Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

Energikus lépéseket vár ülést tartott az Elnöki Tanács a szejm a lengyel kormánytól, államapparátustól Az állami vállalatokról és 8 vállalati munkásönkor­mányzatról szóló törvényter­vezetek elfogadása után a lengyel parlament határozat­ban foglalt állást az ország legfontosabb politikai, társa­dalmi és gazdasági problémá­iról. A dokumentum a kormány erőfeszítéseinek támogatásá­ra hívja fel a társadalmat, különösen a szakszervezete­ket. Kifejezésre juttatja a szejm mély aggodalmát ami­att, hogy a Szolidaritáson be­lül működő szélsőséges erők a szakszervezet alapszabályá­val ellentétes, a szocialista rend alapjai ellen irányuló célokat és tevékenységet pró­bálnak ráerőltetni a szerve­zetre. A szejm azt várja, hogy a Szolidaritás kongresszusá­nak szombaton kezdődő má­sodik szakaszában a tavaly nyár végi megállapodásoknak megfelelő, konstruktív tevé­kenységi program születik. A határozat szerint a szejm energikus lépéseket vár a kor­mánytól és az egész államap­parátustól a nehézségek le­küzdésére, a társadalmi-gaz­dasági helyzet javítására. A törvényhozás egyben támo­gatásáról biztosítja Jaruzelski miniszterelnöknek azt az el­határozását, hogy a kormány minden szükséges eszközt igénybe vesz — a törvények- neK megfelelően — a válság leküzdése, a közrend és az ország létfontosságú érdekei­nek védelmére.. A szejm ha­tározata hitet tesz a szocia­lista megújulás folytatása mellett. Következő napirendi pont­ként a parlament bizottságot hozott létre, amely a vállala­ti munkásönkormányzati szer­vek tevékenységével foglalko­zik. Ezután a képviselők elfo- dadták a spekulációellenes tör­vényt, amely különféle intéz­kedéseket tartalmaz azokkal szemben, akik megpróbálnak hasznot húzni az áruhiány­ból, a jegyrendszerből. Külön napirendi pontként Wojciech Jaruzelski minisz­terelnök javaslatára a szejm felmentette tisztségéből Jerzy Brzostek építés- és építő­anyagipari minisztert, miután a közelmúltban tartott széles körű vizsgálatok nagyfokú szervezetlenséget, általános rendetlenséget tártak fel az építőiparban. A minisztéri­um vezetését ideiglenesen az eddigi első helyettes, Witold Dabrowski veszi ót. Jaruzels­ki arról tájékoztatta még a törvényhozást, hogy a külügy­minisztérium élén tervezett, korábban már jelzett szemé­lyi változtatásról egy későbbi időpontban történik előter­jesztés. Az interpellációk és a kép­viselői kérdések után a kora délutáni órákban véget ért a szejm ülése. ☆ Csütörtökön újabb repülő­gép-eltérítési kísérlet történt Lengyelországban, két hóna­pon belül már a hetedik. Ez­úttal egy Varsóból Katowicé­be tartó gépet próbált útirá­nyának megváltoztatására kényszeríteni egy néhány ta­gú csoport, a rendőrségnek azonban sikerült megakadá­lyoznia az eltérítési kísérle­tet. A tetteseket letartóztat­ták. (MTI) Szoviet- amerikai tárgyalások Fokról fokra a fegyverkezés megállításához A Szovjetunió nem akar konfrontációt az Egyesült Ál­lamokkal és a fegyverkezési hajsza megfékezését, a nem­zetközi légkör javulását elő­segítő tárgyalásokra törek­szik — hangsúlyozta a moszk­vai rádió kommentátora a nuk­leáris rakéták korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalások megkezdéséről született megállapodásról be­számolva. A szovjet sajtó nagy ügyei­met szentel Gromlko szovjet és Halg amerikai külügymi­niszter New York-i tárgyalá­sainak. Pénteken valameny- nyt központi lap közölte a no­vember 30-án kezdődő szovjet —amerikai tárgyalásokat be­jelentő nyilatkozatot. Beszá­molt róla a televízió és több híradásban ismertette a moszkvai rádió is. A Szocia- lisztyicseszkaja Indusztrija- nak, az SZKP KB lapjának kommentátora arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi légkörben mind az ENSZ-ben, mind a széles nemzetközi----közvéle­m ény körében nagyon elége­detten fogadták a fegyverke­zési hajsza megfékezését szol­gáló tárgyalásokról létrejött megegyezést. A lap hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió mindig is a konstruktív tár­gyalások híve volt, s a nuk­leáris háború veszélyének csökkentésére törekedett. A nemzetközi helyzetet reálisan felmérve a Szovjetunió kész a kis lépések útját járni, s fok­ról fokra, részmegállapodóso­kon keresztül eljutni a fegy­verkezés megállításához. A szovjet televízió kommen­tátora, Valentyin Zorin a Gromikor-ilaig.... találkozóról beszámolva ugyanakkor óvott a küszöbönálló tárgyalásokkal kapcsolatos túlzott várako­zástól. Lapvéleményeket idézve rámutatott arra, hogy bár áz amerikai sajtó üdvözli a genfi megbeszélésekre vo­natkozó megállapodást, to­vábbra is azokat a feltételeket állítja előtérbe, amelyeket a Szovjetuniónak állítólag tel­jesítenie kell ahhoz, hogy meg­állapodás születhessen a nuk­leáris rakéták számának csök­kentéséről. Zorin ennek alap­ján arra a megállapításra ju­tott, hogy befolyásos amerikai körök még mindig nyomást akarnak gyakorolni a Szov­jetunióra, s nem annyira az eredményes tárgyalásokra, mint inkább a tárgyalásokkal kapcsolatos előzetes megbe­szélésekre törekszenek. (MTI) Puia Frigyes találkozói r Az ENSZ-közgyűlés 36. ülés­szakán részt vevő Púja Fri­gyes külügyminiszter látoga­tást tett Kurt Waldheimnél, a világszervezet főtitkáránál és Iszmat Kittaninál, a közgyű­lés 36. ülésszakának elnöké­nél. Púja Frigyes ugyancsak találkozott Silvino Manuel de Luz, a Zöld-foki Köztársaság és Sah Mohammed Doszt, az Afgán Demokratikus Köztár­saság külügyminiszterével és megbeszélést folytatott velük a nemzetközi élet és a kétolda­lú kapcsolatok kérdéseiről. A magyar külügyminisztert e találkozókra elkísérte Rácz Pál nagykövet, magyarország állandó ENSZ-képviselője. (MTI) Losonczi Pál. az Elnöki Ta­nács elnöke tájékoztatta a tes­tületet Jaber al-Ahmed al- Jaber al-Sabah kuvaiti emír látogatásáról és a vele foly­tatott tárgyalásokról. Az El­nöki Tanács megelégedéssel vette tudomásul, hogy a ba­ráti légkörű és tárgyszerű megbeszélések során a felek kicserélték nézeteiket a nem­zetközi élet főbb kérdéseiről és azok megítélésében azonos nézeteket vallanak. Különö­sen jelentős a feleknek az az elhatározása, hogy kétoldalú kapcsolataikat — elsősorban gazdasági téren — továbbfej­lesztik, amely a kölcsönös előnyökön túl,' pozitívan befo­lyásolhatja az Arab-öböl né­pei és hazánk kapcsolatát. Az Elnöki Tanács elnöke ezután Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom Vezetője látogatásáról adott tájékoztatást. Az Elnöki Ta­nács megállapította, hogy a látogatás és a lefolytatott tár­gyalások megerősítették a fe­lek nézetazonosságát a nem­zetközi élet alapvető kérdése­iben, a leszerelés előmozdítá­sában és az imperializmus elleni összefogás szükségessé­gében. Emellett a látogatás jól szolgálta a két ország ba­rátságának elmélyítését, a mindkét nép javát előmozdí­tó, széles körű és hosszú táv­ra megalapozott gazdasági együttműködést. Az Elnöki Tanács mindkét látogatásról szóló tájékozta­tást jóváhagyólag tudomásul vette. A kormányzati munka in­tézményrendszerének korsze­rűsítése érdekében tett lépé­sek folytatásaként az Elnöki Tanács törvényerejű rendelet­tel megszüntette a Munka­ügyi Minisztériumot. Az Elnöki Tanács — érde­mei elismerésével — felmen­tette tisztségéből és kérésére nyugállományba helyezte dr. Trethon Ferenc munkaügyi minisztert. Ugyancsak felmen­tette dr. Rácz Albertet munka­ügyi államtitkári tisztségéből és mint az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal elnökét, állam* titkárnak, kinevezte. A szer­vezeti és személyi intézkedé­sek 1981. szeptember 30-cai lépnek hatályba. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelettel módosította az állami vállalatokról szóló törvényt. A vállalati önálló­ság és kezdeményezőkészség növelése, a vállalati szervezet korszerűsítése érdekében az új rendelkezések — többek között — megkönnyítik a vál­lalat gazdaságos működését elősegítő kiegészítő tevékeny­ség folytatását, lehetőséget adnak leányvállalat, továbbá kisvállalat alapítására, bőví­tik az igazgatótanács és a fel­ügyelő bizottság feladatkörét. A jogszabály 1982. január 1- én lép hatályba. Az Elnöki Tanács módosí­totta és kiegészítette a mu­zeális emlékek védelméről szóló törvényerejű rendeletet­A jogszabály az eddiginél ha­tékonyabb védelembe részesí­ti a magyar és az egyetemes kultúra értékeit, továbbá kor­szerűsíti az ásatásokkal kap­csolatos hatósági tevékenysé­get. A településfejlesztés és a közigazgatási munka kedve­zőbb előfeltételeinek kialakí­tása érdekében, az ériótett la­kosság véleményének figye­lembevételével, az Elnöki Ta­nács módosította egyes taná­csok területi és szervezeti be­osztását: járási székhelyet he­lyezett át, községeket egyesí­tett, továbbá községi közös tanácsokat hozott létre. A te­rületszervezési intézkedések 1982. január 1-én lépnek ha­tályba. Az Elnöki Tanács ezután bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb, fo­lyamatban levő ügyeket tár­gyalt. LÉTREJÖTT AZ ÁLLAMI BÉR- ÉS MUNKAÜGYI HIVATAL — MINISZTERI! ELYETTESEK FELMENTÉSE A Minisztertanács 1981. október 1-1 hatállyal a bér- és munkaügyi irányítás köz­ponti állami szerveként lét­rehozta az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalt, amely­nek elnökévé kinevezte dr. Rácz Albertet. Egyidejűleg Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettest érdemei el- isemrésével. szeptember 30-i hatállyal felmentette tisztsé­géből és kérésére nyugállo­mányba helyezte. Ugyancsak 1981. szeptember 30-i hatály- lya] érdemei elismerésével felmentette tisztségéből Szi­geti István munkaügyi mi­niszterhelyettest. KITÜNTETÉSEK Az Elnöki Tanács több év­tizedes eredményes szakmai és közéleti tevéknysége el­ismeréseként, nyugállomány­ba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést ado­mányozta dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszternek. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pén­teken a Parlamentben adta át. A kitüntetés átadásánál je­len volt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhe­lyettese és Ballai László, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője. < Az Elnöki Tanács több év­tizedes eredményes munkás­sága elismeréseként, nyugál­lományba vonulása alkalmá­ból a Szocialista Magyaror­szágért Érdemrend kitüntetést adományozta Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyet­tesnek. A kitüntetést Faluvégi La- jos, a Minisztertanács elnök- helyettese adta át. flz állami Bér- és Munkaügyi Hivatalról A Munkaügyi Minisztérium, amelyet az Elnöki Tanács 1981. szeptember 30-i hatállyal szüntetett meg, funkcióját be­töltve, létrehozása óta ered­ményesen oldotta meg a rábí­zott munkaügyi feladatokat. A kormányzati munka intéz­ményrendszerének, valamint a gazdaságirányításnak eddig végrehajtott korszerűsítése ezen a területen is indokolttá és lehetővé teszi az eddigi gyakorlat módosítását. A bér* és munkaügyek új központi állami irányító szerve, az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hivatal létrehozása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a kor­mányzati munkában tovább egyszerűsödjék az ügyintézés, s olyan szervezeti keretek állja­nak rendelkezésére, amelyek között kisebb létszámmal is hatékonyabban elláthatók az irányítási teendők. A hivatal foglalkozik a bér­rendszer és a bérszabályozás fejlesztésével, a magasabb szintű munkaügyi jogszabá­lyok előkészítésével és egyéb hatósági feladatokkal, össze­hangolja és ellenőrzi a taná­csi, területi bér- és munka­ügyi tevékenységet. Közremű­ködik foglalkoztatáspolitikai és munkaerő-gazdálkodási fel­adatok előkészítésében és el­végzi a végrehajtás összehan­golásának kormányzati teen­dőit­A dolgozókat érintő bér- és munkaügyi intézkedések elő­készítésére, az előkészítés de­mokratizmusának növelésére, valamint a kormányzati és az érdekképviseleti szervek kö­zötti együttműködés intézmé­nyes biztosítására a Minisz­tertanács a hivatal mellett működő bér- és munkaügyi tanács megalakítását határoz­ta el. A tanácsban részt vesz­nek az érdekelt minisztériu­mok- a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, a szövetkezetek országos szövetségei és a Magyar Ke­reskedelmi Kamara képviselői. A tanács véleményt nyilvánít mindazokban a kérdésekben, amelyeket az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a Minisz­tertanács, illetve annak bi­zottságai elé terjeszt. A szociálpolitikai tervek elő­készítésével a jövőben az Or­szágos Tervhivatal, az állam­polgárokat közvetlenül érintő feladatok végrehajtásával a Pénzügy-, az Egészségügyi Mi­nisztérium, illetve a SZOT társadalombiztosítási főigaz­gatósága foglalkozik. Valóságkúra Washingtonban Az amerikai sajtó egyik leg­tapasztaltabb fehér házbeli tudósítója ezt írta a minap: „a washingtoni hatalom új or­vosságot kénytelen bevenni, amelyet a helybeliek csúfosan valóságpasztillának neveznek. Az utóbbi napokban ezeket a pasztillákat még talán túl is adagolták”. A valóságkúra leglátványo­sabb „adagja”volt az a tö­megtüntetés. amelyet a Fehér Ház előtt Washingtonban ren­deztek Reagan gazdaságpoli­tikája ellen. Hivatalos becs­lés szerint negyedmilliónyian vettek részt ezen a tüntetésen, más adatok félmillió résztve­vőről szólnak. A számszerű adatnál lényegesebb az, hogy a megmozdulás fő szervezője az AFL—CIO szakszervezeti szövetség volt. Az Egyesült Államoknak ez a legnagyobb szakszervezeti tömörülése nemcsak nemzetközi, hanem belpolitikai vonatkozásban is kifejezetten jobboldali szer­vezetnek számít és a választá­sok idején egyike volt Reagan legkomolyabb támogatóinak. Az AFL—CIO vezetősége idő­vel azonban „kényszerpályá­ra” került. Reagan gazdasági programja egyre , súlyosabban érinti immár nemcsak a leg­szegényebb rétegeket, hanem a bérből és fizetésből élők derékhadának közvetlen ér­dekeit is. Minden jel arra mu­tat, hogy a washingtoni tünte­tés csak az első, figyelmeztető előőrscsatározás volt egy min­den bizonnyal hosszú és bo­nyolult társadalmi-gazdasági küzdelemben. A LEGSZEGÉNYEBBEK KÁRÁRA Arról, hogy a harc hosszú és bonyolult legyen, maga a Reagan-adminisztráció gon­doskodik. Röviddel a tüntetés után az elnök beszédet tar­tott, amelyben meglehetősen keményen leszögezte: kitart gazdasági programja mellett. „Nem azért izzadtunk vért a gazdasági program kidolgozá­sa és elfogadtatása során, hogy most elejtsük csak azért, mert keményebb idők követ­keznek”. Miről van szó tulajdonkép­pen? Reagan gazdasági ' prog­ramja három részből áll: 1. A katonai költségvetés óriási mértékű növelése. 2. Nagy­szabású adócsökkentések. 3. A költségvetés hiányának megszüntetése 1984-ig. Nem kell gazdasági szakértőnek lenni ahhoz, hogy kiderüljön: a három célkitűzés között ele­ve ellentmondás rejtőzött. A fegyverkezés növeli a kiadáso­kat, az adócsökkentés mérsék­li a bevételeket. Mindez együtt inkább a költségvetési deficit növekedése — semmint csök­kentése irányába hat. Ezt ter­mészetesen Reagan gazdasági szakértői is tudták. Éppen ezért a költségvetés kiadási oldalát ott kurtították meg legjobban, ahol az a felső kö­zéposztály színvonala alatt élő rétegeket, valamint a gaz­dasági segélyre szoruló legsze­gényebb milliókat rendkívül érzékenyen érintette. Ezt az operációt — némi ellenkezés­sel ugyan — annak idején még a szakszervezetek is elfogad­ták. A társadalom felső réte­geit képviselő törvényhozási többség pedig egyenesen üdvö­zölte. HEVES POLITIKAI HARC Hivatalosan a program 1981. október 1-én kezdődött volna eredeti formájában. Augusztus végétől azonban a rendszer kénytelen volt megkezdeni a „valóságpirulák” bevételét. Kiderült Ugyanis, hogy bár­mennyit faragtak le a szociá­lis költségvetésből — ez még mindig nem egyenlítheti ki azt az érvágást, amelyet a költségvetés számára a had­ügyi kiadások növelése és az adóbevételek csökkentése je­lent. Szeptember elejére vilá­gossá vált, hogy ha az eddigi program változatlan marad, akkor 1982-ben a tervezett 42,5 milliárd dolláros költségveté­si hiány helyett 65 milliárd lesz a deficit. És ráadásul: szó sem lehet arról, hogy 1984-re helyreálljon a pénz­ügyi egyensúly. Ehelyett há­rom esztendő múlva még min­dig 50 milliárdos hiánnyal kel­lene számolni. A valóságnak ezt a betöré­sét nyomban heves politikai harc követte. 1982-ben ugyanis részleges választások lesznek az Egyesült Államokban. En­nek során az egész képviselő­házat és a szenátus egyharma- dát újraválasztják. A tör­vényhozók így attól félnek: politikai öngyilkosságba ker­getheti őket, amennyiben az újabb hiányt a szociális ki­adások további lefaragásával akarják pótolni. A törvényho­zásban ily módon egyre nőtt a nyomás annak érdekében, hogy a hadügyi költségvetést is csökkentsék. A kormányban ennek az irányzatnak az élé­re Stockman költségvetési mi­niszter állott, ö azt javasolta, hogy 1982 és 1984 között 30 milliárd dollárt „vágjanak le” a hadügyi költségvetésből. (Ez nem sok, ha meggondol­juk, hogy egyedül 1982-ben több mint 220 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre az Egyesült Államokban.) Wein­berger hadügyminiszter, a Pentagon ura természetesen tiltakozott a csökkentés ellen, és elérte, hogy 1982 és M kö­zött, tehát három esztendő alatt összesen csak 13 milli­árd dollárt faragnak le a ka­tonai kiadásokból. NÖVEKVŐ TÁRSADALMI FESZÜLTSÉGEK Miután a kormány közvet­lenül ezután majdnem három­szor ennyit, 35 milliárdot „csa­pott le” a szociális kiadásokból — a társadalmi feszültség gyorsan kiéleződött. Ennek a kifejezője volt a washingtoni tüntetés. A legújabb jelek azt mutatják, hogy a Reagan-ad­minisztráció a belpolitikában is a kemény vonal híve. 24 órával a nagy tüntetés előtt, amikor már látni lehetett a készülő demonstráció mére­teit, Washingtonban bejelen­tették: 1982-ben további 16 milliárddal csökkentik a szo­ciális kiadásokat és az új csökkentések a következő há­rom évre kiterjesztve nem ke­vesebb, mint 75 milliárdot tesz­nek ki. A korábbi 35 milliár­dos csökkentéssel együtt tehát 110 milliárdot vonnak el a legszegényebb rétegektől — csaknem tízszer annyit, mint amennyivel a hadiköltségve­tést csökkentették. Mindez — párosulva a hon­atyák választási aggodalmai­val — azt jelenti, hogy a kö­vetkező esztendőben heves tár­sadalmi feszültségre és ke­mény belpolitikai küzdelem­re kell számítania Reagan kor­mányának. —I —« NÓGRÁD - 1931. szeptember 26., szombat 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom