Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
Őszi napsütés aranyozza be a hangulatos portákat Az „örök vőfély” Tolnai János feleségével, unokájával és a „Palóclakodalmas” nagylemezzel |lí új utcasorhoz még alkalmi oszlopon vezetik az áramot Vivo vezetékeket. Cserháthaláp Ez hál a századik a taiukrónikák sorában. Es micsoda meglepetésekkel szolgál! Az út vonala Balassagyarmattól a térképet nézve olyan, akár egy kivetett ponyva, és a csúszós hurok éppen mpga Haláp, vagyis hát legújabb kori nevén nevezve: Cserháthaláp. Mert volt egykor külön bíróval, miegyébbel Kishaláp, Nagyhaláp. A régmúlt, meg a jelen érthető rendben folyik egymásból Sándor István nándori tanácselnök, Novak Tibor vb-titkár, Tolnai Péter halápi patrióta (évtizeden át volt tanácselnöke Cserháthaláp- nak!), Tolnai János boltos és mások elbeszéléséből. De szót kap, legalábbis teret egy keveset, kéretlenül is, a mohorai Jeli Ferenc, dr. Belitzky János és íme, itt van maga Mikszáth Kálmán isi mmmmmmmmmmtma Kerek ez az egész vidék kívül is, meg belő) is az emberben. Magyarnándor, Mohora, Cserháthaláp és a kis Debercsény - összetartozóan, szétváiaszthatatlanul együtt kerek, együtt egész múltbeli sorsot, földet művelő, állatot nevelő kultúrát, nagy változást megért mai életet tekintve egyaránt. Éppen ilyen napjainkban is - egymás dolgát úgy segítve, tekintve, hogy közben maga is boldoguljon, egymás ügyét úgy át meg átjárva, hogy valamennyi cél közös is egyben. Mindemellett megtartja, vagy formálja saját arculatát is a sok jó erőt fejlesztő „falunégyszög” valamennyi csúcsa. Nincs is semmi, ami komolyan elválasztaná egymástól a négy faluban, községben élőket, mert, ami volt is, a kisebb-nagyobb birtok, vagy talán a hitbeli különbözés ahogy mondani szokás „vérre megy” az már jó régen, meg azután a vagyon — anyagi, még szellemi — éppúgy közös mint az élet, a jelen és nem kevésbé a jövő. Ki ne látná ezt? Az egymáshoz vonzódás persze, ugyancsak nincs híján o hagyományoknak, de a változásokat is ismeri. Érdekes tapasztalás, hogy vagy negyven, ötven évvel ezelőtt a halápiak valóimképpen közelebb kerültek barátságban, érdeklődésben, közös szórakozásban is talán a mohoraiakhoz, míg az újabb időkben inkább a nándorialckaf, debercsényiekkel (Debercsényt régtől együtt említik Magyomándorral) kötik össze a szálakat. De már éppen hogy ide tartozik az is: a híres-neves pávakör (Mohora—Magyarnándor helymeghatározással!) örök vőfélye a >•Palóclakodalmasban” a halápi születésű Tolnai János, aki viszont nem más, mint a magyarnándori boltos, de egyúttal ő volt három évtizedes kereskedői munkája során italboltvezető is, su- rányi, mohorai boltos. Sőt, még régebben kertészetet, gyümölcs- termesztést tanult az egykori V'adár-féle 120 holdas nagy kert- íven. Még azelőtt sok testvérrel szinte gyerekfejjel családfenntartó,^ a „legkisebb bütyök ember” az uradalmi részesaratók, sum- mósok között. „Ha valaki azt mondja nekem akár csak harminc évvel ezelőtt Is, hogy kerékpárom lesz — azt is kinevettem volna. Most meg már a negyedik kocsit nyúzom, lányom, fiam egyenesben, három unokám meg itt körülöttem.” Hót hiszen, meg lehetne mintázni akár róla is a halápi embersorsot, ahogy jó modell lenne a közért fáradozó halápiak megrajzolásához a másik Tolnai (van belőlük jó néhány!), a sokat látott-tapasztalt Tolnai Péter is! A mai községi, gazdasági, társadalmi-politikai vezetés meg olyan fiatal, hogy a nagy váltásra', a nerpzedékek telcserélődésére lennének alkalmasak meggyőző példaként elsősorban abban, ahogy tudatosan összefogják az erőket mindarmyiuk érdekében és abban is, hogy munkájukkal az elődök küzdelmét teszik még értelmesebbé, gazdagabbá. Egy ma élő Mikszáth Kálmán igazán jól érezné magát közöttük... Milyen volt Cserháthaláp negyven, ötven esztendeje* Néhány birtokos, elsősorban talán a többféleképpen említett Hai- leid Oszkár, aki „rovásra mérte a pálinkát” és közben körülötte mindenki szépen el is adósodott a torokáztatástól —, vagy ezer holdat is összegyűjtött. Később Halápira magyarította a nevét, de a birtokparcellázást így' sem, ő sem kerülhette el. Akkor lépett a képbe, vagy még előbb, dr. Vladár Sándor ügyvéd, aki „csak nagy ügyekkel” foglalkozott, meg is szerzett a lazonyai részen vagy 120 holdat, amin az első nagy gyümölcsöst kialakította. Gyakorta sokkal többet fizetve a napszámért, mint az errefelé ugyancsak nagyban érdekelt surányi földbirtokos, „az a bizonyos Sjimonyi”. Ez a Vladár is jellegzetes ember lehetett a maga Idejében. Sokan a mai halápiak közül nem Is úgy emlékeznek rá, mint úrra, mert nem csak többet fizetett, de fittyet is hányt a hőzöngő birtokosokra. Ma talán elsősorban azért vet rá becsületet az emlékezés, mert az emberi értékre is volt figyelme. Azt tartják, hogy a barcsi nagygazdaság jogtanácsosa... Vagy öt-hat birtokos élt Halápon, a két Holápon, meg számos eljáró, máshol munkát vállaló (belőlük van ma is sok) és úgy tizenöt summás család. Ez a föld senkinek nem kedvezett, hiszen összefüggő szántók, nagy kiterjedésben Halápon nemigen voltak. Valóságos nyereség ilyenképpen az is, hogy a mai Cserháthaláp egy jól prosperáló fővárosi szövetkezet, a MŰDÉKOR egyik termelési központja: a fém- és díszműhelyben száznál Is több helybeli dolgozik és sokan vállalnak munkát bedolgozóként is/ Tolnai Jánosné még a legelőre is magával hordja szatyorban a munkát, ott is kötözgeti a művirágokat. Nekik egy- maguknak - Tolnai Jánoséknak - éppen fél tucat marhájuk le- qel a kijelölt réten; három tehén, két üsző. meg egy bikaborjú. De ezzel aztán szinte ki is merült a halápi tehén-, szarvasmarhaállomány. Ha elcsapnák a gulyát - egyetlen tehénke maradna Halápon. Dehogy csapják! A boltos kedves időtöltése, szombatonként, vasárnaponként a legeltetés, gondozás. A halápi összetartás ezerágú, hiába ennek valamennyivel több, mint a tele csak a falu lélekszáma. A faluhoz ragaszkodás önmagában semmit sem mondana az egymáshoz kötődés emberi tartása nélkül. De már akkor itt az idő, hogy Mikszáthot is „belekeverjük”: a kétségtelen nyom éppen tőle származik. Azt írja egyik legnagyobb sikert me?ért művében, a Szent Péter esernyőié című regényében, <hogy a halápi özvegy, tanítónét halála után — becsületére legyen nemes Haláp községnek — tisztességesen temették el. a pénzt is közösen gyűitötték. Nos, a Mohora és körnvéke történetét feldolgozó Jeli Ferencnek, vagy neayedszázadmyi oldalon (I) a felkért lektor, ^ dr. Belitzky János Salgótarjánból éppen, hogy erre a körülményre hívta fel a fiaveimét sok minden egyéb mellett. Hogy ezt érdemes lenne lobban körüljárni. Ezzel is kiegészíteni a maris jeles munkát Érdemes bizony a nemes érzelmű halapiak, mindannyiunk épülésére I ' t. p. t„ Képek: Kulcsár József Ödön tornácon faragott fatál Divatosak, jól öltözöttek a halápi fiatalok T
