Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-24 / 224. szám

Józanság és felelősségtudat Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka mindig hí­ven tükrözi a világ változásait. így van ez most is, a 36. ülésszakon már az első napok­ban kitűnt: mely országok tartoznak a józan­ság és felelősségtudat táborához és melyek foglalkoznak szinte kizárólag a felelősség át­hárításának kísérleteivel. A nemzetközi közvélemény természetesen a legnagyobb érdeklődéssel a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztereinek fel­szólalását várta. A két beszéd csaknem vala­mennyi vonatkozásban egymás szöges ellen­tétének minősíthető. „Alexander Haig külügy­miniszter — jelentette ki az egyik legna­gyobb amerikai televíziós hálózat, a CBS kommentátora — egyszerűen nem vett tudo­mást a világpolitika fő kérdéseiről”. Andrej Gromiko, a szovjet diplomácia vezetője ezzel szemben következetesen sorra vette a jelen­legi bonyolult világhelyzet szinte minden ele­mét. Haiggel ellentétben, akinek beszédéből szinte sütött az ENSZ lebecsülése, a Szov­jetunió külügyminisztere a világszervezet je­lentőségének kijáró tisztelettel számolt be a nemzetek fórumán mindarról, ami nyugtala­nítja az emberiséget. Gromiko élesen bírálta azokat, akik azt ál­lítják, hogy a békénél vannak fontosabb dol­gok, akik a tűzzel játszanak. Azokat, akik számára, ha valami nem tetszik, egyszerűen „szovjet beavatkozás” vádját harsogják, mi­közben Kubától Lengyelországig és Kambod­zsától Líbiáig gátlástalanul beavatkoznak más országok belügyeibe. „Washingtonnak — mondotta Gromiko mintegy e magatartás modelljeként — nem tetszik a szocialista Ku­ba. De fel lehet tenni a kérdést, vajon az Egyesült Államok társadalmi rendszere min­denkinek tetszik-e?.” A békés egymás mellett élés a gyakorlat­ban épperi azt jelenti, hogy a különböző be­rendezkedésű országoknak közös érdekek alapján kell közösen cselekedniök a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a népek közötti barátság és együttműködés ápolásáért. Saj­nos, az Egyesült Államok jelenlegi vezetése ezzel éppen ellentétes irányban halad — sok tekintetben visszafelé, a hidegháború orezág- útján. Ezzel kapcsolatban a szovjet külügy­miniszter megállapította: a Szovjeunió „beke­rítése és visszaszorítása”, a világhatalmi cé­lok szolgálatában gőzerővel fejlesztett tá­maszpontrendszer, a fegyverkezési hajsza fo­kozása, annak enyhítése helyett, a nemzetkö­zi kapcsolatok történetében párját ritkító gya­lázkodó propaganda — ez a mai washingtoni politika lényege. Hangsúlyozta,, hogy a Szov­jetunió semmiféle követelésre nem adja fel érdekeinek jogos védelmét, ugyanakkor nem keresi a konfrontációt az USA-val, amellyel továbbra is normális kapcsolatokra, párbe­szédre törekszik. De természetesen nem minden áron. Nem lehet egyszerre békéről beszélni és új meg új fegyvereket dobni a mérleg serpenyőjé­be, amerikai—kínai katonai együttműködést kiépíteni és ebbe Japánt is bevonni. Az eny­hüléshez a párbeszéd folytatása szükséges, eh­hez viszont konstruktív lépések kellenek. Ilyen lépés lehetne egy olyan nyilatkozat el­fogadása, amely kimondja: az emberiséggel szembeni legsúlyosabb bűnt követik el azok az államok és államférfiak, amelyek és. akik elsőként alkalmaznak nukleáris fegyvert. A nemzetközi feszültség enyhülését segíthetné a SALT-megállapodás amerikai ratifikálása, a neutronfegyverről és az európai rakétatele­pítésekről szóló döntések tárgyalásos felül­vizsgálása, frontáttörés elérése a bécsi had­erőcsökkentési tárgyalásokon, pozitív rende­zési erőfeszítések a Közel- és Távol-Keleten és így tovább. „Mindent meg kell tenni annak biztosítá­sára, hogy a huszadik század hátralevő két évtizedében a népek békében élhessenek” — mondotta a szovjet külügyminiszter. Attól, mennyire fogadják meg ezt a felhívást a többi érdekelt hatalmak, a világ sorsa, az emberiség jövője függ. Harmat Endre Dánia és Magyarország (1.) Lehetőségek és korlátok Kelet mesés hangulatát idézi a főváros szupervidámparkja, a Tivoli Gromiko levele hivatalos okmány az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés hivata­los okmányának minősítették azt a levelet, amelyet Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter intézett az ENSZ fő­titkárához, és amely azt a szovjet javaslatot tartalmazza, hogy fontos és halaszthatatlan kérdésként tűzzék az ENSZ- közgyűlés 36. ülésszakának na­pirendjére egy, a közgyűlés által jóváhagyandó nyilatkoza­tot a nukleáris katasztrófa megelőzésére. Az okmány — mellékletként — tartalmazza a nyilatkozat szovjet terveze­tének teljes szövegét. (MTI) Gromiko—Haig találkozó Szovjet—amerikai külügy­miniszteri találkozót tartottak szerdán, közép-európai idő szerint a késő esti órákban New Yorkban, az ENSZ • székhelyén Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, mint ismeretes, az/ ENSZ- közgyűlés 36. ülésszaka al­kalmából érkezett az Egye­sült Államokba. Haiggel tar­tott megbeszélésének különle­Fogyasztási szövetkezetek számvetése (Folytatás az 1. oldalról) ban a minta utáni értékesí­tés megszervezésével is. A vásárlási körülményekről szólva, elmondta a MÉSZÖV elnöke, hogy a kongresszusi határozatnak megfelelően a bolti fejlesztések több mint 80 százalékát a községek lakói élvezik. Az újonnan létesített, vagy korszerűsített üzletek háromnegyed része ABC-áru- ház, vagy élelmiszerbolt lett. A beruházási és fenntartási összegek elköltése után elér­ték a szövetkezetek, hogy boltjaik technikai, műszaki színvonala kezd elfogadható­vá válni. A kisebb települé­seken azonban mind az üzle­tek külső képe, mind beren­dezése tekintetében hátrányt szenvednek. A legutóbbi kongresszus óta eltelt időben a szövetkezetek értékes segítséget nyújtottak a mezőgazdasági kistermelés fellendítéséhez, a termékek értékesítéséhez és a felvásár­lási feltételek javításához. A fólia alatti terület megtízsze­reződött, tájtermő körzetek alakultak ki és a bogyós gyü­mölcsök mellett meghonoso­dott a szabadföldi uborka ter­mesztése. Eredményesen kez­deményezték a szövetkezetek a gyógynövények ház körüli termesztését is. Az állatte­nyésztési ágazatban az ÁFÉSZ-ek a vágónyúl-te- nyésztésében és felvásárlásá­ban jeleskedtek legjobban. Jelentős szerepet töltenek be a szövetkezetek életében a szakcsoportok: tavaly ők ad­ták a felvásárolt mezőgazda- sági termékek árbevételének csaknem felét. Legkevésbé az ipari kiegé­szítő tevékenységek fejlődé­sével dicsekedhetnek me­gyénk szövetkezetei. A meg­levő ipari üzemek kicsik, fel­szereltségük gyenge, az alkal­mazott technológia korszerűt­len. Az újabb ipari tevékeny­ségek beindítása az eddiginél lényegesen nagyobb erőfeszí­téseket igényel, már csak azért is, mert a szövetkezetek fejlődéséhez szükséges eszkö­zöknek ez az egyik legfonto­sabb forrása. A takarékszövetkezetek új betétgyűjtési formákat vezet­tek be és kedveltettek meg a lakossággal, ezek következté­ben betétállományuk mára elérte a 420 millió forintot. A takarékos életre való neve­léssel, továbbá a korszerű pénzforgalmi módszerek elter­jesztésével betétállományuk a mostani középtávú tervben újabb jelentős összeggel nö­vekedhet. A lakásszövetkezetek csak­nem 250 új otthont építettek fel és további 42 létrehozásá­hoz hozzáfogtak. A jövőben erőteljesebben törekednek a magánerő bevonására, az ön- tevékenység kihasználására, a házilagos kivitelezés, illetve a félkészház-építés elterjeszté­sére. A küldöttközgyűlés végeze­tül megválasztotta azt a 18 küldöttet, akik Nógrád me­gyét képviselik majd a szö­vetkezeti kongresszuson, va­lamint megszavazta a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsának négy me­gyei tagját. ges jelentőséget kölcsönöz, hogy, ez volt az első-kormány­szintű kapcsolatfelvétel a Szovjetunió és a kilenc hó­napja hivatalba lépett új ame­rikai kormányzat között. A találkozó színhelye az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselete volt, a hét­főre tervezett második szov­jet—amerikai megbeszélést vi­szont a szovjet ENSZ-képvi- seleten tartják. Jeane Kirk­patrick amerikai ENSZ-nagy- követ, 11. emeleti irodájában a két miniszter négyszemközt tárgyalt egymással. Bár meg­beszéléseik tartalma részlete­sebben csak a második talál­kozó után válik ismeretessé, előzetesen mind Haig, mind pedig Andrej Gromiko kije­lentette: ennek a találkozónak az egyik konkrét célja a köze­pes hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásával kap­csolatos tárgyalások előkészí­tése. Szovjet 2 NÓGRÁD - 1981. szeptember 24., csütörtök ] (Folytatás az 1. oldalról). A szovjet dolgozók nagy ér­deklődéssel figyelik a Ma­gyar Népköztársaság fejlődé­sét, nagy figyelmet, tisztele­tet tanúsítanak a szocialista építés során felhalmozott ta­pasztalatok iránt, és a magyar városok és falvak dolgozóival együtt büszkék a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesz­tésének során elért jelentős eredményeire. A sokoldalú együttműködés keretében ál­landóan és töretlenül fejlőd­nek gazdasági kapcsolataink. Pártjaink tevékenysége arra irányul, hogy e kapcsolatok napról napra elmélyüljenek, még átfogóbbakká, komple­xebbekké váljanak. Az elmúlt ötéves terv során a magyar— szovjet árucsere-forgalom megkétszereződött és megha­ladta a 23 milliárd rubelt. Ma évente több mint 6 milliárd rubel értékben cserélünk árut. Eduard Sevardnadze a szov­jet népgazdaság fajlődésáről szólva kiemelte: az SZKP XXVI. kongresszusa a XI. öt­Dániában az idén váratla­nul korán, már szeptember kö­zepén beköszöntött az ősz; a sűrű esők kezdik megritkítani a turisták sorait. Díszes tűzi­játékkal bezárta kapuit Kop­penhága szupervidámparkja, a Tivoli, amelyet szinte egyet­len külföldi sem mulaszt el meglátogatni, s fázósan néz a tenger felé az Andersen hí­res mesealakját idéző sellő- lányka Szobra. A kis skandináv állam po­litikai élete viszont épp ilyen­tájt élénkül meg. Ismét ülése­zik a parlament, heves viták zajlanak fegyverkezési-költ­ségvetési kérdésekről. Megnő a diplomáciai forgalom is. Az újságírót, aki Lázár György miniszterelnök látogatása kapcsán a két ország viszonyá­ról, Dánia helyzetéről érdek­lődött Koppenhágában, min­den intézménynél, miniszté­riumban készségesen fogad­ták, tájékoztatták. Kezdjük az alaptényezőknél: az ötmilliós népességű, több száz szigetből álló Dánia egy­aránt tagja a NATO-nak és a Közös Piacnak. Nemcsak Eu­rópában, de a világon is az egyik legmagasabb életszín­vonallal dicsekedhet, annak el­lenére, hogy ásványkincse igen kevés. Hagyományosan fejlett mezőgazdasága mellé régóta felzárkóztak az ipar korszerű ágazatai is. — A fejlettség, a jólét még­sem jelenti a problémák hiá­nyát — figyelpieztetett rögtön Klaus Otto Kapel, a külügy­minisztérium osztályvezetője. Hazánk számára is ismerős gondokat sorol: az energiasze­génység miatt Dániának ugyan­csak meg kell küzdenie példá­ul a szerkezetváltás nehézsé­geivel. A költségvetési deficit hosszú évek óta kölcsönök fel­vételére kényszeríti az orszá­got. Ennek csökkentése, az im­portfedezet biztosítása, az olaj­számla kifizetése, a csere­arányromlás megállítása csak a kivitel állandó fokozásával képzelhető el. Ez pedig a mai viszonyok közt nem túl köny- nyű. — Magyarország is érdekelt exportja bővítésében — ve­tem közbe. — Hogy függ ez össze Dánia közös piaci tag­ságával? — Nem hiszem, hogy közös piaci tagságunk jelentős kor­látot jelentene. Az EGK né­hány fennálló korlátozása csak kereskedelmünk kis részét érinti. A mezőgazdasági ter­mékeknél, húskészítmények­nél pedig, ahol ez Magyaror­szágot erősebben sújthatja, dán behozatal alig jöhet szóba. Hasonlóan érvelt a minisz­térium két másik magas ran­gú diplomatája, Oie Koch osz­tályvezető és Jorgen Thanning kereskedelmi tanácsos is, hoz­zátéve: a kvótákat minden évben emelik, noha a magyar fél néha a jelenlegieket sem használja ki. Tény, hogy ke­reskedelmi forgalmunk ki­egyensúlyozott, ám meglehe­tősen szerény mértékű, növe­lésére számos kihasználatlan lehetőség van. (Az elmúlt év­bén egyébként 52 millió dol­lár értékű árut hoztunk be, s majd’ 43 milliónyit vittünk vendégek Debrecenben éves terv időszakára fő fel­adatként a szovjet nép jólé­tének további növelését, a népgazdaság erőteljes fejlesz­tését, a tudományos-műszaki haladás megggyorsítását, a takarékosság fokozását és a minőség javítását tűzte ki cé­lul. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttségének ve­zetője végezetül a nemzetközi helyzetről szólt. Befejezésül Eduard Sevard­nadze a szovjet delegáció ne­vében sikereket kívánt a ma­gyar népnek, az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak megvalósításához, a fejlett szocialista társadalom építé­séhez. Az aktívaülés után a szov­jet parlamenti képviselők — Hajdú-Bihar megye és Debre­cen vezetőinek t társaságában — ellátogattak a Kölcsey Fe­renc Művelődési Központba. A három évvel ezelőtt átadott kulturális intézményt Gyar­mati Kálmán állami díjas igazgató mutatta be a vendé­geknek, akik ezt követően meghallgatták a Délibáb nép­zenei együttes és a debreceni Kodály kórus műsorát. Délután a Magyar Gördülő­csapágy Művekben folytató­dott a küldöttség programja. A vállalat fejlődéséről, s a közelmúltban szovjet segít­séggel megvalósított rekonst­rukciós munkálatokról Fiák László vezérigazgató tájé­koztatta a vendégeket. A tá­jékoztatót követően a delegá­ció tagjai megtekintették a gyár kovács- és sajtolóüze­mét, a nagysorozat-gyáregysé- get. A szovjet vendégek ezután megtekintették Debrecen leg­újabb és legnagyobb lakótele­pét. Az Üj kertet, ahol egyebek között megismerkedtek az ál­talános művelődési központ munkájával. Este a reformá­tus kollégium oratóriumter­mébe látogattak. A debreceni látogatást meg­előzően a szovjet küldöttség felkereste a Fővárosi Taná­csot. ki. A dán export főként mező- gazdasági és élelmiszeripari termékekből, gépekből, elekt­romos berendezésekből és mű­szerekből áll, Magyarország pedig vas- és acélárut, ruhá­zati cikkeket, textíliát és ve­gyi anyagokat szállít.) — Visszatekintve megálla­pítható: jelentős állomás volt az 1976-ban kötött gazdasági megállapodás. Ez egy évtized­re olyan keretet adott, amit a konkrét üzleti terveket rend­szeresen megtárgyaló vegyes. bizottságoknak kell megtölte- niök tartalommal. Szaporod­nak a kölcsönös akciók, ren­dezvények. Nagy sikere volt például a tavasszal tartott ma­gyar hétnek. Igaz —' figyel­meztetett a kereskedelmi ka­marában egy másik szakértő; Oie Christoffersen titkár — nem elég az egyszeri akció, a kampányokat mindennapos, gondos munkának kell követ­nie. — Helyesnek tartjuk a ma­gyar vállalatok törekvését a fokozott rugalmasságra. Annál már csak a minőség fonto­sabb. Nem szabad elfelejteni: egy olyan nyitott piacon, mint Dánia, igen kemény verseny uralkodik, s csak a legkiválóbb termékeknek van esélyük si­kerre. Egy szint után lehető­ség lenne közös, harmadik pi­acon történő' fellépésre is, de egyelőre reálisabb a kétolda­lú együttműködés kialakítá­sa. Most egyébként mintegy húsz kooperációs szerződé­sünk van érvényben — mond­ta Koch és Thanning úr. Az egyik tavaly megkötött szerződésnek valószínűleg széles körű visszhangja támad' nálunk: 1982-től a dán Tuborg cég licence alapján készült sör kerül forgalomba Magyaror­szágon. A koppenhágai „anya­üzem” nemcsak az elmarad­hatatlan, s bőséges kóstoló miatt maradt emlékezetes él­mény. A házigazdák nem ta­gadják a reklámszándékot, spt büszkék rá: a gyár a sörké-' szítás folyamataival, érdekes­ségeivel is megismertet min­den látogatót. A magyar—dán megállapodást jelentősnek tartják — bár jövőre még csak tízmillió üvegre' szól —, hi­szen hazánk az első KGST- tagország, amellyel ilyen, mindkét fél számára hasznos „söralku” létrejön. (Tegyük hozzá: a Tuborg több mint 120 országba exportál, s tízben li­cence alapján, szigorú minő­ségi ellenőrzés mellett folyik a gyártás.) Gyári kalauzom egy jó ta­náccsal búcsúzott: a borral el­lentétben a sört/nem érdemes tárolni, érlelni — meg kell inni minél hamarabb! Íme, egy terület, ahol valószínűleg má­ris tökéletes a dán—magyar egyetértés... Szegő Gábor (Következik: 2. A párbeszéd folytatásáért.) ¥

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom