Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

LATINOVITS, a színész „Fia a művész élete rövidre szabott: élete sűrű-vérű, sű­rű-idejű hosszában mondja el a rábízott mondatot”. Latinevits Zoltán Kegyetlen volt halála. Vé­res és borzongató. Vajon mit érezhetett, mire gondolt azon az öt évvel ezelőtti júniusi napon, ott, Balatonszemesen? Mi volt, amely oly nagyon, már elviselhetetlenül fájt, ami végzetes utolsó ugrásá­hoz vezetett, egy vonat kere­kei alá űzve? Soha senki nem tudja meg, a halál előt­ti pillanatok gondolatainak nincsenek tanúi. Utolsó szín­padi szerepében Bozzi úrként dallal búcsúzott. Valahogyan így szólt . a versike: most nincs időm, most mennem kell, mert jóba lettem az élet­tel. A közönség ünnepelte. A premieren vastaps, bravózás, újrázás, öröm. Latinovits visszatért. Ki gondolt volna akkor a végre? A halál rit­kán jelzi közeledtét. „En a szakmát szenvedélyesen szeretem, és szenvedélyes em­ber vagyok, különben nem szerethetném szenvedélye­sen,>. „Zseni, de őrült!” Viselte a ráaggatott címkét. De miért őrület a túlfűtöttség, még ak­kor is, ha ez összetűzésekhez vezet, az elégedetlenség szül­te igazság, amely mindig to­vábbhajszolta, soha nem en­gedte tespedtségben tunyul- ni. Legendák keringtek állí­tólagos összeférhetetlensé­géről. Fábri Zoltán rendező mondta: „Róla az emberek életében még több rosszat el­mondtak, mint másról, való­színűleg azért, mert jelenté­kenyebb volt náluk. Sokan összeférhetetlennek tartót- ■ ták, hisztérikusnak, közös­ségbe nem valónak. Minden tette azonban, minden kötöz- ködése, minden indulata, minden sistergő dühe a kö' Darvas Ivánnal Csehov Ványa bácsijában Barangolás a Nem jól van ez így, autó­val. Móricz Zsigmondhoz kel­lett volna útitársnak szegőd­ni, gyalogosan. Különösen itt, Szabolcs-Szatmárban, ahol egyik falu határa a másikat éri, s az utak fölé úgy borul­nak az akácok, mint gótikus templomiján a csúcsíves bol­tozatot tartó bordák. Móricz Zsigmond talán Csécsére vitt volna először, ahol már nem áll ugyan a szülőháza, de em­lékezetére mégis berendeztek közelében hasonlót. „Milyen különös — írta — csak hat és fél éves koromig éltem ott, s ötven év óta úgy sóvárgok vissza, mint Ádám a paradi­csomba”. „Ács leszek!” — mondta apja, Móricz Bálint, s ezzel hagyta ott a faluját. Az ácsoknak nagy becsületük volt ezen a vidéken. Csodá­latos malmok, házak, temp­lomok, haranglábak épültek szekercéjük nyomán. A túristvándi vízimalom tét, hogy román kori, gótikus templomok serege fogad lent Csarodátó. fent Beregsurá- nyig, Csengersimától Nyírbá­torig, vagy éppen a most helyreálló Nyírmihálydiig, épí­irodáinak, ott, ahol közel-tá­vol alig akad emeletes ház, és ahol óvják középkori ere­detű, Báthori-címeres temp­lomukat, talán meg tudna vé­deni egy földszintes, szalma­A csécsei református temp- tészetünk Jákkal vagy Zsám- tetős műremeket is, ákárCsé­lom nem első osztályú mű­emlék, csak a harangláb, pe­dig valami különös varázsa van. Nevezetes műemlékek helyett erre a szobányi, vert­falú, kicsi templomra emlé­kezem legszívesebben. Nyúj­csen. Szathmár Vármegyében né­mely maradványa Van az aranyércznek, mert itt Felső-Bánya, Szathmár, Károly, Erőd, békkal vetekedő remekműve­it példázva! S aztán falumúzeumokba kívánkozó csűrök, pajták, pin­cék, kapuk, csárdák és a te­metők sírjelei, De megbe­csüljük-e, amit még rendkí- Gyarmat és Nagy-Bánya tózkodva "felérhettünk a meny- vüli áldozatok árán helyre — olvassuk ugyancsak Vá- f nyezetéig. ablakok csak az nem állítottunk? Nagygécet sárosnaményben, a Beregi Mú- utca felői, s a két végén kar- elvitte az árvíz néhány éve. zeum közelében, az 1980-ban zat, olyan befelé görbülő, Egy-egy kerítés, házhely, fal- megnyílt állandó iskolatörté- hogy az ablaknak ne ütköz- rom árulkodik, hogy alig egy neti kiállítás Hármas Kistü­zenek. Ott meg görnyedezve évtizede még virágzó falu kör-éből (1772), melyből még is nehéz mozdulni. Döngölt állt itt, s most gaz veri fel, s apáink tanulták a földrajzot, padló, akár Tákoson, a világ- ahová a víz földet hordott: Egyetlen iskolatörténeti mú- híres festett mennyezetű, vi- kukoricások, zöldségesek. A zeumunk ez, ha a sárospataki rágdíszes szószékű templom- XIII. századból valp templo- gyűjteményt csak részletnek ma kapujáról minduntalan tekintjük. Palatábláktól a fe­leverik a védő vaspántot, ab­lakait csúzlival belövöldözik, akár a nyírbátoriét. Lent, a határ mentén Csengersima, ez a kicsi község szívesen helyreállítaná saját, fából ácsolt harangtomyát, igaz, Sára Sándor rendező -operatőr társaságában Arthur Miller Willy Loman- den felett megmaradtam foly- ját, az ügynököt. S bemutat- tonkeresőnek, terepfelverő- kozott a veszprémi Petőfi nek, lázadónak, életmentő- Színházban rendezőként is. nek, értelmezőnek, lassan „Nem tudom pontosan, hol a bölcsülőnek, igazságkereső­helyem. Egyelőre csak kódor- nek, nevetőnek”, ^sség'ügyébe^r a* "jobbítás ér- színházban, a színház dekében lobbant. Gyűlölte a korul. A rendezes soklral job- középszerűt, a langyost, az el- ban érdekel, mint a szmjat­zsírosodott agyú tunyaságot, “ ny,lla^°líf (1965'^n: a rosszabbá belenyugvást Ezt halála esztendejében pedig teljes meggyőződéssel állí- vélekedett Ügy érzem, lenni®3 ^ léptLn abba t torSS gyötrő lelki, avagy testi fáj­• amikor már nem egy szerepet dalom? Vagy talán a megbé­Zseni volt. Valóban az. A kell játszanom —, hanem az kélés, az enyhet adó csend színpad zsenije, szent őrült- összest. Rendeznem kellene, utáni vágy? Korán ment el. je, aki a játékról mindent tu- s miután ezt már kipróbál- öt esztendeje halott. S még dott. Volt egyszer egy elő- tam és sikerült — teljesen csak most, szeptember 9-én adás, a körszínházbeli „Má- érthetetlennek tartom, hogy, lenne 50 éves. ban. A csécseiben semmi dísz, se román kori gótikus elemek, de meghitt nyugalom. Naiv festők képein látunk ilyet, mint Csécsén a valóságban. Kitalálni, tervezni nem lehe­tett volna mert a szűkös va­lóság teremtette. A Tiszahát élete összefonódott a temp- nem egyébért, minthogy te­lomokkal, a szegénységgel. A jobbágyközségben szabad­nak született Móricz Bálint is papleányt vett feleségül, Csécsén, ahol hatvanhárom ház nézett szembe szorosan metéskor meg kell húzni harangot. Ezek a haranglábak az ács­munka remekei. Nem vélet­len, hogy a nagy képességű Móricz Bálint ácsnak indult. egymással, ahol végül övé Belépünk a vásárosnaményi gyelmező pálcikáig együtt van itt minden, ami gyermekko­runkat idézi. Ideje, hogy a nag” író és a 48—49-es sza­badságharc idején közoktatás- ügyi miniszter, Eötvös József családjának hajdani házában berendezett Beregi Múzeum és az iskolatörténeti gyűjte­mény híre elterjedjen. Sem­miből teremtett világ ez, a beregi, a szatmári Tiszahát letéteményese, ahol a takarító­nő egy esztendő alatt múzeu­mi dokumentációs fotó mes­lett a vízimalom — gazdago- Beregi Múzeumba, s a XVIII. tere lett, ahol egyetlen család „Jó lenne csendet teremteni magunkban”. Mi vezette az utolsó útra? rió és a varázsló”. Latinovits megfosztanak ettől a lehető' csodát teremtett. Forgott kör- ségtől. Végső célom pedig az be a színpadon a Thomas írás. Ha vágyaim teljesülnek Mann-i közönséget hipnoti- s rendezhetnék, nem biztos, zálva. S egyszerre csak el- hogy a rendezés és az írás kezdtek mozogni a széksorok, között marad a játékra A nagy _ nézőtérre is átsugár- időm”, zott a színész hatása. Pedig mi nem a játszótársak vol­tunk, minket nem rendezett senki, csak Latinovits. „A JÁTÉK a gyermek sajátja. A gyermek teljes énjével ját­szik. Beleérzéssel, átéléssel. Kimozdíthatatlanul, hittel. Nem tessék-lássék játszik, neki fontosabb, kedvesebb, halálosan komoly, életteli a játék. A SZÍNÉSZ gyermek­ségét az időben és térben ki­teríthető, tudatos játszó em­ber. Ha úgy tetszik: művész” — vallja Ködszurkáló című könyvében. 1956. nyarán építészmérnök Sebes Erzsébet dásának záloga. De lement a századi jándi parasztács, búza ára, felrobbant a csáp- Kakukk Imre neve fogad. Azt lőgépe, s Móricz Bálintot írja ez a múzeum, hogy a adóság fejében letartóztatták, környék nevezetessége a tar- Móricz Zsigmond meg elke- pai, a gulácsi magas szalma- rült Túristvándiba, Csécsétől tetős paticsház. A tarpai ház délnek. felnagyított fényképe ott áll Istvándiban ma is áll a a múzeum falán s minden a kultúra értő mindenese. „Lelke van a múzeumnak” — hallottam nemegyszer, s ez a Csiszár Árpád családjának a lelke, odaadása. Ez is a Ti­szahát. És még néhányan a névtelenségben, vigyázva a rájuk bízott kultúra öröksé­vízimalom, szépen rendbe jóravaló szakkönyvben. De gére! már kiadták rá a bontási en- gedélyt. Ez a másik példa. Pedig a bentlakók csak la­kást, otthont kémek cserébe. Jó lenne, ha nem egyedül _____________ múzeumok őriznék a múltat. p os "vidéken felnőtt, s hajdani Az a Tarpa, amelyik korsze- fejfának hazáját, kultúrák emlékét őrző táj. rű, kétszintes épületet tudott síremlékét De milyen múltra figyelmez- teremteni termelőszövetkezete Koczogh Ákos hozva, megfelelő vendégfoga­dásra tervezett környezettel. A Tiszaháton sok malom volt s ma sok a látogató. Mintha éppen az ellenképe lenne a Du­nántúlnak ez a mocsaras, Iá­De hát kialakult az idegen-! forgalmi út tíz perc jut Na- ményre, a páratlan iskolatör­téneti anyagra ennyi sem, mert el kell érni a szatmár- csekei temetőt a csónakos Kölcsey „Hogy a napból hozott tűz fellobbanjon bennünk is, el kell égnünk, ahhoz mindent: szerelmet, gyermekségünket, játékot, mindent föl kell ól doznunk: önmagunkat”. Latinovitsnak ekkor már alig volt valamire is ideje. Ezt még ő sem tudta. Térden- állva mászott, ugatott és da­lolt Bozzi urát játszva, volt még néhány előadása, nagy sikerű önálló műsorából, s 1976. június 3-án, egy nappal az újdonsült halála előtt még elmondta a diplomáját rádióban Ady Két kuruc be- zsebredugva írta alá élete el- szélget című versét. Ez volt ső színházi szerződését: se- utolsó munkája. Színházi ala- gédszínész lett Debrecenben, kításainak emlékeit csak azok Majd Miskolcra ment, onnan vihetik magukkal, akik szín- pedig vissza Debrecenbe, pádon is láthatták. De Örök- Tagja volt a Vígszínháznak, re itt marad a versmondó, az a Tháliának, aztán ismét a Adyt új hangon tolmácsoló Vígnek, a veszprémi Petőfi Színháznak és a Radnóti Színpadnak. Vendégként ját­szott a Madách Kamarában, a Körszínházban, Kecskemé­ten, a Szegedi Szabadtéri Já­tékokon, utolszor pedig a Fő- Szindbádban. „Sohase városi Operettszínházban, tem, de amit magam Volt Rómeó Miskolcon és a Vígben. Rómeóval lett 1963- ban pesti színész. Játszotta a többi között Ruy Blast, Hig- eget tartani. Megmaradtam gins professzort, az őrnagyot embernek, szigetnek, csodál- a világsiker felé induló TÓ- ko?ón,ak- .reménykedőnek, tek-ban, Liliomot, IV. Henri- kod(5nak. Megmaradt szívem két Pirandello darabjában, és szeretete; gyűlöltem és min­4 NÓGRÁD — 1981. szeptember 6., vasárnap J" Latinovits és a filmszínész. Negyvenöt magyar filmben játszott, a többi között a Sze­génylegényekben, a Hideg na­pokban, az Isten hozta, őr­nagy úrban és a nagy sikerű nyer- meg­küzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darab kék A Cirokkától a színházig Bár a névmemóriámmal so- esztendeje. Bár alsóban ta- ha nem dicsekedhettem, ami- uítok most is egész napos , „ , . t . ' ' __ osztályt fogok kapni, iskola- =------ --------- -<-» —- —- , ..... k or Szabó Istvanne salöótar- otthonos formában dolgozunk nép táján sok helyről kapunk hogy- Az írónő elmondta: ezt jáni tanítónő nevét hallót- __ a bábos gyerekeim között meghívást — természetesen s ül, ha nincs versenyláz. Az ünnepélyekhez műsort adni sem mindig szívderítő — az ember tartalmas, nem köz­helyszerű, szép összeállítást csak komoly előkészülettel tud szerkeszteni. Ami iga­zolja, indokolja a pluszmun­kát, a saját darabok írását, ezt a gyerekek is jobban sze­— Nagyra becsülöm a sa­ját elképzeléseket, szeretek a magam fantáziája alapján dolgozni. Kedves élmény volt, amikor Marék Veronika ifjú­sági író látogatásakor a gye­rekek egy friss versét adták elő, én írtam hozzá „zenét”, harmonikával kísértem. Ez néha beragad — nagy öröm rétik elmondani és meghall- lenne, ha kapnék egy újat! gatni egyaránt. Egy-egy ün- — de azért működik vala­tam, rémlett, bábozással fog- felsősök is vannak. Én lalkozik. Szocialista kultúrá­ért kitüntetés egy harminc s valahány éves fiatal peda­gógusnőnek — azért emögött több van, mint egy sikeres bábcsoport. Nagy adag kí­fellépünk a Kohász Művelő­dési Központban, az STC- ben, a rendőrség dolgozóinak gyermekei előtt, a Bolyaiban, a ruhagyárban, a gyermek- könyvtárban, a kisegítő is­a verset egy pályázatra be­nyújtotta, de megzenésítésre alkalmatlannak mondták... Újra visszakanyarodunk a bábozáshoz — megtudom, honnan eredt a Cirokka név: cirokseprűből készült bábok­na­gyon örülök annak, ha „ki­nevelhetek” tehetséges, jó színpadi érzékkel rendelke­ző fiatalokat. Hetedikes is van a csapatban. Egy hátul­ütője van a dolognak: a bá­váncsisággal mentem el a bős produkcióhoz 12 gyerek ra. Volt egy besztercebányai rabot. Ez szinte „mánia” Pi randevúra”, amit éppen a elég lenne, de a többieket turnénk is már. A tv-szerep- roskánál: nem szereti a mű­tanévnyitó előtti órára idő- sincs szívem elutasítani. Így lés csalódást okozott a siker sorfüzetekben található da­zítettünk. Izgatott, milyen nagylétszámú, szakkör á mi- mellett: a kapott jutalomból rabokat. Túl hosszúak, (Vé­egyéniségű lehet vajon, ho- énk, nem csak bábozással utazni szerettünk volna, de gül is gyerekek adják elő, és gyan kapcsolódik a nevelői foglalkozunk. A „válogatott” nem sikerült megszervezni. csak akkor van értelme, ha kola kicsinyei szórakoztatásá- kai adtak elő egy saját da­munkája, a népműveléssel, ő lép fel a paravánnál, a töb- maga, hogyan látja a kultu- biek más műsorokban kap- rális élet mozgásait, esetné- nak kisebb-nagyobb szeré­nyeit. pékét. A Kohász Művelődési Kellemes, élményt hozó Központ és a gyermekkönyv­volt a találkozás az első perctől; egy olyan embert is­mertem meg a tanítónőben, aki nyitott szemmel, jó ke­déllyel, mély gyökerű ter­mészetességgel kíséri a világ dolgait. Élet- és emberszeretet — hány embertárusnkből hi­ányzik!... Piroskából végképp nem, ezért szereti a hivatá­sát, állást a nevelési tanácsadó­ban, a tucatnyi társadalmi­munkát a népművelés terü­letén. tár támogatja anyagilag az együttest. Hogy a bábozás csak az egyik terület, azt sejtettem. És a többi?... —■ Az alsósoknál rám bíz­ták a kultúrfelelősi munkát. Ez sok örömet hoz, a gondok­kal együtt A vers- és mese­Csak visszakanyarodtunk a örömét okoz a tevékenység, bábozáshoz — ebből is lát- mondja.) A bábokat maguk szik, mennyire összefonódnak készítik, a csoport tagjainak a pedagógiai és közművelő- sok okos ötlete van. A rövid dési feladatok egy tanítónő- számokból készült összeállí- nél. tást kedvelik legjobban — A salgótarjáni Petőfi is- ezek kötetlenebbek, nagyobb kólában ő a szakszervezeti udnak az önállósághoz, kultúros — a felnőttek kul- önkifejezéshez. turális igényeit feltárni és kielégítésében segíteni egy­aránt munkát ad. A neve­lési tanácsadóban betöltött másodállás kapcsán is sok — Tíz esztendeje tanítok már. Uqy érzem, nem tud­nám itthagyni ezt a pályát, Alföldi létemre nem volt könnyű beilleszkedni a sal­gótarjáni tantestületbe, vol­____ ______ „ gyerekkel, szülővel találkozik _ . _________, e zért vállalta a másod- mon?0 versenyek szervezését rengeteg problémás esetet is- tak nehézségek, a gyermekne- is tőlem várják. Ami prob- mert meg. Ha fontoskodó, velősben otthon is — de a lémás számomra: a vetélke- teljesítményt hajszoló típu- természetjárás, a bábozás, a dőknél, versenyeknél min- sú pedagógus lenne Szabó kultúrális programok mindig dig jobban szerettein a spon- Istvánná, már régen utolér- újra és újra erőt, kedvet ad­tán szereplést. A gyerekek- te volna a pedagógusok egyik uak. Idén is biztosan így hez ez illik jobban, egyéni- végzete, a közömbösség, a lesz... ségük teljesebben érvénye- rossz kedély. e. Kis Magdolna — A Cirokka nevű báb­csoport vezetője vagyok nyolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom