Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-15 / 242. szám
Salgótarjánba készülnek a balassagyarmatiak Eredményes zeneiskolai oktatás Emlékeznek még egy pár évvel ezelőtti közleményünkre, amelyben az őrhalmi Simon Béláról írtunk, akit felvettek a Zeneakadémia különleges tehetségek iskolájába? Az említett ifjú közben 14 éves fiatalember lett, s ő játssza a bemutatásra váró Liszt-tévéfilm ben a fiatal komponista-zongoristát. Simon Béla a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola növendéke volt. Kívüle magasabb zenei pályán — művészeti szakközép- és főiskolán — tizenöten tanulnak, s azt hogy hányán járnak tanárképzői szakra, senki nem tudja megmondani. A Rózsavölgyi Márk Zeneiskolának Érsekvadkerten, Magyarnándorban, Rétságon és Szécsényben működik tagiskolája, s összesen 630 tanulója van. E népes gyereksereghez sajnos, nincsen elégsége® tanár, annak ellenére: heten úgy tanítanak Balassagyarmaton, hogy máshol van a lakóhelyük. A működési körülmények nem éppen vonzó volta ellenére a pedagógiai és művészi munkában említésre és figyelemre méltó munkát fejteinek ki. A budapesti zeneművészeti szakközépiskolába a nyáron kettő, a miskolciba egy hallgatót vettek fel. Az iskolai vonószenekart az intézmény igazgatója. Réti Zoltán vezeti, a városi vegyes kar karnagya Ember Csaba zenetanár. Október végén a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum vasárnapi kórusmuzsika programjában szerepelnek, a következő év májusára pedig meghívást kaptak a Várba a budapesti történeti múzeumba. A közelmúltban alakult meg az intézmény tanárainak sarából egy kamara- együttes, mely koncertjeivel jelentős szerepet vállal a zenei ismeretterjesztésben. A zeneiskola oktató-nevelő munkáját eredményesen segíti a jól felszerelt hanglemez- és kottatár, a könyvtár. Együttes állományuk tízezer példányra tehető. Tanáraik rendszeresen figyelemmel kísérik a megjelenő zeneirodalmat, igényeiket feljegyzik, s a vezetés igyekszik azokat a lehetőségekhez mérten a legjobban kielégíteni. A könyvtárban a zenei jellegű művek mellett megtalálhatók a társművészetek legfontosabb munkái is, irodalomtörténeti összefoglalók, képzőművészeti kiadványok. Az oktatók idegen nyelvi tanulmányait ösztönzik. Az állományt saját szerepléseik és egyéb hangversenyek felvételeivel gazdagítják. A tudatosan gyűjtött hanglemez-, kotta- és könyvtár nem csak sűz intézményi oktatásához nyújt hasznos segítséget, hanem a TIT-elcadá- sok szemléltetésére is alkalmast Képcsarnoki tárlatok Csavlek András kiállítása Salgótarjánban A Képcsarnok szervezésében ma az ország több városában nyílnak képző-, illetve ipar- művészeti kiállítások. Kezdjük egy iparművészeti tárlattal, amelyet Nyíregyházán, a Benczúr Gyula teremben nyitnak meg, Aradi Rudolf iparművész, Czeglédi Júlia textiltervező és Sárkány Kata keramikus mutatja be itt műveit, a közvetlen emberi környezet gazdagabbá, esztétikusabbá tétele érdekében született alkotásokat. Győrben ezen a napon Farkas Lajos festőművész kiállítását nyitja meg Szilágyi Tibor Jászai-dí- jas színművész. Budapesten, a Csók István Galéria grafikai termében Tuka László grafikusművész, a galériában Kántor Andor, Munkácsy-díjas érdemes művész kiállítása nyílik meg. Ez utóbbit a művész születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából rendezik, a megnyitót László Gyula egyetemi tanár mondja. Salgótarjánban, a Képcsarnok helyiségében Csavlek András Munkácsy-díjas festőművész kiállítása nyílik október 15-én. A művész 1942-ben született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolát 1968- ban végezte, 1973-tól tagja a képzőművészek szövetségének. 1968-tól rendszeres kiállító a hazai és a külföldi tárlatokon. Képei szerepeltek Róma, Varsó, Moszkva, Leningrád, Berlin, Szófia, Mexikó, Kairó, London, Duisburg, Nápoly, Bécs kiállításain. Díjakat nyert a stúdió pályázatain, a balatoni nyári tárlaton nívódíjjal tüntették ki, ugyancsak nívódíjat kapott az egri akvarell- biennáién, a debreceni nyári tárlaton. A Munkácsy-díjat 1978-ban kapta meg. A Képcsarnok kiállításai, Csavlek András salgótarjáni tárlata is, október 29-ig várják az érdeklődő közönséget. Új ötvözet Angol kutatók új ötvözetet állítottak elő atomreaktorokban való felhasználásra. Neve: Fecralloy, alkotórészei: vas, króm, alumínium és egy kevés ittrium. Minden eddig ismert anyagnál jobban ellenáll a korróziónak, és 1250 C-fokig a hőnek is. Nagy hőmérsékleten az ötvözet felületén az alumínium oxidálódik, és ellenálló védőréteget alkot, amely, ha ledörzsölik, megújul. A Fecralloynak platinával bevont, s a hullámpapírhoz hasonlóan bordázott vékony lemezeiből szűrőt tekercselnek, amely a gépjárművek kipufogójába illesztve a benzinmotorok légszennyező termékeinek 99 százalékát kiszűri. A platinaborítás katalizátorként serkenti a káros gázok oxidálódását. A Fecralloy kevésbé rideg, mint az USA-ban hasonló célra alkalmazott kerámia anyagok. Egy kísérleti jármű kipufogójában az új ötvözetből készült szűrővel több mint nyolcvanezer kilométert tett már meg, s a próba sikeres volt. A kutatók szerint e szűrő olyannyira tartós, hogy túléli a járművet. Az új ötvözetből egyébként hevítőkemencék elemei is készíthetők. KUTATÄS Manchesteri kutatók radikális megoldást találtak a köd eloszlatására. A ködös területekre vízből előállított mesterséges ködöt engednek, amelynek részecskéi elektromos töltésűek. Az elektrosztatikus töltés hatására ezek a részecskék egyesülnek a természetes köd víztartalmával, és eső formájában lecsapódnak. Ennek a módszernek a kidolgozása még kísérleti stádiumban van, de feltehető, hogy segítségével jelentősen javítani tudják a légi és a közúti közlekedés biztonságát. Segítik a gyerekeket A FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységének brigádjai szeretettel és felelősségteljesen segítik a felsőpetényd gyermek- otthon kis lakóit. Látogatják őket, ajándékokat visznek és a lehetőségekhez mérten — a kéréseiket is igyekeznek teljesíteni. Legutóbb a gyermekotthon azt kérte a szocialista brigádoktól, hogy a fűtés beindulásakor a fűtőtestekre készítsenek párologtatókat, amelyek szükségesek lennének a gyerekek szobájába. A kérés gazdára talált. Az Augusztus 20., az Ady Endre és a Rózsa Richárd nevet viselő szocialista brigádok azon nyomban vál. lalták a feladatot. Az elkészült párologtatót már át is adták — mindhárom brigádvezető jelenlétében — a gyerekeknek. Természetes, hogy a gyermek- otthon vezetői köszönetüket fejezték ki és egyben azt is hangoztatták, remélhetőleg a jövőben is számíthatnak a nagybátonyi FÜTÖBER-re. Egy kiállítás ürügyén Mozgékony múzsák Szatmári Bála grafikusművész kamaratáriata a Tif-ben Noha a New York-i metró „dekoratőrének” életműve megbukott (az alagútrendszer oldalfalaira pingált figuráit — melyek a mozgó szerelvények ablakain át rajzfilmsze- rűen megelevenedtek — az utasok egyszerűen nem vették észre), ma is sokan keresnek műveik számára új „nyilvános helyeket”. Nyilvá- nosabbakat, mint a művészetek hagyományos otthonai, melyeket rendszeresen csak a művészetbarátok viszonylag szűk köre látogat. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Ezért költöznek ki színjátszó csoportok kőszínházakból az utcára, ezért csendül fel a kórusmuzsika múzeumokban, és ezért állítják ki műveiket a képzőművészek úton-útfélen... Ne firtassuk, egyértelműen hasznos-e felcserélni a múzsák hagyományos otthonait eredendően más funkciót betöltő helyekkel. Nyilván nem véletlenül jöttek létre, és alakították ki mai formájukat az évszázadok során a színházak, hangversenytermek, képtárak. Az azonban kétségtelen, hogy e hagyományos fórumokon jóval kevesebben adnak randevút a műalkotásoknak, mint a nem hivatalos bemutatóhelyeken. Hazai példával élve — ámbár eleve köztérre komponált művekről lévén szó, kicsit sántít a hasonlat —, a salgótarjáni szabadtéri kiállítást jóval kevesebben tekintették volna meg, ha nem a megyeszékhely főterén, hanem az intézmény üvegcsarnokában állítják fel a szobrokat. De még ott is többen megtekintették volna, mint mondjuk Vizslás főterén. A közművelődés irányítóinak és természetesen maguknak a művészeknek is az a vágyuk, hogy alkotásaik minél több emberhez eljussanak. Viszont csak kevés halandó törekszik arra, hogy hallhasson-láthasson minden művészi alkotást. De ne legyünk igazságtalanok a befogadókkal szemben sem! Hiába közhely hivatkozni rá, tény, hogy ezerfelé aprózzuk időnként, és egyre kevesebbet áldozunk a művészetek oltárán. Ha hírét vesz- szük egy-egy jelentősebb kulturális rendezvénynek, nem a pénztárakhoz, hanem naptárunkhoz rohanunk először, és csak legritkább esetben találjuk alkalmasnak az időpontot. Tehát választunk, mégha nehezünkre esik is. Sokan ezért — kompromisszumos megoldásként — olyan fórumot keresnek, ahol ebből is, abból is kapnak ízelítőt. Az erre legmegfelelőbb fórumok a klubok. Mármint azok a klubok, melyek valóban változatos és tartalmas programot nyújtanak. Ilyen klub Salgótarjánban a TIT-székház értelmiségi klubja. A klub — eddig is tarka — palettáján újabb színfolt jelent meg. A klubhelyiség látogatói szeptember 27-től Szatmári Béla grafikusművész alkotásaiból láthatnak szerény, ám érdeklődésre bízvást számot tartó válogatást. A TIT Nógrád megyei szervezetének művészeti szakosztálya a képzőművészeti világhét apropójából nyitotta meg — minden különösebb protokoll mellőzésével — a kamarakiállítást, azzal a céllal, hogy a klubnak azon tagjai is megismerjék a megyében élő képző- és iparművészek munkáit, akik — a már említett választási kényszer miatt — a kiállításokra nem jutnak el. Szatmári Béla sokoldalú művész. A grafika műfajával — 1966-tól 1977-ig foglalkozott intenzíven. Most kiállított munkái között néhány egyedi tusrajz és cinklenyomat kapott helyet. Tartalmilag azonban e néhány mű is híven tükrözi alkotói fejlődését, világlátásának alakulását. Organikus formái az élet keJ letkezésének problematikáját boncolgatják. Az egyedi tusrajzokon már a tér-idő-moz- gás vizuális megfogalmazásának kísérleteit látjuk. Az élettelen anyag élővé válása, az élő-élettelen viszonya, és mindennek térbe, időbe való helyezése az esztétikai élményen túl filozófiai problémák felé irányítja a befogadó figyelmét. Miképp az élő-élettelen problémakör is bővül a téridő probléma vizuális megjelenítésével, úgy alakulnak át az organikus formák mértani alakzatokká. Később a tisztán geometrikus formák válnak uralkodóvá. Ezek a mozgás érzetét keltő, „majdhogynem megmozduló” grafikák még később — s ezt a kamarakiállításon már nem láthatjuk — valóban megmozdulnak. Hiszen a . kísérletező kedvű művész napjainkban kinetikus alkotásaiban gondolja tovább hitét és kételyeit. Meglehet, a TIT salgótarjáni székházának sokrétű igényt kielégítő klubhelyisége nem a legideálisabb kiállítóterem, de szándéka szerint nem is akar rivalizálni a képzőművészeti alkotások hagyományos fórumaival. p. k. Lapok a nógrádi sajtó múlt századi történetéből (4.) Rövid életű kísérletek 1882 őszén a fejlődésnek induló Salgótarjánban is megjelenik az első lap Salgó-Tarján címmel. Néhány számot élt csak meg, 1883 januárjában már meg is szűnhetett. Ennek ellentmond ugyan egy másik híradás, amely szerint a hírlap „három évig kitűnő pártolás alatt állt.” Azért ez a bizonytalanság, mert a lap példányai elvesztek. Belitzky János 1966-ban még tanulmányozta azokat az országos Széchenyi Könyvtárban, de újabban már az eltűnt jelzés szerepel a katalógusban e lapnál. A lap szerkesztője Pap Károly ügyvéd volt. Korábban a balassagyarmati Ipolyt is szerkesztette. 1883-ban Szécsénybe költözött, s ezzel hozzájárult a lap megszűnéséhez. De elősegítette az is, hogy a helyi olvasóközönség még nem volt alkalmas arra, hogy egy hírlapot fenntarthasson. Főleg arra gondolunk, hogy ekkor még zömében idegen nyelvű, a Monarchia különböző országaiból bevándorolt ipunkások laktak a községben, a kialakuló kolóniatelepeken, akik számára ez a periodikum nem jelentett semmit. 4 NÓGRAD — 1981. október. 15., csütörtök Alcíme szerint közgazdasági, társadalmi és szépművészeti' hetilap lett volna. Elsősorban a hírei voltak érdekesek, amelyek helyi vonatkozásúak, a polgárság, a vagyonos osztály életét tükröző tudósítások. A munkások, bányászok életéről nem ad tájékoztatást. Nyomdásza az a Friedler Samu, aki hosszú évtizedek múlva is dolgozik még a városban. Másfél évtized múlva indul újra a lap a városban a Salgótarján és Vidéke, de ez sem él sokáig. 1897. június 6-án jelent meg az első száma és az évben a 33. számmal szűnt meg. Belitzky János még ezt a lapot is látta, sőt fotómásolatot is készített róla. Azóta ez a lap is eltűnt az OSZK hír- laptá fából. Szerkesztője Höpner Gyula volt, aki több mint kétes jelenség a megyei sajtókiadás történetében. Rebellis, lázadó ember, de lázadása kimerül a formalizmusokban, az elvtelen, gátlástalan támadásokban. A nyolcvanas években rövid ideig szerkesztette a Nógrádi Ellenzék című lapot, majd 1896- tól Szirákon tűnt fel, ahol egy szintén hasonlóan kéés egzisztenciával, Gallovich Jenővel különböző egy-két hétig élő lapokat adott ki. Például Szirák és Vidéke, Cserhát és Salgótar. jáni Közlöny, Szabadság, Szi- ráki Közlöny, Sziráki Hírlap. A * kérészéletű lapok jelzik színvonaltalanságukat is. (Höpner a századforduló táján kávéházi füttyestekből tartotta fenn magát!) A Salgótarján és Vidéke tartalmáról jószerint csak annyit tudunk mondani, amennyit az alcím enged: társadalmi, szép- irodalmi, közgazdasági hetilap. Ez persze nem jelent sokat. Néhány év múlva a salgótarjániak ezt írják róla: „Höpner Károly (!) ellenzéki eszméit kívánta széthinteni az akkor még túlnyomólag liberális lakosság között” s így szinte természetes, hogy belebukott vállalkozásába. Ugyancsak ismerünk említés szinten egy harmadik salgótarjáni lapot is. Ezt a kilencvenes években Klein Albert szerkesztette, címe: Salgótarjáni Közügyek volt. Nem élt sokáig, a tapasztalatlan, fiatal szerkesztő nem tudta életben tartani a lapot. A folyamatos salgótarjáni lapkiadás csak a századforduló után valósul meg, de jelentőségében nem éri el a balassagyarmati és a losonci lapokat. Praznovszky Mihály Tájékoztatjuk a mozilátogató közönséget, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel az október 15-től 18-ig műsoron levő „... ÉS MEGINT DÜHBE JÖVÜNK” című színes olasz filmvígjátékot péntek du. 4-től, szombat és vasárnap du. 1/2 2-től is vetítjük. Jegyek elővételben is válthatók. KOMMENTAR A TÖRTÉNELEMRŐL, A SZÍNHÁZRÓL ÉS A MŰVÉSZ FELELŐSSÉGÉRŐL Klaus Mann regényéből készült, és az idei cannes-i fesztiválon kitüntetett színes magyar film. Irta: DOBAI PÉTER és SZABÓ ISTVÁN Fényképezte: HOLTAI LAJOS Rendezte: SZABÓ ISTVÁN Főszereplők: Klaus Mária Brandauer, Bánsági Ildikó, Krystyna Janda, Rolf Hoppe, Cserhalmi György, Andorai Péter, Karin Boyd. Készítette a MAFILM Objektív Stúdió 1981-ben a berlini Manfred Durmick Produktion für Film und Fernsehen közreműködésével. Bemutatók: X. 15—16. PÁSZTÖ „Mátra” 17—18. NAGYBÁTONY „Bányász” 19—21. SALGÓTARJÁN „November 7.” Október 19-en du. 5 órától a November 7. Filmszínházban díszbemutató és ankét a film alkotóinak és az Objektív Stúdió vezetőinek részvételével. Jegyek elővételben is válthatók.
