raíta több ki- igazítanivaló. Nem bántam volna például, ha olykor az ötleteit a rendező jobban kor­dában tartja, s nem visz a színpadra a második világhá­borúból ismert dobtáras gép­pisztolyt. A játékstílust is egy­ségesebbé lehetne tenni. Egye­lőre ugyanis úgy érzi az em­ber,, hogy van, aki burleszket, más bohózatot, megint más vígjátékot játszik. Az első részben lehetne pergőbb a rit­mus. A Kakuk Marci szerencséje néhány kiváló színészi alakí­tással örvendeztet meg. Első helyen említendő a címszere­pet alakító, frissen diplomá­zott Kozáry Ferenc. Tersánsz­ky szerint megálmodott kültel. ki amarózó, soványan, róka- képpel, mindig vidáman, min­dig gyáván, szeretni készen. A fiatal színész teljes jellemet formál, s a rendezői utasítás­nak megfelelően —, ahogyan Brecht is kérte — kívülről is láttatja a figurát. E távolság­tartással és az együttérzés fel­keltésével megteremti az ala­kítás dinamikáját. Somfai Éva a méltósága szerepében élete egyik legkiforrottabb alakítá­sát nyújtja, Mértéke, Ízlése van, így ellenáll mindenféle olcsóságnak. Élete párja, a szenilis méltóságos úr Valkay Pál megformálásában marad emlékezetes. Az ószeres Csu- rinét Kóti Kati alakítja, visz- szafogottan, élményszerűen. Ostoba leányát Szűcs Ágnes formázza meg finom színészi eszközökkel. Kárpáti Denise Pattanó Roziként egyelőre de- korativitásával hat. A többi karakterszerep alakítója — Gieler Ferenc. Borhy Gergely, Holl János, Harangozó György, Réti Szilvia — önmagában ér­tékes alakítást nyújt, a' stílus sokszínűségét azonban az 5 munkájuk jelenti. Csikós Attila díszlete és jel­mezei egyszerűségükben meg- ragadók. A Népszínház utazó társula­tának legújabb vállalkozása sikert aratott az országos be­mutatón. Az említett fogyaté­kosságok ellenére joggal, s nem jelent különösebb koc­kázatot a kijelentés: a Kakuk Marci szerencséje az évad egyik legsikeresebb bemuta­tója lesz, s kiemelkedően szol­gálja a színház és a közönség egymásra találását Sulyok László ☆ U. 1.: Másnap Nagybátony- ban újra megnéztem az elő­adást. A színészek megszaba­dulva a premier nyomasztó súlyától, egyszer már átélve a sikert, felszabadultabban, gazdagabb eszközökkel színe­sen játszottak. A másodszori megtekintés lényegében nem változtatta meg véleményemet az előadásról, de árnyaltabbá tette, s megerősítette bennem azt a sejtést, hogy a Kakuk Marci szerencséje a társulat­nak ebben az évadban az egyik legnagyobb sikere lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom