Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

Tarián levegője Közvetlen közegünk Megyénkben Salgótarján és környéke tartozik az orszá­gosan számot tartott, viszonylag szennyezett levegőjű vi­dékek közé. A levegő tisztaságáért hozott korábbi intézke­dések hatását és a további teendőket a közelmúltban vizs­gálta és elemezte a NEB. A vizsgálatot Ispán Apdrás, a me­gyei tanács környezetvédelmi titkára vezette. Neki munkája révén módja nyílik a levegő megóvásával kapcsolatos me- gyénkbeli sajátosságok elemzésére és a tanulságok levoná­sára. ■j- Kik és hogyan állapítják meg hivatalosan, hogy Tarján levegője viszonylag szennye­zett? — Két szerv végez ilyen vizsgálatot. A KÖJÁL a kör­nyezeti levegőt elemzi, ezt im- missziós mérésnek nevezik. Ennek egyik módja, hogy egy speciális edényben' a por üle­pedését állapítják meg havon­ta, De fel vannak szerelve korszerű műszerekkel is, ame­lyekkel a kéndioxid-, a szén- monoxid- és a nitrogénoxid- tartalmat, valamint a kormot rendszeresen mérik. E vizsgá­latok szerint a légszennyező­dés csak egyes időszakokban haladja meg kissé az elfoga­dott normaértéket. Főleg té­len, a fűtés következtében nő meg a kéndioxid-tartalom. Vannak persze helyek, pél­dául közlekedési csomópon­tok, ahol- valószínűleg minden évszakban nagyobb a szeny- nyezettség. De például Ózd vagy Tatabánya vagy Miskolc így is elfogadhatná a tarjáni állapotot. A másik vizsgáló szerv a környezetvédelmi in­tézet. ök az egyes szennyező gócokból kibocsátott füstöt, port, gázokat, az úgynevezett emissziót mérik. Az ő adataik­ra támaszkodva lehet a bír­ságokat megállapítani, illetve a helyzet javítására kötelezni egyes vállalatokat. — Melyek a legfőbb szeny- nyező gócok Tarjánban éa környékén? 1 — Ä legjelentősebb, mint közismert, az ötvözetgyár. Ná­luk már folyik a külföldi gyártmányú porleválasztó be­rendezés telepítése. Utána kö­vetkezik az acélgyár, a tűz­helygyár. Velük kapcsolatban elsőnek a kúpolókemencéket szoktuk emlegetni. De a ke­mencéken kívül még vagy száz kisebb szennyezőforrás létezik. Például a festés, a he­gesztés, az öntvénytisztítás és így tovább. A.z üveggyárak a homok, a mészkő, a dolomit keverésekor okoznak bizonyos mértékű szennyezést A sík­üveggyárban most korszerűsí­tik a keverőüzemet, ez meg­oldja a kérdést náluk. — Megemlíti a NEB-jelen- <és, hogy a város átszellőzése „gyakran elégtelen”. Valóban nagy gond ez? 1 — A fő szélirány nem azo­nos a völgy fekvésével. De ez nem számottevő gond. Ám­bár ugyanilyen nagyságú szennyezést egy alföldi város­ból mindenképp hamarabb tá­volít el a légmozgás, mint a hegyes-völgyes medencében, ahol a szennyezők kevésbé emelkednek a magasba. — Az ötödik ötéves terv ide­jében milyen intézkedés ért el tényleges javulást a város levegőjét tekintve? — Többet is fel lehetne so­rolni, de ami a lényegesebbe­ket illeti: a tűzhelygyár ön­tödéjét korszerűsítették, por­leválasztó berendezést építet­tek be. Több üzemben felújí­tották a szennyező munkafo­lyamatokat végző gépeket, s ez önmagában is csökkenti a szennyezést. Ezenkívül bírság­gal és egyéb ráhatással elér­tük, hogy számos gyárnál meg­kezdődött a szennyezőbe­rendezések rendbehozatala. — Miből látható az, hogy a 70-es évek elején telepített üzemek már a levegőóvó- szempontok figyelembevételé­vel épültek? Ezeknek már a gyártmány­szerkezete olyan, hogy mun­kájuk nem jár jelentős lég­szennyezéssel. A BRG egyál­talán nem említendő ilyen szempontból. A VEGYÉP- SZER-ben pedig a hegesztés a legszennyezőbb művelet, azt a csarnokot azonban felszerel­ték elszívóberendezéssel. — A rendezetlen szemétte­lepek és a porladó, füstölgő salakhegyek mekkora arányt képeznek a légszennyezésen belül? — Kicsit. Azok csak tetézik a meglevő nagyobb szennye­zést. Időszakos és helyi gon­dokat okoznak. Ha fúj ászéi, akkor felkavarja az erőmű mellett álló három pernyekúp felszínét, és megmozgatja az öblösüveggyár! salakhegy bel­ső égéséből eredő füstjét. — Az öt év alatt befizetett 9 millió forint bírsággal me­gyénk hol áll az országos „légszennyezési listán”? — Jól áll. Számos megye en­nek a többszörösét fizeti egyet­len év alatt. De a bírság ösz- szege nem tükrözi jól a tény­leges helyzetet. Van úgyneve­zett diffúz szennyezőkibocsáj- tás, amikor nem kéménynyílá­son jön ki a por, a gáz, te­hát nem lehet mérni. Maga a bírságrendelet se szól ezekről. A bírságolás nem különböztet meg veszélyes és kevésbé ve­szélyes anyagokat. Csupán a fluort bírságolják jobban, 40 fillérrel többet kell miatta fi­zetni kilogrammonként. Ezen­kívül bírság csak hét anyagra van megállapítva, holott sok­kal több a szennyező. Vala­mint: a mérésekkel csak el­enyésző részét vizsgálják a szennyezőforrásoknak. Így a vállalatok nagy része „önbe­vallás” alapján fizet bírságot. Természetesen többnyire egy- egy határérték alatti mértéket vallanak be. Igaz, aránytala­nul sokat nem „tévedhetnek”. — A NEB-határozat szerint egyes széntüzelésű kazánokat rendbe kell hozni, illetve ki kell cserélni. Például hol? — Télen egyes intézmények épületének kazánja erősen szennyez, mert hibás vagy el­avult. Kiadósán füstöl például a bányaműszaki felügyelőség kéménye. De hamarosan cse­rélni kell a bányaközpont ka­zánját is! Sőt: rossz a kazán éppen a KÖJÁL-nál is, ezt azon­ban gáztüzelésűre cserélik; s télen már az újjal fűtenek náluk. Még néhány óvodában és bölcsődében is korszerűsí­teni kell a fűtést. Érdemes lenne ösztönözni a távhő be­vezetését, hiszen az erőmű­nek van rá kapacitása. — Ugyancsak a NEB-hatá- rozat szerint: „a tanácsok szakirányú tevékenységét meg­felelő képzettségű szakembe­rek beállításával javítani kell. Tehát most nem megfelelő képzettségűek foglalkoznak a levegő megóvásával? — Ez túl kategorikus meg­fogalmazás. Űj szakemberek beállítására most és a jövő­ben aligha nyílik lehetőség. Inkább a meglevő apparátus­ból kell olyan embereket ki­választani erre a feladatra, akik értenek hozzá és szívesen foglalkoznak vele. Ne csak véletlenszerűen essen valakire a választás. — Arról is határozott a NEB, hogy az új beruházások­nál ellenőrizni kell: megvaló­sulnak-e a környezetvédelmi létesítmények. Korábban el­maradtak valahol? — Volt rá példa. A Ka­rancshúsnál a hulladékok el­helyezését rosszul tervezték meg. Az úgynevezett szikkasz­tókat három család otthonához közeire telepítették. A csalá­dok elég hosszú ideig panasz­kodtak az elviselhetetlen bűz­re, míg végre, a tanács köz­benjárására, most megfelelő távolságra, kellően kiépítve fogja telepíteni a hulladéktá­rolókat a vállalat. A. másik példa romhányi: az R—III. üzembe beépített elszívók, le­választok a levegőtisztasági kívánalmaknak nem feleltek meg. Azóta már folyik a hiá­nyok pótlása. — „Fokozni kell a felvílá- gositó és propagandatevé­kenységet” — határozták el a népi ellenőrök. Ön mivel ér­velne, ha valaki kétkedne a levegő megóvásának fontossá­gában? — Bemutatnám neki azt a filmet, amit nemrég a Hétben láthattunk egy brazil kisváros­ról. Az persze már a végkifej­let, de mutatja, hogy egyes he­lyeken már a levegőhöz hoz­zájutni is gondot okoz az ott- lakóknak. Ezenkívül figyel­meztetném, hogy a levegő az a közegünk, amivel állandó kölcsönhatásban élünk, lét­feltétel. S nem füstöt, kormot, port szeretnénk beszívni, ha­nem „elsősorban” tiszta ‘ leve­gőt Molnár Pál ,Megcsínálni százszor könnyebb.-" Tavalyi láng - idei parázs TAVALY MEGYÉNK két városának versengéséből — már ami a társadalmi mun­kát illeti — Balassagyarmat került ki győztesen. A város 18 és fél ezer lakójára egyen­ként majd 780 forint közhasz­nú munka értéke jutott. Az idén mintha a tavalyi lángok­nak csak parazsa lenne. Amikor a városi tanács tervszakembere előhozta a szekrényből a több dosszié- nyi levelezést, munkalapot, számlát, vállalást, és ki tudja még mit bevallom, kissé ösz- szeszorult a szívem. Ezt mind át kell lapozni? Kellett is, meg nem is. Az azonnal ki­derült, hogy félelmetes ad­minisztrációval jár a társa­dalmi munka. Miközben búj­tuk a temérdek papírhalmot, valaki megjegyezte: — Megcsinálni százszor könnyebb egy csatornát vagy járdát, mint azt utóbb admi­nisztrálni. Ahogy lejjebb ástuk ma­gunkat az iratokban az előbb emlegetett parazsak föl-föl- lobogtak. Az elmúlt eszten­dőben a Balassagyarmaton megtelepedett ipari üzemek közül a Magyar Kábel Művek helyi gyárának 580 dolgozója pár ezer híján 3 millió forin­tos társadalmi munkát vég­zett. Szinte csillagászati ösz- szeg. Az ember hajlamos azt hinni, hogy a kábelesek ceru­zája kissé vastagabban fogott, mint illenék, de ahogy a pre­cízen fölvezétett teljesitmény- lapokat szemlélgetem, elve­tem a lehetőséget. Mert az el­végzett munkákat ellenőrizni maga a gyár, azután a városi tanács műszaki szakemberei, végezetül a megyétől is ki­száll egy „csapat”, ha soknak tetszik a teljesítmény, ök az­tán pontról pontra átvizsgál­ják az összes Írást, fölfedez­ve minden tévedést. A gyáriak a Bajcsy-Zsi- linszky úti iskolát patronál­ják, itt mindent elvégeznek, ami csak adódik. Tavaly a kábelgyár brigádjai készítet­ték el az Ifjúsági úti iskola sportudvarát. Az utolsó szö­gig. Csak az maga megér több mint félmilliót. — Nincs az idén sem gond, fogadott Lombos István, a gyár társadalmi munka felelő­se. — A baj csak az, hogy bizonyos dolgokat még nem írtunk le és nem küldtük el a tanácshoz. Az viszont tény, Beváltotta a hozzá fűzött reményeket a Salgótarjáni Kohászati üzemekben a korszerű, csehszlovák tűzihorganyzó sor. A gép kapacitása megfelel az előirányzatnak, a róla leke­rülő tűzihorganyzott huzal jó minőségű. Többek között kerítésfonat készül belőle, de ezt használják például szőlőtermő vidékeken is a szőlő futtatására. Fotó: Kulcsár József hogy a tavalyi teljesítményt hozni nem tudjuk. A termelő­üzemeknek elsősorban a ter­vüket kell --teljesíteniük, ez a legfontosabb és mindenek előtt való. A mi tervünk ebben az évben még feszitet­tebb, mint tavaly. A dolgo­zókat ez rendkívül leterheli. Legtöbbjük egyébként vidék­ről jár be, kevésbé kötődik a városhoz, többnyire otthon is számítanak a két kezére. De mint a tavalyi eredmény bi­zonyítja, azért csak letettünk valamit a közös asztalra. — Pénzt is utaltak át. — Amögött is munka van, csak azt itt a gyárban végez­tük. A kommunista szomba­tok, a KISZ-műszakok be­vétele így lett forinttá, amit aztán többek között a kór­háznak adtunk- át a műszere­zettség javítására. Sokszor épp a kezekre vol­na szükség. — Folyamatos üzemként dolgozunk, ennek ellenére amikor csak lehet, megyünk ezután is. . A VÁROSI TANÁCS kór­házában évek óta tart a re­konstrukció. A korszerűtlen műszerek cseréjéhez tavaly egymillió forinttal járult hoz­zá a Jkábelgyár. A két „nagyü­zem között szoros a kapcso­lat, hiszen a kórháziak felü­gyelik a gyáriak egészségét, különböző szűréseket végez­nek, vigyázzák a zajszintet. Ez azonban nem csupán a kábelgyáriak kiváltsága, hi­szen más üzemekkel, termelő­szövetkezetekkel is egyre szo­rosabbak a szálaik. Szende­helytől Endrefalváig, Paras- sapusztától Nógrádsápig terjed a kórház felségterü­lete. Amikor a gazdasági igaz­gatóval, Sümegi Endrével, erről szót váltunk, furcsa fogalmat kell megjegyeznem: nem társadalmi, társadalmi munka. A kórház szakorvo­sai kiszállnak a helyszínre, elvégzik — néhány óra alatt — a szükséges rutinvizsgála­tokat. fölvilágosító és isme­retterjesztő előadásokat tar­tanak, tanáccsal szolgálnak egy-egy új üzem telepítése­kor. Cserébe az üzem nem forinttal, hanem műszerrel fizet. Ha átgondoljuk, új fo­rint ugyan nem keletkezett, de... de ha mondjuk a szé- csényi ELZETT dolgozóinak nem kell beutazniuk Balas­sagyarmatra, hogy a szokásos évi, alapos vizsgálatokon át­essenek, az mindenképpen nyereség. Nem bosszankod­nak a rendelőintézet zsú­foltsága, a várakozás miatt Nem állnak meg a gépek egy­két napra, nincs gond a szál-i lítással. A szakorvosok kiszállnak; és nagyon rövid idő alatt megvizsgálják az üzemie­ket — mindenki jól jár. Az így el nem veszett forintok­ból lesz azután korszerű mű­szer! Hát ez az a bizonyos „nem társadalmi társadalmi munka”. — A rekonstrukció miatt speciális helyzetben vagyunk. A kisebb munkákat mi ma­gunk végezzük el — sorolta Sümegi Endre —, mert talán kivitelezőt sem találnánk, ha igen, akkor kétszer annyi­ért, mint mi gondoljuk. Sok­szor az osztályokon, betegek között kell ténykedni, az egészségügyiek jobban érzik­értik az ottani hangulatot. Tavaly maguk építették a hulladékégetőt bővítették a nővérszállót tizenhat hely- lyel, építettek járdát, rend­ben tartották a repülőteret, amire bármikor szükség le­het... A Salgótarjánban meg­épülő szociális otthonra száz­ezer forintot utaltak át, be­tonoztak a Balassi Gimnázi­umnál. Volt úgy, hogy a kór­ház parkjának csinosítására meghirdetett akció reggelén vagy háromszázan kértek ásót, kapát, lapátot. Nem jutott mindenkinek. — Mire az egységárgyűjte­mény alapján a munkákat felmérjük, beszorozgatjuk, papirra vetjük, igazoltat] ukL a munkánk mellett ilyesmi­re egy évben egyszer jut idő, az év végén — tette hozzá Sümegi Endre. — A rekonst­rukció folyik, mi pedig min­denütt segítünk, ahol tu­dunk. Vagyis az a bizonyos pa­rázs azért nem lobban fel avatatlan szem előtt, mert — a sokat szidott — papír-j munka fojtja le a lángokat! Aa évente legalább kétsze­ri, néha többszöri jelentés elkészítése sok idő, talán fö­lösleges is. Év végén indo-í költ felmérni mit Is végez­tünk — vélik, szerintem jogJ gal a balassagyarmati gyáJ rak, üzemek, intézmények. TAVALY A KÁBELGYÁR és a kórház tett közvetlenül és közvetve is legtöbbet a városért. Az idén talán má­sok majd többet teljesítenek; övék lesz a pálma. Bár, amit tapasztaltam, nem a versenyt tartják fontosnak, hanem a végzett munkát. Annak ered­ménye pedig az egész városé. H. Z. , Kevesebb, de jobb1. Gépek és gazdaságok A „kevesebb, de jobb” el­ve érvényesül megyénk ál­lami gazdaságainak gépel­látásában. Az utóbbi öt év­ben több területen csökkent a masinák száma, ugyanak­kor a kisebb géppark telje­sítőképessége növekedett. RUGALMASABB SZERVEZÉS! Tavaly 139 volt az állami gazdaságokban dolgozó trak­torok száma, tizenhéttel ke­vesebb, mint öt évvel koráb­ban. Ám ezeknek az erőgé­peknek az átlagos kapacitá­sa tizenöt százalékkal volt nagyobb az „elődökénél”, s több mint ezer hektárral na­gyobb földterület megműve­lésére voltak képesek dara­bonként. A teherautók száma negy­venhét volt tavaly — héttel kevesebb, mint fél évtizeddel előtte —, a pótkocsik állo­mánya pedig százki lencven- három négykerekűből tevő­dött össze, itt harminckettő darab a csökkenés mutatója. A kevesebb járművel törté­nő ugyanakkora, sőt valami­vel nagyobb mérvű szállítás megkövetelte a jobb, rugal­masabb szervezést az állami gazdaságok illetékeseitől. Kisebb a vető-ültető-palán- tázó gépek száma: ötven­négy után negyvenöt. Nyolc­cal lett kevesebb a műtrá­gyaszóró, így tavaly tizen­hét állt rendelkezésre. A jár- vasilőzó-zúzó-aprító gép da­rabszáma harmincról tizen­háromra változott. Kukori­cabetakarító adapter kilenc volt tavaly, egyharmada aa 1975-ben megszámláltnak. SZECSKÁZÓ, MAGAJÁRÖ Természetesen olyan gép is jócskán akad, amelyből több kellett az állami gaz­daságoknak, a korábbitól. Kaszálógépet például hetet használtak tavaly; hárommal többet, mint az évtized kö­zepén. Szecskázót, tízet mű­ködtettek 1980-ban, kétsze­resét a korábbinak. Egyhar- maddal lett több a traktoros fűkasza, és a traktoros bur­gonyabetakarító. Magajáró cukorrépa-betakarító gép egy dolgozott tavaly az állami gazdaságokban, azelőtt ilyen masinájuk egyáltalán nem volt. NÓGRÁD — 1981. szeptember 6., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom