Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-05 / 208. szám
Pásztói beszélgetés Új iskolában, megújuló fantestülettel EMLÉKEZETES évnyitót tartottak hétfőn a pásztói Dózsa György Általános Iskolában — azaz ennek új épületében. Tizenkét új tanterem, megyei viszonylatban is jelentős, nagy tornaterem várja itt a tanulókat és számos kiegészítő helyiség. Hányszor mondták el és írták le: a városiasodó Pásztó — ez a már-már elcsépelt szókapcsolat újra tartalmat kapott. A nagyközség lakói büszkén, de néha aggódva figyelték a falak magasodását, az aszfalt terítését, a festést. Naponta sokszor csörgött a telefon: munkát kértek a szülők, hogy biztos legyen, szeptemberben indulhat a tanítás, elkészül addig a létesítmény. Az átadó ünnepség hivatalos részének lezajlása után ültünk le az igazgatói szobában Simon Imrével — közben helyettesei is be-benéz- nek, szélesedik a beszélgetés. — Azt hiszem, az iskola ^életében” ez a legizgalmasabb év volt... Vagy az egyik legemlékezetesebb. Mert valóban úgy van: a felszabadulás óta általános iskolai tanterem nem épült, csak a meglevőket toldozgattuk-foltoz- gattuk. Korábban a járási művelődésügyön dolgoztam, onnan is jól láttam, milyen a helyzet. Iskolánkban a pincétől a padlásig, társintézményekben (gimnáziumban, kultúrházban, kondicionálóteremben) egyaránt folyt tanítás. Sajnáljuk a sok értékes percet, órát amit a hely elérésére kellett szánni — és köszönettel tartozunk mindenkinek, akiknél „vendégeskedtünk”. Most ennek vége... A 22 tanulócsoportban átlagosan 30 főt tanítanak, nevelnek. A 44 f6s pedagógus- gárda kilenc új tagja közül öten kezdők, friss diplomásak. A szakos ellátottság száz- százalékos, sőt, az alsó tagozat utolsó évében a magyart, matematikát, készségtárgyakat, környezetismeretet szakosan taníthatják, az oroszt jövőre. — Kik jöttek „friss erőként” — kérem, mondjon valamit az új kollégákról. — A KILENC KÖZÜL öt tanítóképző főiskolát végzett (ide jártak a Mikszáth Kálmán Gimnáziumba, tehát hazajöttek...), ketten egyetemet, ketten főiskolát. Van, aki korábban más pályán dolgozott. örülünk annak, hogy a gimnáziumnak most mi segíthetünk, rajz szakost „adunk”. Nagy Antal igazgatóhelyettes azt mondja tagadni sem tudnák, hogy az iskolát tartják legtöbben második otthonuknak. Amikpr hazajöttek a nyaralásból, erre „húzott a kocsi”, be kellett nézni az iskolához. Üj iskola, jobb feltételek, de több munka — ott vannak az ötnapos munkahét kipróbálói, kísérletezői között. Milyen gondokat hoz magával ez a helyzet? — Felvetődött, hogy a fél- évenkénti értekezletet felcseréljük harmadévire, a megye iskolái közül tudomásunk szerint nálunk engedték meg ezt egyedül. A vezetőség itt mindig arra törekedett, hogy alternatívákat tárjon a kollégák elé, legyen miből választani. Sok itt a vita — de úgy érezzük, ez nem rombolja, hanem javítja a tantestületi egységet, a demokratikus légkör kibontakoztatását. Reméljük, a fiatalok jól beilleszkednek — többen a szüleikkel tanítanak együtt, ismerik a testületet. A gyerekek létszáma 630 lett, egy tanuló- csoporttal több indul, mint tavaly. Az ötnapos munkahétre való átállás nem lesz egyszerű: körzeti iskola a miénk, vannak bejáró tanulók Pásztó társközségeiből. A buszok indulásához igazodni kell, nem szeretnénk visszalépni a tanórán kívüli foglalkozásokban sem. Nagyon át kell gondolni, mit, hogyan és mikor csinálunk. Az új iskolaépület nemcsak a Dózsa iskolának jelent sokat — három tantermet adtak a Kun Béla Iskolának, a tornaterem használata az egész nagyközség számára biztosítva lesz — helyi, járási és megyei sportrendezvényeket fognak majd itt lebonyolítani. AZ ÜJ FELTÉTELEK köteleznek — mondta az avató ünnepségen is Simon Imre igazgató. Kötelezik a nevelőkét, a tanulókat jobb munkára. Ám ez csak akkor valósulhat meg teljességgel, ha a szülők, a nagyközség lakói is. „szövetségesek”, ha az iskola iránti érdeklődés nem szűnik meg az átadással. A nevelőoktató munka hétköznapjaiban épp oly fontos, hogy együttműködjön a szülő a pedagógussal, mint az építés idején. Hiszen a nevelés is egyfajta építkezés!... G. Kiss Magdolna Ű J " A pragma cselekvést jelent. De mi is az a pragmatizmusnak nevezett filozófiai irányzat, amely a múlt század hetvenes éveiben keletkezett az Egyesült Államokban? A felszínes megítél ők sokszor egyszerűen bizniszfilozófiaként, a harácso- lás elméleteként ítélték meg, netán egyszerűen „a kapzsiság evangéliumának” nevezték. A pragmatizmus szub- jektivista irracionalista filozófiai irányzat, mely sok tekintetben rokon Nietzsche, Husserl és Bergson nézeteivel, sőt egyes polgári ideológusok még a marxista filozófiával is rokonították, s a modern revizionizmus a pragmatizmus bizonyos átértelmezése után szerkesztette meg a praxisfilozófiát. A ro- konítás alapja az volt, hogy a marxista filozófia döntő szerepet tulajdonít a „gyakorlatinak, a pragmatizmus pedig a „cselekvésinek, Óriási különbség azonban sók egyéb mellett az, hogy a marxizmus materialista alapon értelmezi mind a gyakorlatot, blind a cselekvést, a pragmatizmus viszont a szubjektív idealizmus talajáról vizsgálja. Amikor a pragmatisták az eszmék igazságát a cselekedetek eredményességétől, a jó” következményektől tették függővé, és minden objektív ismeretet megtagadtak tőle, utat nyitottak a fi- deizmusnak, a vallási misztikának is. A pragmatizmus legfontosabb képviselőinek írásai magyarul ez idáig nem voltak hozzáférhetők. A Gondolat Kiadó Gondolkodók-so- rozatának új kötete bemutatja a pragmatista filozófia nagy hatású képviselőit: az amerikai Peircet (akitől maga az elnevezés is származik), Jamest és Deweyt' valamint az angol Schillert. A kötethez Sós Vilmos írt színvonalas előszót, megvilágítva a pragmatista filozófia lényegét, s a marxizmus róla alkotott felfogását. A Társadalomtudományi Könyvtár ugyancsak a Gondolat Kiadó sorozata, s egyike azon „eligazító jellegű,, mondhatni kézikönyv jelentőségű kiad ványszér iának,_ melynek szinte minden egyes kötete odakívánkozik azok asztalára, akik legalább középiskolás fokon kívánnak gondolkodni a társadalomtudományok sokrétű szférájában. A sorozat nemcsak új és új szerzőket avat, de olyan témákra hívja fel a csak magyarul olvasó és érdeklődő értelmiségiek figyelmét, melyekben hosszú évek óta hiány volt Magyarországon. Erving Goffman amerikai tudós pályája ^ és művei alapján nehezen sorolható be a modern társadalomkutatás irányzatainak kavalkádjá- ba, mindenesetre egyike a legnépszerűbbeknek. Goffman sikerének titka, hogy rendszerezetten bontja ki a hétköznapi élet pszichológiáját, azokat a beidegzett normákat, cselekvés- és gondolkodásformákat és rítusokat, netán „dramaturgiai szabályokat”, melyeket hol ösztönösen végzünk, hol lázadunk ellenük, de pontosan mégsem tudjuk megmagyarázni őket. Társaságban, de sokszor még magunk előtt is szerepet alakítunk vagy tagadjuk őket — picinyke lázadásunk bizonyításául. Goffman alaposan vizsgálja meg ,.a helyzeti jellegű illemszabályok struktúráját és funkcióját”, „az én felségterületeit”, s az emberi környezettel kapcsolatos vonzódásainkat, vagy választásainkat, melyeket A kötelékek jelei címszóban foglal össze. Mást és jobbat csinálni Portré Bánki Iván rendezőről Bánki Iván Galambos Erzsivel. A rendező Samy Mól cím osztrák átváltozó művésszel. Rendkívül gazdag leletanyagra bukkantak Gazdag leletekre bukkantak a győri Xantus János Múzeum régészei Árpáson, ahol a nyári hónapokban folytatták a római kori település, Mursella több éve tartó kutatását. A rendkívül gazdag leletanyag — egy nagyobb és egy kisebb, ezüstszegekkel kivert arany övcsat, továbbá két arany cipőcsat, és arany lemezdíszek, amelyek feltehetően a halott gazdag ruházatát díszíthették — egy ,, V. század első feléből származó magányos sírból kerültek elő. Hasonló csatos öltözéket a germán népcsoportok viseltek. Eszerint a fiatal férfi — akinek a csontváza is teljes épségben megmaradt — a germán törzsi arisztokráciához tartozhatott. A most napvilágra került sír az arany öltözékkiegészítőkön kívül egyéb értékeket is rejtett. Rábukkantak egy nagyméretű bronzedényre, amelyhez hasonlót az eddigi feltárások tanúságai szerint — valószínűleg az ötvözet drága volta miatt — igen ritkán raktak a koporsókba. Épségben maradt meg egy zöld üvegpohár, továbbá egy agyagpohár is. Az értékes leleteket a Xantus Múzeum állandó kiállításán tárják az érdeklődők elé. 4 NÓCRÁD - 1981. szeptember 5., szombat Előbb a zenés műfajok avatott, sokoldalú rendezőjeként ismertük Bánki Ivánt. Aztán. a próza, főleg a komédia műfajában sikeredett munkáira figyeltünk. — Hogyan indult és mire készült? Valójában pilótának, repülőnek készültem — válaszolja Bánki Iván. — Ifjúságom idején ez volt a vágyak vágya! De csak vitorlázó repülő lettem, és ejtőernyőztem. Az érettségi után sajnos, nem a repülőtiszti, hanem a tüzértiszti iskolára vettek fel. De, amint azonban lehetett, rögtön leszereltem, mert már az első év után rájöttem, hogy nem jól választottam. Mégis, itt ezen az iskolán kerültem szoros kapcsolatba a színjátszással. Zsurzs Éva rendező patronálta színjátszó csoportunkat, amelyben én is játszottam. Sikereim lévén elhatároztam, hogy színész leszek. Édesapám, aki villanyszerelő volt, családommal együtt figyelemmel kísérte „éles” pályaválasztásaimat, akkor azt mondta, elég volt a vágyakból! így lettem villanyszerelő! — Nahát, nem színész? — Még inasként beiratkoztam Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába. Ott ismerkedtem meg sok későbbi kitűnő színésszel, de a színészfelvételim nem sikerült. Ekkor már tudtam, hogy azért, mert nincs színészi tehetség bennem. — Miként vezetett az út a televíziózáshoz? — 1959-ben a felevízió gárdájának szervezésekor én is jelentkeztem, s felvettek ügyelőnek. Onnan aztán végiggyalogoltam a lépcsőket felfelé. Közben persze beiratkpz- tam a főiskolára is, de két év után kirúgtak, mert elvállaltam egy munkát a filmgyárban. — Volt ennek a „kirúgásnak” komoly következménye? — Volt. Egyrészt összeomlott felettem az égbolt, másrészt arra kényszerített, hogy attól fogva szüntelen bizonyítsak, pályatársaimnak, tanáraimnak. Meghatározó trauma! Ez az iszonytató hajtóerő még ma is érvényes. — És a zenei műfajok? — Zenei műsorokat először persze csak asszisztensként csináltam. Előtte azonban az agitációs-propaganda osztályon már forgattam egy sikerült kisfilmet: „Három deci tisztán” címmel, amely az alexandriai fesztiválon díjat is nyert. Innen számítom a rendezőségemet! Az első jelentős „zenés filmem” Louis Armstrongról készült, azután a komoly zene és Arthur Rubinstein következett. Hamar megszerettem a zenei műsorokat. Iskolának tekintettem, míg megtanultuk átültetni ezt a műfajt a televízióra. „Mást és jobbat csinálni”. Ez volt a mottóm, Azonban csak akkor éreztem magam biztonságban a műfajban, amikor nemcsak közvetíteni, de; értelmezni is tudtam a zenét. Először megismertem, aztán beleszerettem! Két éve már, hogy nem rendezek zenei műsorokat, de nem véletlenül. — Ez nem a zenei műfajokhoz való hűtlenségét jelenti? — Én rendező akartam lenni és a teljességhez hiányzott a próza, a drámai műfaj. Ezért nekem ma a komédia műfaja új, fontos állomás, amelyet színvonalasan kell m(P vélni! Ezért szeretnék rangos magyar írókat, mint például Moldova Györgyöt is megnyerni ennek a műfajnak, azaz a televíziózásnak. — Nemcsak rendező, hivatal a is van. — A szórakoztatóosztály helyettes vezetője vagyok) tehát hivatalnok is. Ez tudatos vállalkozás, amelynek segítségével eljutottam a komédiához, a kabaréhoz. így született meg a képernyőre kerülve a Nagy Endre műsor) a Képviselő úr, a Ház a kör-j úton, s jelenleg az Amiről á pesti Brodway mesél címmel készülő műsorunkat forgatjuk. Ezt is elkötelezettséggel csinálom, mint korábban al Kodály-énekversenyt, a tánc-j dalfesztiválokat vagy mást) Nincsenek ma sem kedven« műsoraim. Nagycsaládos va-] gyök, nincs édes gyermekem) csak édes gyermekeim van-; nak, — Végezetül még a sajái családjáról és magánéletéé ről? — Negyvennégy éves vaJ gyök és mire negyvenöt le-« szék végre lesz egy diplomám) amelyet a Politikai Főiskolán szerzek meg. A családi életem kiegyensúlyozott, fel-- hőtlen, két gyerekkel. Emellett szenvedélyem és kikapcsolódásom a síelés. Szémann Béla Tréfák Elfoglaltság Az osztályvezető sakkozáson éri két kartársát, az irodában. „Nincs más dolguk munkaidő alatt?” — kérdi ingerülten. „Dehogy, dehogy osztályvezető kartárs. Időnként keresztrejtvényt is fejtünk” — biztosítják mindketten és sürgősen munkához latnak. Tapasztalatcsere „Szerettem volna a lányomban felébreszteni a zene szeretetét és vettem neki egy hegedűt. De nem használt. Nem játszik rajta,” „Én valami hásonlót próbáltam” — válaszolja Ottokár. „Vettem az anyósomnak egy bőröndöt, hogy legyen mivel elutaznia.” Tábori „mérleg" a balassagyarmati járásban Vége a vakációnak, A nyári kirándulások, túrák, táborozások az emlékek közé kerülnek. Molnár Istvánnéval, a balassagyarmati járási úttörőelnökség elnökével elkészítettük a nyári táborozás „gyorsmérlegét”. — A kisdobosok és úttörők húsz százaléka élvezte járásunkból a táborozás örömeit. Ez több mint ezer pajtás. — Az úttörőcsapatok hová szerveztek csapattáborokat? — Több megyei, járási, városi úttörőelnökséggel van kapcsolatunk. Ez azt jelenti, hogy csereformában a mi gyermekeink az ő táboraikban, az övéké pedig nálunk Ráróson táboroznak. így jutottak el a nógrádkövesdi és nagylóci pajtások Hajdúszoboszlóra. A berceliek és a cserhátsurányiak Berekfürdőre. A dejtári pajtások a váci Pokol-szigeti úttörőtábor lakói voltak. A szügyi és end- refalvai csapatunk Gyulán táborozott, és ismerkedtek a környék nevezetességeivel. Az Express Diák Utazási Iroda szervezésében a mohorai, ma- gyarnándori, szécsényi, rimóci és varsányi úttörőink és kisdobosaink Verőcemaroson ismerték meg a tábori élet romantikáját. A drégelypalánki- ak Királyréten ütötték fel sátrukat. A szandaiak megyében maradtak, ők Salgó- bányán táboroztak. A berceli úttörők két hetet töltöttek el a bolgár tengerparton. A szé- csényiek vándortábort is szerveztek. A Hajdúságot és a. Gerecsét barangolták be, és ismerték meg nevezetességeit. Egyébként a nyár folyamán járásunkból 750 úttörő és kisdobos vett részt • csapattáborozáson. — Országjáró kirándulást hány úttörőcsapat szervezett? — Két úttörőcsapatunk az őrhalomi és ludányhalászi háromnapos országjáró kirándulásra vitte el a gyermekeket. De szinte valamennyi iskolában szerveztek egynapos kirándulást. — Milyen központi táborokban vehettek részt a járás úttörői? — Elnökségünk két tábort szervezett Ráróspusztán. Az őrsvezetőképző táborban 70 leendő gyermekvezető vett részt. Egyébként ez a táborunk modelltábor volt, amelynek programját az országos szervek állították össze. A rajtitkárok táborának ' 38 lakója volt. Több megyei táborban is ott voltak gyermekeink. így Salgóbányán a Barátság táborban, Nyírjesen a raj sportfelelősök és az úttö- rőgárda-tisztségviselők táborában. Sok pajtás eljutott Zánkára. Az Orion őrsök országos találkozóján a rimóci pajtások képviselték járásunkat. A jubileumi táborban 10 szécsényi úttörő vett részt. Az úttörőtanács-titkárok táborába 26 pajtást küldtünk. A környezetvédelmi szaktáborba, a jutalomtáborba is delegáltunk gyermekeket. Csillebércen a jubileumi táborban, 10 tanuló képviselte járásunkat. A kiváló úttörők és az interkozmosz táborban is megtalálhatóak voltak járásunk úttörői. A "Barátság vonatra, amely Moszkvába vitte a pajtásokat, járásunkból ötvenen szálltak fel. Istvanoszki Mihály cserhátsurányi pajtás, aki az országos úttörőparlamenten képviselte járásunkat, a nyáron Franciaországban nemzetközi táborban vett részt. Központi táborozásban já.ásunk- ból 300 úttörő vett részt. — Sz. F. — |
