Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-29 / 228. szám
Autópályák a Szovjetunióban Felszólalók „üresjáratai" Szovjetunió kelet—nyugati Irányban 10 ezer kilométer hosszú, észak—déli irányban pedig 5 ezer kilométer széles. A közlekedési útvonalak építését és üzemeltetését a sajátos földrajzi és éghajlati viszonyok nehezítik. Nagy területek az északi vidékekre esnek, ahol a fagyott földet 6—8 hónapon át hótakaró borítja- A téli olvadás, a tavaszi sáros felmelegedés pedig szinte teljesen használhatatlanná teszi az utakat. Az ország távoli keleti területeinek gyors ütemű iparosítása tovább növelte a nehézségeket. Ez magyarázza, hogy a szovjet úthálózat kiépítettsége jelentősen elmarad a gazdaság egyre növekvő igényei mögött. A Szovjetunió teljes úthálózatának hossza megközelítőleg másfél millió kilométer, de ennek több mint a fele az időjárástól nagymértékben függő földút. Különösein nagy problémát jelent az autóutak hiánya a falusi körzetekben. Ennek következtében lelassul az áruszállítás, nagy veszteségeket szenvednek a mezőgazdasági termékek, gyorsabban kopnak a szállítóeszközök, és végül mindez jelentősen megnöveli a szállítási költségeket. A teherszállítmányok önköltsége tonnakilométerenként szilárd burkolatú úton 2—3 kopejka, enélkül 15—20 kopejka. Ezek a költségek a falusi körzetekben átlagosan 40—50 százalékkal magasabbakA fejlesztési tervek olyan alapvető úthálózat kiépít-; "ét tűzték ki célul, amely összeköti az ország legfontosabb autóútjait a megyei és területi székhelyekkel, a kolhozok és szovhozok központjaival. A XI. ötéves terv során nyolcvanezer kilométer hosszúságú autóutat kell felépíteni. Ebből 11,5 ezer kilométer állami, illetve köztársasági jelentőségű főút. Az autóutak építése a 70-es években fokozódott. Ennek egyik példája a részben már elkészült 340 km-es Minszk — Breszt 1. számú főút. Ezen az osztott pályás, négysávos, nemzetközi szabványok szerinti útjelzőkkel, felüljárókkal ellátott autópályán a megengedett maximális óránkénti sebesség 150 km- A nagyobb sebesség Ha másoknak Is sikerülne Nagynevű brigád—év EGY BIZONYOS: szó nem értheti most sem a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár Jegorov űrhajósról elnevezett brigádját, mert alkalmanként akkora mennyiségű többletmunkát vállalnak, amely más nembéli kollektíváknak is méltán becsületére válna. De — miként Zsidai Aladárné brigádvezető mondja, még ennél többre is képesek lennének, csak hát nincs mindig biztosítva nekik a munkavégzés feltétele. Pedig ők szeretik a munkát! Ezerkilencszázhatvanha- tos megalakulásuk óta eddig négyszer nyerték el a Vállalat kiváló brigádja címet, s fél kézen meg sem számolható alkalommal lettek a szocialista munkaverseny aranykoszorúsai, és mellette még mennyi, mennyi egyéb elismerés . . . — Csak hát! — csapja ösz- sze tenyerét a szőke fiatal- asszony — idén, ha így alakul továbbra is a helyzet, nem jutunk az elismerés csúcsára. Pedig, hogy igyekezünk...! Jegorovék — oroszul Jego- rovnáéknak mondanák őket, mert huszonnégyük közül csupán három a férfi — a gyár legfrekventáltabb helyén, a végszereidében dolgoznak. Ügyes kezük alól kerül ki a tőkés exportra menő elektromos és gázüzemű tűzhelyek ezreinek csaknem fele. Számok leírása nélkül is hatalmas mennyiség. Már ez önmagában is nagy szó egy ekkora csapattól, hát még miként vélekedik róluk az olvasó, ha leírjuk: idén a külhonba szállított egyetlen darab termékükre sem érkezett az ottaniaktól minőségi reklamáció. Sőt, amíg a múlt évben az egy készülékre eső munkaselejt vállalati szinten meghaladta a negyven és fél forintot, addig ez az összeg a fél évben alig volt — egész pontosan — 23 forint 41 fillér. Farkas József, a vállalat munkaverseny-felelőse mondja: — A Jegorov brigád hosz- szú esztendők óta tartozik a legjobbak közé. Lehet, precíz munkájukban közrejátszik a mindent észrevevő asszonyszem, de ezt, az ő viszonylatukban csak a legjobb tulajdonságok között lehet említeni. Férfi létemre elképzelhetőnek tartom, hogy mi talán felületesebbek lennénk . . . A ZSIDAI ALADÁRNÉ vezette szocialista brigád azonban állja1 az idők próbáját. Újabban az exportra menő készülékek mellett csak a hazai piacra kerülő, s igen nagy népszerűségnek örvendő, hagyományos, fa-szén tüzelésű tűzhelyek végszerelését is ők végzik. Mondani sem kellene talán: a legnagyobb megelégedésre. És — gondolhatnák — csak azért, mert ezeknek mostanság egyre nagyobb keletje van . . ., s, mert, aki ma még csak nehezen jut hozzá, örül, ha megkapja, s ha hibát talál rajta, majd saját kezűleg helyrehozza. — De ez nem így van — válaszol fentebbi eszmefuttatásomra a brigád vezetője — Mi minden munkát a tőlünk telhető legjobban csinálunk meg. És ez nem kinyilatkoztatás vagy szép, újságnak való beszéd. Ilyenek vagyunk, munkát szeretők. Akiket nem az csábít, hogy mennél több darabot adjunk át, hanem, hogy mennél több jobbat . . .! És ne higgye, hogy ez a divatbeszéd nálunk mostanában! A mi brigádunk olyan már, hogy csak szépet, hibátlant ad ki a keze közül. Csak hát az eredményesség egyáltalán nem a mi függvényünk. — Mik hátráltatják — miként beszélgetésünk elején is említette már — eredményeik további javulását? — ... mindenképpen az a sokat agyondicsért konvejor- sor, amelytől a vezetők és mi is azt vártuk, hogy megoldja az anyagmozgatás gondjait, csökkenti a selejtet. De valahogy ez a sok millióért felszerelt berendezés sok ideje nem működik már, s maradt minden a régiben. A brigád három embere foglalkozik mindennap anyagmozgatással; mondanom sem kell, mekkora erőt és energiát vonva el a produktív munkától. Igaz, itt vannak már és ügyködnek a hajtómű- és felvonógyár szakemberei, de, hogy ne ládába csomagolva, kézzel tologassuk az összeszerelésre kellő alkatrészeket, szerintem ehhez még egy csomó idő kell. Pedig elhiszi, úgy dolgoznánk! Ujs zanaforiumok Mintegy 82 ezer mongol dolgozó pihent hosszabb-rövidebb ideig szakszervezeti szanatóriumokban az idei évben. A gyógyulni vágyók és az utókúrákon részt vevők a korábbinál több és jobb lehetőségek között válogathattak. Több mongol szanatórium ez ev nyaran fogadta első vendégeit. Az új szanatóriumok közül máris közkedvelt a Sur- galdzsut, a Dzsancsivlan és az Ónon gyógyszálló. Az új létesítmények felavatása óta az ország minden ötödik dolgozója korszerű körülmények között pihenhet, gyógyulhat. Mavimáltálf”3 hozzászólások ide- ytiTlílAslaíClllCSii jét. Egyhangúlag megszavazták a tíz peilet; ennél rövidebb lehet, hosszabb nem. Örömmel könyvelte el mindenki magában, hogy nem kell zsibbasztó szózu- hatag alá tartani az agy velejét; a végelá tható szövegek megértésére kell törekednie. A kákán is csomót keresők szintén megértették: csöppet sem sérti, sőt: hatékonyabbá teszi a demokratizmust, ha a „démosz” egyedeit tömörségre kényszerítik. Ám a célt nem egészen sikerült elérni. Korántsem csupán az volt a „gubanc”, hogy némelyek, akik gyönyörködnek saját hangjukban; vagy a meghívottak, akik vélt „jogtöbbletre” alapoztak — túllépték a „démosz” által szentesített időt, s húsz, huszonöt percig nyúzták a hallgatóságot. Ez a fajta ballaszt nehezen akasztható le; alkalmasint még hosz- szú ideig lassítja a népesebb fórumok döntés- hozatalát. Jellemzőbb a mai gyakorlatra, hogy a fölszólalók a kiszabott tíz percen belül húzták az időt, fárasztották társaikat szövegük üresjárataival. Igen beszédesek a „száraz” számadatok, összesen tizenegy nem meghívott, tehát szervezeten belüli ember szólalt föl, s közülük tízen előzték meg hosszabb-rövidebb üresjárattal lelkűk kiöntését. Az első hozzászóló például épp tíz percig tartotta szóval a fórumot — 9 óra 47 perctől 9.57-ig —, s ebből az első hat percben udvariaskodott, illetve a mindenkinek kiadott írásos előterjesztés megállapításait ismételgette. Tényleges mondandója négy percet töltött ki. A második fölszólaló hét percre vette igénybe a fórum türelmét: ő ugyancsak hat percig „vezette be” — ismert közhelyekkel — az igazi közlendőt, amit végül egy perc alatt terjesztett elő. A harmadik fölszólaló egyedül állt a „mezőnyben”: neki semmilyen mondanivalója nem volt. Ezt hétpercnyi beszéddel próbálta meg eltitkolni a hallgatóság előtt! Még egy József Attila-idézet- tel is kirukkolt, hogy a szövegéből összeálló üres forma kongását valamelyest csillapítsa. Az idézésnél érdemes egy vargabetűt tenni, mivel ugyanezen a gyűlésen elhangzott egy helyes, dicsérendő módja is ennek a fontos stíluselemnek. Tehát a kifogásolt mondatba egyszerre került „a vándorzászló megőrzése”, a proletárköltő neve és a tőle származó verssor: „ez a mi munkánk; és nem is kevés”. Elgondolkoztató, hogy poétánk ezt a sort a Duna menti népek „közös dolgainak” rendezésével kapcsolatban írta le. Vele egy napon említeni a kisiparos munkacsoportok között vándorló zászlót — bár egyébként dicséretes e jelvény megőrzése — fölöttébb vad képzet- társítás! Aligha tesz jót a fontos vers rangjának, ha banalitásokkal együtt kiemelt formában, a költőt is megnevezve citálgatják. Viszont éppen a következő fölszólaló kínált kiváló példát a találó idézésre. Mondata nagyjából így hangzott: „Egyes társaink: én nem írok, nem olvasok, mert én kisiparos vagyok — jelszóval nem kísérik figyelemmel a rájuk vonatkozó rendeleteket. Vagyis: nem említvén a költőt, a szállóigévé vált refrént mondanivalójához igazítva, az eredeti versben meg- fricskázottal azonos rendű visszásságot „bökött meg” az ismerős szavakkal. Sikert is aratott; későbbi fölszólaló is előkapta az idézetet. Egyetlen „rétor” akadt a tizenegy között, aki pár frappáns bevezető szó után tüstént rátért a mondanivaló(i)ra, s bár majdnem annyi jó gondolattal előállt, mint a többiek együtt, nem lépte túl a kiszabott időtartamot. Maximaliz- mus lenne mindenkitől ugyanezt elvárni. Ehhez megfelelő szellemi képesség, sajátos vér- mérséklet és nem utolsósorban nagy gyakorlat szükséges. De a ma még élő rossz szokásokat érdemes volna megváltoztatnunk. A leírt: a mostani állapot már vitathatatlanul egy fejlődési stádium. Ugyanis — és ez fontos tanulság — senki nem volt „szívbajos”: mindnyájan elmondták, ami a lelkűket nyomta. De — egyikük kivételével — úgy érezték, hogy ezt csak aránytalanul hosszú protokolláris formulák ledarálása után tehetik meg fejvesztés terhe nélkül. Ezért hát terjedelmes, érdektelen közlésekkel gyötörték a fórum türelmét, figyelmét. FplFPPl’fÓC ne essék: az udvariasság ■ iS SS CS« íw'3 szükséges! Az íratlan szabályoktól „kötelező” formulák aligha nélkü- lözhetőek! Ám arra mindenképpen ügyelni kell, hogy ezek arányai összhangban legyenek az érdemi szöveg terjedelmével. Csak így tar- talékolódik a szellemi erő a lényeges kérdésekre, s eképp jut üdvös döntésekre az együttes bölcsesség. Molnár Pál BRG-szervezés Fizetett bölcsek a ködös Albionból és a nagyobb áteresztőképesség az új úton évi 7 millió rubel gazdasági hasznot jelent. Ha ma végigutazunk a Moszkva—Szimferopol, Moszkva—Minszk—Breszt, Szverdlovszk—Cseljabinszk, vagy az Omszk—Novoszibirszk útvonalakon, mindenütt találkozhatunk a korszerű, nagyteljesítményű útépítő gépekkel, amelyek első osztályú betonborítást adnak négy-hat sávos szélességben. Az autópályák felújítása és építése a hazai gyártmányú „Abtogrejd —DSz—100” típusú berendezéssel történik. Ennek segítségével naponta 1,5 kilométernyi út készül el. A XI. ötéves tervben az autópályák építését elsősorban a Távol-Keleten, Szibériában, Közép-Ázsiában és Északon kell felgyorsítani. Az új utak építése, illetve a működő utak felújítása során új típusú, az időjárás szeszélyeinek jobban ellenálló hazai alapanyagok kerülnek felhasználásra. Nyu- gat-Szibéria kőoajlelőhelyein, az örök fagy birodalmában a világon elsőként alkalmaznak előre feszített útburkolatotvége előtt Elhiszem! És a versenyfelelős irataiból, aki egyben a tervosztály munkatársa, az ügymenetek jó tudója is, kitűnik: a Jegorov brigád eddig annak a vállalásának is eleget tett, amelyben megfogalmazták, hogy minden hónapban túlteljesítik tervüket. — Nem az a plusz két százalék jelenti nálunk a sikert — mondja a brigádvezetőnő —, hanem, hogy hibátlan munkát adunk ki a kezünk alól. Külhonba, s belföldre is. És minden elismerésnél többet jelentene nekünk, ha erről értesülnénk. Észreveszem: türelmetlenül néz már rám, s kérdő tekintetemre feleli: — TUDJA, NÁLUNK itt, a gyárban, éppen azért, hogy hibás termék ne hagyhassa el a kaput, minden készterméket két hónapig, becsomagolva pihentetünk. Ennyi idő alatt a zománcleválástól a különböző anyagok „elfáradásáig”, az alkatrészek hibáiig minden „kijön”. Most, társadalmi munkában, ami vállalásunk nagy részét adja, ezt csináljuk. Hogy ne érje szó a gyár elejét. És mibennünk, végszerelőkben se csalatkozzon senki sem . . . Por- és atkaallergia Már régóta ismert, hogy az atkák allergiás tünetek kiváltói lehetnek. Az atka általában a háztartási porral kerül a szervezetbe, ahol orrüreg- gyulladást és asztmás légzési nehézségeket okoz. A háztartási por számos állatfajt tartalmaz, elsősorban Európában és az USA keleti részén. A lakásokban az atkák főleg a hálószobákban, ezen belül az ágyakban találnak kedvező feltételeket a szaporodáshoz: nagyobb páratartalom, matrac, ágyhuzat (élőhely), fejkorpa (táplálék). Gyakori porszívózással, ágyneműcserével védekezhetünk. A háztartási porallergia az egyik leggyakoribb allergia. Felmérések szerint az USA és Svájc lakosságának 4 százaléka érzékeny rá. Már május végén túl voltak egy tízhetes fölmérésen a BRG salgótarjáni gyáregységének egyes munkafolyamatai. A szervezés ésszerűsítésének lehetőségeit tárták föl a megbízott szakemberek egy angol műszaki irányításával. Hetvenoldalas dokumentum született a vizsgálódásból, ezt tették a vállalati központ illetékeseinek asztalára. A szöveg megméretett és jónak találtatott. Javasolták a benne leírt változtatások — néhány finomítással való — végrehajtását. BIBLIKUS ELEM Sűrűn emlegetett „vád” a külhoni vállalattal elvégeztetett szervezés ellen: ugyanezt magyar szervezőkkel is elérhetnénk; sőt: akár maguk a gyáriak is megbirkóztak volna a feladattal. Ősrégi — bár a bibliában is emlegetett — emberi tulajdonság azonban, hogy a „honi próféták” szavára fittyet hánynak a honiak. A jelenlegi körülmények között tehát nem igen érdemes belemélyedni annak taglalásába: egy-egy vállalatnak valóban szüksége volt-e valutával fizetendő, szervezőkre, vagy forintért is elérhettek volna hasonló eredményeket. A BRG 20—25 százalékos termelékenységnövelést várt; ilyen hatásos szervezésre írt ki pályázatot még 1979-ben. Három ajánlkozó közül választotta ki a szigetországi céget, s az átszervezéshez kellő munka első felét — negyvenezer dollárért — tavasz- szal elvégeztette a brit szakemberekkel. Fény derült néhány úgynevezett „belső tartalékra” (magyarán: kihasználatlan lehetőségre), s ezek mozgósítására — különböző alapossággal — megfogalmazódtak a javaslatok. HÁZI FELADAT Ahogy a „honi bölcsek” iránti fönntartások élnek, éppúgy megbúvik néhány emberben a „messziről jött próféták” iránti bizalmatlanság. Előfordult a BRG tarjáni gyáregységében is, hogy néhá- nyan — persze nem potentátok — eleve szkepszissel viszonyultak a brit szakember ténykedéséhez/ Anyagot az angol se tud csinálni! — mondták, utalván arra a közismert gondra, hogy az üzem munkáját a kellő alkatrészek hiánya nehezíti legtöbbször. , Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a szigetországi szervező éppen az anyaggazdálkodásra vonatkozólag adott „házi feladatot” a tarjániaknak az átszervezés második fázisáig. Javasolta, hogy az illetékes szakemberek kezdjék meg a kereskedelemben beszerezhető, nálunk fölhasznált alkatrészek ABC-analízisét. Ez a módszer biztonságosabbá teszi, tenné az anyaggazdálkodást. A „tétel szerinti” anyag- beszerzés helyett az alkatrészek egy részéből tartalékokat is tárolnának, így — várhatólag — kevesebb lenne anyaghiány miatt a zökkenő. A kákán is csomót keresők persze megjegyezhetik, hogy az ABC-analízis honunkban is hosszú évek óta ismert eljárás, emiatt nem kellett volna a „ködös Albionból” ideutaznia senkinek. Am azt aligha kell magyarázni, hogy a mi lehetett volna és a mi lett valójában között gyakran óriási a differencia. EGY ÉV KELL! Jelenleg a szervezés második: végrehajtási stádiumára vonatkozó szerződés megkötésének előmunkálatai zajlanak a BRG központjában. E második szakasznak a költségei körülbelül az elsőéhez hasonlóak. Előreláthatólag a bevezetés szakaszában nem adódik — vagy ha igen: csupán elenyésző — termeléskiesés. Űj műszaki eszközök csak egészen csekély mértékben kellenek majd. Ilyen föltételek mellett — a gyáregységiek szerint — körülbelül egy éven belül elérhető a szerződésben foglalt 20—25 százalékos termelékenységjavulás a tarjáni üzemben. Karácsony György A Váci Híradástechnikai Gyár romhányi üzemében három M-es munkamódszerben folyik a hálózati zavarszűrő tekercsek k sz'tése. Az új termelési módszerrel naponta 950 darabot készítenek az ügyes kezű asszonyok. Pusztai Mária a késztermék vég ellenőrzését végzi. M. P. I NÓGRAD - 1981. szeptembei 29., kedd 3
