Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
A társközségek helyzete Nógrádban Irta: tír. Körmendv József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára A mátraszőlősi körzeti orvosi rendelőben jól felszerelt iiH tézményben végzik a lakosság gyógykezelését. Nőgrád megyében is nagy érdeklődést, sokoldalú véleménycserét, vitát váltottak ki — a tanácstagok, az apparátus és a lakosság körében — azok az utóbbi időben megjelent újságcikkek, rádióriportok, amelyek a községi közös tanácsok nem székhely-, társközségeinek helyzetével, az itt élők közéletével és közérzetével foglalkoztak. Ez természetes is, hiszen megyénkben 112 község közös tanácsi szervezetbe tartozik, itt él a falusi lakosság 72 százaléka. Hetvennégy a társközségek száma, ahol a falusi lakosság több mint egyharmada lakik. E cikk keretében — a rendszeres ellenőrzések, az ezen alapuló kritikus megyei testületi értékelések és az idén a 25 társközségben végzett témavizsgálatok alapján — a községi közös tanácsok működésének néhány jellemző Nógrád megyei tapasztalatát szeretném bemutatni. Bevált a szervezet Tapasztalataink birtokában alapvető következtetésünk, hogy a községi közös tanács — mint tanácsigazgatási szervezeti forma — egyértelműen bevált. Az időarányosan elérni kívánt célok lényegében megvalósultak. S ha zökkenőkkel, akadályokkal és többször hátráltató akadékoskodással találkoztunk is: sikerült kialakítani egy korszerű szervezeti formát, amely a különféle lakossági igények fokozatosan jobb kielégítését eredményezi. Egyben érdemibb lehetőséget teremt a községek egymás közötti, illetve a községek és a városok igazgatási és gazdasági társulásaihoz, együttműködéséhez. Meggyőző példája ennek, hogy a társulás keretében a kis községekre is folyamatosan kiterjed az intézményes szemétszállítás, egyre több speciális — mint például a körzeti árhatósági, szabálysértési — feladatkör színvonalasabb ellátására a községi tanácsok közösen alkalmaznak szakembereket. Politikai szempontból igen jelentős, hogy a lakosság döntő többsége — történelmi hagyományok nélkül is — a közös tanácsok létrehozásának szükségességét megértette, támogatta, elfogadja. A közös tanácsi szervezet kiteljesedésével községi tanácshálózatunk egyenletesebb területi elosztású és méreteiben kevésbé differenciált lett. . Megszűnt a helyben képződő erőforrások túlzott elaprózá- sa. Az anyagi eszközök koncentrálása. már a közös tanácsok működésének kezedetén ésszerűbb, gazdaságosabb fel- használást tett lehetővé. A közös tanácsok megalakulásuktól kezdve — megalapozatlan ígéretek nélkül, lehetőségeiknek megfelelően — nagy erőfeszítéseket tettek a társközségi lakosság alapellátásában mutatkozó egyenlőtlenségek felszámolására, a különféle szolgáltatások lehetséges fejlesztésére. Mindezek általában jó politikai közhangulatot teremtettek, s egyben megfelelő alapot adtak ahhoz is, hogy többségében megnyugvással, megértéssel fogadják a székhelyközségi intézményi fejlesztéseket. Mert látták, hogy ezek a körzethez tartozó valamennyi község érdekében történnek. A hetvenes évek elején kialakult tanácshálózatunk szabályozta a községi intézmény- hálózat indokolt szervezeti összevonását is. Jelentősen hozzájárult továbbá a tanácsi szervek, elsősorban a testület-, a tanácsi vezetők és az apparátus munkája hatékonyságának emeléséhez. Testületi üléseken általában jól érzékelhető az együvé tartozás gondolatának erősödése, a helyi érdekek kölcsönös tisztelete. A társközségek fokozott társadalmi kontrollja is jól ösztönöz a testületi ülések alapos, tartalmas előkészítésére. Az igazgatási munka színvonala, eredményessége és szolgáltató jellege a közös tanácsi keretek között az átlagosnál jóval gyorsabb fejlődést mutat Átgondolt és gyors intézkedések történtek annak érdekében, hogy az igazgatási munka szervezeti formái mielőbb jól alkalmazkodjanak a helyi igényekhez és lehetőségekhez. Fő célkitűzés volt, hogy az állampolgárok ügyeit egy jól szervezett ügyfélszolgálat keretében a szakosított apparátus színvonalasabban intézze. Mindezek különösen jelentősek, ha figyelembe vesszük, hogy a községi közös tanácsok nagyobb arányú szervezésével szinte egyidejűleg történt a hatósági jogköröknek széles körű telepítése a községekbe. E gyors előrelépésben nagy szerepe volt a szellemi erők olyan koncentrálásának, hogy az új szervezetben azonnal megindult az igazgatási dolgozók ésszerű szakosodása. Majd a létszámcsökkentések útján az így növekvő bérek lehetővé tették a képzettebb szakemberek alkalmazását, a meglevők stabilizálását. Sajátos problémák megoldásáért Mindezeket azért tartam Indokoltnak hangsúlyozni, mert még vannak kétkedők, akik általában az összefüggéseket kevésbé ismerve, ma is vitatják a közös tanácsok ilyen széles körű létrehozásának időszerűségét, helyességét. Egyoldalú vizsgálódások, szemlélődések alapján eltúlozzák és főként — kimondva vagy kimondatlanul is — a szervezetre hárítják a problémákat, az igények és lehetőségek közötti objektív különbségekért a felelősséget. Nem veszik figyelembe, hogy a lakossági közérzetet jelentősen befolyásoló, az örökségként is hozott néhány probléma, az ellátási különbségek mérséklése, a nem igazgatási jellegű szolgáltatások javítása csak hosz- szabb távon oldható meg. Korábban több olyan „prognózist” is publikáltak a kisközségekről, amelyek a perspektíva hiányát sugallták. Ez is hozzájárult a szellemi erők egy részének a kis községekből történő elköltözéséhez. Éppen ilyen okok miatt reagáltak túlérzékenyen a székhelyközség — közös célú — fejlesztésére, s ragaszkodtak a régihez akkor is, ha az ellenkezett érdekeikkel. Példa erre néhány jól megalapozott iskolakörzetesítés elutasítása. Az összességében pozitív tendenciák, a folyamatos fejlődés, az eredmények hang- súlyozása mellett is tisztában vagyunk azzal, hogy számos sajátos gondot kell még megoldani — az általános községi tanácsi tennivalókkal együtt — a közös tanácsoknál. Tény, hogy néhány közös tanács tevékenysége, működése ma is elmarad attól a színvonaltól, eredményességtől, amely e korszerű szervezettől joggal elvárható lenne. Sok tartalékunk van tehát abban, hogy a jelenlegi szervezeti-jogi keretek között tovább javítsuk a munka tartalmi színvonalát, hatékonyságát, megszüntessük az indokolatlan különbségeket. Tapasztalataink azt is alátámasztják, hogy a közös tanácsi hatáskörök, a szervezet, a működés rendjében is — nagyon átgondoltan — végezzünk el bizonyos módosításokat. Egyik fő teendőnk a közös tanácsok lakossági kapcsolatainak, a társközségek politikai életének, a közéleti tevékenységnek a fejlesztése, az itt élő lakosság jó közérzetének biztosítása. Valamennyi közös tanácsnál el kell érni, hogy a lakosság mind szélesebb köre részt vehessen és részt is vegyen a községegyüttest, s ezen belül az egyes társközségeket konkrétan érintő döntések előkészítésében — esetenként meghozatalában — és végrehájtásá- ban. Eleven, alkotó közéletet Az átszervezést követően, egy időszakban* helyenként lebecsülték a társközségi keretek közötti közéleti tevékenység, s a különféle helyi szervek együttműködésének szükségességét, illetve lehetőségét. A közművelődési intézmények, az egyesületek is több helyen nem töltötték be szerepüket. Helyenként gondot jelentett, hogy egyes társközségi szervek inkább csak az újabb és újabb igények felvetőiként, és kevésbé a közös célok megvalósításának segítőjeként ténykedtek. Az irreális követelések, vélemények a tanácsi vezetésben elked- vetlenedést, de elbizonytalanodást is okoztak. A lehetőségeket figyelembe véve is kevés, illetve nem volt elég hatékony a tanácsi vezetőknek a társközségekben végzett munkája. Nem dolgoztak ki megfelelő közös programokat a feladatokra, s a szervek közötti konkrét munka- megosztásra. A lakóterületi munkát általában sok formális vonás jellemezte. E problémák megoldásához a járási és megyei szervektől kevés segítséget kaptak. Holott a problémák megoldása még ma is azt igényli, hogy fokozódjon a törődés, a segítőkészség a felettes szervek részéről. Törődést jelent az is, ha a járási apparátus — a falugyűlések rendszeres látogatása mellett — időközönként részt vesz a társközségi rendezvényeken, például tanácstagi csoportüléseken. Fontos szerepe van általában a községi tisztviselők tervszerű, céltudatos társközségi látogatásának, a helyi szervek és intézmények rendszeres felkeresésének. Nagy tapasztalat, felelősség, jó politikai érzékenység szükséges — a tanácsi és más szervek vezetői, dolgozói részéről — ahhoz, hogy a kisközségek lakosságának biztonságérzete, jó közérzete erősödjön. A közös tanács és a nem tanácsi szervek, a székhely- és a többi társközség közötti viszonyban alapvető fontosságú valamennyi társult község eleven alkotó közélete, az, hogy a társközségi lakosság közügyek iránti érdeklődése, cselekvése a fejlődés irányával, a községegyüttes közös érdekével összhangban hasson. Ugyanakkor a társközségek lakossága ne érezze hátrányát az igazgatási integrációnak. Ehhez az igények rendszeres megismerése, az érdekek elvszerű képviselete és egyeztetése, megoldásuk objektív programozása és a lakosság érdemi visszatájékoztatása szükséges. Eredményes falugyűlések A közös tanácsok gyorsan felismerték, hogy a szocialista demokrácia további szélesítésének, a tanács és a lakosság kapcsolata szorosabbá tételének, a közvélemény formálásának egyik jelentős fóruma a falugyűlés. Többségük ezt az intézményt helyesen használja fel a lakosság tájékoztatására, véleményének megismerésére és formálására, a közös tanács munkájának értékelésére. Fontos feladatnak tartjuk a falugyűlések meggyőző, mozgósító szerepének, helyi politizáló légkörének fejlesztését. Szükséges, hogy tegyük a falugyűléseket még inkább a társközségek különféle közérdekű ügyei, a tervek, a tanácsrendelet-tervezetek megvitatásának fórumaivá és bátran terjesszék elő az úgynevezett kényes kérdéseket is. Tapasztalataink szerint valóságos igény van a társközségekben különféle közfórumok szervezése iránt. Ezért nagyon fontos, hogy a társközségi rendezvények a tényleges szükségletekhez igazodjanak, biztosítsák az állampolgárok beleszólási jogát — lehetőségét — a helyi ügyek eldöntésébe, végrehajtásába, segítsék a lakóhelyi demokrácia kiteljesedését, a közéleti aktivitás fokozódását és legyenek jól szervezettek, tartalmasak, formaságoktól mentesek. Továbbra is szükséges kiemelt figyelmet fordítanunk az egyes társközségek lakosságára, az itt élő nemzetiségek hagyományaira, szokásaira, életvitelére, mert ezzel konfliktusokat előzhetünk meg. A társközségek társadalmi, politikai életének, a lakóhelyi demokráciának továbbfejlesztése olyan feladatunk tehát, amelynek sikeres megoldása lendületet ad a közös tanácsok tevékenységéhez. Viszonylagos önállóság Következetesen kell dolgoznunk mindenütt azon, hogy az egyes társközségek viszonylagos önállósággal épüljenek be a községegyüttesbe, mivel mindenütt megvannak a reális és sajátos érdekek. Ezeket nem elnyomni kell, hanem felszínre hozni — és az egész körzet érdekeibe beleillesztve — lehetőséget teremteni megoldásukra. Tehát a legfontosabb társközségi fejlesztési és egyéb ügyekben is szélesíteni indokolt — a helyi érdekszintű — döntési lehetőségeket. E kereteket többek között olyan céllal is indokolt megteremteni, hogy a társközségi döntési lehetőségek fokozzák a helyi kezdeményezést és öntevékenységet, a tanácsi munka hatékonyságát. Egyik fő feladatunknak tartjuk, hogy a tanácstagi csoportok váljanak mindenütt aktív közéleti tényezővé. E kérdéssel összefüggésben megjegyzem, hogy a közös tanácsokban az egyes községek között jelentős lehet a különbség a tanácstagok számát illetően. Így ez a szervezeti forma ténylegesen rejt magában nem kívánatos lehetőségeket a nagyobb községek, illetve a nagyobb tanácstagi létszámú székhelyközségek javára. Ezért a helyes irányban fejlődő képviseleti tevékenység hangsúlyozása, elismerése mellett további garanciális szabályok beiktatásával is elejét lehetne venni az említett veszélyeknek. Például egyes fontos alapellátást érintő kérdések eldöntésénél kötelezővé lehetne tenni a falugyűlés, vagy a tanácstagi csoport előzetes véleményének kikérését. A véleményektől való eltérést a testületnek külön indokolni kellene. Előírható lenne az ilyen ügyekben történő szavazásnál a minősített többség. Indokoltnak látszik, hogy a tanácstagi csoportokat önálló döntési lehetőséggel is felruházzák. így például a „tanácstagi pénzügyi alap” mintájára képezhető lenne társközségi alap, s a fejlesztési, fenntartási feladatok megvalósításának rangsorolásában is meghatározó lehetne a tanácstagi csoport állásfoglalása. A társközségi alapot növelni lehetne olyan módon is, hogy a társközségek közötti közhasznú társadalmi munkaversenyben a legjobb egy főre jutó eredményt elérő társközség fejlesztésialap-ki- egészítést kapna. Szükséges a helyi állami vezető E gondolatokkal összefüggésben említem, hogy jelenleg a tanácstagi csoportok vezetőinek közel 60 százaléka egyben tanácselnök-helyettes is, 24 százalékuk havi tiszteletdíjat kap. Elsősorban a 3—5 kis lélekszámú társközséget magába foglaló körzetekben; továbbra is érződik a hiánya olyan helybeli állami vezetőnek, aki a tanács megbízottjaként, továbbá a tanácselnököt helyettesítve érdemben közreműködne a helyi állami, társadalmi feladatok végzésében, s önállóan is ellátna bizonyos jogköröket. Ennek a tisztségnek a társadalompolitikai jelentőségét tartom szükségesnek kiemelni. Tehát ne igazgatási ügyekkel terheljük őket. Csak sürgős esetben, s konkrétan meghatározott néhány ügyben járjanak el. Pótolni a hiányosságokat A közös tanácsok tevékenysége összességében folyamatosan fejlődött. A közös tanácsi szervezet — mint egyenrangú községek társulása —* kedvező lehetőségeket biztosít a kis községek összefogásában rejlő előnyök kihasználására, a települések közötti sokoldalú kapcsolatok erősítésére, az anyagi lehetőségek koncentrált és hatékonyabb felhasználására. A közös tanácsi szervezetnek, működésének azonban még ma is több sajátos problémája van, melynek lebecsülése a jövőt illetően további gondokhoz vezethet. Figyelmeztető, hogy a társközségek egy részében a közéletiség fejlődése és néhány területen a hatékonyság jelentősebben elmarad az átlagos színvonaltól. Számottevő különbségek vannak még a lakóhelyek által nyújtott életfeltételekben, a különböző szolgáltatások színvonalában. A gyorsabb ütemű előrehaladást a már jelzett hiányosságokon túlmenően, helyenként és esetenként szemléletbeli problémák, a körülményeskedés, a formális megoldások, a megfelelő koordináció és segítség aiánya is nehezíti. Egyik fő feladat — a differenciáltabb segítségadással is — a lemaradások, az indokolatlan különbségek gyorsabb felszámolása, s ezáltal is a társközségi lakosság jó közérzetének biztosítása. Szükséges, hogy folyamatosan elemezzük a gyakorlatot: a tapasztalatokat vessük össze a kitűzött célokkal és a hiányosságok felszámolására tegyünk gyors, hatékony intézkedéseket. Ipoly gcén, a Drégelypalánki községi Tanács társközségeként, is nagy az építkezési kedv, út-, utcasorok alakulnak ki a településen az utóbbi esztendőben NÓGRAD - 1981. szeptembei 13., vasárnap J
