Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-04 / 207. szám

Energiaeiosztás-ellenőrzés számítógépekkel Lvovenergo egyesülésben automata rendszerű diszpé­cserirányítás végzi az elektro­mos energia állandó ellenőr­zését és elosztását. A számítógép minden 10 másodpercben „kérdést intéz” az energiarendszerhez, amely Ukrajna 5 területére terjed ki. A közölt iníormáció meg­jelenik a display képernyőjén, s ennek figyelembevételével lehetővé válik a vezetékre ju­tó terheléselosztás operativ szabályozása, az energiavesz­teség csökkentése. Miután a „Lvovenergo” az európai szocialista országok egyesített energiarendszerének összekötő láncszeme lett, a bonyolultabbá való feladatok megoldása elképzelhetetlen számítógép nélkül. Alkalmazása évi több mint 1,5 millió rubel hasznot hajt. A Salgótarjáni Szolgáltatóipari Vállalat a Pécskő úton lévő lakások fanyílászáró szerkezeteinek utólagos szigetelését vég­zi, a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat részére. A kísér­letek azt bizonyították, hogy rendkívül jó zaj és hőszige­telő képességgel rendelkezik a szigetelő alumínium. Kovács Béla szervízvezető tűzőgéppel erősíti fel a meghajlított ele­met. Szécsényi tsz-krónika Javában tart a burgonya szedése, válogatása, betárolá­sa a szécsényi termelőszövet­kezetben. Ebben a nagyüzem­ben most van a munka dan­dárja, hiszen amíg gabonából mindössze 260 vagonnal kel­lett betakarítani — a jó ter­més ellenére is — addig bur­gonyából 900 vagonnyí ter­mést kell biztonságba helyez­ni, majd ezt követően mintegy ezer vagon kukoricát kell le- silózni. A korai aratás és a jó mun­kaszervezés eredményeként már augusztusban befejezték a szerves trágya kijuttatását a 220 hektáros területen csak­úgy mint a kémiai talajaví- tás alapját képező mésziszap kiszórását. Jó ütemben végzik a nagy teljesítményű erőgépek az altalajlazítást. Ennek a munkafolyamatnak rendkívüli módon kedvezett az utóbbi napok, hetek időjárása. Az idén újabb terműterüle- tet ragadtak el az Ipoly öblö- zetéből, ugyanis 300 hektáron feltörték a gyepet, s ennek eredményeként, a tervek sze­rint, jövőre már kukorica díszük a korábban értéktelen földeken. Ezen a területen már megtörtént az alagcsöve- zés, amely a víz elvezetését hivatott megoldani. A növénytermesztésen kívül jó eredményeket ért el az el­elmúlt nyolc hónap alatt az állattenyésztés is, elsősorban a tejtermelésben születtek a tervezettnél is jobb eredmé­nyek. A rendszeres havi köz- gazdasági elemzés következté­ben kedvezően alakultak az egyes termékek önköltségei is az elmúlt évekhez képest. Például a növendéküsző-ne- velés 20 százalékkal olcsóbb volt az eddig eltelt időszak­ban a tavalyinál, de jelentő­sen javult a marhahizlalás önköltsége is. Mindez nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a tervezett 9 millió 600 ezer forint nyereségből fél évig 5,4 milliót realizált az ágazat. Kedvezőbb piaci helyzetben gk sikerült előrelépni nem sikerűit Tavaly a Balassagyarmati Fémipari Vállalat dolgozói megrendelés hiánya miatt nem teljesítették sem értéke­sítési, sem pedig nyereségter­vüket. Az idén a tavalyi el­lenkezőjére fordították pia­ci pozícióikat. Ez azt jelenti, hogy kapacitásukat egész év­re lekötötték a megrendelők. Mivel magyarázható ez a kedvező változás? Sok összetevője van Nehéz egy mondatba sűrí­teni a sok irányból ható té­nyezőket. Mészáros Lajos igazgató szerint javult a piac­kutató munka. Fodor János anyag- és árúforgalmi osz­tályvezető úgy vélekedik, hogy a termékek javuló minősége és esztétikuma is segített a megrendelőhiány megszünte­tésében. Növelte a kollektíva szavahihetőségét a vállalt ha­táridők betartása. Egyetlen megrendelő kívánságát sem utasították el. Olyasmi viszont előfordult, hogy egyes termé­keknél a kért határidőt meg­nyújtották, a lökésszerűen je­lentkező igények miatt. Az állandó vevőik kívánságait viszont mindenkor előnyben részesítik, mondván: ők dön­tően segítenek a biztonságos, folyamatos termelésben. — Csaknem minden ter­mékünk iránt megnőtt a ke­reslet. Bányatámból a tava­lyi 3600-zal szemben az idén 5000 darabot rendeltek. Ör­vendetesen felfutott a PÁSSZ — villamossági szerelvények — iránti kereslet. Ezekből a paksi erőműhöz is szállítot­tunk. A korábbiakkal szem­ben erőteljesebb az érdeklő­dés a rakodólapok iránt, amit főleg az élelmiszer-ipa­ri üzemekben tudnak célsze­Uf oufozomanc Hamarosan új termékkel bővül a gépkocsik újrafénye- zésére szolgáló bevonatok köre: a Budalakk Festék- és Műgyantagyár budapesti gyá­rában kifejlesztették a korsze­rű összetételű, Metallux elne­vezésű, fémhatású autózomán­cot. Az új termék felveszi a ver­senyt a legjobb külföldi fém­hatású bevonatokkal, s jó- néhány szempontból előnyö­sebb, mint a jelenleg használt hagyományos összetételű, al­kidműgyanta alapú gépkocsi­javító zománcok: rendkívül magasfényű, igen kemény, de megfelelően rugalmas is, jó a kopásállósága, ellenáll az idő­járás, a víz, a benzin-, oiaj- és sóoldatok kedvezőtlen ha­tásainak — tehát magasabb esztétikai igényeket elégít ki, és ugyanakkor tartósabb. A nagyközönség először az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron találkozhat a Me- tallux-szal. rűen és okosan felhasznál­ni — érzékelteti a számukra előnyös változások lényegét Fodor János. — Az előbbiek hozzásegí­tettek bennünket az első fél­éves értékesítési terv jelen­tős túlteljesítéséhez. Ha az év végéig tovább gyorsítjuk a jelenlegi tempót, akkor va­lószínű, hogy 14 millióval túlszárnyaljuk eredeti árbe­vételi tervünket — véleke­dik az igazgató. — Akaratlanul is kikíván­kozik az újabb kérdés: az előbbiek vajon érvényesek-e a nyereségterv túlszárnyalá­sára is. Megszabadulnak. — Nem. Azzal, hogy rész­ben rendbe tettük készlet- gazdálkodásunkat, nem csak egy nyűgtől szabadultunk meg, hanem veszteséget is összehoztunk, ami a felesle­ges készletek olcsóbban tör­ténő - értékesítésből adódott, és a jövőben is adódik. Az intézkedésekkel viszont jobb pozíciót teremtettünk jövő­beni feladataink biztonságo­sabb és gazdaságosabb ellá­tásához. Megszabadultunk a jelentős kamatterhek fize­tésétől. A felesleges készle­tekből adódó veszteség csök­kentette az elérhető nyere­ség nagyságát — válaszolja az igazgató. — Két rossz lehetőség kö­zül az utóbbit választottuk — kér ismét szót az anyag- és áruforgalmi osztály veze­tője. — Mi a veszteséges ér­tékesítés mellett döntöttünk. A felesleges készletfelhal­mozást elősegítette a beruhá­zási lehetőségek beszűkülé­se, az ebből fakadó igényel­tolódós, s belső munkánk hiányosságai... • — A nyereség csökkenésé­nek ellensúlyozására most azt vizsgáljuk, hogy a meg­levő anyagok közül mit tu­dunk még a különböző gyárt­mányokhoz felhasználni, a hasznos hulladékokból pedig miként tudunk az igények­nek megfelelő termékeket gyártani. Épp ez ügyben tár­gyaltam az előbb a VASÉRT helyi képviselőjével. Rövide­sen kidolgozzuk a költség- csökkentés konkrét tenniva­lóit. Ezeket előzőleg minden érdekelt vezetővel megbe­széltem. Ez szükséges ahhoz, hogy a kiadott intézkedés alapos, mindenki számára egyértelmű és cselekvésre késztető legyen — folytatja az előbbi gondolatot Mészá­ros Lajos. Ha a sorra kerülő intéz­kedéseket következetesen végrehajtják, akkor is csak a tervezett nyereség kéthar­mad részét érik el az év vé­gén. De csak abban az eset­ben, ha készletük nem ha­ladja meg az engedélyezet­tet, annyi lesz, amennyi a folyamatos, biztonságos ter­meléshez szükséges. A mát szolgáló, de a jö­vőt is előkészítő v intézkedé­sekkel egyidejűleg tekinte­tüket az újabb lehetőségek felkutatására irányítják. — Azt tapasztaljuk, hogy termékeink iránt tovább fo­kozódik az érdeklődés. A dunántúli bányák — mecse­ki, oroszlányi, veszprémi, do­rogi, tatabányai — 1982-re ötezer új alumínium bánya- támra jelentették be igényü­ket. A jelenleginél még erő­teljesebb az érdeklődés a PASSZ-termékeink iránt — mondja örömmel a hangjá­ban Fodor János. — Az előbbi kedvező vál­tozásban van-e és miiven szerepe az alumínium ára csökkentésének ? — Termékeink árát júli­us elsejével 7—10 százalék­kal csökkentettük. Nem hi­szem, hogy már jelentkezne ennek kedvező hatása. Talán majd később. Ennek mi örül­nénk a legjobban — szól is­mét az anyag- és áruforgal­mi osztályvezető. — Az előírások szerint minden termékünknél — ki­véve az öntvényeket, — 6,2 százalékos nyereséget szá­molhatunk fel. Ha növelni akarjuk a nyereséget, akkor a költségek csökkentése mel­lett külföldön kell értékesí­teni termékeinket, méghozzá a belföldi árnál magasabb" színvonalon. Erre eddig még nem került sor. Az exportra való termelés megszervezé­se érdekében erőteljes piac­kutatást végez központunk — egészíti ki az előbbieket Mészáros Lajos. Képesek rá! A külföldi piacokra törté­nő nyitást megtehetik, mert az iöesereglett munkásgárda, a műszaki dolgozókkal együtt, képes a legmagasabb minő­ségi követelményeknek is eleget tenni. — venesz — *************** ******* kAk+AA+Hiti, ************* ************* *************************************** A** *r*******************************i Ás¥ánfbányász@if L áttak már ásványbá­nyászt? Ha nem, gon­dolom meglepődnének, ha látnának egyet. Pontosan olyan mint a többi ember. A felsőpetényi ásványbányában nem számoltam, de a papírok szerint százhatvannál is töb­ben vannak. Közülük százan a föld alatt dolgoznak. Gon­dolnák, hogy kezük munkája benne van porcelántárgyaink­ban, formás kávéscsészéink­ben, de még abban a csempé­ben is, amit a fürdőszoba fa­lára fölrakatunk? Amikor Szegnpr Lászlóval, a szakszervezeti bizottság tit­kárával beöltöztünk a rend­szerint — gumicsizma, vá­szonnadrág és kabát, műanyag kobak, hozzá az elemlámpa —, ezerágra sütött az őszi nap. Odakint. A „népeskocsi” za­katolva, csikorogva indult ve­lünk ötös táróba. Itt azon­nal két dolgot kell megjegyez­nem. Az egyik, hogy az ötös táró a felsőpetényi ásványbá­nya életében a fordulópont. Ennek megnyitása óta szá­mítható az itteni üzem mo­dernizálása. Hogy ez mit is jelent, az csak beljebb, a táró mélyén derül majd ki, de egye­lőre az elején vagyunk. A má­sik, hogy néhány évvel ezelőtt még híre sem volt ennek a bizonyos népeskocsinak, a bá­nyászok gyalog indultak föl a hegyre, onnan meg be a gyom­rába. a munkahelyekre. A nén°"kocsi, ez a lemezből ké­szült kisvonat, több kilomé­teres gyaloglástól kíméli az embereket. A mozdony, alig nagyobb, mint egy csille. Fé­lelmetes teljesítményű, oszt­rák akkumulátor hajtja: öt­ven tonna agyagot képes meg­mozgatni. Odalent persze, nem nagyon dekázgatják a súlyokat, a mozdonyka meg nem tiltakozik. Viszi. Az ötös derekán megállunk. Itt ér véget a szürke téglák­ból rakott falazás, ettől kezd­ve munkaterületen bakta­tunk, majd az ügyelet, Gló- zik Sándor fogad bennünket. Dolga, hogy a szállítószalagok működését figyelje, ebben okos műszer segíti. Jelzi, ha valahol torlódás van, ha meg­hibásodott valamelyik egy­ség. Ezen a ponton töltik meg a csilléket is. Az alagút fa­lából ágaskodik elő a fejünk felett a vasfogú szalag, azon érkezik az agyag, alatta síne­ken várják a csillék. Glózik Sándor huszonkét évet töltött már el a föld alatt. — Nem lehet azt elmondani, mekkora a változás — mond­ja a mokány férfi. — Talics­kával toltuk a frontról az anyagot, mint a kubikosok. A csilléket lovak -dtték ki a táróból. Hol van az már! Az ilyesfajta falazást nem is használta az ásványbánya. Ak­koriban persze sok volt a baleset. — És mostanában? — kér­dezem Szegner Lászlót, amint fölfelé kaptatunk az egyik ereszkén. — Súlyos balesetünk négy éve nem volt, halálos pedig — kopogja lé nevetve az egyik támfán — már harminc éve. Tíz-tizenöt méterenként erős fényű lámpák mutatják az utat, szükségtelen az elem­lámpa. Kollár • Istvánékhoz igyekez.ünk. Rabolnak. Ez azt jelenti, hogy feladatuk a ki­termelt vágatokból kiszedni a még használható támlákat, a még hasznosítható agyag megmentése. Az egyik legve­szélyesebb feladat az övék. Amikor ugyanis kiszedik az oszlopokat, akkor az üregek már nem tudnak ellenállni a fölülről jövő irdatlan nyomás­nak és beszakadnak. A leg­nagyobb elővigyázatossággal dolgoznak, de a hattagú brigád három tagja már „rehab”, az­az rehabilitált. Korábban ilyen-olyan balesetük miatt könnyebb munkára rendelték őket. A Lenin nevét viselő szocialista brigád a Népköz- társaság Kiváló Brigádja büsz­ke cím tulajdonosa. Vezető­jük, Kollár István pedig Ál­lami díjas. Szépen egymásra találtak itt a föld alatt... — Mi nyitottuk meg az ötös tárót. Azt a folyosót a brigád falazta, amin bejöttek. Ha látta volna akkor, amikor nekifogtunk..: Hatalmas, több tonnás agyagtömbök lógtak a fejünk fölött, ettől keüett megvédeni a folyosót, hogy a munkahelyeket biz­tonságban elérhessük. Előttünk egy-két méterre a már beszakadt vágat, fejünk fölött a biztonságos, derék­vastag támgerendák. Ügy traccsolunk, mintha kocsmá­ban iddogálnánk a sört, pedig fölöttünk vagy nyolcvan mé­ter vastag a hegy. Álltomban átjár a nyirkosság, a hideg. — Keményem dolgoztunk, háromunk egészsége bánta, de megkérdezheti őket, hogy szép volt-e az az idő. Elhiszem, hogy igent monda­nának. Már csak azért is, mert ebben a bányában rit­ka a vándormadár. Legtöbb­jük idejött, aztán itt is ma­radt vagy húsz-huszonöt év­re. Sokan a szénbányák visz- szafejlesztésekor itt találtak új otthonra.' Van okuk szí­vesen maradni. Az átlagke­reset 56 ezer forint fölött van. A speciális munkákat végző vájárok évente százezernél is többet visznek haza. Ök per­sze kevesen vannak. Egyébként minden „földalatti” a keresete 30 százalékát kapja pótlék címén. Ha az üzem hozza a tervét, akkor erre még tíz százalék jön, aztán ott van a délutános műszakért járó újabb tíz százalék... szóval összejön. Nem irigylem tő­lük. Az üzem évente százezer tonna körüli agyagot termel. Ennek hatvan százalékát már gépek hozzák a felszínre, em­beri kéz érintése nélkül. Ha­nem a többi munkát az em­ber végzi: támfalat épít, falaz, lapátol — igazán veszélyes kö­rülmények között. — Csak nehogy azt higgye, hogy modernek vagyunk — figyelmeztet kísérőm. Nem hiszem. A szállítógépek java részének értéke száz fo­rint. Jól olvasták: 100 forinté Azaz elvileg már nem üzemké­pesek. Hanem a gyakorlatban... A karbantartók afféle ezer­mesterek, néha varázslók. Máskor a szerencse segít. Pél­dául a C—50 jelű Diesel-moz­donyok esetében. Pilisvörös- várott a bánya gépkocsival már szállít, 1 Felsőpetényben a külszínen még ezek a masinák hordják az anyagot. A gyártó­cég, a Csepel Művek két év múlva már alkatrészt sem tud adni. Elhozták hát Pilisvörös- várról a kiszolgált mozdo­nyokat és azokból pár évig még pöföghetnek a gépek. Sokkal olcsóbban, mint a te­herautók. Ilyen „trükkökkel” érik el, hogy évi ötvenmilliós termelési érték mellett több mint tízmillió a nyereségük. E gy baj azért akad. Ke­vesen jelentkeznek a bányánál munkára. A fiatalokat talán nem hagyja hidegen az az új szokás, hogy az idén már százezer forintot kaphat, aki lakásépítésbe fog. Ha tíz évig marad, már vissza sem kell térítenie. Ehhez persze naponta nyolc órát a föld alatt kell töltenie. Ha külszíni fejtésen dolgozik, akkor a felét ennek az összeg­nek vissza kell fizetnie. Ap­ránként. ... apránként. Ahogy a fel­sőpetényi ásványbányából mind korszerűbb üzem lett és lesz. Ma az itt dolgozó bányászok is ünnepet ülnek — együtt. Ritka alkalom, hiszen tíz-egynéhány községből hoz­za őket a bánya autóbusza. A bányásznap után folytatódik tovább a munka. Jó szeren­csét hozzá! Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD — 1981. szeptember 4., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom