Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-02 / 231. szám
Egv küldött Nagybáfonyból A munkásutánpótlás nevelője SZÜLETÉSE és gyermekkora százezrekével fokon. Az apa bányász, az anya hét gyermeket szül, s a kétlakiság jellemző körülményei között nevelik őket. Munka az iparban, munka a földön — gyermeki, állandó segédlettel. Pintér Jánosnak is, mint a négy fiú közül a legidősebbnek, ez a sors jutott osztályrészül, míg kitanulva a bányaelektrolakatos -szakmát, húsz és fél éves fejjel önálló családot alapított. Nemtiben született, ma is ott él, családi házban, feleségével és érettségi előtt álló szakközépiskolás lányával. — Egész életemben a bizonyítás, a tenni akarás hajtott — mondja határozottan a palócok jellegzétes gyors beszédével a zömök, megnyerőén tiszta, kék szemű férfi. — A szakma megszerzése után elvégeztem a gép- és villamosipari technikumot, később, amikor tizenkét évi ménkesi bányai szolgálat után idekerültem, a nagybá- tonyi ipari szakmunkásképzőbe, a műszaki oktatóképző tanfolyamot. Pintér János tizenkét éve dolgozik a 209. számú Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. Első- és másodéves vas- és fémszer- kezetilakatos-tanulókat oktat a szakma rejtelmeire. Most a tizenhét elsős nebulótól raboltuk el a beszélgetésre. Az intézet tiszta, kényelmes, világos tanműhelye a hatalmas udvar végében, a tornaterem mellett kapott helyet. Mi a folyosó elején, a szakoktatók termében foglalunk helyet, s míg beszélgetünk, stílszerűen áthallatszik egy erőteljesebb kalapácsütés. — Csőbilincset csinálnak a gyerekek — magyarázza az oktató. — Hetedik napja vannak itt, igyekezniük kell. Némelyikük még a kalapácsot sem tudja helyesen megfogni. Persze, azért vagyunk, hogy megtanítsuk őket. De igazi szakmunkás így is csak öt-hat év múlva lesz belőlük. Hiába a gyakorlat! 1 ‘ 1 Biciklizni is csak úgy tanulhat meg az ember, ha felül rá. Pintér János nemcsak munkájában, hivatásában jeleskedik, társadalmilag is te-, vékeny ember. Húszévesen már munkásőr volt, szülőfalujában hosszú évekig KISZ- titkár, később a párt' tagjai sorába kérte felvételét, az iskolában KISZ-tanácsadó tanár lett. Négy éve. 1978-ban új társadalmi megbízatást vállalt: az intézményben működő Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi tagcsoportjának ügyvezető elnöki tisztét. — Idén ünnepeljük meg- álakulásunk tizedik évfordulóját — büszkélkedik. — Emlékszem az eseményre: a november 7-i ünnepségen adták át az alapító oklevelet, s engedélyezték azt is, hogy Ma- linovszkij nevét —, akinek csapatai részt vettek a megye felszabadításában — névadónkként használjuk. — Milyen szerepét látja a tagcsoportnak ebben az intézetben ? — AZT HISZEM, nálunk fontosabb szerepet töltenek be az MSZBT-tagcsoportok, mint más iskolákban, ahol számos olyan tantárgyat tanítanak, melyek révén a gyerekek megismerhetnek más országokat, közelebb kerülhetnek hozzájuk. Nálunk például nincs földrajz, az alapvetőnek tartott közismereti tárgyak is alacsonyabb óraszámban szerepelnek. Fiataljaink pedig érdeklődőek. A tagcsoport léte, munkája kitűnő alkalom arra, hogy érdeklődésüket kielégítsük. Az MSZBT — nevében is benne van — a Szovjetunióval, a szovjet népekkel kívánja megismertetni a gyerekeket, a két ország népei közötti barátságot egyengeti, erősíti. Intézetünkben a munkásutánpótlást neveljük, az internacionalista fievelés igen fontos a számunkra, mindenkori kötelességünk. — Természetesen a tagcsoport nélkül is . . . — Magától értetődően. Csak a csoporttal, szervezetten könnyebb elvégezni a feladatokat. Munkaterv alapján folyamatosan, módszeresen végezzük a munkát. Az osztályokba a Szovjetunióról tájékoztató folyóiratok járnak, az országos elnökség rendszeresen ellát bennünket propagandaanyaggal : fényképsorozatokkal, plakátokkal, különféle kiadványokkal. Tavaly például a neveg költő. Biok évfordulója volt, s az ünnepléshez megkaptunk minden fontos és szükséges anyagot. Ezekkel díszítettük a folyosókat, termeket. Természetesen a propagandaanyagot mindig az aktualitás szerint cseréljük . . . Aztán munkánkban jelentős helyet foglalnak el a vetélkedők. A házi vetélkedők általában hangulatosak, játékosak, színvonalasak. Érdekes mód, főleg a lányok jeleskedtek. Legutóbb is — mivel ők nyerték a házi versenyt — velük voltam a megyei döntőn. Elsősök voltak, ha nem is lettek dobogósok, -helytálltak. A mostani tanévben bizonyára jobban szerepelnek. Pintér János rokonszenves idézetekkel fűszerezi beszédét. Említi Coubertin, az újkori olimpia újjáélesztőjének sokat citált mondatát, s egy kevesebbet idézett Heming- way-mondást: . becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. Mindkettőhöz lélek- erő, emberi tisztesség szükséges. AZ INTERNACIONALISTA barátság mellett Pintér János ezekre a dicséretes jellembeli tulajdonságokra is neveli a rábízott gyerekeket. Segítséget kap ehhez az iskola vezetésétől, a párt- és KISZ-szervezettől, egyszóval a kollektíva minden tagjától. A nagybátonyi szakoktató munkáját a megyében is elismerik: küldöttnek választották az MSZBT VII. országos értekezletére. (ok) Múzeumbarátok Balassagyarmaton Két év óta működik eredményesen a balassagyarmati Pálóc Múzeum baráti köre, amely a neves múzeumalapító, Nagy Iván nevét vette fel. Hasonlóan a Nógrád megyében működő múzeumbarát- körökhöz, amelyek Szécsény- ben és Salgótarjánban tevékenykednek, a balassagyarmati körnek is elsődleges célja a város történetére vonatkozó tárgyak, dokumentumok felkutatása. E téren már eredményeket is magukénak mondhatnak. A balassagyarmati múzeumbarátok havonként tartják összejöveteleiket a Palóc Múzeumban. Ezeken, egyebeken túl, rövid előadásokat is tartanak a kör tagjai a város történetének mindennapjairól, például egyes szakmákról, mesterségekről. iskolatörténetről, az irodalmi színpadról és más témákról. A tagok közül a múlt esztendőben többen nyertek díjat a néprajzi és a honismereti pályázaton. Közéjük tartozik' többek között, Tóth István, aki a mezőgazdasági szakiskola történetéről írt, vagy Merczel István kötélgyártóiparos, aki egy kihalt mesterség múltját dolgozta fel. V ágvölgyi Károly bognármester saját életútját irta meg a pályázatra, ifjú Vojtkó István a dalárda történetét foglalta pssze, s még más tartalmas dolgozatokat is említhetnénk. A múzeumbarátkör Majdán Béla helytörténész szakmai irányításával működik. Minden évben kirándulásokat is szerveznek. Eddig Szentendre és Székesfehérvár műemlékeivel ismerkedtek, meg. Idén pedig a szomszédos Szlovákiába látogattak el, ahonnan éppen a napokban érkeztek vissza. Ezúttal Selmecbánya. Késmárk, Lőcse, Eperjes és Kassa történelmi nevezetességeit tekintették meg, megismerték a legnevesebb műemlékeket. ŰJ KÖMYYSK A magyar könyvkiadás nyitott — szoktuk volt mondani. Nyitott minden humánus értékre, szülessék a világ bármely táján. Valóban: a fordítások tekintetében az UNESCO legutóbbi statisztikája szerint az előkelő 7. helyen állunk a világon. A magyar könyvkiadók, elsősorban az Európa és a Magvető, lehetőségeihez mérten gyorsan adja közre a világirodalom legfrissebb, s esztétikailag is értékes alkotásait. A teljes magyar könyvkiadás 15 százalékát teszik ki a fordítások, példányszámuk pedig meghaladja a 20 százalékot. Számos olyan sorozatunk van, melyet bármely ország megirigyelhetne tematikai nyitottságban, a választék sokrétűségében, s olykor a nyomdai kivitelben is. A Világirodalom remekei-sorozat átlagos példányszáma több mint 160 ezer, egy-egy kötete magasabb példányszámbar jelenik meg, mint az eredeti francia, német, angol kiadás. Ugyanezt mondhatjuk el az Európa zsebkönyvek című népszerű sorozatunkról is. A legfrissebb külföldi irodalmat kétségtelenül a Modern könyvtár kínálja az olvasóknak. Legutóbbi kötete a 435. sorszámot viseli, s lassan eléri a hajdani Gyulai Pál szerkesztette Olcsó könyvtár magas sorozatszámát. A legutóbbi kötet egy kiváló grúz prő- zaírót mutat be, Nodar Dum- badzét, kinek művei Keleten és Nyugaton egyaránt nagy sikert arattak. Az örökkévalóság törvénye című regényének hőse Bacsana Ramisvili, a sikeres író, szigorú önvizsgálatot tart, mert mély humánuma, az erkölcsi kérdések iránti szenvedélyes' érdeklődése sikertelen, visszhangtalan. Útját sokszor keresztezték aljas, korrupt és ügyeskedő emberek. Bacsana, ha kicsit naivnak is tűnik, nem védtelen — védi megalkuvást nem ismerő jelleme, erkölcsi tisztánlátása —, de sebezhető. A törpe jellemek nem húzhatják le magukhoz, mert minden rossz tapasztalata ellenére hisz az igaz emberi érzésekben. Nagyszerű mű Dumbadze regénye, a grúz próza új remeke, mély gondolati tartalommal : „.. .a lélek százszor súlyosabb, mint a test. .. Olyan súlyos, hogy egymagunk nem bírjuk el a terhét... S ezért, amíg csak élünk, segítenünk kell egymást a hordozásában: ön nekem, én a másiknak, a másik a harmadiknak és így tovább, az idők végezetéig... Hogy halhatatlanná tegyük egymás lelkét. ..” „Mr. Brautigan 1962-ben benyújtott nekünk egy Pisztrángfogás Amerikában című kéziratot. A jelentésekből úgy veszem ki, hogy nem is a pisztrángfogásról szól ” — írta a Viking Press egyik vezető munkatársa. Richard Brautigan nagyon ravasz író. írásainak tanúsága szerint nagyon jól érzi magát hippikör- nvezetben, millomoslányka- prostituáltak, csőlakók, hobók, 4 NÓGRÁD — 1981. október 2., péntek Zsellérház az Erzsébet téren Múzeumi Nagyrédén Ebben a Heves megyei faluban a jómódot teremtő szorgalomról tanúskodik minden. A két-három szobás otthonok errefelé már nem számítanak sikknek, hiszen az emberek szemgyönyörködtető villákat építenek, szinte versengve azért, hogy kinek a pénztárcájából futja még szebbre, még díszesebbre. Megérdemlik, tehetik, mert tisztességgel megdolgozták érte. . Ebből a pompázatos együttesből kirí az Erzsébet téri zsellérház, amely újjávarázsolt voltában is a múltra, a messze tűnt századokra, a nevükről is alig ismert elődökre, azok küzdelmektől terhes sorsára utal, amolyan közhasznú mementóként... ☆ A község 1779-ben készített pecsétjét álló csoroszlya és ekevas díázíti. Ez is híradás a távoli, az érzékletesen már nehezen felidézhető időből, aligha vitatható tanúvallomás a hajdani ősök kivételes igyekezetéről, a legnagyobb nehézségeken is úrrá levő teremtő akaratáról. Az öreg falak, a tenyérnyi ablakszemek arra emlékeztetnek, hogy az itt megtelepültöknek sohasem volt könnyű: sokféle birtokos váltotta egymást, többféle nézetet vallottak, de abban maradéktalanul egyetértettek, hogy jobbágyaik kárára gazdagodjanak. Az Aba nemzetség — híres királyunk leszármazottai voltak — Rédey ágának minden tagja nevezetes lett sanyargató törekvéseiről, noha egyiküket 1657 végén Erdély fejedelmévé választották. Sokat tűrt az itteni nép, de kitartott a legzivatarosabb korszakokban is. 1544-től a'törökök pusztítottak, évtizedek múltával sem szűnő lendülettel. 1550-ben már mindössze négy házat számlálnak Nagy- és Kisrédén, s ezekben hét házaspár él gyermekeivel. A többiek elmenekültek, messzire távoztak, de nem véglegesen, hiszen amint lehetett, újból visszatértek, s megpróbáltak csodát varázsolni a kicsiny parcellákból is. A mai lakosság büszke lehet a régvoltakra, hiszen ők, ha kellett, ha már nem bírták elviselni a nyers erőszakot, akkor lázadtak, nem tartva a biztos kudhrctól, a tragikus következményektől. Zseniális színésznőnk, a toliforgatásban Meteorok « Kijevben (Ukrajna) katalógust fektettek fel a világegyetemből a naprendszerbe került meteorokról. Most készült első ízben ilyen összesítés a kozmikus jövevények adatairól. A kijevi csillagászok arra a tudományosan megalapozott kös egyéb társadalmon kívüliek társaságában. Brautigan mintha a sosem volt „amerikai Ádám” ártatlanságával forogna a környező ellen Édenben, mintha vak lenne az erőszakra, gonoszságra. Irigylendő derűs regényeket ír. A hangvétel önfeledt humora, gyermeki optimizmusa leplezi le az igazi szándékot: a lázadást, a személyiséget deformáló környezet ellen. „Egy olyan világban — írja egyik kritikusa —, amelyben az emberek komolyan gondolkodnak az el- gondolhatatlanon, ez a könyv elfogadja az elfogadhatatlant, hiszi a hihetetlent és leírja a leírhatatlant. Az eredmény: egy lenyűgöző, idegesítő és kimondhatatlanul szórakoztató könyv.” A most megjelent három Modern könyvtári kötet harmadik darabjának szerzője is amerikai: Joan Didion. Az Imádságos-könyv jellegzetesen kaliforniai regény. Két hatalmas és hatalommal rendelkező „nagyasszony” története egy képzeletbeli karib-tengeri köztársaságban. A múlt századi karib-tengeri világ eleveis jeleskedő Déryné jegyzi fel,, hogy Rédey Ferencet 1774 karácsonyán megsebesítették elégedetlenkedő jobbágyai, s csak felesége szoknyája mögé bújva menekült meg a nép- haragtól. ☆ Állunk a ház előtt, bekukkantunk a szobába, a pitvarba, s szárnyra kap fantáziánk, messze tűnt napok képei villannak fel előttünk: az egykori tulajdonosokat, a kisembert, a zsellérgazdákat látjuk, akik dolgoztak látástól vakulásig, s foggal-körömmel védték nehezen megszerzett jogaikat. Nyaranta az Alföldre kalandoztak, és summásként álltak helyt. A szülőfalutól azonban nem tudtak elszakadni. Kevés volt a föld, a tenyérnyi szőlő nem biztosította a megélhetést? Nos, ötletességért nem mentek a szomszédba, hanem felfedezték a viszonylag elfogadható jövedelmet hozó művekatalógusa vetkeztetésre jutottak, hogy az üstökösök, az aszteroidák és a meteorok — a kozmikus térben rendkívül nagy sebességgel száguldó „kicsi testek” — a napok körül keringő bolygók és mellékbolygók robbanásának eredményei. nedik meg A régi idők Kubája című kötet lapjain, melyből nemcsak a régi Kuba különös hétköznapjait ismerhetjük meg, de bepillantást nyerhetünk a gyarmati társadalom szövevényes világába is. Salvador Bueno, a havannai egyetem professzora, régi újságokból, emlékezésekből állította össze ezt a kötetet, akit mint a magyar irodalom lelkes barátját és fordítóját is tisztelhetünk. A Világkönyvtár legújabb kötetének szerzője az amerikai Thomas Berger. A Kis Nagy Ember című regény a legtöbb mai olvasó álma: fordulatos, cselekményekben gazdag, izgalmas olvasmány — ugyanakkor igazi irodalom. A regény hőse Jack Crabb, a vadnyugati pionír, indián nyomkereső, mesterlövész és adoptált csejepn indián, meséli el hosszú és kalandokban bővelkedő életének történetét. Világa a XIX. század második felének Amerikája: az ellentmondások, a nagy felfedezések, s a könyörtelen harc Amerikája. Berger regényének sikerét megjósolni nem nehéz. lési módokat, gyümölcsfajtákat.' így honosodott meg náluk a málna, s így sajátították el lankadatlan türelemmel az oltványtermesztés fortélyait. Arra a munkára buzdító címerre gondolhattak talán, amely szépapáikat is mind többre sarkallta. ☆ Valószínűleg a XVII. század végén emelték ezt az aprócska, inkább kunyhónak titulálható házat: szűkös anyagi lehetőségeikből csak egy kis szobára, pitvarra és kamrára futotta. Később a Balázs család élt itt, s utolsó tagja, Ilka néni 1971-ben halt meg. A távoli rokonság nem tartott igényt erre a szerény hajlékra. Ma már nyoma se lenne, ha a ré- deikben fel nem ébred az egészséges lokálpatriotizmus, s el nem határozzák, hogy min'; denképpen megmentik. A helybeliek őseik példájai nyomán hisznek abban, hogy a múlt jelenünk és jövőnk szer; vés része, s tudják, hogy nemcsak a ma ifjúságát, hanem az utána következő nemzedékeket egyaránt növeli a község pecsétje által is jelképezett töretlen szorgalomra... Pécsi István NÓGRÁD MEGYÉBEN I október 1—31. i-------------------------:----------1
