Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-15 / 242. szám

Húsvizsgálat Vérehullott disznók sorsa Demokratikus fórumok a vállalatnál Történik egy s más az ipar­ban és a kereskedelemben, míg a hízóból húsétel kerül a család asztalára. A megyei kereskedelmi ' felügyelők legutóbbi vizsgálatuk alkal­mával e folyamatnak sze­gődtek a nyomába, megálla­pítani: érvényesül-e közben a vevő, a fogyasztó érdeke. A nyomkövetést szep­temberben kezdték, amikor a szokottnál kevesebb húst találtak a boltokban a vevők. E tény a vizsgálati tapaszta­latok megítélésekor csöp­pet sem közömbös, mert egy logikus feltételezést juttat az ember eszébe: ha kevesebb húst kell darabolni, feldol­gozni, nyilván több idő jut a minőségi követelmények be­tartására. A hízók átlényegülésének első stációja a vágóhíd, vagy ahogyan hivatalosan nevez­tetik: Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat balassagyarmati gyára. A vérehullott disznók további sorsát illetően két fő eset lehetséges: vagy félser­tés formájában kocsikáznak szét az üzletekbe, vagy da­rálón átesve kolbász, felvá­gott képében jelennek meg. A gyarmati gyár raktárá­ban 186 félsertést leltek a fel­ügyelők. Alapos nézelődés után kénytelenek voltak ki­mondani a szentenciát:egyik sem kifogástalan közülük! A félsertések csaknem fele izomszegény volt, ami in­kább a hizlalók, mintsem a gyár vétke. A többi azon­ban már a gyarmatiakon mú­lott. A durván összeroncsolt nemes húsrészek, a széttran- csírozott karajok, a vastag zsírréteg a hús felületén, ami még csak nem is emlékez­tet a szabványban megjelölt áttetsző zsírbevonatra. (A gyári meós véletlenül elszól­ta magát: nem gazdaságos az iparnak, ha lefejti a zsírt. A vevőnek eladni húsárban tényleg kifizetődőbbnek lát­szik.) A gyári üzemvezetők, men­teni iparkodván a helyzetet, felhívták az ellenőrök figyel­mét: nem így 'szokták szét- küldeni a boltokba. Előtte még válogatják. Amelyiken szembetűnő a hiba, vissza­tartják, s utólag, hidegen megmunkálják. Csakhogy a szakértő véleménye szerint az utólagos megmunkálás annyit sem ér, mint halott­nak a hátbavágás. A rosszul vágott karaj ettől már nem forr össze. Az üzletekben szerzett tapasztalatok külön­ben sem arra utalnak hogy a gyárban bármiféle váloga­tás történne. A salgótarjáni Csemegeboltból egy csütörtö­ki napon az aznap kapott tíz félsertésből nyolcat azonnal küldettek vissza a felügye­lők! A raktárban talált húské­szítmények kevés örvendezés­re adtak okot. A párizsi és a virsli rugalmatlannak, morzsalékosnak. sötétnek, vizenyősnek, a kenőmájas kenhetetlennek találtatott. A balassagyarmati gyár­ban a minőség körüli álla­potok két kérdést vetnek feL 1. Mit csinálnak a meósok, ha mindez nekik nem szúr szemet? 2. Mire való a gyári labor, ha kizárólag a gyári érdekeket tartja szem előtt? X A KARANCSHŰS dolgozói gondosabb munkát végeznek, mint gyarmati kollégáik. El­fogadható módon bontják, zsírtalanítják a húst. Re­mek disznósajtot készítenek. Jó náluk a somlói és a turis­ta is. Ami a Zala és a Sopro­ni nevű felvágottakat ille­ti, azokban már túlteng a növényi eredetű fehérje ada­lékanyag a nemeshús rová­sára. így kerül tehát a hús az üzletekbe, ahol is sokat már nem javul a minősége. Sőt! A boltos ugyan lefarigcsál­hatná a fölös hájat róla, de csak a gyári meós jelenlété­ben. Másrészt élhet azzal a jogával, hogy visszaküldi úgy, ahogy van. Csakhogy a Csemegéből csütörtökön visszazsuppolt áru helyett csak szombaton kaptak má­sikat, s melyik boltvezető vállalja magára tiszta lel­kiismerettel a nincs követ­kezményeit? Faluhelyen kü­lönösen nem. A félsertés bontása a bol­ti hentes dolga. Ez a másik stáció, ahol könnyen megrö­vidülhet a vevő. Csak néhány centivel odébb kell a csül­köt a lábtól elválasztani, s máris 38 forintos csülókárban kapja a vevő a 9 forintos lábrészt. Ugyanígy rövid­karaj árban jut hozzá a hosz- szúkarajhoz, lapockarészt csomagolnak neki, noha com­bot fizet. És folytathatnánk a sort az úgynevezett darált hússal, ami voltaképpen nem létezik, mert csak különféle húsrészek vannak, amit utó­lag meg lehet daráltatni. Bi­zony illendő volna erről tá­jékoztató táblát kifüggeszte­ni az üzletekben! A vevő minderről vajmi keveset tud. Örül, ha meg­kapja azt a fajta húst, ami­ért a boltba lement, s ha te­tejébe még a mérleg is pon­tosan a kért súlyt mutatja, eszébe sem jut panaszkodni. Pedig volna miért... Éppen mert van miért, a kereskedelmi felügyelők 16 esetben összesen 16 ezer 600 forint bírságot róttak ki. Lepottyant továbbá hat fi­gyelmeztetés és két fegyel­mi, a PENOMAH ellen pe­dig szabálysértési eljárást kezdeményeztek. Még egy aprócska megjegy­zés: mind az érintett gyártók,' mind az üzletek tudták, hogy szemtemberben hús vizsgálat lesz. Szendi Márta Hegyet hordanak össze a földből, ahelyett, hogy feltöl­tenék vele a vizenyős, nádat termő területet a falu hatá­rában, kesergett minap a ho- mokterenyei termelőszövetke­zet elnöke. A föld letermelése még tavaly kezdődött és idén már szenet adott, méghozzá lényegesen olcsóbban — ez a külszíni fejtés előnye —, mintha mélyművelésű bányá­ból hozták volna fel. A területet annak rendje és módja szerint, körültekintően kivonták a művelésből, még vita sem volt, hiszen a szenet onnan kell bányászni, ahol van, mert nem transzformá­torállomás, amelynek többé- kevésbé mindegy, ha néhány száz méterrel arrébb telepí­tik. Nem is ez ellen van ki­fogás. Hanem az bántja a sze­mét a közös gazdaság elnöké­nek, hogy a már amúgy is te­hergépkocsin ievő földet mi­ért nem a közvetlen közeli vizenyős területre hordják, ahelyett, hogy hegyet építenek belőle. így első pillantásra valóban úgy tűnik, a módszer némileg ellenkezik a termőföld ész­szerű hasznosításával, más­részt, mivel a Nógrádi Szén­bányák felelős az újbóli ter­melésbe állításáért az igény­be vett földterületnek, elgon­dolkodtató nem lenne-e ol­csóbb már most apránként el­kezdeni. Ez ügyben érdeklődtünk több illetékesnél, akik kész­séggel álltak rendelkezésünk­re a valós helyzet megisme­résében, ismertetésében. VÉLEMÉNYEK ÉS HOZZÁÁLLÁSOK Nagy Gyula osztályvezető, Nógrádi Szénbányák: — Ismerem az ügyet, bár nem az én asztalom.' A terü­letet, amelynek szénkészlete Szorgos üvegfúvók Ä salgótarjáni öblösüveggyár termékeinek hírnevét a ta­pasztalt szakemberek jó munkája teremtette meg. Az üveg­fúvók ügyességén, kitartásán múlik a továbbiakban is, hogy a keresett üvegek exportminőségűek legyenek. Várják fo­lyamatosan a fiatalokat, hogy az idősebbek szakmáját ők vigyék tovább. Ám kevesen vannak, viszont örvendetes, hogy aki az üvegesszakmát választja, az becsülettel helyt is áll. M egnyugtató kép tárul elénk, ha a vál­lalati, szakszervezeti értékeléseket, megnyilatkozásokat olvassuk. Megtud­juk belőlük, hogy az e^íiúlt időszak eredmé­nyei biztatóak, sokat fejlődött az üzemi dő- mokrácia; gazdagodott a fórumok tartalmi munkája, amely a gazdasági tevékenység szer­ves részévé vált. Kedvező a légkör, a dolgo­zók aktívan részt vesznek a vállalat, az üzem terveinek kialakításában, a döntéshozatalban. A demokrácia formális szabályait mindenütt betartják. Ki nem hagynak egyetlen fórumot, egyetlen megvitatandó témát sem. A fórumo­kon a dolgozók a szükséges tájékoztatást megkapják. Hozzá is szólhatnak. Sok helyen a felszólalásokra 15 napon belül írásban vála­szolnak. A munkahelyi demokrácia szervezett­sége és adminisztrációja szinte kifogástalan. A kormány és a SZOT 1977-ben közös ha­tározatot hozott az üzemi demokrácia tovább­fejlesztéséről. Azóta jelentős előrehaladás tör­tént. Tapasztalni lehetett ezt az új kollektív szerződések előkészítésekor, a vállalati ötéves tervek vitáiban, az 1981. évi szociális tervszá­mok kialakításakor, az ötnapos munkahétre való átállás előkészítése során. A bizalmitestületek ülése — mint új és leg­magasabb szintű fórum — mellett tovább­ra is működnek a hagyományos fórumok, így a termelési tanácskozások, a munkásgyűlések, a műszaki konferenciák, a munkaértekezletek, a szocialista brigádvezetők tanácskozásai. He­lyes, hogy ezek megmaradtak, hiszen mind­egyiknek megvan a feladata, amit a bizalmi­testületi ülések egyelőre nem képesek átven­ni. A baj inkább az, hogy a különböző fóru­mok feladatköre tisztázatlan. Ugyanaz a téma gyakran több fórum elé kerül, emiatt késik a döntés, a kollektív állásfoglalás. A fórumokon lényegi kérdéseket kell tisztázni, alapvető dön­téseket kell előkészíteni. Éppen ezért fontos, hogy a kollektívák egyenrangú partnerei le­gyenek a gazdasági vezetőknek. Ma még — tudjuk — ez nincs így. A Szakszervezetek El­méleti Kutató Intézetének közvélemény-kuta­tó részlege egyik friss anyagában olvasható, hogy érdekkülönbségek esetén a kérdezettek 18 százaléka szerint utasításokkal „teszik helyre” a kérdést, 46 százalékuk szerint a gazdasági vezetők „megértetik” a dolgozók­kal a vezetés álláspontját. Nem is lehet ez másképp, ha a fórumoknak az ügyek töme­gével kell foglalkozniuk. A létszámban kisebb és így vitára alkalma­sabb testületek érdemi munkára nyújtanak lehetőséget. A kollektívák gondjai, igényei ke­vesebb áttételen keresztül jutnak a fórumok­ra, a vezetők elé. A bizalmiak nagy része a szakszervezeti csoporttól véleményt kér, a többi bizalmival egyeztet Rontja azonban a bizalmi testületek üléseinek hatékonyságát, hogy programjuk túlzsúfolt, egy-egy ülésen túl sok a napirendi pont. Így sokszor nincs idő a helyzet mélyebb értékelésére, átfogó ja­vaslatok megbeszélésére. Az ülések előkészítése még mindig nem meg^ felelő. A kollektív szerződésekkel foglalkozó üléseken például a bizalmiak gyakran csak a szóbeli beszámolóból tudták meg, hogy milyen módosítási javaslatok érkeztek, s hogy ezek közül a gazdasági vezetők és az szb-titkár mit tartanak érdemesnek továbbítani. A felkészü­letlenség miatt kapkodva összehozott felveté­sekre a gazdasági vezetők szintén rögtönözve reagálhattak. Aztán elfogadtak egy határoza­tot, amely konkrét elemet alig tartalmazott. A vállalati középtávú tervek tárgyalása ál­talában élénk volt. A vállalati tervjavaslat ugyanis csak globális irányszámokat tartalma­zott; ezek mögé pedig a bizalmiak többsége nem lát. Tiszteletre méltó az a törekvés, hogy a nagy ügyek fórumok elé kerüljenek. Érdemes len­ne azonban azt is megvizsgálni, hogy mit bír­nak el az egyes fórumok. A szakszervezetek­nek ügyelniük kell arra — írja elő egy állás- foglalás —, hogy a vállalati tervek összhang­ban legyenek a népgazdasági terv követelmé­nyeivel ; a tervezési munka mozdítsa elő a vál­lalat műszaki-gazdasági-társadalmi fejlődését; a különböző fórumok a tervezőmunka egyes szakaszaiba kapcsolódjanak be, tárgyalják meg a fejlesztési elképzeléseket, különösen a gyár­tásfejlesztést, a gyártmányfejlesztést, azanyag- és készletgazdálkodást. Látjuk, hogy ennyi mindennek nehéz eleget tenni. A külgazdasági környezetváltozás hatásá­ra a vá’lalatoknak sok új kérdésben kell ha­tározniuk. Dönteni kell például valamely gyárt­mány termelésének megszüntetéséről, jelentő-» sebb munkaerő-átcsoportosításról, termék- váltásról, értékesítési relációról, pénzszűke miatti kényszermegoldásokról. Bírják-e ezt idővel, energiával és szakértelemmel a de­mokratikus fórumok? Hiszen sokszor a vál­lalati szakemberek sem bírják... G azdasági nehézségeink leküzdéséhez nemcsak gazdasági tartalékok állnak rendelkezésünkre. A vállalati belső mechanizmus korszerűsítése nemcsak munka- és üzemszervezési feladat. A munkahelyi de­mokrácia mechanizmusának — ezen belül a fórumokénak — korszerűsítése jelentős embe­ri tartalékokat mozgósíthat. Ez nemcsak vál­lalati, hanem népgazdasági és nemzeti érdek is. Hazánkban fejlődik a gazdaságirányítási, a vállalatgazdálkodási, a jogi, az államigaz­gatási és a politikai mechanizmus. Számos nehézséget okozhat, ha a mechanizmuselemek egyike-másika túlságosan elmarad a többitől vagy ha minőségi fejlődés helyett a formális mennyiségi növekedés útján marad. Dr. Pirityi Ottó ■ Kettőn áll a vásár Hány nyelven beszélünk? a VI. ötéves terv végére le­fogy, nekünk kell ismét ter­melésbe állítani. Erre a re­kultivációs tervek el is ké­szültek. Ami a vizenyős te­rület feltöltését illeti, jelentős költségtöbbletet jelent szá­munkra, de ez nem jelenti, hogy az ésszerűség határain belül ne lehessen valami meg­oldást találni. Persze a ter­melőszövetkezettel közösen... Zentai Kálmán, a mérnök­ség vezetője, Nógrádi Szénbá­nyák: A beruházással egyidőben elkészültek a rekultivációs tervek is. Ebben szerepelt a mintegy 70 hektárnyi nádas- terület menet közbeni feltöl­tése, amelyet azonban végül is elvetettek a költségek nagymérvű emelkedése miatt. A tervet egyébként a járási földhivatal is elfogadta. Lugosi István csoportvezető, járási földhivatal: — Valóban szabályszerűen kérték a művelésből történő kivonás engedélyezését és megkaptuk az újrahasznosí­tásra vonatkozó tervet. Ez utóbbit szakvéleményezésre elküldtük a KÖVIZIG-nek, mert a Zagyva is érintett a kérdésben. így például meg kellett határozni a meddőhá­nyó lejtőszögét és a víztől va­ló távolságát. Mihály Sándorné mezőgaz­dász, járási földhivatal: — A rekultivációs terv jóváhagyása most van folya­matban a megyei földhiva­talnál. Én egyébként javasol­tam a mélyebben fekvő ré­szek feltöltését, mert bár úgy­nevezett kevert talajról van szó, ezt alkalmassá lehet ten­ni a termelésre. — Szives Tiborné, KÖVI- ZIG: — A szakhatósági állásfog­lalás elsősorban arra terjedt ki, hogy a meddőhányó nem okozza e a Zagyva eliszapo- lódását. Egyébként a leter­melt föld nagy része nem al­kalmas mezőgazdasági műve­lésre. A tervek szerint a szén lefogyása után a bánya el­munkálja a meddőhányót és ismét termelésre alkalmassá teszi az általa igénybe vett te­rületet. Ha a termelőszövet­kezet most akarja feltöltetni a mélyebben fekvő területeit, akkor elkésett, mert ezt a be­járások, illetve az azt köve­tő tárgyalások során kellett volna kezdeményezni. Gordos Gyula osztályveze­tő, TESZÖV: — A szerződésben kitétel­ként kizárólag az eredeti ál­lapot helyreállítása szerepelt. A mocsár feltöltése viszont nem tartozik bele. Elsősorban a magas szállítási költségek miatt. Véleményem szerint a talaj a keveredés folytán, a feltöltéssel még nem lenne azonnal művelhető. Minden­esetre még mindig nem lenne késő leülni és tárgyalni a kérdésről a bányának és a termelőszövetkezetnek. Szántó József, a homoktere- nyei külszíni fejtés vezetője, Nógrádi Szénbányák: — A vizenyős, mélyen fekvő terület feltöltése elvileg jó lenne, a gyakorlati kivitele­zésnek sincs akadálya. A me­zőgazdasági nagyüzemnek mindössze a 100—200 méter­nyi többletszállítás költségét kellene megtéríteni. Hiszen a felrakás már amúgy is meg­történt. Nekünk is könnyebb lenne, hiszen a földet nem kellene egy mind magasabb hegyre felhordani. Ennek ki­vitelezése kizárólag a terme­lőszövetkezeten múlik, a mi területünkön már végeztünk ilyen feltöltést minden gya­korlati gond nélkül. Részünk­ről a legteljesebb jóindulat... Bernát Lajos, a homoktere- nyei termelőszövetkezet elnö­ke: — A métereket is számol­ják a bányánál, mert a több­letszállítás növeli a szén ön­költségét. És az mennyit je­lent, hogy így nemcsak a bá­nya melletti 70 hektáron, de nem messze további 150 hek­tárnyi vizenyős területen nem lesz mezőgazdasági termelés belátható időn belül? VALÓBAN NINCS MEGOLDÁS? Mint kitűnik, a kérdéssel jó néhányan foglalkoztak és foglalkoznak. Az állásoonto- kat megpróbáltuk hűségesen tükrözni a néhány mondatnyi véleményekben, korántsem a teljesség igényével. Csupán adalékul, hogy ilyen esetek­ben milyen bonyolult és meg­oldhatatlan problémákkal ta­lálják magukat szemben az illetékesek. Mindez főként azért, mert bár törvény is van, szabály is van a termő­föld védelmére és a racioná­lis földhasználatra, le is ülnek egymással tárgyalni, csak ép­pen más nyelven beszélnek. Ideje lenne egy tolmácsot keríteni. Amíg nem késő. De ingyen ez sem megy! Zilahy Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom